Zala, 1951. július (7. évfolyam, 151-176. szám)

1951-07-29 / 175. szám

A szikrázó villanyfény megcsillogtatta a 'kis terem elülső falán lévő három képet; Az egyiken Lenin elvtárs. mo­solygót!. Arca azt mosolyogta, hogy no, most majd meghallga­tom ezeket a dolgozókat ebben a kis faluba'!, mert ők is_ építik az emberiség óriási művét, a kommunizmust. Mellette Sztálin elvtárs mosolygott, csendes, erős mosolygással- Azt mondta ez a mosoly: bízom bennetek dolgo­zók, előre hát azon az utón, amelyet Lenin_ elytárs jelölt ki számunkra. Rákosi elvtárs arca is derűt, nevetést mutatott. Az apa nevét így fiaira, akik közül az egyik talán éppen katona és arcát feketére égette a búza- érlelő nap. A másik talán a Vas­műtől jött haza, ahol a várost építi és hatalmas gépeket be­tonoz a talajba, amelyek nem­sokára zúgni és termelni fognak. Rákosi elvtárs arca azt mondta: elvtársaim, előre a széles ország­úton. amely őrökre szabad előt­tetek­A fiatal Bátonyi Gergő elvtárs kai tartotta fel a villanyt, utána kannáért, seprőért ment- Két leány sepert- öntözött, elrendez­ték a székeket, Gergő pedig a falon lévő kis petróleumlámpákat igazitólta meg, mert hátha nem iestz villanyáram, akkor azért biztosítva legyen a világítás. A kis színpadon asztal, rajta virágcsokor, a háttérben piros szili,padi falon virágfüzerbe fogva Lenin. Sztálin, Rákosi kép, az asztal előtt három szék, az asz­talon egy mázas korsóiban viz és mellette három pohár. Szombat délután van. Estele­dik. A marhacsorda felveri a port, kocsik kattognak, néhányan még hordják a gabonát, bár a község dolgozói készen vannak a nagy munkával. Jönnek az emberek a munka után. Előre ülnek az asz- szonyok, leányok, akiknek a szok­nyaráncaiba buzakalászok akad­tak. Az öreg Szellő Dénesné ölében tartja aratópapucsait, Cseger Jánosné pedig haját si­mogatja: hervadó kis virágok potyogtak fehéredő hajába­Tele van a kis terem. És még árad a nép. az ajtó­ban, az udvaron, a szederfa alatt, emberek, asszonyok, legé­nyek és leányok. Mert ma nagy­gyűlés lesz, amikor is megbeszé­lik. hogy a falu népe hogyan és mint végezte a munkáját, amit MORVAY GYULA: DRÁGA SZÉP ÉLET vállaltak, becsülettel megtcL ték-e? Kezdődhet is a gyűlés, este nyolc óra van. Az emberek egy­máshoz beszélnek, rövid szavak­kal. — Léván — mondja Barcza Pál. — Le — feleli Tavasz Andrási. — Jól adott? — ezt Kis Ger­zson kérdezi, mire Szügyi Dénes megadja a feleletet. — Jól. Nyolc helyett tizen­nyolcat — Az már valami. Több szó nem is esik. ,.Ad a föld, csak el kell tőle dolgozni’1 — akarja mondani a nagydarab Dohány János, de nem mondja, mivel a gyűlés megkezdődik. A tanácselnök elvtárs beszámol. Mindent el­mond: hibát és eredményt, si­kert és hátrányokat, becsüíetvál- lalást és zökkenőket A kis terem csendben hallgatja, az asszo­nyok kendői néha megsustorog- nak. Az elnök elvtárs. befejezi, aztán körülnéz. A terem közepén megmozdul az embersürü. Mindenki odanéz és egyszerre mindenki tudja, hogy Barca Pál fog felállni és szólalni. Barca Pál már áll is. Úgy áll, mint a jegenye. Mellkasa domború, bőre feketére sült, haja már szürkülni kezd, de arcán pirossiág van. — Én szólalok fel elvtársak, mert sokat gondolkodtam már valamin, .amit el kell mondanom- Emlékeztek rá, hogy ebben a faluban annak idején még tap­solni sem tudtak az emberek. Ve­lem együtt. Ha valaki nagyritkán kijött és szónokolt, csak álltunk, hallgattunk. Hogyne emlékezné­tek erre- Arra is emlékezhettek, hogy ennyi nép soha nem jött össze ebben a faluban soha. A felszabadulás óta pezseg így az életünk. Az asszonyok és leányok mozgolódni kezdtek erre a szóra, hogy „pezseg“, mert ez azt jelen­tette, hogy mozgalmas, viidám, jókedvű élet van itt azóta. — Ez igaz — mondja egy asz- szony a falnál. — Régen zöld viz állott a há­zak előtt, se járda, se árok. Most meg elvfársak utat huztunk ide, meg árok is van. már a járdát is csinálhatnánk. — Télen elkezdhetjük — mond­ja Cseger János. — Jobb lesz tavaszra — mond­ja Tavasz András. — Nem, nem. az ősszel, még az ősszel — feleli Kis Gerzson. Még hárman jelentkeznek, de Barca felemeli kezét. Kigombolt bő ingujja visszahullik, látszik az erős, kaszahányó karja. — Eszetekbe hozom, hogy eb­ben a faluban összesen két kaién, dárium volt. Egyik a tied volt Gerzson, a másik Szügyi Déne- séké. —■ Se könyv, se újság nem volt ebben a faluban. Most meg kulturházunk is van. Most ülünk az egyik helyiségében elvtár­sak. — Ormos István elvtárs állj fel és mond el, hogyan volt az­zal a kórházzal? — mondja Barca Ormosnak, aki nehezen áll fel. Ketten is noszogatják, hogy álljon fel. álljon fel, ne féljen. Kicsit szégyenkezve áll fel. —■ Először üres kocsival men­tem a városba, megkérdeztem a kórházat, hogy mikor hozhatom az asszonyt. Mondták, hogy egy hét múlva, de azt mondtam, hogy nagyon rosszul van. ^Na­gyon rosszul van, nagyon rosszul van. Mindenki ezt mondja“ — felelte az orvos, de megkérdezte, hogy mit hoztam a kocsioldalba, mi van a szalmába? Tyuk? Liszt? Vagy szalonna? Semmi sincs — mondtam. Egy hét múlva bevittem az asszonyt. A kocsira dunyhákat, vánkoso­kat tettem, bevittem, de útköz­ben meghalt. Halottat vittem be. erre az orvos rámtört, hogy „ide kell hozni a holtat? Nem ide, hanem a temetőbe kell vinni“. Mondtam, hogy idejövet halt meg. Most meg telefonunk van — mondja Ormos —, csak beszólunk, hogy baj van, azzal egy életet meg is mentettünk. És ez nagy szó. Nagyon nagy szó ez! — Azért mondom elvtársak, ez igy volt — mondja Barca Pál. Még beszél. Nem hozzászólás ez. hanem összevetése a múltnak a jelen­nel, amikor is a kisteremben, ülők előtt lepereg a saját életük. Barca mondja, hogy a tsz-nek traktorai vannak, nem kell 40— 50 kilométereket gyalogolni az eke után. Kiszámította, hogy ősszel körülbelül mennyit gyalo­golt egy dolgozó páraszt. De micsoda szerszámaik voltak? Mindent kézzel faragtak, minden ormótlan, esetlen volt, most meg traktorok és gépek vannak a faluban. — Az iskola meg... Az iskolá­ról ne is beszéljünk Nemrégen volt, hogy tanítónknak még a papot kellett öltöztetni. — Én töltöttem meg neki a szalmazsákját, mikor a faluba jött — mondja Szügyi néni. — Láttam, milyen ágrólszakadt, eL vettem kezéből a szalmazsákot- Mondom neki: hocide gyerekem, hátralépek, fel vele a kazalhoz. Megtöltöttem és a fejemen el­hoztam neki. „Itt van, aludjon rajta nyugodalmasan." így van ez most & él** társak? — Soha sem lesz úgy. Drága! szép élet ez elvtársak, ezt kelt szebbé és boldogabbá tennünk* Kívül halálos ellenség van és akad itt belül is. Minden fáj neki, ami nekünk jó. De ami a mienk, védjük mi azt! Belemelegedett, Arcát és fejét törülgette a kék kockás keszkenővel. Széke megreccsent, mikor leült- Bátonyi Gergő java­solta. hogy ennek érdekében a következő munkát fogják szoro­sabbra.., — Felvállaltuk a munkát és becsületet, eleget kell tennünk —, mondja csendesen Dohány Já­nos. — Én csak azt mondom; Dohány János gabonabeadása legkevesebb a 200 százalék. Fel­állt Cseger János és 250.et vál­lalt. aztán Tavas« András és sorra mind. Mindaddig beszéltek erről, mig csak a hold be nem sütött az ablakon, amig mindenki mindent fel nem jegyzett, hogy kire mi­lyen becsületvállalás jut. Az asz- szonyok vidáman igazgatták ken­dőjüket A három képről szerető mo­soly sugárzott feléjük. A budapesti szovjet követségen bemutatták „Az aranycsillag lovagja44 cimü filmet J. D. Kiszeljov, a Szovjetunió budapesti nagykövete, a buda­pesti szovjet nagykövetségen fo­gadást adott, amelynek keretében bemutatásra került Babajevszkij „Az aranycsill'ag lovagja“ cimü regényéből készült uj szovjet szinesfilm. A fogadáson megje­lentek Rákosi Mátyás elvtárs. a Magyar Dolgozók Pártja főtit­kára, az MDP Politikai Bizott­ságai, Központi Vezetősége, vala­mint a kormány Számos tagja, a politikai, gazdasági és kulturális élet itöbb vezető személyisége, a baráti államok követségeinek ve­zetői és t®gjai. A film a Nagy Honvédő Hábo­rúból visszatért egyik hős szovjet katonának a kolhoz fejlesztéséért, a villamosításért folytatott mun­káját mutatja be. A filmet a megjelentek nagy tetszéssel fogadták. Csörnyefölde vállalja: Az alkotmány ünnepére 150 százalékban teljesiti beadási kötelezettségét hivjuk a megye valamennyi köz­ségét és kérjük, hogy csatlakozza-' nak versenykihívásunkhoz, hogy terménybeadásunk túlteljesítésé-* vei megmutassuk szeretetürfket a Magyar Dolgozók Pártjának és szeretett vezérünknek, Rákosi elv* társnak. Csörnyefölde község dolgozói. Csörnyefölde község dolgozó parasztsága nevében jelentjük, hogy községünk alkotmányunk ünnepére a terménybeadását 150 százalékra teljesíti. A község dol­gozó parasztsága szénabeadását eddig 135 százalékra teljesítette. Vállaljuk, hogy alkotmányunk ünnepére szénabeadásunkat 250 százalékra teljesítjük. Versenyre Kulturagitócióval segítsük a begyűjtés sikerét! í Kemény munkában, kenyerün­kért. ötéves- tervünk ítélj es dósé­ért. békénkért folyó nehéz harc­ban áll dolgozó parasztságunk. Harcol gazdag termésünk beta­karításáért, -megvédésiéért, álla­munk iránti beszoégáltatási kö- Üclcz^btségcnek telj csecsével és tuJitelje&itéséveil erősiti hazánkat, gazdagítja saját magát, védi a békét. Fz a harc, mindannyiunk harca, ezt a harcot kell támogatnia minden kullurmunkásnak, ia kulturagitáció minden formá­njának. A kulturagitációnak az a .