Zala, 1951. január (7. évfolyam, 1-25. szám)

1951-01-21 / 17. szám

A belgrádi halálkereskedők •If» ' Az atlanti összeesküvés résztvevői egyre hangosabban kezdenek tiltakozni amerikai gazdáik felettébb veszélyes po­litikai irányvonala miatt. Ilyenkor azonban ismételten megszólal a titoisták hangja és készséggel jelentik, hogy mindenben hajlandók teljesi- teni Aelieson összes óhaját, hogy Jugoszlávia csatlakozik az Atlanti Paktumhoz és vál lalja azt is. hogy az ame­rikaiak összes katonai természetű követeléseit végrehajtja. Titoék már régóta alázato­san bokáznak az amerikai monopolkapitalizmus előtt és már régóta kéredzkednek ebbe a szövetségbe, hogy jó ponto­kat szerezzenek maguknak és szó nélkül teljesitik az ameri­kai háborús gyújtogatok min­den parancsszavát. Elég a Wall-Street urainak egyetlen szemrebbenése — Tito és Ran- kovics áruló bandája máris ezrével hajtja kényszermunká­ra a jugoszláv- dolgozókat, hogy az egész országot az ame­rikai imperializmus agresszív kalandor tervei megvalósítá­sának felvonulási területévé változtassák. Egész Jugo­szláviában egymást érik a katonai repülőterek, melyek cgytől-egyig angol és ameri­kai ellenőrzés és irányítás mellett épültek- A nép verejté­ke és vére árán épülnek Fruska Gora és Zajacsar hegycsúcsai alatt a. földalatti fegyverraktárak. Jugoszláviának Bulgáriá­val. Albániával. Magyar- országgal és Romániával határos területeire vonták össze a csapatokat azokról a területekről, amelyek a monarchofasiszta Görögor­szággal, Olaszországgal és Ausztriával határosak. Titoék egyre-másra szállítják a jugo­szláv élelmiszert az amerikai­ak által adott címekre: Nyu- gat-Németországba, Olaszor­szágba, Angliába és a többi marshal 1 izált őrszágba. Tito propagandafőnökei a jugoszláv nép felé „szárazság­gal” igyekeznek megmagya­rázni az élelmiszerhiányt és arról akarják meggyőzni a né­pet, hogy az éhínségtől csak az amerikai „segitség” ment­heti meg a jugoszláv népet. Mindez arra jó, hogy a népet belekényszeritsék a Marshall-terv jármába és a fasiszta politika engedel­mes eszközévé tegyék. Az amerikaiak elégedetten fogadják a lakáj szolgálatait. Jugoszláviába megérkeztek az első tojásporszállitmányok, sőt Truman arra is kiadta a parancsot, hogy adjanak Ju­goszláviának némi lisztet, de nem az Egyesült Államokból, hanem... Nyugat-Németország- ból, Olaszországból, ahová nemrégiben szállíttatott ki Tito jelentős mennyiségben jugoszláv éleimi szert. Jugoszlávia most három­szoros árat kénytelen fi­zetni saját élelmiszeréért, amit Truman imgy kegye­sen „odaajándékoz“ neki...! Mint MacCarren szenátor mondotta, a rablógyilkos Tito- nak nyújtott segítség táján az amerikaiak életé4- menti meg. E meglehetősen homályos gondolatot gombolyította to­vább Lucas szenátor, aki ki- ielentette. hogy egyetlen ame­rikai hadosztály fenntartása és felszerelése 178 millió dol­lárba kerül, mig 32 millió dollárért „32 jugoszláv had­osztályt kapunk”. A belgrádi halálkereskedők Jugoszlávia sorsát a jugoszláv nép megkérdezése nélkül akar­ják eldönteni. De a jugoszláv nép még nem mondta ki az utolsó szót. Titoék valóságos háborút kénytelenek folytatni saját népük ellen. A „Napred” cimii lap jelenti, hogy Rankovics a kenyere és szabadsága védel­mében felkelő Gazin és a kör­nyező falvak lakói ellen nem kisebb katonai erőt vetett be, mint a 179. ezredet, majdnem az egész szarajevói hadosz­tályt és egy Nisből átvezényelt zászlóaljat. Hasonló terrorhoz fordultak a titoisták a forron­gó lakosság ellen Horvátor­szágban, Boszniában, Macedó­niában és Montenegróban is. De a megvesztegetett árulók felé félelmetes fis'velmeztetés- ként hangzanak a szavak, me­lyek már a ,.legmegbízhatóbb” belgrádi hadosztályok kaszár- tek: ,;Le a fasiszta Tito-ban- n^áinak falaira is felkerül- dával”. Minden születendő jugoszláv gyerekre fejenként 25 ezer dinár amerikai adósság jut A jugoszláv politikai emi­gránsok Prágában megjelenő lapja, a Nova Borba írja: — A fasiszta Tito-banda ed­dig több mint 400 millió dol­lár imperialista kölcsönt vett fel, de titokban tartja azokat a feltételeket, amelyek mel­lett a kölcsönszerződése­ket megkötötték. Amerika hangja —- Belgrádból Az amerikai kém, a véreskezü Tito, ma már egészen nyíltan, mint az amerikai háborús gyújtogatás habzószáju ügynöke lép fel. A belgrádi rádió mikrofonján keresztül a Tito-banda amerikai gaz­dáinak hazugságait kürtöli világgá. Súlyos ítélet Tito albániai kémeinek perében A jugoszláv ÜDE tizenkét, aibá niai: diverziós és kémügynökének pesliopi bünperében a törvényszék kihirdette ítéletét. Négy vádlottat golyóhalálra, a többi nyolc ,vád­lottat pedig 10-től 20 évig terjedő börtönbüntetésre ítélték­Sőt mi több, nemcsak a felté­teleket titkolja, hanem azt szeretné elhitetni a jugoszláv néppel, hogy a kölcsönöket úgyszólván „ajándékba” kap­ta, A jugoszláv dolgozók tu­datában vannak annak, hogv ezek az úgynevezett kölcsö­nök nem jelentenek semmiféle segítséget, hanem ellenkező* le7 még jobban kifosztják és leigázzák az országot, — Tito mintegy háromszáz millió dolláros kölcsönt kért az úgynevezett 'Nemzetközi Banktól. Az amerikai banká­rok csak upv voltak hajlandók tárgyalni erről a kérdésről, ha Jugoszlávia magára vállalja a már meglévő kölcsönök mel­lett a háború előtti Jugoszlá­via népellenes rendszere által megkötött kölcsönök visszafi­zetését. Tito szolgálatkészen el­vállalja az imperialisták összes feltételeit. l'itoék kiárusítják az orszá­got és annyira megterhelik, hogy minden jugoszláv gye­rekre, amint megszületik, 25 ezer dinár amerikai adósság jut. Vargas lett Brazília elnöke A Brazíliában lefolyt válasz- tásokon Varga-st választották meg Brazília elnökévé. A sza­vazócédulák közül 208.050 da­rabot kitöltetlenül adtak le, 142 ezret pedig a választási hatóságok semmisnek nyilvá­nított. Mint ismeretes, a Bra­zíliai Kommunista Párt annak­idején felhívta a választókat, hogy ne töltsék ki a szavazó­cédulákat. mivel valamennyi jelölt az Imperialisták kiszol­gálója. BALÁZS ANNA: Névtelen hősök A tanműhelyben nagy az izga­lom. A fiúk Feri bácsihoz mennek. Mondja meg, helyes-c ha ők is csinálnak brigádot? Feri bácsi mosolyog és biztatja őket. Csak rajta! Tigrisék is tárgyalnak. Aztán két lány odamegy küldöttségbe a fiúk­hoz: — Vegyetek be minket is. A leghatározottabban elutasítják a kérést. — Miért, mi nem dolgozunk jól? — De igen, de nem tesszük ma­gunkat nevetségessé veletek. Halálos sértődöttség támad, a lányok megint nem köszönnek a fiúknak. Még azokkal se mennek, akikkel minden nap együtt járnak már jóideje. A tréfálkozás végleg megszűnik, a leányok mogorván dolgoznak. De bét végére nagy be­tűkkel felírják a táblára: ,,Megalakult a leánybrigád! Leány­tanuló, ne hagyd magad!" fes két nap múlva: „Azért is le­húzunk benneteket'.'' A fiúk nevetnek. Ezek? Hangos megjegyzéseket tesznek, de a lá­nyok nem bánják. Tervet dolgoz­nak ki és kifüggesztik- Hohó! De ez már igazán nevetséges! Ilyen eredményt a fiúk sem remélnek, ezek a szoknyások olyan önteltek, mint az egyszeri béka, aki ökörré akarta felfújni magát, persze siker­telenül. — Ez csak olyan asszonyi fecse­gés jelentik ki a fiúk és retten­tő erős, bátor férfiaknak vélik ma­gukat. A brigádok összeszoktak. A heti eredmények még egyen­lőtlenek, a lányok messze elmarad­Kccld 1951. jan. 16. nak a fiúk mögött. A fíúbrigádok között versenyt írnak ki, a lányok majdnem sírva mennek Feri bácsi­hoz. — Minket nem akarnak bevenni! Feri bácsi lelkére beszél a bizal­miaknak. Nem és nem! Nem haj­landók, akkor inkább... —... akkor inkább mi se verseny­zőnk. Feri bácsi úgy megharagszik, hogy megfenyegeti a kommunistá­kat: — Ezért pártfegyelmit érdemel­nétek! — De aztán meggondolja, behívatja a lánybizalmít, Tigrist. — Ne törődjetek velük. Vegyé­tek úgy, hogy ti is versenyeztek. Versenyen kívül is lehet eredményt elérni, akkor majd belátják, hogy nem voltak igazságosak. Dolgozza­tok, ne csüggedjetek- Az öntuda­tuk hiányos még. Jó kommunisták nem viselkednek így. Ti meg le­gyetek azok: a termelést nézzétek, ne a személyi érdeket, akkor nem fog bántani a dolog. így aztán a lányok a versenytől függetlenül minden héten kiírták a táblára saját eredményeiket. A fiúk titokban megnézték, kivétel nélkül mind. Végigböngészték, me­lyik lány mit végzett, de legyin­tettek: az ő eredményeik sokkal, de sokkal jobbak. A fiúk versenye a vége felé kö­zeledik. Két brigád — Fejesé és Csibészé — fut a tizenhét közül tej-fej mellett. Végül Csibész bri­gádja győz, a teljesítmény szép, Feri bácsi komoly szavakkal dicsé­ri őket: — ... de a mi Pártunk nemcsak a munkában kíván kiváló eredménye, kel, hanem az egyén, az öntudat fejlődésében is. Nem lehet igazán hasznos ember az, aki telve van j hiúsággal és nem a társadalom, hanem a maga dicsőségéért dolgo­zik. A versenynek nem az a célja, hogy egv-egy ember kitűnjön és koszorút kapjon, mert a .verseny a termelésért, az meg az egész nép felemelkedéséért van. A verseny jcsak eszköz a szocialista termelési 'rend felépítésében. Ne a magatok dicsőségéért, hanem a célért legye­tek büszkék az eredményeitekre! A fiúk tudják, miért beszél így, de hallgatnak. Nem is néznek a lányok felé. Azoknak a teljesítmé­nye is felment magasabbra, de az még semmi. J\/J ásnap reggel megdöbbenve 1 látják: ,,A leánybrigád kihívja a leg­jobb fiúbrigádot versenyre!" A fiúk azonnal felelnek. Nagy oetükkel felírják a táblára, hogy a kihívást nem fogadják el: „"Versenyezzetek magatok kö­zött!'’ Tigris most nem tud uralkodni haragján. .Megkapja Csibész kabát- íát és keményen nekitáraad: — Szégyeljétek magatokat! így akarjátok a kedvüket elvenni a versenytől. Féltek, hogy alul ma­radtok, ez az igazság. Hát tudd meg, hogy nem vesszük tudomásul a visszautasítást és igenis érvé­nyesnek tartjuk a versenyt! Még délben bemondta a mikro­fon az egész nagy gyárban, hogy a lányok kihívták a legjobb fiúbri­gádot. A fiúk most már dühösen csipkelődtek. — Ha egyik kezünket zsebretesz- szük, akkor is lehúzunk bennete­ket! — Félek, nagyon hamar előven­nétek azt a zsebredúgott kezet! A lányokat mintha kicserélte volna ez a kudarc Szégyelték, hogy így bánnak velük. Azért is megmutatják! Némán és erősen dolgoz'ak. Vég­leg elhallgatott az ének. a nevetés, úgy dolgoztak, mintha harcolná­nak- Hát harc is volt ez, fegyvereik a fogók, kalapácsok, reszelők, bir­kóztak az anyaggal De a hét vé- I gén hiába írták a Csibész-brigád neve mellé saját eredményüket: a két szám között túlságosan nagy a különbség. A csüggedő lányok ha­ragudtak Tigrisre: — Csak ugrálunk, aztán csúnyán iemaradunk. Nem kellett volna el­kezdeni, az egész gyár rajtunk fog nevetni! 71/f"ásodik héten már jóval maga sabbat értek el. A verseny három hónapos és Tigris nem győz. te lelkesíteni a lányokat: — Gondoljátok, hogy komszomol- kák vagytok. Nem szabad meghát­rálni semmitől! Nincsen lehetetlen az akarat előtt! A fiúk változatlan jókedvvel dol­goztak. Mutatták a lányok előtt, ők ugyan nem erőltetik meg ma­gukat, az eredményeik mégis sok­kal jobbak. Tigris fogait csikorgat­ta, úgy haragudott- Ezt a nyegle hangot nem szívlelheti. Verekedni tudna érte. Mi szükség erre? De a fiúk nem hagyták abba, pedig alig pár hé{ után a lányok számai fo­kozatosan odáig nőttek, hogy egye­sek már iréfásan meg is kockáztat­ták: — Meglátjátok, ezek szépen feljönnek. A sarkunkra taposnak. — Ugyan — legyintettek mások — hol vannak még tőlünk! De aztán a fiúk viselkedése va­lahogy megváltozott- Már nem mu­tatták, hogy olyan könnyedén dol­goznak, hogy ez nekik semmi, ők nem is versenyeznek, ugyan ver­seny nélkül is sokkal messzebbre jutnak. Már látszott egy-egy, aki komolyan dolgozott, nyugtalanítot­ták a lányok erősen megnövekedett eredményei. Látjátok súgta Pimpi -, már prüszkölnek! Következő héten a két fiúbrigádot utolérték és már alig volt különb­ség a Tigrisék és Csibészék számai között. A fiúk között kitört a ve­szekedés. Egymást okolták, miért lógtak annvit. — Nem lógtunk! — kiabálta vissza az egyik brigádvezető! Dol­goztunk erősen, ti is tudjátok. Ha az ember szája jár, azért még' dol­gozhat. ár csak két bét volt hátra a nagy verseny befejezéséig. Az utolsó előtti hét végén valamit esett a lányok termelése és a fiúk diadalmasan kacsintottak: No, lám! De az utolsó héten mégis meg­történt!: A leánybrigád és a fiúk legjobb brigádja egyforma számot írt a táblára! Csibész nyugtalanul járkált, ami­kor e'z kiderült. Aztán összehívta a fiúkat. — E| kell ismernünk, hogy a lá­nyok derekas munkát végeztek, utolértek bennünket és most nyu­godtan megbírálhatjuk a viselkedé­sünket is: Nem volt igazunk. Ugyanolyan munkásai ők a demo­kráciának, mint mi. Egyforma meg­becsülést érdemelnek és határoz­ik el, hogy soha többé ilyesmi nem fordul elő, nem teszünk kü­lönbséget munkás és munkás kö­zött! Hatalmas hurrá remegtette meg a falakat- Odatódultak a lányok köré és felszabadultan dicsérték őket, szorongatták a kezüket, alig tudták megakadályozni, hogy fel ne dobálgassák Tigrist egy kicsit örömükben. — Ez a győzelem a demokrácia győzelme a kapiíalista elnyomás lelett — jelentette ki Feri bácsi és örült a legjobban. Tudta, hogy egyszer s mindenkorra felszámoló­dott az ellentét. Jó, hogy így tör­tént — mondta a lányoknak —. A fiúkat olvan eszközökkel győztétek meg, amiket becsületes embernek el kell ismernie. Most igyekezzetek megtartani eredményeiteket é* be­csüljétek meg egymás !

Next

/
Thumbnails
Contents