Zala, 1951. november (7. évfolyam, 255-279. szám)

1951-11-15 / 266. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK' Visimztij elvtárs újabb nagy beszéde az ENSz közgyűlésén Aláírták Prágában a magyar­csehszlovák kulturális egyezményt AZ MDF MLAMEG1EI PÁBIBIZOTTSÁfiiNAK NAPILAPJA VII. évfolyam 266. szám. Ara 50 fillér 1951. november 15. Csütörtök Javítsuk meg a DISz-tagkönyvcsere politikai színvonalát A Ruhagyárban az ifi-szalag vezet a tervért folyó küzdelemben A terem bejáraidnál. kívülről meg az építkezés nyomai lát szanak, de bent, a teremben már úgy folyik a munka, mirüha a dolgozók nemcsak néhány hónap, hanem legalább is évek óta. dol­goznának ezeken a ■nagyszerű villany gépeken. Csak a szakember vehetné észre, hogy a dolgozók nagy rcszc néhány hónappal ezelőtt nem felöltői, vagy (télikábát ot varrt, hanem padlói súrolt, szánlobi, ruhát mosott, vagy kapált. ifisz,alaknál dolgoznak. Varga A DlSz tankönyvesére fontos állomást jelent ifjúsági szövetsé­günk éleiében. E feladat teljesí­tésével — amikor a SzIT, EPOSZ, MEEESz, d i,á ksz övei sá­gi és ideiglenes DlSz tagsági könyveket egységes DlSz fag- ikon v vek re kicseréljük ■— uj, inagv feladatot old meg a DlSz3 .a mi ttja még nem volt saját ta­pasztalata. A tagkönyveik kiosztása^ fele­lősségteljes munkát kíván _a DlSz vezetőitől, minden tagjától. A feladat: a tankönyvesére jó elvégzése. Ez egyet jelent azzal, hogy elmelyitsük a DlSz tagjai­ba.! a DlSz-hez való tartozás tudatát, a DlSz tagsággal járó jogokat és kötelességeket^ El kell érnünk, hogy alapos felvilágosító munkával növeltjük szervezete­ink vonzó erejét, a még szerve­zeten kívül álló,, pártoiikivüli fiatalok újabb százaival és ezrei­vel gyarapitsuk szervezeteink sorait. A DlSz lagkönyvesere munká­jának eddigi tapasztalatai azt mutatják, hogy szervezeteink jelentős része eredményes mun­kát végzett. Ezt bizonyltja az is, hogy javult a tagdíjfizetés aránya, növekedett a taglétszám, >a .szervezetek egy része helyesen [fejezte be a t a «összeírást. Tűr­jön a .tagösszeirás idején 18 uj tag lépett a DlSz-be. A Lovászi 'Ásványolaj üzembei a DlSz-ta- ■goik száma megkéiszereződött. 'Számos hasonló példát lehetne felsorolni. A jó munka mullett nagy számban tapasztalható az, hogy ennek a körültekintő, szer­vezést és alapos felvilágosító munkát igénylő feladatnák az elvégzése, nem letf helyesen ösz- iszekapcsolva a DlSz többi fel­adataival, vagy a tankönyvesére munkája helytelen irányba tere­lődött. A fő hiányo'sság a poli­tikai munka gyengeségén va:n. Több DlSz bizottságunk a cso- portfelelősö'ket úgy oktatta ki, hogy „meg keli magyarázni a fiataloknak a tankönyvesére je­lentőségét“, de elmaradt az, hogy miről beszéljenek a csoportfiele- lösöik ,a fiataloknak. Enaek az lett a következménye, hogy a za­laegerszegi Magasépítésnél Cson­ka János csoportfelelős 10 DlSz tagot behívott a barakkba, ahol megkérdezte tőlük az adataikat és befejezettnek tekintette a munkáját. Van néhány olyan szervezet is. mint a zalacsányi, ■ahol Szabó László DISz-tátkár elvtárs 4 lányt javasolt kizá­rásra a DlSz-ből, azzal az indok­lással, hogy eddig nem áettek részt a szervezeti munkában. Az ilyen elgondolás elleniéiben áll a DlSz szervezeti szabályzatával, cél j a i vak fel a da t ai val. A zalacsányi DlSz-vczetőség mem vette észre, hogy a DiSz- <nck, pártunk ifjúsági tömegszer­vezetének az az alapvető felada­ta., hogy a dolgozó és tanuló ifjúság legszélesebb tömegeif tö- anöritse és nevelje soraiban. Azok", akik indokolatlanul ki akar­ják zárni a becsületes, népünk­höz lui dolgozó tanulóílalalokat ■a DlSz soraiból, a dolgozó nép ellenségeit segítik, mert akadá­ly ozzáik azt, hogy a fiatalok nagy többségéi a DlSz soraiban növelje. A DlSz akkor dolgozik igazán 'jó!, ha megyénkben legalább há. romszor annyi tagja lesz, mint most. Hogy ezt elérjük, ahhoz az 'szükséges, hogy a DISz-veze-« tők foglal kozzanak a fiatalok­kal, bízzák meg a DlSz-lagokat konkrét feladatokkal, segítsék azok telj esi lésében őket. Gyorsit- ;sák meg a fejlődésüket, von ja­ni a k be a DlSz tagjai sorába üzemeikben és falvakban egyaránt minden becsületes dolgozó cs tanuló fiatalt. Több DlSz-szer- vezebünknél lemaradás van a tagösszeirás munkájában. Zala- •apátiban a DISz-titkár elvtárs egyedül akarta megoldani ezt a (feladatot. A csoportJbielösök (nem ismerték teendőjüket és igy )a DlSz-tltkár elvtárs égj edül kezdett hozzá a tggösszeíráshoz. (Ennek az lett -az eredménye, hogy egyrészt az összeírást még imosf sem Mjezték be, másrészt ;a DISz-szervezet nem érte el tazt, hogy ezen a munkán keresz­tül megerősödjön, a párt által reábdzo'tt feladatok maradék­talan elvégzésében. DiSz-szervezeteink legfonto­sabb feladata, hogy a fagkönyv- icserét használják fel tagjaink nevelésére- A csoport felelősök személyesen beszélgessenek el a (fiatalokkal problémájukról, szer­vezeteink megerősítéséről, arról, hogy ők hogyan telje sitiik a DlSz-'tagsággai járó kötelessége­ket cs clnek-e jogaikkal. Számta­lan lehetőség van arra, hogy kö­zelebbről, s zem Léltető e a magya­rázzuk meg a DlSz-fagtkönyv 'megbecsülését a fiataloknak. Ál­lítsuk példaképül á fiatalok elé ebben Is a lenini Komszomol- nak azt a gondosságát, amivel őrzik a Koniszomol tagsági köny- jvet. a (nagy honvédő háborli­báin a Koinszomol-'t'agok a iszi- 'vü'k fölött hordták a Komszomol' '(agkö.iyvet, amit a szovjet irófc és költők könyveikben és versek­ben örökítettek meg. Gyeim ján Bodnlj írja „Két tagsági könyv“ *c. művében. „Csak nézte, csak nézte, a mun­kás, paraszt, a kovács. A költő (kicsordult titkon a könnye). Hű íkomszomolc halt hősi ha. Iáit, véres aiüagsági könyve.“ Majd így folytatja: „Hős szivet ért el a vadszarvu fegyver És szive fölött obt volt a lag­'s ági könyve. De eljön az óra és ágyúink száza 0n uja a választ, halált dübö­rögve Választ a véres igazolványra, Választ az átlőtt tagsági könyvre.