Zala, 1952. május (8. évfolyam, 101-126. szám)

1952-05-11 / 109. szám

KOREABAN Pénteken este a zala­egerszegi járási kulturott- honban tartotta meg be­számolóját dr. Vittmann István, az előzőleg Koreá­ban tartózkodó orvoskül­döttségünk helyettes veze­tője. Zsúfolásig megtelt a járási kultúrotthon helyi­sége, eljöttek a dolgozók •meghallgatni az előadást, akik. eddig csak újságon keresztül ismerték Ko­reát és annak hős népét. Most alkalom■ nyill arra, hogy közelebbről, szemta­nú elmondása alapján is­merjék meg a koreai né­pet, a koreai háborút, az amerikai gengsztereket. — 4 Szovjetunión és Kí­nán utaztunk keresztül Ko­reába — kezdte basám- lóját Vittmann elv társ — de maga ez ars utazás is örök, szép emlék marad valamennyiünknek. Megis­merkedtünk szovjet embe­rekkel, kik mindenfele szeretettel vettek körül bennünket. Egy hetet tar­tózkodtunk Moszkvában,^ megnéztük az akkor épülő Lenin-cgyetemet, ami ak­kor mégcsak félig volt készen. Az óriási építke­zés körül kopár, rendezet­len környéket láttunk. Visszafelé szintén meg­néztük az akkor már kész Lenin-egyetemel, melynek környékén 10—15 éves fák és gyönyörű park fogadta az érkezőket. Moszkvában megnéztük a Sztálin elv- társnak küldött ajándékok tömegét is. Itt voltak ösz- szegyűjtve azok az ajándé­kok, melyeket a világ va­lamennyi részéről küldtek a béke-szerető dolgozók a világ első békeharcosának. Láttuk a hatalmas szibé­riai gyárakat és városokat, melyek között akkora, mint a mi fővárosunk, számtalan akad. KivÁba érve újabb ér­tékes tapasztalatokkal gaz­dagodtunk. Kínáról eddig csak azt tudtuk, hogy 475 millió ember él ott. Ez a megállapitás üressé leit, más tartalmat kapott sze­mélyes tapasztalatunkon keresztül. Ezentúl Kína azt jelenti, hogy ott 475 •millió kínai dolgozó épí­ti a szocializmust. Koreába érkezésünkkor láttunk először kinai ön­kénteseket és koreai 'kato­nákat, akik sietve, az ut két oldalán vonultak a front felé. Ezek a kato­nák rendkívüli fegyel­mezettségről tanúskodtak. Az ut szélén egyesével vonultak, hogy az utón az utánpótlást szállító teher­autók közlekedhessenek. Az első szavak, melyeket megtanultunk, így hangza­nak: pali-szuszul.“ A későbbiek folyamán is ezt hallottuk legtöbbet a meg­sebesült koreai vagy kínai önkéntesektől. Ez a két szó azt jelenti, gyorsan — műtét, vagyis kérték, mi­nél előbb hajtsuk végre a ■műtétet, hogy mielőbb visszatérhessenek a front­ra. Egyik koreai sebesült, akinek az állát roncsolta szét egy golyó, 3 hete volt már a kórházban és min­denáron a frontra igye­kezett. Bizonygatta, hogy ugyan az álla megvan se­besülve, de a keze jó, lába jó, és a feje is. — El tudom sülni a pus­kát, nekem a fronton a helyein — mondotta. Egy másik, alacsony 17 éves katonának a térde volt merev. Mankóval járt és mindig odalopákodott a bizottság elé, mely időkö­zönként eldöntötte, ki me­het ki a frontra, öt nem engedték, s mikor megkér­dezték, miért akar minden­áron a frontra menni, igy felelt: — Szüléimét ház­zal együtt agyonbombáz­ták, nővéremet elvitték a liszinnianis ták, tcstv erei m elestek a fronton. Maga mit tenne az én helyem­ben? ■— kérdezte végül. A betegeket a paraszt. házakban helyeztek el. Ez nagyon könnyen ment, mert a koreai parasztok készségesen adtak helyet a katonáknak. A házakban csak egy szoba van és eb­ben az egy szobában lak­nak a koreai parasztok nagyszám u csald djukk ál, de ennek az egy szobának a felét, sok esetben az egész szobát a kórház ren­delkezésére bocsájtották. Ök maguk kihúzódtak a konyhába és a fészerbe. Ha vért kellett adni, a párt és tömegszervezetek szavá­ra ,özönlöttek az önkéntes véradók, akik helyettesí­tették az ápolónőket is, és maguk is rendszeresen vért adtak. Gyakran elbeszélgettem a katonákkal és megkér­deztem tőlük, mi a véle­ményük az amerikai kato­nákról. Azt felelték egy alkalommal, hogy egy ko­reai felér iis amerikaidul. Meggyőződtem ennek igaz­ságáról. Egy alkalom mai harminc koreai katona öt­száz amerikai ellen tartói! egy igen fontos pontot. Az amerikaiak sümn tá­madtak cs mindem támadás előtt tüzérségi tüzet nyi­tottak. Ilyenkor a koreai katonák hátramentek vé­dett területre és csak örök ■maradtak, kik jelezték a tüzérségi tűz végén, hogy mikor jön a gyalogság. Ekkor visszajü'lck és be­várva az amerikaiakat, visszaveri ók lámadásu t rt. Egy másik alkalommal 5 katona ment át a f von .on Li-Sziii-Man katonáknak öltözve. Megnézték, ho' van alkalmas hely az ame­rikai ezred tőrb ecsal ásóra, Négy elbújt, egy pedig el­ment az ellenség táborába, hol fegyverrel kezében kenyszeritett egy tisztet értékes adatok elmondásá­ra. A végén leszúrta, a Li_ Szin-Man tisztet cs ruhá­ját felvéve, lélekszakadva berohant az amerikai pa­rancsnokhoz, hol levegő után kapkodva kiabálta: körülvettek bennünket a kínaiak, a parancsnok megijedt és menekülni kezdett ezredével a tiszt által megadott utón. Négy társa aztán mind egy szálig meg semmisítette az amerikai ezredet, Az ame­rikaiak tankokkal nem tudnak mozogni, a hegyi ösvényeken csak egyesével mehetnek. A koreaiak ki­lövik az elsőt, meg az utolsót és megakad az egész menet. Egy állást már 8 napja tartottak a koreaiak, a ki­lencedik napon egymás­után nyolcszor támadtak az amerikaiak, kilencedszer pedig még többen támad­tak. A koreaiak nem bír­ták tovább cs elhagyták az állásukat. Be egy tize­des ott maradt cs elhe­lyezkedett az álláshoz ve­zető ösvényen. 4 támadás során lelőtt hatvan ameri­kait, huszonötöt megsebe­sített, a többit pedig meg­futamította. „A koreai nép hőse1 ‘ kitüntetést kapta. Az, hogy valaki kommunista, nagy meg­tiszteltetést jelent az egész hadseregben. A kommu­nisták a legjobb harcosok. Lncsonuál az amerikai partraszálláskor hatszáz kommunistát bíztak meg azzal, hogy tartsák fel az amerikaiakat, mig a fö erőket kivonják, más te­rületre. Hat száz kommu­nista közül ötszáz hősi halált halt, de feladatukat teljesítették és megmentet­ték a föerökct. Az amerikaiak nem ret­tennek vissza a legelvete­mültebb gazságtól sem, Állandóan bombázzák és géppuskázzák a hátország­ban élő és dolgozó, békés lakosságot. Egyszer bejött a kórházba egy asszony, ki hátán vitte gyerekét cs mindegyiküket eltalál­ták. Csak az anyát tud­tuk megmenteni. Egy má­sik anya behozta gyerme­két, kit találat ért. Az amerikai légibanditák rob­banó golyóval lőtték meg. Nem tudtuk megmenteni. Mikor megmondtuk az anyának, hogy meghalt gyermeke, csak a szeme árulta el nagy bánatát. Nem szólt egy szót sem. Kifejezése megvetést és gyűlöletet fejezett ki az amerikai banditák iránt. A koreai népet nem lehet megtörni. Odautazőswnli alkalmá­val láttuk Phenjánt, mely két negyedből áll. Egyik a régi negyed, a másik pedig a modern uj város, mely a felszabadulás után épült. Csodálkozva láttuk, hogy a város utcáin, a há­ború közepette az utcasep­rők végzik münkájuloat. Láttuk a földalatti színhá­zat is, melybe 160 lépcsőn kell lemenni. Mindennap bombáznak, de az utcán rend van és nyugalom. Az ellátása mindenkinek biztosítva van. Egy napi adag rizs hihetetlen olcsó. Fillérekbe kerül. Fekete kereskedelem. spekuláció vagy rémhírt erjesztés nin­csen. Láttuk Phenjanban a koreai nép nagy vezé­rét, Kim-IrSsen elvtár­sat, aki maga is számtalan előadást tartott ottlétünk alatt. A város minden erejé­vel igyekszik minél na­gyobb segítséget nyújtani a frontnak. A koreai nép ereje meg­törhetetlen. Harcol, mert tudja legyőzhetetlen az a nép. mely szabadságáért küzd. A vajgyári építkezéshez adjon több segítséget a zalaegerszegi Magasépítő Vállalat központja Az építkezés menete meggyorsult és nap mint nap magasabbá emelke­dik az uj vajgyár épülete. Kiváló munkát végeznek a brigádok és a dolgozók. A versenyszellem egyre jobban elmélyül, bizonyítja az, hogy a dolgozók nem elégednek meg a legutóbbi teljesítésükkel, ' hanem igyekeznek azokat túlszárnyalni. Bent az irodában az építésvezető' asztalán építéstervek fekszenek és egy-egy felmerült problémánál a BRIGApVEZETÖK SZEMÉLYEIN GYŐZŐDNEK meg az építésterv helyességéről, illet­ve nem kell napokat, heteket vár- niok a rajzokra és a tervekre, mint régebben. Ennek a módszernek a be­vezetése biztosítja a folyamatos mun­kát, nem kell a brigád vezetőknek szaladgálnak, hogy brigádjuk, mun­kacsoportjuk részére meglegyen a folyamatos munka. A tervfelbontás alapján tudják a dolgozók, hogy mi­lyen fajta munkát kell elvégezniük a következő hónapban. — Munkánk sikerét annak kö­szönhetjük, hogy munkánkat jól szer­veztük meg — mondja Köves Már­ton elvtárs építésvezető. — Gazda­ságosan és tervszerűen felhasználtuk a Ruhagyár pontház-épitkezésének, tűk, ahol a legnagyobb szükség volt reájuk. Különösen sokat adtunk út a Ruhagyár pontház-épitkezésének vífl^mint \ többi lakásépítéshez, ahol munkaerőhiány mutatkozott. Az átcsoportosításnak és tervszerű gazdálkodásnak eredménye, hogy az április havi átlagteljesítés 151.9 szá­zalék. A PARTSZERVEZET SEGÍTETT A MŰSZAKI VEZETŐSÉGNEK a feladatok végrehajtásában. Megbe­szélték a brigádok munkáját, az át­szervezés problémáit. A műszaki ve­zetőség a pártszervezettel minden reggel összeül és az előző nap hiá­nyosságait, eredményeit és minden termeléssel kapcsolatos kérdést meg­beszél. A pártvezetőség tagjai beszá­molnak, hogyan mozgósították az el­múlt r.ap a népnevelőket a termelés és a termelékenység fokozására- Megbeszélik a munkaerők elosztását és a nap legfontosabb elvégzendő feladatait. Ennek a megszervezésnek köszönhető az, hogy nincs napköz­ben megoldatlan kérdés vagy olyan, ami hátráltatná a termelést. A TERVSZERŰSÉGET HÁTRÁLTATJA hogy az építkezés nem tudja beve­zetni a reggel 7 órai kezdést. A vo­natok késnek és ezért a dolgozók ké­sőbb kezdik a munkát. A zalalövői vonalon nem egyszer megtörtént, hogy 30—50 perces késés volt, amely a termelés, az építés előbbre- vitelét akadályozta. A MÄV ezzel nemcsak ezt az építkezést, hanem a Ruhagyár és számos más üzem ter­vének teljesítését is hátráltatja. A Magasépítő Vállalat központja a szakszervezettel együtt szakmai to- vábbképzó'tanfolyamokat indított be. Eleinte szépen és rendben ment a ta­nulás, azonban a szakszervezet ré­szére i elmaradt az ellenőrzés, ame­lyet az követett, hogy a tanfolyamok felszámolódtak. Az egyik tanfolya­mot maga az üzemi bizottság titkára vezette, de az oktatást abbahagyta és ez a tanfolyam is felszámolódott. Pedig szükséges lett volna A DOLGOZOK SZAKMAI NEVELÉSE valamint a felvilágosító munka ér­dekében, mert a tanfolyamok a he­lyes bérezési módszerekről tárgyal­tak. A vajgyári pártszervezet nem egy alkalommal felhívta a Magasépítő Vállalat pártszervezetének és üzemi bizottságának figyelmét a lemorzso­lódás veszélyére, de azok mindez- idc-ig nem gondoskodtak arról, hogy végre- rend legyen ezen a téren­A vajgyári építkezc-s csak úgy tud­ja elvégezni határidőre a munkáját, ha a Magasépítő Vállalat központja MÉG TÖBB SEGÍTSÉGET ad munkájához. Elért eredményeik azt bizonyítják, hogy szívós és lendületes munkát vé­geztek. Molnár Kálmán kőműves 229 százalékot, Radics Gyula állvá­nyozó 202 százalékot. Salamon Fe­renc és Németh Ferenc 155 százalé­kot értek el áprilisban. Sorolhat­nánk több nevet is, akik jó munká­jukkal előbbre vitték az új vajgyár építését. A további sikerük attól függ, hogyan támogatják őket, hogy még jobb munkát végezzenek ezután. Ha segítenek a feladatok megoldásá­ban, hamarabb meglíczdheti - ez az új gyár működését, agiel y megyénk újabb büszkesége lesz» Országszerte folyik o fémgyűjtés Versenyfelhívás a megye valamennyi DISz-szervezetéhcz a fémgyiijtő hónap sikeréért Mi, lovászi üzemi BISz-iiatalok versenyre hívjuk ki a megyei valamennyi BISz-szcrvezetét a íémgjüjtö hónap sikeres megren­dezésében. Röpgyüléseken ismertettük az egész üzem területén a fém­gyűjtés hónap hatalmas politikai és gazdasági jelentőségét, ahol ifjúsági szövetségünk tagjai megfogadták, hogy vállalásainkat 100 százalékban teljesítjük. Vállaljuk 100 mázsa ócskavas, 15 má­zsa öntvény, 3 mázsa gumi, 1 és fél mázsa színesfém, 1 mázsa papírhulladék gyűjtését. DISz-szcrvezelek! DISz-tagok! Előre a féüigyüjtö hónap sikeres megvalósításáért! SZENTTAMÁS! FRIGYES, a DISz-hizotíság titkára. Pioker Ignác Kossuth-clijas gyalus levele a Fémgyiijtő Hónapról a zalai dolgozókhoz Kedves Elviársak! A gyárak, üzemek, műhelyek dolgozói közül senkit sem kell meggyőzni arról, hogy a vas- és fémhulladék — akár a leg" kisebb darab is_ — fontos nyersanyaga népgazdaságunknak, hogy, bűn azt hevertetni, vagy szemétbe dobni, Mi, ipari munkások, a minisztertanácsi határozat szerint, május« ban nagytakarítást rendezünk a gyárakban és üzemekben és minden vas. és fémhulladékot átadunk a felvásárló állami vállalatnak. Ez az üzemi gyűjtés gondos előkészítés után, szervezett formában történik. Véleményem szerint azonban a mi feladatunk, a gyárak és üzemek dolgozóinak feladata nem merülhet ki abban, hogy lelkiismeretesen és tevékenyen részlveszünk a hulladékgyűjtő májusi nagytakarításban. Pártunk és kormányunk joggal elvárja tőlünk, hogy ezen túlmenően is segítsük a vas- és fémhulladékgyüjtés munkáját. Ezeket a sorokat olvasva, sokan azt kérdhetik magukban: igen ám. de hogyan? Úgy, elvtársak, hogy résztveszünk a háztartási hulladék­gyűjtés munkájában is. A. háztartási hulladékgyűjtést bátran nevezhetnök népgyüjiésnck is. Hiszen résztvesz benne az egész ország népe, foglalkozásra, korra és nemre való tekintet nélkül. Részt kell tehát vennünk nekünk is, gyári és üzemi dolgozóknak. Hadd világítsam meg egy példával, mire gondolok, A tavalyt Fémgyüjiő Hét folyamán feleségemmel együtt kétszer is végigkulat- tűk otthonunkat, pincéiül a padlásig, hogy összeszedjük a heverő, vagy használhatatlan vas- és fémholif. És amikor már lezajlott a Fém. gyűjtő Hét, s én valamiért megint felszaladtam a padlásra, ükkor vebiem észre, hogy kétszeres átvizsgálás után is ottmaradt egy ócska, rozsdás kis vaskályha. Csak éppen, hogy a szemem nem Szúrta ki. Miért maradt ott? Mert én vasat kerestem és nem kályhát s vala­hányszor elmentem mellette, mindig agy néztem rá, mint egy kályhára s nem mint hulladékanyagra. Pedig az volt: számomra már hasznúiba, lattan és értéktelen, de a Martin-kemencében annál használhatóbb é? értékesebb ócskavas. edves Elviársak! Ebből a kis példából az p tanulság, hogy alaposan és gondolkodó fejjel nézzünk körül házunk táján, ne sajnáljuk az időt és fáradtságot. De ne elégedjünk meg azzal, hogy mi magunk utánanézünk, vájjon van-e a háznál vas- és fémhulladék. Ok­tassuk ki, világosítsuk föl családunkat, kicsinyeket és nagyokat egy. aránt. Hiszen a háztartási hulladékgyűjtés nem igényel semmiféle erő­kifejtést, vagy különösebb szakértelmet. Akár idős, akár fiatal elvé­gezheti. ha megmagyarázzuk neki. mit és hogyan gyűjtsön. Oktassuk ki és világosítsuk föl rokonainkat, barátainkat, ismerő•* seinket. Szomszédainkat és lakótársainkat. Legyünk a májusi Fémgyüj­iő Hónap népnevelőiFontos és hasznos társadalmi munkál végzünk ezzel, használunk vele a köznek és önmagunknak. ártsunk lakóérteke-letebet és röpgyüléseket. Mondjuk eh hogyan készül a nyermUs és hulladékvas összeolvasztásából az acél. Mondjuk cl. hogy ebből az acéltól gyártják a legkülönbözőbb gépeket, hogy acéltermelésünk fokozásával meggyorsítjuk az uiáje.j tc'i végrehajtását, megrövidít ívé a szocializmushoz vezető utal. Mondjuk cl azi is. hogy a több acél reálbérünk, életszínvonalunk további emelkedését biztosítja. Mit jelent a reálbér emelkedése? Azt, hogy ugyanazért a keresetért ugyanazért a pénzért több ef., !°hb árut vásárolhatunk. A több és jobb traktor tehát töob, jobb és olcsóbb kenyeret, (z több és jobb szövőgép több, jobb és olcsóbb szövetei jelent. Nekünk, gyári és üzemi dolgozóknak mind. ezeken felül még azt ís jelenti az acél, a több uj és korszerűbb gép. meg szerszám. hogy túlteljesíthetjük normánkat. Tehát nemcsak pén­zünk vásárlóereje növekszik, hanem többet is keresünk. A érdekében és a magunk javára vegyünk hát részt a májusi Fémgyiijtő Hónap munkájában. Járjunk elől jó példával, nemcsak q gyűjtésben, hanem a felvilágosító, agitációs munkában is. Előre Elvtársak, a Fémgyüjiő Hónap sikeréért! PIOKER IGNÁC Kossuth-dijas gyalus, az Egyesült- Izzó K wV jfcA .

Next

/
Thumbnails
Contents