Zala, 1952. június (8. évfolyam, 127-150. szám)

1952-06-01 / 127. szám

Ä sommás élettől a traktorig LEVELEZŐINK ÍRJÁK ERRE IS FORDÍTSON GONDOT A TÓTSZERDAHELYI FÖLDMŰ VESS KÖVETKEZET... Tótszerdahely délszláv községnek több mint egy éve problémája a ke­nyérellátás biztosítása. Szeretnénk ha a „Zala" szerkesz­tősége segítségünkre lenne ennek a fontos kérdésnek az elintézésében, mert a helyi földmüvesszövetkezet már „bebizonyította", hogy hiába fordulnak hozzá ilyen kérdésekkel. Röviden vázolom, hogy mi a hely­zet. Tótszerdahelyen kb. 1.800 ember él. Nagyon sokan közülük ellátatla­nok. Nálunk nincs pék, de megoldhatná a földművesszövetkezet, ha akarná, mert a helyi tanács biztosítaná a fo­gatot, csak pénzt kellene adni és in­tézkedni. A földművesszövetkezet ügyvezető­je nem tartja fontosnak a kenyér be. szerzését. Nyilván önellátó. Mindig találnak valamilyen ürü­gyet, ha kérdezzük, miért nincs ke­nyér. Azt is hallottuk, hogy azért nincs, mert ebből nincs haszna a szö­vetkezetnek és nem érdemes ezzel foglalkozni. Pedig a kenyér beszerzése a jegy* rendszer megszüntetése után nem okoz semmi akadályt. Csak Tótszer­dahelyen, s azért, hogy a dolgozó családok egyes tagjainak Kanizsára vagy Letenyére kelljen menni ke­nyérért, hogy a pedagógusok és a tanács dolgozóinak napi munkájuk végzése mellett a kenyér megszerzése is problémát jelentsen, hogy ennek következtében mindennap hiányozzon az iskolából 5—6 gyerek. Kérdezzük, vájjon nem éri-e megi ezzel foglalkozni? Szeretném és kérem a tótszerda- helyi dolgozók nevében, hogy ez az ügy a „Zala" hasábjain leközölt bírá­lat után még a nyári munkák megin­dulása előtt elintéződjön és Tótszer­dahelyen is legyen legalább heten­ként kétszer kenyér, hiszen a párt és a kormány ennek minden lehetőségét megteremtette. Kukuruzsnyák Rémus vb. elnök , Árkovics József ig.-tanító Csillag Zoltán tanító. Mikó Béla, Mátyás Sándor Zalavári József. AMI AKADÁLYOZZA MUNKÁNKAT / „Á nőknek a termelésbe való tömeges bevonása s jelentékeny mértékben szakmunkásokká való képzése és kiképzése nemcsak nép- gazdasági érdek, nemcsak a szá­munkra oly szükséges munkaerő biztosításának egyik fontos for­rása, hanem egyúttal a nők gaz­dasági, politikai és kulturális fel- emelkedése és egyenjogúsítása ma­radéktalan megvalósításának útja is,“ Ezekben a szavakban Gerő 'elvtárs pártunk 11. .kongresszusán megjelölte számunkra az utat és megszabta fel­adatainkat a nők termelésbe való be­vonására. Pártunk útmutatását követve, gép­állomásainkra is asszonyok és lányok jelentkeztek, akik elsajátították a traktoros szakmát, tehát szakmunká­sokká váltak. Gépállomásainkon a nők arányszáma azonban még mindig igen alacsony. MÉG NEM TETTÜNK MEG MINDENT azért, hogy pártunk határozatát, mely kimondja, hogy a gépállomás dolgo­zóinak 30 százaléka nő legyen, mara­déktalanul végrehajtsuk. Rákosi elvtárs a gépállomások és termelőszövetkezetek országos tanács­kozásán ismét felhívta erre figyel­müket, amikor a következőket mon­dotta : „Fel akartam hívni a szövetke­zetek és gépállomások figyelmét a női munka fontosságára. De azt hiszem, ezen a téren nem kell agi­tálnom e kérdésben, mert szinte valamennyi felszólaló aláhúzta, hogy a nők milyen értékes mun­kát fejtenek ki a szövetkezetekben cs gépállomásokon is. Csak azt- kérem, hogy a jelenlévők otthon a szövetkezetekben és a gépállo­másokon is teljes erővel álljanak ki a nők mellett. Itt ezen az érte. kezleten láttuk, hogy a, nők egy milliméterrel sem állták hátrább a férfiaknál, s tudjuk a munká­ban is igy van. Az ellenség azon­ban minden erővel megnehezíti a nőknek a termelőszövetkezetekbe való belépését és ottani munkáját. Nekünk erre szakadatlanul figyel­nünk 'kell és az értekezlet világa, san mutatja, hogy a termelőszö­vetkezetekben és gépállomásokon az asszonyok és lányok — ha ne­hézségek cs harcok árán is —, de kezdték végre elfoglalni azt a He­lyet, amely őket méltán meg­illeti...“ Pártunk s Rákosi elvtárs útmuta­tásai alapján fogtak munkához me­gyénk gépállomásai is, és értek el egyre jobb eredményeket a nők Be­vonása terén. Gépállomásaink párt- szervezetei fáradhatatlanul dolgoztak, hogy megvalósíthassák pártunk, Rá­kosi elvtárs útmutatását. A munka meghozta a maga gyü­mölcsét, megindult megyénkben AZ ELSŐ NŐI TRAKTOROS ISKOLA, amelyre gépállomásaink kivétel nél­kül küldtek fiatal, újonnan beszerve­zett lányokat, akik már nem hallgat­tak az ellenség szavára, szívesen mentek tanulni, szívesen ültek a gépre, élve a pártunk adta lehetősé­gekkel s elsajátították a traktorveze­tés és kezelés mesterségét. A legkövetkezetesebben a pölöskei gépállomás hajtotta végre a párt ha- tárazatait. Pártszervezetük -a legkö­vetkezetesebben harcolt már koráb­ban is a nők egyenjogúsításáért. Az iskőla megnyitása c-lőtt az új lányok és asszonyok megjelenése előtt is a legtöbb női traktoristájuk volt, akik erőt merítve a hős szovjet traktorista nők példájából, bátran megállták a helyüket és megmutatták a helyes utat az új női traktoristák számára is. A gépállomáson dolgozó nők a legjobb munkát végezték az újak be­vonása terén is. Bíró Ida, aki az el­múlt évben is a tervüket legjobban teljesítő traktoristák közé tartozott, a maga példáját mondta el a lányok­nak, asszonyoknak. Felhívást írt hoz­zájuk a sajtón keresztül is. így dol­gozott Puglics Rozália is, aki húgát is magával hozta a gépállomásra, Sági Magda és Sipos Rozália is, hogy minél több nő váljon hozzájuk ha­sontó egyenjogú szakmunkássá. Az iskolán zavartalanul, gondtala­nul tanultak, míg a gépállomáson EOLYTAK AZ ELŐKÉSZÜLETEK a tavaszi munkákra. Ott dolgoztak, az erő- és munkagépek javításán a gépállomás régebbi traktorista lányai. Közben ők is tanultak, fejlesztették politikai és szakmai tudásukat, kul­turális műveltségüket. így közeledett a tavaszi munkák ideje, egyben az is­kola befejezése is. A gépek a szorgos kezek munkája után megjavítva várták a munka kez­detét. A gépállomáson készültek az iskoláról érkezők fogadására, az őket megillető hely biztosítására. A régi női szállás szűknek bizo­nyult, azért új épületet tendeztek be. Újonnan alakított, tiszta, szép, ren­dezett hely fogadta az eredményesen vizsgázó lányokat. Uj ágyak, meleg takarók, hófehér lepedők, egyszóval ami a nyugodt élethez szükséges, hogy munka után otthonosan érezzék magukat, minden biztosítva volt. Szólt már a vezetékes rádió is. Az új női: traktoristák érkezésé­vel együtt eljött a tavaszi munkák ideje is. Pár nap múlva TRAKTORRA ÜLTEK A LÁNYOK; régiek, újak együtt .és boldogan in­dultak munkára. A gépállomás párt- szervezete és vezetősége itt is gon­doskodott róluk, hogy jó munkát tudjanak végezni. Külön női brigá­dot alakítottak. A brigádvezetőjük is nő. Meglátogatja őket a gépállomás párttitkára, igazgatója és segítenek problémáik megoldásában. Vígan megy a munka. Versenyre hívták egymást. A legnagyobb harc Sipos Rozália és Sági Magda között folyt, akik naponta, a nap minden percében arra gondoltak, hogy ki lesz a győztes? így gondolkodtak a többi lányok is, akik mint munkagépkeze­lők velük dolgoztak. Nekik is rész jutott az örömből, ha elsők lettek, vagy még'nagyobb lendülettel fog­tak munkához, ha elmaradtak, Ha egy-egy műszak végetér, jut idő a szórakozásra, sportra, kinek mihez kedve van. Közben folyik a kultúrmunka is. Nyugodtan tölti idejét Bránáth Má­ria is, akit műszak után várja az édesanyja. Sűrűn meglátogatja lányát, szinte második otthona lett neki is a gépállomás. Valahányszor eljön ide, mindig eszébe jutnak a múlt éyei és akkor érzi igazán, hogy mennyivel más ma az életük. Boldogan néz leá. nyára, aki a férfiakkal egyenértékű munkát végez és annyi megbecsülést kap. Valamikor Bránáthék is nap­számban, éhbérért dolgoztak, legtöb­bet a papok földjein. — Hosszú éveken keresztül dol­goztunk a satári papok földjein — emlékszik vissza Bránáthné — a sok apró gyerekkel, beteg férjemmel. A munkánkért nemhogy becsületes bért kaptunk volna, de ráadásul an­nak a rozoga kis viskónak, amely­ben laktunk, le akarták bontani a te­tejét. Sommás élet, tele küzdelemmel mint annyi szegény családnak. Ezen az életen változtatott a felszabadító Vörös Hadsereg, a Szovjetunió baráti támogatása, melynek nyomán, létre­jöttek a gépállomások, melyek meg­adták a lehetőséget Bránáth Máriá­nak is a szakmunka elvégzésére, a férfiakkal egyenjogú keresetre, meg­becsülésre. SOKSZOR GONDOL VISSZA a régi életére Sipos Rozália, akit ma a munkaverseny láza éget. Még sza­bad idejében is sokszor kint van a gépe mellett. Neki is eszébe jutnak azok az évek, amikor a búcsúszént- lászlói barátok földjén dolgoztak kora hajnaltól késő estig a betevő falatért- Még a nap sem jött fel, amikor már a részesföldekre mentem kapálni — mondja Sipos Rozália. —. Nap- feljötte után meg mentünk napszám­ba a barátok földjére. Ha egy félórá­val is később értünk a napfeljötté- nél, mát félnapot akartak levonni bé­rünkből. A klerikális reakció és a kulákság hosszú' éveken keresztül az ő mun­kájuk gyümölcsén hizlalta magát. Ma a munka láza, az építeni aka­rás, hazánk mezőgazdaságának fej­lesztése a legnagyobb gondjuk. Egymással párosversenyben dolgo­zott Sági Magda és Sipos Rozália. Mindketten CSATLAKOZTAK AZ 1200 NOR­MÁLHOLDAS MOZGALOMHOZ és ennek a keretén belül harcoltak a tavaszi tervek teljesítéséért is. Ott dolgozott Sipos Rozáliával a pacsai traktorosiskoláról érkezett Bránáth Mária és Horváth Ilona, akik még kez­deti nehézségekkel küzdöttek, de Sí­pos Rozália minden erejével segítette őket. — Megtanítottam őket a gyakor­latban azokra a dolgokra, amiket még nem ismertek — mondja —, segítet. tem nekik a nehezebb munkákban. Szorgalmasan dolgozott Bránáth Mária és Horváth Ilona, szívesen hallgattak a tapasztalatokkal rendel­kező felelős vezetőjükre. így dolgozott Sági Magda is a Puglics-testvérekkel, Máriával és Ro­záliával. Lelkes odaadással dolgozott a Zója-brigád valamennyi tagja. A tíz lány szorgalmának és Hosszú Er­zsébet brigádvezetőnek segítsége nyo­mán a brigád tavaszi tervét 112 szá­zalékban teljesítette. Négy géppel a 478 normálholdas tavaszi tervüket több mint 50 HOLDDAL TÚLTELJESÍTETTÉK. Nagyrészük van a nőknek abban, hogy a gépállomás tavaszi tervét 108 százalékban teljesítette. Megmutatták ebben a kampányban, hogy nemcsak elvégzik azt a munkát, amit a férfiak, de azok jórészén túl is tesznek. A tavaszi munkák során a legjobb népnevelőmunkát végezték a termelő- szövetkezetekben. Harcoltak azért, hogy a termelőszövetkezetek alkal­mazzák az agro- és a zootechnika vívmányait, harcoltak azért, hogy a talaj munka nagyrészét géppel végez­tessék, ami magasabb termést bizto­sít számukra. Nem hagyják abba a munkát most a kampány végeztével sem. Büszkén mondja már Sági Magda és Sipos Rozália, hogy „úgy ragyog a gépünk, mint a tükör, már megjavítottuk, kész a nyári kampányra". Közben maguk is készülnek az új munkaidő­re. A lányok, akik a tél folyamán ta­nulták meg a traktorvezetést, most ÚJRA ISKOLÁN VANNAK, hogy újabb gépekkel ismerkedjenek meg. Akik idehaza maradtak is, ta­nulnak, hogy a technikai minimum újabb fokán tegyék le a vizsgát. Si­pos Rozália és Sági Magda megta­nulják az aratógépkezelés mestersé­gét is. Erre készülnek most minden erejükkel, mert tudják milyen feladat vár rájuk. Nekik kell gondoskodni arról, hogy a termelőszövetkezetek gabonája minél előbb, szemveszteség nélkül legyen betakarítva. Akik valamikor a kulákok, a pa­pok, a grófok földjein tengődtek, azoknak ma pártunk és kormányunk biztosítja a lehetőséget a szebb, a boldogabb élethez. Tudásuk legjavát adják a pölöskei gépállomáson dol­gozó lányok. Helytállásukban állan­dóan segíti őket a gépállomás párt- szervezete; s a nagy család lányai eredményes munkát végeznek. • Konyecsní István A GYERMEKHEZ A permetező napsugárban, Rétek tavaszi illatában, Zseng-0 vetésben, friss kalácsban, Játékos patak- esőbb aai u ab an, Minden kis rügyben, ágacskában Te nyílsz mosolyra . ., Az aggódásnak, félelemnek, A virrasztásé« éji csendnek, A küzdelemnek, győzelemnek, Te vagy minden alkotó percnek Hajszólrugója.... Kis piros testű élet.... csillag! .,. Te vagy jövője vágyainknak, Kék hegyek ive érted roppan, T’e nősz naggyá a holnapokban, Te élsz a forró képzeletben, Az uj gyárakban, gépteremben, Szivünkben és a végtelenben ... Mindig, mindig arcunkkal szemben, A békében és szerelemben. Munkánkat akadályozza az 1.300 taglétszámhoz kicsi helyiségünk, ami csak 80—100 tagtárs befogadásához megfelelő. Ez a hiányosság különö­sen kultúrvonalon hátráltatja fejlődé sünket. Kértük a városi tanácsot, a megyei SzOT-t, hogy csere formájában te­gyék lehetővé azt, hogy megkapjuk Kisebb csoportokban kezdtük meg a fémgyűjtést a Homokkorn árOm i- utcábáh. Csapatom 7 főből állt. Kissé bizalmatlanul nyomtuk le az első kapu kilincsét — vájjon mi lesz? Egy öreg bácsi volt otthon. Meg­mondtuk mit akarunk. Először sza­badkozott, hogy már elvitték, de csakhamar előkerült még néhány ócska plédarab. Kevés volt, de ahhoz éppen elég, hogy lendületet adjon a további gyűjtéshez. A kö­vetkező háznál egy jól megtermelt néni állt elénk s azzal fogadott, nincs vas — elvitték a gyerekek. Azonban szemünk is van. Egyik társam észrevette, hogy a kút mel­lett a kövek alatt kikandikál né­hány rozsdás edénydarab. Szólt, hogy nem vihetnénk-e el. — Olyan ócska, hogy nem érdemes kézben venni. — De nekünk jó lesz — fe­leltük s nekiláttunk előkötorászni a kövek közül. Lassan előkerültek a lyukas edények, hordóabroncsok. Zavar volt akkor, amikor átadásra a helyi szaktanács felesleges helyisé­gét, amelynek a mi jelenlegi helyisé­günk megfelelne. Ez a kérés jó pár hete húzódik és sehonnan nem kap­tunk feleletet. Kérjük a Zala szer­kesztőségét, hogy hasson oda, hogy kérelmünk megoldásra találjon. Lővinger Andor, MSzT I. alapszervezet Nagykanizsa, került a sor. Az átvevő helyen nem volt sev-ki. Hosszas várakozás után a hvMadékanyagot egy másik helyre hordották át velünk. hogy majd hétfőn átveszik. Hétfőn 9-től fél 11-ig kellett várni, mire megér- kezett^áz átvételre hivatott személy, Ezalatt körülbelül 10—lí tag elmu­lasztotta a délelőtti tanítást, A gyűjtésben első lett az 1. D) (geológiai technikum) 454 kg-mai, második az I. B), Brigádok szerint 1. ejtőernyős-brigád Bognár veze­tésével 840 kg, második Horváth brigádja 71 kg, harmadik Lukács brigádja 111 kg.al. A kiértékelés a brigádlétszám arányában történt. Nem sok a hulla­dék, de ez is hozzájárul ahhoz a mozgalomhoz, amely országszerte széles méreteket öli. Lelkesedéssel gyűjtöttünk s volt is eredmény, de még nagyobb lett volna, ha az arra hivatottak megóvtak volna minket a felesleges, unalmas várakozástól. SZÉKELT JÁNOS Nagykanizsa. EGY KIS BÜROKRÁCIA rAz egervári állami gazdaság dolgozója és egyben csapatvezetője is vagyok, 1951 szeptember 10 óla do Igozom az állatni gazdaságban, de étidéig családi pótlékot nem kapta m. Az igénylést és vele kapcsolatos iratokat beadtam 1951 december 2-án az egervári állami gazdaság irodájába. Számtalan esetben elüt esi tolták azzal az indokkal, hogy ok leküldték az SzTK alközpontba. Amikor személyesen bent voltam a központban, ott azt a választ kapt am, h-ogy ott nincsenek az iratok, menjek haza és szedjem össze őket, aztán személyesen vigyem be, majd akkor folyósítani fogják visszamenő leg is a pótlekot. Nem szerelném, ha a büwkrác ia elnyelné ügyemet, ezért segít­ségért fordulok a Zalához. TÓTH JÁNOS Egervár, Csönget-puszta, A MEDOSZ MEGÍGÉRTE... A rádiházi állami versenyló te- nyésztélep bérelszámolója kuliknak állított ki DéFOSz'könyvet azzal a célzattal, hogy biztosítson neki me­nedéket továbbra is kártevő munká­jában. Ennek a könyvnek kiállítása napvilágra került, s az arra illeté­kes MEDOSz megyei titkárság tudo­mására hozták. Eltelt három hónap, de a megyei MEDOSz központ ennek kivizsgálása érdekében nem tett sem­mit. Még az illetékes sem lett fele­lősségre vonva, aki a kulák részé­re alkalmat biztosított az aknamun­kára. Kértük egyszer a MEDOSz köz­pontot, hogy jöjjenek ki hozzánk Rá- diházára a dolgozók bérezése ügyé­ben. Az ígéret óta eltelt egy hónap és még mindig nem értek ide. Szeretnénk most már tudni, a MEDOSz mit szándékozik tenni a fenti ügyekben? A rádiházi Versenylótenyésztelep. Vasárnap, 1952. június 1 A FÉMGYŰJTÉSRŐL

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents