Zala, 1951. február (7. évfolyam, 26-49. szám)

1951-02-27 / 48. szám

Ui erőt merítettek u! sikerekhez Rákosi elvlárs neszedéből Zala megye dolgozói V~en a hűvös februárvégi délutánon százezrek hömpölyögtek vörös és nemzetíszinü zászlók (dali Budapesten a Hősök-teve felé, hopp meghallgassák népünk bölcs vezérének, Rákosi elv-társnak a szavad, amelyehket a Pártkongresszusi megelőző nagygyűlésről a magyar néphez intézett. Mikor Budapesten százezrek ünnepelték ujjongva a Pártol és a szereteti vezért, Zala megyében a dolgozók tízezrei vették körül a rádiókat és hangszórókat s feszült érdeklődéssel lesték, várták a pillanaM, amikor az éter hullámain kérésziül hozzájuk is eljut o jól ismert, drága hang: „Tisztelt Nagygyűlés! Budapest dolgozó népe!,,," És Rákosi elv társ beszélt. Beszéli hozzánk is. Zala megye dolgozó népéhez. Utat mutatod nekünk is a szocializmus, a boldo­gabb jövő felé. Azt mondta népünk szeretőit vezére, hogy „a ma­gyar nép a béke népe1'. Szive mélyen érezte ezt minden zalai dolgozó, hiszen a békéért, a béke megvédéséért ők is mindent megtesznek, meghozlak ezért minden áldozatot, hiszen hazánk függetlensége és szabadsága valamennyiünk legszentebb ügye. Rákosi elvtársat hallgatták a zalai dolgozók, s visszagondol­tak a kongresszusi verseny, a Kongresszusi Hét nagyszerű ered­ményeire, a termelőszövetkezeti mozgalom nagyarányú fejlődé­sére és akkor. Rákosi elvtárs beszéde nyomán megérlelődött ben­nük a kemény, sziklaszilárd elha ározás: ezeket az eredményeket dolgozó népünk javára tovább fokozzák­Minden erővel megvédjük a békét! A megyeszékhely fiataljai for­radalmi dallal ajkukon fegyelme zielt sorokban, izzó lelkesedéstől fűtve vonultak a párt Városi és Megye Bizottsága elé. Éltetik a Pártot, Sztálin és Rákosi elvtár­sakat, a munkás-paraszt szövet­séget. Az »gész város visszhang­zik az éljenzéstől, a húr rázástól: „Megvédjük a békét! Harcolunk a békéért!“ Az üzemeik dolgozói ott ülnek a rádiók mellett. Az utcákon megszólalnak a hangszórók és valamennyiünknek még fokozol tabb erőt ad, amikor a 475 mil­liós kínai nép, a békéért kemé­nyen harcoló franciák és a bátor, hős Korea nép éneik 'küldődéi a béke megvédéséről és az Impe­rialisták elleni közös összefogás­ról beszélnek. Együtt ünnepelünk a kongresz szusí nagygyűlés többszázezres tömegével. Rákosi elvlárs beszél: „A ma­gyar nép a béke népe. Éppen ezért annyi munkával és verej­tékkel megszerzett vívmányain­kat, hazájának függetlenségéi és szabadságát, a jövő békés fejlő­dését a nyugati imperialistákkal szemben minden erővel megvédi-’“ — Igen, minden erővel meg cdjük a békéi, — mondja Pcsz- •en József dolgozó paraszt, a vá­rosi tanács elnökhelyettese. — A megyeszékhely dolgozó parasztsága a 189 . százalékos ke­ivé rgabona, a 118 százalékos kukorica és széna, valamint a 202 százalékos zab begyűjtéssel is a béketábort erősíti. Nem pihen­tünk azonban meg a babérokon. A tanács tagjai tovább folytatjáéi a begyűjtéssel kapcsolatos meg győző, felvilágosító munkát. A kongresszusi verseny tovább tart és március 1-re újabb 10 száza­lékkal emeljük az eddigi meny- nyiség'ét. A ruhagyári építkezés­iéi, a gépjavító vállalatnál egyre inkább emelkednek a teljesülné nyék. Mi dolgozó parasztok sem maradhatunk le. Titoéknál éhínség9 elnyomás — nálunk szabadság, megelégedettség Sem j énháza délszláv község Csak néhány kilométerre terűi el a fasiszta Ti'Lo országától. Rádió nincs a községben, többen fellohogóza’t szekereken Tótszer- dahelyrc, vagy Molnáriba men­tek áh Murkulia. György tanácselnök f gyeimét Rákosi elvtárs beszédé­ből leginkább az ragadta meg. amikor azokról beszélt, akik a saját szemükben nem látják meg a gerendát, de a mi szemünkben észreveszik a szálkát. — Nálunk is jól lelel ek az eszi vetések, jók a legelők is. ügy Ígérkezik, hogy az idén ha; esztendő után végre jó rémesünk ír-íz Lesz széna is bőven, nem kel'1.' levagdaini majd az Mlalo- kar. Ju‘ a varosra is megfelelő mennyiségben hús, voj. Aztán marosan magunk mög'öt' marad nak az aszályok következményei. — Vannak nehézségeink — ve­izi át a szót Pál. István tanács- titkár. — Igv mondta Rákosi elv­lárs is, de mi volt még itt ha’ ’zlendővel ezelőtt?! Rom, pusz- ulás. Ma szinte kivétel nélkül ál árnak, a megye hidjai, uj szülő­otthonok, kórházak, 'tüdőgondo­zók, uj gyárak épülnek a megyé­ben. Ugyanakkor Angliában a hu&adag heti 12 deka. Odaát meg — mulat túl a határon, — a sró szoros érteimében éhín­ség lépett fel. Hogy is mondta Rákosi elvtárs? „Az Egyesült Ál- ’('-mok, az áruló Tito gazdái a háborúból visszamaradt tojáspor­ul, férges babbal, borsóval és egyebekkel igyekeznek a jugo­szláv csatlósukat a víz felett tár­ulni.“ Mi fehérkenyeret eszünk, szabadok vagyunk. Ha nem is dúskálunk a bőségben, de amire szükségünk van megvásároljuk a s'x ö ve 1 ke z e I ü nkbe n. Rákosi elvtárs beszéde újabb erét ad a munkánkhoz A f-elsőrajk: állami gazdaság­ban a gazdaság minden egyes dolgozója ott ül a rádió mellet Talán Horváth Sándor, a tehe ncs»brigád vezetője (köztük a leg­boldogabb. 5 százalékos fejho- zamtöbbicíet ajánlottak fel a kon­gresszus tiszteletére és 25 szaza- i'éklktal emelték a tejhozamot a gondos ápolással és az egyedi b karmánvozás bevezetésével. Tóth Julia, kongresszusi emléklapját szorongatja kezében: Átlag napi 30 literrel több a tejtermelésünk. Március 1-ig még megemeljük 5 száza lékkel. Rákosi elvtárs ( be­széde újabb erőt ad a munkánk­hoz. ÍO Kedd, 1951. febr. 27. Rákosi elvlárs hangjára figyel­nék valamennyien: „Hogy terve­ink megvalósíthatók, annak leg­jobb bizonyítéka az a lelkes és zredményees munkafelajánlás és munkaverseny, amely Kongresz- szusunkkal kapcsolatban szerte a? országban folyik. Ez a munkaver­seny a termelés eddig még nem látott emelkedésével járt.“ ...hogy mielőbb eredményesen teljesítsük a Tervet ! A gáborjáuházai iskolán a még az ablakai is tárva vamja Csak néhányszáz méterre a gyű ! lölt. Tito banda országa terül c' Két világ. Éljen a Póri!4’ Éljen Sztálin!" — viszi a szabadság forró hang­jai" a csipős hideg szél túl a 'ha­láron. Összesereglett szinte a falu apraja, nagyja. Figyelmesen hallgatják Rákosi elvtárs beszé­dét. ,-Nem fér kétség ahhoz, hogy amennyiben az amerikai agresz szórók nem adják fel koreai há­borúi ukaif, Kína és Korea hős népei teljesen szét fogják zúzni őke-/,.” Iluan Cen elvlárs a kínai kom­munisták (küldöttének szavai nyo­mán fergeteges taps tört lei nem­csak a budapesti több százezres kongresszusi nagygyűlésen, ha nem itt az iskolaieremben is, D. Tóth Lajos tanácselnök mondja. Simon József 5 holdas dolgozó parasztnak. — A béke és demokrácia {ábora egyre szilár­dabb lesz és ez fokozott erőt ad nekünk itt a fasiszta Tito szom­szédságában. hogy az ötéves terv mielőbbi megvalósítása érdekében minél eredményesebben dolgoz­zunk. Mollefünuk a Párt, mehet­ünk a Szovjetunió, a demokra Thus Kina és a többi béikeszerető országok. „II. Kongresszus“ tszcs alakult Zalaigricén Pacsára, ia la.nácsházhoz, be­széd közben érkezett meg vidám nótaszóval és magasra tartott vö­rös lobogóvá), szekéren Zalaigri- ce dolgozó parasztságának kül­dőt'sege. Egymásután ugrálnak 'e a kocsiról Yizsi Antal. B&ke József, Szöikörny István 5 hol das kisparasztok. Vass Imre, Taster Lajos kőzépparaszítok és még többen. Vidámon, jókedvűen mennek be a tanácsházba és Vas« Imre elvtárs, a zalaigricei pártszerve­zet titkára ott a helyszínen első­nek -tölti ki a belépési nyilalko- zjaitáf. Példáját követik a lobbi­nk is. Vass Imre elvtárs beszél a falu nevében. Kéri, hogy még ma este menjenek.ki. hozzájuk, mert a község dolgozói Rákosi elvtárs beszéde után elhatározták, hogv ‘szcs t alakítanak. Még aznap este megalakult Zalaigricén az első I. lipusu cső. oort 17 családdal, mely a ,ll- Pártkongresszus*’ nevet vette fel. Ugyanebben az időben nagy 'Bitesedéssel alaikuit meg Pacsán még egy I. tipusu csoport, amely -j „Petőfi“’ nevét választotta. Pacsa dolgozó parasztjai mind óbbon értik meg, hogy rohamos fejlődésünk megkívánja, hogy ők is a szövetkezet útját válasz­szák, a nagyüzemi gazdálkodás­sal segítsék győzelemre a szocia lizmus megvalósulását. Uj csopor. ‘ok alakulása van kilátásban. Az újonnan megalakult csoportok agjai fokozott népnevelő munká­val járják a községet, hogy jó munkájukkal elérjék azt, amit zomszéd községük, Zala szentmi- hály már megvalósított. Kapható mindenütt Amit Rákosi az csak Murarátka dolgozó parasztjai összegyűlve hallgatták Rákosi elv_ társ beszédet. Amikor Rákosi eívtárs a mun­kafelajánlások teljesítéséről be­szélt, felsorolta a termelés vonalán eddig még nem látott hatalmas eredményeket, néhányan sokat­mondó pillantással tekintettek Molnár Imre felé, aki kongresszusi felajánlásaképpen 120 kiló kenyér- gabonát és 55 kiló kukoricát adott be. Molnár Imre elégedetten mo­solygott, hiszen Rákosi elvtárs hozzá is szólt. Hozzá, a dolgozó paraszthoz, aki becsületesen tel­jesítette vállalását. Amikor a rádióban felhangzott az Internacionálé, állva hallgatták végig, továbbra is együtt marad­tak. Aztán valamelyik felvetette a kérdést: — Mit szóltok Rákosi eívtárs megállapításához, amikor azt mondja, hogy egyik lábunkkal az iparban, szocialista talajon ál­lunk, a másik lábunk a falun, sok százezernyi, szétszórt paraszti gazdaságra támaszkodik? Többen is válaszoltak. A beszél­getésből vita lett. Egyesek helyte­len felfogásban értelmezték a eívtárs ajánl9 jó lehet nagyüzemi gazdálkodást, de a já- ratosabbak megmagyarázták ne­kik. — Jó, jó — mondogatták —, de a népnevelők majd jobban el­mondják ezt nekünk. Most Nagv Gáéoraá szólal me8-' — Amit Rákosi elvtárs ajánl, az csak jó lehet. — Ebben aztán meg is állapodtak. — Rákosi elvtárs azt mondta, hogy a magyar nép a béke népe , szó! most Molnár Imre. TeI’.escn ’áy van — helyeseltek a többiek —, hiszen mi nem aka­runk háborút. Őrült gazember, aki a pusztulást kívánja. Mi azért vé­gezzük jól a munkát, hogy a bé­két erősítsük vele. — Én is azért adtam be a kongresszus tisztele­tére 100 kiló kenyérgabonát és 40 kiló kukoricái — mondja Na^v Gábomé.-■ Úgy bizony — mondja Mol­nár Imre. — Rákosi elvtár« a mi kívánságunkat mondta, a mi han­gunkon szólt, amikor így beszélt: — A mi országunk erős. szabad, független, boldog és virágzó le­gyen. Mi is ezt akarjuk: ezért dol­goztunk jól és ezért dolgozunk jól ezentúl is. Rákosi elvtársat reggelig is elhallgatnánk A Bor- és Gyümölcsszeszfözdé- ben már jóval 3 óra előtt az ud­varra helyezték a rádiót, ahol a munkások többsége dolgozott. Amikor Rákosi elvtárs beszélni kezdett, szinte itták a sokat jelen­tő szavakat. Egyesek, akiknek a gépek kőiül időközben tennivaló­juk akadt, néhány pillanat múlva máris szaladtak vissza, hogy egyet­len mondatot se mulasszanak el. Németh Zoltán tanácstag és Tóth Zoltán egészen a rádióhoz dugták a fejüket, gondolva, így jobban emlékezetükbe vésődnek Rákosi eívtárs szavai. Rákosi elv­társ tudja, hogy a munkásosztály­ra nyugodtan építhet — mondotta Németh Zoltán, olajtól csillogó arccal —. Mi is úgy dolgoztunk, hogy az elsők között lehessünk. Amikor Rákosi elvtárs befejezte beszédét, néhány' pillanatig csend volt, aztán Benke József szólalt meg; — Kár, hogy vége lett- Rá­kosi elvtársat reggelig is elhall­gattam volna. Aztán megnyugod­tak, mert eszükbe jutott, hogy ez csak a bevezetés volt, s a kon­gresszus során lesz még. alkalmuk, hogy Rákosi elvtárs szavait hall­gassák. „A Pártkongresszust munkával ünnepeljük“ Drága Rákosi elvtárs! Mi, a nagykanizsai Ásvány, olajipari Vállalatok négy alapszervezetének kommunis­tái harcos üdvözletünket küld. jük Önnek kongresszusi tag­gyűlésünkről. amelyen meg­fogadtuk azt, hogy Pártunk II. Kongresszusának tisztele­tére megjavítjuk pártmun­kánkat. A Pártkongresszust munkával ünnepeljük, ezt tűz­tük ki feladatunkul és meg­ígérjük drága Rákosi elvtár­sunknak, hogy ezt a felada­tunkat kommunista becsülettel teljesítjük. Oda forrunk hatni, hogy az üzemeinkben folyó munkaver­senyből kiküszöböljük a kam. nány szerűséget. Örömmel je­lenhetjük, hogy ezen a téren már komoly eredményt ér­tünk el: dolgozóink 95 százalé­ka kötött hosszúlejáratú ver­senyszerződést eddig. Elmélyítjük szeretetünket és ’agaszkodásunkat a hatalmas Szovjetunió és a világbéke őre, Sztálin eívtárs iránt. Fo­kozzuk szeretetünket és ra­gaszkodásunkat a mi nagy 'ártunk és szeretett vezérünk. Rákosi elvtárs iránt. Mege-vülöUetjük dolgozóink­kal az amerikai imperialistá­kat, Titot és aljas bandáját úgy, hogy ha kell, néphadsere­günk oldalán, fegyverrel a ke­zünkben védelmezzük meg né­pünk békéjét és szabadságát a itoista orvtámadókkal szem­ben. Éljen Pártunk II. Kongres­szusai Éljen a hatalmas Szovjet­unió és a világ béke őre, Sztá­lin elvtárs! Éljen győzelmeink szervező­je, szeretett Pártunk és mind- annyiunk bölcs vezére, Rákosi elvtárs! N agy kanizsai Ás vány olaj, ipari Vállalatok I., II, III. és IV. alap ssérv esetének tagg?jiilései. „Jelentjük: teljesitcttük vállalt kötelezettségünket66 Magyar Dolgozók Pártja II. Kongresszusa! _ Mi, a nagyrécsei Vörös Ok­tóber termelőszövetkezeti cso­port tao*iai forró szeretettel üdvözöljük a Magyar Dolgo­zók Pártja II. Kongresszusát és népünk szeretett vezérét, Rákosi elvtársat. Jelentjük, hogy Pártunk út­mutatása alapján a Kongress szusi Hétre vállalt kötelezett­ségünket teljesítettük azzal, Hoq'a" taglétszámunkat 50 szá­zalékkal növeltük, s ezen kí­vül segítséget nyújtottunk ■özségünk dolgozó parasztjai­nk, hogy a mai napon, a Kon_ rreeszus napiára. egy uj. első tipusu termelőcsoportot alakit, sanak főleg közi,épparasztokból és dolgozó kispar adatokból. Amikor ezt jelentjük a Kon. gresszusnak. egyben javasol­juk, hogv a baráti Csehszlová­kia ipari dolgozóinak példá­jára valósítsuk meg hazánk­ban is azt, hogy üzemeink dől. gozói egy-cgy termelőcsopor­tot patronáljanak. Ezt a .ja­vaslat unkát azért tesszük, mert úgy látjuk, hogy ezen keresztül a munkás-paraszt szövetséget szorosabbra tudjuk fűzni és ig.v a falu szocializá­lását gyorsabbá és eredménye­sebbé tudjuk tenni. Pártunk Ko ugró s s zi isának harcos üdvözlettel jó munkát kívánunk a nagyréesei VörcU Október termelőcsoport dol­gozói nevében: SZOBOLICS JANOS iipsz. titkár, HORVATH VEN DEI tszcs, elnök.

Next

/
Thumbnails
Contents