Zala, 1950. december (6. évfolyam, 279-303. szám)

1950-12-05 / 282. szám

1 Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának határozata az állattenyésztés és a takarmánytermelés fejlesztéséről az 1951. és 1952. években A hároméves terv időszakában és az ötéves terv első esztendejé­ben a Magyar Dolgozók Pártja, a kormány és a munkásosztály segítő támogatása, s a dolgozó paraszt­ság szorgalmas munkája eredmé­nyeként az ország állatállománya jelentősen megvövekedett. A fa­siszta háborús pusztítás az ország állat állományát felére csökken­tette, mégis ma már a szarvas- marha. és sertésállomány megha­ladja a háború előttit, a lovak és a juhok száma pedig megközelíti azt. Megtettük az első lépéseket a nagyüzemi szocialista állattenyész­tés megteremtésére, a termelöszö vctkezeíekben és az állami gaz daságokban. Az állami gaz daságok mindnagyobb mértékben adnak tenyészállatokat a dolgozó parasztság állatállományának fel javítására. Vannak eredmények az állatbe­tegségek megelőzése és visszaszorí tása terén, különösen a baromfi- és sertéspestisnél, valamint a té- nyészbénaságnál. Állattenyésztésünk azonban különösen a Szovjetunió élenjáró szocialista állattenyésztéséhez vi szonyitva — erősen elmaradóit és tervszerűtlen. Nagyon alacsony az állattenyésztés termelékenysége, tej-, zsír-, gyapjú-, tojáshozam és a szaporaság. Nem folyik megfe­lelő — a mdcsuríni biológia alap­ján álló tenyésztési munka. Nem fordítottak kellő gondot az állat- betegségek megelőzésére, s nem használták fel az élenjáró szovjet tudomány állategészségügyi ta­pasztalatait. Különösen elmaradott szántó földi takarmánytermelésünk, a rétek és legelők hozama pedig ala­csony, A meglévő takarmányokat sem használják fel gazdaságosan. Ez a helyzet veszélyezteti az ál latálloinány mennyiségének és mi­nőségének további fejlődését. Ötéves népgazdasági tervünk egyik föfeladatként mezőgazda Ságunk és ezzel együtt állatte­nyésztésünk elmaradottságának felszámolását és a dolgozók élet­színvonalának fokozatos emelését tűzte ki. Ennek megvalósítása ér dekében a Magyar Népközi ársaság Minisztertanácsa elrendeli, hogy az ország állattenyésztését és takar* mánytermelését az 1951. és 1952 években mennyiségileg emelni, mi­nőségileg pedig jelentősen fejlesz­teni kell. Ezért a minisztertanács t következő határozatokat hozza: a) Állatállományunk létszámát olyan mértékben kell emelni, hogy az 1952. év végére 2.8 kát. hold szántóföldre, ezenbelül az állami gazdaságokban 2.4 kát. hold, a termelőszövetkezetekben (csopor­tokban) a közős és háztáji állo­mányt figyelembevéve legalább 2.7 kát. hold szántóföldre jusson égy számosállat, A szarvasmarhaállományt az 1951 év végéig 170.000, az 1952. év végéig további 200.000 darab­bal, ezenbelül a tehénállományt 1951-ben 113.000, 1952-ben további 118.000 darabbal kell emelni. A lóállományt elsősorban minő­ségileg kell ieljavitani. A sertésállományt az 1951. év­végéig 400 000, az 1952, év végéig további 600.000 darabbal, ezen­belül a kocaállományt 1951-bén 46.000, 1952-ben további 70 000 da­rabbal kell emelni, A juhállományt az 1951, év vé­géig 230.000, az 1952. év végéig további 270.000 darabbal, ezenbelül az anyajuhállományt 1951-ben 120.000, 1952-ben további 150.000 darabbal kell emelni. A baromfi törzsállományt az 1952. év végéig 5,300000 darabbal keli emelni. b) A szarvasmarhatenyésztésben minden száz tehén után országos átlagban 1951-ben 69, 1952-ben 70 borjut, állami gazdaságokban 1951-ben 72, 1952-ben 75 borjut, a termelőszövetkezetekben pedig 1951-ben 70, 1952-ben 72 borjút kell felnevelni, A lótenyésztésben a *záz kanca után eső csikók számát országos átlagban az 1952, év vécéig 15 százalékkal keli emelni. A sertéstenyésztésben országos átlagban el kell érni, hogy minden koca után 1951-ben zsirsertésnél 0, keresztezett sertésnél 7, hússer­tésnél 8 malacot, 1952-ben zsír- sertésnél 7, keresztezett sertés­nél 8, hússertésnél pedig 9 malacot neveljenek fel. Ezen beiül az álla­mi gazdaságokban 1951-ben egy koca után zsírsertésnél 8 malacot, keresztezett sertésnél 9, hússertés­nél 12, 1952-beu zsírsertésnél 9 malacot, keresztezett sertésnél 11, hússertésnél 15, a termelőszövetke­zetekben pedig 1951-ben zsírsertés­nél 6 malacot, keresztezett sertés­nél 7, hússertésnél 11, 1952-ben zsírsertésnél 8 malacot, kereszte­zett sertésnél 10, hússertésnél 13 malacot kell évenkint felnevelni, A juhtenyésztésben országos át­lagban *mínden száz anyajuh után 1951- ben 90, 1952-ben 95 bárányt, az állami gazdaságokban 1951-ben 120, 1952-ben 125, a termelőszö­vetkezetekben pedig 1951-ben 100, 1952- ben pedig 110 bárányt nevel­jenek fel. c) Az évi tejb.oza.mot; a zsírtar­talom fokozása mellett országos át­lagban tehenenkínt 1951-ben 200 literrel, 1952-ben további 200 liter­rel kell emelni. Ezen belül az ál­lami gazdaságoknak 1951-ben 3000, 1952-ben 3300 liter, termelőszövet­kezeteknek pedig 1951-bén 2200, 1952-ben pedig 2500 liter évi átlagos tejhozamot kell tehenen- kint elérniöL A gyapjuhozam átlagát felnőtt juhoknál országos átlagban 1951 - ben 4.2, 1952-ben 4.5 kg-ra kell emelnj. Az állami gazdaságokban 1951-ben 5, 1952-ben 5.5 kg, a ter­melőszövetkezetekben pedig 1951- 4.6, 1952-ben 4.9 kg évi gyapjuho- zamot kell elérni. Az évi tojáshozamot országos átlagban 1951-ben tyukonkint 10 darabbal, 1952-ben további 10 da­rabbal kell emelni. Az állami gaz­daságokban 1951-ben 120, 1952-ben 150 darabra, a termelőszövetkeze­tekben pedig 1951-ben 110, 1952- ben 130 darabra kell emelni tyu­konkint az évi tojáshozamot, A sertések hizlalásánál őrs,"--'— atlagban 100 kg abraktakarmany után 1951-ben 17, 1952-ben 18.5 kg, ezen belül az állami gazdasá­gokban 1951-ben 20, 1952-ben 21 kg, a termelőszövetkezetekben pe­dig 195í-ben Í7.5, 1952-ben 19 kg súlygyarapodást kell elérni. d) Az állami gazdaságok és a termelőszövetkezetek állat létszá­mának emelkedésével és a terme­lékenység fokozásával egyidejűleg az 1952. év végére el kell érni, hogy — a termelőszövetkezeti ta­gok háztáji állatállományának fej­leszt ésö és az állami gazdaságok állandó dolgozói részére állattar­tás lehetővé tétele segítségével — ezek a gazdaságok fogyasztási cé­lokat szolgáló állati termékeiket egészében a közfogyasztásnak ad­ják át, B. At. állatlétszám emelésének és az állattenyésztés termelékenysé­gének érdekében fokozni kell a ta- karmánytermelést és biztosítani kell annak jobb hasznosítását. A kukoricatermelés országos átlagait 1950-hez viszonyítva az 1952. év végéig kát. holdanként 4 q-val, ezen belül az állami gazdaságok­ban 5 q-val, a termelőszövetkeze­tekben pedig 4.5 q-val kell emelni. A szántóföldi takarmánytermelés országos termésátlagait 1950-hez viszonyítva az 1952. év végéig 30 százalékkal, ezen belül az állami gazdaságokban 40 százalékkal, a termelőszövetkezetekben pedig 32 százalékkal kell fokozni. A rétek hozamát az 1952. év vé­géig kát. holdankínt 2.5 q-val, a legelők hozamát pedig 2,8 q-val kell emelni. A termésátlagok fokozása mel­lett növelni kell a szántóföldi ta­karmányok vetésterületét. Szálas- takarmányt kell termelni 1951-ben a szántóterületnek 11 százalékán, 1952-ben pedig 12 százalékán. Másodnövényekkel kell bevetni 195í-ben 600.000, 1952-ben pedig 1,000.000 kát. holdat. A kitűzött célok elérése érdeké­ben a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa a követke'ző fel adatok megvalósítását írja elő. s ezért 1951-be» szántóterületük 19 százalékán, 1952-ben pedig 20 szá­zalékán termeljenek szálastakar­mányokat és mindkét évben ter­meljenek másodvetésü takarmány- növényeket szántóterületük 25 szá­zalékán. f) A földművelésügyi miniszter jav«us®íja a termelőszövetkezetek­nek, hogv 1951-ben szántóterületük 13 százalékán, 1952-ben pedig 16 százalékán termeljenek szálasta­karmányt és ezen felül véssenek másod vetésű takarmánynövényeket szántóterületük 20 százalékán. Az abraktakarmányszükséglet biztosí­tása céljából 1951-ben szántóterü­letük 27 százalékán, 1952-ben pe­dig 30 százalékán termeljenek ab- raktakarmányfélékct, A termelő­szövetkezeti tagok is termeljenek takarmanyféléket háztáji gazcfasS« guknak iegalább egyharmad ré­szén. g) Az állami gazdaságok és an 500 kát. holdnál nagyobb területű termelőszövetkézetek már az 1951. év folyamán vezessék be a zöld* takarmányok folyamatos termeié-, sét (zöld futószalag) és biztosít­sák kora tavasztól késő őszig zöld- takarmány- é3 téli silótakarmány szükségletüket. Gondoskodjanak takarmánvozó brigádok felállításá­ról és azok munkájának helyes megszervezéséről. h) A földművelésügyi miniszter gondoskodjék arról, hogy az álla­mi gazdaságokban és a termelőszö­vetkezetekben a tejelő teheneknél és a kocáknál vezessék be az egyedi takarmányozást. II. Az építkezés, gépesítés és vízellátás fejlesztésére I. A takarmáuytermciés fokozása éidekébcn a) a földművelésügyi miniszter, valamint a megyei, járási és köz­ségi tanácsok gondoskodjanak takarmányfélék vetőmagellátá­sáról (a termelési körzeteknek megfelelő nemesített árpa-, zab- és kukoricavetőmagról 1951-ben a ve­tést erülef 10 százalékának, 1952- ben pedig a vetésterület 20 száza­lékának megfelelő mennyiségben), a kukorica s általában a kapás­növények legalább háromszori ka­pálásáról, a szántóföldi szálasta- karmányok gyomirtásáról és a ka­szálások után fogasolásáról; a szántóföldi takarmánynövények öntözéséről az 1952. év végéig 40.000 kát, holdon; a kukorica termelésénél —- első­sorban az állami gazdaságokban i termelőszövetkezetekben — a Szovjetunióban alkalmazott négy­zetes vetésű, pótbeporzásos mód­szer alkalmazásáról 1951-ben 200.000 kát, holdon, 1952-ben pe­dig 500-000 kát. holdon; b) a földművelésügyi miniszter, továbbá a megyei, járási és köz­ségi tanácsok a dolgozó parasztok bevonásával gondoskodjanak a réteken és a legelőkön a vi­zek tárolására szolgáló sáncok és árkok rendbehozásáról, _ a gyomok és gyombokrok irtásáról, az idegen anyagok eltávolításáról, a vakond­túrások és zsombékok elegvengeté- séröl, az itatóberéndezések és a ku­tak ' környékének rendbehozásáról, legelők szakaszos beosztásá­ról, a szakaszhatárok megjelölésé­ről és a szakaszos legeltetés beve­zetéséről, a legelő és szakaszhatárok fásí­tásáról. a szélvédőpászták és fás delelek létesítéséről, a legelőkön (a lajzatalajü lege­li kivé’el éveli ősszel és tavasszal, a réteken pedig kaszálás után a fogasolás elvégzéséről, továbbá a legelők 10 százalékának trágyalé* vei való öntözéséről vagy trágyázá. sáról, a helyi vizek kihasználásával az 1952. év végéig 100.000 kát. hol­don a folyók, patakok, állóvizek és bővizű kutak közelében fekvő rétek és legelők elárasztásáról, vagy csörgedeztető öntözéséről. c) A rejtett takarmánytartalékok feltárása és felhasználása érdeké­ben a földművelésügyi miniszter, valamint a megyei, járási és köz­ségi tanácsok biztosítsák a kuko­ricaszárnak október hó 15. napjáig való beakarítását, a napraforgó- tányérnak és a szőlőtörkölynek ta­karmányozásra való összegyűjté­sét, a füvek elvéníiiése előtt a ki nem használt legelőszakaszoknak, továbbá az árokpartoknak, tölté­seknek, erdei tisztásoknak rend­szeres kaszálását, valamint a kü­lönböző kapásnövények takarmá­nyozásra alkalmas szárának, leve­lének (például borsószár, répalevét, naprafogólevél, stb.) takarmányo­zási célokra való felhasználását, gondoskodjanak arról, hogy el­sősorban a kukoricaszár és a répa- szelei felhasználásával az állami gazdaságok és termelőszövetkeze­tek, de lehetőleg az egyénileg gaz­dálkodó dolgozó parasztok is — az utóbbiak egyszerűbb eljárással: főldároksilózással, zsombolyázás sál — számosálíatonkin-t 7 köbmé­ter silótakarmányt készítsenek. d) A takarmánytermő területek növelése érdekében a földművelés- ügyi miniszter gondoskodjék 1951- ben 50 ezer kát. hold, 1952-ben további 50 ezer kát, hold olyan legelöterület feltöréséről, amelyen szántóföldi takarmánytermeléssel nagyobb eredményeket lehet elérni. ej Az állam) gazdaságoknak ír­ja elő a földművelésügyi miniszter, hogy Zöld- és vizenyős takarmány, szükségletük«^, valamint széna- és szalraasZükségletüket teljéi egészé- ben saját termelésükből fedezzék, a) A földművelésügyi és építés­ügyi miniszter gondoskodjék az állami gazdaságokban részben helyreállításokká], részben uj építkezésekkel 1951-beTi 63.500 da­rab számosállatra istállók és ólak, 261800 db számosállatra predig si­lóik, 1952 .ben 108.700 db számosál­latra istállók és ólak, 32.000 da­rab számosállatra pedig silók építéséről. Baromfiak elhelyezé­sére 1951-ban 135.300, 1952-ben pedig 101.600 négyzetméter uj férőhelyet kell biztosítani. A ter­melőszövetkezetekben íulnyomói- részt átalakítások, részben uj építkezések utján tehene» kint 6, Iovankint 9, juhonkint 0.8, anya­kocánkig 5.5, hizósertésenkint 1, hat baromfira 1 négyzetméter alapterületű férőhelyet kell léte­síteni. Az állami gazdaságoikban házi­lag kell elvégezni az építkezése­ket abban az esetijein, ha az épít­kezések értéke 100.000 forintnál kisebb, vagy ha nagyobb is, de az 500.000 forintos értékhatárt nem haladja meg és az építkezé­sek elvégzése nagyobb műszaki felkészültséget nem igényel, az anyag szükséglet pedig a helyt forrásokból fedezhető. Hasonló­képpen házilag kell elvégezni az építkezéseket a termelőszövetke­zetekben, ha az építkezés értéke 50.000 forintnál kisebb és azt leg­alább 40—50 százalékban saját munkaerővel és anyaggal végzik. b) A nehézipari miniszter a takarmány termelés fokozása, eredményesebb összegyűjtése és gazdaságosabb felhasználása ér­dekében biztosítsa az alábbi gé­pek gyártását és a földművelés­ügyi miniszter rendelkezésére bocsátását: 1. a szálastakarmány időben való betakarítása céljából 1951. ben 250 darab traktoros fűkaszáit, 700 darab fogatos fűkaszát, 1000 darab lógerebiyét, 1952-ben pe­dig 400 darab traktoros fűkaszát, 60Ó darab fogatos fűkaszát és 800 darab lógerebiyét; 2. a takarmányok jobb előké­szítése érdekében 1951-ben 190 darab kalapácsos darálót, 350 darab motoros szecskavágót, 1952- ben pedig 300 darab kalapácsos darálót és 310 darab motoros szecskavágót; 3. a silózás nagymérvű kiter­jesztése érdekében 1951-ben 700 darab, 1952-ben pedig 730 darab silótöltőt; 4. a rétek és legelők ápolási munkáinak elvégzéséhez 1951-ben 500 darab rétboronát, 1952-ben pedig 2500 darab rétboronát, 500 darab rétgyalut és 500 darab trá gyázólajtot; 5. egyéb állatgondozás! és íkev mányozá&i munkák elvégzésére 1951.ben 500 darab, 1952-hen pe- 600 darab különböző egyéb (nyi. ró, fejő stb.) munkagépet.^ c) A földművelésügyi miniszter az 1950. év december hó 31. nap­jáig állapítsa meg az állami gaz­daságok és termelőszövetkezetek állatállományának v i z s zü kséglet i normáit; gondoskodjék a gazda­ságok vízszükségletének zavarta­lan biztosításáról. Azokban az ál­lami gazdaságokban és termeíő- szövekezetekben, ahol villany- energia áll rendelkezésre, víztar­tályokat kell létesíteni, ahonnan a napi vízszükséglet külön szál­lítóberendezés igénybevétele nél­kül biztosítható. Állami gazdasá­gokban és fejletlebb termelőszö- vetkzetekben meg kell kezdeni a tehenészetben az önitatásos rend­szer megvalósítását, a) az egyes ailatiajoknal a kö­vetkező tenyésztési irányt kell megvalósítani: — s z arva s marha tény és ztésbe n a magyar-tarka marha mainál jobb tej és hústermelő képességé­nek kialakítása; — lótenyésztésben a lovak mu nfca képess égén ek. szí véss ágá­nak a fokozása, valamint a hasz­nosítási célnak megfelelő testal­kat kialakítása; — sertéstenyésztésben a szapo. raság és a fejlődési erély foko­zása, a hús- és zsiríermelő ké­pesség emelése; — juhtenyésztésben a magyar fésűs és cigája juhfajták megja­vítása, gyapjú- és tejhozamuk növelése; — baromfitenyésztésben a to­jás. és hústermelés fokozása. b) Az egyes állatfajtáknál az alábbi tenyészkörzetekben a kö­vetkező tenyésziranyukat kell kö­vetni: 1. A szarvasmarháknál az or­szág egész terültén a magyar­tanba fajta, ebből Zala, Somogy. Baranya, Csongrád és Békés me­gye területén a gyorsabb fejlődé- sü cs magas tejhoaam mellet, nagy hushozamu (hus-tejjellegü), az ország többé részén az első­sorban nagy tejhozamu, de emel­lett jó hushozamu (tejhus jelle­gű) fajta. 2. A lónál az Alföld déli és keleti részeiben, valamint Nóg- fád negyében a nóriius; Bqrsori- Abauteemplén megye északi hegyvidékén a lipicai, a Dunán­túl dél! és nyugati megyéiben a III. A tenyésztői munka megjavítása érdekében ( hidegvérű kis muraközi, az or­szág .őbbi részében pedig a ma­gyar félvér fajta 3. a sertéseknél a Dunánltul északnyugati és déli részén, to- vábbá Békés megye déli részén és Pest megyében a fehér hús­sertés. Békés megye többi ré­szén, a Balaton környékén, Fejér és Komárom megye térülőén a fehér hússertés és a mangalica, a Duna-Tisza közének és Szol­nok megyének déli részén, to­vábbá Csongrád . megyében a berkshire és a mangalica, az or­szág többi részén pedig a man­galica fajta. A büs- és zsirjellegű sertésál­lomány százalékos aránya orszá­gos viszonylatban az 1931. évben 30—70 százalék, az 1952. évben pedig 40—60 százalék legyen. 4. A juhnál Bács-Kiskun me­gyében a cigája, az ország többi részén a magyar-fésűs fajta. 5. a baromfinál az ország egész területén a fehér, sárga és kendermagos magyar tyuk és a oj ás termelő gazdaságokban s leghorn tyuk, a teljesen fehér­tó Hazain magyar lúd, a pekingi és a pekingivel javított fehértől- lazatu magyar kaesa. a bron;> pülyka és a sötétebb kékesszür­ke szinváltozatu gvöngytyuk faj­ta. e) A földművelésügyi minisz­ter a fenti irányelvek alapján részletesen állapítsa meg a te nyészkörzeteket és ennek során Kedd, 1950. dec. 5. «ÜÜ

Next

/
Thumbnails
Contents