Zala, 1950. december (6. évfolyam, 279-303. szám)

1950-12-03 / 281. szám

AZ ELMELET FEGYVERTÁRÁBÓL

ÖRSEQ A BÉKÉN

N. Mihaj lov,

a Komszomol Központi Bizottságának titkára:

Politikai képzés a Komszomolban

A Komszomol egész nevelő- munkájának alapja Leni n- Sztálin tanítása, E tanításnak az ifjúság közt való terjesztésében tekintélyes helyet fog. lal el a politikai képzés. Az 1943—1950, tanévben

a Komszomol tanulóköreiben és politikai iskoláiban körülbelül 4 millió ifjú és leány tanult, A pártoktatás hálózatában £öbb mint 640 ezer Komszomol-tag részesült oktatásban.

Több mint öt és fél millió Komszomol-tag és a szövetségen kívül álló fiatal vett részt összesen valamilyenfajta politikai oktatásban. Az ifjúság politikai képzésének kiszélesi- tése nagyszámú propagandis- ta.káder előkészítését tette szükségessé.

A foglalkozások eszmei és elméleti színvonala számos tanulókörben és politikai iskolában még mindig alacsony. A Komszomol-szervezetek számos esetben még mindig csak a tanulók számát veszik figyelembe a politikai foglalkozások minőségének rovására.

A Komszomol Központi Bizottsága az elmúlt tanév eredményeit összegezve rámutatott arra, hogy a tanulókörök egy részénél nem népszerűsítették eléggé a szovjet hazafiság eszméit, a szovjet rendszer előnyeit és föléinél a kapitalista rendszerrel szemben.

Lényeges hibák voltak a foglalkozások lebonyolításának módszerei körül is. A Komszo. molon kivüli ifjúságot _ nem eléggé vonták be a tanulóköri és politikai iskolai foglalkozásokba.

A Komszomol-szervezetek. nek

I szervezeteknek figyelembe kell venniük, hogy az elmúlt tanévben kevés Kom- szomolon kivüli fiatal foglalkozott a tanulókörökben és most ezí a hiányosságot ki kell javítani.

Nagyarányú^ politikai tömegmunkát és felvilágosító munkát kell végezni az ifjúság körében, amely rávilágít minden szovjet fiatalember szempontjából a politikai oktatás életbevágó fontosságára.

Az uj tanév előkészítése terén komoly szerep vár a Komszomoi-sajtóra. Széles látókörrel és mélyrehatóbban kell kiértékelni az ifjúsági lapok hasábjain a propagandamunka

tapasztalatait

és rá kell mutatni az itt mutatkozó hibákra.

Széleskörűen '■ismert Leninnek az a megállapítása, hogy a munka sikerét minden i s k o i á ba n a propagandisták d ön t i k eb A politikai oktatás minősége a propagandista elméleti felkészültségétől, továbbá attól függ. hogyan tudja kifejteni a kérdések lényegét, hogyan tud a hallgatóság közelébe jutni, hogyan tudja megnyerni az ifjúságot a forradalmi eszmék propagálásával.

A propagandista-káderekkel végzett munkában döntő szerepet játszottak az SzK(b)P Központi Bizottságának ilyen vonatkozású útmutatásai ás az állandó segítség, amit a, helyi pártszervezetek nyújtanak a Komszomolnak.

A Komszomol-tagok politikai oktatása terén mutatkozó komoly hibák egyike, hogy nem értékelik eléggé a politikai önképzés módszerét.

Országunkban óriási hadsereget képeznek az ifjú szovjet értelmiség káderei, akik önálló olvasás utján is tanulmányozhatják a marxizmus- leninizmust. E módszert a legszélesebb körben el kell terjeszteni. Sajnos akadnak még olyan aktivistáink, akik arra hivatkoznak hogy önállóan tanulnak. valóságban azonban elhanyagolják a tanulást, ez pedig elmaradást hoz gyakorlati munkájukban* a korlátolt gyakorlatiasság megnyilvánulásaihoz vezet- „... Egyáltalán nem kétséges — mondja Sztálin elvtárs —, hogy a Komszomol-aktiva gyakorlati munkájának és elméleti képzésének („a leniniz- mus tanulmányozása’) össze_ kapcsolása, nélkül nem lehetséges a legcsekélyebb mértékben sem átgondolt kommunista munka a Komszomolban Minél jobb a_ politikai képzés megszervezése a Komszomolban, annál több lesz a si. kér mindennapos gyakorlati munkánkbanMinél jobb « politikai képzés munkájának megszervezése. annál jelentősebb mértékben fog hozzájárulni a Komszomol és az egész ifjúság althoz a munkához, amely országunkban a kommunizmus megvalósítása érdekében folyik Ezért a tanév sikeres előkészítése és szervezett lebonyolítása a Komszomol legfontosabb feladata. A párt. szervezetek segítségével ezt a feladatot is sikeresen kell megoldani.

A népi demokráciák hadseregei mintaképük, a dicső Szovjet Hadsereg példáját követve- növelik

Az egyik szovjet katonai alakulat komszomol-bizottsága ülést tart A. Szokoíov zászlós előadást f-art a katonák körében végzendő kulturális tömegmunkáról. Az Ifjú katonák nagy figyelemmel hallgatják az előadást.

A román néphadsereg egy alosztályának felvonulása az egyik legutóbbi díszszemlén. A román nép büszke örömmel tekint néphadseregére, mert tudja, bogy a néphadsereg a béke hadserege és a dolgozó nép segítőtársa,

a leghatározottabban \ú kell küszöböíniök a fogyatékosságokat, bizíositaniok kell a Komszomol-tagok és az ifjúság eszmei színvonalának további emelését és a politikai képzés arányainak fokozását.

össze kell állítani a politikai iskolák,és tanuló körök résztvevőit, elő kell készíteni a propagandistákat, meg kell oldani mindazokat a kérdéseket. amelyek az ifjúság politikai oktatásának anyagi és politikai löszével állanak kap. csolatban (helyiségek, tanulmányi segédeszközök stb.).

Figyelembevéve az ifjúság hatalmas érdeklődését. a tanulókörök széles hálózatát keli létrehozni 0 a Kommunista Párt és a szovjet nép nagy vezérei. Lenin és Sztálin életrajzának tanulmányozására.

Ugyancsak javítani kell az előadások konzultációk értekezletek lebonyolítását az önállóan tanulók részére.

A hallgatók felvételét a tanulókörökbe és politikai iskolákba nem formálisan kell végezni, hanem az ifjúság óh aj ának, f eikész ül tségének

níui ikafeí té tidcinck f igy elem - bevételével* Egyes helyeken a politikai iskolák, a tanulókörök hálózatát felülről jelölik ki és a rendelkezésre álló propagandisták számát, valamim a Komszomol alapszerrezetek véleményét figyelmen kíVíil hagyják.

Nem szabad a mennyiséget hajszolni, a minőség rovására. A KomszomolAZ ÉBENFADOBOZ

Irta: Nyikoláj Pecserszidj

f^sapatunk elhagyni készült

^ Koreát. A szovjet csapatokat 1948 szeptember 18-tól decemberig vonják ki Koreából. Katonák és tisztek közi élénk beszélgetés folyt a küszöbönálló eseményről és bár nagyon megszerettük a kórsaikat, mindnyájan türelmetlenül vártuk, hogy megpillanthassuk végre szülőföldünkét, — az erdő szélén merengő nyírfákat, a kedves fehér házakat a faluban.

Elhatároztam, hogy az elutazásunk előtt meglátogatom öreg barátomat. Li-U-Ent, aki a tengerparton lakott, nem messze állomáshelyünktől.

Li-U-En, hosszúszárá pipával a szájában kunyhója előtt üldögélt. Fölhúzott térdén ébenfából készült kis doboz pihent.

Zsebéből fekete, színes virágokkal hímzett dohányzacskót vett elő és megtömte pipáját. Szomorúan nézett rám.

— Miért vagy ilyen lehangolt, Li-U-En? — kérdeztem tapintatosan, nehogy megbántsam barátom érzékeny lelkét.

T i-U-En szeméhez emelte az J elhamvadt gyulaszálat, ujjai közt morzsol gáttá, majd másikat gyújtott.

— Már ilíhagyjájok Koreát? — kérdezte, nagyot szívott pipáján és hosszú, kérdő tekintetet vetett rám.

— Ki mondott neked ilyet?.

— Ne akarj félrevezetni egy öreg embert. Tudok mindent. Meg- sűg'jn p szívem.

Soky üldögéltünk az öreg kunyhója előtt, mzó nélkül is jól megértettük egymást, hallgatott a köz. tünk ide-oda járó pipa is.

— Tegnap este megérkezett a

fiam Szöulból — mondja csendesen Li-U-En. Hangjából valami tompa, nyilván régikeletű szívfájdalom csendült ki.

em fejezte be a mondatot, ki1 ’ vette kezemből a pipát, hosszam, mélyen szívta,

— Bizony, a városban rosszul állnak a dolgok — folytatta aztán. Köhögött, beesett mellére szorítva tenyerét. — Rosszul, nagyon rosszul. Az amerikai nem szereti a koreai embert, nagyon nem szereti...

Elhallgatott. gondosan kiszórta a hamut a pipájából, felsóhajtott.

— A szovjet ember a mosolygó örömet hozta országunkba, az ame_ rikai pedig a bánatot. Mondd meg, barátom, miért akarják ezek kitörölni a koreaiak szivéből az örömet? Miért hintik el a gonoszság, a boldogtalanság magjait földünkön? — kérdezte.

Szótlanul hallgatom Li-U-Ent. Fájdalmas látnom, hogy adja át magát keserű érzéseinek. Meg akartam nyugtatni az öreget, de ő csak legyintett kezével.

— Azt hiszed Li-U-En fél? — mondta keményen, diadalmasan és felállt.

— Nem, Li-U.en nem fél senki- től!

A koreai kihúzta Övéből éles kését, amelynek oly művészies nyelet, faragott fából és csontból, gyönyörű finom díszítéseket vésve rá. Elszánt volt a tekintete, ahogy most szemügyre vette

— Nem, senkitől sem fél! — ismételte Li-U-En és hirtelen célba vette az udvaron sétálgató kendermagot tyúkot; egy szempillantás és a kés fényes ívet írva le a levegőben, rriiht affllám vágott bele a tyúk testébe.

— Látod? — csillant fel a szeme. Én pedig önkéntelenül megcsodáltam a bátor, haragos hangot és ezt a belső erőt, amely ebből az öreg emberből áradt. — Hadd tudja meg az ellenség, milyen céllövők a koreaiak: a szív kellős közepébe találnak.

Li-U-En tiszta, büszke szemmel nézett rám és vállpántomra tette kezét.

— Bocsáss meg — mondta s újra leült mellém. Ebből a tyúkból ma pecsenyét készítünk és megisszuk együtt az utolsó pohár szakit (rizs- pálinkát). Úgy bizony, az utolsó poharat...

fP élóra múlva mindenféle csípős fűszerrel ízesített tyúkpecsenye sistergett a téglakemencébe épített kis vasüstben; a föld színénél alig magasabb asztalkán rizs- pálinkával teli üveg állt, mellette kis porcelláncsészék fapálcikákkal.

Nem tagadtam meg barátom utolsó kérését, orosz szokás szerint koccintok vele és kihörpintem a pálinkás poharat.

— Sok sikert, Li-U-En! — mondom.

— A Hajnali Harmat Országának boldog jövőjére! — emeli poharát az öreg.

Li-U-En elkísért a tengerig, a homályba merült végtelen víz lábainknál nyújtózott el fenséges nagyságában, A hullámokon vígan hintáztak a parthoz kötőt bárkák, Testvéri búcsút vettem Li-U-Entöl. Szeme megint elborult, nyilván érezte, hogy ez volt utolsó találkozásunk.

De tévedtem, amikor azt hittem, hogy nem látom többé Li-U-Ent. Reggel, amikor au'óinh elhagyták j ó dombok szegélyé; iß már a getmjiatt tnMbo/2 haladlak, egyszerre csak az öreg alakja bukkant föl az úton. 'Magasra emelte kezét, hogy megállítsa a gépkocsioszlopot.

— Ugye, igaza volt Li-U-Ennek, elhagyjátok a Hajnali Harmat országát — mondta —, szívem jól sejtette.

jl/í őst is mély bánatot éreztem az öreg koreai szavaiból és barátion kezet nyújtottam neki.

— Minden jót, drága Li-U-En — mondtam —. Mi hiszünk néped szép jövőjében.

Li-U-En erős kézszorítással felelt. Aztán visszahajtotta kabátja szegélyét ■ és. fekete fából faragott gyönyörű dobozt nyújtott felém.

Elvettem tőle. Némán szemléltem. A doboz fényes ébenfa fedelét kékes gyöngyházból beillesztett mozaik díszítette, annak a férfinak a portréja, akit Li-U-En soha életében nem látott. A koreai művész keze sajátos, eredeti módon, de mégis találóan örökítette meg Sztár Un oly drága és rokonszenves arcvonásai*.

dd ezt át Sztálin elvtársitok — mondta Li-U-En —. Azt a szeretetet és bizalmat zárja magába ez a munka, amit iránta érzek.

Azóta sokszor eszembe jut öreg barátom, Li-U-En. Ma is látom a távoli tengerpartot, a kis parasztkunyhót és az előtte kuporgó öreget, hosszú pipával a szájában.

Az emlékezés és ábrándozás perceiben tekintetem végigjárja az éjszakai Moszkva elcsendesült utcáit; egyenletes, zöld fényt fátok kiszűrődni egy nagy ablakból a Kreml bástyái fölött.

Ilyenkor úgy tűnik, Sztálin elv- társ asztala fölé hajolva szeretettel nézi az ébenfadobozl és ő is a távoli Korea egy kis tengerparti fáin;óban élő öreg íf-U-altié gon- dm.

Vasárnap, Sec- 3.

A

I erőiket és szilárdan őrködnél* a békevártám