Zala, 1951. október (7. évfolyam, 229-254. szám)

1951-10-14 / 240. szám

HAJNAL A HATÁRON NEMZETKÖZI SZEMLE Aa éjjé liör menés közben I fázósan Ősszeü'ögelte lábait. Hiá_ be., itft az ősz, hideg van már, kü­lönösen éjjel — gondolta magá. ban. Órájává nézett, nemsokára iit u reggel, mindjárt kezd világosod­ni. Mig teljesen kivilágosodik, még hidegebb lesz. Ismeri ezt 5 nagyon jól Külön tudomány ez is. Ismerni az éjjel minden kis moz­zanatát, Ilyenkor például, mikor alig dereng a hajnal, a legnehe­zebb megkülönböztetni a tárgya­kat egymástól. Csak olyan szem tud különbséget lenni, mely meg­szokva a vizsgálódást Olyan szem, mint amilyen a határőröknek van, akik észreveszik a tájon a legki­sebb változást is. Újra elővette az óráját és megnézte: — még félóra és világos lesz. Nemsokára ébredezni kezd a falu. Megállt. Nem, látott tisztán, de füle hangokat fogott fel. Va­laki jön feléje. Vagy valakik. Persze, ketfen jönnek, most már látja is őkel, A fene egye meg ezt a ködöt, már régen világos lenne, most meg vakoskodhat az ember — mérgelődött magában. Lehuzó. dott Cz vészéire, valami szögei ütött a fejébe. Ha valaki megy az országúton, azt már messziről meg­hallani, különösen éjjel. mikor akkora a csend. Most csak akkor hallotta meg, mikor már egészen közel voltak hozzá. Ezek vagy ott. álltak már régebben és most indullak el, vagy... vagy ott mentek ki cz útra Akkor pedig ezek nem mások, mint ellenségek, akik a határról jöttek. A két idegen odaért mellé­je. Tudta, nincs értelme meghú­zódni, mert ugyas meglátják és akkor csak figyelmezteti őket ar­ra, hogy észrevett valamit. — Jó reggelt iáta, itt az ősz — kö­szöntötték az idegenek. — Jó reg­gelt, hát mindig nem lehet nyár — válaszolt. — Egyszer el kell jönni a télnek is. — Az idegenek bólogatnak. majd egy kis idő múlva megszólalt az egyik. — Mondja csak apuskám, mennyi idő múlva jön az autóbusz, érde­mes megvárni? — Nem, nem vá­runk — szól közbe türelmetlenül c, másik, — vonattal megyünk. Ál erre is érünk legközelebb a vo­nathoz? — kérdezte hirtelen, majd a választ jóformán meg sem vár­va elindultak. Furcsa eset — né­zett utánuk az éjjeliőr, Trajka József — lehel, hogy tévedek, le­hel, hogy nem. de mindenesetre szólok a-z őrsön. — Addig nézte az idegeneket., mig el nem Hintek a szeme elől, aztán ő is megindult az őrs felé. ★ .,Szeresd <i népet — gyű­löld as ellenséget“ — ez a fel­irat tűnik a bejtársak szemébe, mikor belépnek a> könyvtárhelyi­ségbe hogy meghallgassák a poli­tikai tiszt bajtárs előadását. Az ablakon besüt a kora őszi ■napsugár. A bajtársak feszülten figyelik a politikai vezető alhad­nagy bajtárs szávait. Az alhad­nagy bajiárs a üto-fcsizmus bor­zalmairól és a dolgozók egyre fo­kozódó ellenállásáról beszél, mellyel ma már lépten nyomon találkoznak Tito pribékjei. — Kö­zépkori kínzásokat is megszégye­nítő módszerrel kínozzák, gyötrik és vallatják a kommunistákat, kiknek más „bűnük" nincsen, minthogy szeretik népüket, sze­relik a Szovjetuniót és szabad em­berhez méltóan akarnak élni. A nép nyomorog — ugyanakkor a tengerparti nyaralókban Titoék és kémtársaik mulatságokat és foga­dásokat rendeznek, melyeken bő­kezűen pocsékolják a dolgozók elől ellopott élelmiszert. Ez a ban­da akar a mi hazánkra tömi. ezek adják ál kémeiket a haláron, hogy i\l ártsanak A bajtársak arcán kemény el­szántság látszik. Minden szó. min­den mondat, után jobban érzik a határőrség feladatának nagyságát és jelentőségéi. Tudják, hogy Ti- (.0él: minden becsületes hazafi szá­niára ilyen sorsot szánnának, ha a népek millióinak békeszeretö Vasárnap. 1951. okh 14. keze nem fogná le a háborúra, gyilkolásra spekulálók kezét. Nyílik az ajtó. a napos nyugodt, de kemény hangja szakítja meg az alhadnagy bajtárs szavait. — M. község felől haitársérlést jelez­tek, egységünknek riadózni kell. — Néhány perc telik el csupán és .az e9ység már az udvaron sorakozik. A parancsnok elvtárs rövid eliga­zítást ad a bajtársaknak. — Egy vagy több ellenséges ügynök be akar szökni hazánkba>, a jelenté­sek szerint nem régen jöttek csak út Felafaiunk, hogy é\ve vagy halva elfogjuk őket . .. ★ Már negyedórája tart a raz­zia, mikor ia bajlársak előtt feltü. nik T raj ka József éjjeliőr alakja. Néhány rövid szóval elmondja a bajtársiaknak: furcsa két idegen­nel találkozott. A bajtársak össze­néztek. tudják már, ki lehet az a két furcsa, idegen. El'mdulno.k az uj nyomon A bajtársak harci kedve egyre fokozódik. Arra, gon­dolnak. hogy az ország belsejé­ben a dolgozók most nyugodtan állnak a munkapad melleit, meri bíznak bennük, a parasztok nyugodtan művelik földjeiket, mert tudják, fiaik. testvéreik vé­dik hazánk határait. Nem csalód­nak bennük. Nem menekülhet a halán értő, acélos gyűrű fogja körül őket. ★ P. községben az egyik dol­gozó paraszt házában kért szállást a két idegen. Itt nyugodt helyen vannak, kipihenhetik a fáradságu­kat. Nem kell félni a határőrök­től itt nem keresik őket. De hová tűnt a házigazda? KimentNem­baj majd visszajön — gondolták és kényelembe helyezkedtek. A házigazda sokáig nem jött. Az egyik idegen gyanút fogott és az ablakhoz ment. Kinézett. Rögtön megértette: csapdába estek. Kint; az utcán kaszával, kapával „fel. fegyverzeti“ parasztok állnak, már bekerítették a házad. — Hiába van fegyverünk, ezekkel az em­berekkel szemben nem érünk el semmit —• gondolta magában. Mást kell kitalálni. Kinyitolla az éjtől és kilépett az udvarra, ta­lán sikerül elsurrannia, mielőtt ideérkeznek a határőrök. De téve­dett. A parasztok gyűrűje egyre szorult a kéz körül. Vissza- ugroft. Milyen elszántság és gyűlölet van szemükben! Hát erre nem számítottunk — gon­dolta magában, hogy itt vé­gig a határon minden dol­gozó paraszt határőr — Szemü­ket végigjáratták a falon, bele­buktak volna a legkisebb résbe is. A határőröket c, házhoz vezették. Ketten voltak, egy tiszt és egy honvéd bajiárs. Az egyik előre ment. a másik megállt. Fegyverének csöve úgy nézett szem.be a szobával, hogy bárme_ lyik percben, bármelyik sarkot tűz afá veheti, Mindenki az ajtót figyeli, mikor a bajiárs lenyomja a kilincset. Az ajtó kinyílik, a bajtárs belép, körülnéz, nem lát senkit. Pedig itt vannak, meri el­menni nem tudtak, különben ész­revették volna őket. De hol? Hová bújtak? Szekrényben sincsenek, azt, mikor belépett, már látta. Hir­telen lehajolt: az ágy alatt sin­csenek. Már éppen vissza akart fordulni, mikor vizsgálódó szeme észrevette a padlásajiót. Hát per­sze, felmentek a padlásra. Azért nem látta eddig, mert háttal állt neki. Hafk, de biztos léptekkel megindult a keskeny feljárón. Mikor kinyitotta a padlásajtót, várt egy kicsit, hadd szokjia meg a szeme a sötétséget, aztán egy szempillantás alatt fenntermeft. Mindjárt észrevette a sötétben megbújó két alakot. Egyik sem mert ellenszegülni w felszólít ásnak. Amilyen gyorsan csak tudták. olyan gyorsan emelték fel kezei­ket. Saját szemükkel látták, ha hazájukról, q óékéről van szó, ezek az emberek nem ismernek tréfát. ★ A riadónak rége. A baj­társak vidáman, a jól végzett munka biztos tudatában bevonul­nak az őrsre. Félsorakoznak az udvaron, hogy parancsnokuk sza­vait meghallgassák, .,... — ma ismét jó munkát végeztetek, bebi­zonyítottátok, hog\) méltók vagy­tok pártunk és 0 dolgozó nép bi­zalmára — ezért a bajtársakat a dolgozó nép nevében megdicsé­rem! — A dolgozó népet szolgál­juk — hangzik rá kórusban a bajtársak válasza. Este van. a szobákban a napi eseményekről folyik a szó. A baj­társak tudják, hogy a harcnak nincs vége. A két beszivárgó csak egy láncszeme a háborús gyújto­gatok gépezetének — minden ke­reket, az egész gépezetet meg kell semmisíteni. A harc tovább-folyik és az eredmény nem kétséges. Biztosíték arra a határőrség és a dolgozók harcos összefogása. RIGÓ JÁNOS Ma egy hete olvastuk először Sztálin elvtárs nyilatkozatát, amelyet a Pravda munkatársá­nak adott az atomfegyver kér­désével kapcsolatban. Az egész békeszerető emberiség öntuda­tát mérhetetlenül megerősíti ez a nyilatkozat, hiszen a béke, az emberiség legelvetemültebb el­lenségei az utóbbi időben egyre nagyobb hangon követelték, hogy az atomfegyvert használ­ják fel a népek leigázására. Nem a jó szivük akadályozta meg őket abban, hogy tervüket megvalósítsák, hanem a Szov­jetunió hatalmas ereje, a Szov­jetunió szövetségeseinek ereje, az a lecke, amelyet Koreában kaptak és a népek egyre nö­vekvő békeakarata. Az amerikai imperializmus, mint minden el­nyomó, szeretne fegyvertelen ellenféllel szembeállni, mert azt hiszi, hogy a megfélemlítés esz­közével leigázhatja az egyszerű embereket. Erre világit rá Sztá­lin elvtárs nyilatkozatának az a része, amelyben azt mondja: ,,az agresszorok természetesen azt akarják, hogy a Szovjetunió fegyvertelen legyen, ha az ag­resszorok támadást indítanak ellene, A Szovjetunió azonban nem ért ezzel egyet és úgy véli, hogy az agresszort teljes fegy­verzetben kell fogadni," Az a tény, hogy a Szovjetunióban to­vábbra is folyik majd a külön­böző méretű atombombák ki­próbálása, azt bizonyítja, hogy a Szovjetúnió fegyvert tud sze­gezni az imperialista fegyverek­kel szemben. Ennek ellenére a Szovjet­unió nemcsak az atomfegyver alkalmazását ellenzi, hanem gyártásának beszüntetését is kí­vánja. Ez újabb bizonyítéka a Szovjetunió következetes béke­politikájának. A Szovjetunió harca az atomfegyver eltiltá­sáért hosszú évekre nyúlik visz- sza, 1946, junius 19-én a Szov­jetunió nagyjelentőségű határo­zati javaslatában, amelyet az ENSz közgyűlése elé terjesztett, indítványozta, hogy ünnepélye­sen jelentsék ki: „semilyen kö­rülmények között sem alkal­mazzák az atomfegyvert, eltilt­ják az atomfegyver gyártását és tartását és az egyezmény életbeléptetésétől számított 3 napon belül megsemmisítik az atomfegyver teljes kész és fél­kész gyártmány készletét’1. Az elmúlt esztendők során a Szovjetunió tántorithatatlanul kitartott emellett az álláspontja mellett, amit ma is követel minden békeszeretö ember, a nemzetközi békemozgalom, Az imperialisták abban az illúzió­ban ringatták magukat, hogy as atomfegyver csak az ő birto­kukban van, figyelmen kívül hagyták a Szovjetúnió követe­lését. Ezért nem akartak bele­egyezni az atomfegyver eltiltá­sába, ,,Az atombomba hívei csak abban az esetben egyeznek bele az atomfegyver eltiltásába, ha látni fogják, hogy nem mo­nopolisták többé" — mutatott rá Sztálin elvtárs. Szavai súlyos csapást mértek a háborús uszitókra, ugyanakkor határta­lan lelkesedés tölti el a világ dolgozóit a békéért, a szocializ­musért folyó harcban. Az elmúlt héten jelentős év­fordulója voM a nemzetközi békemozgalomnak. Második éve, hogy megalakult a Német De­mokratikus Köztársaság, mely­nek jelentőségét Sztálin elvtárs a következőképpen jellemezte Wilhelm Pieeknek, a Német De­mokratikus Köztársaság elnö­kének és Ottó Grotewohl mi­niszterelnök írt levelébenr ,,A békeszeretö Német Demo­kratikus Köztársaság megala­kulása Európa történetében ha­tárkövet jelent. Nem lehet ké­telkedni abban, hogy a demo­kratikus békeszerető Németor­szág a békeszerető Szovjetunió­val együtt lehetetlenné teszi egy új háború keletkezését Európában, véget vet az euró­pai vérontásnak és megakadá­lyozza az európai országoknak a világimperializmus általi gyar- matosítását‘‘. Azóta két év tel-t el és ez alatt a két év alatt a Német Demokratikus Köztársa­ság hatalmas politikai és gaz­dasági fejlődésen ment keresz­tül, Megindultak az üzemek, felosztották a nagybirtokot, ez­zel a reakció egyik gazdasági bázisát szüntették meg. Nácit- lanították a közigazgatást és részévé lettek a béketábornak. A Német Demokratikus Köztár­saságban a dolgozók életszín­vonala állandóan emelkedik, Nyugat-Németország lakosainak megmutatják, hogy a német nép élhet békében, élhet a nagytő­kések nélkül. Ez mozgósítja az egész német népet az egységes demokratikus Németország meg­valósítására, amely nem lesz többé az imperialisták szolgája, hanem független, szabad, a szomszéd népekkel egyetértés­ben élő ország. Molnár István, Füstbe mennek a titoista tervek... Sziarajevó'ól 50 kilométerre ézaknyugati irányban, a Bosna- folyó sziklás völgyében. 2000 mé_ teres hegyek között van Zenica, z Ti to-bunda vashengerművé. Évek ó la minden kemencéje. minden gépe, műhelye a háború céljaira terme], A gépek azonban nem működnek önmaguk lói. A ke­mencékhez munkásokra, a vona­tok e]indi'ásához vasutasokra van szükség. ...Zenicári annyi az udbás. hogy tévedésből néha már egy­más! figyelik. Állandóan olt ül­nek a munkások nyakán, .. nyo. monköveik őket kihallgatják be­szélgetéseiket Az ellenállás mégis növekedik, a szabotázsok szaporodnék. Pedig Zenica |er. meló-'én múlik, hogy mennyivel 1 öbb nehézfegyvert, hadihajót katonai támaszpontokhoz szüksé ges vasal és acélt tudnak előállí­tani. Ez év feléjén a ■ va-shengermű parancsot kapoilt, hogy növelje icrmelését. Áprilisban viszont az a válasz futott be Titoékhoz, hogy a munkások az előző hóna­pokhoz viszonyítva 2000 tonnával kevesebb acélt adlak a hadiipar­nak. Az elmúlt év végén rengeteg épi őanyag érkezett Zenicára Titoék uj msgiaSkemencéket, uj Biuming.hengerművet. ~k o v ács­műhelyeket akarlak építeni, hogy a fegyverkezés terén elegei te­hessenek az amierikai 'követelé­seknek. Az építkezések röviddel meg­kezdésük után sorra elakadtak. A jugoszláv dolgozók minden lehetőségei, megragadnak arra, hogy szabó4alják az építkezés'. Ezért állnak elhagyatottan Zenicán a betonkeverőgépiek, az épi kezesi állványok. A szakmun­kásokon kívül a szükséges se­gédmunkásoknak több mint egy- harmada hiányzik. Pedig napi 20 dináros (két doboz’gyufa ára) pót­lékot is igér ek a munkásoknak Igaz, ezt a nyomorúságos pótlékot is titoisdj feltételekhez kö ették Az kaphatja1 még a 20 dinárt, aki elvégzi a hajcsárok által kiszabott napi munkát. Erről pedig még a legfasisztább titoista szennylap, a ,,Borba“ is a következőket írja: ,,A gyakorlatiban ez azt jelenti hogy kevés az olyan munkás, aki ez el tudná érni.. Nemrégiben bőszült hangon, fe­nyegetőzve jelentettek be a tito isták a „tragédia hogy cz év 1 első négy hónapjában az egész évre tervezett munkák 36 százsáé. lakta helyet, az építkezéseknek alig 10 százalékát végez ek el. Másnap a fenyegetésre válasz je­lent meg a falakon. a kerítéseken és c hengerműben veszteglő va­gonok oldalán: „Nem valósítjuk meg a titoista háborús terveket!“ „Halál Titora!“ A munkások minden esetben túljárnak a rendőrkopók eszén. A hengerműnek rengeteg vas­úti kocsira és mozdonyra vem szüksége. Mindkét öböl igen ke vés van Jugoszláviában. A mun. károk és vasutasok ezért százá­val rongálják meg a vasul), kq, csikat, A mozdonyokat pedig ki* használatlanul futhatják. Például: ...Travnik felé mozdony indul. Három rozoga vagont vontad csak. Negyed óra múlva ugyanebben az irányban indul három vagonnal egy másik moz­dony. Pedig külön.külön 40—40 vagont is elvonta-hatnának. Sok az ilyen rövid szerelvény s a hen_ gennühöz vezető sínpárokon szá­zával vesztegelnek u- kocsik. Az udbások árgus szemekkel figyelik ,a hengermű gépeit. A hengerek, a kalapácsok mozog­nak. zakatolnak. Be ez a moz­gás csak ez udbások meg éveszté. sév szolgálja. A hengerek sokszor kész acélformákat hengerelnek ki újból és újból. Ez a fokezer el­szabotált munkaóra áprilisban 2000 tonnával kevesebb acélt je* lenteít. A zenicaí kohókban vi. '.ágit a tűz. de odate szanak a völ_ gyekbe a hegyeken fél-fel villanó pcr'izántüzek is. A hengermű ké­ményei füstölnek, de ez a füst mm a termelés növekedését mu. ;ta: ja. Azt viszi hírül o. hegyormok felé, hogy fii Sfb emennek a titoiAt*»- tervek. v

Next

/
Thumbnails
Contents