Zala, 1950. december (6. évfolyam, 279-303. szám)

1950-12-17 / 293. szám

w-zo-ttak aé t. December 21-én. Sztálin elvtáré 71. születésnapján ünnepi díszelőadás keretében kerül a nagykanizsai dolgozók elé M. Kalatozov nagysikerű színes filmje, a „Kárhozottak összees­küvése“, amely a Knrlovv-Vory- i>an megrendezett nemzetközi film versenyen Béke-dijai nyert. Erre a dijra nem is lehetett volna méltóbb filmet találni, mint ezt, amely első kockájától az utolsóig következetesen küzd az emberiség békéjéért azzal, hogy lerántja a leplet azokról, akik újabb háborút akarnak zú­dítani a világ népeire. A Nagykanizsán nagy érdek­lődéssel várt szovjet film egy meg nem nevezett népi demo­krácia harcát, fejlődésének tör­ténetét mondja el, megöröikHi azokat az eseményeket, amelyeket valamennyien átütünk, amelyeke nek szemtanúi voltunk és va­gyunk. Éppen ezért ismerős szá­munkra a film cselekménye — hiszen a mi küzdelmeinkről _ is szól, s ismerősek a film alakjai is: Hanna Lichta, az igazságért harcoló kommunista miniszter- elnő&htelyettes, vagy éppen a kar­dinális, akiben a hazaáruló Miudszenty hercegprímásra is­merünk. Megelevenednek a „kár- hozottak“, akiket mi Kocsi Dodzc, llajk, Mindszenty, Peyer, Manin, Barankoyies, vagy Koszlov nc- Yvir ismertünk és gyűlöltünk meg: azok a kárhozottak, akik a dol­gozók hazáját ismét az urak or­szágává akarták változtatni, s ki akarták szolgáltatni a népet az amerikai imperialista gyarmato­sítók kénye-kedvenek, a munkás, nyúzó kapitalisták, parasztverő földesurak újabb kizsákmányolá­sának. Esek a húr hozottak sötét tervei, amelyekkel szemben diadalmaskodik a nép egysége, iörbeíetlen hűsége a Kommu­nista Párthoz és felszabadítójá­hoz, .a nagy Szovjetunióhoz. A világosság legyőzi a sötétséget. Az összesküvés patkányai mene­külnének, — a nép ereje, éber­sége azonban megakadályozza ezt cs kérlelhetetlenül lesújt az ellene törő árulókra. A film utal mutat minden egyes dolgo­zónak, hogyan harcoljon az áru­lók, a nép uralmára törő ellen­ség ellen. Sí. Csianreli, a „Berlin elesle‘‘ és az „.Eskü“ világhírű rende­lője igy irt erről a hatalmas filmről a Pravdában: „Attól füg get lenül, /topj; az ország neve nincs megjelölve és csak egy képzelt országról van szó, az események a való életet tükrözik vissza, és a kor lényeiből vannak merítve. A film meggyőző ereje legnagyobb mértékben abban áll, hogy meglátjuk a nép harcát az uj világháborúra uszitólc elten... A szovjet filmművésszel kitűnik a műfajok és a megoldási lehető­ségek gazdagságával és sokoL dahiságával. A szovjet filmművé­szetnek egy uj, fontos műfaja — a művész-publicisztikai film. En­nek a műfajnak legjobb képvi­selője a ,,Kárhozottak összcskü- vese" Érmek a nagyszerű film­nek a megalkotása — amely a demokratikus erők és a.z impe­rialista reakció közötti harcot mutatja be —, a szovjet film­művészet szüntelen fejlődésének és virágzásának élő lanubizonyi- télca, amely hivatva érzi magát, hogy az egész világ dolgozói számúm — akik a tarlós bé­kéért és a népek közötti barátság megszilárdításáért küzdenek — segilőkezet nyújtson.'' Á „KárhosoUah őssse- esfiürése“ a folytonosan tö’ké- letes'edő szovjet szines-film-gyár- ■tás nagyszerű alkotása, s jelentős állomás a fejlődés utján. G. Ro­s.alj ezt a színes film hatalmas vívmányának nevezte a Szovjet- szkojo lszkuszlvoban irt cilaké- ben, amelyben a többi közölt ez áll: „a film színezete világos. A világ szép, ahogyan a filmben is mondják, csaik meg kell tisztí­tani a semmirekellőktől, a hitvá­nyoktól, a kapitalista rendszer vámszedőitől, akik kezet emellek a vidám, szabad és mimlcaszerető népek jólétére és boldogságára. Az imperialista hóhérok bandá­ját a film szembeállítja a dolgo­zók világának színeivel és ebben a szembeállításban van talán a film színeinek a legnagyobb ki­fejező ereje. A dolgozók világát bemutató jelenetek derülátó és előtörőmmel tclick és hogy ezt a néző kellőképpen érzékelni tudja a filmből, ehhez a színek alap­ján történő ábrázoló megoldás jelentős mértékben hozzájárul... A „Kárhozol lak összeesküvése“ c. film szép, ennek a szónak a legigazibb értelmében. Ez a mű bizonyilja, hogy a filmgyártás fejlődésével a film alkotó együt­tese etc mind komolyabb és ko­molyabb feladatok állítódnak az ábrázoló megoldásokkal kapcso­latban. Legyen szó akár a tájak­ról, akár a dekorációról, akár az egyes személyek portréjáról, a film kiváló eredményekkel büsz­kélkedhet ik.“ Kutícj szocialista község követendő példája Ma már a kultúra nem a ki válságosok, hanem a dolgozó nép érdekeit szolgálja. Erről ta­núskodik egyre fejlődő kullur- otthonmozgahnunk, szaporodó népkönyvtáraink. Több és több községben lót rilünk filmvetítő berendezésekéi. Népkönyvtárainkban, ahol a falvak munkásai és .dolgozó pa­rasztjai egyenesen rávetik ma­gukat a könyv.kr . hogy kultur- szomjukal kielégi'u\-sék, nem a kalandoroktól összefirkált köny­vekkel, hanem az egész emberi­ség felemelkedését, a gazdasági élet mindén ágának műveléséi szolgáló folyóiratokkal, a közös- séyi eszmél ápoló cs a munka dicsőségét hirdet politikai és szépirodalmi alkotásokkal. Így kapott népkönyvtárat Kút­fej község is a Umácsválasztás alkalmából. Ez a n.ip uj korsza­kot nyitott a szocialista község dolgozóinak életében. Kezükbe vették Gorkij „Arija" dmü mun­káját. ilja Erenburg „Vt7tar‘‘-ját és a szövi ! szocialista szépiro­dalom más kiváló alkotásait, Lenin, Sztálin és Rákosi elvtár- ■mk írásaival egyetemben. Meg is Iá szik z Kuliéi kőz- iségb-n, ahol a dolgozó pai ztok m gértve a szocialista tervgaz­dálkodás, az ötéves terv nagy­szerű célkitűzéseit, elhatározták, hogy adófizetési kötelezettségűk- nak marodé1, talonul eleget tesz­nek, Ezzel szolnál jók családju­kat, hazájuk felemelkedését, a béke ügyét. T Ij esi telt ék is. 10 község csatlakozott a löldesi verseny kihíváshoz A nagykanizsai Tejipari Vállalat körzetében nagy visszhangra talált Földés község dolgozó parasztsá­gának felhívása, a decemberi tej begyűjtési terv Sztálin elvtárs szü. le.ésnapjára való teljesítésére A versenyfelhívás jelentőségét tuda tosító jó felvilágosító munka követ, kéziében eddig 10 község, Balaton' magyarod, Kiskomárom, Komárvá. fos, Galambok, Garabouc, Gelse- sziget, Hahót, Magyars/.cntmiklós, Pölöske és Kilimán dolgozó pa­rasztsága fogadta el a hajdú-bihari földes versenykihívását és határoz, ta el, hogy decemberi tejbegyüj'ési tervét befejezi Sztálin elvtárs szü. letésnapjáig, ezzel erősítve hazánk­ban a békéért folyó küzdelmet. Ma reggel már új normával dol­goznak a nagykanizsai ffitőház doL gozói. Az előző hét a felkészülés ideje volt. Kj-ki saját munkaterü­letén jól körülnézett: milyen aka­dályok gátolhatják az új norma és a darabbér sikerének útját és ezeket a termelési értekezleteken jíSelőre' fölvetették. Jó