Zala, 1952. június (8. évfolyam, 127-150. szám)

1952-06-08 / 133. szám

pJÍrtél et* Zala béren is neveljék a pártonkivüli dolgozó parasztokat 'Ä párt és a dolgozók közötti Szoros kapcsolat megszilárdításá­nak és a dolgozók kommunista nevelésének egyik legfontosabb eszköze a tömegek között vég­zett politikai munka. Ez a fel­adat a párt tagjaira, a kommu­nistákra kötelező. Nekik van leg­több módjuk és alkalmuk, hogy a mindennapi munkájukban ismer­tessék a párt és a kormány hatá­rozatait. Ehhez az kell, hogy mindenegyes párttag pártszsrve- eetében aktiv munkát végezzen, hisz ezt pártunk Szervezeti Sza­bályzata meg is követeli. A Szer­vezeti Szabályzat 2. pontja ki­mondja „A párt tagja az, áld magáé­vá teszi a párt célkitűzéseit, elfogadja p rogrammnyilatko- zatát és politikai irányvona­lát, résztvesz valamely alap- szervezetének munkájában, aláveti magát pártfegyelem­nek és rendszeresen fizeti a tagsági járulékot, A párt tagja csali az lehet, áld 18. életévét betöltötte.“ A Szervezeti Szabályzat pontja kimondja, hogy minden párttag­nak és tagjelöltnek kötelessége, hogy a pártszervezetében tevé­keny munkát végezzen és segitse a vezetőség munkáját. Csakis akkor mondhatja magát párttag­nak, ha ezeket a feladatokat ma- radéknélkül megvalósítja és min­denkor minden időben betartja. Azonban, hogy a párt tagjai en­nek a kötelességüknek eleget te­gyenek a pártszervezet vezetősé­gének állandóan segiteniök kell őket munkájukban. így tudják aktivizálni a pártszervezetnek minden egyes tagját cs tagjelölt­jét. Ezen keresztül még szoro­sabbá teszik kapcsolatukat az tizem és a község dolgozóival. A zalabéri pártszervezetben ke­vés a dolgozó parasztok száma. A hiányosság megszüntetése ér­dekében a pártszervezet vezető­ségének még nagyobb gondot kell fordítania azokra a pártta­gokra, akik egyénileg gazdálkod­nak s megbízni őket feladattal. Gálos Ferenc 7 holdas dolgozó paraszt párttagról az egész falu úgy beszél, hogy komoly és szor­galmas dolgozó. A tanács be­adási listáján az élenjárók között találhatjuk meg. a növényápolás­ban, az adófizetésben. A multévben, de e^évben is az elsők között tett eleget hazafias kötelességének. A félévi tervét már túlteljesítet­te. Gálos elvtárs a dolgozó parasztok bizalmából a tanács tagja, ahol szorgalmasan vég­zi munkáját. ő az, aid a dolgozó parasztok kö­zött legjobb felvilágosító munkát végez. A tanácsüléseken tudomást szerez a feladatokról és máris mozgósítja dolgozó paraszttár­sait. Gálos elvtárs sokat gondol vissza a múltra, mikor cselédsor­ban, nehéz körülmények között éltek. Ma már megváltozott éle­te, úgy mint sokezer más dolgo­zó paraszté. Négy gyermeke van. Kétéve egy gyönyörű házat épí­tett, mert jól gazdálkodott. Gálos elvtárs és egész családja megbecsültnek érzi magát, amit munkájukkal, a kötelezettség tel­jesítésével hálálnak meg a párt­nak, népi demokráciánknak. Ezen túlmenően Gálos elvtársnak na­gyobb feladatot kell megoldania. Mint a párt tagja több segítséget kell, hog/ adjon a vezetőség mun­kájához. Reá is vonatkozik a Szervezeti Szabályzat 2. pontja. A jövőben azon kell lennie, hogy igyekezzen kiszakadni az ellen­ség befolyása alól, leplezze le azo­kat, akik hazug meséikkel félre akarják vezetni, bizonyítsa be dolgozó paraszttársai előtt, hogy a kommunisták nem félnek a ne­hézségektől, hanem igyekeznek azzal megküzdeni, tannál is in­kább, mert a pártmunka végzése a pártagok és a tagjelöltek ne­velésének és edzésének bolsevik módszere. A pártmunka fegye­lemre szoktatja a párttagokat. Munkájuk arra neveli őket, hogy törekedjenek céljaik elérésére és hibáik leküzdésére. „A káderek igazi megeelzése — tanitja Sztálin elvtárs — csak eleven munka eredménye le­het, az iskolákon kivül, a ne­hézségekkel való harcban, a nehézségek leküzdésében. Ne felejtsék el elvtársak, hogy csak azok a káderek jók, ame­lyek nem félnek a nehézsé­gektől, nem bújnak el a ne­hézségek elől, hanem ellenke­zőleg — szembenéznek a ne­hézségekkel, hogy legyó'zzéli és elhárítsák azokat. Igazi káderek csakis a nehézségek elleni harcban kcvácsolódnak ki.“ Sztálin elvtárs szavai bebizo- nyitják, hogy a pártszervezet ré­szére csakis állandó munkával nevelődnek ki az uj harcosok. Ebből a feladatból Gálos elvtárs­nak jobban ki kell venni a ré­szét, mert legközelebb áll a dol­gozó parasztokhoz, azokhoz, akik vele együtt példamutatók. Neki kell meggyőzni elsősorban társait s ráirányítani arra az útra, ame­lyen maga is jár. Ha ezt a mun­káját maradéktalanul elvégzi, ak­kor a pártszervezetnek igazi har­sasa lesz és maradéktalanul meg­valósítja a párttagok kötelessé­gét és elősegíti azt, hogy a párt- szervezetükben napról-napra meg­lehessen találni azokat a dolgozó parasztokat, akik ott állnak a ka­puban, csak meg kell nyitani a kaput és hozzásegíteni ahhoz őket, hogy jó munkájukon keresztül ki­érdemeljék a megtiszteltetést, hogy a pártnak tagjelöltjei lehet­nek. Mindehhez elsősorban az kell, hogy a pártszervezet vezetői, párttagjai a pártmunkában, a növényápolásban, a begyűj­tésben élenjárjanak és a ne­hézségeket az elsők között küzdj ék le. A vezetőségnek azon kell lennie, hogy a beadás teljesítésénél töb­bet követeljenek meg a pártta­goktól, ne elégedjenek meg az­zal, hogy a párttagok eleget tesz­nek kötelezettségüknek, hanem bizzák meg őket munkával és taggyűléseken kérjék számon tő­lük munkájuk eredményét. Építő bírálatukkal harcosabbá, öntuda- tosabbá neveljék a párttagokat és tagjelölteket. (Papszt) A PART ELLENŐRZŐ SZEREPE ÜZEMI- alapszervezeteink teljes fe-1 íelősséggel tartoznak a pártnak az iizem működéséért, az állami tervek idejében való és kiváló minőségi tel­jesítéséért. Alapszervezeteink gyakor­latban ellenőrzik és figyelemmel kí­sérik az üzem menetét, egyes mii- helyrészek vagy fúrógarniturák ter­veinek teljesítését. Bizonyítja ezt, hogy az első negyedéves tervünket 106 százalékban teljesítettük: olaj­ban, gazolinban, gázban és korom­ban. A tervek teljesítésének ellenőr­zésében az alapszervezeteink bevon­ták a széles aktivahálozatot is, mint pl. a fúrási alapszervezetnél, ahol a főfúrómestereket és fúrómestereket (az alapszervi titkár, Tóth elvtárs nemcsak politikai munkával bízza meg, hanem ellenőrizteti, hogy a felajánlások teljesítése hogyan van teljesítve, a tervek hogy vannak is­mertetve a dolgozók széles tömegei­ben és azoknak teljesítése hogy van biztosítva. AZONBAN hiányosságként kell megemlíteni, hogy alapszervezeteink részéről az ellenőrzés nem mondható minden egyes helyen kielégítőnek. Mint pl- a termelési alapszervezetnél, ahol az Előre-brigád május Tre tett felajánlását — az első hetekben úgy nézett ki — nem tudja teljesíteni. Mikor a pártbizottság felfedte, hogy az alapszervi titkár hosszú időn ke­resztül nem látogatott, el a brigád­területre, annyira rövid volt már az idő, hegy a brigád technikai okok miatt sem tudta teljesíteni a május 1-rc tett 10 tonna olajfelajánlását. Komoly hiányosságként kell megem­líteni. hogy az alapszervezeteink tér- melési felelősei sem tudtak ellenőr­zést gyakorolni a tervek teljesítésé­ben, ami abból adódott, hogy a párt- bizottság termelési felelőse nem fog­lalkozott velük olyan irányban, hogy besMunulUtU volna az alapszer vezet termelési felelőseit, akik különböző munkaterületekről beszámoltak volna és segítséget adtak volna a pártbi­zottság termelési felelősének, hogy az állandóan tájékozva lett volna az egyes műhelyrészek, brigádok terme­lési eredményeiről s ezen keresztül az esetleges lemaradott területeken a pártbizottság kellő segítséget tudott volna nyújtani. a pártbizottság elég korán fel­fedte ezeket a hiányosságokat, s meg­beszélte a pártbizottság termelési fe­lelősével. Azóta rendszeresen, min­den két hétben a termelési felelősök beszámolnak az elvégzett munkájuk­ról, tisztában vannak az alapszerve­zet területéhez tartozó egyes brigá­dok, műhelyrészek havi és napi ter­melési eredményeivel. Az alapszer­vezetek termelési felelősei hetenként számolnak be az alapszervi titkárok­nak és. ahol hiányosságok mutatkoz­nak, az aíapszervezet tudja mozgósí­tani a népnevelő csoportot, az aktí­vákat, akik segítséget nyújtanak az egyes lemaradott üzemrész vagy mű­hely részére. A TERMELÉS ellenőrzésében, vala­mint a politikai munka megjavítása érdekében alapszervezeteink jól moz­gósították a pártcsoportbizalmiakat, akik összehívják a pártcsoportot és mozgósítják a pártcsoport tagjait a feladatok végrehajtására, A tervek teljesítésében, a felajánlások mara­déktalan végrehajtásában komoly se­gítséget adott az alapszervezetek azon módszere, hogy állandóan fi­gyelemmel kísérik azokat a műhely- részeket, brigádokat vagy egyénileg versenyzőket, akik jó eredményeket érnek el, ezeket népszerűsítik gyűlé­seken, faliújságon, hangos híradón, de ugyanakkor megbírálják azokat, akik hanyagok vagy lazulás tapasz­talható munkájukban. Ez serkentő hatással van a többi dolgozóra is. EZ MEGMUTATKOZOTT az új- falúi alapszervezetnél, ahol az alap­szervezet megbírálta azokat a mun­kacsoportokat és egyénileg dolgozó­kat, akik lazán teljesítették normá­jukat, valamint megvitatták az üte­mes munka megszervezésének kérdé­sét és azóta komoly javulás mutat­kozik az újfalui alapszervezetnél. Orsós Jakab. Mi, traktorosláiiyok.,. A pöiöskei gépállomáson a tavaszi kampány alatt nagy harcok folytak a női brigádon belül a terv teljesíté­séért, melynek meg is lett az ered­ménye. A minisztertanács határozata szerint a minőségi munkában is 100 százalékot értünk el. A pöiöskei I. típusú Kossuth-csoportban május 1-re befejeztük a tavaszi vetési munkála­tokat. A burgonyát és a kukoricát négy­zetesre vetettük, ehhez hozzájárult a jó népnevelő munka, László István I tszcs-elnök gyakran elbeszélgetett traktorista lányaival az előttük álló feladatokról. Most készülünk a nö­vényápolási munkákra. Erős népne­velőmunkára van szükségünk, hogy megmagyarázzuk dolgozóinknak a gépimunka előnyeit. Sipos Rozália Pölöske. Vasárnap, 1952 jun. 8. Az első Pedagógus Napra Ä minisztertanács határozata az or­szágos Pedagógus Nap megünneplé­séről újabb bizonyítéka annak, hogy a. párt és a kormányzatunk, szülők és gyerekek, de maga az egész dolgozó nép is mind nagyobb figyelemmel es megbecsüléssel fordul a pedagógusok felé, mind több tisztelettel, elisme­réssel és megbecsüléssel értékelik a pedagógusok munkáját. Ma, amikor az ország legkisebb községétől a fővárosig a pedagógu­sok állnak az ünneplés középpontjá­ban, meg kell mutatni, ha csak né­hány mozzanatában is, azt a lénye­ges különbséget, ami a múlt és a jelen pedagógus napjai között van. A feudális Magyarország pedagó­gusainak sorsát hűen tükrözi Tán­csics Mihály önéletrajzának az a részlete, amelyben segédtanítói mű­ködéséről ír: „AZ ÉN KÖTELESSÉGEIM VOLT AZ AJTÓKAT NYITOGATNI s a templom nevezetességeit muto­gatni; ezért aztán a távozók borra­valót adtak és ez volt a fizetésem, ami csekélynek mondható, mert .vajmi sok látogatónak kellett jönnie, míg az adott borravalóból öt forint is kikerült. Hogy tehát mégis kere­setem legyen, Kovácsiba mentem ré­szest aratni; kaptam két véka kétsze­rest, mit negyedfélforintért adtam el. A templomnyitogatásért halomra gyűlt pénzem tett 11 forintot s né­hány krajcárt; evvel összeadván ara­tási keresetemet, félévi jövedelmem 14 forint volt." Milyen megalázó volt azon peda­gógusok sorsa, kiknek még a temp- lomnyitogatásból sem jutott „mellék- jövedelem". A XX. század elején nagyon gyakori a suszter, a bognár és más hasonló foglalkozású „tanító", hol a nevelő- és oktatómunka mel­lékesen történik a „bankli" vagy más munkapad mellett. A Horthy-fasízmus sem sokat vál­toztatott ezen a helyzeten. Az iskola- épületek legtöbbje még „állatorvosi" szempontból is kifogásolható volt. Az ideiglenes helyettes, helyettes, címzetes segéd, valóságos segéd, cím­zetes rendes, valóságos rendes tanítói- tanári „rendfokozatokkal", a külön­böző felekezetű, községi, érdekeltsé­gi, társulati, magán és állami iskolák pedagógusai lerongyolódva, „nemzet napszámosának titulálva", kényére- kedvére kiszolgáltatottja volt az is­kolákat, fenntartó egyházaknak, isko­lákat fenntartó különböző érdekeltsé­geknek. Föld, gallyfa, széna, tejfel, túró, termény,, kenderkóc, mint fizetési eszköz, ingyen kántorság, tanító ál­tal végzett díjtalan hitoktatás, papi csdédsors gyakori volt s alig mutat valami fejlődést Táncsics koráéhoz, ELDUGOTT MS FALVAKBAN 28—30 fiatal tanító jelent meg sze-' mélyesen a tanító-állás elnyeréséért folytatott harc megvívására a tekin­télyes egyháztanács-iskolaszék magas színe előtt. 23—30 éves fiatal tanítók állás nélkül tengődnek éveken át, s ha alkalom nyílik, valódi napszám­munkát vállalnak. A Horthy-fasizmus 3 tanítóképzőt szüntet meg, hogy „segítsen” a hely­zeten. 1936 májusában szintén „pe­dagógus nap" volt Budapesten. A sokezer pedagógus remegve várta a „pedagógus nap" eredményét, a pe­dagógus-nyomor enyhítését. Ered­mény: a hírhedt Keresztes Fischer, akkori belügyminiszter azzal távozott el az országos pedagógus napröl, hogy: „őt nem érdekli a pedagógu­sok helyzete, segítsenek sorsukon úgy, ahogy tudnak!” Ilyenek voltak a múlt „pedagógus napjai", melyek valójában súlyos vá­dakkal teli panasznapok voltak. A nyomasztó sors, a közöny, nemtörő­dömség megölője volt sok-sok érték­nek, kezdeményezésnek s nem egy fiatal életet kergetett öngyilkosságba. A Horthy-fasizmusban NAGY VOLT FALUN A NYOMOR s a kovács, bognár, kanász, csordás, juhász, a kerülő, kisbíró és a leg­utoljára említett „tanító"-fizetésért a kisbíró legtöbbször hiába dobolt. Ha a nyugati tőkés államok és ma­gának Amerikának a megbecsülését vizsgáljuk a pedagógusai felé, nem sokkal kedvezőbb a kép. Hasonló a mi 1945 előtti múltúnkhoz. Faji megkülönböztetés az USA- ban, a színesbőrű pedagógus felefi­zetést kap, a nő kevesebbet a férfi­nél, Felső-Ausztriában elbocsátják a férjes pedagógusokat, Franciaország­ban a pedagógusok sztrájkja miatt nem vizsgázhatnak a diákok, Angliá­ban ma több az állástalan tanár, mint az elmúlt 20 év bármelyik esz­tendejében, fizetésük ezekben az or­szágokban mélyen alatta van a lét­minimumnak, A gyarmati országok pedagógusainak sorsa minden emberi képzeletet felülmúl. Lehetne sorol­ni az adatok végtelen sorát, melyek mind azt bizonyítják, hogy azok a pedagógus-napok mind az éhség ál­tal kényszerített „pedagógusok pa­nasszal teli kesergéseik kiöntésére rendezett panasznapok" csupán, sem­mi mások. Aki itt követelni mer, aki szembehelyezkedik a kapitalista elnyomó rendszer kultúrpolitikájával, annak célkitűzéseivel, arra József Attila sorsa vár: üldözés, állásvesztés s nem egy esetben börtön. A MI PEDAGÓGUS NAPUNK ÖRÖMÜNNEP Az egész dolgozó magyar nép ün­nepe. Olyan ünnep, melyben érvé­nyesül a dolgozó magyar nép apra­jának, nagyjának őszinte szeretető, tisztelete, megbecsülése, ragaszkodá­sa és bizalma az új országépítő tár­sadalom azon rétege felé, mely a Szovjetúnió által kapott szabadságát felhasználva szabad országban egy szabaddá lett nép boldog jövőbe né­ző ifjúságát neveli, tanítja, a szocia­lista társadalom új emberévé for­málja. A mai Pedagógus Nap fényesen bi­zonyítja, hogy a dolgozó nép búzá­jában a pedagógus valóban a nép tanítója, a nép megbecsült fia, kinek maga a dolgozó nép állama ad meg minden eszközt és lehetőséget arra, hogy munkája és tudása legjavát- ki­fejthesse a dolgozó nép gyermekei­nek oktatása és nevelése érdekében. AZ ERKÖLCSI MEGBECSÜLÉS LEGSZEBB ELISMERÉSE, hogy Kossuth-díjas pedagógusaink mellé, most az első pedagógus na­pon újabb 70 pedagógus nyeri el a kiváló tanár és tanító címet s mel­lettük sokszáz azoknak száma, akik magasabb pénzjutalomban is része­sülnek és példaképül szolgálnak dol­gozó társaiknak. Az a nép, melyet a nagy Szovjet­únió példája lelkesít és a kommu­nisták pártja vezet, amely erkölcsileg és anyagilag megbecsüli gyermekei­nek nevelőit, biztosan nézhet a jövő­be, mert ifjúsága méltó örököse lesz annak a nagy hagyatéknak, melyen most a párt és a munkásosztály veze­tésével az egész magyar nép olyan nagy lendülettel, hősi áldozatválla­lással, helytállással, igazságába ve­tett törhetetlen hittel dolgozik. Kovács Béla Leveliink nyomában (Túri József előző levelében bírálatot gyakorolt a DISz nagykanizsai járási bizottsága felé. Most beszámol arról, ho­gyan változott meg munkájuk a bírálat után.) Mióta a járási DISz-bizoliság segíti munkánkat. megjavult a szer­vezeti élet, látják Hutaijaink, hogy tőrödnek velünk nagyobb akarattal végzik a rájuk bízott munkát. Ed­digi jó munkánk elismeréséül 1952, május 18-án megtartott járást tit­kári értekezleten értékelték mun­kánkat, s mi hoztuk el a nagyka­nizsai járási DISz-bizottság ván­dorzászlaját. Ez mégjobban serken- ti fiataljainkat, hogy az eddigiek­| nél még sokkal jobban dolgozzanak 1 s a nyár folyamán rendszeresen résztvegyenek az agitációs mun­kában. Községünk 1951. december 9-én kapott népkönyvtárai, ami az egész községünk lakosságáé, de ed_ dig DISz-szervezelünk fiataljai ol­vasták a legtöbbet. A fémgyűjtésből is kivették ré­szüket. szép eredményt értünk el a földmüvesszöveikezetdel. Közsé­günk előirányzatát 140 százalékkal teljesítette. Még most is folyik a gyűjtés, hogy minden hulladék a gyűjtőhelyre kerüljön. TÚRI JÓZSEF,- DlSz.títkár lÁSzó.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents