Zala, 1951. február (7. évfolyam, 26-49. szám)
1951-02-09 / 33. szám
• „Tif© si szomszédságnn^an van, le&áí a begyiijlé» teljesítésével is erősítsük mi kezépparasztok a béhetűbort“ 20 mázsa gabooáf, 150 kiló kelioricáí adott Is© Lajkl Cyda középparaszt lásom tele van, aztán hull a fejünkre a bomba?! Itt nincs vagy. vagy! Erre gondoljunk. — Mi szereljük a Pártok tudja szomszéd ezt maga is — veszi át a szót az asszony. — Hisz’ majdnem mindig ott vagyunk a pártnapon, a Téli Estek ‘előadásait is mindig meghallgatjuk.‘Most a Pártkongresszust mi is azzal akarjuk ünnepelni, mint pártonkivüliek. hogy eleget teszünk hazafias kötelességünknek és beadjuk minden feles! egünk. Erősek vagyunk, — még erősebbek legyünk! — Ha. nem jöttek volna is. Tudjuk miért.’ Magunkért. Én. kéAmint végig haladunk Ke- mendollár utcáin, csak itt-ott lehet hallani egy.egy hangfoszlány 1', melyet a froratavaszinak beillő szél sodor felénk, ilyenkor munka után összeülnek a szomszédok. Népnevelők keresik fel a dolgozó parasztokat és a napi problémákról, eredményekről és a feladatokról beszélgetnek. Egyed Ferenc és Bartók Istvánná ■elvtársnő is ellátogattak Lajki Gyula 11 holdas középpa- rasz'.hoz. A gazdin, örömmel fogadta őket. Szervi a Párt népnevelőit és szívesen elbeszélget velük. Letette a kezében lévő Szabad Népet, melyet mindig estefelé, munka elvégzése után szokott elolvasni. Aztán ig.y szól. Ne pihenjünk a babérokon... — Éppen most olvastam Rákosi, elvlárs látogatását Turkevén. Ahol szó volt arról, hogy a babérokon nem szabad megpihenni. — Bizony nem ám — feleli Egyed Ferenc népnevelő. — Nem szabad, bogi] megelégedjünk azokkal az eredményekkel, amiket eddig elértünk. Gyula bátyám, ez magára is vonatkozik. — Tudom, Feri szomszéd, már gondokoztam is rajta. A feleségemmel is erről beszélgettünk már . egy pár napja. — Azért is jöttünk többek kö- zö'.i', hogy megkérdezzük nem volna.e még valami felesi:#?, azon kívül, hogy már eddig is 300’ százalékra teljesítette a beadását. Akkor mondotta, hogy a beszolgáltatást hazafias kötelességének és nem pedig áldozatvállalásnak tartja — igy Bérlők Istvánná. — Az igaz, hogy állampolgári kötelességemnek tartom, hogy minden szrm feleslegemet beadjam. Most is őzt mondom. Ha beadom a feleslegemet, saját ma. | gunk érdekében tesszük. Nem igaz? Miénk, dolgozóké az ország. Hiszen minket középpárász- tokat most a népi demokráciában megbecsülnek. Nem úgy, mint a múltban, amikor a kisparasz■Iokikai «gyü’v kiszipolyozták a kulákok., olyanok, mint itt a faluban Kiss Lajos, meg a többi. És tudom azt, hogy a beadásunkkal segítjük államunkat, mely nem engedi 'soha többé visszatérni ez: a múltat. rém a középparaszíolkat.' hogy kövessék Lajki Gyuláék példáját. Asszonyok, tudjátok mit szenved ’.ülik 1942. tői 1945-ig. Hát <y.nlé- . ezzü.ik és cselekedjünk, a gyerekünkért, a jövőjükért, jelenükért. Ezt értsétek meg! Erősek vagyunk, de még erősebbek kell, hogy legyünk! Észre sem vet!ék a népnevelők, hogy már két órája beszélgetek. Az ajtóban összesimup a nyolc kemény munkáskéz. Még eg.ypár kedves szót szóltak egymásnak és azután elváltak. — Holnap már ránk is számítsanak ám — kiállói.a még utánuk a házigazda —• most magam is elmegyek magukkal agitálni. Sötétbarna haja makrancosán a szemébe lóg. Öröm és boldogság sugárzik szeméből. Arca vidám, mosolygós. Ruhája. elárulja, hogy tanuló ez a Horváth István, zalaegerszegi fiatal. A vonatra vár, amely öt most Ajkára viszi, ahol vájár iskoláit von- Az öreg Németh János bácsival beszélget, aki már pályás kora óta ismeri őt, de apját sokkal régebb idő óta. — Alig ismertelek meg Pista. — mondja neki úgy megváltoztál, mióta elmentél hazulról. pedig nem is olyan hosszú ideje. Biztosan jó helyed, van ott Ajkán. Szeretsz is ott lenni, úgy-el Pista mosolyogva válaszol neki. — Már alig váriam ezt a napot, hogy visszamehessek. Ez a pár nap szabadság olyan nehezen telt el. Nagyon szeretek tanulni, ott Ajkán a vájárSertéseivel etette gabonái a salasseutbulássi Termény!*c* «■ j *iijt és t ssuhotúló fknl&i&olt&t vet teh, ísrixeth® Zala szén í Balázson köztudomásúan rendkívül vontatott ütemben r halad a íerménybegyüjtés- A községi pártszervezet e téren úgyszólván L semmit sem tesz és ezzel szabad teret enged az ellenség elleni agitáció jának. A hiányos népnevelő 1 munka néni mutat rá arra, hogy ’ a község nagyfokú elmaradóttsá- 5 gában nagy része van a kulákok aknamunkájának és aljas szabótá- 1 zsainak. A konokul és gonoszul támadó ' ellenségről azonban lehullott a lepeh [ Kiss István kulák-plébánosról már eddig is tudták, hogy esküdt ellensége dolgozó népünknek és ' 'nyilvánvaló volt róla az is, hogy ahol csak teheti, ellene . Szegül az 1 állam és. az egyház közöli létrejött megállapodásnak. A népellenes kulák-plébánosról most új, ' terhelő bizonyítékok kerültek nyilvánosságra. A plébános terménybeadási kötelezettségének eddig csak ímmel- ámmal tett eleget és arra hivatkozott, hogy a rossz termés miatt semmi felesleggel nem rendelkezik. Kínos meglepetés érte azonban minap, amikor hivatalos közegek az ő állításának éppen ellenkezőjéről bizonyosodtak meg. Volt gabonája a plébánosnak annyi, hogy azt sem tudta, hová tegye. No de nem azért kulák, hogy ne segítsen magán. Már az ősszel, úgy november táján jól tudta, mit tesz majd a gabonával. Aljas tervét valóra is váltotta, Gazdaasszonya bevallása szerint november óta forrázott gabonán Í éltek a plébános úr remekül göm- böíyöáü hízói, számszerűit mintegy hatan. De volt is miért göm- bölyödníök, hiszen \ egy-egy etetésre kerekeit 20 kiló gabonái forráztak le, Ezt a műveletet pedig napjában háromszor ismételték meg. A nagykanizsai járási tanács a rendőrségen feljelentést tett a kulák-piébános ellen, aki a dolgozók elől elvont gabonát dísznaival etetett fel. A plébános az egyik zala^zení- balázsi díszpéldány. A másik Ba- zsó János 32 holdas kulák, aki ugyancsak fütyült eddig a beadásra. Okuláksága 20 kéve csépejet- len rozsot rejtegetett, nem tudni mi célból. A hatóságok — élve a gyanúperrel — körülnéztek a kulák nővérénél, Bazsó Margitnál is, akinél — és ezen cseppet sem csodálkoztak —• 10 kéve csépeieí- len rozsot találtak. Bazsó Jánost a rendőrség letartóztatta De nem férnek a bőrükben a | többi kulákok sem és erőnek erejével szabotálni akarják a tér- ménybegvü j test. Es ha dolgozó népünk kemény ökle lesújt rájuk, ók vannak legjobban meglepve. A GemoKracia is Kei Kezzeí kínálja íelénk ajándékait A pillanatnyi csendet az asz- szony töri meg. — Nézze, itt van az a papír, a inéi y en kis z ámi t o t • uk Ikö zösen, hogy mennyi is az a gabonánk, ami feleslegesnek mondható. Közben odaadja á papírt. Ezen a papíron több szám is vök. Mikor látta Lajki gazda, hogy a népnevelők nem tudnak rajta eligazodni, megmagyarázta , — Kíhsnc mázsa búza, kilenc mázsa rozs, két mázva zab, egy c's fél mázsa kukorica, és öl) kiló árpa. A kukoricát majd még megnézem — ugye asszony —, de ezeket már holnap beadom. Sz.rétiéin azt, hogyha minden középparaszt társam, megértené, hogy mi a jelentősége annak, hogy mi beadjuk a feleslegünket. Hát Nőttünk ssim rejteget a demokrácia semmit, kél kézzel nyújtja felénk szebbnél-szebb ajándékait. Villany, gépállomások, kulturotthonok. Itt is van. A mi hazánk nem átjáró ház Tííoék részétel — No, meg itt vaia Tito a szomszédságunkban. Meg kell mutatnunk, hogy összefogunk és i’jv felelünk az aljas háborúra spekulálóknak. Gondoljunk Kómára, emberek. Nem mondhatja senki: „Én nem politizálok“! A beadás teljesítése is politika Erősítjük vele a mi államunkat, a mi néphadseregünk*!. Nem •• Mv I ér, Tin hőikében rum Uniók 1 idén, )n <■ jövőig mi ni a padA kehidai állami gazdaság dolgozói az új norma bevezetésének első napjaiban vállalták, hogy 110 százalékra teljesítik az új normát. Nem 110 százalékra teljesítették. 140 százalékos átlagot érték el. A magyarázat egyszerű. A Párt előre megmondta: a régi normák a mun- kaverseny akadályozóivá, gátjaivá váltak, az új norma a munkaverseny egészséges lendületét biztosítja. S ehhez most Kehidán nemcsak egy fegyver volt a dolgozók kezében, hanem a kongresszusi előkészület lelkesedése is. A fogatosok féltek. — Rossz volt a régi normában, rossz lesz majd az újban is — mondogatták a félősebbék, az akadékoskedók, Az öntudatosabbak nem hagyták eny- nyiben a dolgot: — Nem azért hoz erre rendeletet államunk, hanem , azért, hogy jobb legyen. Csak meg kell fogni a munka boldogabbik végét. — Aztán meg is fogták. Verseny alakult ki: melyik foga- tos dolgozik jobban. Mindannyian jól kezdtek dolgozni és az új normában megkeresnek 21—22 forintot naponta. A kongresszusi munkaverseny is új lendületet vett. Két literrel emelték 14 tehén napi tejhozamát. Vida József traktoros az ötszázalékos üzemanyagmegtakarítási vállalását már elérte. Lecsökkentette az üresjáratot. A zalacsányí üzem- egységnél 2 százalékkal emelték a gőbölyök havi súlygyarapodását. Az új normát jó eszközül használják fel a kongresszusi felajánlások teljesítéséért végzett munkájukban. 5 uj fennelőcsoport és 5 etőkésziíőbízoffság alakult a nagykanizsai járásban A nagy kanizsai Járási Part- bizottság és q járási tanács a Párt II. Kongresszusa tiszteletére felajánlást tett annak idején. E szerint 8 uj termel facsoport és 4 előkészitőbizott- ság alakítását vállalták. A járásban akkor 17 termei őcso- por í. 6 előkészítőbizottság működött. Kezdetben — mintegy két hétig — semmi változás nem mutatkozott- A harmadik héten azonban a kéthetes alapos felvilágosító munka eredményeként sorra alakultak az uj termelőcsoportok. ame’yek egyfől-egyig első típusúak. Az elmúlt héten Hahótou. Liszőn, Homokkomáromban és Sormáson, majd ezen a héten Galambokon alakult termelöcso- port. A galamboki csoport- szőlőtermeléssel foglalkozik. Egymásután alakultak előkészítő- bizottságok is- Jelenleg Sze- peíneken, Kilimánban. Koniár- városon, Csapiban és Zalasza- baron működik előkésziíőbi- zottság. A zalaszabari bízott súg szőlő-terme1 őesoport alakítását tűzte ki célul. Olvasd és lereszel iskolán — magyarázza az öreg János bácsinak. — Sok hasznosat tanulunk. Csodálkozik rajiam. hogy megváltoztam1 Ezen nincs csodálkozni való. mert hisz olyan jó sorom lett, hogy álmodni sem mertem volna róla valaha. Szakmát ad a kezembe a Párt, Volt-e ilyen a maga idejében? Nem bizony, urak nem törődtek a sze- I gény ember gyerekével... Tanulás?! Az az urak joga — mondották. Horváth István apja nép_ zenész. A fiatal gyereknek .már kiskorában keresztül kellett élnie azt, hogy mikor viszik el őket — niint cigányokat — a fasiszta németek, azért, hogy elpusztítsák. Éhezés, nélkülözés. rettegés jellemezte a fel- szabadulás előtti életüket. Apjával együtt az egész családot nem vették semmibe. Neki a egnagyobb télben is mezítláb kellett elmennie az iskolába. Pista nagyon szeretett tanulni már akkor. Az osztály egyik legjobb tanulója volt, de mivel „cigány” volt, hál mindig éppencsak átengedték egyikből a másik osztályba. Az iskolai órák után tanulás helyett a vasúton kellett várnia a vonatok beérkezését, hogy valakinek poggyászát hazuvihesse. Nem sajnálták sem az akkori állam, sem a tőkés erdejét. Reggel korán, délután mentek fáért, amit a hátukon cipeltek haza és eladták pár fillérért, hogy éhen ne haljanak. A fiatal Pista gyereket ez az élet már korán meggyötörte, elkeserítette. A felszabadulás nagy változást hozott az ő életükben is. Azzal kezdődött, hogy apja megbecsüli munkás lett. Először csak itt-ott dolgozott, de mégis már biztosítva volt á család ellátása. Nem éhezlek, az elhurcolás sem fény eg cite már őket, Napról-napra jobb lett a sorsuk. A bátyja a néphadseregben most mint főhadnagy teljesít szolgálatot. Apja mint ji ép zenész végzi munkáját. Ö pedig az ajkai vájár iskola egyik hallgatója. _— Amikor az iskola, kapuját először átléptem, elhatároztam, úgy fogok tanulni, ahogy azt a. Párt elvárja tőlem. Érzem' és tudom, hogy a Pártnak köszönhetem a j, hogy most tanulhatok és idővel bányász lehetek. De nemcsak ez a vágyam. Ennél sokkal több. Szeretnék én is párttag lenni, mint a bátyám. És ha sikerül, akkor lesz csak igazán legboldogabb az élelem. —. Amikor először lementünk az ajkai szénbányába gyakorlati óra alkalmával, csodálkoztam, mert én meg nem láttam bányát, csak hallottam róla. Sokáig néztem, hogyan dolgoznak a bányászok, eszembe jutott, hogy raj~ luk függ a széncsata megnyerése. Az ötéves tervünk egyik célkitűzése — a nehézipar fejlesztése ■— elgondolkoztam. A régi elhatározásom, hogy bányász leszek, megszilárdult 0 bennem. Most pedig csak egy a célom, addig, amíg le nem tesszük a vizsgát, tanulni és tanulni, hogy az elmélet tökéletes elsajátítását, a gyakorlattal jól össze tudjam kötni és igy az ország legjobb bányászai közé kerüljek. (K. A.) — Zalaegerszegen a Kertészeti Állami Vállalatnál megtörténte]-: a melegházból a szabadba való átültetések a tavaszi palántás no vényeknél. Ezideig ezer tő vad rózsát szemeztek be és a kongresszusi felajánlásban a dolgozók elért eredményei is kitűnőek. A íüzelőszermegtakaritás terén is teljesítették multhavi vállalásul kát. Jetiitek; tm., fel,f. 9j Horváth Pista bán yásziskolára iát vele közös háztartásban élő és dolgozó vcjével. A hatóságokat sikerült is félrevezetni egészen mostanáig. A csalás azonban kiderült, mint ahogy az sem maradi titokban,.... hogy az elszámoltatás után még mindig 20 mázsa , kukoricát re j legeiéit. •Septei József 25 holdas Miklós- fai kulák 242 kg csöveskukoricát, 269 kg búzát, 75 kg rozsot, 202 kg zabot és 73 kg vegyes babot rejtegetett. Őt is letartóztatták. Rajkó Jenő 28 holdas nagybakó- naki kulákot szintén őrizetbe vette a rendőrség nagymennyiségű liszt és csöves kukorica rejtegété- séérl, A dolgozó nép megvetéssel fordul el az aljasul szabotáló kulá- kokíól és követeli példás, szigorú megbüntetésüket. Malik György 28 holdas bala- lonmagyaródi kulák sem gondolta volna akkor, amikor középpara&stnmk kiáltotta ki magét, ] hegy egyszer a terménybegyüjtés | akadályozásáért a rendőrségi fog- ] dába kerül. Az egész kikiáltás különben úgy történt, hogy a kulák nagyon jó viszonyban volt az akkori közellátási nyilvántartóval, Kálovics Ferenccel. A fiatalúrról j egyébként az ' egész falu tudta, i hogy odáig van a kulákok barát - j ságáért, mivel a zsírosoknál mindig kinézett egy-égy jó ebéd, vagy [vacsora. Szóval a nyilvántartó úr megtalálta a módját annak, hogyan csináljon középparasztot a fémjelzett Indákból. így aztán Malik meg akarta osztani birtokát a 140 százalékra emeltedéit Midén m átiii! a7 ni nnrmáhaft
