Zala, 1952. január (8. évfolyam, 1-25. szám)
1952-01-20 / 16. szám
STERTÁKNÉ KÉT KÖNYVE w. mt fa ladnék mondani ma- •dóráról — mondja Sterták Istvánná csesztregi tszcs-jag — hiszen én egyszerű asszony vagyok. Stertákné a magyar »ajtó levelezőinek országos küldöttje. Amikor a megyei konferencián elhangzott hozzászólására terelődik a szó, pirulva mentegeiődziki — Én nem csináltam jegyzetet, nem készültem a hozzászólásra. Teáig mondták, aki nem írja le gondolatait, az kapkod. Stertákné hozzá'-óláséi többszőr szakította be a lelkes iaps, • — Majd , elsírtam magamat — mondja — ilyen helyen én még soha nem voltam. Amit elmondtam, azt úgy mondtam, ahogy magamban éreztem. Lám, mégis csak történt valami Stertákné éleiében. Az az egy könyv, amiről ott a konferencián beszélt, megváltoztatta egész éleiét. — Másnap itt a iöldművesszö- oetkezet irodájában körülvettek az emberek Hogy is volt Ster- tákné? kérdezgették tőlem. Elmondtam nekik mindent, még azt is. hogy az ebédnél senkisem mondta azl, hogy te a végére ülsz, mert falusi vagy, Közvetlenek voltak ott az emberek, éreztük, hogy összetartozunk. Amikor a kultúrműsort kall gait am s meghallottam, hogy a szimfonikus zenekar játszik, nagyon megörültem. Hányszor olvastam már arról, hogv van szimfonikus zenekar. S most kallhattam is. Nagyon tetszett. Az egész csatád várta Stertákné hazaérkezését. Ahogy belépett az ajtón, elsőnek a lánya kérdezte meg: — Na, anyu? —■ Elmegy anyátok országos küldöttnek — ezt mondtam elsőre, ahogy hazaértem. Az a szép jutalomkönyv, amit Darabos elv- társtól kaptam meg, kézről-kézre vándorolt. Ez a második könyvem. amihez ilyen nagy esemény fűződik. „Amíi a könyvből tanulok, az megmarad, de a gumicsizma az elkopik— mondta Stertákné a megyei konferencián, Most beszél, hogyan left párttag, •— j4 felszabadulás óta részt- vettem a pártmunkában. De nem voltam párttag. 1948 előtt, amikor még folyt a verseny a politikai pártok között, nálunk olyanok is voltak a pártszervezetben, akik között nem éreztem jól magamat. ' Amikor aztán elhullott a férgese, én is kértem a felvétele•> Konferencia után Levelemet nem közlésre írom, hisz én tudom, hogy a sok.sok Sevél közül csak a jókat, illflve a legjobbakat lehet a közönség' ihez kivinni De hálámat gondolom kifejezni, hogy leírom a konferencián tapasztalakat. Olyan élményt nyújtott nekünk, vidéki leve ezeknek a kon íerjpncia szépen díszített termével, jól összeállított programm- jávaü, az ott elhangzott beszámolójával és nem utolsó sorban & hozzászólások okosságával. Közömbösen indultam az útra, de annál nagyobb lelkesedéssel vettem részt a konferencián és az ott hallottakból sokai tanul tam, El sem hittem votna, hogy ilye» kitüntető szeretettel fogad, jjamak bennünket. Gyönyörű©» dekorált, virágdíszei, jól fűtött meleg terem várta a vidékről főtt munkás és paraszüevclezö két- Darabom elvtárs és a sajtó képviselői me'lett foglaltak helye! a vidéki munkás- és paraszt- küldőitek is. Ez réaen nem volt, hisz a sajtőszabadsáf? csak pa- . píron vett, a dolgozók nem él hetjek vele. Itt g konferencián értettem meg, ezzel a szabadságijai már