Zala, 1951. április (7. évfolyam, 76-100. szám)
1951-04-22 / 93. szám
A Tájékö^teté Iroda határozatának jelentősége népi demokráciánk fejiődéséhen K5zel három esztendővel ezelőtt hozta meg a Kommunista és Munkáspártok Tájékoztató Irodája emlékezetes határozatát, amelyben megállapította, hogy a Tito—Ran- kovics-klikk a demokrácia és a. szocializmus útjáról a burzsoá- ttacionalizmus útjára tért, Amilyen nagy volt a magyar demokraták és kommunisták öröme annak a szabadságharcnak láttán, amelyet a hős jugoszláv nép a fasiszta elnyomókkal szömben a második világháború alatt folytatott, olyan nagy volt a megdöbbenése, amikor a határozat kapcsán felismerte a jugoszláv vezetők helytelen és bűnös politikáját. A magyar nép abban a tudatban élt, hogy a fasizmus szétzúzása, a közős elnyomók bilincseinek lerázása, az egyformán aljas burzsoázia által szított gyűlölködés felszámolása után a régi keserves idők lezárultak és a jugoszláv néppel a jövőben békésen, testvérien, vállvetve építheti a nagy Szovjetúnió vezetésével, önzetlen támogatásával a szocialista jövőt. A Tájékoztató Iroda határozata ’ figyelmeztette’ a magyar népeit és összes népi demokráciák népeit., a Kommunista Pártokat, hogy- a jugoszláv nép új vezetői elárul, iák a szocializmus ügyét, elárulták ,< jugoszláv dolgozó népet és szózat a boldog, szocialista jövő helyett az imperializmus karmaiba, a pusztulás felé vezetik. A határozat arra is figyelmeztette a magyar ■mpet, Pártunkat, hogy éberen őrködjék a Párt tisztasága, a bur- zscá-nacionalizmus betörése felett és hatalmas figyelmeztetőt állított a jugoszláv példában arra, mire ve^et akár hajszálnyi jobb és bal elhajlás a maxizmus-leninizmus eszméitől. A magyar nép a Tájékoztató Iroda határozatával magyarázatot kapott arra, a számára — az újjáépítés dicső korszakában élő. hatéves tervünk áldásaiban részé- élő, egyre növekvő életszínvonalú ép számára — furcsa és érthete,t- ■ tényre, amit itt különösen a !ai határon, Jugoszlávia tőszom- édságában napról-napra tapasz- lé. Arra tudniillik, hogy a jugo- ■Táy nép életkörülményei nem ja. Inak, sőt egyre csökkennek, s zsák a kulákok zsírosodnak. Ekkor mér a gyilkosok és kémek eladták Jugoszláviát az amerikai és egyéb tőkéseknek, akik Tito és bandáján keresztül, mint pók az áldozatából szívták a jugoszláv dolgozó nép vérét. Megegyeztek abban, hogy megvalósítják az imperialisták messzemenő, alattomos .érvét, amely abban állt, hogy csa. pást mérjenek belülről a demokrata s erőkre, trójai falovat vezessenek be a demokratikus táborba, a háborús gyújtogatás legveszedelmesebb tűzfészkévé változtassák Jugoszláviát Európában. Kémeket, gyilkosokat, ügynököket küldtek a néni demokratikus államokba azzal a paranccsal, hogy majd a bel- g-'di angol-amerikai kémbanda példáján szétzúzzák a Kommunista Párt legfőbb magvát és a Pártot hatalmukba körítve, végrehajtják az ellenforradalmi fordulatot, a kormánypuccsot. Így akarták a népi demokráciák országait is az imperializmus új gyarmatává, óriási nyereségek olcsó forrásává tenni, ahogy Tito-Jugoszláviájával tették és annak példáján Szovjetunió elleni felvonulási területét akartak kiépíteni, a népet a jugoszláv nép gyarmati sorsára juttatva. Ezt a sorsot szánták Magyarországnak, a magyar dolgozó népnek, A napnál világosabban, az egész világ előtt bizonyította ezt be 1949- ben, a Tájékoztató Iroda határozata után alig egy évvel Rajk és aljas bandájának pere. Bebizonyosodott, hogy ez a társaság, a magyar nép ádáz ellensége, az imperializmus jármába akarta fűzni a magyar népet. Újjáépítés helyett rombolást, emelkedő életszínvonal helyett tőkésuralmat, kulákjármot, béke helyett véres háborút szánva neki. A magyar nép egész gazdasági felemelkedését, hároméves tervének sikeres idő előtti befejezését, a szocializmus felé vezető úton ötéves tervvel való megindulását, Vasárnap 1981. äpr 22. szabad, büszke életét köszöni a Tájékoztató Iroda határozatának, a nagy. Bolsevik Párt éberségének, amely leleplezte a belgrádi klikkéi, éberségre intette a Magyar Dolgozók Pártját, megteremtette előfeltételét annak, hogy a Párt és Rákosi elvtárs leleplezze a Pártba furákodott ellenséget és elejét vegye a Jugoszlávia sorsára való jutásnak. Hol lennénk attól, hogy Dunapentelét. földalatti gyorsvasutat építsünk, hogy Zalában új és új gyárak, iskolák, szülőotthonok létesüljenek, hogy munkások ezreit toboroznánk gyárainkba. ha a Tito-klikket nem leplezzük le. Ma Magyarország, a mi zalai olajtelepeink ott lennének az amerikai imperialisták karmaiban, a legvadabb kizsákmányolás áldozataként. „Ju. goszláviát agráripari országgá kell fejleszteni, amely ipari és mező- gazdasági nyersanyagokat fog termelni'— hangoztatta a sakál Tito memorandumában, amelyet az Egyesült Nemzetek Európai Gazdasági Bizottsága elé terjesztett idegen kölcsönért könyörögve. Másszóval ígéretet tett arra, hogy min. den eszközzel elősegíti Jugoszlávia nyersanyagforrásainak kifosztására irányuló imperialista politikát. A mi ötéves tervünk ipari-agrár országgá fejleszti hazánkat, amelyben a magasabb életszínvonalat biztosító, hatalmas nehézipar fejlődik ki, ahol az új munkások százezrei válnak szükségessé, Jugoszláviában az éhező és kimerült, te’rrorszervezetek által üldözött munkások tömegesen hagyják ott a gyárakat. A munkaerő kérdését rendőri módszerekkel igyekeznek megoldani. Jellemző a „Jugoszláv Kommunista Párt" egy utasítása, amely így szól: „Szegényparasztokat és a középparasztok egy részét nem kell felvenni a földművesszövetkezetekbe, hanem családjukkal együtt kényszeríteni kell őket arra. hogy gyárakba, bányákba és az építkezésekre menjenek“. Ez a Tito-féle „munkaerőgazdálkodás'1. Jellemzi egész fasiszta politikájukat, amely arra irányul, hogy tönkretegye a szegény- és törpeparasztokat és a parasztságot a kulákok rabjává tegye', akiket, mint Neskovícs, ez a díszfasíszta-kém mondta: „be kell vonnunk a népi hatalom bizottságaiba, a népfrontba, a szövetkezetekbe stb." Másszóval a kulákokra kell építeni Tito hatalmát. Ingatag és bizonytalan ez az alap, mint minden hatalom, amely a terrorra támaszkodik és nem a dolgozó népre épül. Hiába úszít, hiába csahol az imperialisták e Ián era vert kutyája,’ Tito, helyzete a jugoszláv nép ellenállása miatt ingatag. A magyar nép megismerte a jugoszláv nép sorsát és ném kér belőle, hanem minden elszántságával, teljes áldozatkészségével, a hazaszeretet minden megnyilvánulásával harcol ellene és Rákosi elvtárssal ígéri, hogy „lankadatlanul, hűen, erőnket nem kímélve küzdünk tovább a béke frontján s mindenütt ott leszünk, ahol a béke nagy ügyéért küzdeni és áldozni kell1. A magyar nép isme'ri a jugoszláv nép szenvedéseit és az a véleménye, amit Rákosi elvtárs a kongresszuson így fejezeti „Minden rokonszenvünk a Tito* banda ellen harcoló jugoszláv hazafiaké és számunkra nem kétséges, hogy ez a karc előbb vagy utóbb, de biztosan Tito és bandája megsemmisítésével végződik". Határmentén történt Két magyart ismét elhurcoltak a janicsárok Délután egy óra volt. A tor- nyiszentmiklósi tszcs tagjai befejezték az ebédelést. Egymásután álltak fel, hogy folytassák a munkát és mielőbb végezzenek a kukorica vetésével. A földjük, amelyen dolgoztak, a magyar- jugosziáv határszélen húzódik el. Túloldalt közvetlen a határszélen fekszik Pince kisközség. Ismerősök, rokonok, test vérek vannak ott túl, kiszolgáltatva a Tito-banda ké- ayére-kedvére. Alig pár méterre a nyomor, a szenvedés országától 30 tezcs-tag vidám énekszóval végezte a tavaszi békevetést. Az ének, amely lulszálb a határon, telve volt fel- szabaduitsággal, életörömmel, békeharccal. Az egyik házból egy asszony jött kí. Hosszan elnézte a vidáman dolgozó embereket. A tszcs tagjai jól látták az asszony arcán a félelmet, a szomorúságot, hisz alig harminc méterre voltak tőle. Többén megálltak munkaközben és nézték az asszonyt. Nem szóltak, de biztató mosolyuk elárulta az üzenetet: nem tart soká a nyomortok. Az asszony még jó ideig állt ott, majd odaszaladva az udvar kerítéséhez, áthajolt rajt, úgy kiáltotta: „Halljátok-e magyarok! Van-e közietek, aki Kútfej községbe való? - Rövid időre elhallgatott, majd úgy folytatta. — Legyetek szívesek, mondjátok meg Szép Jancsinak, hogy az öccse Józsi vasárnaphoz egy hétre tartja esküvőjét.“ Alig hangzott el e pár szó, az egyik ház mögül Tito határőrjei bukkantak feí. Futva igyekeztek a hang irányába. Harminc tszcs- tag feszülten figyelte az eseményeket. Az asszony észrevette a házuk felé közeledő katonákat és beszaladt a lakásba. Tito katonái előreszegezett fegyverrel követték. Pár perc múlva egy férfit löktek ki az ajtón. Elkísérték, de egyik katona ottmaradt őrizni azt az asszonyt, aki áf kiáltott. A tszcs tagjai némán álltak, mig végül egyikük megtörte a csendet. — Vájjon hova vihették? — Azt nem tudom, de hogy visszajönnek az biztos. Hiszen látjátok az asszonyt, is őrzik — válaszolt rá egy másik. És valóban. Egy jó félóra telt el, maguk előtt tuszkolva, az előbb elkísért, emberrel tértek vissza. Bementek a szobába és mikor .kijöttek, a férfi és az asz- szony hátán egy kis batyu volt. Körülfogták, őket. Harminc ember keze szorult ökölbe. Harminc emb.--r.iek merevedtek meg űz izmaik és valami különös fájó érzés markol: beléjük. Egy izgalom ló] rekedt mély hang törte meg a csendet. Először alig volt hallható, hogy mit énekel, de mind többen és többen kapcsolódlak bele, s harminc ajakról szivbőljövően szállt az ének, hirdetve, hogy itt nálunk szabad boldog emberek élnek: „Drága föld, szülőhazámnak földje...“ A közelben dolgozó jugoszláv parasztok felegyenesedtek és néztek a magyar határ felé. A férfi a szuronyok közül visszanézett, de az egyik Tito-pribék puska- tussal az oldalába vágott. Elvitték őket Pár méterrel arrébb a tszcs földjén pedig zengett aß ének: „...Minden ember érzi, hogy szabad’“. És az énekközben a látottak után még gyorsabb ütemben folyt a békevetés. NÉMETH JÓZSEF íornyiszentmik'lósi tszcs-tag levele nyomán. Én is végig kitartok a béke megőrzésének ügye mellett AZ állami gazdaságok és termelőcsoportok példamutatóan végzik feladataikat a tavaszi vetésben. Az egyénileg dolgozó parasztok .követik a jó példát. Özvegy Fazekas József né tes- kándi dolgozó paraszíasszonyhoz ellátogattak a népnevelők. Kedvesen fogadta őket. Szóbakerült. Sztálin elvtárs békenyilatkozata, Rákosi elvtárs kongresszuson elmondott beszéde. Amikor a béke- iv aláírására került, a sor, özvegy Fazekas Józsefné ezeket mondta. — A béke megőrzésének ügye mellett én is végig kitartok, méghozzá nemcsak hogy aláírom a békeévet, hanem a jó munkámmal is bizonyítom ezt. Én igazán tudom, hogy mit jelent a háború, mert elvesztettem a férjemet. Nem akarom azt, sem, hogy óvóhelyen sínylődjünk újból. Azzal felelek a háborús uszitólknak, a mocskos Titoéknak, hogy április 25-re minden tavaszi növényi éleséget, — még a kukoricát is — a békevetés során maradéktalanul elvetek. A burgonyavetéssel péntek reggelig végzett özvegy Fazekasáé, a kukoricavetés tervének 28 százalékát teljesítette. Úgy dolgozik, hogy ő is segítse Rákosi elvtárs szavainak valóra- váltását: „Lankadatlanul, hűen, erőnket nem kiméivé küzdünk tovább a béke frontján és mindenütt ott leszünk, ahol a béke nagy ügyéért küzdeni és áldozni kelik1. Uj beteglátogatási rend a zalaegerszegi kórházban A zalaegerszegi megyei kórház vezetősége egyrészt a betegek mielőbbi gyógyulása érdekében, más. részt a kórházi házirend és különleges közegészségügyi érdekek és tisztaság biztosítása céljából úgy határozott, hogy az eddigi mindennapos látogatási időt heti három napra korlátozza. Május 1-től a látogatási idő kedden, pánteken és vasárnap délelőtt 10—11-ig, délután íél 5 órától fél hat óriág lesz. Ezeken a napokon kívül minden nap felvilágosítást kaphatnak a hozzátartozók az osztályos orvosoktól, akiket a hozzátartozó kérésére' a kórházi altiszt a házi telefonhoz kérhet. A beteglátogatások uj rendjét az ország legtöbb kórházában már bevezették. A kórház vezetősége réméli, hogy a várható kezdeti nehézségek leküzdésében a város és a megye dolgozói segítségére lesznek a közös cél: a betegek mielőbbi gyógyulása érdekében. — Nem tudom, mi lesz vele. 21 éves és elkótyavetyéli egész fiatalságát. Aztán valami motozóesetről beszélnek, ahol férfiak és nők... én érzem, felelős vagyok fiam életéért, erkölcseiért. A fiú, Kovács Lajos bambán vigyorog. Szeme lángol. — Nincs, nincs a mi családunkban semmi, semmi... Jó, felebaráti szeretetben élünk, úgy élünk... — ijedten bizonygatja, mintha életé függne tőle. Kovács Józseféknél ugyanis az asszony és az idősebb fiú Gyula, szabad, józan emberek, az apa, a kisebbik fiú rpegmételyezett az amerikai tanoktól. Hát nem érzi ez a fiatal fiú, hogy valami hiányzik az életéből, nem látja, hogy így nincs értelme annak, hogy dolgozzék, éljen? — Nem, nem — tiltakozik ijedt buzgalommal a fiú — 48 óta, hogv megismertem a tanokat, csak annak élek, csak annak hiszek. — S ezt úgy mondja, mintha önmagának is bizonygatná. — Hát hisz a Dobernak. aki Amerikából hazajőve,, amerikai tőkével nagy házat épített, sosem dolgozott érte? — A feketehajú fiú gyorsan, szinte túlságosan gvorsan feleli rá. hogy ne is legyen ideje gondolkodni; — Nem, nem én az emberek- nel^ nem hiszek. Csak az írásnak Hát altkor magyarázza meg, mi az: ami a testtől született, test az, itt van a bibliában. — A fiú akadozik, csuklik, zavarosan nyöszörög, nem felel. Hiszen nem tudná megmagyarázni, hogy akkor miért ál ö nem emberi életet. Aláírná-e a békeívet? Az anya határozottan feleli: — Igen, mert én énnek a fiúnak is békét akarok, — A megzavai'tagyú fiú pedig habozva nyöszörög. A jehovások a béke ellenségei, a halál zalatárnokí apostolai: dollárapostolok. — B®lond<n> k ezek — mondja Danics József. — Ellenségek ezek — mondja Ferenczi Zsigmond —. Gyűlöletes banda ez, főleg a vezetők. Nem írták alá a békeívet. Hát ezek nyíltan ellenünk vannak. S én azt hiszem, van is soknál puska, csak azt várja, hogy megforduljon a világ, majd nekünk szegezné —• mondja Kovács Istvánná. Becsületes dolgozó parasztok beszélnek így a községben és Kovács Ist- vánnénak igaza van. Ellenségek, az amerikai imperializmus ügynökéi a ,Jehova tanúi“ Magyarországon és a község dolgozói éberen vigyáznak rájuk. — Nem fognak már az embereken álnok tanai — mondja Mikó Imre plébános. — Tudják mi van az armagedoni csata mögött, amit epédve várnak, s amikor mindenki elpusztul, csak a jehovások maradnak életben. Bezzeg ekkor résztVénnének mások pusztításában ezek ís, Arra azonban nem lés?, módjuk. B. S. DOLLÁR-SZERT A 'Fixen valának együtt. Miként a parancsolatok. Akkor lön, midőn elmenénk Tekenye falujában, hogy meglátogatnánk Kiss József, érne szentéi etű ember portáját. És lá- tánk, hogy ottan furcsa emberek gyülekezőnek össze'. S hogy te kedves felebarátom, ne töltsd ily ha- Iszontalansággal az időt, add rá engedélyed, hogy szerénységem végigmenjen a díszes soron, bemutatandó neked, vajh kik e tiszteletreméltó atyafiak. Azt mondád legyen? lm lön. lm ez az embér az, kit n.evezé- nek annakidején Kiss Józsefnek, ura, parancsolója vagyon mostanság eme háznak. Régebben sokan másoknak, Kiknek? Annak magyarázatához abba kell hagynom Ká- roli Gáspár nyelvét, mért ő bizony, ez lehet az ő élete nagy szerencséje, nem ismert olyan foglalko zást, mint ..nyilas pártszolgálatos”. Márpedig Kiss József az volt a múltban tetőtől talpig. Ez a másik ugyanaz mélyzöldbén: Szekeres Béla. szintén nyilas pártszolgálatos. Ez a harmadik oliv-zöld; Tarsoly József, türjei lakos, azelőtt nyilas fegyvere® pártszolgálatos. A negyedik■’ t«nnél piog $ fű sem zöldebb*: Kantor János, régebbet}, köz ségi nyiksvezető, de ha akarsz, mutathatok neked tőrölmetszett csendőrt fs. Nem kell? Megundorodtál már? Korán tetted, Az igazi undorító még hátra van. Ezek ugyanis most Károlí Gáspár bibliájának égisze alatt üléseznek, közben jó étkeket fogyasztanak és képzelheted, min tanácskoznak. Nyílván nem azon. hogyan végzik el a tavaszi munkákat, hanem azon, hogyan osszák el az amerikai „nagybácsiktól” legutóbb ér kezelt utasításokat, meg ezt, azt, amelyek birtokában jobban tudjanak ártani az országnak, a békéért folyó harcnak. Ezek a nyilasok és csendőrök ugyanis időközben látták a Jeho- vát, a dollár képében és annak tanúi lettek, szakítva külsőleg Szá- lasi tanúi elnevezésű szekta hagyományaival, mert így kifizetőbb, s lehet a népi demokráciának ís ártani, A bibliában ugyan, ez nincs ber.n, de hát Dollár-Jehova parancsol. Most azt parancsolta, hogy a békeívet ne írják alá, Most lehet undorodni. Fekete haja ziláltan hull az arcába. Fiatal arcán valami rettentő dultság zavarja szét a vonásokat és szemében furcsa, ijesztő láng lobog, s ez közel jár az őrülethez. Hangja kapkodó, meccsük- lik, hebeg. Szánakozva nézzük és an^ja Köv'ács Józsefné, a zalaud- varnokí 14 holdas kozéppáraszt- asszony furcsa apátiával tekint rá.
