Zala, 1950. december (6. évfolyam, 279-303. szám)

1950-12-06 / 283. szám

Élenjárnak a kukoricabegyüjtésben a komárvárosi kommunisták A kanizsai járás több községében fokozni kell a burgonyabegyüjtés ütemét A kukorica és a burgonya be­gyűjtésének üteme egyre fokozó­dik a nagykanizsai járás közsé­geiben. Különösen jól megy a munka Komárvároson, ahol a dolgozó parasztok 100 százalékra teljesítették már a kukorica be- gv üjtés éneik C-jegyes előirány­zatát, s a B-jegynél is csak ke­vés hiányzik már a 100 száza­lékhoz. A burgonya begyűjtésé­nek eddigi eredménye B-jegyre 92 százalék, C-jegyre pedig 55 százalék. Abban, hogy Komárvároson ilyen jól halad a kukorica be­gyűjtése, részük van a pártszer­vezet tagjainak, a komárvárosi kommunista dolgozó parasztok­nak, akik személyes példamutatásukkal hívták fel a pártonkivüli dolgo­zó parasztok figyelmet a be­gyűjtés fontosságára, — Hatalmas állattenyésztési terveinket csak úgy valósíthatjuk meg, ha elegendő mennyiségű takarmány áll rendelkezésünkre .— mondja Pöilcz Lajos elvtárs 8 holdas középparaszt. — Tudóin én. hogy az állatoknak milyen fontos a kukorica, ezért_ adtam be, ami felesleges volt, 540 kiló morzsolt kukoricát. Szívesen ad­tam, mert kommunista köteles­ségemnek tartottam, hogy ezzel is elősegítsem a minisztertanács h a tár o za Iának m egv a 1 ősi t ás át. így gondokodolt Kiss Varga Imre elvtárs is, a községi tanács elnöke, 4 holdas kisparasz'. Ö 100 kiló szemeskukoricát adott be feleslegként 80 kiló burgonya mellett. — Nekünk, akiket a dolgozók bizalma a község élére állított, különösen igyekeznünk kell azon, hogy jó példával járjunk elől — mondja Kiss Varga elvtárs. — Ránk figyel a közt-ég. s ha mi jól végezzük a felada­tunkat, a többiek is igyekeznek. Molnár József elvlárs a bur­gonyabeadásban tűnt ki azzal, hogy 350 kilót adott be' G-vételi jegyre. Lutor György elvtárs pe­dig 200 kilót. Pölcz, Kiss Varga, Molnár és Lutor e'lvtársak példát mulattak a kenyérgabona-begyűjtésben is: valamennyien 200 százalékon fe­lül teljesítették kötelezettségüket. Most ismét példát mutatnak a komárvárosi dolgozó parasztok­nak: „így dolgozik egy kommu­nista, igy kell nektek is dolgoz- notok.‘‘ A burgonyabegyüjtés jól halad Pötrótén is, ahol egyetlen nap leforgása alatt 80 zsák burgonya ■ gyűlt össze az „egy zsák burgo. ] nyát‘‘ mozgalom keretében, itt is a párttagok és a tanácstagok jártak elöl jó példával. Zala- szentjakabon rövid idő alatt 39 mázsa burgonyát adott be 55 gazda. Gyengén halad azonban a munka Pálon. Ez a község hív­ta ki versenyre a kanizsai járás községeit az ,,egy zsák burgo­nyái" mozgalom keretében, s ép­pen ebben a községben eddig mindössze 12 mázsa burgonya gyűlt össze. Pa tori fokozni kell a munka ütemét, nehogy szégyenszemre lemarad­jon a kezdeményező község. Egészen rosszul folyik a be­gyűjtés Miklósfán, Liszón, Sül­dőn, Zalaszen'balázson, ahol gyenge a népnevelők munkája, ami ennélfogva nem is képes mozgósítani a dolgozó parasz­tokat. Javítani kell a munkán Csapiban és Zalaujlakon is. ahol szintén lemaradás tapasztalható. A begyűjtésben lemaradt köz­ségekben is a dolgozó paraszt párttagok vegyék kezükbe a kez­deményezést. mutassanak példát a pártonkivüli dolgozó parasz­toknak, hogy ezen keresztül fel- 1 lendüljön községeikben a ter­mény-begyűjtés. Kuláks Ártatlan vagyok Zarubai ügyvéd: A jövőben hű „dolgozó“lesz Bíróság: 2 évi íegyház, 1600 Ft pénzbüntetés Berke Ferenc 51 holdas nemes­népi kulák nem nagy hajlandósá­got mutatott arra, hogy burgonya- feleslegéve! erősítse a nép államát. Amikor az elrejtett burgonyát ke­resték nála, előzékenyen kinyitot­ta a kamra ajtaját. — Itt van kérem mind, ami ter­mett. Odaadom én szívesen, tudom a kötelességemet. A bizottság lát­szólag hitelt adott a kulák szavá­nak, de három nap múlva ismét megjelentek ellenőrzésen és raf f a t apt« k a k u iák of, amint nagyszorgalmasan szórta le a kocsiról a mezőről behozott bur­gonyáját. Úgy számított, hogy majd elrejti a kilenc mázsa burgonyát a széna alá. és megjön annak az ideje, amikor elíekctézhcti. A dol­gozók éberségét azonban nem tud­ta kijátszani a ravasz Berke kulák sem. Bíróság elé került OU állt sunyin, meghunyászkod­va és ravasz szemeit hol a bíróra, hoi a védőügyvédjére szegezte. Körmeszakadtáig védekezett és ku­likhoz jellemző vallomást tett 72 éves anyja ellen. — Kérem, tisztelr bíróság — mondta, miközben púpos háta még jobban meggörnyedí —. Én iste­nemre ártatlan vagyok, én nem tud am semmiről semmit. Az anyám a hibás, aki nem mondta meg, hogy a mezőn még van kiásatían krnnviiii. Én azt a kilenc mázsa krumplit nem akartam elrejteni, csak éppen Hirdessen <1 Zalában beraktam a pajtába, hogy szárad­jon meg. A dolgozó nép bíróságát azon­ban nem tudta félrevezetni a ku­lák, sem hazúgsággal, sem képmu­tatással. Jól tudták, hogy azt a kilenc mázsa krumplit a döf gosók asztaláról akarta a kulák elrabolni. Hiába hangsúlyozta védöbcszédé- ben dr. Zarubai ügyvéd úr, hogy a bíróság olyan beletet hozzon, amely alkalmat ad arra ennek a mtkvr először hallott Mci- tola József a Dunai Vas­műről, mindjárt eszébe ötlött: , Jó volna odamenni," De utána mindjárt arra gondolt, hogy ez az ötlet is csak úgy jár, mini ál­talában a hirtelen támadt gon. dotálok. Tévedett. A Dunai Vas­mű mind elevenebben élt benne. Egyre erősebb leit a vágyakozá­sa, hogy oda eljusson. „Építeni, újat, nagyot alkotni..." — ilyen gondolatok lüktettek benne nap­hosszait. Beszélt a dologról az apjával is. az öreg nem ellenkezett egy pillanatig sem. „Ahogy gondo­lod, úgy tégy" — mondta Mato­la István a fiának. „Mi majd csak megteszünk valahogy azon a 9 holdon. Ha úgy gondolod, hogy ott nagyobb szükség van rúd, csak menj. Hiszen, ha én is fiatalabb lennék 30 évvel..." De ezt már inkább csak magának mnndla az öreg. A fiú meg örült, hogy a szülői házból jő szívvel bocsátják az útjára. Tótszerdahelycn akkoriban vol­tak többen is ilyen hasonlókorú fiatalok, akiknek vágyaik neto­vábbját jelenlelte a Vasmű épít­kezésében való részvétel. Ezért ók örüllek Icqjobban annak, mi­kor a DlSz Központi Vezetősége felhívta a magyar ifjúságot: ve­gye ki részét büszkeségünk, a Dunai Vasmű építéséből. Ekkor mái: kész volt bennük az elhatá- ■nrás: mennek valamennyien, „megtévedt embernek1', hogy a „jö­vőben hű dolgozója legyen Köz­társaságunknak'’. A védőbeszéd elhangzása után a jelenlévők aljg-alig tudták maguk- baíojíaní a nevetést. Innét is, on- j nét is suttogó beszédet lehetett ! hallani. A kulák, meg a becsületes munka?! Lássuk, hogy határozóit a demo­kratikus bíróság? I Kétévi fegyházra, 800 forint va­gyoni elégtétel megfizetésére és ugyanannyi pénzbüntetésre ítélte a raffinált kulákot. mintegy húszán Dunapenlelét e és Éalola József lesz a vezetőjük. 1\./T ikor bucsuzásra került a x sor, az öreg Malola Ist­ván ezt az utravaíót adta a fiá­nak: „Aztán csak azt ne feledd sohasem, hogy mi, délszlávok, milyen sokai köszönhetünk ma- 'gyar hazánknak. Úgy igyekezz fiam a munkádban mindig, hogy ne. hozz szégyent rá nie“. — „Sie féltsen, engem édesapám, nem fog csalódni bennem, de a többiek sem, akik itthon maradnak Aztán elmentek a fiuk. Pár nap múlva már hír is jött róluk: valamennyien jól vannak, már munkába is álltak és majd meg­látják az otthoniak, hogy a tót- szerdahelyi fiatalok Dunapente- lén is megállják a helyüket. De meg is állták. Matola József elv- társ megalakította a ,,Partizán“- brigádot a tótszerdahelyi fiuk­ból. s a brigád teljesítménye a szokatlan munka ellenére is egy­re emelkedett. És most már ki­érdemelték a DlSz Központi Ve- zetőségén?k vond or zászlaját is amire nagyon büszkék Múltkor haza is vitték, eldicsekedtek vele: Látjátok, mi igy dolgozunk“. Persze meg is nőtt a. becsület a községbeliek előtt. Hát hogyisne amikor a Dunai Vasmű leqjobb :fiusáqi brigádja épp^n a tótszer- dahelyi fiatalok közül került ki. De az öreg Matola István külö­nösképpen büszke a fiára, aki, lámcsak, hallgatott az atyai szó­Üzenet Dunap ß béig megvédése legyében iinneoelíék az ötéves HOHSz-t az egerszegi asszonyok Zalaegerszeg dolgozó asszo­nyai . zsúfolásig megtöltötték a városi kulturház nagyter­mét. hogy méltón ünnepeljék a Nemzetközi Demokratikus Nószövetség megalakulásának ötödik évfordulóját. Sárkány Erzsébet, az MNDSz megyei titkára ünnepi beszé­dében foglalkozott a Nemzet­közi Demokratikus Nőszövet­ség jelentőségével, öt év lefor­gása alatt végzett hatalmas harcával a béketábor oldalán, — A Nemzetközi Nőszövet- seg második kongresszusa, amelyet Budapesten két évvel ezelőtt tartottak, kiáltványt intézett a világ asszonyaihoz — mondotta többek között. _ A kiáltvány harcba hívta a világ dolgozó asszonyait a béke védőimére. Tőlünk függ, ti mi harcunkon múlik, hogy férjeinket és fiainkat ne tud­ják egy újabb borzalmas há­borúba vinni. A mi. békehar- cunk is nagymértékben hozzá­járul ahhoz, hogy elhal Igát,las­súk a bombák robbanását, amelyek békés otthonokra dobva rombadöntik házainkat és megölik gyermekeinket. Gondoltatok gyermekeitek jövőjére J... Majd foglalkozott azzal, hogy megyénkben mind job­ban erősödik az asszonyok ősz. szefogása a békéért folyó harcban. Három hónap lefor­gása alatt ismét 3.000 asszony lépett az MNDSz-csoportokba, hogy együttes erővel vigye győzelemro békéért folyó har­cunkat. — Minden becsületes dolgo­zónak össze kell fogni most. amikor az amerikai imperia- Hsták egyre ádázabb dühvei készítik elő a harmadik világ­háborút. Gondoljatok gyerme­keitek boldog jövőjére, azért kell helytállnunk. Öértük har­colnak a nőszervezetek szerte a világon. Éljen az asszonyok nemzetközi összefogása a bé­kéért! Éljen a magyar nép békehareánák vezetője, Rá­kosi elvtárs! Éljen a béketábor hatalmas vezére, Sztálin elv­társi — fejezte be beszédét Sárkány elvtársnő. Távirat Rákosi elviár sunk Az asszonyok helyüktől IVl. áhva lelkesen éltették Sztá|i :t is Rákosi elvtársakat, a nagy Szovjetuniót és Ígéretet tettek, hogy példaképeik, a. szovj :t asszonyok nyomdokain ha­ladva viszik győzelemre a béke nagy ügyét. Az ünnepi gyűlés táviratban ulvözolffí Rákosi elvtársat, a -v emzetközi A ószövetségei cs az MADS.z Országos Központ­ját. ígéretet tettek, hogy a béke megvédésének érdekébe-1 minden áldozatra készen áll­nak. Végül az iskolák úttörő cső. patainak küldőt lei üdvözöltél az anyákat és kérték ölő \ hogy az ö boldog jövőjük ér_ deliében vigyék a. hckekarcot a végső győzelemig. Egyben ígéretet tettek, hogy az úttö­rők jó tanulással segítik a szülők békeharcát. Az ünnepi gyűlés az iskolák és az MNDSz kulturgárdái - nak műsorszámaival ért véget. Meg nyílt Eger széf en a Vendéglátóipari Vállalat üzeme Zalaegerszegen a város legfor­galmasabb, legszebb henén a volt „Aranybárányt szálloda épületében megnyílt u Vcndéglá- lóipari Vállalat. Amikor belépünk, feltűnik a kezdeti hiányosság: a söntés és a büffó együtt van. Az étterem azonban máris szép és megnyerő. — Rövidesen a Imiiét is telje­sen berendezzük, — mondta a vállalatvezető. Az árak iránt érdeklődünk. A dolgozók részére tí forintért ad­nak egy menüt. Ma például májkrém-leves, hátszínt főzelék­kel és túrós palacsinta volf. Egyéb ételek; máj püré leves: 1. forint, tört burgonya: 84 fillér, makaróni: 1.50, majcránnás bur­gonyafőzelék szintén 1 forint 50 fillér egy-egy bőséges adag. A sertéscomb burgonyával: G.33 forint. ra és — nem hozott szégyent rá­juk. hanem sokkal inkább dicső­séget. C zereicltel gondol most is a második gyerekre, aki elég messze van ugyan, de olt is azért dolgozik, amiért itihon is dolgozott: a békéért, a szóéiul iz­musért. S Tólszerdahelyről üze­net száll Dunapentelére, ahol Matola József részivesz a hatal- mas szocialista békemű építésé­ben. „Egy pillanatig se feledkezz meg arról, fiam, hogy innen a határszélről mentél el Dunapen­telére — igy üzen Matola István a fiának. — Jól tudod, hiszen itt nőttél fel. hogy a házunktól néhdnyszáz lépésnyire olt a ha­tár. Azt is tudod, kik leselked­nek ránk onnan túlról. Békénk ellenségei, akik bármikor készek lerombolni azt, amit ti olt a Du­na mellett olyan lelkesen, harcos elszórnisáqqal épít lek. Büszke vagyok rád, hogy úgy tettél, ahogy én kértelek. Meg­mutattad, hogy mi, délszlávok, is ki akarjuk venni — cs ki is vesszük — részünket a szocializ­mus építéséből Te most olt vagy Du nape nt elén és olt építed a szo­cializmust. S mig fi öli dolgoztok, mi itt a határ mentén éberen őr­ködünk, hogy munkátokat sem­mi se zavarhassa. Mi is kivesz- szük részünket a szocializmus építéséből Én is. Tudhatod, hogy a begyűjtésből igyekeztem ki­venni részemet: túlteljesítettem előirányzatomat. A- őszi vetést is idő elölt elintéztem, hogy jö­| vóre még jobb termés legyen, hogy ti ott Dunapenielcn több és jobb kenyeret ehessetek. A mély­szántást is elvégeztem az elsők közölt. Kekünk ez most a fel­adatunk itthon, mi ezzel építjük a szocializmust, védelmezzük bé­kénkéi Tito aljas bandájával szemben. Mi is mindent megte­szünk itthon, ti is tegyetek meg mindent olt a békéért, a ti bol­dog jövőlökért, hiszen azért dol­goztok, azt építitek még valamit. Tudod le is, ^ hogy odaát a haláron az ifjúságnak nincsenek olyan lehe­tőségei. mint nektek, hiszen Tilo- ék rabságba döntik a fiatalsá­got is. De nektek hatalmas lehe­tőségeitek vannak. amikkel él­jelek is. Ti most ott Dunapenie- lén a szocializmus boldog vilá­gát építitek, erről ne feledkezze­tek meg sohasem A zászlót pedig igyekezzetek megtartani és hir­dessétek vele, hogy ti, akik in­nen a jugoszláv határszélről ke­rültelek oda, kemény harcosai vagytok a szocializmusnak, a bé­kének..." Az üzenet megérkezik Diwu- pentelére és a „Partizán"-brigád tóIszerdahelyi fiataljai még na­gyobb lelkesedéssel vetik magu­kat a munkába. Mert az otthoni, ak is elvárják fölük, hogy a zász­lót megtartsák, nemcsak ők akarják igy. És meg is tartják. (Hársfai) Szerda, 1950 dec, 0. .

Next

/
Thumbnails
Contents