Zala, 1950. december (6. évfolyam, 279-303. szám)

1950-12-13 / 289. szám

ScJwníff Antal sztahanovistai Sztálin elvtárs 210 százalékot teljesítek! A lüktető élet szól hozzánk, amikor nézzük a zalaegerszegi ruhagyár, építésénél folyó mun- kálatoikat. A nedves idő követ­keztében a talaj felázott, de az­ért a dolgozók jókedvűen, a munka szépségét élvezve viszik percről-percre, óráról-órára előbbre a tervet megvalósulása felé, Ez a derű, ez a munkakedv megmutatkozott a termelési ér­tekezleten is, amely meleg, ün­nepi hangulatban zajlott le. A felajánlásokat olyan őszinte lel­kesedés k'isórtc, amely félreért­hetetlenül megmutatta dolgozó­ink öntudatát. A? értekezlet vé­geztével Iiövesi Márton, helyet­tes építésvezető, npnt féltve őr­zött kincset tartotta kezében a jegyzőkönyvet, mélyen beveze­tőül ez állt: — Az építés és munkavezetői kor fokozott munkabeosztással és szervezéssel a munkát úgy viszi előre, hogy a munkahely dolgozói eddigi ál­lag 1Í5 százalékos tcljesitményü- l'd 125 százalékra emelik. Farkas Zoltán épitésvezető kíséretében megnézzük a munkahelyeket. A Bácskai-brigád 30 százalékot ajánl fel Mihály László segédmunkás, bri­gádjával a transportőrnél dolgo­zik. Pillanatra ránk néz, amint a sarat kerülgetve közeledünk feléje, aztán tovább dolgozik s csak akkor szólal meg. amikor már egészen mellette állunk: — Brigádommal tegnap is 120 szá­zalékot értem el. Delet jeleznek. A munka most rövid időre leáll. Jobban el tu­dunk beszélgetni a dolgozókkal is. Munkaidő alatt nem szeretik, ha kérdésekkel tartóztatják őket Ez a teljesítmény rovására megy. Bácskai Tamás már hozzá is fo­gott az cbédeléshez. — Táplál­juk a testet, hogy bírjuk a mun­kát — mondja, — Dolgozunk, dg meg is van ám a látszatja. Na­gyon szépen keresünk, a brigád­ban hatan dolgozunk össze. Én vagyok a brigádveze'tő. Eddigi teljesítményünk 109 százalék volt. Sztálin elvtárs születésnap­jára 30 százalékkal fokozzuk munkánkat. Úgy bizony a Bács­kai brigád teljesítménye 139 százalék lesz! — Mi 112 száza­lékról 122-re javítjuk — vágja ki Gál Jenő kovács, — Brigá­dunk 4 főből áll. Az eddigi 5 szá­zalékos selejlünket pedig 2 szá­zalékra csökkentjük. Nemcsak ígérjük, teljesítjük is ! — De mi sem maradunk ám el —- kiált oda Völgyi József vasszerkezeti lakatos. — Tisztá­ban vagyunk azzal, mit jelent- a jó munka, amikor azzal a béke megvédéséért harcolunk. 130 százalékról 140.re javítjuk szá­zalékunkat, a selejfet pedig 10- ről 5 százalékra csökkentjük. Ez nem Ígéret, meg is cselekedj ük. Mit sem törődve a cuppogó sárral, Schőnig Antal sztaháno- vista kőműves lépeget felénk- Hallja, hogy miről folyik a be­szélgetés, mindjárt be is kapcso­lódik: — Kelten dolgozunk együtt — mondja és a transzfor­mátor-épület felé veti tekintetét melynek falai már magasan mellednek — Eddig 200 százaié, kos teljesítményt ériünk élj de Sztálin elvtárs születésnapjára ezt megtoldjuk még 10 százalék kai., Látszik az arcokon, hogy bo] dogan végeznek több munka', jobb munkát, hiszen a boldog jövőt épitik, a béke áttörhetett len bástvájáf erősíti minden gves tégla minden köbméter kiemelt föld, melyet munkájuk nyomán látunk. A legjobb munkánkat adtuk Sorra mondják el, ki milyen mértékben emeli munkájával Sztálin elvtárs születésnapjának fényét. Bállá József vágányépiíő brigádja úgy építi a vágányt, hogy az eddigi 5 százalékos ki­esést 1 százalékra csökkentik. Szép István, Mihály László. Ko­vák Lajos és mind-mind, akik itt dolgoznak, a legjobb munka i.ukat adják a nagy ünnep tiszte­letére. A fizikai dolgozókkal szorosan együtt halad 'az értel­miség is. Kovács László és Si­mon Magdolna az anyagkönyve­lősnél, Iván József az önelszá­molás és az építési tervek adá­sánál javítja munkáját. Ezután esténkéht a munka ve zetők értekezletet tartanak. Meg­beszélik az aznap elvégzett mun­kát, kijavítják a hibákat, meg­beszélik a másnapi teendőket, hogy minél jobban, minél töké­letesebben menjen a munka. Téli képek Kútiéiről, a szocialista községről Siirü köd ereszkedett a táj­ra. Annyira sűrű, hogy még a koromgyár füstjének sincs kedve a magasba szárnyalni- A domboldalban me gkap asz. kódú község házai is csende­sen húzódnak meg a ködben. Azt hihetné az ember, kihalt minden élet Kútfejen. Pedig műn igy van. Mert, azért látni; embereket; igaz, hogy csak hellyel.közzel. De ugyan kinek- van kedve ebben a majd tér­dig érő vendégmarasztaló sár. bon mászkálni. Csak annak„ akinek fontos dolga, vem- Ugyanis sokkal jobb bent a házban foglalatoskodni, mi. közben a kályhában vígan du­ruzsol a. geiz. A szocialista község látszó. lag pihen, holott valójában er­ről szó sincs. Munka most is van bőven. Itt vuji például a mély szán _ lás. Az Alkotmány-termelő., szövetkezet dolgozói — tehát az egész község — bosszan­kodnak, hogy nem végeztek még vele. S közben^ csen­desen szidják az időjárást, mivel az az oka mindennek. A földre egyszerűen nem tudnak rá menni sem traktorral, sem lovakkal. A mélyen felázott tádajon minden elsüllyed. Előbb az eső, aztán az árvíz és most megint az eső. „Jó, jó, kell az eső azért”.— mondják ill. - „De azért a jóból is~ megárt a sok” — mondjak ott. S itt is, ott is türelmetlenül várják, mikor fordul már olyanra az idő, bogy vogre rám ehessenek a földre. Mert azért ami fontos, az fontos- A mélyszántás pedig nagyon is az. ★ ’./ szocialista község tano- esónak első iilesc nagyban, ha ■ újárult ahhoz, hogy még jobbon Amíly'ilse kapcsolaton ű Jnlanzók'ol. n lenn elő szövet­kezettel. A tanácsülésen fel­térképezték a községet, s min­den tanácstag kapott egy.egy kerületet, amelynek lakóival rendszeresen megbeszéli a köz­ség problémáit. Ezenkívül jel­lemző körülmény, hogy behív­ták a tanácsba rendes tagként Magdics István elvtársat, a termelőszö vetkezel; cin őket, aki a többi szövetkezeti tag­úiul együtt szoros kapcsolatot tart fenn a tanács és a tér. melőszővetkezet között. ~k A téli politikai és szakokta­tás lendületes ütemben folyik a szocialista községben. Mint mondják, nincs egy étiéin csa­lád, amelynek legalább egy tagja valamilyen tonnában részt ne venne az oktatásban. Persze van család, ahonnan többen is tanulnak- Erre bő­ven van lehetőség is-, Nézzük csak: hétfőn mezőgazdasági szaktan folyam, e síi tő rtö k ö n szintén, pénteken politikai is­kola, vasárnap „Szabad hold Téli Este”. Akik tanulnak, tudják, miért tanulnak: Azért hogy szocialista községük va. lóban a szocializmus erős bás­tyája lehessen itt a jugosz áv határszélen. Hogyan mentek az őszi mun­kák? Érről beszélgetünk Mag­dics elvlárssal. „Hogyan1 M- mán, nem volt semmi baj- igaz, először kissé szokatlan volt igy együtt. Úgy voltunk vele, mint az újonc, amikor bevonul. Annak, is szokatlan először a közösségi éjét, ^ de aztán megszokja. Hát r,li tS igy voltunk. Egy-kettőre meg­szoktuk a közös munkát, cizjan ment minden, mint a kanka - csapás. Minden tag becsülettel végezte a munkáját . * A terei eposzom ke*er üzemterve tartalmaz egy-két érdekes dolgot- Szó_ van benne az építkezésekről is /például- Ez a legégetőbb kérdés külön­ben. Nincsenek ugyanis meg. felelő gazdasági épületek, s a tagok által bevitt állatok tu. lajdonképpen nincsenek is be- vive, hanem mindenki a saját istállójában gondozza tovább egészen addig, mig felépítik az-istállókat, s akkor valóban „bevihetik” az állatokat. Tehe­nészetet vett tervbe a szövet­kezet. A tejet és a tejtermékeket az olajipari dolgozó« ellátásá­ra fordítják." ^ Ugyanígy _ gon. dolják a sertéshizlalást is, és a 400 tyúkból álló baromfite­nyészetet. Mindezeken felül felállitanuk még egy <> holdas kertészetet isv mely terményei, nek egy részét ugyancsak az üzemi munkásságnak juttat­S végül még egy kút feji ér­dekesség, ami ugyancsak a. termelőszövetkezeti, elnöknél található meg. Két hátahnas burgundi-répát mutat Magdics elvtárs. Egyik-egyitt megvan 13—M kiló. Hatalmas - • példá­nyok, amilyenek emberemlé­kezet óta nem termettek a vi­déken. Ezek a legszebb példá­nyok, az átlagsuhi 8—9 kiló volt, ami ugyancsak nem meg­vetendő. 300 négyszögölön S0 mázsa termeit. „Nem sajnál-i tűk tőle a munkát — magya­rázza Magdics elvtárs- — Hét­szer kapáltuk meg, s bőven megöntöztük trágyalé vei. Jól meghálálta a -gondos munkát. Ez olyan tanulság, Until n sző. vetkezetnél- is hasznosítunk,f” Srertfs, 5 9nö. der, is. 5 A verseny üzemeinkben a Szakszervezeti bizottságok feladata. Ez a fel­adat igen felelősségteljes mun­kát ró 3 szakszervezeti bizott­ságok termelési felelőseire, a bizaimihálózatra és az eddig elért eredmények azt,bizonyít ják, hogy általában a szakszerve­zeti bizottságok megfelel­nek ennek a feladatnak, tovább tudják fejleszteni a dolgozók körében elin dúlt kezdeményezésieket és üzemükben általános mozgalommá tudják fej lesztoni. igy történt ez a megyénk u - nteiben. elsőnek a Vasvazas munKiásaitól elindult munka- felajánlási mozgalom eseté ben is. meiy Sztálin elvtárs születésnapjának megünnep lését, a békeharc sikereinek fokozását célozza. A dolgozók mindegyike tett felajánlást Sztálin elvtárs születésnapjára és megálla­pítható hogy ezeknek a fel­ajánlásoknak teliesifése ko moly mértékben lendíti elor. a termelést üzemeinkben. A munkafelajánlások , között azonban most is lehet találni olyanokat, amelyek vógered ményben nem jelentenek vál- lalást, általánosak és ogy cseppet, sem jelentenek többet a papírnál, * amire felírták őket. Az Ilyen vállalások, ame­lyek minden alkalommal előfordulnak és igen gaz­dagon szerepelnek „ dol­gozók által kitöltött szo­cialista versenyszerződési űrlapok egyes rovataiban, arra vezethetők vissza, hogy a szakszervezeti bi­zottság. a termelési fele lős és a bizalmiak nem mindig terelik helyes me­derbe a dolgozók lelkese­dését. megnyivánuló aka rátát. Viszont az is e’őfor- dul. hogy a szakszerve­zeti bizottság p felmutat­ható felajánlások számá­nak növelésére törekszik. A napokban például, a lovász* üzemben olvastunk egy fel­ajánlási kimutatást, amelyen a Lyukbefejező T. csoport va 'amennyi dolgozója egymá- alatt .hosszabb, rövidebb sző szervezése véggel munkufeiajánlást tett. Ezek a dolgozók megfelelő munkaterület hiányában, a beosztás következtében sem­mi lényeges vállalást nem tudtak tenni és nem is néztek körül éppen a bizalmiak 'hiá­nyos felvilágosító munkája következtében tüzetesen mun­kahelyükön hogy a felajánlá­suk valóban elősegítse majd a termelés emelését. Csupán ízt .vállalták1', hogy a rájuk- bizoft gépeket 100 százalékik karbantartják. ügyelnek rá­juk stb- Ez a szocializmust építő munkás kötelessége ál- ítmkkal, »épünkkel, önma­gával n béketáborral szem­ben és a Lyukbefejező I. dol­gozói minden külön felajánlás riétkü! el is látják ezt a felada­tot. A Vasvázasban hasonló képet mutat a gépmühp yi esoporttisztviselők „felaján­lása" amely igy hangzik: vállaljuk hogy a műnk1 utal­ványokat kiértékelve é3 elké­szítve 100 százalékos pontos­ággal minél hamarabb ren deltotési helyére szállítjuk“ Ezek a tulaján ások nélkülözik a konkrétum legminimálisabb mennyiségét és a komolyta­lanság veszélyével fenyegetik munkafelaján’ásf. Figyeljenek fel üzemi bi­zottságaink jobban az ilyen kérdésekre. Tartsák szem előtt, hogy ne™ a felajánlások meny nyisége, hanem ellenőriz­hetősége és értéke a döntő és az, mennyivel lendíti előre legfontosabb problé­mánk, a béke megvédésé­nek nagy ügyét. A mechanikusan, a nagy szá­mokat kedvelő versenyszerve­zés a munka sikerét csök­kenti. Minden munkai e'aján- iást tehát előzzön meg komoly felv“’'ágosifó munka, tudato­sítsák a fe'aján’ás jélen*ő é- gét és csak konkrét ellenőriz­hető és k;értékelhefő verseny- vállalásokat fogadjanak el. Nem kis részben az á'falános vállalások elburjánzásának tu ’ ijdonitható.^ hogy a verseny A’en őrzése a felajánlások végrehajtásának ér+éke’ése 'okszor akadá'yokba ütközik As üzemeink egyik leggyen­gébb oldala­„Béke szerdáikat szervezünk Tisztában vagyunk mi is azzal, hogy sajóit cs családunk jövője, alkotó munkánk egyedüli bizto­sítéka: a béke. Átevezzük ezt mindannyian mi. a Szombathelyi V egy ianyag Nagykereskedelmi Vállalni egerszegi 2. számú fiók­jának dolgozói. - Ezért határoztuk, el, hogy ,.Bé. ke-szcrdá“-kat szervezünk. Min­den héten ezen a napon a béke megszilárdítása érdekében ön. kéntesen jobb, szorgalmasabb munkával bizonyítjuk békeakará­sunkat. Kimagasló eredményeket akar a vállalat minden dolgozó­ja ki}, jteni a Béke szerdákon. Az elmúlt hét is azt mutatja, bogii Iáén szép eredményt ér­tünk eh Minden üzem és válla­lat dolgozói felé tanácsoljuk, hogy szervezzék meg az ilyen ne­mes célú béke napokat, cz~el is segítsük a mi államunk megerő­södését és munkánk, ludasunk legjavával mulassuk meg barát­nak és ellenségnek egyaránt: A mi üzemünk, a mi vállalatunk nem rés, hanem erős bástya a béke frontján. A Vegyianuag Nagykereskedelmi Vállalat, 13 egerszegi dolgozója. Kapcsolják be a lakóházakba is a villanyt — íriák a na^ykaoornakíak Nagykapornak dolgozó paraszt, jai nagy örömmel vették fade, másul, hogy községünk villanyt kap. a beszerelések gyors iram­ban indultak meg s úgy a kül­ső, mint a belső vezelékel^rövid idő alatt elkészültek Meglopta a vái'va-várt áramot községünk, de a villany még ma sem gyulladt ki a dolgozó parasztjaink házai- ndl. '' Ugyanis az ÁVESz keszthelyi kirendeltségépalt dolgoséi anél­kül, hogy az. épületekben a be­kapcsolást elvégezték volna, eltá­voztok « falúból és azóta sem jöttek vissza. Most a helyzet as. hogy a házaktól alig pár metier, re lévő vezetékek hiába szállít ják az áramot, a házakban nem ad­nak világosságot. Az említeti eset már több, mint egy hónapja fennáll és ennek megszüntetésére ez ideig az ÁVESz dolgozói nem nagy gon­dot fordítottak Megkérjük az üzem dolgozóit, hogy a legköze­lebb adódó alkatommal kapcsol­ják be lakásainkba a villanyt, K öu végre nálunk is kigyuljón a fény. A falu dolgozóinak nevében MOLNÁR íStVÁN tanőcselrtők.

Next

/
Thumbnails
Contents