Zala, 1950. december (6. évfolyam, 279-303. szám)

1950-12-29 / 301. szám

V Pravda cikke a békeharc feladatairól

Megkezdődtek a tervismertető értekeztetek az üzemekben

JÖVŐHETI RÁDIÓMŰSOR

Äpa 50 fillér

A belgrádi kémek álarc nélkül

A Tito-banda egészen a legutóbbi időkig igyekezett azt a látszatot kelteni, hogy önálló és nem függ az amerikai imperialistáktól. így akarta megtéveszteni a jugoszláv népet. Ds nincs az az álarc, amely a provokátorok igazi ábrázatát cl tudná takarni. Tito mindjobban leleplezi magát, lágyra közvetlenebbül és nyíltabban- tör lándzsát aa amerikaiangol imperialisták mellett.

A nyugati sajtó agyba-főbe dicséri Titotiafe a „Borbánban megjelent nyila tkoz-afált, amelyben íogadkozik, hogy „hadseregének egy részét hadba küldheti az észak-koreai, a kínai, vagy akár a szovjet csapatok ellen“. Tito nyíltan kijelentette azt is, hogy hajlandó magáévá tenni minden olyan döntést, amelyet az imperialisták a népi Kína ellen hoznak.

Vájjon mivel magyarázható ez a gyors „páifordulás“? Elsősorban azzal, hogy az imperialisták a háborús előkészületekről és háborús bujtogatásról áttértek a közvetlen támadó cselekedetre. Most már kénytelenek megengedni a Tito-bandának, hogy nyíltan az ő agressziójukat támogassák. Már azért sem járhatnak cl máskép, mert Koreát illetően kegyetlenül elszámi'tották magukat.

Az imperialisták politikája mindinkább bűnös kalandor-politikává válik, ts ezzel kapcsolatban egyre nagyobb szerephez jutnak ügynökeik. A fizetett kémek és gyilkosok bandái, tehát a Tito-,klikk is. egyre gyalázatosabb szolgálatokat köteles teljesíteni az imperi a listáknak.

Az imperialisták Jugoszláviával szemben mindazokat a módszereket alkalmazzák, amelyekhez •; 7. imperialista hitelező kis, függő országgal szemben szokott foka rnodni.

S tegyük még hozzá, az imperialisták kezében van minden kompromittáló anyag az egész Ti io-banda sötét múltjáról.

Jugoszlávia ma már — Amerika függvénye, Belgrad pedig a háborús hírverés, kémkedés és a terrorista kártevés balkáni központja.

Az imperialisták nyíltan hangoztatják, hogy azért nyújtottak kölcsönt Jugoszláviának, meri Tito harminckét jugoszláv hadosztályt ajánlott fel támadó céljaikra.

Mi bizonyíthatná jobban a Tito- b.cndának a jugoszláv nép és a jugoszláv munkásosztály ellen elkövetett gaztettét, mint Ti tónak az ajánlata, hogy jugoszláv hadosztályok formájában jó- nciizért ágyutö'Ií-eléket szállít az imperialistáknak.? Ilymódon az egész világ munkásosztálya előtt az eddiginél is élesebben rajzó lóriik, ki a Tájékoztató Iroda ál- ta! leleplezett Tito-banda igazi pobiiksi arculata.

Ezzel egyidöben még világosabbá válik, hogy milyen feneketlen mélységbe dönti Jugo. szlávia gazdaságát az imperialisták ütoisla ügynöksége^

A. Tito-banda azzal próbálko- zoil, hogy az éhínségén a rossz termést és a szárazságot okolja. C ikhogy. miként, a reakciós nyugati sajtó is elismeri, „Szerbia egész történetében ez-ideig egyet ien aszály sum okozott ilyen k;ití’<szt rófát."

t gyéhként a szárazságról szóló (bijkamesévtel a Tito-banda kissé elkésett. Voltaképpen a gazdasági csőd igazi okait akarta elkendőzni.

Ha Jugoszláviában bizonyos mértékig rossz is volt a termés, helyzete mégis egészen másképpen alakult volna, ha Tito nem kótya-vélyélte volna el azt az imperialistáknak. 1917-ben Csehszlovákiában a rossz termés ellenére sein volt éhínség, mert segítette őket a hatalmas Szovjetunió.

Ezzel szemben a jugoszláv nép önállóságának elvesztésével fizet Amerikának azért a segítségért, anicivet nem az éhinség elhári- tásár-a, hr,nem elsősorban háborús előkészületekre és Jugoszláviának a háborúba való bevonására szántak

Jugoszlávia a háború előtt teljesen maga fedezte élelmiszer- szüksiégleitét. Ma pedig & parasztok országszerte levágják jószágaikat, mert nincs takarmány. Jugoszláviában nő az elégedetlenség és lázadoznak a parasztok. akiket a kulik kegyetlenül kizsákmányol a titoisla álszövetkezetben.

A jugoszláv nép ma már átlát a szilán, átlát a Tito-kidikk politikáján. A nép saját tapasztalata árán győződött meg arról, mire vezet az ország gazdaságának imperialista kiszipolyozása.

Most, amikor a Tito-banda elszakította Jugoszláviát a népi demokratikus országok táborától, megfosztotta a Szovjetunió segítségétől, most Jugoszláviában éhség és nyomor uralkodik.

A jugoszláv nép látja, mily hatalmas mértékben fejlődik a gazdasági élet és emelkedik az életszínvonal valamennyi népi demokratikus országban, a Szovjetunió segítségével.

Jugoszlávia helyzete annyira siralmas, hogy a iitoista árulók beszédeiben már nem fecseghetnek az iparosításról.

Gépek és berendezések nincsenek, ugyanakkor azonban rabló- gazdálkodást folytatnak Jugoszlávia természeti kincseivel a bányákban és erdőkben. Mindent kivisznek, amire az imperialisták csak igényt tartanak, cseré be pedig Hitler után maradt ócska hadifelszerelést és olyan lim-lomot importálnak, amin az amerikai imperialisták másutt- nem tudnak túladni.

Iparosítás helyett rabszolgái kényszermunka, a gazdaság fejlesztése helyett gazdasági csőd és éhinség, íme ilyen következménnyel jár az, hogy Jugoszláviát alárendelték az amerikai ma. nopoltőkének.

Tito már korábban bejelentette, hogy újabb ötéves tervet nem dolgoznak ki, s hogy az államosított műhelyeket visszaadjak magántulajdonba. A kapitalizmus visszaállítását nem lehet örökké titkolni!

Mennél nyíltabban kény!elun Tito cselekedni és beszélni, annál fokozottabban dühöng az országban a fasiszta terror. Ju go szlávi a. ma már valóságos gyűjtői óbor. Kiegészíti ezt a T i'o- klikiknek mindinkább növekvő, egyre döhödlebb szovjeteden es hírverése, amely aljasságában túlszárnyal, bármely kapitalista országot. r .

Belgrád ma a Szovjetunió es a népi demokratikus országok _ ellen irányuló legarcátlanabb kiró- bánások szócsöve.

Titoék példátlan, arcátlansága odáig fajul és odáig mennek a

9 Szovjetunió minisztertanácsának rendeleie volga-doni hajózható csatorna építéséről és földek öntözéséről a roszfovi és a sztálingrádi területeken

A volga-doni hajózható csaI torna építése már a háború előtt megkezdődött. A Volga és a Don egyesítésével be kellett volna fejeződniük a hajózható vízi utak ujjáépitésé- vel és egyesítésével kapcsolatos munkálatoknak.

A háború félbeszakította a megkezdett építési munkát. A volga-doni vjziut létesítése lehetővé teszi a rosztovi és a sztálingrádi terület félig puszta és aszályos vidékei öntözésének és vízellátásának széleskörű fejlesztését- Három évvel ezelőtt a kormány határozata alapján újból fellen- | dűltek ar volga-doni csatorna építésével kapcsolatos munkálatok. A kormány figyelembe vette, hogy a volga-doni hajózható csatorna, elkészítése összszö vétség i jelentőségű, amelynek célja a Szovjetunió európai részében minden ten. ger egyesítése egységes vízi és szállítórendszerbe.

A volga-doni viziut használatbavételének meggyorsítása és a rosztovi. valamint a sztálingrádi terület félig puszta és aszályos földjei öntözésének és vízellátásának fejlesztése céljából, úgyszintén szükségesnek tartva Volgo- donsztroj építkezési munkálatainak gyors és bőséges ellátását hatalmas exkavátorokkal, építő gépezetekkel és szállítóeszközökkel, amelyek lehetővé teszik a föld- és beton- munkálatok teljes gépesítését, a Szovjetunió minisztertanácsa elrendeli:

1. Két évre csökkenteni a volga-doni viziut építésének korábban megállapított határidejét és az 1951-es évben befejezni:

a) a volga-doni hajózható csatornát, amely egyesíti a Volga folyót a Don folyóval a Sztálingrád városától a Don menfi Kalács városáig terjedő térségben 100 kilométer hosz- szuságban 13 zsilippel, 3 gáttal, duzzasztógáttal, kikötők, kel, hidakkal és egyéb berendezésekkel;

b) vízi erőmű központot a

Don folyón Cimljanszk község körzetében szabályozható víztárolóval, 12.6 milliárd köbméter hasznos térfogattal, amely 500 méter hosszú, vízszintező betoagátből, 13.8 kilométer hosszú földgátból. 2 hajózsilipből, folyam} kikötőből és vasúti átjárókból, valamint főútvonali átkelőkből áll;

c) vizierőmüíelepet 160 c/.er kilovatt kapacitással az öntözéses földnvivelés és az ipar olcsó villanyárammal való ellátása érdekédben.

2. A volga-doni hajózható csatornát, cimljanszki vizierő- mű központot a vizierőműte- lepekkel együtt üzembehelyezni 1952 tavaszán.

3. Az 1951-től 1956. években megvalósítani 750 hektár öntözésre és 2 millió hektár földterület vízellátására öntözőrendszer építését a Don folyó vizforrásai alapján. Az öntözött földeket elsősorban búza. és gyapotvetésre kell felhasználni.

Az utalt célokból biztosítani kell a következők építését:

a) A Doni Főcsatornát a cimljanszki víztárolótól Prole- társzkája községig 190 kilométer hosszúságban a vizvé- telezésre szolgáló berendezéssel a cimljanszki víztárolóból;

b) eloszt» csatornákat 568 kilométer összhcsszuságban mégpedig:

Felső-szali csatornát a Szál folyó medrének felhasználásával Mataja Martinovka falutól a Gasun folyó torkolatáig 125 kilométer hosszúságban vizvéfelezéssel a Doni Felső- csatornából, gátakkal és duz- zasziótelepekklel a víznek eljuttatására í> Szál folyón felfelé;

Alsó-Don csatornát Voszhod községtől a Szemikarakor- szkaja község irányában 73 kilométer hosszúságban, viz- véfelezésseí a Doni Főcsatornából;

Bagajevszkicsatornát Komarov községtől Bagajevszka község irányában 35 kilométer hosszúságban vizvéíelezéssel a Doni Főcsatornái/ í;

Szatkovszki csatornát Bolotov községtől Manicsbaia bitiszkij faluig 15 kiloméí. i hosszúságban v izvé te lezésse i

a Doni Főcsatornától;

Azovj csatornát Vesző!' községtől Kulesovszkv faluig 90 kilométer hosszúságban vi vételezéssel a vészeli víztárolóból ;

Vjegeninszki csatornát varvar ovi víztárolóból Oibil nője falu irányában 140 kilo méter hosszúságban, vizvéte lezéssel a volga-doni hajóz ható csatornából;

Csiri csatornát a Nizsnij csir teleptől Krasznobogdarnn falu irányában 19 ldlométei h osszuságba n, vizvételezéssc 1 í, cimljanszki víztárolóból:

c) az ' elosztó csatornákon 110 szivattyútelepet és elektromos távvezetékeket e telepekhez;

d) öntöző és vízellátó hálózatokat vizvételezéssel az elosztó csatornákból. 750 ezer hektár földterület' öntözésén és 2 millió hektár földi er Oly vízellátásává.

4. Utasítani a. Szovjetunió mezőgazdasági minisztériu mát, a Szovjetunió gyapot- termelési minisztériumát, i. Szovjetunió szovhozügyí minisztériumát:

a) hogy biztosítsa az önt- zöft és vízzel ellátott földel használatbavételét.

1952-ben 100 ezer liektái

öntözött terület. 100 ezer hek tár vízzel ellátott terület;

1953. évben megfelelőt- r 125 ezer hektár és 250 eze- hekíár;

1954. évben 125 ezer hektói és 250 ezer hektár;

1955. évben 200 ezer hektár és 500 ezer hektár;

1956. évben 200 ezer hekfó és 900 ezer hektár.

b) Biztosítani a villamos erők széleskörű felhasználá sát a mezőgazdaságban, úgy szinfén a nehéz munkaíoly; matok komplex-gépesítése cél jából az állattenyésztésben é a kolhoz, valamint n szovhoz termelés más ágazataiban.

béke főereje, a Szovjetunió s an. n-afe 'kő vetkezel-es békepoli'íikája ellen irányuló rágalmazó koholmányaik terjesztése során, hogy gazul támadják a békemozgalom képviselőit, igyekeznek befekeli- teni a béke hi ve it *s szétverni azok sorait, akik -a stockholmi kiáltványt támogatják. Ugyanakkor ^ kigyóí-békát kiáltanak a varsói kongresszusra. Kirohanásaik hemzsegnek a fasiszta dühkitörésektől és aljasságoktól.

Rontani a Szovjetunió hitelét, eltaposni azokat a reményeké* amelyeket az egész világ egyszerű emberei a Szovjetunió irári táplálnak, ez a iitoista kémbanda egyik legfőbb feladata'. Ezért támogatják annyira az imperialistáik Tito uralmát. Ámde az utol só szót a jugoszláv nép fogja kimondani. Semmiféle rendőri terror nem akadályozhatja meg azt, hogy, Tito elnyerje méltó büntetését!

A jugoszláv nép szörnyű szenvedései mutatják, hogy hová vezet a burzsoá nacionalizmus.

A ti tóisták újabb és újabb provokációi meggyőzik 2- jugoszláv népet arról, hogy még erélyesebb harcot kell folytatni a Tito. banda megdöntéséért. Nem kétséges, hogy ebben a gestapó-fa- siszla uralom ellen vívott nehéz harcban nagyra nőnek és meg- acélozödnak a proletárnemzetkőziséghez hű kommunista káde rsk, amelyek népük elén ki harcolják Jugoszlávia szabadságát és visszavezetik az országi' a béke és a szocializmus táborába. A jugoszláv nép már tudj hogy az imperialistákkal való szövetség a nyomorhoz, éhínség- hez, a bábomhoz vezet, s hogy a nép boldogságához és szabad ságához csak egv ut visz: a Szovjetunióhoz fűződő testvei szövetség útja.

Rudolf Slansky elvbirs, * Csehszlovák KP főtitkárának a „Tartós békéért, népi demo kráciáért’.“ december 24-1 számában közölt cikkéből.