Zala, 1951. február (7. évfolyam, 26-49. szám)
1951-02-27 / 48. szám
Rákoii elvtári beszámolója Tisztelt Pártkongresszus! Kedves Elvtársak! A Magyar Dolgozók Pártjának 1943 junius 13-án és 14-én megtartott alakuló kongresszusa óta eltelt 2 és fél esztendő munkájáról szóló beszámolómban elsőnek ismertetni kívánom a nemzetközi helyzetet. Utána a Magyar Nép- köztársaság belső helyzetét, Pártunk fejlődését és az előttünk álló feladatokat, I. A nemzetközi helyzet — A nemzetközi helyzetet a Szovjetunió-vezette béketábor sikerei és növekvő erőfölénye jellemzi, amellyel szemben az Amerikai Egyesült Államok és csatlós országainak imperialistái — akik joggal félnek a szocializmussal való békés versenytől — a Távolkeleten a nyílt- háboríts provokáció, az agresszió politikájára tértek át, — A haladás és béke táborának tengelye és motorja felszabadítónk, a Szovjetunió. A Szovjetunió minden térien erőteL issen fejlődik. Gazdasága gyorsan kiheverte a háború szörnyű se. ceit, sikeresen befejezte az 1946megkezdett 5 éves tervet és ma már messze túlszárnyalta az 1940-es év termelését. A Szovjetunió ipari termelése az 1950-es év folyamán 23 százalékkal nőtt és 70 százalékkal volt nagyobb, mint az utolsó békeévben. A mezőgazdaság, a vasút, a közlekedés is -hssonló sikereket mutat fel- A nemzeti jövedelem 21 százalékkal emelkedett, a dolgozók jövedelme 19 százalókka-i nőtt. — A gazdasági eredmények együttjártak a szovjet nép szociális jólétének emelkedésével, a szovjet kultúra, tudomány hatalmas fellendülésével. Ezek együttesen tették lehetővé, hogy mig a tőkés táborban a béketeljeslt- ményeket egyre inkább háttérbe szorítja a háborús készülődés; addig a Szovjetunió most foghat olyan korszakalkotó müvek megvalósításához, mint a volgai, dnyeperi, amu-darjai vizj erőtelepek, amelyek egész szárazság- sújtottá országrészek éghajlatát megváltoztatják s a pusztaságokat virágzó termőföldekké alakítják át. Ezek a tervek, mint erre a Pravda munkatársának kérdéseire adott válaszában Sztálin elvtárs rámutatott — szerves részei a. Szovjetunió békés politikájának. A 800 milliós béketábor és a százmilliók, akik a tőkés országokban küzdenek a békéért. ezeket a dolgozó nép jólété előmozdító ha;almas teljesítményeket szembeállítják a háborús gyújtogatok aljas terveivel, összehasonlítják az imperialista országokkal, melyekben a békés, polgári szükségletekre dolgozó ipart egyre inkább a pusztító, romboló hadianyaggyártásra állítják át s erőt. bátorságot merítenek belőlük további harcaikhoz. Egyben megértetik, hogy a Szovjetunió, bár tudatában van törhetetlen erejének, miért áll a béketábor élén. A Szovjetuniónak nincs szüksége rá, hogy terjeszkedjék, hogy gyarmati hódításokat tervezzen, békeszere tele és bókevágya szervesen összefügg egész létével, ennek természetes következménye és folyománya. Ezért követeli a Szovjetunió szakadat ianul a Németországgal és Japánnal kötendő békét. Ezért javasolta . a nagyhatalmaknak a vitás kérdések békés megoldását. Ezért követeli az atombomba betiltását. a fegyverkezés csökkentését. a koreai kérdés békés megoldását. Ezért tengelye és központja a béke táborának, az egész haladó emberiségnek. A Szovjetunió megerősödésével sze rvesen összefügg a népi demokráciák megerősödése. Hogy a népi demokráciák a Szovjetunió támogatásával milyen eredményeket értek el. annak igazolására elég, ha felsorolom ez országok ipari termelésének növekedését. 1953-ben. 1949-hez viszo, nvitva a bolgár ipar 23.3 százalékkal. a lengyel ipar 30.8 Százalékkai. a csehszlovák iprr 15-3 százalékkal, a román ipar 37.3 százalékkal emelkedőit. A magyar ipar emelkedése 35.1 százalék és ma már duplája az 1938 évi lermelésnek. saját tapasztalatunkból tudjuk hogy a termelés számaival együtt nő a népi demokrácia dolgozóinak jóléte, életszinvo- nl?éa. A népi demokráciák gazdasági megerősödésének, kulturális és szociális felemelkedésének együk legfőbb Össze (evője nemcsak az, hogy a Szovjetunió őrködik békés fejlődésük felett, hogy gazdaságilag segíti őket, hanem az is, hogy szinte korlátlanul meríthetnek a szovjet tapasztalatok mérhetetlen kincsestárából, hogy a Szovjetunió készségesen bocsátja rendelkezésükre minden eddigi eredményét. A népi demokráciákra is áll az, amit a Szovjetunióról mondottunk. Hosszú esztendőkre szóló gazdasági terveik, melyek megvalósításán a. Szovjetunió segitsé- gével oly sikerrel dolgoznak, békevágyuk és békés politikájuk folyománya és mutatója. A Szovjetunió és a szocializmust építő népek meleg baráti szellemben folyó gazdasági, kulturális és politikai együttműködése megsokszorozza a felszabadult népek fejlődésének ütemét. Egyben uj fejezet az országok nemzetközi kapcsolataiban. Aki ezzel összehasonlítja például a marshallizált országok viszonyát az Amerikai Egyesült Állomokhoz, a kapitalista országok önző. marakodó, haszonleső, egymást kizsákmány állni, törekvő politikáját, az csak rokonszenwel és tisztelettel tekinthet a szocialista államok viszonyára. A Szovjetunió és a népi demokráciák sikereit és erősödését nagy érdeklődéssel és szimpátiával kísérik a tőkés országok széles dolgozó tömegei. E sikerek serkentik és táplálják a kapitalista országok dolgozó népéinek küzdelmét a békéért, saját kapitalizmusuk és az imperialista háborús gyújtogatok eileni küzdelemben. Ez ad erőt a francia és olasz kommunista pártoknak, melyek munkásosztályuk és dolgozó népük zömét képviselik, valamint a többi kapitalista országok kommunista pártjainak és haladó mozgalmainak. A béketábor erősödésének és megszilárdulásának mindenki számára érthető és világos mulatója a kínai forradalom győzelme, melyet a hő'? kínai nép a Kínai Kommunista Párt és Mao Ce Tung elvtárs vezetésével aratott. A kommunisták a kínai nép felszabadító harcainak legválságosabb legnehezebb szakaszaiban sem kételkedtek abban, hogy ez a küzdelem a haladó, népfelszaba- ditó erők győzelmével fog végződ, ni. Közismertek er revan,atfcozóiag Sztálin elvtárs megálliapitásaii melyek akkor hangzottak el, amikor a kínai reakció erői látszólag felülkerekedtek és amely ma már szinte jóslásnak tetsző megállapí t ásókat a kínai események azóta teljes mértekben igazoltak. A k-imai dolgozó nép jővén, dő felszabadulásának reménye azóta valósággá változott és egy- csapásra megváltoztatta a béke és szocializmus erőinek javára Ázsióban és — hozzátehetjük —■ világméretben az erőviszonyokat, egy 475 milliós nép, mely több mint egy évszázad óta a kapitális, rák és imperialisták egyik legfőbb vadászterülete és bázisa volt. a Szovjetunió baráti segítségével lerázta magáról az imperialista igát. és a béke és e szccializmus táborába lépett. Ez a világtörténelmi jelentőségű győzelem, mely az emberi ha1a- d,ás legnagyobb lépése az 1917-es Nagy Októberi Szocialista Forradalom é.; a fa-izmus szétverése Ó f 2. A kínai néo szabadságharcának sikere hatalmas csapást je. lent az imperializmus egész rend rZzxr-te s a reájtclóö. világháború. 1 ri törő tábor súlyos veresége. A kínai nép győzelme a Szovjetunió-vezei te béketábor erejének óriási megnövekedését eredményezi E győzelem nemcsak alap- jsbanvéve változtatta meg a két tábor erőviszonyait, de oly hatalmas lendületet ad a gyarmati fekzabaditó mozgalomnak, melynek hatásai csak a jövőben fognak a miaguk teljes jelentőségében mutatkozni. Az évszázados gyarmati uralom korszakának likvidálásai megkezdődött . Vietnam. Malájföld, Burma, a Filippi- szigetek gyarmati népei és hősi kommunista pártjai felszabadító harca uj erőre kapott. Korea dolgozó népének élet-halál harca az amerikai agresszorok és koreai bábkormányuk ellen nemcsak annak bizonyítéka, hogy mire képes szabadságáért egy nép, ha évtizedes rabság után leverik kezéről a bilincset, de azt is megmutatta, hogy a gyarmatosítók kora lejárt és hogy uj korszak nyílt meg az elnyomott gyarmati és félgyarmati népek történetében. Ez a harc minden vonatkozásában mutatta a megváltozott erőviszonyokat, mutatója annak, hogy az amerikai imperializmus erői távolról sem voltak olyan nagyok, mint amilyeneknek azt az amerikai hírverés beállította Sztálin elvtárs rámutatott arra. hogy az amerikai és az angol katonák igazjágtalan- nak tartják a Korea és Kína elleni háborút, hogy köztük ez a háború a legnagyobb mértékben népszerűtlen. Ezzel szemben a felszabadítók katonáit füti a meggyőződés, a saját jő ügyük igazságába vetett hit és ez olyan éröt kölcsönöz nekik, olyan tettekre képesíti őket, melyek kiegyenlítik és felülmúlják, az amerikai hadianyag fölényét. Ezért is jelent fordulópontot és ezért is mutatója az uj időknek, a megváltozott erőviszonyoknak a koreai nép szabadság- harca és ezért vallja ezt a szabadságharcot magáénak szerte a világon béke és a haladás minden híve, minden elnyomott vagy félgyarmati nép. Felismerte ezt a magyar dolgozó nép is, ezért fordult rokonszenve az amerikai agresszió első napjától kezdve a szabadságukért küzdő koreai hősök felé, ezért nyilvánította ki minden formában, hogy rokonszenve a vér- gőzös imperialista. barbárokkal szemben a koreai dolgozók oldalán á'.!. és biztos abban, hogy igazságos harcuk, melyet a Koreai Munkapárt és Kim ír Szén elvtárs vezet. győzni fog. A kapitalista táboron belül is gyökeresen megváltoztak az erőviszonyok. Az Amerikai Egyesült Államok a táboron belül olyan fölényre tettek szert, hogy minden „szövetségesüket‘‘ maguk alá gyűrik, minden ,,szövetségesüket“ világhódító terveik szolgálatára kényszerítik. Erre felhasználják az Egyesült Nemzetek Szervezetének többségét, s erre szolgál a Mar- shall-terv is. A Marshall tervnek igazi célja az, hogy megkönnyítse az~ amerikai tőkének a behatolását a marshallizált országokba és gyarmataikba, valamint, Hogy az amerikai nagytöké gazdasági függésbe hozza ezeket az államokat. A tervnek ez a része sikerrel járt. Az amerikai nagytőke gyorsan terjeszkedett, nemcsak Angliában és Franciaországban, valamint a többi marshallizált országokban, hanem ezek gyarmataiban is és egymás után kaparintotta kezébe ez országok gazdasági kulcspozícióit. A Marshall terv fokozta a kapitalizmus belső ellentmondásait. 1949 őszén komoly kapitalista válság jelei mutatkoztak szerte a világon. Ugyanazokban a hónapokban, amikor a szocialista építés sikereinek nyomán a népi demokráciákban szinte teljesen megszűnt a munkanélküliség, a kapitalista államokban 40 millióra növekedett a teljesen, vagy részben munkanélküliekké váltak száma. 1948 október végétől í949 október végéig az Amerika! Egyesült Államok ipari termelése IS százalékot esett, a munkanélküliek száma ez alatt az idő alatt megkétszereződött és a részleges munkanélküliekkel együtt elérte a 14 milliót. Ebben a. helyzetben a marshallizált országok Angliával az élükön az amerikai tőkések nyomására sorozatosan hajtottak végre pénzleértékelést, ami még jobban meg- "könnyitette az amerikaiak beha- Iásat ezekbe az országokba anélkül azonban, hogy a fenyegető gazdasági válságon változtatni tudtak volna. Ezekben a hónapokban aratta a kínai népfelszabaditó harc döntő győzelmeit. Csang-Kaj-Sek az amerikai imperialisták bábia volt. Veresége amerikai vereség is. Az amerikai imperialisták ebbe nem nyugodtak bele. A kapitalista országok fenyegető gazdasági válságára és a kínai forradalom óriási győzelmére azzal válaszoltak, hogy meggyorsították a harmadik világháborúra irányuló előkészületeiket. Ezekhez az előkészületekhez tartozik egész Korea meghódítása. Az amerikai imperialisták könv- nyü, gyors győzelemre számítottak, A hős koreai nép ellenállása teljesen váratlanul érte őket. Vereségük tanulságát egy amerikai történész, Owen Lattimore igy foglalja össze: „Az ázsiai háborúk jellege forradalmasodon. A ..gyarmati'' háborúk többé nem oly háborúk, melyekben egy kis nyugati válogatott sereg tetszés szerint operálhat a rosszul felfcgyverzclt, kiképzetten „bcnszülöt!ek‘‘ tömegei közölt• Száz esztendővel ezelőtt ötveri-hatvanezcr főnyi angol sereg le tudta verni India lázadásait. Fél évszázaddal ezelőtt a boxcr-lázadásban húszezer katona utat tudott törni Pekingi g. De most az északkoreaiak megmutatták hogy néhány rövid esztendő alatt félelmetes jártasságra tesznek szert a tankok és a tüzérség kezelésében. Az Egyesült Államok kénytelenek velük szemben olyan csapatokat mozgósítani. mint amilyeneket Észak-Afrikában az elsőrendű német erőkkel szemben vetettek be. Háborút kezdeni Ázsiában — állapítja meg Lattimore — ugyanolyan komoly döntést igényelne, mint háborút kezdeni EurópábanA Az amerikai imperialisták ezt még nem látták be. Koreai vereségükre háborús előkészületeik lázas meggyorsításával feleltek. Hasonló erőfeszítéséket követelnek meg marshallizált vazallusaiktól és azonkívül nyíltan felvetik Nyugat-Németország, Olaszország és Japán felfegyverzését. A volt fasiszta országok felfegyverzése természetszerűleg azt jelenti, hogy az ott szervezendő hadseregeket ugyanaz a tisztikar vezetné, amelyre Hitler, Mussolini és a japán fasiszták támaszkodtak. Az amerikai imperialisták most demokratikus frázisok hangoztatása mellett a világreakció élére állanak, s minden erőt mozgósítanak, melyről feltételezik, hogy a békefront elleni harcukban hasznukra lehet. Ezért vitték keresztül az Egyesült Nemzetek Szervezetében a fasiszta Franco Spanyolországának rehabilitálását, ezért támogatják Csang-Kaj-Sek és Li-Szin-Man mellett Bao-Dajt, a vietnami bábcsászárt, segitik az angolok maláji gyarmati háborúját, ezért mozgósítják, mint ötödik hadoszlopukat, titkos segéd- csapataikat, az áruló szociáldemokratákat, az egyházat, a régi megvert reakciós rend híveit. A német fasiszták felfegyvei‘zé- sénck terve felháborította azoknak az országoknak tömegeit, amelyek 1939-től 1945-ig annyit szenvedtek Hitler hordáitól. A japán fasizmus felfegyverzésének terve különösen Ázsiában kelt megfelelő ellenhatást. Magában az imperialista táborban is zavar keletkezett, mert az európai imperialisták attól félnek, hogy az Egyesült Államok minden erejét leköti, ha túlságosan belekeverednék a távolkeleti háborúba. A koreai vereség hatása alatt az amerikai tömegek hangulata is megváltozott. Egyre többen követelik, hogy hozzák visz- sza az amerikai katonákat. Részben ennek a hangulatnak hatása alatt vetette iei egy sói amerikai reakciós politikus, hogy nem volna-e helyesebb, hl Amerika saját határai mögé vonulna vissza. Ezeknek a fellépéseknek természetesen az is a céljuk, hogy a csatlósokra nyomást gyakoroljanak. Ellentéteket támaszt az imperialista táboron belül az a tény, hogy az Egyesült Államok a fegyverkezés biztosításának ürügyével világszerte felvásárolta a legfontosabb nyersanyagokat ugyannyira, hogy Anglia, Franciaország és a többi marshallizált országok ipara kezd ilyen nyersanyagok hiányával küzdeni. Ezzel kapcsolatban uj munkanélküliség jelentkezik nemcsak Angliában, Franciaországban és Nvugat- Németországban, de magában az Egyesült Államokban is. A munkásokat a fegyverkezés jelszava: „Több agyút, kevesebb kenyeret“ létérdekükben támadja meg. A háború előkészítésének elkerülhetetlen velejárója a dolgozó tömegek elnyomása. A tőkés országokban a fasizáló- dás, a dolgozók életszinvonala és jogai elleni támadások napirenden vannak. A dolgozó tömegek természetesen védekeznek és fokozódó harc mutatói azok a hatalmas sztrájkok, melyek a kapitalista országokban fellángolnak. Ezekben a harcokban mindenütt a kommunista pártok járnak az élen. Minké; az imperialista táborból különösen két olyan ország sorsa érdekel, amelyekkel évszázadokon keresztül kölcsönhatásban éltünk. Ez Jugoszlávia és Németország A jugoszláv szomszédnép sorsa évszázadokon át hasonló volt a magyarokéhoz: elnyomta a török, hóditó, a német Habsburgok, saját földcsurai és tőkés rendjük. Az elnyomók évszázadokon át felszították a régi gyűlölködést., egymás ellen uszították a két népet. Annál nagyobb volt a magyar demokraták, a magyar kommunisták öröme annak a szabadságharcnak láttán, amelyet a hős jugoszláv nép a fasiszta elnyomókkal szemben a második világháború alatt folytatott. Hitlerek szétzúzása után a magyar dolgozó nép abban az örömteljes várakozásban élt, hogy a régi keserves idők egyszer és mindenkorra lezárultak, s a jugoszláv néppel a jövőben békésen, testvérien, vállvetve építhetjük a Szovjetunió vezetésével szocialista jövőnket, Minél nagyobb volt a várakozás, annál mélyebb volt népünk megdöbbenése, amikor 1948 nyarán a Kommunista és Munkáspártok Tájékoztató Irodájának határozatával kapcsolatban felismerte a jugoszláv vezetők helytelen és bűnös politikáját, Titonak és bandájának ebben az időben sikerült megtéveszteni a jugoszláv népet. Erősködtek, hogy a Szovjetunió-vezette béke- tábor és köztük csak félreértések vannak. Fogadkoztak, hogy tovább építik a szocializmust, és álnokul úgy állították be a Tájékoztató Iroda helyes kritikáját, mint támadást a jugoszláv nép ellenA Rajk-ügy 1949-ben bizonyos fokig megmagyarázta, hogy miért sikerült a Tito-bandának ez a manőver: kiderült, hogy Tito. Rankovics, Gyilasz és a többiek régi rendörspiclik, Gestapo-ké- mek, provokátorok, akiknek a megtévesztés, a tömegek megcsalása a kenyerük, második természetük volt. Megértjük, hogy a jugoszláv tömegek egyrésze zavarodottan, sőt hitetlenkedve fogadta a Rajk-per leleplezéseit, mert valóban párját ritkítja az az eset, hogy egy hősi. harcos nép vezetését ilyen aljas söpredék tudja magához ragadni. Sok jóhiszemű jugoszláv hazafi nem hitte el nekünk akkor, hogy Tito és bandája már azelőtt is az ellenség szolgálatában állt, és hogy álnokul visz- sza akarják lökni a jugoszláv népet abba a reakciós, népelfene.s, Szovjetunio-ellents táborba, amely ellen vívott, harcokban a jugoszláv nép annyi hős fia pusztult el. Az események mindenben minket igazoltak. Tifoék azóta segi- tettek vérbcíöjtani a görög szabadságharcot és nyíltan összefognak a görög monarchofasisztákkal, Titoék cles harcot folytatnak a győztes kínai forradalom, a koreai nép srabndságharca ellen Sajtójuknak, rádiójuknak c* v szava sincs a nyugati imperialisták ellen, viszont, tai éko’v? és aljasságban nem egysre: JiÜrr -iva a? imperialisJákai : t; láxcíszsCííLtóa ,.<n uniót és a szomszéd népi demo-