“ Jó fel világosi tó munkán keresz­tül arra kell nevelni a DlSz-ta­gokat is, hogy a Ikoniszoinalis- tákhoz hasonlóan becsüljék meg a DISz.tagkönyvét, a párttagsá­gi könyv után a legfontosabb ok. imány j,. A tagságikönyv cserét akkor oldjuk meg jól, ha emelőjévé vá­lik a többi feladat obinak Az a, I DlSz-tag készüli méltóképpen a tagkönyv átvételére, aki szakadat­lanul dolgozik a szervezel; meg­erősítésén, túlteljesíti a tervét az üzemekben, a terménybeadásban, ödaadóan segíti 5 éves népgaz­dasági tervünk tdijesjtését. A tagkönyvcsere jó elvégzésé­vel bizonyítsuk be, hogy bizton 'számíthat ránk munkában és harcban egyaránt nevelőnk, taní­tónk, a párt. Kiss Imre Szocialista munka folyik, A tudás, a képzettség 'a köz hasznát kell. hogy szol­gálja. Ezt megértőt,tők szakem­bereink is s ez tette lehetővé, !ho.gy a Ruhagyár uj munkásai rövid idő alatt elsajátították a munkái és a mennyiségi terme­lés mellett már a minőségre fek­tethetik a fősulyl. A MEO-sok gondosan átvizs­gálnak mindé i egyes elkészült .ruhadarabot, s ha a legkisebb hi­bát észlelik, visszaadják annak a dolgozónak, aki a hibát elkövet­te. Ha a MEO figyelmét elkerül­né valamely hiányosság, azt min­den bizonnyal felfedezi a hiba­vizsgál ás főfóruma: a RAGl. — Annikor á hibát felfedezzük, nemcsak visszaadjuk, hanem meg is magyarázzuk a dolgozónak, hogyan ja vies a meg munkáját, hogyan előzze meg a hibát — mondja Rejlő Andor. — Ráve­zetjük a dolgozókat, hogy selej­tes áru ne kerüljön ki a kezük­ből. Pár éve még a mennyiség számító Bt. Ma minőségi áru keli. A Ruhagyárban a iszalagok közti versenyben első helyen, as ifi-szalag áll. A »tervet előirás szerint 96 szá­zalékra kellett volna teljesíteni­ük. az ifi-szalag azonban vállal­ta a 'terv túlteljesítését, amit si­került is 8 százalékkal tulszár- nyalniok. Bujtor Erzisicbet, aki az ujjabé- Jés átvarrásánál dolgozik, normá­ját 126 százalékra telj esi tette. Büszke az eredményére. Munká­járól igy beszél: — Magasabb százalékot is ér­hettem volna el, de sokat segí­tettem a szalagunkhoz kerülő uj munkásoknak. Azért tsegif ettem őket, hogy mielőbb segíthessék az ifiszalagofc a magasabb telje­sítmény elérésében. A szalag valamennyi tagja örömmel végzi a munkáját. Elsők vagyunk és elsők iis akarunk maradni. Örü­lünk annak is. hogy észrevették törekvésünket, ez még jobb mun­kára lelkesít valamennyiünket. i —Az ifi brigádnál jó a kollektív szellem — mondja Déri Ágoston, né. — Eredményeinket) nagy­részt ennek köszönhetjük, de az­ért nem ártana még ezen is ja­vítani és tovább szilárdítani a munkafegyelmet. Én a rögzítő szalag tűzését végzem. Gyakran megesett, hogy még a ’normát is alig tudtam teljesíteni, de aztán fegyelmeztem magamat: a mun­kaidőt teljesen kihasználtam. Váltáskor azonnal megkezdtem a munkát és csak akkor hagytam abba. amikor a másik szalag dol­gozója, aki engem felváltott, már mellettem állt. Rájöttem arra, ha ax ember nagyon ahar9 akkor tud is eredményt elérni. Én akartam. I Az ifibrigád munkáját néhány napig „holtpontra“ juttatta az, hogy a szalagból sok gyakorlott munkaerőt elvittek s helyettük újakat, gyakorlatlanokat adtak. De ezen a hibán is hamarosan se­gítettek. Minden erejükkel azon voltak, hogy az uj munka­erőket a jó munkamódszerek át­adásával segítsék. Ennek köszön­hető, hogy az alig két hetes munkások, mimt G ven es Rozália, Szalai Magdolna, Simon Ferenc és a ‘többiek már egcsz jól bele­jöttek a munkába. Eddig fdlöitőkit készítettek. Mától kezdve féli kabátokat ké­szít az ifiszalag is. — Ez néhány napos visszaesést okoz — mondja Farkas János. — De azért nem fariunk attól, hogy elmaradunk. Fontos, hogy anyag­ról mindig időben gondoskodja­nak és ne keljen tétlenül könyö­kölni a gép mellett. Alsó és fel­ső gallérokat csinálok. Győzöm ■a munkát. Győzzük az if iszalag­nál valamennyien, merít mindannyian a terv túlteljesítéséért dolgozunk» A szalagvezető a technikussal osztotta he az uj munkahelyeket. Mindenkit a neki legmegfelelőbb helyre állítottak. A szalag belső rendjét is megváltoztatták, le­egyszerűsítették. Minden, amit tesznek, a termelékenység növe­léséért történik, mindenben az észszerűbbet keresik. A beosztás megtörtént s a sza­lag dolgozói elfoglalták uj he­lyüket s most várják az anyagot, hogy megkezdhessék a munkát. — Az én reszortom ugyanaz marad, ami volt — jegyzi meg Déri Péter —, de úgy dolgozom, ■hogy a teljesítményem néhány nap múlva .túlszárnyalja a régit. 140 százalékos eredményt értem el a felöltőkészitésnél. Most úgy kezdem meg a munkát, hogy az eddiginél jobban elűsíglthes. sem a terv teljesítését. — így beszél Prastyik Imre, Polgár Ro­zália. Pataki László né fazonki. varró és a többiek is, akik az József vasaló is emelni akarja eddigi 138 százalékos .teljesítmé­nyét. Mint mondja, két vasalóval jobb eredményt tudna elérni, meri. gyakran gyenge az áram és várni kell. amíg a vas bemeleg­szik. Az ifiszalag mellett jelentős emelkedést mutatnak a többi sza. lagok is, s ha a kollektív szel­lem megjavításával követnék az ifiszalag példáját, még jobb eredményeket érhetnének el- Hiányosságok mutatkoznak 3 munkaidő kihasználásánál. Ez fő­leg műszakválfásnál tapasztálba, tó. Az uj műszak dolgozói már 5—10 perccel előbb a bejáratiul sorakoznak. Ezt látva, a mű­szákban lévők nem várják be a munkaidő végét, öltözködni kez­denek.- A váltás] jel elhangzása, kor 5—10 perces tolongás követ­kezik. a jövők és a .távozók üd- vözlik egymást. Ez az üdvözlés ■egyeseknél túl sokáig tart. Amikor az uj műszak elfoglal­ja a helyét, nem kezdik meg mindjárt a munkát. Egyesek a gépre könyökölve várnak. Jó Időbe félik, amíg végre egy va­saló dobban, egy gép búgni kezd. Ez a .módszer merőben ellen­kezik a melegcsákányvál fással Azok a percek, amelyeket a mű­szaknál elvesztenek, naponta na­gyon sok órát s havonta sok na­pot jelentenek s igy sokszáz ká­bánál kevesebbet adnak a dol­gozók államának. A munkateremben állandóan jó a hangulat. A gépek zajába vidámság vegyül. A dolgozók lelkesedéssel végzik munkájukat, nem lesz nehéz elérni, hogy ha­sonló lelkesedéssel .töltsék meg 3. műszak utolsó, ledolgozott percét is. ami a pártszervezeten és az üzemi bizottságon is múlik. £«fek* &

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents