Zala, 1950. december (6. évfolyam, 279-303. szám)

1950-12-19 / 294. szám

,,A békéért szívesen beadom6i Németh Isi tán újabb hét mássa kukoricát adott be (-ve Kés ziil a falu Sztálin elvtárs születésnapjára Szabó József és Németh István z^lavégi hisparasztok a földműves szövetkezet boltjában találkoztak, össze. Cigarettát vásároltak mind a ketten. ' — Milyen jó ez a bolt — bök az ujjával az üzlet felé Szabó József- amint megindultak az utón. Megkapunk mindent benne amire szükségünk van. Mert hát most nem úgy van, mint a mujt- ban. — Hát nem — vág közbe Németh István. — Mit törődtek velünk. Ilyen szép boltról, amiben min­dent megkapthatunk a múltban még álmodni sem mertünk. Igaz, hogy nem is vehettünk mást, mint esetleg sót- vagy gyufát, mert hát még erre is nehezen futotta a szegény embernek. Mi a békét építjük ~~ Titoék a háborúra spekulálnak Jó ideig hallgatva mennek együtt, inig végül Szabó József töri meg a csendet. — TJgy épül az ország, hogy ilyet még nem láftam, mióta az eszemet tudom. Ott Duna pen te­lén a fiatalok egy. egész uj hatal­mas várost építenek, Vasmű lesz. Egyik község a másik után kap­ja megyénkben a villanyt meg egymásután épülnek a kulturott- honok, uj iskolák. Ez mind a miénk. Németh István egy pilla­natra megáll- rágyújt cigarettára, mélyet szippant, majd átveszi a szót. — Mi traktorókat gyártunk, hogy megkönnyítsük a mezőgaz­dasági munkákat, ott nyugaton a gazemberek meg tankokat ké­szíttetnek, mert le akarják tipor­ni mindazt, amit eddig felépítet­tünk. Vissza akarják állítani- idea régi átkozott világot, amikor az uraké volt minden, minekünk meg még a morzsából is alig ju­tott. Itt építő munka — odaát nyomor — Az bizony — helyesli Szabó József. — Azt szeretnék, ha úgy lenne, mint Jugoszláviában. Nyo­mor, szenvedés, munkanélküli­ség. Tudod mi van ott? a kulá- l-::ok úgy szipolyozzák a magunk­fajta dolgozó embert, hogy azt még elmondani is rossz. Olvasom az onnan átjött levelekből, a Sza­bad Népből. — Hát ézt szerelnék az ameri­kai nagytőkések nálunk is. Ezért «akarják kirobbantani a háborút — mondja ökölbeszorított kézzel Németh István. — Koreában is amerre jártak, rombollak- pusz­títottak. De a koreai nép a kí­nai önkéntesekkel alaposan meg­zavarta őket. Eszeveszetten me­nekülnek visszafelé. Győzött iám az igazság. Szabó József hirtelen megáll, ránéz Németh Istvánra, széttárja «a karját, ugv mondja. — Olyan tehetetlennek érzem magamat- csak tudnám, hogyan segíthetek a koreai harcosoknak. Szeretnék ott lenni köztük, vé­deni azt, ami a mi békénket js jelenti. A beadással erősítem a békét! Németh István egy ideig nézi szomszédját, aztán megjegyzi. Zrlaszabar a terménybegyüjtés vonalán a nagykanizsai járás | egyik legrosszabb községe. Ä ku­korica begyűjtése különösen von­tatottan halad. Ennek okát mind- i addig nem sikerült felfedni, mig t egy szép napon ki nem derült, f hogy vannak a községben »egye I sek“, akik a dolgozó parasztoktól í busás áron összevásárolják az ál- \ lattenyésztésünk fejlesztése szem. : pontjából oly nag.vfontosságu ku- i koricát. Fény derült ?z »egyesek“ I személyére is. Maga a tanácstit i kár. Molnár György 'is közöttük f van. Ö. akinek saját munkájával i kellett volna elősegíteni a begyűj­tést. visszaélt - község dolgozói­nak bizalmával és a nép ellensé­geinek sorába szegődött azzal. —- Odamenni? Az egy kicsit hosszú időbe telne, a koreai sza­badságharcosoknak itt a mi ha­zánkban kell segítenünk. És én segítek is nekik. Tudod hogyan? A beadási kötelezettségemnek már eleget tettem- de hogy még erősebb legyen az államunk, még szilárdabb bástyája a béketábor­Bak község, amely még a közelmúltban is nagyon le volt maradva a tei'ménybegyüjtés- nél. most vállalta, hogy Sztá­lin elvtárs születésnapjára száz százalékos eredményt ér el. Hogy mennyire komolyan hozzáfogtak a munkához, az már most mutatkozik. A ke­nyérgabona begyűjtésnél eddig 131, takarmánygabonánál pe­dig 96 százalékot ériek -J Ku­koricánál C-jegyre rrT. AB-re azonban csak 38 százalékra állnak. — Nekem csupán 2 hold föl­dem van — mondja Cziráki Ernő — és kukoricából mind­össze 250 négyszögöl volt, de azért a terménybeadásnál min­dent túlteljesítettem. — Czi­ráki Ernő tagjelölt. A Párt bi­zalmát azzal akarja még in­kább kiérdemelni, hogy köte­lezettségeit is kommunista módra teljesíti. fCiskouiároni jiéJűája nyomán A tanácsháznál vagyunk. Ifjú Pelikán Antal, a tanács elnöke az ablak felé mutat: — Éppen most jön Lövei Al­bert. Feleslegéből ő is 8 má­zsa gabonát adott le. —• Lövei Albert a sáros utqp átvágva, a tanácsház felé vette az irányt, és hamarosan be is lé­pett az ajtón. Nem tudni miért jött, de amikor hallotta, hogy a terménybeadásról folyik a beszélgetés, ő is mindjárt be­kapcsolódott. •— Rosszul áll­tunk, de azért nem kell már szégyenkeznünk —- mondotta és körülnézett hogy kik van­nak a tanácsházban. — Nem dicsekedhetünk — javította ki tanácselnök —, mert jobbak is vannak nálunk. Kukoricá­ból is jól neki kell látnunk a munkának, mert megint _ úgy járunk, mint amikor azt irtáE rólunk, hogy mi csak 1 szaza lékosak vagyunk. — Hogy is állunk most a szénával ? — kérdezte Simon Vendel középparaszt. A ta­nácselnök szétnyitott egy köny­vet, aztán mindjárt be is mondta: — 85 százalék. Lövei Albert a tanácselnök­höz fordult: — Éppen a ku koricáről beszélgettünk az előbb Bangó Pállal, aki azt hogy 'az állam elől felvásárol- nagymennyiségű kukoricát A má ,lk két kukoric felvásároló: He­rényi János és Várnai Ferenc, a szabari általános iskola két taní­tója. Hárman együtt több. mint o0 mázsa kukoricát vásároltak össze. Hogy ezzel a tevékenysé­gükkel milyen károsán beiolya solták a községben folyó termény- begyűjtést. jellemzésül csak any- nyit mondunk, hogy Zaiaszabar- ban eddig mindössze 60 mázsa kukorica gyűlt be, tehát nem sokk: 1 több. mint amennyit a há rom feketéző felvásárolt. A za- laszabari dolgozók a r-ép ellensé­geinek felelősségrevonását köve­sük amit. nélkülözni tudok, még a mai nap beviszem. Szabó József megmarkolja a karját Németh Istvánnak. — Igazad van. Nagy szavak nem elegendők a béke megvédé­séhez. Én is beviszek még egy mázsa kukoricát. Boldogan összenevetnek és megindultak gyors léptekkel ha­zafelé. sikeréért! mondta, hogy Kiskomárom a kukoricabeadásnál már 104 százalékra áll. — Úgy van bi­zony — erősiti meg ifjú Pe­likán Antal. IVép nevelő közép parasztok A kiskomáromiak kiteljek magukért és nekünk példát mutattak:, hogy a kukorica- beadást is lehet; túlteljesíteni, A szénánál is igy voltunk. Ne­hezen ment. Aztán, amikor láttuk, mennyire a többi köz­ségek mögött kullogunk, hoz­záfogtunk a munkához és meglett az eredmény. Igaz-e? — Én a kukoricabeadásná1 sem maradok le - mondotta Lö­vei Albert- — Szép. szép — szólt mosf a tanácselnök —, de még szebb lenne, ha úgy csinálna, mint Simon Vendel, Bangó Pál és Horváth József középparasztok. Például Simon Vendel 5 mázsa kukoricát adott le. de ezenkívül vállalta még azt is. hogy 10 háznál fel- világosító munkát végez a ku- koricabegyüjtéssel kapcsolat­ban. — Simon Vendel épp in­dulni készült. Hallotta, az ő munkájáról beszélnek. Sze­rény ember, nem szereti, ha szemébe dicsérik, meg is mondta mindjárt: — Ha ered­ményt akarnak hallani, akkor kérdezzék meg Horváth Jó­zsefet. A felvilágosító mun­káját becsülettel végezte. Aho­va bement, nem jött ki egyet­len háztól sem eredmény nél­kül. No meg aztán Bangó Pál is válla’ta, hogy 10. háznál ő is megteszi a magáét. Pedig, amit Bangó Pál mond, azt teljesíti is. így dolgoznak Bakon. Hibái­kat elismerik és igyekeznek javítani azokat. Rákosi elvtárs beszéde óta, mintha kicserél­ték volna a középparasztokat. Hiszen azóta tudják hogy a Párt őket is éppen úgy segíti, mint bármely más dolgozó pa­rasztokat. Népnevelő munkát végeznek, de a jó példával maguk járnak elől­Mo! lesznek (cnyészáSlat vásárok ? A Tenyészállatforgalmi Vál­lalat december 20 án 8 óra­kor Zajaapátiban, 10 órakor Za’aszentgróton, december 21-én 8 órakor Pacsán és déli 12 órakor Nagykaporna- kon tenyésztehén- és üszővá­sárt tart. Ugyanakkor szer­ződtet az uj feltételek sze­rint üszőborjakat. Azonnal 1 mázsa abrakot is biztosit az állatok számára. Átszervezi kulturgárdáját a Gépjavító Vállalat A Gépjavító V. szakszereveze­ti bizottsága megkezdte az üzem kuhurcsoportjának átszervezését. A kulturcsoport jelenleg 58 ifjú­munkás tagból áll, köztük 10 lány. Novemberben 6 patronézs községben 5 előadást tartottak* je­lenetekkel és népi táncokkal szó­rakoztatták a dolgozó parasztsá­got. Akik hátráltat Iák Zaiassaharon & kukorieahegyujftést nak, van még 200 kiló kukoricám dolgoznak fSakon a beadás Zalaszenlivánon a pártszer­vezet. a tömegszervezetek és a tanács vezetői közös gyűlést tartottak, hogy előkészítsék Sztálin elvtárs 71. születés­napjának méltó megünncplé sét. Első feladatul tűzték ki, hogy december 21-re befeje­zik a terménybegyüjtést. Mun­kába indultak az összes nép­nevelők és tanácstagok. Meg­mozdulj a község dolgozó népe, hoo-v a terménybeadás sikerévei készüljön Sztálin elvtárs születésnapjára. Prok János 5 holdas dolgozó kispa- raszt 225 kilogram buzafeles- legét vitte be- Németh László tanácstag u.iabb 3 mázsa bur­gonyát ajánlott fel. Én is vagyok olyan hazafi Szegleti Imre 2 holdas dől- gozó paraszt is számbavetter •hogy mennyit tud még adni. Aztán beállított a tanácshoz. — Utána számoltam én is. Amit adok, azt jó szívvel adom. Nem akarok kimaradni ebből a nemes versenyzésből, mert Sztálin elvtársnak kö­szönhetem, hogy most öreg lé. temre megbecsült dolgozója vagyok az államnak. Van még 68 kilogram rozsom, meg egy 60 kilóra való búzám, amit nélkülözhetek, én ezt fel­ajánlom. Egy ideig elhallgat, aztán halkan megjegyzi. — Tudom, hogy a kukoricából sem állunk olyan jól. úgy gondolom, hogy az én egy mázsám is se­gít valamit. Még a niai nap beviszem, vagyok én is olyan hazafi mint bárki a faluban. A népnevelők szorgalmasan járják a községet, szorgal­mazzák a begyűjtés ütemét. A tanácstagok ott járnak az élen úgy a felvilágosító mun­kában, mint a példamutatás­ban. A DISz-fiatalok pedig a kulturház építésében segitkez- nck és készülnek a műsorral, hogy ezzel is elkészüljenek december 21-re. Akkor avatják a község kulturházát ünnepé lycs keretek között. A siker alapja a fó népnevelő munka Az MNDSz asszonyok is méltóképpen kiveszik a részü­ket a felvilágosító munkából- A község dolgozó parasztjai nemcsak a termény beadásban versenyeznek egymással, ha­nem már most arról beszél­nek. hogy melyiküknek lesz szebben kidisziíve. kilobo gózva a háza Sztálin elvtár: születésnapjára. A tanácsházban este izga to ti an várják az eredményt. A burgonyával 70 Százalékra állnak. A kukorica begyűjtés is meghaladja a 82 százalékot- A többi terménybeadásukból már meg van a 100 százalék. Kóbor Ferenc a tanács el­nöke Lukács Andrással a ta­nács titkárával nézik át a nép nevelők jelentéseit. — Ma estig — mondja Kó­bor» elvtárs — újabb 30 gazda 27 mázsa különféle terményt adott be. Szép eredmény, jól dolgoznak a népnevelők. Lukács András kezében tartja a papirt, nézi az újabb eredményeket és megjegyzi- — Meg lesz a 100 százalé­kunk. csak még fokozni kell a nevelő munkát. Ez & siker alapja. Szemlátomást növeked­nek az eredményeink, mert a község dolgozó parasztjai mél tóképpen akarják ünnepelni Sztálin elvtárs 71. születés­napját. Miért nem erősödik az ormándlaki pártszervezet? Ormándlakon a pártszervezet gyengén dolgozik. Ezt a pár titkár is tudja, aki szeretné a hibákat kijavítani. Ez eddig nem sikerült neki. Kereste az okot és amikor azt hi: te, hogy megtalálta, akkor járt legtávolabb a helyes felisme­réstől, — Csak nyolc tagunk van — mondja, — A tagságot igyekez­tünk tagjelölt felvételekkel erősí­teni, azonban akit felvételre java­soltunk, a járási pártbizottság nem fogadta el. — Aztán meg is nevezi, ki volt ez a jelölt. Kar- macsi Jánosnak hívják, foglalko­zására nézve: mezőőr. — Ä mi el­bírálásunk szerint a mezőőrnek a Pártban lenne a helye — mondja Szabó Lajos elvtárs. a községi pártszervezet titkára. — Most a javaslatunk eredménytelen lett. Ez nem helyes megoldás Azt hisszük, ezekután érdemes lesz bővebben foglalkozni az or­mándlaki pártszervezet hibáival, Amint az alábbiakból kitűnik, a járási pártbizottság nagyon is he­lyesen járt él, amikor Karmacsi János felvételét visszautasította. A mezőőr előtt nyitva állt az út a Párt felé, de soha egy lépése sem vallott arra, hogy szeretne a Pártba lépni. Sőt, amikor Ormánd­lakon a DISz-szervezet megalakult, minden igyekezete az volt, hogy a fiatalok munkáját akadályozza és széíbomlassza a szervezete*“. Segítőtársa is volt a falu kulák- asszonyának személyében. No már most, Szabó Lajos elvtárs ezt az embert akarta behozni a Pártba. Tanulmányozzák uiból át Rákosi elvtárs októberi beszédét Többek között Szabó elvtárs azt is említi,, hogy Ormándlakon van­nak olyan középparaszfok, akik mint pártonkívíiliek jó népnevelő munkát végeznek, de Karmacsi mezőőr példáján okulva, nem mernek a Párt felé közeledni. Kérdezzük: mi történne, ha a párt­titkár a közeledőkkel foglalkozni, megvizsgálná helyzetüket és báto­rítaná őket? Megvilágítaná előttük a Párthoz vezető utat, elmondaná hogy ne riassza vissza őket Kar­macsi esete. Persze, meg kell ma­gyaráznia, hogy ő miért nem lehe­tett tagjelölt. Próbáljon foglalkoz­ni Vukics Gyula középparaszttal és a többiekkel, akik minden mun­kájukat példamutatóan végzik el. Fel kell ismernie, hogy kik azok, akiknek Pártunkban a helye és ha felismerése helyes, akkor ezeknek kérelmét minden bizonnyal a járási pártbizottság is elfogadja. Arccal a dolgozó kis- és középparasztok felé Ő maga mondja, hogy a község­ben többen vannak közép- és kis- parasztok, akik a népnevelő mun­kánál, a terménybegyűjtésnél, a termelési szerződésnél kitűnnek, akik jól viszik a községben a bé­kéért vívott harcot. Tudatosítsa ezeknél, hogy a jó munka egyen­geti a Párthoz vezető utat. Persze, hogy a munka helyes irányba tere­lődjön, ahhoz a párttitkár elriárs és az aktíváknak az irányító tevé­kenységére van szükség. Egészen biztos, hogy a hibák helyes felis­merése és megjavítása után Or­mándlakon is megerősödik a pár - szervezet és be tudja tölteni funk­cióját. A teendő: Tanulmányozzák át a községi pártszervezet veze ői, nép­nevelői újból Rákosi eLvtársnak 3 Központi Vezetőségi ülésen elmon­dott beszédét! 3 Kedd, 1950 dee lt.

Next

/
Thumbnails
Contents