Zala, 1952. június (8. évfolyam, 127-150. szám)

1952-06-17 / 140. szám

A minisztertanács és a SzOT elnöksége újabb vándorzászlókat alapított Befejeződött a Szakszervezeti Világszövetség végrehajtóbizottságának ülésszaka AZ MDP ZALVMEGYEI PÁBTBIZOTTSÍGÍNAK NAPILAPJA Vili. évfolyam 140. szám. Ara 50 fillér A párt megyei választmánya ülésén a zalaszentgróti járás versenyre hívta a megye járásait az aratás, a cséplés, a begyűjtés és a növényápolás gyors elvégzésére '(Darabos Iván elvtárs, megyei párttitkár beszámolójának folytató, sa.) ( Alapos és tervszerű,, minden részletre kiterjedő, minden aka­dályt előrelátó munkát kell vé­gezni, hogy a begyűjtésre kerülő ga bona mennyiség legkésőbb aug. 20- ig raktárainkba kerüljön. Agitáci- ónk harcos támadó jellegére, sok­rétűségére annál is inkább szük­ségünk van, mert a gabonabeadás mellett szorgalmaznunk kell a harmadik negyedévi begyűjtési tervünket tojásból, baromfiból, vágómarháiból és elsősorban hi- zottsertésböl. Most a hannadik negyedévi be­gyűjtési terv elökészitése folyik, fel kell használnunk az eddigi ta­pasztalatokat. Eleve el kell vág­nunk annak lehetőségét, hogy tu, nácsáinknál a három hónap előtti hangulat legyen úrrá, ami­kor egyes tanácsok arról beszél­tek, hogy a tervet úgy sem lehet teljesíteni, annyira megfeszített és éppen ezért nem is kezdték Imeg végrehajtását. Nem voltak következetesek, főleg a kulákok- : kai szemben. így következett be, hogy szinte minden járásunkban főleg a lenti és lefenyei járás­ban— a kulákokra. nem vetettek ki erre a negyedévre sertésbe- ; adási kötelezettséget. Lispeszent- ■adorjánon pl. az összes kulákoknak szeptemberre és jövő év február­jára ütemezitek be beadási köte­lezettséget. Elnézték, hogy a ku- lákok a szegényparasztoktól ve­gyék meg a beadási hízót. Ahe- ; lyett, hogy kötelezték volna a hiz- ■ lalásra. Rákosi elvtárs személyesen is felhívta látogatása során a figyel­münket: a növénytermesztésből csepeg, de az állattartásból csu­rog a haszon. Ugyanakkor a nép­gazdaságunk szempontjából is na­gyon fontos kötelezettséget tel­jesít, aki állatállományát állan­dóan növeli. így folyamatosan tudjuk bizto­sítani közellátásunk szükségleteit 'és a dolgozó parasztságra is ará­nyosan lesznek a beadási kötele­zettségek elosztva. A jó tervezés mellett még- fontosabb a terv következetes jó végrehajtása. Tűrhetetlen, hogy olyan lazán ke­zeljék népgazdaságunk e fontos kérdését, mint pl. a becsehelyi tanácsnál, ahol a 245 sertésből eddig mindössze 73-at hoztak be, vagy Tornyiszentmiklóson, ahol 83-ból 23 beadását biztosította a tanács. Surdon, Miháldon a be­adási terv valóban csak terv marad. Tanácsainknak és községi párt- szervezeteinknek a gutorföldei, barlahidai. nemcsrádói elvtársak­tól kell példát venni, a tervet, amely reális és megyénk minden községében teljesíthető, niaradék- talánul végre kell hajtaniok, Ter­mészetesen nem elég csupán a kötele­zettség ismertetése dolgozó parasztságunkkal hanem meg is kell azt magyarázni, meg kel! tárgyalni a dolgozókkal, mint Zalaistvándón, abo! nem múlik, cl olyan hét, hogy a pártszervezet és a tanács ne tájékoztatná a falu nyilvános­ságát a begyűjtés állásáról, ne bírálná nyilvánosan az el­maradókat, ne dicsérné az élenjárókat. Úgy kell dolgozni, mint Barla- hldán Blaskovics Mária tanácsel­nök, aki az állandóbizottságokra építi munkáját és ezzel meg­teremti a. társadalmi ellenőrzés­nek azt a forró légkörét, amely nem tűri a hanyagságot, a köte­lezettség be Vem tartását. A begyűjtés szempontjából a következő három hónap a legke­ményebb. A gabona-, a sertésbe- gyüjtés két föfeladata ennek az időszaknak. Tovább kell vinni a tojás- és baromfibeadásban eddig elért szép eredményeiket, biztosí­tani kell, hogy állattenyésztésünk számára oly fontos szénabegyüj- tés is maradéktalanul teljesítve le­gyen. Külön keli beszélnünk a terme­lőszövetkezetek beadásáról. Itt is elmaradás mutatkozik, ebben súlyos mulasztás terheli taná­csainkat, akik a tsz-ket ké­sőn tájékoztatták begyűjtési kötelezettségeikről. Nem egy esetben fizikai leketet- lenség veit pár hét alatt meg­hizlalni a disznókat. Ez persze csak az egyik oldala a dolgok­nak. Szálai sokkal korábbra nyúlnak vissza és összefüggnek pártbizottságaink gazdasági ve­zetési módszerének hiányosságai­val. Azt, hogy a tszcs-knck sertés­ből is beadási kötelezettségük lesz, már régóta tudjuk és mégis sok helyen elmulasztották a tszcs-k állatállományának nö­velését, s ennek következtében pl. a zala­egerszegi járás termelöcsoport- jai eddig mindössze 46 százalék­ra tudták teljesíteni sertésbeadási tervüket. Ahhoz, hogy az őszi felfejlesztés alapjait sikeresen le tudjuk rakni, a tszcs-k aratás­ban, cséplésben való élenjárása mellett elengedhetetlenül szüksé­ges, hogy élenjárjanak a beadás minden ágában, hogy egyetlen olyan Zalai tszcs se legyen, amely gabona és egyéb beadási kötelezettségét pontosan, határidőre ne telje­sítené. Ez a termelőcsoportok pártszer­vezeteire, de pártbizottságaira is komoly követelményeket ró. Nyári feladataink igen sokré­tűek. Ezért állítanak elénk az ed­digieknél nagyobb követelménye­ket, mert egyidöben, egymással párhuzamosan olyan fontos mun­kákat kell elvégeznünk, amelyek egymagáikban is komoly erőpró­ba elé állítanak bennünket. Az aratás, a cséplés, a begyűjtés mellett, ezekkel egyidöben kell a tarlóhántást elvégeznünk és a felbuktatott tarló nagyobb részét másodnövénnyel bevetni. Pártszervezeteink elé itt elsősor­ban a maradiság, amelyet a kulá- kok és a klérus tavaly is nagy­szerűen felhasználtak _ állit ko­mo ly akadályokat. De ha tényekkel érvelnek, ha szé­lesen megmagyarázzák, hogy a tarló azonnali buktatása milyen előnyökkel jár, nem kétséges az eredmény. A tarlóhántás gyors elvégzése egyrészt azért is nagy fontossá­gú, mert nagy mennyiségű vizel- párolgást akadályozunk meg vele, így az őszi vetéshez, főleg a má­sodvetéshez szükséges nedvesség biztosítva van. A káros gyomok, rovarkártevők nagyrészc elpusz­tul, a talaj táperejc gyarapodik. Másrészt azért kell gyorsan fel­buktatni a tarlót, mert a másod­növények vetésével egy percet sem várhatunk. Minél előbb vet­jük el, annál biztosabban be fog érni, annál nagyobb lesz a termés. Tavaly pártbizottságaink és párt- szervezeteink nem fordítottak elég gondot erre a fontos feladat­ra. . . . Hozzávetőleges számítások szc. rint is 20 ezer hold másodvetés termést vesztettünk el ta­valy, ami például takarmány- répából számítva S00 ezer métermázsa kiesést jelentett. Ez 2G.000 szarvasmarhának 5 hónapi takarmányszükségletét biztosítot­ta volna. Az idén, amikor az ál­latállományunk' növelésé oly fon­tos feladatként áll előttünk és elég komoly takarmányproblé­mákkal küzdünk, ilyen súlyos hibát nem szabad elkövetnünk. Éppen ezért a felszántott tarlót a lehetőségekhez mérten minde­nütt be kell vetnünk, főleg 100 napos kukoricával, mert kukori­cából egyre több mennyiségre van szükségünk. A 100 napos kukorica elő­nyeit a legszélesebben tudato­sítani kell s meg kell magya­rázni, hogy ha csak 10.000 holdon is vetjük, — pétiig en­nél sokkal többre van lehető­ség —, akkor nemcsak a kuko- rioabegyüjtés, de a háztáji szükséglet, a disznók takar­mányozása, és a beadási kö­telezettség is biztosítva lesz. 600 vagonnal több kukorica te­rem. Természetesen nem elég csak a propaganda, hanem biz­tosítani kell a vetőmagot. 10 ezer holdhoz 140 vagon vetőmagra van szükség. Ezt egyrészt a me­gyei készletekből kell biztosíta­nunk, másrész azonban a ta­nácsszerveknek meg kell találni a módját, hogy más megyéből, de minden körülmények között biz­tosítva legyen. A növényápolási feladatok kö­zül nagy jelentősége van a pót­beporzás széleskörű alkalmazásá­nak. Itt is a tények azok, amelyek ismertetése előbbre viszi a mun­kát. A pótbeporzásról, általában minden mezőgazdasági munkáról most már komoly szakmai tanul­mányok vannak a területen. Több brosúrát adtunk ki, a sajtó nap, mint nap foglalkozik egy-egy uj módszer ismertetésével előnyei­vel. Alihoz, hogy mindezt a sokrétű feladatot eredményesen meg tud­juk oldani, legfontosabb te­endőnk az, hogy pártbizottsága­ink, pártszervezeteink munkáját (Folytatás á 3. oldalon} 1952. junius 17. Kedd EZÉRT BESZÉLT RÓLUK A RÁDIÓ A petrikeresztuii dolgozó parasz­tok eredményeiről a napokban be­szélt a ’ rádió. Megérdemelték ezt a kitüntetést, mert jól dolgoztak. Amig másutt, más tanácsoknál az Íróasztal mellől, dobszóval vagy anélkül pró­bálnak elérni eredményeket, addig. Petrikercszturon bátran nyúltak az újhoz," meghallgatták a dolgozó pa­rasztok véleményét s közösen indul­tak harcba a begyűjtési terv teljesí­téséért. A félév - közepe táján a petrjke- reszturiak sem álltak jól a sertés­beadás terén. Sertés volt a faluban, elegendőt beütemeztek, de akárhogy is , számitgattak, azok nemhogy a ha­táridőre, hanem jóval azon túl híz­tak volna meg. Mit tesz ilyenkor a pártszervezet és a tanács? Megyénk nem egy " községében -— ezt mutatja országosan elért eredményünk — arra az álláspontra helyezkednek: nem megy a dolog, hát nem is te­szünk semmit. Ez a megalkuvás, a dolog könnyebbik oldala, ami soha nem vezet eredményre. MIT TETTEK PETRIKERESZTURON ? Bátran alkalmazták az újat- Expresszhizlaiás — ez a szó bár nem volt uj, eleinte idegenkedést keltett. Petrikereszturon is megszokták azt, hogy a sertést ősztől a tél végéig hizlalják. így ment ez már évszáza­dok óta. Nem olyan könnyű ott­hagyni a régi ruhát, mert abba szinte belenő az ember. Ezt a régi ,,ruhát'-', vetette le tiz petrikereszturi dolgozó paraszt. A pártszervezet és a tanács személyesen megbeszélte ve­lük az expresszhizlaiás módját, elő­nyét s azt, hogy tiz ember példamu­tatásának milyen döntő, jelentősége lesz a község további eredményei­ben. Kiss János 8, Egyed István 9 holdas középparasztok, Bódis Imre 6 holdas dolgozó paraszt, a község békeküldötte elsőként vállalták, hogy úttörői lesznek a faluban az expressz- •hizlalásnak. A legkisebb hir is, hát még az ilyen, gyorsan bejárja a falut. A tiz dolgozó paraszt egyre növekvő ered­ményei gyúrták, dagasztották a ké­telkedők, a maradiak gondolkodását — eredményesen. A-sertéseknél elért napi átlagos 2 kiló hízás. (pedig egye. sek arról beszélnek, hogy a meleg­ben „nincs étvágya'' a disznónak) magáért beszélt. Az év második fe­lében — sorban fogadják meg a per* rikereszturi dolgozó parasztok — VALAMENNYIEN EXPRESSZ HIZLALNAK. A község 87 százalékra teljesí­tette félévi sertésbeadását. Hétfőn, 16-án adnak be újabb öt hizottser* tést s elérik a 100 százalékot, A tiz‘ élenjáró dolgozó paraszt a közeli estéken személyesen fogja el­mondani tapasztalatait," módszereit a község dolgozói előtt az expressz- hizlalásról. Ezt már az őket követni akarók is kérik. Lehet eredményt elérni, kiválót — ezt mutatja a petrikereszturiak pél­dája. Ök már azon az utón járnak, amely a bő terméshez, a gazdag ara­táshoz vezet. Nem tétlenül, hanem serényen munkálkodva mind jobban urai lesznek a természetnek. A ku­korica és a napraforgó 30 százalé­kát négyzetesen vetették. Ezek pót­beporzását az egész határban elvégzi .a község dolgozó parasztsága. A ro­zsot az egész határban pótbeporoz- ták. A tanács verseny táblája büszkén hirdeti eredményeiket: tojásból ION baromfiból 115, vágómarhából 124 százalékra teljesítették félévi tervü­ket. A havi tejbeadással junius 11-én már 40 százaléknál tartanak Mindig valami ÚJON, EREDMÉNYRE VEZETŐN GONDOLKODNAK a község vezetői s a dolgozó parasz­tok is. Ezért beszélt róluk a rádió. Tanuljanak az elmaradók a petri- kereszturiaktól. Ne azért beszéljenek róluk mert elmaradtak, tétlenkednek, hanem azért, ■ hogy ők is a megbe­csülés útjára léptek. (b) Megmentették a nép vagyonát A múlt pénteken Agócs Dániel és Dénes József nagykanizsai pénzügy­őrök kétnapos szolgálatuk lejárta után Nagykanizsa felé igyekeztek. Fáradtak voltak. Szinte megszokott gépiességgel nyomták a kerékpár pedálját s haladtak a poros utón Nagykanizsa felé, ■ Még nem hagyták el a miklósfai határt, amikor Agócs Dániel hirte­len megszólalt:- — Nézd csak, micsoda füst van ott? Megálltak s jnindketten a füst irá­nyába néztek. — Valami ég — állapította meg Dénes József. — Ég , . . — hagyta helyben Agócs, majd hozzátette; — tűz nél­kül . nincs . füst. Ahhoz pedig, hogy. ilyen nagy füst legyen, nagy tűznek kell lenni. Ebben a pillanatban megfeledkez­tek a fáradtságról, az éhséget sem érezték. Sietve indultak a füst irá­nyába. Földeken és réteken halad­tak át. — A tsz szénája cg — kiáltott fel Dénes »József, amikor közelebb értek. — Ismerem ezt a helyet. A rét a Vörös Csillag tsz-hez tartozik. Most már még jobban siettek, hogy mentsék, ami menthető. A nép vagyonáról van szó. Az övükéről is. Mindannyiunkéról. Többen is voltak a mezőn. Az egyénileg dolgozó parasztok azonban nem a tüzet oltották, hanem a sa­I ját szénájukat igyekeztek elhordant a veszélyeztetett területről. A nagy kiterjedésű réten a boglyák- és a ren­dekben lévő széna égett. A hevesen tűző nap szinte pörkölte a tar rétet s a tűz nemcsak a rendeken, Hanem a lekaszált és felgereblyézett helye­ken is terjedt. Közben a tűzoltók is megérkeztek s közös erővel fogtak hozzá az oltáshoz, a tűz megfékezé­séhez. A pénzügyőrök a mezőn dol­gozókat egy-kettőre az oltáshoz állí­tották. Megmagyarázták, mit keil tenni, hogy a tüzet lokalizálják. Zöld gallyakat törtek s • azzal fogtak az oltáshoz. A rendeket pedig megszá- kitották, hogy a tűz terjedését meg­akadályozzák. Másfél órás kemény munka után az utolsó lángokat is elfojtották s csak ekkor mérték fel, mit is jelen­tett valójában a gyors közbelépés, A tűz okát is megállapították. A rét mellett halad el a Gyékényes felé vezető vasút. A kéményen át ki röp­penő szikra gyújtotta fel a szénát- Ez az eset szolgáljon tanulságul a mozdonyok, fűtőinek is. Ne ott ka­parják a tüzet, ahol gyúlékony dol­gok vannak a vasút közelében. A tűz oltásánál önfeláldozó, ke­mény munkát végeztek a pénzügy­őröd de dicséretet érdemelnek a nagykanizsai tűzoltók is, akik gyor­saságukkal megmutatták, hogyan le­het percek alatt megjelenni ott, ahol veszély van, ahol szükség' van rájuk.

Next

/
Thumbnails
Contents