«feladata, hogy lelkesítse dolgo- izó parasztságunkat a begyűjtés tulfce'.jesit/ésére, buzdítsa az el­maradókat, leplezze le uj kényé, rün'k, békénk ellenségeit, har­coljon a. maradiság megnyilvá­nul á sál ellen, segítse a békebe- gyüjtés győzelmét. ' A kuituragitációs munkánk nem korlátozódik csak a művé­szeti agitációra, bár itt a leg-. Ifoinitosabb a feladata. KuLtiur- tmunkásainknak 'kell elöljárniok a szemléltető és írásos ágit adónak « munkába való legszorosabb be­kapcsolásába. E téren is )ko- hnolv a fejlődés. Dicsőség-táblák, Béke-verseny jtáblák. központi Békearatás híradók, fali újságok, színes falragaszok szolgálnak a begyűjtés élenjáróinak népszerű­sítésére. de az elmaradók buzdí­tására is. A verseny nyilvános­ságát ezelk a táblák biztosítják a legjobban, ezért nem szabad üre­sen állmok, mint Káváson, ha­nem rendszeresen és pontosan keil vezetni, úgy mlnb Egervá­ron, ahol brigád végzi a község versenyhiradóinak kitöltését- Za. 1 ah ásh ágy on, Kerkakutas on, Andráshidán a versenytáblán az élenjáró neve és eredménye mel­lett ott van a fényképe is. A leg­jobb teljesitők házának kapuját díszítsük fel, írjuk ki oda beadási 'teljesítését. de Írjuk ki annak a dolgozó parasztnak a kapujára is a teljesítési eredményét, akinek imég sok beadható feleslege ma­radt. P á része rveze beink s zékh ázat, ik üléu r otthon ainlk, tan ácshá za i n k, ga bonaraktá raink hóm lokzatát lássak el kulituragi Látóra i nk moz. igósító jelszavakkal. Különösen igabonaraktáraink külseje csu­pasz a megyében­A begyűjtés támogatásába kell (állítanunk ki állítás a Luk at is. Kul­tur otthonaink könyvtáraiban ál­landó mezőigazdasági könwkiál­éit ásókat szerveztünk. A szovjet kolliozparaszt'.'á.g harca a szem- vesziteségnélküli begyűjtéséért c. anyagot igen nagy sikerrel állí­tották ki Nagylengyelben. Mura- kereszturon. Molnáriban. Eger- aracsán ügyesen, szabadtéren rendezték meg ezt a fciállilást. Agitáció? munkánk egyik fomto* része, a kalász- cs terménykiálili- tás rendezése. Kulturolthomban. szövetkezeti bolt kirakatában, üzletben összehasonlítás«*! iáiul ,xiulk ki a termelőszövetkezet és .az egyénileg dolgozó parasztok kalászait, a nagyüzemi gazdálko­dás fölényét mulatva be vele. Kuhuragifátoraink legfontosabb feladata a művésznél agitáció jó mogszer- vezésgy kaiénrbrigádok létreho­zása. s azok gyors, ötletes mun­kája. Kulturbrigádjaink általá­ban egy propagandistából, egy zenészből és két énekesből áll­nak. akik községünk begyűjtési eredményeit aikarai rigmusikon, jeleneteken keresztül esténk int, gyűlésé!*?,ni ismertetik la dolgo­zókkal'. Már az aratási munkák idején jó hátassal volt Botfa község dolgozóira, hogy este az aratási munkákban kitüné Mes­ter István dolgozó parasztot ügyes alkalmi strófával köszön­tötték. A nagykanizsai járás­ban több, mi mb 20 községben kö­szönti a brigád rendszeresen az élenjárókat. Az első terménybéadók részére a gabon a rakta raknál ren dezöt t ü n népségekét kulturbrigádjaink tet­ték szi ívessé, Zalaszenitlászlón,, Zaiaapátiban a kuíturbrigád énekszóval kisérte végig az első beszolgáltat ók kocsiját, az ének átragadt a falura, hamarosan az egész falu énekelve kisérte a raktárba a kocsikat. Kiskomá- rombam Németh József 5 holdas dolgozó paraszt, feldíszített _ ko­csival, zenekarral, kulturbrigád- da1! vonult a raktárhoz. A kul­turbrigád több helyen ügyes keretbe,, Élő Újságba foglalja műsorát. Az egervári Élő Újság brigád a versenyben álló Vas- boldogasszony községbe naponta viszi .el és adja elő műsorral, csasztuskával községe eredmé­nyeit. A páros versenyben álló községek eredményeit a stafétá­idra dók viszik el egymáshoz- Ez a két tagú. sok helyen kerék­párral közlekedő brigád. ügyes rigmusokban tudatja a szomszéd község dolgozóival a falu eredményét. A zala,tárnoki staféta-brigád így viszi el Sz^entkazmaclombjá­ra, Zalaujlak Csapiba, Borsifa B ánokszentgy örgy r e, D ömef öl de Kányavárra begyűjtési (eredmé­nyeit. Andráshidán a cséplőgé­pek közötti verseny^ fokozását szolgálja a DlSz és Úttörők sta­féta-brigádja. A csépié sí ebédszünetében szer­vezett olvasóbrigádok újságot, szépirodalmi anyagot olvasnak fel. A zalaszemtgróti állami gazda­ságban az olvasóbrigád naponta ebédszömeiben 70—80 dolgozónak olvassa Veres, P.: Falusi jelen­tés c. könyvét, ZsigmondházL áll. gazdaságban a Próbatétel!, Za- ialövőn a Volgámén!,i kolhozok­ban, c- művet olvassák, az olvasó, brigád munkájába 145 dolgozó vesz részt. De jól dolgoznak az olvasóbrigádok a türjei, rédicsi, ikerkafalvai tszcs-ben is. Szépen fejlődik, s még erőtel­jesebben kell munkánkba belekap, csolni a helyi anyagot feldolgozó alkalmi rigmusokat, A letenyei járásiak ezt ének­lik Csínom Palkó dallamára: Elsők voltunk aratásban. Elsők a cséplésben, Elsőik leszünk beadásban. Elsők a megyében... A nagykanizsai járásban töb­bek között ezzel a részlettel kö­szöntik a begyűjtésben élenjárót (Házasodik a tücsök dallamára): Kovács István élenjár. Jó példát mutatva, Gabonáját a géptől Raktárba szállítja. Nem sajnálja a néptől. Termett neki bőven, 250 százalék, Amit bead éppen .. Ugyanebben a járásban szülé­iét a „Hegyek, völgyek között zakatol a vonat“ dallamára: Begyűjtésben elől jár. becsüle­tes gazda* Ä hahót! • , » * ,ld magái nem hagyja. Szereti a hazáját, szereti a népet. Munkájával békeharcra állít példaképet. Kétszázhetven százalékkal, Együtt küzd a békehaddal. Varga Imre Csapiban, jól ki­spekulálta. Szépen bőgő borjúját, feketén levágta, Pedig tudta, hogy lezzel kárt okoz a népnek. De arra már nem gondolt, hogy a nyakára lépnek. Most már tovább spekulálhat, Csakhogy azzal már nem árthat. A lieűyí rigmusok legjobban a ■letényei és nagykanizsai (járási­ban terjedtek el. legjobban a n. laszentgróti járás marad el eb­ben a mozgósító kuituragitációs If e gyve r alk a lm a zá s ában. Községi pártszervezeteink", ta­nácsaink éljenek a kulfcuragRá­ció fegyverével, adjanak felada­tokat ebben a munkában a kul- lt»u rbri gád ok n ak. K uC t u rbri g ád ­ja ink pedig járuljanak hozzá jó munkájukkal, hogy az a lelkes hangulat, ami megyénk aratása mvunkáját I kísérte, dokozódjók,- adják meg a legnagyobb segítsé­get ahhoz, hogy a begyűjtés túl- telj es Résé vei teljesítsük Pártunk, államunk iránti kötelességünket, erősítsük hazánkat, védjük a bé­két. (Hadnagy Zászló) * i

Next

/
Thumbnails
Contents