tudunk élni Darabos elvtárs beszámolóját gyakran percekig szakította meg a le kés taps, s ezen keresztül nvilváni- totta>mei5 a tömeg szeretetét. hűségét bölcs vezérünk, Rákosi elvíárs iráni A fogadtatás, a f/ondoskodás; tSzórai, bőséges ebéd, szórakoztatás, mind mind pást-tank áldozatot, fáradtságé4 nem ismerő szeretetét tükrözi az ő fiai iránt. A köziünk Tévő fiatalok talán nem Is tudják úgy értékelni £zí a sok szépet, jót, amit demokratikus kormánvunk nekik nyalt, mint mi, hisz ők ebben élnek, nem tudják © képzelni a múlt á?kos rendszerét, népcyu. zó törvényeit, szegény embert érvényesülni n®m engedő igájávalHosszan lehetne folytatni, de aem jő rá visszarondolni. hogy milyen kizsákmányolt volt a dolgozók tömeg© a muliban, de a«®*1 jobb ébri mostani iogaivik- kal és kormányunk, pártunk segítségével falun is építeni a szo- íializmusí» STERTÁK ISTVÁNNÉ Gsesztreg,-,<~.nnriiiTaaa-7iTTawiirH'iiCM»i»Hi.Hi'nl-nnwwu,im maKmacamaeimmammur A fő levelező a munkában és IköteLes'éQipf'psitPsben is példát mutat Ä nagykanizsai közgazdasági középiskola tanulója, diákotthoni növendéke vagyok. Dolgozó parasztságunk kedvelt hetilapjával, tí Szabad Földdel levelezek Ezzel az újsággal úgy kerültem kapcsa* latba, hogy 1950-ben a Szabad Föld pályázatot hirdetett, A pályázat címe: „Mi volt a mi falunk legnagyobb eseménye 1949 ben?“ volt. Vili. osztályos voltam és bizony félve fogtam hozzá a pályázat megírásához. Arra gondoltam, hogy az én fogalmazásomat falán még meg sem nézik, de nem így történi. 1950. május 4-én boldogan olvastam az újságban, hogy egy gyönyörű női kerékpárt nyertem. A Szabad Földtől aztán azt a kitüntetést kaptam, hogy, levelezője lehettem. Ennek végtelenül örültem. Amíg Zalabaksán l 'k- fám, addig községünk munkájáról számoltam be. A VIII. osztályt elvégezve. népi demokráciánk megadta nekem azt a lehetőséget, hogy továbbtanulhatok és diákotthonban lakhatom. Elkerültem Nagykanizsára, persze itt sem hanyagoltam el a rám bízott feladatot. Nagykanizsán iskolai életünkről számoltam be. Először bizony voltak nehézségeim, de magamévá tettem Lenin elvtárs szavait, hogy ,,Az újság akkor lesz élő és eleven, hß 5 vezető és állandóan írással foglalkozó irodalmár mellett 500 és 5000 nem hivatásos irodalmár munkatársa lesz“. Nehézségeim leküzdésében nagy segítségei nyújtott a Szabad Fold szerkesztősége azáltal, hagy minden levelemre pontos választ kaptam és a levélen keresztül elmondták a hibáimat és. Éddigl munkám alapján elnyertem a „Szabad Föld legjobb megyei levelezője“ kitüntető címet. A konferencián elhangzottak után tudom azt. hogy a jó levelező a munkában és kötelességteljesitésben is példát mutat, ezért igyekszem tanulmányi eredményemet fokozni és azon teszek, hogy minél több fiatal legyen kapcsolatban a sajtóval. A konferenciám Darabos elvtárs azt mondta, hogy ifjúságunknak csak 18 százaléka van kapcsolatban a sajtóval Tudom azt, hogy mi a feladatom ezen a téren és mi a feladata valamennyi fiatal levelezőnek; serkentsük az ifjúságot, hogy a „Szabad Nép első konferenciájáraJ° a IS százalék legalább 36 százalékra emelkedjék. Részemről már 3 levelezői szerveztem, megmagyaráztam nekóki hogy milyen boldog is lehet az, ki a szabad sajtó levelezője lékéig Én is végtelen boldog vagyok. Most azon leszek, hogy minél több munkás-, paraszt gyerek tanuljon tovább és jöjjenek diákotthonba. Ezt úgy tudom elősegíteni, hogy írok majd a VIH-osokzak, hogy milyen boldog lehet az a fiatal, aki tanul és megírom nekik, hogy milyen szép az élei a diákotthonban. Igyekszem jó munkát végezni a levelezés és a tanulás terén, hogy elősegítsem ötéves tervünk megvalósítását. ZSOHÁR MARIÄ Nagykanizsa, Leány diákotthon, Büki István a levelezők országos konferenciájára készül »Adjatok mennél nagyobb Se hetőségsí a munk-isoknak. hotív írjanak ui^ánpukba. hogy min denrőí hsiárovot’an ?rb»o*anak hogy meunéí többet Írhassanak jövendő ótoíükről, érdekeikről és munkájukról^ ((la«««®) vonok be s. levelezőmozgalomfca. Velük állandóan foglalkozom1, hogy rendszeresen tudják segíteni a szerkesztőség munkáját. Az elmúlt hónapban a vasúthoz sok új dolgozó jött. Ezeket a dolgozókat az országos konferenciáig beszervezem a sajtó olvasói táborába. — Méltóan akarom megünnepeld a levelezők első országos konferenciáját — mondja Büki elvtárs —, ezért a jövőben több és jobb levélben számolok be üzemünk eredményeiről és hiányosságairól. Élni fogok a bírálat fegyverével — a sajtón keresztül is —, a mun- kafegyeíemlazítókkal és az anyagpazarlókkal szemben. Lelkesítsen minden levelezőt Büki elvtárs példája. Érezzék levelezőink, hogy a dolgozók figyelme a levelezők felé fordult. Büki elvtársat — a Zala ©gyík legszorgalmasabb levelezőjét — ezért választotta meg a megyei konferencia országos küldöttnek. Dolgo zóink bátran írják meg a munkaerői ebükön felmerül* hibákat hiá- 'vo is-gokat úgy mint azt B"k; eívtárs teszi, és erze! segítsék ' ö- zos ügyünketí a terv megva lósít ár $ít, a béke megvéd éséL-a szocla- hsrnus ápitá&át, fíC. M-i amerikai imneriaPsHk és láncos kwtvái, köztük Tito s bandája. Tito a jugoszláv dolgozó nép hóhéra, aki kegyetiensérei nem ismerve börtönbe vetteti és kínozhatja meg azokat az embereket, akik a szabad é'et. as Igazság u’án váuvődwek. Az imperialisták napról napra dühöd- tefebek, meri s bé^e'ábo? a Szovjetunió vezetésével napról« napra erősödik- ü^eküpk tanú- lóknak a iobb tanudásria] kell erőst teái a békét, üzemeink doL oozői pedig a terv manradéktala® végrehajtásával mé^ek csapást a rén ádáz el epséneire- Fnnv a hékó®1 épitö mn.v>át zavartalanul tudjuk folytatni, fokozo'iahfe munkával, éberségei kell b®bl- ztmyjiswi, hogv a sötétben bujkáló ellenséget ]e eplezzük. Ehhez a munkához kiváró^ a Zala levelezőinek jő munkát és kérem őket, hogv a hibákat bátran írják meg a pártsajiónak> ANDRASEK MARGIT, keszthelyi Mezőgazdasági Technikum tanulójátSzüárd miií?l?afegye-met Az 1951. évi tervfeljesi'Asbea az őszi munkák - elvégzésében nagyfokú lemaradód volt mely« nek fő oki a politikai felvilágosító munka hiánya volt. Az elmúlt évben kétszer is le kellett váltani a politikai helyettest, mivel az nem végez e el munkáját. De megváltozott a politikai felviiágoeiíó munka, amió a Krá. nicz Hona elvtársnő le#, a politikai helyei tes. Azonban hiba ven még ® munkafegyelemmel, mert előfordul olyan ese; (mint 11-én). ami» kor f izei és után a meggondolás lan dolgozók keresetüket a korcsmában elköltik, berúgnak és másnap műnk:helyükre félóra késé sei érnek. Ezek közé ^ario. zik Kramarics Balázs, Korencsá Vilmos és Vlasies Remus. Ezeket a dolgozókat a becsületes. pon osan megintené dolgozók éji élik. Hátra'1'atiák ötéves or. vünk gvor? telies*- éséf- g gépi .vi- ások ha áridő előtti befteoró- ét. Ezzel hátrál alják dolgozó p-crasztságünk munkáját is. KÖVACS ISTVÁN jtVaUnasflesae&iL s met. Nem felejtem el, az első feo- moly feladatom az volt, hogy a ■ tervkölcsönjegyzéskor 10 házat . kaptam. Nem is. magyaráztak so- > kai, csak azt mondták, menjek, 1 Hát elindultam, de azt gondoltam, ebben a tiz házban nehéz lesz • eredményt elérni. És 900 forintot ■ jegyeztettem. Akkor aztán me- ! gint elmentem a pártba s kértem, hogy tagjelölt lehessek. — Komolyan I elhatároztad? — kérdezték főiem. ; | El -r- mondtam, — kitüntetés lesz ■ számomra, ha párttag lehetek, ) Meggyőződésből lettem párt■ tag .— mondja Stertákné —» mint ■ pártonkivüli elértem azt, hogy- tszcs elnök, utána szövetkezei! ? pénztáros lehettem. Látiam, hogy a párf megbecsüli a becsületes : vártonkiv&liek munkáját is. Akkor- gondoltam, miért ne végezzem úgy 2 c munkámat mint párttag.., Stertákné most az országos konferenciára készül. Levelezőket szervez és foglalkozik velük. S mint mondja, a munkáját igyek- 1 szik még jobban elvégezni. Ahogy elhallgat, hirtelen §ei- , csillan a szeme: , “=> Azt mondtam, hogy nem tudok én mit mondani s lám, most i mi lesz belőle. Hát igy születik ■ a riport? Javítsuk me^ az admíoíszfráciŐs ttraokäfl 1952. január 6-áa rész tvettem a magyur sajtó levelezőinek konferenciáján, melyet a Szabad Nép tartott Zalaegerszegen. Nagyon sokat tanu'ltam az előadásból és a hozzászólásokból. Ez a konferencia még több bátorságot és kezdeményezés1 adott nekem is ahhoz, hogy a zsigmondházi állami gazdaság ban az eredményekről és a hibákról beszámoljak Nézzük meg, hogy történik a bérkifizetés nálunk, az utóbbi 2 hónapban. Az adminisztrációs dolgozók fizetésüket megkapják minden hónap elsején vagy másodikén, mert havi fizetésesek. Ez rendjén van De nézzük meg a dolgozók fizetését: Ezen az állapoton aztán sürgősen kell javítani. A munka bérek már számfejtve a hómp első napján vannak, de fizetés nines, csak 9-én vagy 10-én. A dolgozók, a csoportvezetők értesítve voltak, hogy 7-én fizetés lesz. Persze fizetés nincs 7-én, de még lehet hogy 9-ón sem, I merí a főkönyvelő mindenre hl. vaitfcózotít. és ügyes kifogásokat mondott, hogy a bank miért nem adott pénzt. Ez nem mentség részéra hanem az ő hanyagsága. Átnéztem a bércsekfcekaf. egy aláírás van. de 3z övé hiányzik (Períze én fe. I le’őíségre vontam ezért, mondom, hogy ilyen dolgodat fobbed ne csináljon. hanem mondja meg, hogy miért nincs fizetés és pontos időt mondjon, hogy mikor lesz és n*> á bankot okozza így sók lesz a munkakiesés mert a dolgozók jönnek a pénzért és nem kapnak Erre a-zt a választ ad’a. hogy ha jobbam tudom, oíináljam én) A pártunk a néphez hű szak embereket és értelmiséget megvédi és támogatja, de ugyanakkor ne él jenek-vissza pártunk bi. zalmávej. hanem ha hibát esi nálnak. azt sürgősen javítsák ki. BARANYAI ALBERT, Zíigmondháza, állami gazdaság. Milyen változáson mentem keresztül a felszabadulás óla Én,, mint egyszerű falas! leány, szere tmém elmondani, hogy milyen változáson mentem kérészi«1 a felszahaőnlás óta. Szüleim Molnári községben lak nak- Apám m Útfenntartó Vállalat dolgozója, édesanyám pedig a tszcs bea dolgozik. A múltban mint dé szláv közséti- beltöb nagyon el voltunk marad va. Nem emlékszem arra hogy a félszobada’ás előtt a mi köz I sémiinkből vatame yik jó tanuló íj? felsőbb iskolára volna. Csúfoltak benmünke4 s az urak csak ayuztiak bennünket. Én odahaza végeztem el az általános iskola 8. osztályát és most technikumi iskola ha Iga- 1 tója vagyok. Ezt csak ebben a | rendszerben lehet elérni, ahol S nem a pénz a mércék, hanem a 9 munka és a tudás. Ezt az építő * munkát szerelnék meggátolni az I Mindig rendszeresen olvasom az újíSágot, meri munkámhoz állandó segítséget ad. Nagy öröm volt számomra, mikor megkaptam a meghívót a megyei konferenciára. Nagyon sok értékes tapasztalathoz jutót am ezen a - konferencián. Eddig én sem tulajdonítottam ilyen nagy jelentőséget a levelezőmozgalom« n$k. Dg ez a konferencia megmutatta, hogy a sajtó c?ak akkor tudja feladatát betölteni, ha a dolgozók állandóan bírálatukkal,' javaslataikkal segítik a sajtó munkáját. Az őröm még nagyobb létre, mikor a konferencia engem is megválasztott küldöttnek. Itt* I hon elmondtam a dolgozóknak, hogy milyen nagy kitüntetés ért; küldött lessek az országos konferencián. A dolgozók együtt örül tek velem és láttam, büszkék arra, hogy a fűtőháziól is küldötte választott a konferencia A megtisztelő feladatot azzal érdrm£l- *em ki, hogy leveleimmel rendsze- rerí'em a sajtó munkáját. Az or- | ~z?gos konferenciára úév készülők, hogv felmérem eddigi mu“ká mat ás a.2 eddiginél még több segítséget adok megyénk napíla^fá- : aak, -Az országos, konferencia tisz- j S íéleléra ísbraÁs- ’ S-ií? kát, áHloazát I A magyar sajtó levelezömek országos konferenciájára készülnek megyénk levelezői. Levelezőtek átérzik a munkás-paraszt levelezés jelentőségét. Ezért új levelezők bevonásával és jobb levelek írásával segítik elő a sajtó munkáját. Büki István, a nagykanizsai fűtőház párttitkára a múlt rendszer1 ben cseléd volt a paliní Rubint uraságnál, — Munkámat semmibe se vették. Apám 50 évig dolgozott egyhuzamban az uraságnál. Végkielégítésképpen azt kapta, hogy én dolgozhattam helyette. 'Ma megbecsült ember vagyok. A felszabadulás óta Büki elvtárs kiváló munkájáért kétszer kapott jutalmat és díszoklevelet. — Munkásnak lenni ma azt jelenti, hogy az ország gazdája vagyunk s a mi munkánk által épül az ország. Üzemeinket, egész államunkat, jelenünket és boldog jövőnket elsősorban a munkásosz- ftály, a dolgozók keze irányítja és formálja. Ezekkel az egyszerű szavakkal moudh dl gondolatát Büki elv ájjs. — Éa az Cl?42aak kösrörhéter?, hogy aaa A. aagykanfasai futótház tüggeiieffiiteii pirttítkára vagyok,
