Zala, 1951. május (7. évfolyam, 101-118. szám)

1951-05-08 / 105. szám

A délszláv községek dolgozói üzennek a Murán túlra**. Magyar-jugoszláv határ. A Mu­ra tét oldalán két világ: innen a dolgozó nép országa, virágzó re pcc t á bl ák, de róka n a g as s ágb a n hullámzó rozsvetések, dalolva an-unkábali^rló fiatalok. Csinos ruhájukban jönnek a lányok, vi­lágot, tűztek a gombjukba. Éle­kéinek „...minden ember érzi, hogy szabad“. Az egyik három­tagú csoport, jókora hófehér «e- nVéren és úgy négyujnyi vastag aaalonnán osztozkodik. Nah fo­gyott cl tízóraira. 0 A molnári határban vagyunk. Pár száz méterrel odébb: Tito or­szága. Ami előszűr megragadja figyelműiket, az a két vadorzó, akik hihetetlen mcla undorral lő­dörögnek Titonia dolgozók véré­vel áztatott földjén. — Ezsk mind ilyenek — mond­ják a velünk tartó fiatalok —•, mint akiket vasvillával szedtek el az anyjuk álól. A sapkájuk amerikai., a zubbonyuk hitleri SS- zubbony, a nadrág valami otrom­ba angol iéremunka, hol itt van. kiszakadva, hol amott. Egy jól formált madárijesztőt meg lehetne mintázni róluk. Egyikük — az a magasabbik — valami száraz, korpás, kukorica- kenyerei vesz elő a nadrágja zsebéből. A másik hirtelen el kapja tőb és máris kétpofáva! zabálja. A hosszú olyan keser­ves pofát, vág ehhez, mint a szár- nyaszegetf gólya az almásderes hátán. Undorító egy látvány. Az egyik DlSz fiatal belenyúl a fonott kosarába és a friss fe­hér, foszlós kenyér,, meg a négy ujnyi Vastag szalonna után ala­posat lmziunk valamennyien a másfélliteres csatodból. Hazafelé jövet egy pár méter­re a határtól beáll az egyik leány a rozstáblába. Kacagó arca is alig látszik. — Odaát csak kóró, meg paréj terem... Bottal kergetik ki a dol­gozó parasztokat a munkára, mi tudjuk — mondják a fiatalok. — Ha átnéznek ide túlról, hadd lás­sák: nálunk van értelme a jó munkának, de nem is sajnáljuk a földtől! M Eityeházán a Győzelem* tszcs •— amint Malek József tanácselnök mondja — már április 25-én vég­zőit minden tavaszi vetéssel- A község is. Követte mindenki a faluban a jó példát. — Mert nem cleg ám csak az elvtárs, hogy liatszáznegyvenkét aláírás van községünkbei a béke- ivekben,, hanem tejekkel is bi­zonyítanunk kell itt ezeknek az ocsmány Titoéknak a szomszéd­ságában, liogv igenis meg akar­juk és meg fogjak védeni a bé­kénket. Végeztünk minden vetés­sel. Most az a jelszó nálunk.: kapáljunk, saraboljunk. A má­kot, répát máris megkapáltuk. Hát ^ begyűjtéssé: mi a hely­zet? — Hát bizony a község 80 szá­zalékban teljesítette ugv általá­ban a második félévi előirányza­tot, de bepótoljuk annyi sz,en. ! Eddig ,,B’* vételi jegyre 1-150 to­jást!. ,„G“-re ' majd ugyanannyit adtak el a mi dolgozó parasztja­ink. Menczingán József 3 holdas 89, Novák József 90, Lovrak Ja­nos 95 darabot adtak el' a dolgo­zó nép államának. Megindult a baromfibeadás is. A jövő esztendei begyűjtési rendeletét szorgalmasan .magva­rázzák. a faluban a népnevelők, a tanácstagok. Még az öreg Pé­csén cez György bácsi is ismeri. Igen helyesnek farija. A holnap reggeli tanácsülésen 'a jövő esz­tendei tcrménybcgyüjlés túltelje­sítésére versenyre hivjak egymást a tanácstagok, az egész község pedig majd Murakercszfurt, H őrségen vagyunk mi ill. a béke- végeken — mondja Bányai Be­reue Bajosa délszláv község ta­nácselnöke. —■ Saját lövőnkre vi­gyázunk. Megtanuljuk a Párttól szeretni a dolgozót, akármilyen nyelven beszél is — ggülölni az árulót,, Saz osztályellenséget és Keményen harcolunk ellene, míg csak le nem teperjük. Igen, Bajosán (329 lélek lakik. A p áriszer vezet cs a tanács a dolgozó tömegekre támaszkodva jól vezeti a község ügyeit. Bá­nyai Ferenc elvtárs, tanácselnök már 25-én végzett a kukorica ve­téssel is. Mlinorics József, Gon- di János ugyancsak és 28-án min­den talpalatnyi földet bevetettek Bajosán. Szerdán a mák cs ta­karmányrépa kapálással is vé­gezlek. —- Mi igg harcolunk a békéért, de ökölbeszorul a kezűink, ami­kor a Murán túlra gondolunk, ahol. parlagon hevernek a szán­tóföldek, ahol éhezik a jugoszláv dolgozó nép. Szivében egyre gvül a keserűség és lia kicsordul, be- lófojtja Titot és pribékeit. (Juhász) Annyit érünk a békeharcban, amennyi a munkánk Uj lendüld május /. alán a Mezőgazdasági Gépjavítónál * Károlyi Árpád, az olajtermelés legjobb műszaki dolgozója Csendes, halfeszavu ember. Egyszerű és magányos, talán kis­sé különc. Mégis mindenki ismeri, mindenki szereti. Ha Lovásziban említed nevét, vagy ha itt, sző­kébb otthonában, a Central má­sodik emeletén, csak azt hallod: — Az Árpi bácsi? Ja, Árpi bácsi nagyon tud... Vegyészmérnöknek készült és egy évet- járt js a műegyetemre. ■— Apám meghalt, s anyagi zavar, ba kerültünk. — Ezzel a néhány szóval intézi el a műfűt. Arcán, halvány mosolyán léttel. nem szí­vesen beszél róla. Nem lett ve­gyészmérnök, csak műszerész. Ma pedig a miagyar ásványoülajterme­lés egyik legjobb műszaki szak­embere, a Kőolajkutató Mézet tagja, a Magyar Tudományos Akadémia és az Országos Termé­szettudományi Múzeum külső munkatársa. — Akkor jöttem ide, amikor Lovászi még seholsem volt és Keréttyén 5 kút jelezte az olaj- mezőt. — ' halljuk a kezdetet, amely elindította, az olajtermelés utján az akkor 31 éves műsze­részt, amely 13 év múlva, közben hait almas szakmai tudást össze, gyűjtve a szakma legjobbja címig vezetett. — A szemem előtt nőtt fel az egész — mosolyog. ,— Mint kútkezelő kezdtem, egyszerű fizi­kai munkásként. —: Most a kor- ' szerű termelési kísérleteit végzi — vág közbe közvetlen munkatársa, Pacsirszky József. Hatalmas tudásvágy és erős akarat kellett hozzá, hogy a kü­lönbséget ezernyi nehézség elle­nére áthidalja, s most olyan egy­szerűen mondhassa: — Megoldót; tam az ujfa'lusi olaj szállítását baikilóméteres csővezetéken ke­resztül hőszigetelés nélkül. •— Az érték, amit megtakarítót!! az or­szág számára, kereken 5,260.000 forint. Óriási pontházakat lehet ebből az összegből emelni, uj fu- rófornvok sokaságát lehet ekkora értékből előállítani. Az ohjszak­én a legjobb műszakija azt mond­ja. —* Kötet ességem volt. Ezt pá~ rano?oiia s szociaSista építés, a bákeharc. Ezért dolgozom további 5 újításon. Halkan, de élénk tekiiuteítel beszél. — Nagyon szeretem a munkámat, talán azért, mert olyan változatos. •. És szeretném mások­nak is átadni a tudásomat. Most előadó vagyok a termelési szak. tanfolyamon, kint a fizikai dol­gozókat meg én látom el iránvi­tással, tanácsokkal. Könnyebb most magamnak is tanulnom. Szakkönyv is van már a kezünk­ben. Muravjev-Krüov: Kőolaj,fér. mélés cimü műve. Szovjet könyv, szovjet segítség nekünk. — Mu­tatja a kitűnő papíron nyomott, illusztrált, könyvet és elgondol­kozva teszi hozzá: — A kapitalista rendszer soha sem lett volna ké­pes ilyen olcsón, ilyen hatalmas szakkönyv kezünkbe adására; A népi demokrácia minden támoga­tását, élvezzük. Ezt pedig még több olajjal akarjuk meghálálni. Egy pillanatig csend yam. Aztán motyogni kezd. — Azt hi­szem, teljesebb lesz az interjú, ha elárulok egy bogaramat. Nö­vénytannal foglalkozom, i— Olaj. szakember és botanikus. Ismét egy nagy ellentét. Pedig amilyen jó olajszakember, éppen olyain kiváló botanikus is. A Tudomá­nyos Akadémia legutóbb 5000 fo­rinttal tüntette ki kitűnő nö- vénygyüjtő munkájáért. Az* Or­szágos Természettudományos Mű. zeum pedig Délnyugat-Magyaror. szág . növényzetéinek kutatását, megírását bízta. rá. — Legutóbb 5000 lap növényt gyűjtöttem és küldtem fel; köz'lük két olyat, amely az elddigi hit szerint Ma­gyarország területén nem termett meg — mondja mosolygós büsz­keséggel. Egyébként váiMftam, hogy a kanizsai múzeum részére az itteni növényzetből 5 év alatt 1500 lap növényt gyűjtök össze.., Szóval ez a két munkám tölti ki és azt hiszem teszi jár1!almássá életemet. . . A halk hang elenyészik a szobában. Az ablakon beözönlő %y„csillog egy bekeretezett ok. levélen: Károlyi Árpád párt önki. vúli technikus az ásványolajipar legjobb műszaki dolgozója szta­hanovista oklevelén. Ott függ a falon a műszaki mérések osztá­lyán és az osztály minden tagja büszke rá. Mert büszkék Károlyi Árpádra., mindnyájuk népszerű Árpi bácsijára. Május 1-xe valamennyi dolgo­zónk túlteljesítette vállalását — mondja Dombóvári Gyula idő­elemző, aki éppen most koszit élőtanulmányt egy újszerű hiba- felvételi jegyzőkönyvről. — Ez­zel azt akarjuk elérni csel is ér­jük. hogy a munkamenet mozza- nafszerűen legyen feltüntetve, a munka kiadása egyszerűbb és vi­lágosabb lesz. Nem fordulhatnak elő olyan kavarodások, hogy a munkadarabról ne tudják, melyik géphez kell adni. Például, ha a javítás egyik része a hegesztő­kategóriához tartozik, a. másik ré. sze pedig az esztergályosokhoz, már a kiadásinál pontosan meghat .{árazzuk, hogy hányas számú gépnek mennyi idő alatt keli a munkát elvégeznie. Nagyok a feladatok A szerelőműhelyben sorjában állnak fa traktorok. Május 1. előtt sokka] több gépet láttunk itt. Ugylátszik. azóta megcsap­pant a számuk, — Persze, hogy megcsappant — mondja Kerschmauo, Miklós vál­lalatvezető. — Elvitte őket május 1. Azóta azok, amelyek itt vártak a javításra, már a földieken dübö­rögnek, húzzák az ekét és .a tár­csái. Egyetlen dolgozónk ee volt, aki ne teljesítette volna vállalá­sát. Például Maidon Imre szere­lő vállalta, hogy május l-re el­éri a 130 százalékot és 10 száza­lékkal túl ró szárnyaiba azt. Marton Imre épp a köziéiben van. Az egyik traktort javifja s közben a mellette álló. fiatal ta­nulónak magyaráz. Idősebb em­ber, de azért a fiatalokkal is fel­veszi ,a versenyt. — Munkám nem lenne teljes — fordul hoz­zánk —, ha csak a vállalásomat teljesítettem volna. Közben ok­tattam is. Tanítottam a fiatalokat. Aki mellelttem dolgozott, ugyan­csak jól megállta a helyét. így van ez rendjén. Naigy feladatok áll­maik előttünk: úgy leszünk erősek 3 békénk megvédésére, ha nem csak magunk dolgozunk jól. ha­nem másokat is hozzásegítünk, hogy minél jobb munkát végez­zenek. Elmondja azt is Márton Imre, hogy eddig elért eredményéből most, május 1. után sem enged, sőt fokozni akarja, úgy, mint ahogy azt Csögi elvtárs is csinál­ta. A lendületet lehet tartani Csögi András valóban megmu­tatta. hogy lehet tartani a lendü­letet és lehet fokozni is azt, csak akarat és jó munkamódszer keli hozzá. — A nagyobb testek he­gesztésénél egy szorító felhaszná. lásávai tudtam elérni jóval ma.- gasabb teljesítményt — mondja. Teljesítménye a kongresszusra 130 százalék volt, amit május 1- re 20 százalékkal akart túlteljesí­teni, de az elbírálásnál kitűnt, hogy 170 százalékos eredményt ér.fc el. Jelenleg régi, ma már használhat af lan szalmapréseket korszerűsít, úgy. hogy ezek a ré­gi, idejétmúlt alkotmányok hasz­nálhatókká válnak, még pedig a mai igényeknek megfelelően. Csögi András eddigi TJ0 száza­lékos ‘ teljesítményéi egészen rö­vid időn beliül .210 százalékra akarja emelni. ,— Egy fiatal gye­rek is dolgozik megettem — mondja. — Az ő keresete régeb­ben napi 13 forint volt s most már eléri a 30—35 forinftof, de többször előfordult már, hogy 4.5 forintot keresett. Teljesítménye ugyanannyi, mint az enyém: 170 százalék. Jobb munkával a békéért A szerélők. az esztergályosok és a hegesztők egyöntetűen han­goztatják, hogy a munka menete, a munka lendülete most, május 1. után sem hag^f alább náluk. Fi&ekas Zsigmond, aki, mint se­gédmunkás dolgozik, már egészen jól megtanult a villannyal he­geszteni. Május l-re 126-ról 140 százalékra emelte a teljesítmé­nyét. — Úgy érzem — mondja Fazekas Zsigmond — annyit érek a békeharc számára, amilyen tel­jesítményt el tudok érni. A bé­kéért pedig ezentúl még fokozot­tabb erővel, fokozottabb munká­val kell küzdenünk. Büki Lajos számba veszi a jövő termést... jJ aki Lajos keinendolldri 4 és fél holdas dolgozó paraszt a H o ri hg-fás izmus idején a gő­gös Mesterházi uras ág tanyabör- iönében cselédeskedett. Hajnaltól késő éjszakáig végzett vereftékes munkájával volt kéngtelen ggüra- pitani az embertelen kulák kielé­gíthetetlen vágyait. aki elvégzett munkája után csak rúgott egget rajta, lenézte. A felszabadulás után megválto­zóit az ő élete is. Földei adott a Párt. A maga ura UH. Nem kell rettegnie, hogy a csendőrök és földesurak kilakoltatják, mint a fasiszta világban. — Ma megbecsült emberei va- ggunk a népi demokráciánknak — mondja Büki Lajos. — Négg és fél hold földet kaptam cs most ezen gazdálkodom. Ugg munká­lom, hogg annak gyümölcsét ne csak én és családom élvezze, ha­nem azok a dolgozók is, akik a munkapadjaik mellett, a ggárak- ban azért harcolnak, hogg több gépei kapjon a falu, égjen min­den faluban a villáiig. Én a mun­kák időben való elvégzésével, a jó növénqápolási munkámmal a magasabb terméshozamért harco­lok. Beadásomat taváig is 800 7 r!kra lelj esi t éti em. éq a szárán volt a muH év­ben is a gabonám, de 4 mázsára nköiöUcm szállítási szer­ződést. A cséplőgéptől pedig 16 mázsát szállítottam a földműves- szövetkezei íakfárába. Ez az idei beadásnál sem fog elmaradni, hi- ~?n tavalg mén díszoklevelei is ' óvtam a beadási köteleztlséqem !nitelje&itéiéé*né$ ??/ möSt Of íp beadási rendelet végrehajtásánál is ki akarom érdemelni. A Párt7 cs kormányzatunk' módot adott arra, hogg könnyen teljesíthes­sük az uj beadási ' rendeletet, amely a földterület arányában ■történik és ugyanakkor 37 féle­ségből teljesíthető. — Az idén számitok a 2 ezer négyszögöl búza a 2 ezer négy­szögöl bevetett rozs területről 36 mázsa termésre, az öttagú csa­ládomnak ebből fejadagra beőrle­tek 11 mázsát, jövőévre elvetek 3 és fél mázsát és nekem az uj ren­delet szerint be kell adnom 360 kiloqramot, marad még 21 mázsa és 40 kiló gabonám, amivel sza­badon rendelkezhetek. Ezt pedig be fogom adni „G‘ vételi jegyre a földmüvesszövelkezet raktárá­ba. Ezzel hálálom meg a munkás­osztály, a Pánt segítségét. Iqv. védem én híven a békéi, de nem ám csak szavakkal! Versenybe szólítom az egész falut. (Ti ti nun akkor meg 3U0 négy- ^ szögöl árpa, 600 négyszög­öl burgonya és 1200 négyszögöl kukorica termése, az állatbeadá­somat pedig egy sertéssel teljesí­tem. Baromfi beadási kötelezett­ségemet libából, kacsából és azok- bál a csirkékből, amik most még az udvaron futkosnak. Ezt ősz- szel fogom teljesíteni. Úgy 25 mázsás széna termésre számitoúc. Erről még nem is beszéltem. Jócskán jut beadásra ebből is. — Én örömmel teljesítem a be­adási kötelezettségemet, mert tu­dom, hogy ezzel is megakadályo­zom mindazok vágyát, akik visz- szakivánják a múltai, hoqg egy újabb elnyomásba sodorjanak bennünk. Én nem kívánom a múltat vissza, a jelent . pedig, amelyet a Pártnak köszönhetek, ha kell fegyverrel a kézben is megvédem. Tanfolyam indul Nagykanizsán üzemi kulíurfelelősok részére A nagykanizsai városi tanács oktatási és népművelési osztály3 tanfolyaiifot indít az üzemi é? szakszervezeti kulturféielősök ré. szere. A négyhetes tanfolyamon heti kétszer három órában uj gyakorlati ismeretekre tehetnek 'zert 3 kuUurfelelő ök, akik ez­után még jobban irányíthatják az üzemek kujtúréiért és sikerre vihetik kuiíűrfotTadáímurikat. Ezen a téren ugyanis fokozott fel. adatok hárulnak a kulturfele]el­sőkre különösen azóta, amióta á PártkongressZUs határozata is rá­mutatott kulturforradalmunk ha. talmas jelentőségére. A kulturfc. lelősök pedig csak akkor oldhat­ják meg sikeresen megnövekedett feladataikat, ha meg is ismerik azokat Ezt a célt szolgálja a tan­folyam. amely május 16-án indul Nagykanizsán. ■wrww ■ rfc'-Aratt v; íj-.- ;.y~; Kedd. 1951. máj. 9. 3

Next

/
Thumbnails
Contents