Zala, 1951. február (7. évfolyam, 26-49. szám)

1951-02-28 / 49. szám

Zet elnke alaposan készítsék elő hágj] a begyűjtést hchiileg meg­javítsák. Ezenkívül a példanuda lókat népszerűsítsék és kössék össze a békéért folijó harccal be,gyűjtést és emellett jobban tu­datosítsak az állammal szembeni kötelező ;isé.g teljesítésének kér­dését.“ Araikor a 'központból le küldött munkatárs megkérdezik az előterjesztést tevő clvtárstól, hogy a beszámoló, illetve a ja­vaslat megjavitja-e a gabonabe- g.yiijléii munkái, azt az őszinte választ 'kapták-. hogy nem. Ugyanakkor, araikor megye. l.'izottság ilyen nagy őrs hiábavaló erőfe-szitést' lett, hogy kisüssön valamit a beszolgálln'ás elősegí­tésére. a megyebizot/ság páncél- szekrényében olt hevert — nyil­ván érintetlenül — a titkárság lenn étig h cg gü jlé ssc! ka pcsolafos január 22-/ határozata. A me. gyebizoítságnaik a harchoz nyil­ván szüksége van puskaporra, de nein feltétlenül szükséges min­den eselbea, hogy a puskaport maga találja fel. (Derültség.) Horváth elvtárs ezután hang­súlyozta, hogy nem volt jobb a sorsa a szénbányászatról szótő határozatnak és sok más fontos határozatnak sem. De hozzáteszem ehhez — foly Saha teljesen helytelen volna a hibákért a felelősséget a párt­bizottságra hárítani. Komoly fe­lelősség terheli ezen a téren az agitáeiós- és propagandaosztátyl, a párt- és tömégszarv-ezetek osz­tályát, a hibák többé-kevésbbé megtalálható1: a Központi Ycze- óség ’öbb; osztályainál is. Rákos.’ .Ívtárs beszédén::.-: idevonatkozó útmutatásai szerin a Központi Vezetőség egész 'apparátusának meg kell javítani munkáját, hogy eredményesen tudjon gondoskod­ni a kongresszus határozatainak népszerűsítéséről és végrehajtásá­ról. Őrizkednünk kell azonban át­ól, hogy ©z oktatási munkál felforgassuk és esti iskoláinkat, ellenkező végletbe esve, „határo- zatmagyarázó körökké** vál'oz- :ássuk. Az oktatás fő feladnia to­vábbra is és minden körűimé, nyak között, a legalacsonyabbtól a legmagasabb fokig a ma/xi--- mus-leninizmus elméleti, tárgyi ismereteinek nyújtása. Ugyanakkor gondoskodni kell arról, hogy propagandistáink a pártiskolákat beleértve, rendsze­resen feldolgozzák a Párt és kor­mány legfontosabb határozatait és központilag kppjanajk támo­gatást arra, hogyan használják ezt fel az oktató munkájukban hogyan kapcsolják össze- iaz él­ni ék t tanításával. Még néhány szót az agitáció- ról. Az agitáció sokat emlegetett politikai tartalma ott kezdődik, hogy kiviszik a tömegek közé, népszerűsítik a Párt és kormány határozatait. Hacsak ismertetjük legfontosabb h átáraz a t oka!. már háromnegyedrészL nyert ügyünk van. Ha megvilágítjuk a Párt és kormány célkitűzéseit,1 már magunk mögé állítottuk a tömegeket. Azok a pártszervezetek, ame ■yek bedugják fülüket a hafáro- zavokban megtestesülő, felülről lövő instrukciókkal ikapcsola'ban arra is képtelenné válnak, hogv meghallják és felhozzák a töme­gek hangját. Pedig nyilvánvaló, hogyha az agitációt a tömegekkel való nagy beszélgetésnek inevezzük, akkor az a beszélgetés is kétoldalú és fabatkát sem ér a mi mondami- vnlómk" akkor, ha nem halljuk meg azt, amit a tömegek monda­nak. Rákosi elvtárs beszámolójában útmutatást adott az elmélet cs a gyakorlat szorosabb összekap­csolására, propagandánkban, a Párt és a kormány kifelé irá­nyuló legfontosabb határozatai­nak feldolgozására, népszerűsíté­sére agitációnkban. Meg vagyunk győződve arról, hogy ezeknek az irányelveknek a gyakorlatban való átvitele. emelni fogja az egész agitprop, munkánk színvo­nalát és hatékonyságát és alkal mássá fogja tenni a kongresszus által megszabott hatalmas fel­adatok megoldására — fejezte be felszólalását Horváth Márton elvlárs. A felszólalást nagy fi­gyelemmel hallgatták végig és többször szakította félbe azt a kongresszus résztvevőinek tapsa. Ezzel a Kongresszus második napi tanácskozása véget ért. A kongresszus harmadik napja Kedd reggel Apró Antal elv- íiárs elnöklésével nyílt meg a Kongresszus, Apró elvtárs ismer, tette az USA és Kanada kommu­nista, illetve munkáspártjának táviratát, amelyben szolidarí'á- subáit. fejezik ki és testvéri üd- vözjletüketi küldik. Ezután beje­lentette Apró elvtárs, hogy a (kongresszushoz hétfőn 909 újabb távirat érkezett, amelyben a dol­gozók beszámolnak kongresszusi vállalásaik teljesítéséről és meg­fogadják, hogy a Kongresszus határozatait maradéktalanul vég. rehajljáik. Ezután Győré József elvtárs a mandátumvizsgáló bizottság ne­vében telt jelentést. Tisztelt Kongresszus! A Magyar Dolgozók Pártja II. Kongresszusa köldökeinek man­dátumát felülvizsgáltuk. A Kon­gresszuson résztvesz 758 szavazati joggal biró és 329 tanácskozási joggal rendelkező titkosan meg­választott’ küldött: összesen 1087. A küldöttek 13.751 pártszerve­zetbe szervezett 699.088 párttagom és 162.420 tagjelöltei képviselnek. A küldöttek és -tanácskozási jo­gnak megoszlása: 790 férfi, 72.7 százalék, 297 nő, azaz 27.3 százalék. A kor szerinti megoszlás: 26 évig 166 fő, 15.2 százalék, 26—35 évig 432 fő, 39.7 százalék. 36—50 évig 417 fő, 38.4 százalék és 50 éven felül 72 fő, 0.7 száza­lék. Foglalkozás szerinti megoszlás: Munkás 665, paraszt 215, értel­miségi 10S és egyéb 99. A parasztok megoszlása: 82 tanácstag. 7 holdon aluli egyéni gazda 35, 7 holdon felüli 17, és 81 mezőgazdasági munkás. A felszabadulás előtt a mun­kásmozgalomban résztvett kül­döttek közül: 502 fő, taizaz 46.1 százalék. Az illegális mozgalom­ba;.! részivel! 143 elvlárs 13.1 százalék. A 19-es forradalomban résztvett 5-1 elv'árs azaz 5 százalék. A küldöttek és tanácskozási jognak közül: a felszabadulás előtt párttag volt 260 elvtárs. Ebből 30 évnél régebbi párttag 31 elvtárs, 25 évnél régebbi 22 elvtárs, 20 évnél régebbi 62 elv- társ, 15 évnél régebbi 48 elvtárs, 10 évnél régebbi 61 elvtáta. 1945 óta párttag 511 elvt'árs, 1946 óta 123 elvtárs és 1947 utá­ni párttag 193 elvtárs. ' Az illegalitás alatt börtönbünte- .est szenvedett' 158 elvű rsunk. A börtönbüntetés összesen 275 év és 8 hónapot tesz iki. A legna­gyobb börtönbüntetés, 15 éven felülit. Pártunk szeretett vezére, Rákosi elvtárs és Vas elvtárs szenvedte el, (Hosszantartó nagy taps.) 10 éven felüli börtönt szen­vedett Kovács István és Orosz Nándor elv'-árs. (Taps.) 5 és 10 év közötti börtönt szenvedtek el a következő elvtársaink: Farkas Mihály, Kiss Károly, Horváth Márton, Belien Oszkár, Bárd András, Pikier György, Réti László, Weil Emil és Pávcl Alajosáé elvtárs-aink. (Minden egyes felolvasott névnél a kül­dőitek hosszan tapsoltak.) A küldötteik és tanácskozási joggal birók közül pártiskolát a következők végeztek: 1 éves pártiskolát végzett © küldöttek közül 53, azaz 4.9 szá­zalék. 5—6 hónapos pártisíkolá! végzett a küldöttek közül 129 küldött, azaz 11.8 százalék. Háromhónapos pártiskolál vég­zett a küldöttek közül 190 elv­társ azaz 17.4 százalék, kc'hóna- pos pártiskolát végzett 114. azaz 10.5 százalék. 4—6 hetes iskolát végzett 151 küldött, azaz 13.9 százalék, 2—3 hetes iskolát vég­zett 97 küldött, azaz 9 száza­lék. Pártiskolát egyáltalán nem vég­zett 353 küldött azaz 32.5 százalék. A küldöttek 'közül különböző kitüntetést; kapott 349 elvtársinak, azaz 32.1 százalék. Kossutli-dijat 48 elvíársunk kapott, azaz 4.4 százalék. Sztahanovista 67 ekvtársunk. Végül 5 küldött pedig minta gazda. A Kongresszus a jelentést tu­domásul vette. Kovács István elvtárs, a jelölő­bizottság e'nöke javasolta: A régi Központi Vezetőségnek 66 tagja és 13 póttagja volt. Javasoljuk hogy ezt a számot emeljük fel 71 tagra és 19 póttagra. A Köz ponti Ellenőrző Bizottságnak 10 tagja és 2 póttagja volt. A jelölő bizottság nevében javasolom, hogy ezt a számot 11 tagra és 2 póttag, ra emeljük fej — mondotta. .— A kongresszus a javaslatot egy­hangúlag elfogadta. Kraszner László elvtárs, a tata bányai városi pártbizottság titká­rának felszólalása után Kádár Já­nos elvtárs, Pártunk főtitkárhe iyettese szólalt fel. Kádár János elvtárs felszólalása Én két kérdésről: a tagjelölt- felvételről és szervezeti mun­káról szeretnék röviden szólni — kezdte szavait. Rákosi elvtárs elmondta, hogy az 1950-es évben párttag­ságunk körülbelül 30.000-rel nö­vekedett és megmondta azt is, hogy ez a növekedés nem ki­elégítő. Ezt a megáUapitást alátámasztja, hogy a múlt év nagyobbik felében a tag- és 1ag;jelö;tfelvétel vontatott volt és csupán okóber 27-iki Köz­ponti Vezetőségi ülésünk után vett egészséges lendületet. Kiegészíti a képet, hogy pél­dául az olyan fontos iparág­ban dolgozó pártszervezeteink, mint a bányai pori üzemekben és az építkezéseken működő pártiszer vezetőink közül szá­mosán a Központi Vezetőség ismételt figyelmeztetései és megfelelő határozatai után sem tudtak kielégítően javíta­ná eddig tag- és tagjelölt fel­vételi munkájukon. Építőiparban párttagságunk aránya a más iparágakban dolgozó pártszervezeteink tag­ságának mintegy egykarma- da. A legnagyobb hiányosság azonban — mint azt Rákosi elv társ nyomatékosan aláhúz­ta — falusi pártszervezeteink­nél van a tag- és tagjelöltfel­vétel elhanyagolása terén. Melyek a párttagság nem megfelelő növekedésének okai? Pártunk politikáját — és ez döntő kérdés — a dolgozó mil­liók követik. Hazánk függetlenségét védő imperialisíae 11 enos békepohti- kank szinte naponta újabb párton kividi -dolgozó tömeget, 'íjakat.^ nőket aktivizál és lel­kesig Szemmel láthatóan hó- n aprói-hónapra mélyül « Itala N szeretet, a ragaszkodás és odaadás szabadságunk, füg­getlen s énünk.^ békénk elhozó ja •te’ oltalnia.iójn, a vág)/ Szov­jet un iá és hűiig lelkű vezére Sztálin elvtárs iránt. Rákosi elvtár sut. Pártunkat lelkesen saját tapasztalatain alapuló bizalommal követi dolgozó né­pünk, ezt még ellenségeink is kénytelenek elismerni. ' lapjainkban nálunk a Ma- yjt?1 _. -,V,0,^,0z ° k Pártj ához, .takosi Mátyás pártjához tar- oznt a párttag-ok, de a párton- kivnhek szemében is megtise- c-ietes, kitüntetés. Ha mind- i iA'yelemhe vesszük és meg­nézzük, hogy Pártunk minden i'Oi eii elért jelentős eredményei mellett miért van viszonyla­gos elmaradás Pártunk szer* ' ®zeti erejének építésében, n aa;- és tagjelölt felvétel terü­leten. akkor meg kell állapi ta­ni. hogy a hiba csakis párt- szóivezetőink 'nem- kielégítő 'irányú munkájában van. Az alapvető hiba itt, mint Központi Vezetőségünk és Ííá- k°si elvtárs már múlt év feb­ruár 10-én, október 27-én is megállapította és most a kon­gresszuson ismét nyomatéke san aláhúzta, az önteltségben van. Valóban nemcsak a Vi iiarsarok vármegyéiben, ha nun az ország legkiilönbözől Adókéin, városi és falusi párt­ié v veze teink ben e 11 erj e d t hatalom meghódítása után időkben, hogy elegen vagyunk mi igy is. nincs szükség kid nősebb munkát kifejteni Pár tunk növelésére. M'.'g sok alapszervi titkárunk és vezetőségi tagunk van, akik ha nem is úgy mondják, de úgy cselekszenek tag- és tag jelölt-felvételi munkájuk so rán, mintha a párttagság az ő monopóliumuk volna, amit nem akarnak megosztani sen kivel. Azoknál a pártszervezetek nél, ahol nem megy rendesen a tag- és tagjelöltfelvétel munka, gyakran halljuk a bi rálatra. azt a választ, hogy nem jelentkeznek felvételre és ők a sok kampányfeladat miatt nem tudnak elég időt forditan a tag- és tagjclöltfelvételi munkára. Meg kell érteni hogy lehetetlenség vezető párt szervezeteink helyes határozd fait a. párt építésről megválást tani, a Pártot egészségesen nö­velni, ha ezt a feladatot a Párt és a tömegek mindennapi tévé kenységét képező termelési f öm eg f elv i Iá go s i t ó, poll t i ki n kulturális feladatok • megoldd sától függetlenül és azoktól el választva próbálják megolda ni. Vezető pártszerveink egy sor határozatban világosan le­szögezték és utasításokat ad tak a Pártbizottságok, pártve zetőségek és aiapszervezétek számára, hogy a. Párt egészsé­ges növekedését éppen a nagy. országépitő feladatokban ki tűnt legjobb pártonkivüli dol­gozók, munkások, dolgozó pa­rasztok, értelmiségiek, ifjak és nők legjobbjainak a párt­tagság soraiba való bevonásá vai kell biztosítani. Csak ezen az ütem érhetjük cl azt, hogy behozzuk elmaradásunkat, ami különösen falusi párt- szervezeteink tag- és tagjelölt- felvételi munkájában, továbbá általában az ifjúság, a nők, az olyan fontos ipari munkások mini az épitőmunkások, a bá­nyászok, az értelmiségiek leg­jobbjainak a Pártba való be­vonása terén mindezigeig ta­pasztaltunk. Egy további ok. amely köz­rejátszott égy sor pártszerve­zetünknél a. tag- és tagjelölt­felvételi munka elmaradása ban, éppen a tagjelölti fokozat bevezetésének meg nem érté séből ered­Az történt, hogy pártfunk- eionáriusaink egy része csak félig értette meg az egyesülési kongresszus idevonatkozó ha­tározatát. Azt megértették ezek az elvársaink, hogy nem lehet válogatás nélkül minden­kit felvenni a Pártba derüre. borura. de azt nem értették meg, hogy igenis erősíteni kell a Párt sorait azokból, akik ké­rik a Pártba való felvételüket, kifogás alá semmi tekintet be n nem esnek, elfogadják a Párt noli tikál út. akik ennek a. ter­melésben kiváló teljesilmcny- nyel, az állammal szembeni példás kötelességteljes itéssel. a dolgozók közötti felvilágosí­tó munkával kifejezési adnak. Ne zárjuk szűk csigahéjba a Pártot sehol a tag- és tagje- 1 öltfelvétet tekintetében sem, hanem folytassuk a harcot sok szervezetünkben még meglévő, a Párt egészséges növekedését o'átló szektáns politika ellen. Beszélném kell a szervezeti vezetés munkájában mutatko­zó néhány kirívó hiányosság­ról is. A szervezési munka általá­ban messze lemarad a Párt nolitikai munkájának színvo­nalától. Lehetetlen a Párt har­cát sikerrel vinni, ba a tömé­nek között végzendő politikai munkától elválasztva végez­zük a szervezeti feladatokat va'-"” különösen, ha csupán 'a szervezéssel akarjuk helyeíte- itenijx nolitikai munkát. A Központi Vezetőség osz­tályainak — elsősorban a párt­ós tömegszervezetek osztályá­nak — nem megfelelő munká­jára vezethető vissza, hogy pártbizottságaink egyrésze a különböző feladatokat gyak­ran a politikai felvilágosító munka elhanyagolásával csu­hán szervezéssel akarják meg­oldani. Ez oda vezet, hogy megyei bizottságaink s járási bizott­ságaink a különböző falusi kampányokban gyakran a he­lyi viszonyokat nem ismerő, 1 —2 napra mozgósított városi aktívákkal akarják a feladato­kat megoldani, Helvesebb, ha arra veszik az irányt megyei és járási pártbizottságaink, hogy a falusi pártszervezetek titkárának és vezetőségének megadva a szükséges segítsé­get. mindenekelőtt helyi párt- szervezetük saját erejére tá­maszkodva oldják meg a fel­adatokat. További nagy hiba munkánk­ban, hogy az utasítások tömegét adjak ki pártbizottságaink cs végső fokon alapszervezeteink felé anélkül, hogy a végrehajtás­hoz szükséges támogatást, a meg jelelő instrukciókat, a hasznos tapasztalai okát kellő mértékben pártszervezeteink cs pár paklim I- ink rendelkezésére bocsátanunk a feladatok megoldásának meg­könnyítése érdekében. Járási pártbizottságoknál gya­kori, hogy a falusi 'aCapszervc- zeti vezetőségeik felé levélben, te­lefonon kiadott utasitásoktkal dol­goznak, amelyekben csaik az elvégzendő feladat van megjelöl­ve. Csak az esetek kisebbségé­ben tapasztatjuk azt a ’türelmes, de mindenképpen hálás munkát, amikor megfelelő tanácsokkal és segítséggel rávezetik >a falusi ve­zetőséget saját feladatának ön­álló és helyes elvégzésére. A pártmunka minőségét kell mindenekelőtt megjavítani. Éle­sen fel kell vennünk a harcot to­vábbá a pártmuniká'ban helyen­ként elég gyakran megmutatkozó bürokratikus hivatalnok szellem­mel szemben. Az utóbbi időben folkoztüfc a központtól a pártszervezeteikhez való kiutazásokat. A közpon'hól megjelenő elvtársak azonban na­gyon ritkán közlik észrevételü­ket és véleményüket’ a megláto­gatott p á r Ibi zo l ts ágokkal. Sok­szor úgy néz ki valahogy a do­log, mintha nekik nem a jó kez­deményezések bátorítása és ki­fejlesztése, nem a hibák megaka­dályozása, hanem csupán az el­követett hibák számbavétele lenne a feladatuk. Igen jellemző még az is, hogy a Központi Vezetőség osztályai­nak munkatársad aránylag íísg- kevésbbé ismerik a budapesti pártszervezeteink munkáj át. Majdnem kivétel nélkül hasonló a helyzet a megyénél is. A. me­gyei pártbizottságok viszonylag legkevesebbet, foglalkoznak a me­gye székhelyén lévő pártszerve- etek munkájával. Mégis a kér­dés nem teljesen azonos, mert inig a budapesti pártszervezete­ink kétségtelenül egész Pártunk elejtettebb és legerősebb párt­szervezetei, addig az esetek több­ségében a megyeszékhelyi párt- szerve zetek a megyék viszonylag, rosszabbul, gyengébben dolgozó oúrtszervezetei közé tartoznak és elhanyagolásuk károsan és su- lyosan hat ki a megyék dolgozói­nak és pártszervezeteinek általá­nos nolitikai fejlődésére. Sztálin elvtárs azt mondotta, hogyha helyes politikai vonal ki van dolgozva, ha a helyes hatá­rozatok meg vannak, akkor a nárt politikájának megvalósítása a szervezési munkán múlik, ,1a- vibs.uk tehát a szervezeti vezetés, általában a szervezési munka színvonalát, minőségét és ezzel is segítsük Pártunk helyes, az egész munkásosztály, a magyar dolgozó nép túlnyomó többsége almi el­fogadóit és 'támogatóit politiká­dnak sikeres megvalósít ásói. Igyekezzünk ezen a /éren is megközelíteni dicső példaképün­ket. a Szovjetunió Kommunista bolsevik) Pártján Kozma Lajosné elvtárs, mind- szemű egyénileg dolgozó paraszt­Szerda. 1951. fefcr. 28.

Next

/
Thumbnails
Contents