munkaszervezési! — Az a fontos, hogy az előké­szítést jól szervezzük meg — mond­ja Tibolt Kálmán kazánkovács —, A laza normával még úgy is tud­tunk eredményt elérni, ha nem volt jó az anyagelőkészítés, munkákra kellett várni. Az igazságos normá­kat tigy akarjuk túlteljesíteni, hogy ebben segítsen nekünk a műszaki személyzet, — Gondoskodjék az anyaghiány leküzdéséről, agy szervezze meg a munkát, hogy ne ?5 Van hazánk, van mit védenünk“ TV Hit zuhog az eső. A kuliúrház ablakai élesen világítanak bele a fekete estébe. A meleg te­remben szélárad a villanyfény és boldog elégedettséggel várják Za- lalövő dolgozói, hogy az előadó megkezdje beszédét. Ahogy itt el­nézzük a derűs arcokat, ahogy fel­fogjuk a beszédfoszlányok értel­mét, melyek a termelésről, a kul­túráról, a szebb életről és a béké­ről szólnak, eszünkbe jutnak a régi falust esték, amikot legjobb eset­ben a szomszédhoz lehetett át­menni, vagy pedig — s ez a rosz- szabbik eset — a kocsmába. Dehát ekkor még nem volt kuliúrház, inert; a régi rend urai a parasztnak nem adtak jogot a művelődéshez. Most itt trágyánk Zalaiövő min­taközség kultúr központ jóban. Va­lamikor kocsmahelyiség volt. Tár­sadalmi munkával építik, alakítják ót kultúr otthonná. Mert nem akár­milyen község ám Zalalövő. A ki­tüntető mintaközség nevei ki is kel­lett érdemelni. Állami gazdaság és termelőcsoport van a faluban. Mi vitte arra a falut, hogy termelő­csoportot alakítson és abba belép­jenek olyanok, mint Lebics István 15 holdas középparaszt is, aki az­előtt látástól vakuldsig dolgozott és mégsem tudott olyan eredményt elérni, mint Becsehc.lyen a termelő­szövetkezeti csoport tagjai. A Párt. útmutatásai Aztán itt vannak a Csnkók-testvérek, akik ezer száza­lékon felül teljesítették beadási kő. re lefejts egeiket. Ezek azojk.uZ ered- «vények, amelyek! JSbláítoPcí rrtifáa- 'btéfsntgge tették » ezek ew •stv&mé- vrfitk eijartoh, muri & katona kézi. fr«T* e fegyver, mely nemcsak véd a támadások ellen, hanem vissza is veri azokat. Ezekkel az eredmé­nyekkel vértezik fel magúkat Za- lalövö dolgozó parasztjai, amikor népnevelő munkát, végeznek és büszkeséggel vannak eltelve, ami­kor ezekről az eredményekről be­szélnek. TXT e mondjunk egyebei: a széná­1 * nál 130 százalékra állnak, gabonabeadásnál pedig megközelí­tik a 200 százalékot. Ezt. a nemes fegyvert használják akkor is, ami­kor arról beszélnek, hogy a kuko­ricabeadási hazafias kötelességnek kell tekinteni. Meg is indult ered­ménnyel a népnevelő munka. De nem feledkeznek meg a kultúráról sem, amit fényesen bizonyít az is, hogy zsúfolásig telt terem várja az előadót, aki a Szabad Föld Téli Esték keretében tart ma előadást. Egy honvéd bajtárs lép a beépí­tett színpadra. Magyar Mátyás elv­társ. Feltör a taps. Kórusban kiált­ják: „Éljen a népi hadsereg!a A.z- tán egy érces hang tálharsogja a többit: „Éljen a Szovjet HadseregV* A következő pillanatban már min­den torokból ez harsog. Éltetik a Pártot, Rákosi elvtársat és a béke. tábor nagy vezérét. Sztálin elvtár­sat. Szívetmelegítő esemény. Az idő­sebbek összevonják szemöldöküket. Az asszonyok álluk alatt a fej­kendő két csücskét szorosabbra húzzák. Rajta csüng tekintetük az előadón. Az ő fiatalságuk idején ilyen nttm »olt. Ez a i elszabadult - zűg: ez cl őfZtn, a mámoros, 'bol­dogságnak ez « spermán rmgny dvá- rtuíáso abban a korban isttivreíien fogalom volt. Arcukon látszik o meghatódottság, Szavakkal nem tudnák kifejezni, amit mostan érez­nek, de ragyogó tekintetük elárul­ja, boldogok, hogy ezt is megér­hették. A gyerekek is látni akar­nak. Látni akarják a honvéd baj­társat, aki most beszól. Az előadás címe: „Van hazánk, van mit védenünk". Takács Pisti úttörő nem látja jól az előadót, felágaskodik és Magyar elvtárssal együtt ő is azt mondja: — Van hazánk, van, mit védenünk! A honvéd bajtárt egyszerű, de 1 élesen találó szavakkal be­szél. Nyomban megvan a kapcsolat a hallgatók és előadó között. Az egyszerű ember, a dolgozó nép szól belőle és ez jellemzi beszédét ele­jétől a végéig. Olyan a beszéde, mint a szív, amikor szétviszi az ember testében a vért. Tatabányai bányászlegény volt. Most fegyver­rel a kezében szolgálja a béke ér­dekeit. Minden szem az előadóra tekint, aki nyugodt: mondatokkal von pár. huzamot a múlt áfkos rendszere cs a mostani szabad életünk között. Az ő apjának el kellett adnia az életét, munkaerejét a tőkéseknek, a bányakapitalistáknak. A kincsből neki csak annyi jutott, ami sok volt ahhoz, hogy éhen haljon, de kevés, hogy élhessenek belőle. Megváltozott a bányászok élete is. Maguknak dolgoznak. Boldo­gan várják a szenesétá!. melyei a diadalmas jövő fémjelez. A há- nyászarcokról eltűnt a keserv vo­nás, a bányászok derűs és boldog emberek lettek, mint valamennyi dolgozó, aki a béke frontjának bás­tyáját építi és a szocializmus it- jéf egyengeti. Az ajkak haPlgatnak. He urmái jobban ragyognak a tekintetek. Alighogy Magyar honvéd bajtárs beszélni kezdett, a legszorosabb kapcsolat születeti meg közte és a hallgatók között. Hiszen Magyar elvtárs közülük való, úgy, mint Tóth Jóska az ő falujukban, aki most hadnagy a néphadseregben. Tóth Jóska is egy özvegyasszony fia. Most a dolgozók az ország gazdái. Ezt az országot, ezt a né­pet védik a mi honvédéin!:. A mikor az előadó a béke har­cos megvédéséről beszélt, mint a levegőberöppenő pacsirta egy emberként ugrottak fel helyük­ről és percekig harsogott a nagy­teremben: „Megvédjük a békét0 kiáltás. Aztán, ahogy elkezdődtek a hoz­zászólások, egymásután emelkedtek a kezek a levegőbe. Mindenki első akart lenni, hiszen Magyar honvéd bajtársnak mondják el, hogy az ő gondolatukat tolmácsolta, csak szebben, mint ahogy ők eltudták volna mondani. Az első hozzászóló az öreg Csahok bácsi volt, aki így kezdte: — Tudjuk, hogy mi volt a múlt. Mi tettekkel bizonyítjuk be, hogy karcolunk a békéért és har­colunk azért, hogy az az átkos múlt, ahol csak kín volt az élet, soha többé ne térjen vissza. Visz- szaemlékszünk még 1944—45-re! Foggal, körömmel védjük is fiam a békét Zalnlövön. De nem csupán n munka, a tanulás is erősíti béke, harcunkat, n tanulás is fegyver a kezünkben a béke megvédésére... Hát én csak ennyit akartam mon­dani — fejezie be hozzászólását. A taps után mely a hozzászóló^ jutáimé volt, rövid csepd kövsHta- zeti De máris jelentkezett a má­sik felszólaló. — Én elsősorban is a szabadságról akarok beszélni — mondta Kováimé. — Az előadó bajtárs már szólott arról, mi volt a múltban. Én is azt mondom: hol volt akkor a szabadság! Rabszol­gák voltunk. Azok bizony. Mi asz- szonyok kétszeresen. Kinek kö­szönhetjük szabadságunkat? —• Nem tudta folytatni, mert kitört a lelkesedés: „Éljen a Szovjet Had­sereg..." — És kik védik a mi sza­badságaikat? A mi draga hős hon* védiiáink! Azután mi magunk. Tito banditái 4T esetben sértették meg halárainkat. Mi azonban biztonság­ban érezzük magunkat, mert hatal­mas a Szovjetunió ereje, de hatal­mas erő van a mi néphadseregünk­ben, a mi munkás két karunkban is. Nyugodtan és biztonságban épít. ketjük ötéves tervünket és erősít­hetjük a békefrontot. 77 lesen cseng fel egy kis úttörő hangja: „Megvédjük a bé­két!" De ezt a gyenge kis hangot elnyeli az orkán, melyei elindított. Szinte beleremcgnek a falak'- „Meg­védjük a békét... Vesszen Tito... Le az imperialistákkal!'' Amikor a konvéd bajtárs lelépett az emelvényről, mindenki beszélni akart vele. Sajnálták, hogy vége az előadásnak és haza kell men­niük, — Jövünk mi még — vigasz­talta meg őket Magyar bajtárs és mosolyogva lépett közéjük, hogy külön is beszélgessen velük. Harmadnap mar isméi ott voltak, közel egymáshoz. A nép a fiedhor, c honvédek a dolgozó nép között. Még a katonabanda is játszott. Fgvet-hefiöt forduhak i- velijh. Mégpedig pattogó es4r4$ßt Vasén»©* réefc, net, í*7. / Felkészültek az nf normára éf*** a. rr1t ^ TB ® * » a liitohaz dolgozol kelljen nekünk néha ácsorgással, munkáravárá&sal tölteni az időt. — Az új norma meg a darabbér más üzemekben nagy eredményeket hozott, biztos, hogy mi is túl tud­juk teljesíteni az új normákat — vetette fel az egyik termelési ér­tekezleten Bódog György fömoz- donyvezető. A műhelyek dolgozói­hoz szólt és a válasz általában úgy hangzott, mint Pálfalvi í. János sztahánovista asztalosé: — Az új normát és a darabbéri munkásemberek dolgozták ki. Tu- \ dóm, hogy igazságosan állapitól- ták meg. Ezennel ígéretet teszek, hogy az új normát Sztálin elvtárs születésnapjáig 135 százalékra túl. teljesítem. Túlteljesítjük .. .! — Én is ígéretet teszek az összes kazánkovácsok nevében, hogy az új noimákaé túl fogjuk teljesíteni mindjárt az első nap — mondta Tibolt Kálmán és ez volt a véle­ményük a szénmunkásoknak is. Büki ístyán szenelőmunkás mond­ta: — Az új normákkal, meg a da­rabbérrel még jobban tudunk har­colni a békéért. A pártszervezet és az üb jó mun­kával készítette elő a miniszterta­nács határozatának végrehajtását. Rendkívüli termelési értekezlete­ken, a dolgozók legszélesebb réte­gének bevonásával tárgyalták meg az új normák és a darabbérezési rendszer bevezetésének módját, rendszeres népnevelőmunkával tu­datosították az új normák beveze­tésének politikai jelentőségét. Komoly hiányosság az, hogy a felső szervek nem küldték még ide­jében az országos árjegyzékeket, nprmakiszabásokat, igy a dolgozók nem tudtak előre megismerkedni a különféle időkkel, árakkal. Pedig ezek ismeretében a dolgozók egy­más között megtárgyalhatták vol­na az időket, nem érte volna őket meglepetésként egy-egy munkára kiszabott idő. További népnevelő műn kát ! — Azon leszünk hogy Sztálin elvtárs születésnapjáig mindenütt túlteljesítsük az új normákat — mondják a dolgozok és ennek az ígéretnek végrehajtásához az üzem pártszervezetének és üb-jének. nem kevésbbé a termelés vezetőinek minden segítséget meg kell adni A felvilágosító munka még nem ér*, véget, sőt a népnevelőmunkát még fokozni kell. Az üzem kommunis­táinak és a szakszervezeti bizal­miaknak különösen fontos szerepük van az űj norma bevezetésének idején. Járjanak elől jó példával, tapasztalataik átadásával segítsék a kisebb képességű munkásokat, éa verjék vissza az ellenség mindén próbálkozását.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents