Zala, 1951. augusztus (7. évfolyam, 177-202. szám)
1951-08-05 / 181. szám
A BÉKE ARATÁSA A mezőkön dolgozó kolhozparasztok az idei aratást „békeara- tásnak" nevezték el. A sztavropoli kolhozparasztok élete az idén júniusban elválaszthatatlanul egybekapcsolódott a sokszázmálliónyi békeharcos küzdelmével. Az arató-cséplőkre ilyen jelmondatokat írtak: „Szóval és tettel harcolunk a békéért/“ Teherautósorok a termést az elevátorokhoz viszik s az élenjáró autókon ilyen felírások olvashatók: ,,Szabadságot és függetlenséget a koreai népnek/“ „Sztálin a béke zászlóvivője!" Ezeken az emlékezetes napokon bárhová néz az ember, mindenütt az engesztelhetetlen gyűlölet lobog fel azok ellen, akik a koreai földön gaztettek ezreit követik el. Bárkivel beszél is az ember, az első szó biztosan a békéről esik. Mi itt a Lenin-kolhoz szántóföldjein vagyunk. A Liszogorszkáján túl tizenkét kilométer hosszúságban terülnek el a hatezer hektár kiterjedésű szántóföldek. A világossárga búzatömbök az alsó részeken kezdődnek és lassan, szelíden emelkednek. Ezeket sötéten övezik a már learatott szántórészek, amelyeken két arató-cséplő nyomul mind előbbre. Elől büszkén egy S 88 márkájú traktor haladj fényes- retísztított hernyótalpai messzire ragyognak. A szántóföldek sárga hátterében az arató-cséplőgépek a messzeségből nézve is fenségesen és komolyan hatnak. A pusztát a motorok zúgó dala tölti még, A kormányt egy pillanatra sem hagyja ki kezéből a traktor- vezető, aki hol az arató-cséplőve- zetőre, hol a mellette haladó Va- szilij Trofímovics Karelinre néz. Okos, markáns arca és fekete hajában az első ezüstszálak arra engednek következtetni, hogy ez az ember sokat látott már az életben. .,Az én aláírásom érdekli?" Va- szilij Trofimovics megállt, hogy felszedjen egy kalászt a tarlóról. Szétborzolta erős kezében s a szemeket egyik kezéből a másikba csúsztatta, majd nyugodt hangon kijelentette: ,,I.tt vannak a mi aláírásaink, az enyém és a többi kolhozparaszté. Az én aláírásom különben különös fajtájú". Egy kézmozdulattal a tovahaladó traktorra mutatott. ,,Nézze meg ezeket a hernyótalpakat — ezeket nagyon jól ismerem. Jó néhány országot átbandukoltam ilyen hernyótalpakon azért, hogy az őrült Hitlert megfékezhessük. Én, a régi tankos, látom', hogy a világ egyszerű emberei magamhoz és az arató-cséplőn dolgozó elvtár- saímhoz hasonlóan szilárdan elhatároztuk, hogy a Trumanoktól, Churchillektől és cinkostársaiktól nem fogunk békét kérni, hanem megfékezzük őket és véres támadóterveiket meghiúsítjuk". Ebben a pillanatban megállt az egyik arató-cséplő. A vezetője, Alexszej Antonovics Kucsura, leszállóit az arató-cséplő üléséről és megnézte a hajtószíjat. Vaszilij Karelin gyorsan hozzálépett és megkérdezte: „Aljosa, hosszú hislita.: Cßabafttajzkif más arató-cséplő vezetőik. Nekik is vannak ,,harci csoportjaik". Átutaztam a végtelen sztávropoli földeken és mindenütt olyan embereket találtam, akik bátran és harci szellemmel teljesítették feladataikat. Akármelyik mechanikussal beszél az ember, mind azt mondja: „Ma több búzát arattam, mint tegnap és holnap többet fogok termelni, mint ma. Ez a válaszom a háborús uszítóknak." Az aratócsoportoktól nem messze, rendesen, tisztára előkészített keményre döngölt szérű található. Az élet itt különösen hangos és élénk. A borostyán* arany gabonával megrakott kocsik ide érkeznek. Itt dolgoznak a „Vímn-ek, ezek a bonyolult ga- bonarostálók. Mellettük óriási gabonahalmok tornyosulnak. A rövid munkaszünet alatt csoportosan beszélgetnek. Régi katonák anyái és feleségei, lányok, akik apjukat vesztették el, jönpek össze és csak egyről folyik a szó: a felhívásról, a békéről, Koreáról. Az asszonyok arca szigorú. Jól tudják, hogy a háború mennyi szenvedést jelent. És ha Korea kerül szóba, csak úgy záporoznak a szidalmak az atomhősők, Truman és Churchill ellen. Emlékezetes szavakat mondott Maria Ivanovna Karina kolhozparasztnő: „Egyszerű aszszony vagyok és békét akarok, A felhívást természetesen aláírtam és arra gondolok, hogy nem vagyok egyedül. Sokan vagyunk mi asszonyok, itt a Szovjetunióban és külföldön." Ez a kérdés nyilván nemcsak Maria Ivanovnát, hanem a többi szérű dolgozóit is foglalkoztatta. Ezért mindenünnen hallani: „Mi vagyunk az erő!" „A nép mindent elérhet!" „Ezeket a nyomorult atomhősöket piszkos mancsuknál fogva kell megragadni!" „Véleményem szerint nem elég őket megragadni, de a nyakukat kell kitörni!" „Úgy hiszem elvtársaim — mondotta utoljára Alexe j Petrovics Malahov, kolhozagronómus — hogy. a világ egyszerű emberei, ma mind a mi országunkra tekintenek. Természettől fogva békés, munkaszerető emberek vagyunk. Nézzétek meg ez.t a villanyos rostálót. Mennyire megkönnyíti a munkánkat, még egész új, idén hozták egyenesen a gyárból." Mindnyájan a fűzöldszínben csillogó gépre néznek. „Mire való ez a rostagép? Békés munkára, hogy az embereknek megkönnyítsék a munkát, hogy jobban éljenek. Nézzétek meg ezeket az autókat, a gabonahegyeket, miért termeltük ezt a sok magot, miért fáradoztunk? A békéért és csakis a békéért/ És mire törekszünk, milyen reményeink vannak? Egyszerűen nem akarunk háborút, hanem új életet akarunk építeni. Ezért állanak mellettünk’ teljes» szívvel: Korea, Kína, Bulgária,^ Románia, Lengyelország, Albánia, j Csehszlovákia népei. Mi Amerika » dolgozó népének is kezet adunk. Azt hiszem, hogy sohasem volt 3 még annyi barátunk, mint ezekben j a napokban. És ez hatalmas erő!” Egy másik szérűnél Pável * Fjodorovics Je’rsov könyvelő, ki-) terített katonaköpenyen a búza • mennyiségét adta össze. A szám- ■* sorok megtöltötték a füzetet. 3 „Nos Pável Fjodorovics, milyen» az eredmény?’1 — kérdezte tőle * egy fiatal leány. 3 „Szaporodnak.” __ ^} „És mi történik a világban?" Milyenek ott az eredmények?" 3 „Ez érdekéi téged?" J „Nemcsak engem érdekel, ha- ^ nem a többi lányt is.” J „Na jó, hívd ide őket. Tartsunk j kis szünetet és beszélgessünk." És újra folyik a szó, amiről az cm- 3 berek egész nap beszéltek. Az 1 ujágból Jersov a Iriss híreket ol- í vassa. * A fiatal arcok figyelők és hall- J gatagok. . Alkonyatkor Feodoszija Sa- * veljeVna Komarova pár percre le- 3 pihen az egyik gahonähalomra.» Mélyen elgondolkozva ül, ez a * már nem egészen fiatal, egyszerű, j oroszos arcú asszony. Melléje ül- *" tem. Szerettem volna megtudni, hogy mire gondol és megkérdeztem: „Fáradt?" „Egy kicsit.“ „És miért olyan elgondolkozott?" „Sok" minden jut eszembe, de nem tudom magam kifejezni." Feodoszija Saveljevna búzaszemeket vesz a markába, a kötényére pergeti és figyelmesen nézegeti. „Az utolsó háborúban, amikor Hitler ellen harcoltunk, elvesztettem a férjemet. Anya vagyok. Higyje meg, nagyon is tudom, mit jelent olyan gyerekeket látni, akiknek nincs apjuk. És ki vette el az apjukat? Hitler! És ki akarja a mostani gyerekek szüleit elvenni? Truman." Kötényére ismét gabonaszemeket szór és mintha minden gabonaszemet külön megnézne, „Sokat gondolok a mi életünkre, a mi drága Sztálinunkra és az az érzésem, hogy mindnyájam, egész népünk ezekben a napokban Sztálin köré csoportosul, éppen úgy, ahogyan a gyermekek szeretett apjuk köré csoportosulnak. Tiszta szemébe tékintünk és a földkerekség minden emberének ezt mondjuk: Sztálinnak és népének ma egy a gondja és gondolata: hogy a háborút hogyan akadályozzák meg..." Feodoszija Saveljevna kolhoz- parasztasszony szavait hallgattam és megértettem: ennek az anyának a szavai minden anya gondolatát és érzését kifejezik. i ii n—i 1 OTT-n Min MraMrmMTTWB——»1 T"~—“ A Román Népköztársaság 1951 második negyedévi tervjelentése TÓTH GYULA: ÜNNEP A FALUBAN Ünnepel a falu népe Felöltözik feketébe Virágos a ház, az utca Kijön mindenki az útra. Ritka ünnep ez a mai! Megjöttek a kolhozban járt magyar faluk parasztjai. Körülöttük ifjak, vének Hallgatják, hogy mit beszélnek Közben kérdéseket adnak. Egyet tiz is, húsz is faggat. — „Mondja mán még, Hogy — mint élnek?“ — „Mennyivel jobb kolhozban a Régi sommásnak, cselédnek?“. — „Hát akinek 8—10 holdja..? — Vaaue tyúkja, van-e hornya?“ — „Megmaradhat a háza?“ — „Hizbat-e már malackája?“ —„Gyermekeik és nagyanyócskák a kolhozban hogyan vannak?“ És a küldöttek nem restek. Beszélgetnek, felelgetnek. Elmondják, hogy szép a házuk, Hizik göndör malackájuk S könnyebb, boldogabb az élet, Amióta egymást értve Közös gazdaságban élnek. Ä földet jó traktor szántja, Van a gyereknek ruhája, Az öregnek nincsen gondja Jut a lánynak stafirungra. Rádió szól minden házban És ha tél jön. nem búsulnak Melegség van a szobában. Hallgat, hallgat a sok ember S érzi mind, hogy tenni is kell: Mert a jövő, az nem álom Nem jön hozzánk galambszár- (nyon Ha akarunk boldog nyarat, ügy kell élni s úgy kell tenni, Mint a sok.sok kolhozparaszt. összefogni, számotvetnj. Dolgainkat elrendezni. Földjeinket összeadni, Kulákszóra mit sem adni. Megformálni magunk sorsát, Hogy gazdag és erős legyen Hazánk, a® uj Magyarország! A jugoszláv nép harca a fasiszta rendszer ellen „A nemzetköziség lobogója alatt“ cimü újság Számos konkrét tényt közöl, amely azt mutatja, hogy a munkások sikeresen szádnak szembe a Tito-rendszer. rel. Az újság jelenti, hogy a jablanicai vizierőmű építkezésénél a munkások hosszú időre használhatatlanná tettek 17 kompresszort, 9 betonkeverőt, egy hatalmas exkavátort és 11 motoros szivattyút. Csaknem teljesen megállították a mav- rovoi vizierőmű építését. A gépi berendezést üt teljesitőképessé. gének alig 5 százalékáig használják ki. A munkások elpusztítottak vagy használhatatlanná tettek 8 kődarabolót, 4 traktort, 2 tehergépkocsit, 15 kompresszort, 8 földhányót és egyéb gépeket. Az erdőkitermelésben foglalkoztatott munkások meghiúsítják az épületfa és ^ bányafa kitermelését és szállítását a bányák részére. így például Horvátország szénbányáiba csak feleannyi bányafát szállítottak, mint amennyire szükség lett volna. Ennek következtében a szivecseri ércbányában leállították a munkát a Proleter, Mide- nyak és Konya Jaksa fejtőhelyeken. Érzékeny csapásokat mérnek a Tito-rendszerre a közlekedési és kikötőmunkások. A békéért harcolva meghiúsítják a hadiszállítást és elrontják azt a gépi berendez zést, amelyet Titoék hadianyagok kirakására és átrakására használnak. Csupán 1951 év januárjában és februárjában vasúti állomásokon feltartóztatták 132 ezer vasúti kocsi kirakását. A vasutasok a Kralevo-Szkoplje vo_ nalon felrobbantották az alagutat, Nis közelében pedig egy hadiszerekkel. megrakott szerelvényt, röpítettek levegőbe. Szu. sak és Rieka kikötői munkásai megtagadták 800 hadianyaggal megrakott vasúti kocsi kirakását. Jugoszlávia dolgozó parasztsága elszánt harcot, folytat vérszomjas fasiszta rendszer ellen: meghiúsítja a beszolgáltatások és vetések Tit°-féle terveit, nem fizeti az adókat és nem fizeti a Tito-féle kény- szerkölcsönök részleteit. Ez a helyzet Szentában, a sidi, kovacsi- csi kerületekben és Jugoszlávia sok más körzetében. Jugoszlávia számos vállalatánál földalatti szervezetek működnek, amelyek harcolnak a Tito.rendszer ellen. Az egyik ilyen szervezet, mint ^ „Zeri i Popullit" cimü albán újság írja, nagyarányú szabotázst készített elő a Koszovszkaja Mitrovica körzetében lévő Zvecsan-gyár- ban: aláaknázták és felrobbantották az áramfejlesztő telepet. Ennek eredményeképpen a gyár hosszú időre üzemképtelenné vált. tória ez?” „Ne törődj vele, mindjárt tovább megyünk". Ez volt a felelet és amikor az arató-cséplő útját tovább folytatta, Vaszilij Trofimovics mintha a megszakított beszélgetést folytatta volna: „Nem ismeri a mi Alexszej Antonovicsunkat! Egy pillanatra sem hagyja el a gépét. Nézzen csak az arcára — rögtön, észreveheti, hogy a gépével egynek érzi magát. A felhívást is úgy írta alá, hogy kapitányi helyét nem hagyta el. Csak látta volna azt a pillanatot, amikor aláírta a nevét. Vele nem lehet tréfálni! Éppen ezért tetszik nekem. Miért? Mert munkájában éppen úgy, mint szabad idejében és beszélgetések közben, egészen más ember lett belőle. Egy példa: Tegnap két összekapcsolt arató-cséplővel harminc hektárt aratott le, tn,a már több, mint negyven hektárt. És jegyezze meg, hogy ő nem az egyetlen. Vannak még a pusztán ilyen arató-cséplő vezetők. Egyedül a Lenin kolhozban öt Ilyen arató-cséplő csoport van, mi „harci csoportnak" nevezzük őket. Versenyre hívtuk ki a szomszéd Creorgljerka gép- és traktorálloA román ipar 1951. második negyedévi tervét 101.8 százalékra teljesítette. A gépipar tervét globálisan 109.3 százalékra, a színes, fémeket gyártó ipar 112.9 százalékra teljesítette. 1951. második évnegyedében, az egész ipar termelése 34.9 százalékkal múlta felül 1950. második évnegyedének ipari termelését. Tovább terjedt a román üzemekben az élenjáró szovjet munkamódszerek és technika alkalmazása. A munka termelékenysége az iparban az év második negyedében 16-7 százalékkal volt magasabb, mint a tavalyi év második negyedében. A dolgozó parasztság a második évnegyedben bevetette a terv által előirányzót földmennyiséget. Az állami gazdaságok a gy,£potül- tetés terén 170 százalékkal tultel. jesitetfék az előirányzatot. A termelőszövetkezetek e tav?sziárpa bevetésénél 64.2 százalékkal, a kukoricánál 9-8 százalékka], napraforgónál 22 százalékkal, a rizsnél 80 százalékkal, a gyapotnál 8.4 százalékkal teljesítették túl a tervet. 1951. második negyedévében az állami kereskedelmi és a szövetkezeti forgalom 32.7 százalékkal növekedett 1950. második negyedéhez képest. A népgazdaságban foglalkoztatok munkások, technikusok és tisztviselők száma 1950. második negye, déhez képest 288.000-re növekedett. Ez év második negyedében az alkalmazottak túlnyomó többsége részüvett a szocialista munkaversenyben. 1951 második negyedévében 0 beruházások összege 36 százalék, kai volt magasabb, mint a tavalyi év hasonló időszakában. ★ 1951. első félévében az ipar 0 tervet globálisa» 107-8 százalékra teljesítette és ezzel 31.7 százalékká) felülmúlta az 1950-es év első felének termelését. A nehézipar terén a tervet ez év első felében globálisan 110.4 százalékra, 0 könnyűipar terén (beleértve az élelmiszeripart) 1063 százalékra teljesítették. Rendelet a kórházi Az egészségügyi minisztérium rendeleie a kórházi beteglátogatások szabályozásáról |ki!mondja, hogy az egyetemi klinikákon, kórházakban és egyéb gyógyintézetekben fekvő betegeket hetenként háromszor lehet meglátogatni. Vidéken a helyi viszonyok fi. gyelembevételével állapítják meg a beteglátogatások napját és ide. jét, még pedig úgy, hogy az ugyanabban a1 városban, községben lévő gyógyintézetekben azonos napokra esik. Szülő npt csak a férje és a saját, valamint, a1 férj hozzálar- tozói látogathatják. 12 éven aluli gyermekek szülő nőket nem látogathatnak meg. A betegnél egy időben legfeljebb két. látogató tartózkodhat. A látogató élelmiszeri csak olyan beteg részére hozhat be a gyógyintézetbe (kórházba, klinikára), akinek ezt •=. kórtermi orvos engedélyezte. Az osz'-ályos ápolónő állapítja meg, hogy a behozott élelmiszer az orvosi engedély beteglátogatásokról alapján a betegnek átadható-e. A beteg állapotáról az egyetemi klinikákon az ügyeletes tanársegéd, vagy gyakornok, kórházban és egyéb gyógyintézetekben pedig az ügyeletes orvos ad rendszerint felvilágosítást. Távbeszélőn csak általános jellegű felvilágosítást szabad adni. „Összeesküvés a nép ellen* címmel megjeleni a Grősz-per anyagának egy-egy részlete öz Országos Béketanács kiadásában. A füzet, amely a per érdekes részleteit foglalja magában, rávilágít az összeesküvés előzményeire is és megmutatja a hazaárulók szándékát, hogyan akarták az országot eladni az imperialistáknak és a dolgozó népet visszataszítani az ezeréves rabságba. * v ’’
