Zala, 1951. január (7. évfolyam, 1-25. szám)

1951-01-06 / 4. szám

Koreában az egész imperializmus szenvedett súlyos vereséget —- mondotta az egerszegi békeuagy gyűlésen Kossá István elv társ A szerdán este megtartott békegyüléseii a városi kultur- liáz nagytermét zsúfolásig me- töltötte Zalaegerszeg dol­gozó nőne. Hat óra után már a karzaton sem lehetett helyet találni. A «■yöiwörüen diszi- •téáJ emelvénven vörös drapé­riával bevont talapzaton Kim .ír Szén elvtárs, a koreai nép­hadsereg főparancsnokának mellszobra állt. Oldalt Korea térkéné volt látható és a sö­tét háttérből, szélesedő vörös '•síkok sugárzásszerüen emel­kedtek ki, mintegy szimbó­lumként. hirdetve a világ héj két akaró népének a koreai néphadsereg biztos győzelmé­be vetői hitét. Fent, Sztálin elvtárs képmása felett arany- szío ü sarló-kalapács. Korea a békéért karcoló népek zászlajává vált Hatalmas taps tört fel a te­remben, mikor Kossá István elvtárs, az Országos Munka- Lérmegállapitó Bizottság el­nöke az emelvényre lépett. Ebben a tapsban dolgozó né­pünk szilárd bókeakarata nyilvánult inog. Kossá elvtárs a koreai nép szabadságharcá­ról beszélt. — Hat hóna.p óta folyik ez a harc — mondotta —, hat, hónap múlt el azóta, hogy az amerikai imperialis­ták délkoreai fasiszta ügynö­kei megindították provoká­ciós támadásukat a. Koreai ’Népi Demokratikus Köztársa­ság ellen. Hat hónapja tá­madja a 150 millió lakosú USA, a csatlós országok sa­kálhadától kísérve a szabad­ságszerető kis koreai, népet. — Az arcokon a hős koreai nép iránti szeretet és a béke­tábor megdönthetetlen ere je­niek ismeretéből fakadó büsz­keség ragyog, amikor Kossá elvtárs ezeket mondja: — Ez ct. hat hónap a koreai nép szá­rmára a hősiesen viselt súlyos szenvedések és az elmulhatat- lan örök dicsőség ideje volt. A továbbiakban elmondja, hogy az imperialisták meny­nyire elszámitották magukat, amikor a koreai harcot csak holmi sétalovaglásnak hitték. 'Azóta Korea az imperializ­mus súlyos katonai és politi­kai vereségének színhelye. 'Azóta Korea a békéért és sza- ■badságert harcoló népek zász­lajává vált. Az amerikaiak vandál kegyetlenkedései Majd a koreai konfliktusról beszélve, Vu Siu Csuan elv- társ megáll apitását idézi­u...az agressziót védekezésnek, az ellenállást agressziónak, a háborút békének, az igazságot hazugságnak akarják beállí­tani”. — Teljesen világos — mon­dotta a továbbiakban Kossá elvtárs —, hogy a koreai há­borút a Vladivo-sztoktói Szin­gapúrig terjedő terület fö­lötti uralom megszerzése ér­dekében, az amerikai világ- n r aim i tér vek végTcli a jtásá- nak megkezdésére, a szabad­ságukért harcoló és a már felszabadult ázsiai népek leigázására, a Kinai Népköz­társaság elleni támadás elő­készítésére, a harmadik vi­lágháború ki robbantására in­dították meg az amerikai im­perialisták. x\. hallgatóság arcán a megvetés tükröződik, amikor Kossá elvtárs az el­vetemült hazaáruló Li Szin Mau-féle bandákról beszél, majd Mark Twaiut idézve ezeket mondja: — „Vehessünk be, különleges zászlót. A régi zászló megmaradhat, csak a feltér sávokat fessük feketé­re, a csillagok helyett pedig tegyünk koponyákat és ke­resztbe rakott csontokat.” Mit szólna Mark Twain ah­hoz. amit ma Koreában a ÍWall Street katonái művel­nek? Aztán azokról a kegyetlen­ke dősekrő 1 I>oszóI, yrnit a bé- kés lakossággal és a foglyok­kal művelnek. — A foglyokat a börtönökben fél holtra verik — mondotta —, aztán kocsik­ra rakják, de előzőleg kezüket dróttal hátrakötik. Az em- betrhalmaz tetején amerikai rendőrök ülnek. Egy-egy ko­csira több mint 50 foglyot raknak. Az előre elkészített gödörhöz érkezve, leszórják a szerencsétlen embereket és akik még életben vannak, agyonlövöldözik és a lakos­sággal temettetik el őket. Vonják ki Koreából az imperialisták bandáikat Ezután a koreai háborúról, mint nemzetközi kérdésről beszél. — A Szovjetunió ve­zette béketábor törekvése arra irányul, hogy megszün­tesse az ellenségeskedést, hogy az amerikai betolakodó ban­dák ai vonják ki Koreából. — Aztán ismerteti azt a hatal­mas segítséget, amelyet a sza­badságáért harcoló koreai nép a kinai önkéntesektől kapott. A továbbiakban körvona­lazza azt a súlyos vereséget, melyet az amerikaiak szen­vedtek. — Itt nem csupán egy imperialista hadsereg, hanem maga. az imperializmus szen­vedett vereséget. Ez a vere­ség egyre fokozódik, mert a kinai önkéntesek egyre súlyo­sabb csapásokat mérnek az imperialistákra. A koreai ese­mények nyomán a forradalmi felszabadító harc újabb hul­láma söpör végig az egész gyarmatvilágon. Befejezésül ezeket mondta Kossá elvtárs: — Kekünk az a kötelességünk, hogy egysé­gesen, fegyelmezetten, áldo­zatkészen, minden nap jobban dolgozva, kövessük Pártunk és Rákosi elvtárs útmutatá­sait. Meg tegyük a szükséges lépéseket honvédelmünk fej­lesztésére. Ne felejtsük el, hogy a hős koreai nép értünk is harcol! A koreai nép hősi harca a mi harcunk is ! A hozzászólások inkább kér­désekben merültek ki. Szabó Jáuosné Észak- és Délkorea lépőnek egymáshoz való vi­szonyáról, egy másik hozzá­szóló pedig a Koreába kül­dött magyar kórházvonat munkájáról érdeklődött. A következő hozzászóló Molnár Pál, a megyei mezőgazdasági osztály dolgozója volt, aki igy kezdte: — Az előadó elv- társ rávilágított a koreai harcra, rámutatott az impe- ri al.i s tá k kegyet) en kedéseire és ebből, mi, magyar dolgo­zók tisztán láthatjuk, mi a kötelességünk. Meg kell mu­tatnunk az imperialistáknak, hogy mi, dolgozók, Pártunk, mögé felsorakozvai olyan erőt képviselünk. amely elölt Ösz- szeroppan mindenfajta' impe­rialista kísérlet. Jó munkáink­kal már is elértük. hogy ebben az országban nincs nélkülözés, éhezés, mint az imperialista országokban, de nincsenek ut- cáraüzött munkanélküliek sem, akiknek hogy megment­sél: családjukat az éhhaláltól, könyörögniük kell egy darab kenyérért. Kossá István elvtárs vála­sza után az Internacionálé el éneklésével végétért a nagy sikerű békegyülás. „Minket nem lehet megfélemlíteni az atomhemhával Mind többen és többen köze­lednek sietős léptekkel a tót- szentmártoni kultúrotthon fe­lé. Az ablakokból messzire su gárzó villanyfény az egész községnek jelzi, hogy ma itt különösen fontos esemény lesz Csakugyan, bent a nagyterem­ben egyre kevesebb a hely, annyi már az érdeklődő. A be­szélgetők halk moraja is elhal, amikor bejelentik, hogy az előadó az atomenergia fel­használásáról fog beszélni. Rengeteg figyelő arc. mohó tekintetek szemeződnek az emel­vényre- A tótszentmártoni dol­gozó parasztok nagy érdeklő­déssel hallgatják az előadást és különösen az tetszik nekik, amikor arról van szó. hogy a hatalmas Szovjetunió kiváló tudósai megtalálták annak a módját hogy az atomenergiát békés célokra, a természet átalakítására ha.szá[ják fel. A kommunizmus építésének nagyszerű és már a megvalósulás utján levő ter­vei bizonyítják, hogy az atom­erő — ha igaz emberek kezé­ben van — a béke ügyét szol­gálja. Összeszorulnak azonban az öklök, elszánt vonások rajzo­lódnak ki az arcokon, amikor arról beszél az előadó, hogy az imperialista gonosztevők az emberiség ellen fordítják az atomenergiát. Atombombával fenyegetőznek és embermi]liók kiirtását helyezik kilátásba azoknak, akik világűr almi fer-'i veikkel nem értenek egyet. Az előadás után egymásután, emelkedtek szólásra a tót­szentmártoni dolgozó parasz­tok. Arról beszéltek, hogy a község népe annakidején egy emberként állt ki a stockholmi békefelhivás mellett, s köve­telte az atombomba használa­tának megtiltását. — Ezen az álláspontunkon most sem változtatunk — mondta Tkálecz Rozália, —- hanem még keményebben kö­veteljük: tiltsák be oz atombombát’ — Az imperialisták atom bombával akarják megfélemli- teni a népi demokratikus or szágok dolgozóit — fűzte hozzá Pető József tanító. — A nép munkája elé akarnak akadá­lyokat gördíteni fenyegetőzé­sükkel. Aljas terveikkel azon­ban nem fognak elérni nálunk eredményt, mert minket soha nem felemlíthetnek meg sem­miféle atombombával. Mi tót­szentmártoni dolgozók, akár csak az egész magyar nép, el­tökélt szilárdsággal hely tál - lunk a békefront reánk eső szakaszán. Tudjuk, hogy mik a. kötelességeink ift a határ­szélen ahol keményen szembe­nézünk Tito aljas bandájával és alattomos provokációjuk, határsértésük ellenére is min­den erőnkkel építjük a szocia­lizmust. Hosszúlejáratú szocíaiisía vessenyszerzűdeseti a Fémöntőde és Gépjavító V-nál A nagykanizsai Fémöntőde és Gépjavító V. dolgozói lel­kesen újították meg hosszú­lejáratú szocialista verseny- szerződéseiket. A tervismerte­tő értekezleten számos dolgo­zó jelentette be. hogy az öt­éves terv második esztendejé­ben magasabb normatcljesi- tési átlag elérését, a minisz­tertanácsi határozat szellemé­ben a selejt csökkentését és az önköltség csökkentését tűzi célul maga elé. Tánczos János öntő eddigi 105-ről 120- ra, Istvándi József öntő 140- ről 160-ra, Wagner János öntő 104-ről ISO-ra, Safrán Emil öntő 100-ról 11.0-re, Pa- csa Sándor gép formázó 130- ról 150-re. Lőrincz Ernő gép­formázó Í30-ról 140-re, Parti József és Tóth József gépfor- raázók pedig 120-ról 130-szá­zalékra emelik átlagos nor- matel j esi tósü kel. Sáfár József és Simon Jó­zsef vállalták, hogy a tisztí­tás és köszörülés munkáját a második tervévbeu csak egy harmadik dolgozó bevonásá­val végzik el, mig ezt a mun­kát 1950-ben 4—5 segédmunkás végezte. Nagy János. Kiss. Imre és a többi rámolok a homok minőségére vigyázna/,: jobbon, o, selejt csökkentése céljából, az öntvényekről ke­vesebben, rövidebb idő alatt távolitják el a felön léseket. A lakatosok is kötöttek bosszú­ié j áratu versenyszerződ és t. Kisgergcly Péter 110, Baj Mi­hály 112, Károly 10S, Horváth Imre 110. Bincsuk Lajos 115 százalékos átlagtel­jesítményt vállalt. Kanizsai MSzT-szer után a kongresszus O mondhatjuk, hogy legtöbb híl,,'”1 a vezetőség nem úgy foglalt o u t a dolgokkal, ahogy kellett vo na. Ezt az a tény is bizonyítja, hogy a kongresszusi előkészületek - .­rán taglétszámunk emelkeds ‘ ■ b üzemben — mint pl. a Mage sc a - tésinél, a vasútnál, a Gép jav; 6 Vállalatnál MSzT-b rigádok aia - kultak. De mindez a kongres után visszaesett, s a brigádok is felbomlottak. Nagy hiba az ah»- szervi vezetőknél az is, hogy r ni foglalkoznak inegfelően a fej!" ü- képes tagtársakkal, s nem 1;a lódnak be a termelésbe sem L ::i bizonyltja Szélig László esete is. Ö a Magasépítésinéi jó munkája eredményeképpen megkapta az egyéni vándorzászlót, s pénzjutal­mat is kapott Az üzemi MSzT* szervezet azonban nem segitete Szélig Lászlói:, hogy munkámén* szerét átadja társainak Az MSzT- íagoknak nemcsak az MSzT-moz­galomban, hanem a termelés front­ján is meg kell állniok a helyüket. A kongresszusi előkészületek sokban megvilágították hibáinkat, de a döntő segítségei- hibáink ki­küszöböléséhez a Párt és a Kon­gresszus adta. A Pártnak köszön­hetjük, hogy a kongresszus elett feltárta hibáinkat és tisztázta, hogy az MSzT.-nek a többi tömeg- szervezetekkel kell együttműköd­nie, egymás munkáját támogatva. Amióta a Párt megmutatta a kö­vetendő utat, azóta erősödik és szélesedik a kanizsai MSzT-s-er- vezet. A kongresszus uj utat mu­tatott munkánk elvégzéséhez, pyü- kerelscn uj munkamódszerek alkal­mazását világította meg, melyek végérvényes szakítást jelentenek addigi hibáinkkal, elszigetelődésí politikánkkal, A kongresszus be- aizonyi tóttá, hogy az MSzT ü-ve nemcsak a belső szervezeti életben résztvevők, tehát a tagság ügye, íanem az egész dolgozó népé A.z MSzT az összes szovjeibar : >gyesülefe, azoké is, akik a i libás befelé-fcrdulásunk miatt v g ’.incsenek a sorainkban. Az elszigeteltség felszámol ; ■ > íoz nagymértékben hozzájár Ml, íogy a ,Mit köszönhet a ma lép a Szovjetuniónak“ című e; >• Másokat már a többi tömegszer - ?• :etekkel együtt tartjuk met A z dSzT szemléltető agitáció? ;át ma már nemcsak az Mc: zervezétek helyiségeiben helyez* ük el, hanem a DISz MNDSr, )éFOSz és MSzHSz helyisége'bon így indultunk el, a kong-eszus atározatainak végrehajtásáért ^z ISzT mostaninál lényegesen szé- ?sebb és nagyobb tömegekét fel lelő szervezetté fejlesztőiéért, ogy eleget tegyünk a Párttó' ka* ott útmutatásnak, ami l Révai ívtárs igy fejezett ki a lcongresz- zuson: „A Magyar-Szovjet Tár- zság igen komolyan segítse Pór­inkat. államunkat szocialista évi- ísíinkben, népünk szocialista ne. '.lésében azzal, hogy a Szovjet kul­ira nagv eredményeit milliós le­égek közhinesóvé feszi1' PAPSZT LÁSZLÓ, az MSzT nagykanizsai váwwrt C’g^Vv07B-io Szombat. 1951. lan, S 3 A Magyar-Szovjet Társaság kö zelmultban lezajlott kongresszus; is bizonvitja, hogy a magyar dől gozók tömegei megbonthat a fiai egységben sorakoznak a Szovjet unió vezetésével a béke táborában s a békét nemcsak kivánják, ha nem — ha kell — bármikor ké szék fegyverrel is megvédeni. / kongresszus olyan útmutatást é tapasztalatokat adott számunkra amelyeknek alkalmazásával. Pár tunk segítségével ki tudjuk kü szöbölni hibáinkat A mi kanizsai MSzT szerveze tünk legfőbb hibája az volt ez ideig, hogy a négytagú vezetőség a maga körében próbálta megöl dani azokat a feladatokat, ame lyeket Pártunk és a MSzT-kőz- pont elénk tűzött- A kongresszus ról visszatérve ezt a hibát felszá­moltuk. De hogy ez teljes legyen széleskörű aktiva-hálózatot épi tünk ki. ami most már nemcsak papíron és legfeljebb taggyűlése­ken találkozik a tagsággal, hanem egyénileg is foglalkozik vele. Alapszervezeteinkben is az voll a hiba eddig, hogy egy-két tagtárs minden igyekezetét az MSz.T-mqn- kára forditotta, de egy percig sem gondolt arra, hogy aktívákat von­jon bé maga mellé a munka el­végzésére. Itt van például Jábe- rics elvtárs, aki ugyancsak jó munkát végez az MSzT-mozgalom- ban, de ha. megbetegedne, félbe­maradt munkáját nem tudná foly­tatni senki. Ez csak egy eset a sok közül, mert hasonló jelenség­gel mindenfelé találkozunk. Ezt a hibát is a legsürgősebben fel kell számolnunk. Sokan vannak, akik azt gondol­ják, hogy az MSzT csak azoké, akik már tagjai. Nézetük azonban a. kongresszus után megváltozott. Révai elvtársnak az a megállapí­tása változtatta meg, hogy „a Ma­gyar-Szovjet Társaságnak millió­kat felölelő szervezetté kell vál­nia." Igv az eddig mutatkozott el­szigeteltséget úgy számoljuk fel. hogy a tömegszervezeíi vezetőkkel közös értekezletet tartunk, ame­lyek arra lesznek hivatva, bogv kapcsolatainkat minél szorosabbá tegye. Ezáltal lehetővé válik, hogy a DISz, MNDSz, MSzHSz, Dé- FOSz tagsága is tagja legyen a Magyar-Szovjet Társaságnak. Mi­nél szélesebb tömegeket kell fel­világosítanunk arról, ho<*v nem­csak megtiszteltetés, de kötelesség is tagjává lenni annak a szerve­zetnek. amely arra hivatott, hogy megismertesse és megszerettesse velünk a szovjet népet és hatal­mas hazáját. Nálunk ezideig jele1 sem mu­tatkozott annak, hogy a tömeg­szervezetek akár egy nagv ünnep­ség előkészítésénél is együtt dol­goztak volna, ami sok tekintetben hátráltatta a fejlődést. Természe­tesen ezt teljesen felszámoljuk és igy lehetővé válik, hogy az MSzT ügve nemcsak a Társaságé, hanem dolgozó tömegeké lesz. Hiányosságok mutatkoznak üze­mi szervezeteinknél is. A meglévő tagságnál- nem annyira fejlődés, mint inkább visszaesés mutatko­zik. Ha azt nézzük, hol a hiba, él-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents