Zala, 1950. december (6. évfolyam, 279-303. szám)

1950-12-17 / 293. szám

» \ 5 ) asík a béke nélkftlSzhetetfen nyersanyagát termeliiik, tagadjuk, hogy a béke harcos katonái leszünk A lovászi olajmezők dolgozói békenagyqyülést tartottak 4 kuNurterem zsúfolásig megtelt „ nek hangszórók sugároztuk Pongrácz Zsuzsa elvtársiiő beszá­molóját. Ití voltak a legtávolabbi fúrások műszakban nem lévő dolgozol. Eljöttek a qazohntelep munkásai, akik délelőtt 10 óra óta már az ötéves terv második esztendejét munkálják Jöttek a síkon egykedvűen pipáló koromgyárból, a tankállomásokról az egész végtelen üzemből és magukkal hozták családjukat• világgá kiáltani a jelszót, amelyeta terem felirtai hirdetnek: Megvédiuk a békét. Odavagni a néhánjj k'lométerre leselkedő Tito-bandiiák arcába, hogy ennek az üzemnek minden dolgozója elszántan harcol eredményeiért, jövőjéért, békés munkájáért hogy jó utón járunk, ha fokoz­zuk a termelést a béke érdeké­ben. Szakongi elvtárs kangsu- lyorta^ hogy gyermekeink élete mellett foglal állást minden lo­vászi dolgozó, amikor emeli a termelést, fokozza a békéért vi. vott harcot. ígéretet tett arra, hogy a gazolintelep békebizott­ságának: tagjai még jobban fog­nak dolgozni. A békenagygyülést Kállai Sán. dór üzemvezető nyitotta ineg, majd Pongrácz Zsuzsa emelke­dett szólásra. A békés alkotó munkáról beszél, amelyre úgy aesarkodnak az imperialisták és szeretnék vérbefojtani, mint Koreában próbálták. Pak-Den-Aj asszony, a világkongresszus ko­reai küldötte beszámolt arról, hogyan kcgvetlenkednek Truman katonái Koreában. Bombáznak, gyermekeket és asszonyokat gyilkolnak. Mi a békére szavazunk! — Truman, amit elkezdett Ko­reában, azt szeretné folytatni mindenütt — mondja Pongrácz elvtársnő. — Háború vagy béke. Épithetünk-<e továbbra is, avagy eljönnek-e hozzánk is azok a re­pülök? lit Lovásziban égető a kérdés feltevése. Hiszen a jugo­szláv haláron vagyunk, és Tito Truman európai ügynöke. Az ittlévőik közül sokan kapnak hi­tekéit jugoszláv rokonaiktól, ho­gyan élnek Jugoszláviában, a Marskall-terv „áldásait élvezve“. Akarjuk-e, hogy nálunk is úgy legyen? Senki sem akarja. — Bebizonyosodott, hogy egyre nagyobbodik a bélkét akarók tá­bora. 1945-ben még 200 millió dolgozó állt a béke oldalán, ma S0(.t millió ember harcol a bé­kéért. De nemcsak 800 millió »karja a beikét, hanem a világ minden becsületes dolgozója. A francia rakodómunkás, a dokk­munkás, az olasz, az amerikai gyárak kizsákmányolt munkásai. Csak az imperialisták akarnak háborút, mert tudják, hogy a ka­pitalizmus napjai meg vannai: számlálva. — A továbbiakban beszámolt Hja Ercnburg felszó­lalásáról és ismertette a béke világkongresszus határozatait. Mindenki a maga helyén len _nyersanyagát termeljük, fo­gadjuk, hogy a béke harcos ka­tonái leszünk. Tóth Ferenc, a furómesteri is­kola _ hallgatója elitéit e az amerikai imperialisták háborús propagandáját. és rámutatott arra, hogy mi a szocializmus utján hadadva épitjük országun­kat és megvédjük a nekünk a Szovjetunióitól adott szabadságot és békét. Üzenjük a koreai hős harcosoknak, hogy velőik vannak a lovászi o'Iajmezők dolgozói is. Varga József bányamérnök ezt mondta: — .4 békéért vívott haj-c ad erőt nekünk, lovászi dolgo­zóknak termelésünk emeléséhez, munkánk jobb megszervezésé­hez, a szocializmus építéséhez. Szilas A- Pá] a lovászi mű­szaki értelmiség nevében mon­Asszonyok a békéért! Tóth Ferencné az üzem dol­gozó asszonyai nevében Ígérte meg, hogy munkaközben, szabad idejükben a Szovjetunió szere- tetére nevelik dolgozó társaikat. — Határon vagyunk, harcoljunk úgy a békéért, ahogy a szovjet nők. Pongrácz Zsuzsa eívtársnő vi­szontválasza után Varga Gyula elvtárs, üzemi párttitkár hang­súlyozta, hogy itt, Zalában éppen olyan szilárd hittel állnak a dol­gozók a Szovjetunió békepoli­tikája mellett, mint bármelyik népi demokratikus országban és felhívta a békenagygyülés részt­vevőit, hogy az ígéretek ne csak ígéretek maradjanak, hanem let. lekben valósuljanak meg. Az Internacionáléval ért véget megyénk első világbékekon- gresszusi beszámolója. doWa: — Mi szeretjük gépeinket, ,j egybeforrtunk velük és érezzük, I Előre a mai napon is a termelési szerződéskötések teljes sikeréért Kormányzatunk nem zárja ki a szerződéskötés előnyeiből azokat a dolgozó parasztokat, akik bármi­lyen oknál fogva nem kötöttek ed­dig termelési szerződést. A mai na­pon is pótolhatják az eddigi mu­lasztásukat, Kétségtelen, hogy me­gyénk ezen a téren országos vi­szonylatban az első helyen áll, de a tervelőirányzat globális teljesí­tése mellett egyik-másik község­ben van még lemaradás. így van ez például Magyarszerdahelyen. A mai napot a földmüvesszövet- kezeteink aktiyái, a népnevelők a terménybegyüjtéssél kapcsolatos politikai felvilágosító munka mel­lett a tanácsok tagjaival együtt használják fel arra, hogy a terme­lesi szerzodeskotesben eddig élért eredményeinket tovább szilárdít­suk. Magyarázzák meg a népnevelő munka során a dolgozó parasztok­nak az aktívák, bogy mennyire előnyös a termelési szerződéssel való termesztés. A legtöbb növény átvételi árál a tavalyinál lényege­sen magasabban állapították meg. Például a cukorrépa átvételi ára mázsánként Í8 forint és 100 má­zsánál magasabb termés esetén magas prémium is jár. Arról sem feledkezzünk meg, hogy a zöldségtermelési szerződés- kötés teljesítése is együtt esik el­bírálás alá a többi növény-félesé­gekkel. Levél Sztálin elvtárshoz (Él Vadboldogasszony község­ben ejp/ fiatal leány. Kiss Évá­nak hívják, s a DlSz-szervezet lelkes tagja. Gyermekkorából nem sok jó emléke maradt, szin­te semmi. Mert milyen jó emléke lehetne egy ilyen falusi kislány­nak. akinek apja a múltban „csak‘‘ cseléd volt. De annál több kedves emlétke van azóta, amióta szabadok vagyunk mind­annyian, ő is. „Milyen szép, bol­dog a mi életünk, milyen jó fiatal­nak lenni“ — hajtogatja és mély­séges szeretettel néz egy fény­képre, amelyről jóságos, meleg- mosolyu arc tekint rá. Igen, Ne­ki köszönheti, hogy ma már jó fiatalnak lenni, öt, a világ dol­gozóinak Atyját köszönti ez a vasboldogasszonyi leány gyerme­ki szeretettel...) Kedves Sztálin Ebtárs! A mi kis községünk DlSz-szerve- zetesok, sok jót és friss egészsé­get kiván önnek 71. születésnapja alkalmából. Én tudom kedves Sztálin Elvtárs, megérti ezen egy­szerű szavakból is a forró szere­iéiből és végtelen hálánkból fa­kadó jókívánságunkat. Mi kíván­juk, hogy az egész világ dolgo­zói — akiknek a nyomorúság­ból való felemeléséért egész éle­iét oüdozía fáradságot nem is­merve —, olyan forró szeretettel gondoljanak ezen a napon a nagy Szovjetunióra és nagjj ve­zérére, mint a mi községünk DlSz-tagjai. Mi tudjuk azt, kedves Sztálin Elvtárs, kinek köszönhetjük azt, hogy ianulhatunlc és hogy mi, akik azelőtt sekigyerekci vol­tunk, most emelt fővel, öntuda­tosan járhatunk. Tudjuk, hogy az a jövő, amiéri mi most harco­lunk, az a mi szép és békés jövőnk lesz. Tudjuk, hogy boldog jö­vőnk, szebb életünk felé az utat ön nyitotta meg előliünk Kedves Sztálin Elvtárs! Én, aki ezt a levelet irom, még nagyon fiahil vagyok, de tudom azt, hogy ha ön a bölcs vezetésével, segít­ségével nem volna velünk, s ké­pei nem sugároznák felénk a dolgozó emberek szeretetét, már megfélemlítettek volna bennün­ket ellenségeink és tahin ránk is támadtak volna. A képeken sze­retettel mosolyog felénk, de én azért látni vélem azt a szomo­rúságot, amit a hősiesen harcoló koreai nép szenvedései c's nz imperialista országokban a tőké. sek elnyomatása alatt sínylődő dolgozók nyomora okoz önnek. Nagyon kérem, Sztálin Elvtárs, bízzék bennünk, az ifjúságban, a magyar fiatalokban. Mi már tud­juk azt, hogy ön a béke nagy őre, nem támad rá egy országra sem, hanem megvédelmezi hatal­mas szovjet hazáját és megvédi a mi országunkat is. Ebben Ön mellett áll az egész szovjet nép de mi is, magyar dolgozók és fiatalok. Az un vezetésével, az ön zászlója aluli haj-colunk mi is a békéért, jövönkérl, ami jele ön mutatott nekünk utat. Kedves Sztálin Elvtárs! Él bennem egy régi, titkos vágy Mosi megmondom, mi. Nagyon szeretnék egyszer elmenni a s:éj Szovjetunióba, abba a nagy or szágixi, ahol ön is él és a hon no ’ irányítja a világ népeinek a bé kéért folytatott harcát. Menny mindent lehelne olt látni, smen nyit lehelne tanulni. Bizonya vagyok benne. hogy egyszc majd eljutok a gyönyörű Mos: kvába... De itthon is tanulunk ml a megfogadtuk, hogy igyekszünt elsajátítani a marxi-lenini tudó mányt, ami nyílegyenesen vez( bennünket a szocializmus, kommunizmus felé. Tanulnia nyozni fogjuk az élenjáró elme létet és álvisszük a gyakorin! ba is. Kedves Sztálin Elvtárs! Szüle lésnapja alkalmából szivembe- fakadó jókívánságaimat küldöm és kérem minden vasboldogas: szonyi fiaiul nevében: .nagyim, vigyázzon egészségére, hogy még soká, nagyon soká velünk lehes­sen. Megsúgom önnek, azt beszé­lik az emberek, hogy ilyen tudós, bölcs ember, rvki, annyira szivén viseli a dolgozó milliók ügyét míg csak a népek cinek, ncm lesz több. Azért kérem, vigyáz­zon kedves Sztálin Elvlárs a: egészségére. hogy még hosszú ideig vezethessen bennünlcet is a szocializmus felé. Azt a virágcsokrot pedig, amit 71. születésnapjára személyesen szeretnék átadni, az ágyajn fö­lött függő képe. alá helyeztem el. A vasboldogasszonyi fiatalok nevében elvtársi üdvözlettel: KISS ÉVA — Hogyan harcoljunk a há­ború ellen itt Magyarországon? Mindenki a maga helyén állja meg helyét, tanulja meg szeretni ezt a drága hazát, ezt a földe1, ezt az üzemet, amely nem az imperialistáké többé. Nekünk épültek a gyárak, a hidak, a lakóházak és itt Lovásziban is : van értelme most már a munká­nak. A termelés minden eredmé­nye hazánkat, a béke táborát j erösili. Legyünk a béke tán-torit- f hatatlan harcosai, mert mi az életet akarjuk. A kétlaki munkásokról szólva kijelentette, hogy Rákosi elvlárs- naik a bányászokhoz mondott be- > széde a lovászi dolgozókra is ér. vényés. Rámutatott arra, hogy az imperialisták elleni gyűlölet nem magánügy, hanem közérdek. A beszámoló után számos fel­szólalás hangzott el. Elsőnek egy határőr bajtárs szólott: — Éle­tem harc a népért, eredmé­nyeinkért — mondotta. — Mi, akik Tito szomszédságában élünk, még inkább fontos, hogy fokoz­zuk munkánk termelékenységét. ; Mi katonák, hazánk őrzői, a : Szovjet Hadseregtől tanul jaki hogyan kell elszántan, akár éle­tünk árán is megvédeni a dolga- j zók békés munkáját. A jó mimkamegszerve­zessél is a békéért harcolunk Kun Mikiósné a lovászi üzemi í MNDSz szervezet nevében mon- : dotta: — Mi. lovászi dolgozó asszonyok békét akarunk. Szerc. j lettel gondolunk a Szovjetunióra I és a szovjet nők példája nyomán életünket sem sajnáljuk drága l hazánkért. A következő felsZó- i laló a fúrástól hangsúlyozta: — A varsói békckongresszns meg­mutatta: kik alcarnrtk háborút, és ml akik a béke nélkülözheti-1 A községi vállalatok vonalán is eltünteti a tanács a múlt maradványait Az elmúlt bűnös úri világban nem volt kívánatos, hogy az ál­lami gazdálkodás vonalán befo­lyást engedjenek a helyi állam- igazgatási szerveknek még akii or sem, ha ezeknek a struktúrája és szelleme teljes egészében igazo­dott politikai x-endszerünkhöz. Népköztársaságunk Alkotmá­nya azonban a nép kezébe adta a hatalmat. Ennek az alkotmá­nyos alapelvnek megfelelően a dolgozók széles tömegeinek bevo­násával tárgyalta meg a megyei tanács a$ elmúlt napokban költ­ségvetését. Antos elvtárs a megyei költ­ségvetés előterjesztése során el­mondta, hogy az elmúlt rend­szer lényegéhez tartozott a költ­ségvetési hitelekkel való felelőt­len gazdálkodás. Az lett az ered­ménye, hogy ia községi pótadót 500 százalékra is felemelték. Megemlítette Zalaegerszeg példá­ját, amikor a városi vezetők anyagi előnyeik szem előtt tar­tásával bekapcsoltatták Zala­egerszeget üz ikervári áramszol­gáltatásba. a fasiszta polgármes. tér és barátai a villamos társa­ságtól ilyenmódon jelentős jőve­d e 1 e mh e z j u 1011 afc. így garázdálkodtak nemcsak a költségvetési hitelekkel, hanem a köziilet vagyonával is. Bérbe- adták kapitalista barátaiknak a községi üzemeket, amelyeknek jövedelme a tőkés zsebébe ván­dorolt. Hullott ugyan a koncból a tekintetes vármegye fő- és al­ispánjai, főszolgabirái és az olyan Czobor Mátyás, meg Tamásy féle alakok részére, akik a pol­gármesteri bársonyszékben ke­zűikre játszottak a dolgozó nép elnyomóinak. Most a tanácsok felállításával sor kerül arra, hogy a helyi gazdasági egységeket is a dol­gozó parasztsággal szövetkezett munkásosztály vegye a kezébe és ezeket a termelési eszközöket, azok jövedelmeit a nép javára fordítsuk. így kerül 10 községi téglagyár is rövidesen a városi, illetve községi tanácsok kezelé­sébe. Ugyancsak a megyei tanács felügyelete alá kerül a megyei Beruházási Vállalat, azután az Útfenntartó, a kéményseprő, va­lamint 3 megyei Népbolt Vál­lalat. Minden második községben lesz napközi otthon Az elmúlt fasiszta világban a fertőző népbetegségek leküzdé­sére községenkint alig néhány pengőt mányoztak elő. Az 1951 évi községi költség- vetésünk átlag 300—ó00 forintot biztosit erre a célra a legkisebb zalai faluban is. A feudális megye költségveté­séiben állandó napközi otthon nem szerepelt, időszakos napközi is csupán a községek 5 százalé­kában volt. Ezzel szemben a jövőévi költ­ségvetés a községek lő száza­lékánál állandó, 50 százalékánál pedig időszakos napközi otthon költségeinek fedezéséről gondos­kodnak. Nincs példamutatás: Csonkahegyhát hátul kullog! Ha Csonkahegyháton aziránt ér­deklődünk, hogy miért 3 százalé­kos a kukoricabegyüjtés már több mint két hete1 A- és B-jegyre, C-re pedig 16, a válasz: „Nagyon rossz termésünk volt kukoricából". Ha ez a nyilatkozat igaz lenne, akkor Csonkahegyháton .nagyon so­vány esztendő lett volna az idei. Mert pl. burgonya C-jegyre csupán 9 százalékos, a kenyérgabona 66 és a széna sem érte el még a 100 százalékot. Egyedül a takarmány- gabona 152 százalékos. Nincs példamutatás Az eredménytelenség mögött sú­lyos hibák húzódnak meg. A fő­hiba: a megalkuvás. A pártszerve­zet titkára, Csiszár József elvtárs, 3 holdas dolgozó kísparaszt az egyedüli, akire a pártszervezet tag­jai közül a népnevelő munkában számítani lehet. De takarmányga­bona beadásának még ő sem tett eleget... A pártszervezetnek még van négy népnevelője, de ezek nem a dolgozó parasztok közül kerüllek ki. A helyi pártszervezet nem látja el irányító feladatát kellő módon. De nézzük csak meg, hogyan dol­goznak a tanácstagok. Egyedül ifjú Tuboly József teljesítette beadását 100 százalékig — a kukorica kivé­telével. Népnevelőmunkát azonban a többi 20 tanácstaghoz hasonlóan ö sem végez. Ki kell szélesíteni a népnevelő hálózatot A tömegs2eryezetek titkárai ma- guk igyekeznek javítani a termény- begyűjtést, végeznek is népnevelő maxikat, Jc szervezeteikből képte­lenek összesen öt faluneveiül ösz- szeszedni. Ennek következménye a kilenc, három és a tizenhat száza­lékos begyűjtési eredmény. Hiány­zik a példamutatás mind a párt- szervezet, mind a tanács tagjai ré_ széről. A pártszervezet, a tanács és a tömegszervezetek tagjainak tud­niuk kell, hogy a terménybegyüj- tés sikere békénk szilárdságát je­lenti, hogy minden mázsa beadott termény kemény csapást jelent a háborús uszítókra és ezt szét kell vinni a falu dolgozó parasztjai közé. Ehhez azonban legalább na- gyobbszámú népnevelögárdára van szükség, amelynek megvalósítása Csonkahegyháton ép úgy lehetsé­ges, mint megyénk ’öbbi községi­ben. A népnevelögárda irányítása a pártszervezet feladata. A tömeg­szervezetek pedig segítsék mun­kájában a pártszervezetet. Vonják be a munkába szervezetük legjobb­jait, az egyénileg dolgozó, példa« mutató kis. és középparaszíoka v Többel ér a beke!. .. A tanács tagjainak, akiket a dol­gozó nép állított íelelősség eljes helyükre, kötelességük a példamu­tatás melle, t az aktiv falunevelő munka. Sürgős és halaszthatatlan feladat} kiépíteni a népnevelő gárdát, amely a Párt irányításával, a békéért folyó harcunk szószólójává válik. Mert ha a község dolgozó paraszt­jai tudatára ébrednek annak, hogy minden szem terményük a béke nagy ügyét szolgálja, örömmel ‘el- iesítik beadási kötelezettségüket. Hiszen Csonkahegyhát dolgozói í? a béke harcosai, csak fel kell vilá­gosítani őket, hogyan védhe ik ért

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents