Zala, 1951. április (7. évfolyam, 76-100. szám)
1951-04-22 / 93. szám
Aláírtuk a hcheiveta, azután $elentkez1unk atszcs-be Kilenc taggal gyarapodott a pusatamagyarődi Ady-isscs Viíde János elvtárs, a puszta- rnagyaródi tszcs elnöke célul tűzte iki a csoport munkájának megjavítását, tervszerűvé ^ tételét. Csoportgyölésen alakították meg a brigádot, s a munkacsapatokat, így készítették elő, tették tervszerűvé a tavaszi munkát. A vetésekben mindig elsők között jártak a (községben és ma már a kukorica kivételével minden tavaszit elvetettek. Annak is <30 százalékát. A község dolgozói tetszéssel fogadták a csoport jó munkáját és mind többen látogatták meg őket esténkint: Sinka József, Horváth János, Tóth János dolgozó parasztok, Tóth József, Mátyás István, Balázs József középparasztok és még többen. Ilyenkor elbeszélgettek arról, hogy megy a munka. Mindig csak oda lyukadtak ki, hogy a íársasgazdáikodás előnyösebb, mint az egyéni. Jó munka — jó eredmény Ä békeivek aláírásával megjött az eredménye a példamutató munkának és a hosszú beszélgetéseknek. Busa József elvtárs, tanácselnök és Vilde János elvtárs, a tszcs elnöke -együtt indultak e! a békealáirásgyüjlésre. Ker.ka Rozáliát és .édesanyját is ineglátoI gatták. Hosszan elbeszélgettek a békéről. Kenka Rozália hallgatta a népnevelőket, majd ő beszélt. —_ Én örömmel irom alá a békeivet. mert nem akarok háborút. Tud- ' ják jól, hogy apámat nem ismertein. Még egész kicsi voltam, mikor az első világháborúba elvitték és onnét nem jött vissza többé. Közön munkával a békéért öreg, megtört élesanya hallgatagon ült a sarokban. Szeme sarkából titokban könnyet törölt le kötényével. — Sokat szenvedtem apa nélkül a gyerekkel együtt - mondja szomorúan. — öregségemre könnyebbült meg az életünk — vidámul fel az arca. —- Hát ho.gyne akarnánk a -békét! Aztán Vilde elvtárs veszi át a szót. — Azért csak nehéz maguknak, igy -ember nélkül most is. Gondot okoz a föld megmunkálása. Sokkal könnyebb lenne a tszcs-ben. összefogva, -együtt, jobb lenne a termés, jobban szolgálnák a béke érdekét. Higyjen a szemének, lássa, mennyivel könnyebb nekünk. Vilde elvtárs okos mondását hosszú csend követte. Kerka Rozália és édesanyja jó ideig csak nézték egymást és szinte egyszerre mondták, hogy ilyen gyorsan nem tudnak határozni, ezt még majd megbeszélik. 48-an 400 holdon Busa és Vilde elvtársak tovább mentek. Mindenhol volt probléma, megbeszélnivaló. Mindenhol beszéltek a tszcs megerősödéséről, eredményeiről. Arról, hogy 15 forintos volt a munkaegységük, annak ellenére, hogy 60 ezer forintot építkezésre fordítottak. Hogy huszonnégyen voltak 200 Hold földhöz és most már négy vennyolcan vannak, a földi ük pedig több mint 400 hold. Beszéltek a tszcs további terveiről, a7 ál ki tállom ányuk fejlesztéséről. Nem tellett bele két nap, kilenc dolgozó paraszt jött össze a tanács helyiségében. Hosszú ideig vidám beszélgetés folyt. Végül mindegyik elmondta, miért jelentkezik a csoportba. Röviden, tömören foglalták össze mondanivalójukat. Horváth János igy beszélt. — Két háborún estem keresztül, nem kívánok még egy harmadikat. Úgy erősítem béke- aláirásomat, hogy belépek. Tóth János a következőket mondja. — így harcolok a békéért, öt gyermekem boldog jövőjéért. És egy- másután töltötték ki belépési nyilatkozatukat mind a kilencen. ^Leszámolunk a béke ellenségeivel44 A za lassen tiván i tanács a dolgozókkal összefogva leplezi le az ellenséget Kóbor Ferenc elvtárs, a zala- széntíváni tanács elnöke a reggeli napsütésben jókedvűen indult el a tanácsház felé. Útja Németh László 9 holdas középparaszt háza előtt vezetett el. Németh László éppen kifelé tartott. A kapuban találkoztak össze. Együtt mentek j a tanácsházáig és útközben határozták él, hegy ma ismét körülnéznek a határban, hogyan mennek a tavaszi munkák. Németh László & kukorica kivételével már mindent elvétett. Egy dűlőfelelősnek példát kéll mutatnia. Kóbor elvtárs rövid időre bement a tanácshoz, hogy utasításokat adjon és bejelentse, hogy délfelé jön vissza. Kiértek a határba. Lassan jutottak előbbre, Több helyén megálltak, megvizsgálták a földeket, nézték a zöldelő vetést, Németh László megelégedettén jegyezte meg: — Jó termésre van kilátás az idén, Jól mennek a munkák, nézd mennyi embe'r van a mezőn. *— Tekintetét körülhordozza a dombos tájon, aztán kezével előremutat egy irányban. — Nézd amott Pálfí Károly kivonult az egész családjával, ■— Úgy látom krumplit ültetnek >— je'gyzi meg Kóbor elvtárs —. Menjünk csak közelebb, nézzük meg, hogyan megy a munka. Pálfi Károly, amikor meglátta őket, megindult a föld szélére, közben feléjük kiáltott. — Jó időnk van ma, ki is használjuk. Kemény kézszorítás után megindul a beszélgetés. — Hogy megy a munka szomszéd? — teszi fel a kérdést Kóbor elvtárs. — Megy az! — válaszol rá nevetve Pálfí Károly, — Napnyugtáig végzek a krumplival, holnap pedig jöhet a kukoricavetés. — Aztán minőségi-e a munka? 1— érdeklődik tovább Kóbor elvtárs, — Hogy az-é?! — vágja rá a gazda. — Nézze csak meg! Köve-> lem. én a minisztertanács határozatát. Itt van a rozsom — mutat a mellette lévő táblára. — Mióta az eszemet tudom, ilyen szép még oem volt. igaz, hogy megadtam, ami megfér neki. Hát még a kuko wf'yen, lés*, Aífetfi a trágyát, jött utána az eke. Főiá alá került minden szála. Hanem énnekem az a véleményem, jó lesz körülnézni a Körmendi plébános birtokán, mert ott nem találkozunk minőségi munkával, azt mondhatom. — Majd a körmére nézünk a plébánosnak —- mondja bucsuzás- kor Kóbor elvtárs és gyorsabbra véve lépteiket megindulnak Körmendi Lajos plébános földje’ felé. A föld szélénél megállnak, körülnéznek. —• Hát nem sokat mutat — tekeri meg fejét Németh László. — így van ez — vág közbe Kóbor élvtárs —, Elvetni elvettetett, de hogyan, — Tekintete hirtelen megakad a zabtáblán. Egy ideig nézi, közelebb megy, aztán elkanyaríntja úgy igazából... — Nézd ezt a fattyuzabot, aztán még azt merte bejelenteni a tai nácsnál, hogy végzett a z>abvetés- sel. Németh László hosszan élgondolkodik. — Hogy is történhetett el? Megvan! — csillan fel a szeme —. Jól emlékszem, hogy itt a múlt Á Zalában már több ízbén foglalkoztunk a zalaegerszegi téglagyár pártszervezetével, annak hiányosságaival s említettük, hogy az I-es és a Il-es telepnek külön-külön1 párttitkára van, akik közül az egyik beteg, a másik iskolára ment. Az üb nem működik, békebizottság pedig nincs. „Nem törődnek velünk“ — Nem törődnek velünk — mondják a dolgozók — pedig, amikor Vejczi elvtárs, a Városi Párt- bizottság titkára meglátogatott bennünket, biztosra vettük, hogy javulás következik, de aztán csak múltak a napok és semmi sem történt. — A MÉMOSz? Jobb nem is említeni. Megnézték a gyárat és megnézték a dolgozókat is. de nem nézték meg a hibákat. Tudomásul vették, hogy a termelés cserépből 120, téglából pedig 102 százalék volt. Hogy nincs üb, nem kellett tudomásul vénníők, mert úgyis tud. ták. A dolgozók úgy gondolták, hogy a MÉMOSz-nak az üb szív- | ügye s így jogosan hitték, hogy lesz üb, de nem lett. Mrájdk Lajos elvtár^ ez E3 igazgatója a’ minisztínumoan felvetette az egyik legégetőbb problémát, hogy ^ telepvezető betegsége évben későn aratták a zabot. Még mondták is az aratók, hogy rengeteg szem kipergett. Az ősszel alászántatta, kikelt és most ezt jelentette be a tanácsnál. — Na de rajtunk nem fog ki! — így Kóbor elvtárs. — A Párt és a tanács éberen figyeli az ellenséget. Jól tudod, hogy nem régen találtunk nála 20 zsák kukoricát. De úgy látszik, ezzel nem elégedett meg, most meg a vetést szabotálja* Nem kell ezeknek a béke, de a mi erőnk győz. Nézd, a határban milyen szépek a vetések. Dolgozik az egész falu becsülettel. így válaszol a plébánosnak. Mi békevetésben dolgozunk. Az ilyen sötét ellenségre, mint a Körmendi plébános, munkaközben is le tudunk sújtani, ha szabotál. Biztosítom, hogy most is megkapja, amit érdemel. — Hát nem is hagyjuk a munkánkat, az eredményeinket — vágja rá Németh László —. Leszámolunk a béke' ellenségeivel! idejére gondoskodni kéll másik telepvezetőről, de ezideig semmiféle intézkedés nem történt. Ideje volna felfigyelni — A gyár lélek nélkül dolgozik — mondja Jaloweczki Rudolf telepvezetőhelyettes. — Hiányzik a szív, az üzemi pártszervezet és az üb. Én egyedül nem tudok mindent végezni. Le vagyok kötve a termelésnél. Segítségre volna szükségem a munka megszervezésénél. Gyűlésekét kellene tartanunk s bevinni a dolgozókba a versenyszellemet, a kezdeményező kedvet. A dolgozók hasonlóképpen gondolkodnak Tudják, hogy most, amikor az ország, sőt az egész világ valamennyi becsületes dolgozóját a béke megvédésének gondolata hatja át, nekik is többet kellene íenniök a békéért. Ideje volna, ha az illetékesek végre felfigyelnének és segítségére lennének a dolgozóknak, hogy be kapcsolódjanak a békealáirási mozgalom aktívái közé és a íöl végVett írur.l-a tuda*v~l Vés ’üljenek május 1 megünneplésére. Vasáinajp. JUJil. ájpr. 22. Meddig húzódik még az egerszegí téglagyárak pártszervezeteinek, fib-inek ügye? Müven munkamódszereket használt az cserszegi járási tanács a tavaszi munkák megszervezésében? A járási mezőgazdasági osztály a tavaszi munkák időbéni, szak- és versenyszerű elvégzésére már azok megkezdése előtt felké szült A Szabad Föld Téli Estéken, a kéthetes mezőgazdasági vándortanfolyamokon megismerték a dolgozó parasztok, hogy a tavaszi munkák időben való minőségi elvégzése részükre gvőzelmet, az ellenségre nézve pedig súlyos csapást jelenti. Községi tanácsüléseken az elvégzett munkák eredményeire és hibáira rámutattak a tanácsok, a dolgozó parasztok. Határozatokat hoztak a hibák megszüntetésére. Kevés kivételtől eltekintve, a járási tanács figyelemmel kísérte, hogy ezeket a határozatokat végrehajtották-e a falusi tanácsok, A járási pártbizottság mindig a legnagyobb támogatást nyújtotta a járási tanács részére. Előre elkészített munkatervünket közösen dolgoztuk ki, így munkánk mindenkor tervszerű volt. A tavaszi mezőgazdasági munkák versenyszerű indítását a DéFOSz járási titkárral megbeszéltük és minden egyes községünkben nagygyűlést szerveztünk, ahol a községek közötti párosversenykihívások, a dűlők és egyénileg dolgozó parasztok közötti versenykihívások megtörténtek. Kiépítettük, megszerveztük a dűlőfelelősi hálózatot A Pártkongresszus határozatait valóra váltjuk! — Ezzel a jelszóval indultak harcba a tavaszi munkák sikeres elvégzéséért szövetkezeti községeink, Zalalövő, Pö- löske, Zalaszentmihály, Pacsa, Csődé és Zalaigrice. Népnevelői és díilőfelelősi értekezletekén minden héten elbírálják minden községben a tavaszi munkák állását. Ilyen népnevelőértekezleten született meg Zalalövő nagyjelentőségű javaslata, hogy békevetési versenyre hívja ki a járás valamennyi községét. Ehhez a nemes versenykihíváshoz ma már a megye községei szinte kivétel nélkül csatlakoztak. Zalalövő békevetési versenyfelhívása, Bazita, Söjtör, Bak községekben a verseny tábla helyes és ötletes vezetése nem elszigetelt kezdeményezés maradt, hanem széleskörben tudatosítottuk. Ma már minden községünkben versenytábla hirdeti a legfrissebb eredményeket, a legjobb dolgozók neveit, ott szerepelnek ezeken a „Békeharc hírei’’ táblákon, Fel vannak itt tüntetve annak a községnek az eredményei is, amelyekkel párosversenyben állanak. Söjtörön például naponkint csoportokba verődve tárgyalják meg az emberek, mi a legszükségesebb tennivaló, hol kell gyorsítani az ütemet, hosszú és értékes viták alakulnak ki a versenytábla előtt, amelyek újabb lendületet adnak másnap a vetési munkának. Ellátogatnak a párosversenyben álló községek egymás határába és ellenőrzik. hogy a versenytáblán feltüntetett adatok megfelelnek e a valóságnak. A tavaszi munkák vitelében voltak és még vannak is akadályok. A kulákok mindent elkövetnek és ahol csak tudják, szabotálják a tavaszi vetést. Nem teljesítik a vetéstervet. Mint Vaspörön Horváth Lőrinc kulák, aki eddig még nem vetett, vagy Kemendollá- ron az egyik kulák üresen hűzatta végig vetőgépét a rozstáblán. Zala- sze’ntivánon a kulák-plébános nem vetette el a zabot, a fattvuziabot jelentette be a tanácsnál. Népnevelőink a határjárás során leleplezték ezeket az aljas támadókat és agítácíójuk során felhasználták, megmagyarázva a dolgozó parasztoknak, ho<*y ime itt van az ellen- ségtek, a Tito banda hazai ügynökei. A járási mezőgazdasági osztály a dolgozó parasztság segítségével több mint harminc ilyen szabotáló kulákot leplezett le és tette meg ellenük a feljelentést. A járás területén 61 térmelő- szövetkezeti csoportunk olyan vállalást tett, hogy a kuko rica négyzetes vetésével is végeznek április 25-re. A bocföldeí és a félsőbagodi teljesítette húszadikára. A tavaszi munkák elvégzésében termelőcsoportjaink jóval megelőzték az egyénileg dolgozókat, mert munkájukat tervszerűn végezték, a munkaszervezeteket kiépítették, a brigád- és-munkacsapatok egymással pátosversenyben féllanak. Ezzel is bizonyítják a nagyüzemi gazdálkodás fölényét a kisparcellékon való gazdálkodással szemben. Ter- mélőcsoportjaínk azonban nem elégednek meg ezekkel az eredményekkel hanem követve' a munkásosztály példáját, még többet, még jobban dolgoznak ötéves tervünk sikeres megvalósítása érdekében. Kosa János Ipjetmdiem féiio fékez k&telesiéqeni hozzájárul ni Amióta a világ világ, a gyermek mindig nagy kincs voll a szülőnek. Ezzel a kinccsel azlán mindig jól is akart gazdálkodni Jobb, szebb sorsol szánt neki, mint magának van. s mikor megnőtt, szeretett volna rá büszkén tekinteni. Például úgy. hogy „lám, ez az én tanult fiam". Csak ez a büszkeség kevés szülőnek adatott meg a múltban azok közül, akik a gyárak munkagépei mellett görnyedlek, vagy teheneik ulán kocogva gondjukat a barázdáiba szántották. Ma az övék az iskola, az ő gyermekeik tanulnak benne. Nagy dolog ez, s az áldozat, nem áldozat érle, hiszen visszatérül á gyermekben százszor, ezerszer. 'k AZ ITT KŐVETKEZŐ néhány levél, amely a megyei tanács oktatási osztályára érkezett, ezt bizonyltja. Lám Vékási József: becshely-ujmajori tszcs-tag öt gyereke közül négy még ellátatlan, József már nagyra nőtt és ovább akar tanulni. — Nem kell fizetnie a kollégiumért — határozta a megyei oktatási osztály. Vékási Józsefnek ez volt a válasza: „Megértettem levelüket, hogy fiam, Vékási József 1951—52 évben ingyenes /anuíd lesz. De miéi hogy a Közoktatásügyi Minist tér hozzájárulási rendszert ve- ~ebeűt be, tőlem telhető módon én is hozzá akarok járulni fiam tanulásához. Pénzben 100 forintot akarok adni és terményből 50 kiló burgonyát. Ezt csak az évi termés betakarítása után tudom eljesiteni. Ha azonban az iskolának szük- 'ge lenne zöldségfélére, éspedig prika, paradicsom, zöldség agy ezekbői is tudok azt idei termesből dsvinhi. ★ EGY MÁSIK LEVÉL- írója földműves-napszámos Felsőjános- •fáról. Balogh Jenő a neve. Házában, 1300 négyszögöl földjén öt gyermek cseperedett fel. Neki sem kellett volna hozzájárulnia fia taníttatásához. Ám az értesítő levélre ezt felelte: „Értesítem a diákaüthon igaz- qa ósáqát, hogy gyermekem számára az 1951—52-es tanévben a diákotthon fenntartásához én is hozzájárulok, amivel tudok. Nagy mennyiségben nem tudok, hiszen még neveletlen gyermekeim ts vannak. Csak tessék értesíteni, hogyan tudnék hozzájárulni, mert hazafias kötelességemnek tartom, hogy gyermekem tanulhasson fennakadás nélkül,’c-k NEM SZÜKSÉGES különösebb kommentár ezekhez a levelekhez, önmagukért beszélni k, csakúgy min; Gallai Ferenc kehidai pályaőr levele is, aki anélkül, hogy kértek volna tőle, szintén elhatározva, hogy fia taníttatását anyag! Üdozattal is segíti. így beszél :ég számtalan más levél, amely- ’hb a sraidk bizony!Jak, Hogy á’tíekenk. mit jelent tanulni, nik jelent, hogy gyermekeik, tamil- hatnak. *
