Zala, 1950. december (6. évfolyam, 279-303. szám)
1950-12-05 / 282. szám
„Miunkával erősítjük a hatalmas Nem győzzük eléggé hangsúlyozni a békebizottságok munkájának fontosságát. Ahogy a háborús gyújtogatok agressziója erősödik, a béke- tábornak is fokozni kell erejét, mégpedig olyan arányban, hogy végérvényesen elvegyük kedvüket és bátorságukat attól. hogy a békeszerető országok felé nyújtsák vérfoltos yércsekarmaikat. Hogy az imperialisták háborús szán. dókáról egy pillanatra se feledkezzünk meg. hogy dolgozó népünket felvértezzük az agresszió visszaverésére, ez főleg a békebizottságok feladata. A" Dunántúli Asványolajter- rnéíő Vállalat bázakeréttyei génműhelyenek békebizoitsága átérzi feladatának fontosságát, amit az is bizonyít, hogy Sztálin elvtárs 71-ik születés, napjára készülve eddigi 112 százalékos teljesítményüket 115 százalékra fokozzák. Felzárkóznak a nagy Szovjetunió vezette béketáborban. hogy ezzel is köszönetüket és hálájukat fejezzék ki a békeharc nagy vezérének, Sztálin elvtársnak. — Követjük a bányászok példáját — mondják. — Ahogy ők a föld alatt folytatják a széncsatát, úgy harcolunk, úgy dolgozunk mi itt a föld felett, a műhelyekben. Békeharcunkat vívjuk és ebben a harcban egy irányba menetelnek a bányák, a földek és az üzemek dolgozói. ★ Az alábbi levelet id. Szőke Gyula, a Gépműhely békebizottságának elnöke küldte: „Amikor az imperialisták egyre fogyó tábora üvöllvc hirdeti az emberi jogok, az emberi szabadság jogainak gyakorlását, tetteikből ponto san az ellenkezőjéről győződhetünk meg: az emberi jogok lábbaltiprásáról. A családok ezreit teszik liaj léktalanná, a dolgozók százait hajtják koncentrációs táborokba, akiknek „bűnük” csak az, hogy szabadságot akarnak, Szöulban az is bűn, ha valaki szimpatizál a kommunistákkal. Kinn határát naponta sértik meg az amerikai légikalózok, és attól sem riadnak vissza. hogy bombaterhüket békés faivakra szórják le. „Békeakar atukra” jellemző, hogy a népi demokratikus országok küldöttei számára megtagadták a beutazási engedély kiadását és meggátol_ ták a II. Békekongresszus megtartását Sheffieldbon. Félnek. hogy úgy járnak, mint a lyugalnémetországi ifjúsággal. Előbb-utóbb bele fognak esni a. saját maguk által állított kelepcébe. Mi, bázukerettyei dolgozók, mint békebizottsági tagok, ezekre a tettekre is úgy válaszolunk, mint a többiekre. Mi újra és újra munkával adjuk meg a, válaszunkat. Tovább építjük a szocializmust, ío_ vább végezzük a felvilágosító munkát a,z üzemünkben és a környező falvakban.” Az egerszegi iskolák tanulói a békéről A bókeakarat mélyen gyökerezik a dolgozó népben, hiszen a háborúk mindig őket sújtották legfájdalmasabban. Kevés vesztenivalójuk volt anyagiakban, hiszen nem volt. másuk, csak a munkaerejük, de ők véreztok, az ő családjuk vált hajléktalanná, ők voltak azok, akik a háború áldozataivá váltak a frontokon és a front mögött egyaránt. Most, amikor az imperialisták az nj háború tüzeséváit lobogtatják, a világ dolgozói szorosan összefognak, hogy áttörhetetlen bástyát emeljenek a háborús agresszorok dé. Ez a szilárd békeakarat nem csupán a felnőtteknél, hanem a fiatalságnál, az iskolák tanulóinál is konkrét formában nyilvánul meg. Az is. kólák tanulói három-négy éves értelmükkel már felfogták a háború borzalmait. A bombák robbanása, az aknák éles reccsenése. anyjuk sápadt arca az óvóhelyen megmaradt. emlékezetükben és ezek a gyerekek most kicsi erejükkel harcolnak a háború ellen és kiállnak a béke megvédése mellett. Békeharcuk abban nyilvánul meg, hogy jól tanulnak, fegyelmezettek. Leveleket Írnak szerkesztőségünkhöz és a nagy nyilvánosság felé is tolmácsolják bókeakaratukat Léránth Anna-Mária Vl/b oszt. taaiuló igy ir: „Megvédjük a békét. Ez a jelszavunk most. A felnőttek is minden formában ezért har_ colnak. Az átkos háborúi távol akarják tartani szép hazánktól. Mi, gyermekek is elsőrendű feladatunknak tartjuk, hogy a háború ellen harcoljunk. Hallottuk szüléinktől és olvastuk is. hogy Koreában milyen sok gonoszságot követnek el a, békés lakosok ellen az amerikai gengszterek. Hány családnak a házát döntötték romokba, embereket hurcoltak el táborokba; éheztelték őket és mindenféle kegyetlenséget köveitek el ellenük. Mi, akik szabadon és boldogan élünk hazánkban, tudjuk. hogy el akarják venni a mi szabadságunkat is azok a gonosz emberek. Mi harcolunk ellenük. A békeküldöttség el akart indulni Londonba, de ott bezártál: a kaput: a béke előtt. Annál nagyobb szeretettel fogadták őket Varsóban A mi 'iskolánkat is az a kitüntetés érte, hogy igazgatóhe- tyettesnőhk is Pestre ment. m i nt búk okuld ölt Éljen a béke és á szabadság! Éljen a mi erős néphadseregünk. LÉRÁNTU ANNA-MARIA, Vili), oszt. Zalaegerszeg. A másik levél igy hangzik: „Csak békéb&n lehet uj hazái építeni. Jó tanulásommal harcolok a békéért. Hazánk felszabadulása után megkezdődött a 3 éves terv. amelyben országunkat újjáépítettük. Az ötéves terv pedig annyi mindent ad nekünk, hogy azt nem is tud juk még elmondani, csak azt tudjuk, hogy nagyon jó élet lesz minálunk. pedig már raÖstan sem panaszkodhatunk. Miiyen jó nekünk most is, hogy békében tanulhatunk. Mi most tanulásunkkal erősítjük a békefrontot, aztán, h3 majd az iskolából kikerülünk munkánkat adjuk a szocializBelépünk a tanácsház irodahelyiségébe. A tanácstitkár és az elnöknő bizalmatlanul fogad bennünket, Alapos leigazolás után kitörő örömmel újságolják, hogy náluk nagyon jó eredmények vannak, — Jól megy itt minden. Kevés helyen dolgoznak igy, mint nálunk a népnevelők, elvtárs! Előkerül a ceruza és jegyezni kezdjük. — Termelési szerződés 100, kenyérgabona 110 százalék, takarmánygábona 140! — az utóbbit erősebb hangsúllyal 'ejtette ki a tanácstitkár. Mi pedig jókedvűen jegyeztük. — Széna — fogja kicsit halkabbra a hangját — 71 százalék... A ceruza egy pillanatra megáll a kezünkben, de valahogy megnyugtatjuk magunkat. — No, ez még nem olyan súlyos hiba, ezt a lemaradást egy-két napoim belül be lehet hozni. Ilyet valóban alig találunk a megyében — Burgonya 42 százalék — folytatja tovább a tanácstitkár, alig hallható hangon. — Rövid időre elhallgat, aztán szinte suttogva ejti ki a szavakat. — Kukoricabegy üjiés 12 százalék. Na ezt aztán már igazán nem merjük feljegyezni. Attól félünk, rhogy belesápad az egyébként is fehér oan.tr Kukoricátegyű ité.s 12 Százalék? Ilye' aztárn tényleg ümn igen találunk a megyében!.. És itt „jól megy" minden?! lím,., hm.. A tanácstitkár megjegyzi. — Úgy gondolom, hogy erről a 12 százalékos dologról nem igen kelmus építéséhez. Örülünk annak. hogy most már nálunk is tanácsok vannak, mert a tanács jói infézi el a varosok és községek dolgozóinak ügyeit, meg a mi iskolánkét is. A tanácstól még arról is érdeklődnek, hogy mi jói tanulunk-e. Nem vallanak velünk szégyent, mert mi tudjuk miért tanulunk. Magyarország nem rés, hanem erős bástya a béke frontján és mi azért tanulunk jól. hogy ez « bástya még erősebb legyen. Nagyon szeret jük néphadseregünket, mert tudjuk, hogy a békénket, boldog életünket védi. Éljen Rákosi pajtás, éljen a Párt! CSUTORA ERZSÉBET IV/c. oszt. tanuló Zalaegerszeg.“ lene írni. Meri hát kérem . — és egy halom kifogást zudit felénk, amelyben méltó segítőtársa a tanácselnöknő is. A végén még hozzá is teszi: Úgy van az kérem, hogy nálunk igazán jól dolgoznak a népnevelők, Ugy-e a széna is nagyon szép eredmény, mert hát nekünk nem igen van rétünk. Ez kétségtelen, hogy megfelel a valóságnak Boldogfán — A burgonya az meg majd csak meg lesz Í00 százalék — igy az elnökasszony. — Hát a kukoricát azt nem tudom ígérni, hiszen az előbb mondtuk már, hogy „igen nagy szárazság veit’*. Reméljük, jövő vasárnapra más lesz a helyzet! Szorgalmasan táncol a ceruzánk a papíron és amit Zalaboldogfán tapasztaltunk, ától-cettig azt leírtuk ide,. Megállapítottuk, hogy „egy kis elbizakodottság“ uralkodik. Hogy ki ne felejtsük, kereken egy tucat kulákkal rendelkezik a község!... Erről persze elfelejtettek szólni. Hát rendben megy itt minden?! Igen, de majd csak akkor, ha ezt jó eredményeikkel igazolják, Reméljük a jövő vasárnap erre is sor kérik »Szívesen megtesszük ám! — Adótartozásukat Beke Jó' zs-ef. Dankos. József, Eczlce Gyula, Boranyák Pál dolgozó kis- és kö- tépparasztok Andráshidáo már | lop. százalékban teljesítették' mert tudják, ho&y minden adófitfár a nép érdekét szolgálja. Csácsbozsokon viszont a befizetés még csak 68 százalékot mutat. Egy tucat kulák, némi elbizakodottság: 12 %-os Zaiaboídogfán a kukorica begyűjtés Formalizmus vagy táncknltura? Zsdánov elvtárs 1948_bau a szovjet zenei szakemberek tanácskozásán azt mondta: , Szép, ízléses zenét kivárniuk, olyan zenét, amely kielégíti az esztétikai igényeket és a szovjet emberek művészi iAéset. És ez az Ízlés hallatlanul kifejlődött. qz igények hallatlanul megnőttek”. llgy gondoljuk, ezek a szavak a zenén kívül a művészet minden agára érvényesek, s nem állítunk valótlant, amikor arról beszélünk, hogy a mi népünk Ízlése is hallatlanul kifejlődött. 9 igényei hallatlanul ’megnővakod, tek. Felszabadulásunk óta mind jobban és jobban dolgozó népünk veszi kezébe kulturális életünk irányítását, s ezt úgy teszi, hogy tömegkultúránk egyre inkább hasonló lesz az élenjáró szovjet tömeg- kultúrához. Zsdánov elvtárs megállapítását mottóként állíthatnánk mindazok elé, amit most el akarunk mondani, Egy műsoros estről, jobban mondva egy kuHurcsoport bemutatkozásáról kívánunk néhány szót szólni. És itt ismét Zsdánov elvtársra kell hivatkoznunk: „Ahol nincs bírálat és termékeny vita, olt kiapadnak a fejlődés forrásai, gyökeret ver az áporodottság és pangás uvegháA szelleme”. Az estet, amiről szó van, úgy harangozták be, hogy az az olajipari vállalatok MNDSz ku lturcsop ortj án a k bemutatkozása hisz. Ehelyett azonban csak egy tánccsoport bemutatkozásának lehettek szemtanúi a nézők, mert a többi mű sorszámokat raz olajipari vállalatoktól idegen személyek adták elő. A tánccsoport most alakult meg és éppen ezárt fontosnak tartjuk, hogy idejé. i ben felhívjuk a figyelmet arra, hogy ez a tánccsoport már a kezdet kezdetén eltévedt, s helytelen utón jár. Jónéliány számot mutattak be. amelyek kiilön-külön talán meg is állják a helyüket, de együtt, az est színvonalának süllyedését segítették elő. Egyszerűen azért, mert ezek a táncok nem mondtak semmit, s egy kivételtől — egy magyar népi tánctól — eltekintve a való élettől elvonatkoztatott, sötét hangulatú számok voltak, amelyeknek sem. mi közük ahhoz, amit mi szocialista tömegkultúrának nevezünk. Talajtalan táncok voltak, amelyekbe hiába is próbáltak tartalmat belemagyarázni, mert senki sem volt meggyőződ ve róla. hogy néhány fiatal lány ügyes mozgásán kívül mondanak valamit. mondjuk olyasmit, ami a dolgozókról, a népről szól. Ki - rályfi? Boszorkányok'? ..Kínai’' tánc? A sötétbe borult színpad egyáltalán nem fejezte ki azt a vidámságot, amit táncnak ki kellene fejeznie. De igaz, hogy a táncok sem törekedtek erre. Az egész dolog úgy festett, mintha a táncok egyébként jó érzékkel reudelkező tervezője, Kovács Mária is sö. tótségben botorkált volna, 3 nem találta meg azt az utat, amelyen egy üzemi tánccso- porluak haladnia kell. És ez már veszedelmesen közel jár ahhoz, amiről Zsdánov elv társ így beszél: „A nép kívánságainak, lelkű!étének és művészetének semmibevevése a~t. jelenti, hogy zene forv.wli'zti- kus irányzat árnak (ácsén , épellenes jellege van”. Azt se uki 'cm tagadhatja, hogy ez a na. gvon is gyenge ideológiai alapon mozgó taucosoport a formalizmus útvesztőjében tévéig eg. Ez persze elsősorban Kovács Máriára áll, akinek —- mint a taucosoport vezetőiének — feHé;lenül észre kellett vennie, hogy milyen kö_ zöny fogadta az általa L'tau;- fott számokat. De iáimia kellett azt is. hogy < z a közöny egyszeriben feloldódott akkor, amikor a közönség ízlésének megfelelő, igényeit kielégítő u’tnrát jelentő művészetet ka nőtt. Mindent egybevetve: ezen a bemutatkozáson is az derült ki, hogy a dolgozóknak ma már nem mindegy, hogy mit kapnak, de különösen nem mindegy akkor, amikor egy üzemi kid turcsoportról van szó. Igenis figyelembe kell venni, hogy a dolgozók ízlése ma rnár tulf ej födött a gi coses próbálkozásokon. A dolgozók igazi kultúrára vágynak. Ez a tánccsoport fejlődőképes, megvannak a lehetőségei, hogy szocialista kultúránk művelője legyen. De ehhez szükség ,vau. arra, hogy ennek a kezdeti ku. darenak a tanulságait levonva rátérjen a helyes útra. Feltételezzük. hogy a, csoport vezetője is igy látja ezt a kérdést. És még valamit: a fiatal tánccsoportnak feltétlenül hasznára válna, ha soraiba munkáslányokat is bevonna. Mindezt azért tartottuk szükségesnek elmondani, mert Nagykanizsa egyre fejlődő üzemi kulturéletéről vau szó, s ez az eset olyan eltévelyedést jelent, ami könnyen kátyúba vihette volna a város kulturális életét De szükség volt elmondani ezt azért is, mert a város fejlődő tánekul- turájában ez már a második csőt. Az MNDSz-központ Zója. ánccsoportja ugyan helyes ■ton próbálkozott de mégsem ,udta azt nyújtani, amit akart, mert egyre inkább elszakadt az élettől. Az ilyen tévelygéseken nem lehet csodálkozni, ha hiányzik ; kellő politikai támogatás, a munkás osztály hathatós közreműködése. Nem elég csak kultur munkát '''érezni. Arra is kell törekedni, hogy ennek a kulturm unkának politikai tartalma is legyen, kifejezze a dolgozó népnek a szocializmus érdekében tett erőfeszítéseit, kifejezze a dolgozó nép egységes, szilárd békeakaratát. (H. I.) 15 százalékkal túlteljesíti évi tervét december 21-re az cserszegi tejüzem A zalaegerszegi Tejipari Vállalat dolgozói legutóbbi értekezletükön közösén beszél, ték meg az előttük álló egyre növekvő feladatokat. — Ahhoz, hogy meg tudjuk védeni békénket — mondta többek között Gyopáros elvtárs. a vállalat vezetője, még sokkal fokozottabban, többet kell termelnünk. Ennek a harcnak jegyében ■'állatták az üzem dr.’<*07/: \q*v a üö\o legfőbb ». ’«a •lőjenek. ’Sztálin elv társ, 71, szüleiésn apjának ii szie letér e nemcsak hagy befejezik tervüket. hanem azt 15 százalékkal túl is teljesítik. Ezt a teljesítményt a dolgozó parasztság között végzett jó politikai felvilágosító munka során a tejbegyüjtés fokozott teljesítésével, valamint jobb inunkamegszervczésseh a munkaidő gazdaságos kihasz. omlásával akarják elérni. Az üzem kommunista, mun-, kásái vállalták azt. is, hogy 21 ifi rftonrlnl-jfj,-?/» cm.i pártszervezet ükéi.
