Zala, 1952. február (8. évfolyam, 26-50. szám)

1952-02-24 / 46. szám

AJ éhAny nap múlva, ^" 'augusztus 20-án ujkenyér ünnepet és békebált rendeztek A bál csak félig sikerült, merit a falusiak .közül kevesen jeti ek. Déie'Jőít a plébános ájlailos- súgot hirdete'ijp estére „buzgó imádságot szegény hazánkén a szent király ünnepén).“ Egyben a szentségek megvonásával fe- nyegéteüt mindenkit, aki az áj- ’Lakosság előtt világi hivságok- kai meri sérteni a boldogságos •szüzei, szent király országának pa rónáját. Mindez ímgyanul annyit jelentetit, hogy nem sza­bad elmenni a bálba, A fiato­toknak ez nem nagyon tetszett, mert — telepesek ide, telepesek oda — a bál azért jó. Csapó korcsmárosnál nem lesz semmi, ellenben lent a pusztán az EPOSZ bált rendez és igazán jó volna bemenni. Hanem az anyák erőszakkal visszatartották a lá­nyaikat, A legények meg lányok nélkül nem mernek be. A pusztán minden legénynek megvan a maga párja a pusztai lányok kö­zül. Minek menjenek oda száj- táónak. Csak néhány an voltak, akik mégis elmentek. Kovács Bálint kedvetlen volt, mert a bevételből éppen., hogy futóba a cigányra. Imre is ked­veden volt mert Mari nem jött el. A júliusi események óta nem mutatkozott semmiféle nyilvános megmozduláson. Hc.in.gula> ban azonban nem volt hiány és a felnőt tek derűsen né­zegették a táncoló legényeket és leányokat Kancsár-Vágó is itt volt, együtt til'u a, legöregebb kommunistákkal, Józsa Feri bá­csival, Visnyeivel, Ádám János­it !, K. Tó-hta! és Bu-csi Bol­dizsárra! az UFOSz-titkárral. Kovács Bálint néha odaült hoz­zájuk,-Ami időnkben^— mondotta Visnyei Mátyás Bálintra mutat­va, — nem ilyen álmosan lán­col ak a Legények! Ezek csak 'lö­työgnek jobbra-balra. Mi odaug­rottunk a középre és úgy jártuk, hogy szakadt szét a csizmánk! Eh! Nektek viz folyik az ere­inkben, n em v ér Kovács Bálint legyintett'. — Mi ia tudnánk olyant, Ma­tyi bácsi! Különbet is! De le­gyen kedve az embernek? A falusiakat még' tánccal se lehet idecsalni... Jó, ha .a cigányt ki tudjuk űzetni a bevételből! "K Tóth eltűnődött. Én nem tudom, miért éppen mi vagyunk olyan szerencsétle­nek, Ezekkel az ál kozott falu­siakkal szörnyen nehéz boldo­gulni. Mind, de legjobban az asszonynép a pap után bolondul. Ha azt a széné égés pápaszemét meglátják, mindjárt vége min­dennek és akkor csak keresztve. tés jön, meg Jézus Krisztus ... Lám, az oncsai nép már nem ilyen. Pedig az is idevaló. Kancsár-Vágó bizakodóan mosolygott. _ j\/l AJD LESZ EZ VÄLA- HOGY, meglátjátok! Többet kellene velük foglalkoz­ni... Mert azt meg kell adni — mi bennünk is van hiba. Ha egy falusi mond valamit,, mindjárt felforfyanunk. Türelmesnek kel­lene lenni. Én is goromba vol­tam a mukkor az egyikkel. Az öreg Némethiéi Azt mondja ne­kem, hogy a kommunisták any- myi mindent mondanak, hogy adtak. No, jó van. azt mondja. De eső; miért nem tudnák adni? Mondtam, menjen a paphoz eső­ért-, ha azt hiszi, hogy akkor lesz... Hagy lett erre a nevetés. r— Hallgassátok meg, mit •tudtam meg! Jó, hogy Jóska be­szélt erről az esőröi, meg a papról — szólalt meg Bucsi Boldizsár. — Mondom a Faragó Pe illek, a kántor cselédjének: tu­dod, hogy ma este bált rende­zünk Azt mondja, tudom, de nem enged el a gazdám, mert a szótyólából már valamit vé­teliünk és este azt kell verni. Ejnye, be kár, mondom, neked is volna, egy kis örömöd. r— Mi van énnekem, legyintett keserűen, gyalog, kellett bevin­nem Újvárra n barométert javí­tani. Mit te? - - kérdem tőle. Hát azt mondja, a plébános ur kis óramasináját, amelyik az időt mulatja. Hogy-hogy, kérdeztem |ö]e. Nem értem, mi ez, hát el­mondja. begy van egy szerkezet, ams’yikn^k a közepén illeg-bütog egy muta'ó, az'án körbe van írva... —Ismerjük mink azu — -szolt sémi sümanásgőggel Jó­SÁNDOR ANDRÁS: HUSZONNÉGYEN KEZDJÉK zsa Feri bácsi, minit aki azt mondja, hogy & világlátott sum- más, meg a kubikos mindent tud, nem úgy, mint az ilyen egy. helyberagadt egykori zsellér. Egyébként nagy érdeklődéssel hallgat ák, kivált Kanosiár-Vágó. — Szóval ha ismeritek, akkor mi­nek szaporítom ei szót — foly­tatta Bucsi Boldizsár. — Elég annyi, hogy ezt a masinát ügyeü a pap. Az'i'án ha precesszió! me- nesztenek hozzá, hogy imádkoz­zék esőér., csak megnézi a baro- nétert, bp esőire áll, megígéri az esőt, ha szárazságot mutat, akkor nem imádkozik akkor türelemre int. meg isten bünt'éiését emle­geti! Persze, amikor esőt mutat az órácska, akkor kellő nyoma- tékoí ad fi> szavának otiaatejendo- sége és megindul a pénz, tyu- kócska, sunka, ez, az, miegymás a plébánia felé ... így hoz a konyhára a masinácska.... Ha — ha — ha — ha! Nagyot nevelitek. Ez uj dolog volt és elbeszélgettek róla. Kan- caár-Vágó komolyan elgondolko­zott. t — Tudjátok, mit kéne tenni? Szerezni egy ilyen barométert és kitenni a szőve '.kezet elibc! Ak­kor megsüthetné a tudományát a pap. —- Másnap reggelre már hült helye lenne! — legyintett. ■—- Azt hiszed, éjtszakára kint hagynék? Kancsár-Vágó kiitta az előtte lévő féügtelt borospohorat. — Rákoá elvtáUs ma úgyis meg­mondja, mii kell tenni... Vagy már el is mondta. Bucsi Boldizsár felhúzta a szemöldökét. Ma beszállt? Hol? Ádám János rcsszalóan felelt: ~~ Há' nem tudja? Kecskemé­ten ... Majd meg tudjuk, mit mondott. 'fo­lyj ÉHÁNY NAP MÚLVA már ’ egyébről sem lehe et't hal­lani a pusztán, mint Rákosi Má­tyás beszédéről. Hej, nem hiába volt vihar azon az es1 én! Tucsa Sándor bevitte a napraforgót a magtárba. Csak kisebbik fia volt ott, ő hord a be a zsákok? f. Si­mon, a lerményes, fejebubjára tol á a sapkát és csiporotett kéz­zel nézte a mérleg játékát, az án kibontotta a zsákokat és ököllel beledöfött Jó msg volt: majd­nem könyökig beleszaladt a karja. — Rendben van, Sándor bácsi. Hanem. . azi án most megcsi­nálják a kolhozt? Tucsa Sándor nyelt egyet. Jaj, mit is mondjon, hogyan fog­ja pártját valaminek, amitől maga is fél? Felejt hát úgy, ahogy legjobba? k látta: — Rákosi elv társ ajánlotta, hogy közösen jobb Hát most majd jól megforgatjuk a kér­dés; töviről-hegyire, minden ol­dalról, aztán, azt ki-ki maga dönti el! Gyorsan elment,. Kényes dolog ám ez. Mert & párt az párt. Ha Rákosi elviére azt mondja, ak­kor az úgy van... Igen de Rákosi elvtárs nem él itt Bánszálláson .. Meri általánosságban igaza van, de ha itt volna, mirga is azt mondaná: nem elvtársak, itt ezt nem lehet megcsinálni... így gondolkozott Tucsa Sándor és a párttagság jó része. Kitaláltak egy sor kifogást. Nem elégséges a felszerelés, meg nincs jószág sem. Ez ugyan nem volt igaz, de kifoeágtfsfc megfelelt Jp STE IGEN VIHAROS 17 pártnapa1 tartott ajk. Kan- csűr-Vágói kézzei-lábbai magya­rázta a közös gazdálkodás elő­nyei!.-- Nemi bolondság az, 'elvtár­sak! Nem kell látástól vt'kütásig dolgozni. Jobban meg tudjuk munkálni a földet. Hallgassa­tok ide. Mindnyájan megjártunk jónóhány uradalmat, igaz-e? Mekkora hidszon vor ott? Há't most arról van szó, hogy az a mérhetetlen vagyon, mely az uraké volt, a miénk legyen. Én, elvtársiak, kész vagyok ebben a pillanatban egész földemet, fel­szerelésemé1 felajánlani, ha egy Jvon táblás1 csinálunk ... Kovács( Mihály, Bahnt apja kezbeki A':' oj/:.. Moste nig azt mondta, nem lesz kolhoz! Hogy a tőid a miénk és az alydiistén se veheti el tő­lünk. Most meg adjuk be a föl­dünket. Tiszteié:, becsület Rá­kosi elvtársnak, igaza is van, ezt meg lehet csinálni az Alföldön, a nagy jrnyavilágban, de ír nem/ Ezért is beszélt Kecskemétien. Itt csak elnyomorodnánk benne. „. Kancsár-Vágó kieresztette a hangját. — Ki veszi cl tőled a földet? A itied marad, csak együtt mun­káljuk! Nagyüzemi módon! Es ami Kecskeméten igaz, az igaz ifit 1®. A föld itt is csak föld, az ember itt is csak ember, Rá­kosi divtára az egész országhoz beszélt, nemcsak az altfÖUdiekhez. Hallgassátok csak, mit mond: „Csak a nagyüzemi termelés ad­hat, a falunak anyagi jólétet és kultúrát, villanyit, vízvezetéket, kórházat, szülőotthont, mozit, jó könyvtárait, jó iskolázi;.áfást, em­beri életet* és mindazt a szabad fejlődési lehetőséget, amelytől a dolgozó paraszt és gyermeke ma még el van zárva../1 Erről van szó! K. Tóth a piEan&tnyi csendet felhasználva megszólalt,: —■ Én azt mondom, eh't'ársak, hogy nem lehet rossz ez a nagy­üzemi termelés... De Jóska, ne haragudjál, te is tudod.,, és Rá” kosi elvtára is meg fogja bocsá­tani, mert én tudom, hogy ő ismeri a népet, .anfcul jobban nem is kell, minit 6 tudja a nép­nek minden buját-baját, örömét, titkos gondolatát. A magyar em. bér olyan, hogy. szereti megnéz rí és megtapogatni, ha valamit vesz! Néni az tartja itt vissza z elv- társakat Jóska, hogy nem hisz­nek Rákosi cív’táramat. hanem, hogy nem láttak még ilyet- Ha lá'.inók, mihő egy ilyen táblás, bi_ zo ily ára szívese”! mennénk mi is. Mert nagyon szép ám az úgy, ahogy Rákosi elvtárs mondja- De ö messze van. Odáig még min­denféle hivatal, szervezet, sok­sok gyarló emberen út vezet az ült/ És mi magunk is gyarlók va. gyünk ám. Azért jő vohia, ha láthatnék előbb. Ha jó — ki bo­lond, hogy a rosszabbat válassz- sza. Csak ennyit akartam mon­dani — Leült. A NAGYOBBIK RÉSZ cte’nd- ben maradt, de sokan he­lyeselték. Koncsár.Vágó örült, hogy legalább ilyen eredmény van már. Most Józsa Ferenc bácsi állít fel* — Nagyon is helyeslem elvtárs­sak, amit Pista mondott, de én megtoldom: hiba, hogy én se láttam még ilyeln táblát, de Kan­csár-Vágó elvtárssal mondom, hogy éli is mindjárt belepnék, földdel, jószággal, felszereléssel együtt... — Te ne beszélj, mert jő állá. sod van a szövetkezetnél! — szólt közbe Ádám János. Nyilas elvörösödött és válaszol­ni akart, de a többiek lehurrog­ták. Kancsár-Vágó sokszor dühös volt Józsa Fermate bürokratikus magatartásáért, bőbeszédűségéért, ügyetlenségeiért, de most olyan szeretet ébredt benne az öreg iránt, mint egy újonnan fölfede­zett hű fegyve'rtárs vagy barát iránt. Ez a bátorság, amellyel kiállt a közös gazdálkodás mel­lett, igen nagy dolog volt. Mos minden szó komoly súllyal esetit a latba. Aggódva látta a párttát- kár. hogy a pártszervezet szép lassan két pártra szakadt, egy táblás pártra és egy táblás-elle­nes pártira. Ezt az utóbbit Nyi­las sógor vezeti- K. Tórh és Jó­zsa pedig a tábláspártiak élén állnak.. Most Kovács Bálint szólalt meg: — Elvtársiak! Rákosi elv'árs a mi szivünk vágyát szólaltatta meg Kecskeméten. Nekünk, fiatalok­nak nincs Is más választásunk, csak ez. Nagyon sajnálom, hogy Kt a p arit szervezetben nincte'tek íiatáták. Mert az elvtársak Io. néznek bennünket De az EPOSz. usok nevében mondhatom. hogy mi igenis azt akarjuk, hogy táb­lás legycat* Mi már vagyunk 24-en, akik összebeszéltünk, hogy •csinálunk egv ilyen táblást ha másképpen nem. kikérjük ,a ré­szünket az édesapánk földjéből... Nem tudta folytatni. Nagy zu­gág támadt ezekre a szavakra. Kancsár-Vágó hevesen csóválta a fejét és mérges piiílanfásouíat Ve­tett, Bálintra. így elrontani^ ;— Elvtársak! — kiáltotta a párttitkár. — Nagyon helytelen, amit Kovács Bálint elv;árs mon­dott. Nem engedjük meg a fia­talok háborújál az öreges ellen. Az nagyon jó, hogy ők szervezni akarnak egy táblást, de ne Ilyen módon. Nagynekezen elüli a zaj. A vita éjfél utánig foüyfc. Kancsár-Vágó a következő indítványt tepe: — Hogy K Tó.lh elvtársnak igaza legyen, tapasztaljuk ki, mi­lyen is az a. táblás. Segítsük hozzá a fiatalokat1, hogy a bér­letes földeken — van vagy hat. van hold táblást csináljanak. Majd meglátjuk, mát érnek el* Ha látjuk hogy jó. megyünk ma­gunk is. jó lesz? Megint kitört a lárma. Végül is szavazásra ftette fel a kérdést a párfctíítkár. A javaslatot össze, sen egy szavazat többséggel fo­gadták el. * JMESKAL ELVTARS két fcß­' 1 zébe hajtotta a fejét, úgy hallgatta Kancsár-Vágó beszámo­lóját. Két értekezlet között, volt foent, a propagandista szobájában már vártaik is rá. Mérges volt, de tűrbőztöt'te magát, Kancsár- Vágó őszintén beszámolt minden, rőij nem változtatott semmit a történteken. Meská! egy pillana­tig hallgatott, aztán megszólalt: —=■ Víz helyen lugkövet öntöt­téi magadba, aztán eljössz taná­csot kérni, mit igyál. Ezt még csendesen mondta, de aztán félcsatj'jan-t a hangja: — Miit. csináltál? Mond mit csinál­tál? Ki mondva neked, hogy láss hozzá termelőszövetkezeteit szer­vezni? Kanesár Vágó széttárta a kar­ját: — Rákosi elvtárs! Meskál dühösen legyintett: — Ostobaság! Rákosi elvtárs irányvonalat adott, amelynek alapján elkezdünk egy hosszú szí­vós munkát! Te meg mindjárt az első napokban ilyen élesen ve. led fel a kérdést és kelt északi- tód a pártszervezetet a begyűj­tési kampány kellő3 közepén... Hogy álltok a terménybeadással? Most ezzel a vitatkozó pártszer­vezettel akarsz rohamra menni? Kancsár-Vágó a :arfcóját vakar­ta. Ki gondolta volna? Azb hitte’, mindenki úgy gondolkodik, mint ő, Meskál fújt egyet* — No hallgass ide, ha eszedbe jut az embereket, akár az elv. társakat ig fenyegetni, vagy kény­szeríteni, nézd meg magad. Ila határozatotok van. akkor minden erővel rá kell áöllmi a fiatalok tá­mogatására, hogy azt a táblást megszervezzék... Majd nemsoká­ra kimegyek. Vigyázzatok, hogy senkit a parasztok közül meg ne rövidítsetek. Most törököt fog­tál, mert ennek sikerülnie kell. Ha nem. a párt vereséget szén. védett Bánszálláson, a papi re­akció kellős közepén. Látod, mit csináltál? Ilyen helyzetbe hozod a pártot. Ä fiatalokat kézben- tartani! Ott van cgv fiú, az a .„ — A Turcsa Imre... — Az a! Nohát az értékesnek, ióképességiuitek látszik, de vi­gyázni Icölll rá.... Mindent magya­rázz meg a fiataloknak. Állítsd be őket agitiációra a táblás gazdál­kodás érdekében. Há'ha sikerül felnőtt «lÄgokat is toborozni, mert ez lenne a legfontosabb. Azok a párttagok is végezzenek ilyen felvilágositó munkát, akik mel­letted szavaztak. Várj csak- üzenő tül küldök valamit a fiataloknak Meskál fölállt és a könyvtárhoz lépett. Elővett© ,, A Icninizmus kérdései“-t és néhányat lapozott benne. Hamar rá dák. amit ke­resett. Az írógéphez ült és ko- pogtaíoft vagy üt percig. A gé­pelt papírlapot átadt-w Kanesái Vágónak —■ Ezi o.Auíd fel és add odai nekik- Mond meg, hogy én kül­döm. de Sztálin elvtárs üzeni. A* ólmunkás kolhozparasztok kon­gresszusán mondotta ezeket a szavakéi, de most Bánszállás bol­dogasszonypusztai fiataljaihoz szól leginkább. Este az EPOSz helyiségben mind a 24-en ott voltak, akiket Imre meggyőzött arról, milyen jó volna közös gazdálkodásban dolgozni. írnite kissé türelmet­len vout, mert Marival lett volna találkozója a Pince-sor alatt. Már pedig a>z legalábbis negyed óra ide. Türelmetlenségét háttérbe szorította, hogy most már a párt áll mögöttük. Kancsár-Vágó mindent elmagyarázott és négy­szer is a telkükre köfötte, hogy győzzék meg a felnőtteket, merti akkor a legbiztosabb az ügy. Az. tán elővette a MeskáEadta pa­pírlapot és olvasni kezdte: „ UALLG ÁSS ÁTOK IDE. Mes­kál elvtárs adta ezt a papirt kál elvtárs adta ezt a papirte ami ezen Írva van azt Sztálin elvtárs üzeni nektek. Úgy hall. gassátok, hogy Sztálin szól hoz­zátok* Azt mondja: „Néhány szót a kolhozokban dolgozó kommunista ifjúságról. Az ifjú" ©ág a mi jövőnk, a mi remény« ségünk elvtáársak. Az ifjúságinak kell majd felváltani bennünket, öregeiket. Nekik kell majd zász­lónkat a végleges győzelemre vinni. A parasztok között nem kevés az olya® öreg ember, akit lenyűgöz a régi teher, a megszo­kás hatalma és a régi éle't endé" ke. Érthető, hogy az ilyeneknek nem mindig sikerül a párttal, a szovjet- hatalommal lépést tar­tamok. Más az ifjúság. Az ifjú­ság mente® minden régi teher** tői és könnyebben teszi magáé* vá a lenini eszméket, mint bár­ki más, S éppen azért, mert az ifjúság könny ebben teszi magáévá a lenini eszméket, mini bárki más, éppen ezért van hivatva arra, hogy az elmaradókat, inga­dozókat előre vigye. Igaz. nincs elég tudása, de a tudás olyan dotog, amit meg lehet szerezni* Ma ninc9 meg, holnap meglesz. Ezért a feladat tanulni és megint! csak tanulni, elsajátítani a Ie- ninizrnust. Komszomolisitía elv­társak és elvtsársnők. Sajátítsátok ei a bo’sevizmusf és vezessétek az ingadozókat előre! Kevesebbet! fecsegjetek, többet dolgozzatok, ügyeteket siker koronázza/1 Kancsár-Vágó átadta a papír­lapot Imrének. Mindnyájan fe­szülj figyelemmel hallgatták eze_ két a mondatokat. Imre még so­hasem hallott vagy olvasott Sztá­lintól semmit. Ez a néhány mon­dat valósággal. lenyűgözte. Olyan mélységesen igaz cs mégis egy­szerű — vagy talán éppen azért egyszerű — olyan Lelkesítő, amit Sztálin mond, hogy a szív meg­dobban belé. A tudást meg le-« hét szerezni... TLYEN SZERETETTEL* 1 ilyen emberségesen ilyen megértőén még senki sem beszélt velük, mint Sztálin. Imre eddig is nagy embernek képzelte Sztá­lint, nagy államférfinak, állam, főnek, vezérnek, de csak annak. Politikusnak. Most nagyot, vál­tozott a kép. Még nagyobb lett, de már nem csupán politikus, ha. nem barát, szerető apa. Imre pillantása a falon függő Sztálin képre esett. Valóban milyen jó­ságos arcú, dús, tömött bajusza alól mosoly sugárzik. Biztató, erőtadó mosoly Imre mosfc érezte először igazán közel a pártot. Mert. aki Sztálint közel érzi ma­gához, az közel érzi magához a pártot is- És aki a pártot, ez Sztálint. Ez olyan [örvény, mint g fizikai világban a nehézkedé?, vagy a fény visszaverődés. Imre nagyon komolyan nézett1 Kancsár-YAgóra és így felelt: —■ MegérteMük. Mondja meg, Józsi bátyám, Meskál eivtársnak. hogy mi mindent megteszünk, ugv ahogy Sztálin mondotta. Nem nyugszunk, amíg el nem ve. gezzük, ami:, ránk bízlak. Datálva és lelkesem oszlopuk szét. Ezen az é}'szakán mindenki a táblásról fog álmodni. (Részlet a s-ter-Ti; Jkiszonué. Hűen kwdíck"' c. r«y

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents