Zala, 1951. január (7. évfolyam, 1-25. szám)

1951-01-03 / 1. szám

Sztálin nevével a felemelke útjára tértek a salaapáti apátság egykori cselédei Teli tájjá szelídült a zalaapáli határ, de körme van a szélnek és erősen kaparja az ember ar­cát, amint a kanyargó árkok, girbe-görbe partjai mellett hala- (lünk a faluba. Az uj friss hó­esésben emberi lábnyomok mu­latják az utat. Itt a legsűrűbbek a nyomok. A zsalu hézagain ki- szüremkedő pezsgő beszélgetés üti meg a fülünk. Valóban itt jöttek össze az egykori zalavárl apátság cselédei. Döntsünk a jövőnket illetően Itt van Asperján György < szentkirályi kulák kisemmizett, megalázott bérese, akit a mun­kásosztály, a Párt 5 hold föld­del ajándékozott meg 1945Jben Ma a nép bizalmából tanácselnök Apátiban. Kívül állott az életnek szinte minden olyan megnyilvá­nulásán Holicska Józsefné, a gő gös apátság volt cselédje is, ami emberivé teile volna munkáját és könnyített volna a sorsán. A ina­iba gazdája lett ő is a dicsőséges Szovjet Hadsereg felszabadj ló harcai nyomán. Mosit összejött?! 15eke József, Pál József 10 hol das dolgozó középparaszt és li- x-nöten-huszan még rajtuk kívül, hogy döntsenek: Rálépnek arra az útra, amelyet minden doJgo zó kis- és köz'épparasztnak ajánl a Párt. — Emberek! — kezdi Asperján György elvtárs. — A kulák ok és az apátság szorító halálgyürüjé- ben vergődött a mi falunk a múltban, mi pedig a kulákok és a klérus karmaiban. Csak a Párt által megjelölt ut a helyes Pál József középparaszt nem tudja megállni, bogy közbe ne szóljon: — Vergődtünk egyik napról a másik na mi is veletek együtt. Az­tán csak az a hit vitt előre ben­nünket, hogy a hosszú évtizedek mozdulatlansága után egyszer csak megváltozik felettünk a vi­lág. Azt mondom, hogy balga emberek lennénk mindannyian, ha az előttünk kézzel fogható jó példák nyomán nem a szövetke­zést választanánk. Na nem úgy, mint a szomszédos szentgyörgy- vári tszcs, ahol nem úgy megy a munka, ahogy kéne, hanem összefogunk becsülettel aztán le­pipáljuk őket. Hanem úgy gaz­dálkodunk, mint a zalabériek, ahol most jut uj ruhára, meg csizmára, 20 forintos a munka­egység­Szó, ami szó, a zalabériek való­ban jó munkát végeznek. Bár még a munkához -való viszony tekintet ében van bizonyos javí­tani való. Már messze az éjszakába jár az idő. de ez a 20—25 ember, asszony csak szövögeti a jobb jövő fonalát. 21 tag, 86 hold föld: es a „Sztálin“ tszcs Prótár István teszi le a ga­rast: — Nézzétek, a föld szereteíe, a földdel való gazdálkodás, sze­retje, majd leküzdi a nehézsé­gek:!. Én örömmel belépek a csoportba feleségemmel, a föl­demmel, állataimmal együtt. Ér­demes parasztnak lenni, ha igy dolgozhatunk, közös erővel. Még meg is tapsolják a talpraesett felszólalásáért. Csak a megindu­lás ment kicsit nehezebben, aztán igy nyilatkoznak sorra Pál Jó­zsef 10 holdas középparaszt, As- pe-rján György tanácselnök, vé­gül összevetik az eredményt, az­tán kijön, hogy a tartalékterület­tel együtt 86 és fél hold földje lesz a csoportnak. Időközben megérkezett a járá­si tanács mezőgazdasági osztá­lyától Németh elvtárs is. Elmond­ták neki, mi a szándékuk, öl perc sem telt freie, előkerült a kalamáris és a belépési nyilatko­zatok alá szálkás, de határozol! vonásokkal Pál János középpa­raszt kanyarintotta oda elsőnek a nevét. Aztán igv következett utána a többi huszonegy. Nevet is kapott a csoport. Büszke ne­vet „Sztálin.“ A reménytelenség sötétsége el­oszlott Zalaapátiban is. Uj életre szövetkezeit az uj esztendő kü­szöbén 21 zalaapáli dolgozó pa­raszt. (J. I) Az ellenséjí veresébe — a uii győzelmünk! Ml A KIFIZETŐDŐBB? Amikor a hajnal ráküszönt a Mz ideérj ivei olajtelepre és a nap bágyadtan tekint szét a gyö­nyörű ^vidéken, a szerteágazó utakon“egy irányba tartó embe­reket pillant meg. Hajlongva ta­possák dombnak fel a kerékpá­rok pedálját és megkönnyebbül­ve dűlnek hátra a nyeregben, ha lejtő következik. A környező falvak öntik a munkások százait a telepre, amely olt fekszik a völgykatlanban és a dombok, mint egy bástya kerítik körül. Otthon talán senki sem maradt. Az asszonynak más dolga is van, mint a ház körül tenni venni, az öregeknek“,ha vannak, nem le­het pihenésük, mert minden erőt kisajtol ám a föld az em­berből, mig termékeny talaj lesz belőle. Kegyetlen vérszopó a föld, ha az ember maga akarja megművelni, csak akkor juhászo.. dik meg, ha sokan összefognak •ellene. — Szóval főhet az ember fe­je egész nap, még éjjel is, amíg el nem alszik, hogyan lehetne valamennyit kihúzni a földből akkor is, ha nincs más dolga, mint gazdálkodás. Hát amikor az embernek még olyan munká­ja js van, amit jobban szerel... igy huzza a szót Kodela Árpád, az üzem kámaházai munkása és fáradtan legyint. ■— Van vagy három holdunk. Az igaz, hogy nem az én nevemen van, de családé és ki dolgozza meg, ha én nem?! így aztán a nyári nagy dologidőben nem csoda, hogy az ember fáradtan állít be ide az üzembe, ami pedig többet ad, mint a három hold az ilyen gaz­dálkodás mellett 5 évig. így érlelődött meg Kodela Ár­pád agyában a gondolat, hogy beállít az üb-be és mivel már törvényes lehetőség, kedvezmény is van rá, felajánlja a földet az államnak. Kérdezte, hogyan le­het az egész dolgot elintézni. Azt válaszolták neki, hogy a községi tanácsnál. Ezt mondták akkori­ban egy pusztaszentlá'szlói és egy Eredményes munkát végeznek a nagyrécsei politikai iskola hallgatói A bér nagyrécsei Vörös Októ- fermclöcsoport párthelyi­ségében barátságosan izzik a,z akácfa parazsa. A nehéz ba­kancsok és csizmák sarát az ajtó előtt ágseprővel nagy­jából lelökik az érkezők. Az alapfokú politikai iskolára sy ülnek a récsci dolgozók. Ezen az estén a multhe-ti anya­got beszélik meg: ..Hogyan éltek a dolgozók a Horthy- rendszer alatt, s hogyan élnek ma ?“ Nagy az érdeklődés az anyag iránt, ami nem is csoda. Hi­szen az iskola hallgatóinak túl­nyomó része az uraság igavonó cselédje volt valamikor. S most a hozzászó­lásokból sorra kiderül, hogyan vette le vállaikról ezt az igát a dicsőséges Szovjet Hadse­reg, hogyan lett az ő hazájuk az ország, s hogyan építik most szebb jövőjüket, a bol­dog szocializmust. Mindezeket kérdéseket elméleti, szem­pontból világítják meg- Az elméleti kérdéseket Pár­tunk útmutatása szerint össze­kapcsolják a napirenden lévő fonjos gyakorlati problémák­kal is. A kérdésekből és fele­letekből luderül. hogy-a hall­gatók ezeket a problémákat is hmerik. Tisztában vannak azzal, mi ■az állami fegyelem, azzal is, hogy mi a munkafegyelem és ezen keresztül azt is tudják, mi a feladatuk. Az iskola hall­gatói kivétel nélkül népneve­lők is. Ők a középfokú politikai iskola hallgatóival összefogva indultak harcra a termelési szerződéskötés, a terménybe­gy üjtés, az iskolai lemorzsoló­dás elleni harc sikeréért. Harcuk fegyverei jók voltak. Az iskola hallgatói­nak fegyverei a mi szeretett Pártunk fegyverei. Az elmé­let ez a fegyver amellyel küzdenek a békéért, a szocia­lizmusért. Ezzel mentek a falu dolgo­zóihoz. akik valamennyi üké t a kommunistákat megillető szeretettel fogadták. Azzal a szeretettel, amilyen megilleti a mi Pártunkat és Rákosi elv- társunkat­Kreiner Józsefné, az alap­fokú politikai iskola párton ki\ü]i hallgatója vájjon ho­gyan értékesítette a tanulta­kat? Elment a Tüskevár dol­gozó parasztjaihoz és megma­gyarázta nekik, mit jelentene egy háború, s mit jelent ne­künk a teremtő béke. Megma­gyarázta, hogy minden becsü­letes dolgozó Parasztnak a Párt. által mutatott utón keli haladnia, s ezzel járuljon hozzá ahhoz az épitő munká­hoz, amit a Párt vezetésével végzünk. A pártbeli hallgatók közül nehéz kiválasztani. melyik végzi jobban munkáját, hi­szen valamennyien derekasan kiveszik részüket a feladatok megoldásából, amit a Párt rájukbizott. így értük el, hogy a község az elsők kö­zött volt a termelési szerző­dések kötésében, s igy végez­tünk jó inunkat a termény be­gyűjtésben. Ezeket a felada- kat nem kampánynak tekin­tettük. hiszen népnevelőink tudják, hogy a szocializmus épitésc nem kampány. Ezt ne­künk szívós munkával, az el­lenség elleni szakadatlan harc­cal kell végeznünk. Ezzel biz­tosítjuk békénket. Az iskola hallgatói a nagy récsei népnevelők munkájuk­ban állandóan tapasztalják a Szovjetunió baráti segítségét, magukon érzik Pártunk és szeretett Rákosi elvtársunk fi­gyelő szemét és ezzel úgy vi­szik Nagyrécsén az osztály harcot, hogy a szocializmus építése ut.jából minden aka­dályt elhárítsanak. á arge Gábor Nagyrécse. alapfokú po]. iskola vezetője. iasztonyaj munkásnak is. De baj volt, meri másnap azzal jöttek vissza, hogy a tanács hallani s© akar róla. Hogy ők erről iné.? semmi rendelkezést nem kaptak. Pedig a tanácsok kötelessége, hogy a felajánlóit földek sorsá­ról azonnal intézkedjenek. Biz­tos, hogy kaptak erre azóta már rendelkezést is, ha csak ez kel­lett. Hát most már nincs is ilyen vonalon hiba a földfelajánlások körül, de van ennél egy nagyobb baj js ám — igy mondják a dol­gozók, ha a kétlakiság kerül szó­ba. — Meri hát rendben van. Én tudom, hogy kettőt nem lehet egyforma jól csinálni. Vagy.vagy. Aztán rendszerint az üzemi mun­ka marad el, mert otthon a bé­kesség kedvéért dolgozni kell szakadásig. Aztán itt is van a baj. •Mert az asszony, meg az öregek ragaszkodnak a földhöz, ami sokszor az övüké, nem is a mi­enk. Ők maguk nem tudják meg­munkálni, nekem muszáj. Azt mondják hiszen ott lakunk a házban, esszük azt a kenyeret, ami a földön termelt, jól esik néha a hazai szalonna is. Szóval igv... De mit mond erre Varga Ist­ván, aki Kunjáról baktat be reg- gelenkint az üzembe és egy reg­gel az üb-frs ment bejelenteni szándékát. — Három és lel hold­ja van a feleségemnek, de hogy abból valami ki is csurranjon, ahhoz az is kell, hogy inaszakad- láig dolgozzam magain is, meg feleségem :is benne. De nekem pedig ahhoz a munkához semmi kedven és jól akarok dolgozni itt az üzemben. Mit volt. mit ten­ni, az én fiz ütéseiül) öl fogadtunk emberekéit, akik dolgoztak ben ne. Piá is mert a fizetésein jó részt, aztán a zabföldünk ebben az évben annyit adott, hogy a drága pénzen Vett vetőmag sem jött ki belőle, mert nem jól mű­velték. így aztán az asszony is belátta, hogy sokkal jobban megélünk az én fizetésemből mint az ő földjéből. Vagy-vagy és aztán mind a kelten a jobbik vágyót választottuk. — Égető kérdés a mi üze­münkben a kétlakiság — mond ja Varga elvtárs, az üb-tiikára. — Munkásaink háromnegyedré­sze félparaszt és most a lervis- mértető értekezleteken is rámu attak a dolgozók, hogy ez a legfőbb oka a munkafegyelem lazaságainak. Egy pillanatra sem szüntetjük meg a jövő esztendő­ién sem a nevelő-munkát, hogy Kiszámoljuk üzemünknek ezt a libáját és rávezessük dolgozóin­at Bakod elvtár.s beszéde nyo- nán a helyes útra. S í . szankodtam. Feleségem u ráérő sorbanálló harácsolok miatt nem jutott hozzá megf elelő meny nyiségü cukorhoz és liszthez, mert azok felvásárolták. He­lyeslem nemcsak én, hanem minden becsületesen gondolko­dó dolgozó is kormányzatunk rendelkezését, hogy a cukor- cs liszljegyekct a mi érdekünkben bevezette. így beszélt Nagy 2. Sándor a zala-egerszegi fütőíiáz dolgozója, amikor tudomására jutott, a minisztertanácsi határozat. Éppen ebédszünet van a zala­egerszegi Magasépítési vállalat Kossuth-ulcai építkezésénél. A te« nemben a rádió híreket mond. A minisztertanácsi rendetet is­merteti. — Ha az élelmiszer rejt ége­tőkre és áruhalmozólzra gondo­lunk, — mondja Varga Antal segédmunkás —, ennek a ren­delkezésnek már régen kellett volna jönnie. Amennyi cukor és lisztre szükségünk van, azt mi megkapjuk. Egy kiló cukor az én havi fejadagom. A liszt pedig 2.40 kiló. Ennél többre nem is volt sohasem szükségünk. Egy biztos, hogy ez a rendelkezés, csak a feketézőknek és az áru« halmozóknak hátrányos. Újabb csapást mértünk ezzel is rájuk Emlékezem én, amikor a fa­siszta világban heti 12 deka cu­korral szúrlak ki a szemünket. Helyeslem a k°rmány határo­zatát. Cseresznyés Pétcrné tanácstag Nagy pali ban, önellátó. Öt. inkább a cukorjegy bevezetése érinli. — Beszéltem a délelőtt folya­mán több falubeli dolgozó paraszt asszonnyal. Megértet­ték cs helyeslik kormányza­tunk intézkedését. Bizonyos, hogy jegyre hatósági áron mindegyikünk megkapja a cukrot, ami feltétlen elegen dő. Schiffer Dezső 12 holdas közép­paraszt is megerősíti Csere sz- nyésné szavait, .azután még hoz­záteszi, hogy a felesége, ameddig kézbe nem ’kapják a cukor jegyet, szabadáron ma reggel vásárolt egy félkiló kockacukrot. így az ellenség ezen a téren sem zavar­hatja a dolgozók nyugalmát. Horváth István sztahanovista- kömives, a ruhagyári építkezés­nél dolgozik. — Az ellenség har ács olásait, vasf egyetemmel, szilárd harci szellemünkkel legyőzzük. Eddig is u magúid: erejéből, a Szovjet- unió segítségével értük cl, amit elértünk. Amit cselekszünk, azt a magunk érdekében cseleké rílak. Ks ha a reakció a cukor- és tiszt­ié gy bevezetésével kapcsolatban bármit is mond. azt mi becsüle- es helytállásunkkal, jó felvilágo. utó munkával visszaverjük. Ami ickik hátrányos, abból nekünk lolgozóknuk előlegünk van. Ez a íelgzci a jelen esetben is. Ha így cselekszünk és nap mint nap fel- nlágosüjuk a mi dolgozó társa, nkat, akkor megértik a rendc­eteket. A kilincs a Zuluszenliván és Nagykanizsa között közlekedő vonat egyik ko­csijának belső ajtajához tartozott, amíg volt, de most már nincs, mert eltörölt és csak egy csonk maradt belőle. Az egyik utas, aki Ge lsénél akar leszabni, indul a másik füL ke felé, hogy elhozza poggyászát. Igen ám, de az ajtó nem nyílik-, hiába szorongatja a kilics cson­kot. Mások is megpróbálkoznak vele. Hiába. Szerencsére jön a kalauz. Neki az első fogásra sike­rül. Az ajtó kinyílik és a gelsei ember poggyásza meg van ment. ve. merthogy g vonal éppen Gei­ser c ért. Később az utasok egymással versenyezve próbálják kwyüani az ajtót. Nem megy. a verseny­szellem fokozódik. Már Kanizsa- 'a erünk, de egyesek még mindig ' kiüresei varrnak elfoglalva. Megkérjük a vasutat, legyen szi­ves árulja el a kilincs nyitási tit­kát, ha ezt nem teszi, akkor javi- tcissa meg a kilincset. Az elmúlt hitek cs hónapok so­rán a megyében népünk ellensé­gei a spekulánsok, a régi rend­szer vámpírjai kulákok és más kizsákmányolok fontos közszük­ségleti cikkeink összeharácsolásá­val igyekeztek nehézséget kelteni dolgozóink között. Sorbanállásí szerveztek, rémhíreket terjeszt sit­tek, mint a fasiszta világ egyik főkolomposa, Tótlj Gyula eger- sz-egi nagykereskedő, vagy a mél­tó büntetés elől „egyelőre isme­retlen okból“ szabadon futkározó Miklós Sándor fűszeres és a töb­biák. Igen ezek és cinkostársaik na­gyobb mennyiségű cukrot, lisztet rejtegettek el lakásukon, raktára­ikban, mert hiszen ezek tárolása a legjobban megoldható volt. A minisztea'tanács a dolgozó tömegek finomliszt és cukor szükségletének zavartalan bizto­sítása érdekében szabályozta a cukor és finomliszt ellátását. — Ualodmagammái élek Égerszögen és az ellenség tevé­kenysége nyomán elburjánzott sorbanállás miatt sokat bősz-

Next

/
Thumbnails
Contents