Zala, 1951. február (7. évfolyam, 26-49. szám)

1951-02-25 / 47. szám

NEMZETKÖZI KÉRDÉSEK: A jobboldali szocialisták az amerikai agresszorok szolgálatában Sztálin elvtárs nyilatkozatában élesen rámutat Attlee miniszter­elnök mesterkedéseire, amelyek­kel a béke hívének tünteti fel ma­gát, ugyanakkor elutasítja a Szov­jetunió békejavasíatait, üldözi a béke híveit Angliában. Aülee po­litikája jellemző az összes nyu­gat európai kormányokra, amelyek eladták magukat a támadó ameri­kai imperializmusnak. Az agresz- szorok hü kiszolgálói között min­dig megtalálhatók a jobboldali szocialisták. Sztálin elvtárs többizben rámu­tatott arra: a népek békéjéért és biztonságáért folyó harc egyik legfontosabb feladata az, hogy idejekorán leleplezzük a háború» gy uj í ogaíókaf. E feladat megoldása állandó és határozott harcot jelent a jobb­oldali szocialisták — a béke leg­ádázabb ellenségei — ellen, ma aktívabban szolgálják a háborús gyujíogatókat, mint valaha. Ma az amerikai imperializmus a háborús gyújtogatok táborának vezető ereje. Kétségbeesett fegy­verkezési hajszát folytat, véres agressziót kezdeményezett Koreá­ban, nyílt agressziót követ el a Kínai Népköztársaság ellen. Eről­tetett ütemben állítja helyre a német-fasiszta hadsereget. hogy előkészítsen egy újabb háborút a Szovjetunió és a népi demokrati­kus országok ellen. Ebben az al­jas igyekezetükben az amerikai intervenciósokat a legtevékenyeb­ben az imperializmus jobboldali szocialista lakájai támogatják. A jobboldali szocialisták áruló sze­repének sajátossága napjainkban az, hogy „nemcsak saját orszá­guk burzsoáziájának ügynökei, hanem az amerikai imperializmus ügynökei is, amelyek az európai országok szociáldemokrata pártjait ameri­kai pártokká, az Egyesült Államok imperialista agressziójának köz­vetlen eszközévé változtatják''. „A jobboldali szocialisták a há­borús gyuj'toga'.ók szolgálatában1' címmel megjelent gyűjtemény gaz­dag és tartalmas anyagon keresz­tül jellemzi a kommunista pártok harcát a jobboldali szocialisták ellen Nyugat-Európában. Köztudomású, hogy az angol „munkáspárti’1 kormány politikája az agresszióra és egv újabb há­ború kirobbantására irányul. A jobboldali labouristák a Wall- Street és a City engedelmes ke­zeseiként bocsátják áruba a mun­kásosztály érdekeit, az angol nép nemzeti érdekeit; folytatják a brit imperializmus régi gyarmati politikáiét. ,,Indiában és Burmá­ban — írja Harry Pollitt elvtárs —, ahol az angol kormány kény­telen volt bizonyos engedménye­ket tenni a. nemzeti függetlenségi mozgalomnak, biztosította a benn­szülött burzsoázia és a földesurak támogatását a maga számára a nép követelései elleni harcban. .. Sőt mi több, a labourista kormány hoszabb idő óta folytat gyarmati háborút Malájföldön, Folytatja kunos politikáját Transziordániá- ban, lokozza az imperialista ár­mánykodásokat Közép-Keleten és hatalmas arányokban aknázza ki az alrikai szárazföld erőforrásait.'' A jobboldali „munkáspártiak" Angliát az amerikai imperializmus háborús légi támaszpontjává alakítják át. Tevékenyen részt- vesznek az amerikai háborús gyúj­togatok minden támadó tervének kidolgozásában és keresztülvitelé­ben. A labourista kormány ma minden eszközzel előmozdítja a német fasizmus újjászületését, ré­szese az amerikai imperializmus koreai bűnös és véres kalandjá­nak. A ,,munkáspárti" kormány egész politikáját ellenséges érzület hatja át a Szovjetunióval, a népi demohjj^tikus országokkal és a Kínai ’TVépköztársasággal szemben. [ A „munkáspárti1 kormány újabb szégyent hozott saját fejere ! azzal, hogy elkeseredett harcba kezdett a népek békemozgalma ellen, egész politikájában éles támadásokat intéz a munká-sosz- osztály életszínvonala és demo­kratikus szabadságjogai ellen, Ronald Francis , Az uj szocia­lizmus — a kapitalizmus támasza’’ című cikkében leplezi a „munkás­pártiak" rothadt ideológiáját, újabb „elméi etecskéiket", amelyek segítségével léire szeretnék vezetni a munkásosztályt. „Az ,uj szocializmus* elmélete szerint — írja Ronald Francis — a nacionalizálásnak nem az a cél­ja, hogy társadalmi tulajdonba ve­gye az összes termelési eszközö­ket. Azokat a tőkéseket, akiket megfosztottak tulajdonuktól, bő­kezűen kárpótolják, a nacionali- zált vállalatok munkásainak pedig azt ajánlják, hogy nagyobb erő- feszit őssel dolgozzanak, bár ezek­nek az ágazatoknak az igazgatása, akárcsak azelőtt, a tőkésosztály, sőt a korábbi tulajdonosok kezé­ben marad," így fest a valóságban a „mun­káspártiak" ,,uj szocializmusa1’, amely a munkásosztály elnyoma­tását hivatott örökössé tenni és az elroílhadt kapitalista rendszert hivatott megmenteni, Az angol Kommunista Párt ke­mény harcot folytat az imperia­lizmus „mtunkáspárti" csatlósai ellen. E harcban a legőnstudaío- sabb munkásokra támaszkodik, s vele halad a labourista pártnak és a szakszervezeteknek igen sok egyszerű tagja. Franciaországban a jobboldali szocialisták Leon Blumnak, a munkásosztály érdekei hétpróbás árulójának sötét mesterkedéseit folytatják. Maurice Thorez elytárs „Ez Blum!" cimü gunyirata egy Ro­máin Rolland „Jean Cristoph" cimü regényének ötödik kötetéből vett idézettel kezdődik: „Dúsgazdag polgárok fia volt, egyike azoknak, akik arisztokrati­kus irodalommal foglalkoznak és a Harmadik Köztársaság patríciu­sainak szerepében tetszelegnek. Lucien Levy-Coeur-nek hívták. Mézes-mázas beszéde volt, válasz­tékos íaglejtései, finom és lágy keze, amely belesimult a más ke­zébe. Mindig kihangsúlyozta ud­variasságát, szeretetreméltó volt... Aláásott mindent, ami férfias, ami tiszta, egészséges, népi volt, alá­ásta az eszmékbe, az érzésekbe, a nagy emberekbe, az emberekbe vetett hitet. Gondolkozásának alapját ez a tiszta gépies öröm képezte, hogy elvégezze az elem­zést — azt az elemzést, amely nem ismer semmiféle mértéket, hogy kielégítse a féreg ösztönéi, azt az állati szükségletet, hogy sárba tiporja a gondolatot... Lu­cien Levy-Coeur szocialista volt...'' A szocialista farizeusnak ez az arcképe valóban élethű. Thorez elvtárs rámutatott, hogy az író jól ismerte az eredetit — Leon Blumot, aki Romain Rollandnak iskolatársa volt. Thorez elvtárs bemutatja az áruló további útját, ftIuni elárulta a francia munkásosztályt, de az ő lelkiismeretét terhelte a köztársasági Spanyolország vere­sége is. Leon Blum üdvözölte a leglelkesebben a müncheni meg­egyezést Hitlerrel, ujjongással fo­gadta azt az árulást, amely Cseh­szlovákiáit Hitler karmaiba jut­tatta, s amely 1939-ben háború- 1 hoz vezeteti. A háborút követő években León Blurn leit Francia- országban az amerikai pártnak az ideológiai vezére; az elsők közöli magasztalta a leigázó Marshall- t orvét, az elsők között szállt szembe a potsdami határozatok­kal. amelyek egységes, békesze- rctő, demokratikus állam kereté­ben akarták feléleszteni Német­országot. A francia munkásosztály gyű­lölettel emlékezik vissza Blumra, és ezt a gyűlöletet, érzi a jelen­legi jobboldali főkolompos, Jules Moch, Ramadier és a többiek iránt is. E gyűlöletnek legjobb bi­zonyítéka az a hanyatlás és vál­ság, amelyet a szocialista párt él át és taglétszámának állandó csökkenése. Két év alalt — 1947- íől 1949-ig — 270 ezer tag, vagyis az összes tagok 55 százaléka lé­pett ki a pártból. A helyzetben azóta semmi javulás nem mutat­kozik. A francia munkásosztály Ugyanúgy gyűlöli Blum híveit, mint az amerikai betolakodókat. ScSmmaclierék és Saragaték bűnös mesterkedéseit Otto Grote­wohl, W. Peter, Pietro Rossi és Gíuliano Paietta leplezte le. Megmutatták az angol és francia jobboldali szocialisták aljasságá­val vetekedő nyugatnémet, és olasz álszocialisták igazi arcát, A jelenlegi nemzetközi élet leg­fontosabb kérdésében — a háború és a béke kérdésében — a jobb­oldali szocialisták a háborús gyúj­togatok aktiv ügynökségének, a béke legádázabb ellenségeinek sze­repét töltik be. Nyíltan szembe- száilnak a békevédelmi mozgalom­mal. az atomfegyver eltiltására irányuló követelésekkel, ellenzik a fegyverkezés csökkentését és minden eszközzel előmozdítják a háborús őrület szitását, a hábo­rús uszítást. Különös erővel hang­zik ma Sztálin elvíársnak az a megállapítása, hogy a szociálde­mokrácia ,,a kapitalizmus legfőbb támasza a munkásmozgalomban az uj háborúk és intervenciók elő­készítésében’. A jobboldali szociáldemokrácia leleplezése rendkívül fontos a bé­kéért, a demokráciáért és szocia­lizmusért vívott harc szempontjá­ból. Könyvszemle Magyarország uj arca — Album a II. Pártkongresszusra — Pártunk harcainak és ered­teinek. a magyar nép fejlő- l znek hű tükrét mutatja bs a íagyar Dolgozók Pártja II, Kon­gresszusa alkalmából készült szí­nes, gazdag képanyagot tartal­mivá album. Az album rövid tőr­énél i visszapillantást vet az el- enforradalmi rendszer, a fehér ?rror elleni illegális küzdelmek­re és összefoglalja a felszabadu­lástól a fordulat évéig, a mun­kásosztály hatalmának Ikivivásá- ;g, az egységes munkáspárt nxeg alakulásáig megtett utunkat. A fordulat éve óta népünk ha- almas fejlődést ért el. Három- íves 'tervünkkel nemcsak ujjáépi- ettük az országot, de m egterem - ettük annak a lehetőségeit is, hogy rátérjünk a. szocialista gaz­daság felépítésére. Ötéves tér vünkkel pedig megkezdtük a szo­cializmus alapjainak lerakáséit. Magyarország átalakítását ipari állammá, amely fejlett, korszerű mezőgazdasággal rendelkezik, az album bemuíiaifja ennek a törté­nelmi átalakulásnak jelentőségé és főbb eseményeit, végig kiséri azt az utat, amelyet Pártunk ve­zetésevei! megtelitek a magyar dolgozók. Országunkban ma már a hata­lom szilárdan a munkásosztály vezette dolgozó nép kezében van. Ezt fejezi ki alkotmányunk, ez: tanúsította a helyi 'tanácsok meg­választása, ezt bizonyítják azok n munkások és dolgozó parasztok, akik az állami vezető állásokban vállalatok, üzemek élén képvise­lik az országunkat vezető mun­kásosztályt, továbbá .azok a mun­kás és parasz'fiatalok, akik ma Néphadseregünk tisztjeiként ébe. ren őrzik dolgozó népünk nyu­godt, épitő munkáját. Kötiyvalakban megjelent a varsói Békekongresszus anyaga A Sziikra könyvkiadó „A var­sói Békekongresszm, 1950 novem­ber 16—22" címmel kiadta a varsói Békekongresszus anyagú ikönyvalatkban. A tkötet tartalmazza a varsói Békekongresszus törté ne’.mi jelentőségű határoza ai valamint az ott elhangzott legfon. O'Sabb beszédeket. A ikötét ezen­kívül bőséges képanyagot is tar- .lailmaz. A Béke Világtanács egyesítse a Nyugat-Németország uirafelíegyverzése elleni mozgalmat A Béke Világtanács csütörtök délelőtti ülésén Yves Farge, az el­nökség tagja mondott beszédet. Beszédében éles hangon ostorozta a washingtoni kormány Nyugat- Németország és Japán katonai, ha­talmi potenciálját kiépítő terveit. Rámutatott: — Ha Japán ás Nyu- gat-N émciország lefegyverzéséért olytalott harcban kivívjuk a győ­zelmet. akkor elősegítjük a béke diadalát. A csütörtök délutáni ülésen megkezdődött a vita Yves Farge beszámolója felett. Felszólalt Pé­ter János, a magyar református egyház püspöke, aki többek között Sztálin elvtárs nyilatkozatának je­lentőségéről beszélt. Ezután nagy beszédet mondott Kuo Mo Zso, a Béke Világtanács tagja. Beszédében különös figyel­met szentelt Japán remilitarizálása kérdésének. Javasolta, hogy a Bé­ke Világtanács indítványozza a külügyminiszterek tanácskozását a potsdami egyezmény valóraváltá- sának érdekében. Utána Kavamura japán küldött. Jose Bergamin író, spanyol kül­dött, majd Ilja Erenburg szovjet író szólalt fel. Erenburg felszólalásában Nyugat- Németország kérdésével foglalko­zott és többek között ezt mondot­ta: — Meg vagyok győződve, hagv ha a megszállók megengednék, hogv megkérdezzék a lakosságot: f:lAl- lítsák-e újra a Wehrmochcot. vagx Vasárnap, 1951. f^br. 2“ ne, akkor a németek 90 százaléka nemmel felelne. — A mi magas szervünknek, a Béke Világtanácsnak, amely a né­pek igazi képviselőit foglalja ma­gában, egyesítenie kell a Nyugat- Németország ú jraf elf agyvérzése el­leni mozgalmat. Az album bemutatja épitő munkánk lendületét, az ö'éves terv megvalósításáért folytatott hősi harcot az iparban és a me­zőgazdaságban s gazdasági éle- ;ünk öbbi ágában. Képekben, grafikonokban szemlélteti hatat- ías alkotásainkat, fejlődésünk Idigi eredményeit. Bemuia'ja, .ni* jelent a szocializmus épitcsc kulturális fejlődésünk terén, is­merteti a népünk soraiban leját­szódó kulturforradalma\ amely­nél',c eredményeként felszámoljuk sokévtizedes kulturális el-miara- dottSágunkat. Eredményeink védelmében, bé­kénk, nyugodt, épitőmunkánk biztosításáért felsorakozik minden becsületes magyar dolgozó. A bék-emozgaílomna'k, amely szerte a világon 800 millió embert fog össze, a magyar nép is elszánt harcosa. Az album bemutatja, hogyan teljesítik feladatukat' a magyar dolgozók a béke front­ján. Békés épitőmunkánk ban és harcainkban oh áll a magyar nép élén, vezeti, irányítja, neveli és uj sikerekre lelkesíti a dolgozó­kat a Párt és mindannyiunk meg­becsült és szeretett vezére, Rá­kosi elvtárs. Az album címe egy­úttal egész tartalmát is kifejezi. A Párt álfái vezetett dolgozók hősi munkalendüleie- odaadása és ál­dozatkészsége. amely kifejezésre jut a kongresszusi verseny során tett felajánlásaikban, és a vállalá­sok végrehajtásáért vivőit ke­mény küzdelemben is, adja meg népünk erejét a nehézségek le­küzdéséhez, a szocializmus építé­sének győzelméhez. A Párt ere­je, helyes vezetése a biztosítéka haladásunknak» boldog, napfényes j övőnknek. Minden fejsze*ben hangsúlyoz­za, minden képével azt fejezi ki az album: eredményeink forrása, a magyar dolgozók munkájának támasza, épitőmunkánk Útmutató, ja a Szovjetunió, amely a felsza­badítás óta állandóan mellettünk ál! és tapasztalatainak gazdag tár­házával- számtalan formában megnyilatkozott segítségével csak. úgy. mint az imperialisták be­avatkozó kísérlete ellen a béke aktív véde’mévei bebizonyította, hegy népünk legigazibb és leg­önzetlenebb barátja. De nemcsak ezt fejezi ki az al­bum, hanem kifejezi azt is- hogy a, magyar nép, amely előtt évtize­deken át a legvadabb rágalmakat szórták a Szovjetunióra, ma már egyre nagyobb birodalommal for­dul felszabadítója és segítője felé és egyre mélyebb érzéssé válik benne az őszinte szeretet és ra­gaszkodás a világ dolgozóinak példaképe, a békéért folytatott harc lángeszű vezére, a nagy Sztá­lin iránt. A hét könyvei SZIKRA KÖNYVKIADÓ: Sztálin: Beszámoló a SZK(b)P Központi Bizottságának munká­járól, a XVUl. Pártkongrasszu son. (Marxizmus-leninizmus kis­könyvtárai 77. sz.) 64 oldal, fűzve 2.— forint. Kádár János: A Párt irányiló szerepe a szocializmus épilésé- be.i, az állami és gazdasági szer­vek irányításában, a tanácsokról. fMDP pártfőiskolájának eloadá sai 10. sz.) 28 oldal, 0.80 forin: fűzve. A harmincéves Francia Kom- rmmisia Pánt (Nemzetközi kérdé sek 49. sz.) 81 oldal, fűzve 2 fo­rint. A varsói Békakopgresszus. 260 oldal, fűzve 9.— forint. Az amerikai imperializmus ide- lógiája r.s politikája, .390 oldal, ‘űzve 12.— forint, kötve 16 ío- "i.-iL ZÉPIRODALMI KÖNYVKIADÓ Fazekas Mihály: Ludas Ma v Szépirodalmi kiskönyvtár 7) 16 oldal, fűzve 2.— forint. Móricz Zsigmondi: Válogatott, elbeszélései: (Magyar klassziku­sok) 300 oldal kötve 20.— forint. Sándor Kálmán: Szégyenfia (re­gény) 332 oldal, fűzve 18, kötve 21.— forint. Szabadság: Magyar írók antoló­giája. A Magyar Dolgozók Pártja ti. Kongresszusának a magyar írók, 412 oldal, fűzve 17.50, kötve 24.50 forint. UJ MAGVAK KÖNYVKIADÓ: A- Tolsztoj: Kenyér, 3. kiadás 278 oldal, kötve 15.50 forint. Van ilyen Párt (versantológia) '36 oldal, fűzve 10.— forint. IFJÚSÁGI KÖNYVKIADÓ: Szüdi György: A forradalom katonája, Verses elbeszélés, 0-1 oldal, fűzve 5.— forint. Fagyejev: Az ifjú gárda, 510 ■ldal. kötve 24.— forint. Hős pionírok (elbeszélések) Úttörők kiskönyvtár) 6-t oldal, izve 1.50 forin*. Panlyclf jeo Bogdánov: Harcos ifjúság (elbeszélések) (Úttörő -kis­könyvtár) fűzve 1.50 forint.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents