Zala, 1951. január (7. évfolyam, 1-25. szám)
1951-01-19 / 15. szám
„Titóékiiál íüdözik a nemzetiségeket — mi, horvát anyanyelvűek itt boldogok, egyen ranguak vagyunk“ Bilién a mérleg nyelve. — Kettő- száz, kettőharminc. No még csak! Add ide azt a tízdekásat is! Elbírja nyűgöd'an — szól oda a tótszerdahelyi termény fel vásárló Kukuruzsnyák Rémus, a helyi békebizottság elnökének, aki éppen a kukoricabegyüjtés állásáról érdeklődik. 100 százalék C-re! — Pontosan két mázsa negyven kiló! A mérlegjégyet és a vételijegyet rögtön kiállítom, Prosze- nyákné. Ameddig ez a művelet megtörtént, Kukuruzsnyák Rémus csendesen olvasgatott, böngészgette a Zalát. A gyilkos banda túltesz Hitleren is ! — De igen belemélyedt kend abba az újságolvasásba — szól oda Barinécz József, miután mázsára dobta ö is az odahaza gondos számít gatás u‘án feleslegesnek talált egv zsák kukoricát és árpát. Kukuruzsnyák elvtárs valóban belemerült az olvasásba. Még csak fel sem pillant. Az ajka is mozog, amint falja a szemével a betűket— Na nézzetek ide csak- Ez áll iií: A gyilkos Ti ó-banda elnyomja a Jugoszláviában élő nemzetiségedet. — Feljebb tolja egy kicsit a pápaszemet. Körülveszik a békebizottság el- r' 1 Barinécz József Proszenyák Mártonná és az éppen ebben a pillanatban betoppanó Tislér 1st - vánaé. Aztán négyen hajolnak az újság fölé. — A belgrádi gyilkos és kémlitikát folytat, mint a hitleristák és az angol-amerikai gyarmatosítók — olvassa fennhangon Bari- necz József. Üsszevíllannak a szemek. A pillanatnyi csendet Pro- szenyákné töri meg: Borzalmas terror, elnyomás — Tudom én, írták az enyémek, hogy a horvátok a legborzalmasabb terrornak és elnyomásnak vannak aláve ve. írják szegények, hogy különösen itt, a határmenti vidéken a Tito-banda háborús készülődései még csak súlyosbították a helyzetüket. Éjszakának idején telepítet ék ki őket. Azt is tudom, hogy deportáltak és letartóztatlak többeket a horváí anyanyelvűek közül. — Mi pedig ebben az országban, mint a Magyar Népköztársaság polgárai egyenlő jogokat élvezünk. Biztosítja számunkra ezt az alkotmány — veszi át a szót Tislér Istvánná- — Emlékszem még szinte szószerint az idevonatkozó paragrafusra: „A Magyar Népköztársaság a területén élő minden nemzetiség számára biztosítja az anyanyelven való oktatásnak és nemzeti kultúrája ápolásának a lehetőségét is.‘‘ Ez igy is van nálunk, Tótszerdahelyen isi Biskop>cs egyetemen tanul... Sommer Fali megyei tanácstag! — Úgy bizony. Nálunk, a dolvát vagy szlovén, vagy tót, román megkülönböztetés, nálunk csak dolgozók vannak és a dolgozó egyenrangú polgára a Magyar Népköztársaságnak. Biskopics Márton közülünk ott tanul a pécsi egyete- rtien. Sommer Pál ifjúmunkás a megyei tanács tagja és aztán if van ni, Kiikarusnyák Rémusz, ö a mi tanácselnökünk. Nem is egy tisztet adtunk a községünkből a mi hadseregünknek, rendőrségünknek — kezdi sorolni Petrícs Istvánná. Szilárdan állunk a Párt, a béketábor oldalán •— A kulturotthonunkban horvát anyanyelven szárnya1 az ének. Horvát, magyar dolgozók együtt kiáltjuk át a drótsövényen, együtt a ma még elnyomás alatt szenvedő jugoszláv nemzetiségiekkel. hogy vesszen Ti o! Zsivió Sztálin! Zsi- vió Rákosi! Magyarnak, horváfnak egy a jelszó: Béke! Aki pedig a mi békénkre tör, azt mi bizony orron csapjuk! Barinécz József is megmondja a maga véleményét: — Én is szilárdan állok a béke mellett, a Párt mögött ,a ■ kormányzat mögött. A 120 százalékos terménybeadásom és a 600 lórin'os békekölcsönöm is ezt bizonyítja. De igy gondolkodik nálunk mindenki. A többi horvát ajkú dolgozók is ugyanolyanok mint én. Barinécz Józsefekre számíthatnak odaát a szabadságukért harcoló, a Títo-banda által ma még elnyomott horváf és más anyanyelvű dolgozók. (Juhász) Hahót majd erről számol b© liánul, a cwym ic^ua^yuuu községe. Egy házsor az egész falu, de legalább öt kilométer hosszúságban. Azt gondolná az ember, hogy ami a falu egyik végén történik, csak napok múltán jut el a másik részébe. A tények azonban az ellenkezőjét igazoljákA falu verse'nyíáblája előtt nap mint nap csoportokban állnak az emberek az alsó és felső falurészről is. Élénk vita folyik itt nap mint nap. — Ez igen. A mi takarmánybeadásunk 251 százalék! — halljuk özvegy Borbás Jánosné szavait a kis csoportosulás közepéből. — Meg van a népnevelő munkánk jó eredménye. Persze az is szükséges, hogy mi tanácstagok mutassunk példát a faluban. Magam is 210 százalékban teljesítettem kukoricából is a beadást. A burgonyából négy zsákkal vittem be C-re, Dávid József 5 gyermekes dolgozó kisparaszt sem engedi ám magái. — Nézze csak, Borbásné. Ott az én nevem is a dícsőségtáblán. — Aztán olvassák, hogy takarmány- gabonából 250 százalékos az eredménye. — Mi kommunista népnevelők, tanácstagok jó példával kell, hogy előljárjunk- Meg is tesszük. 100 százalékon felül van a faluban minden téren a beadás. Az ipari növények termelési szerződéskötése is megtörtént. Az öreg Kovács bácsi megszólal. Csendes, szűkszavú ember, dé amit mond, annak veleje van. Most mintha bátrabb lenne ö is az eredmények láttán. — Nem mondom. Az első időkben úgy voltam, hogy ráér az a kukorica; Kibízlaítam azt a két mangalicát. Felmértem, mennyi szükséges az apró jószágoknak. Maradi olyan három mázsányi körül. Aztán, amikor maga jött hozzánk. Borbásné és elmondta, hogy lám a demokrácia milyen gyönyörű kultúroíthont, miegymást adott nekünk, a Tervtől még mi mindent kap a község, elgondolkodtam. Mihaszna ember lennék, ha most, amikor az üzemi dolgozók munkájuk legjavával készülnek a Párt- kongresszusra, akkor én, Kovács István, kivonnám magamat a mi államunk iránti kötelezettségem alól. Igaza volt. Tegnap be is vittem mind a három és fél mázsa *l«ngerit a szövetkezeti magtárba. béíízetem a földművesszövetkezeti részjegyeket még a héten! — hal. juk innen-onnan. Észre sem vették a hahótiak hogy máris egy kísgyülésen vannak, anol arról van szó, hogyan is ünnepeljék meg legméltóbban kommunisták, pártonkivíiliek, férfiak, asszonyok a februári Pártkongresz- szus napját. Este aztán a kultűrotthonban falugyűlést tartottak. Zsúfolásig megtöltötték a termet. Felajánlás felajánlást követett. Ki a termény, begyüjtés, ki az állattenyésztés fejlesztése, ki pedig a Szabad Föld Téli Esték hallgatóinak a létszámemelését vállalta jó felvilágosító munkával. Aztán írásba foglalták és összegezték a határozatot és versenyre hívták ZáJászéhtbáíazs községet: „Vállaljuk, hogy a gyümölcsfák megtisztítását február 10-re pontosan elvégezzük. A terménybe gyűjtésben elért eredményeket a Kongresszus napjáig nyolc százalékkal emeltük. 120 új Szabad Nép előfizetőt szerzünk február 10-ig. A verseny eredményét február 24-én falugyűlésen hirdetjük ki". \ ?e/c(ői§cs'válttMzló után uj élet kezdődőit az andorházi „Harcosiban Andorhá^a 101 f, A szétszórt tanyaépületek között még alig tört meg a sötétség, máris megindult a munka, A botos ispán ott ordítozik az udvar közepén. [íjra csend lesz. Csak a kerekes kút csikorgása sir bele fájdalmasan a ködös hajnali levegőbe■ Szekerek zörögnek. Minden reggel igy kezdődött a munka Andor házán a Hertelendi uraság 1000 hokijának minden tanyáján. A megfeszített nehéz munka késő éj- s„okúiba nyidott. Robot-emberek vonszolták magukat hazafelé, a Hertelendi-uraság kizsákmányolt. kisemmizett, béresei. Az emberek fényes nappal is sötétségben éltek. A nyomor vételt árnyat rájuk. Földet osztott a nmn^Asosztáfy 1945-ben virradni kezdett. A szovjet ágyuk dörgése, a szta. linorgonák üvöltése és a. fasiszták futása kisérte az uj élet virradatát. Kisütött a szabadság napja. A kommunisták földet osztottak. És a romok felett, melyet a fasiszták hagytak maguk mögött, nem gyászos sirás, hanem a diadalmas munka lett úrrá- Ahogy mulot az idő, úgy lett boldogabb, szabadabb az életük az Andorháziaknak. 1949- december 17-én tszcs-t alakítottak Szabó Jenő 6 holdas, Bokor József elvtárs 10 holdas, Vas József 5 holdas dolgozó parasztok és a többiek. 15 taggal, 102 hold földön kezdték meg a munkát- Ma már íí taggal, 296 hold földön gazdálkodnak. Szarvasmarha állományuk jelenleg 29 darab. Égy sertéstenyész törzsük van 20 darab kocával és ezenkívül 100 darab hizódisznójuk. Ma már a tegjobb termelőcsoportok között emlegetik Zalában. Nem volt könnyű idáig az ut. A Párt megmutatta a helyes irányt, de mig idáig értek, sok nehézséggel kellett megküzdeniük. Megtaláltuk és kitágítottuk a fő hibákat Erről beszél Szabó Jenő a tszcs elnöke. — Nem olyan régem még a veszekedés, viszály - kodás napirenden volt. Javában folyt a kétlaki gazdálkodás. Mindenkinek kívül volt a földje. Úgy gondolkodtak, hogy először az enyém, másodszor megint az enyém, aztán majd ha lesz szabad idő, akkor jöhet a tszcs. Nem •rezték magukénak a csopor- ot a tagok. A vezetőségbe íb ' furakodott az ellenség. A tagság, ha lassan is, de adatára ébredt, hogy igy nem tudnak eredményes munkát végezni. Megtalálták a hibát, Az ellenséget kipenderi- tették a vezetőségből és meg- s ürítették a kétlaki gazdálkodást. a vezetőség választás után. Má.r mindenkinek a 1‘Öldjo kö~ nősen van megmunkálva. 1 Párt útmutatásával haladunk előre Állataik olyan szépek és ápoltak hogy a környéken nem találni párját- Minőségi munkát végzünk. Takarmány- répából ho Idán kint 300 mázsa, volt a termés. A vetéseink kifogástalanok. A biztos jövőbe nézünk, mert követjük a Párt útmutatását. így kell, hogy legyen minden termelőcsoportban. Lassan hajnalodik. Az au- dorházai ,,Harcos"’ tszcs földjein oszlik a köd. Az udvarban megelevenedik az élet, mondhatjuk úgy is, hogy pezseg. Az istállók felől vidám forradalmi induló hangját hozza felénk a szél, A tszcs dolgozói köszöntik a reggelt. Kedvvel indulnak munkába. Meguknak dolgoznak már. A vezetősógvá- ’asztó taggyűlés óta igazán. Megtörtént az itatás. Az udvaron asszonyok söpörnek- Kacagásuk messze elhallak. szik. Szabad emberek dolgoznak itt, A Dalim gépállomás dolgozói jól végzik a munkát, a konyha is helyt áll magáért, mert ízletes és bőséges élelemmel látja el a dolgozókat. Csak egy a hiba. A gépállomás Nagykanizsáról úPy kaphat kenyeret, ha a járási tanács valamelyik pékhez egy írást küld át, hogy a palini Gépállomás részére a szükséges mennyiségű kenyeret kiadhatja. Amikor a földművesszövetkezet ügyvezetője a hiányosságot ki akarta küszöbölni, illetékes helyen a következő felvilágosítást kapta: az ügyet jelentse az ÁMG megyei központnál, a központ forduljon a megyei tanácshoz, a megyei tanács intézze e\ a járási tanáccsal, a járási tanács értesíti a palini gépállomást, a gépállomás értesíti a péket, mire a pék visszaériesiti a gépállomást, hogy a szükséges mennyiségű kenyér elszállítható. Nahát! Ennél aztán bürokratikusabb utat még a bürokrácia virágkorában sem találhattak vo\na ki. De a gépállomás kenyérügye még a mai napig sem oldódott meg. Nugyradai dolgosé parasztok a Pártkongresszusért Nagyradán is olvasnak újságot, hallgatnak rádiót, igy a községbeliek tudomás} szereztek arról, hogy országszerte milyen hatalmas mun-, kafelajánlási mozgalom van kibontakozóban a Pártkongresszus tiszteletére. Előbb azt hallották, hogy legnagyobb gyáraink munkássága tett lelkes felajánlást utána a gépállomások, termelőcsoportok állami gazdaságok felajánlásairól hallották. Árpa és zab vetés február 24-ig — Ebből mi sem maradhatunk ki — mondta Csönge József, a községi tanács végrehajtó bizottságának tagja. — A Párt Kongresszusát mi is megünnepeljük hiszen a Pártot mi is szeretjük. m°rt a Párt mindent jelent nekünk. Példát is mü+a+ott a kö/ség dolgozó parasztjainak: elhatározta. hogy — ha az időjárás is kedvez — « Pártkongresszus idejéig 300 négyszögöl zabot fog elvetni. Kéz deményezé&e hamarosan számos követőre talált a községben főleg a népnevelők és a tanácstagok körében. Bernáth József elvtárs, aki nagy lelkesedéssel végzi népnevelő-munkáját 300 négyszögöl zab és 200 négyszögöl árpa vetését ajánlotta fel. Tulok Dezső tanácstag már többet vállalt: —• tíOO négyszögöl árpát és 500 négyszögöl zabot vetek e1 a Pártkongresszusig - mondta. — Ezzel is meg akarom mutatni, hogy mi dolgozó parasztok méltók vagyunk a munkás oszífPhr*?.! va’ó szövetségre Tszcs alakítás, gyiinzolesfatisztit ás... Aztán egymásután tették meg felajárásaikat a közsé" ’öbbi dolgozó parasztiéi is Legtöbbjük — mint Farkas Péntek, 1951. Jan, 19. Lajos és Tulok György is — az árpa és a. zab elvetését vállalta el a Pártkongresszus tiszteletére. Bizonyosak benne, hogy a korai vetésnek több termés lesz az eredménye, ami ugyancsak méltó lesz kon- cr essz u si f el aj án lásukh oz. S mig a dolgozó parasztok ilyen felajánlásokat tettek, a községi tanács sem maradt tétlen. Nagyrada dolgozó parasztságával egyetértésben megtette a tanács az egész községre vonatkozó felaján- 'ást. Ebben vállalták többek között, hogy a Kongresszusig elvégz’k községszerte a gyü- mölcsfatisztitás. ápolás és permetezés munkáját. Ahol lehet, kiszé’esitik a gyalogjárókat és fel is töltik azokat hogy esős ’dobon is használhatók legyenek. A község dolgozói kollektiv munkával roudbehozzák a-z egyesitett lege’őket- A tanács Ped’g fogja az elkészítő bizottság munkáját, hogy a községben megalakulhasson a Pártkongresszus napjáig a termelőcsoport Mi vagyunk a népért — Azon leszünk, hogy ez megtörténjék — mondja Lukács László, a községi tanács titkára. —• Tudjuk, hogy ennél méltóbban nem is ünnepelhetnénk a Kongresszust, mind- annyiunk nagy ünnepét, A községi tanács dolgozói sem akartaik kimaradni anagy- radai felajánlási mozgalomból. Elhatározták, hogy a miniszter- tanács rendeletének szem előtt 1 áldásával minden vonalon küzdeni fognak a takarékosságért. A község dolgozóival pedig —■ akik hozzájuk fordulnak ügyes-bajos do’gaikkal — még előzékeny ebbek lesznek mert nem felejtik cl elvüket» hogy „Mi vagyunk a népért, nem pedig a nép miértünk“. — A Za’a megyei rendőrkapitányság vezetője felhívja a népi demokráciához hű. 2Ö—25 év közötti, lehetőleg kaíonaviseh férfiakat és 18—30 év közötti nőket, hogy a rendőrséghez vaió felvé l'0-7b oVolr tást a Jeeknzelebbi rendőri szervnél (rendőrőrs, járási vagy vámsí kapitányság) kaphatnak.
