Zala, 1950. szeptember (6. évfolyam, 203-228. szám)

1950-09-13 / 213. szám

EZ AZ U 7A LEG „Mögöttünk százmilliók állnak” Egy épitőmunkás levele (Vasárnap Gelsén öt község dolgozó parasztjai előtt számolt be a parasztküldöttség ianül- be a parasztküldöttség tanulmány útjáról Fü'löv Péter elvtárs, az zetője. Előadásáról tegnapi szá­munkban a helyszűke miatt csak röviden emlékezhettünk meg. Most szemelvényeket közlünk Fülöp elvtárs érdekes beszámo­lójából.) Kirgizia Ázsiában terül el két- akkora területen, mint Magyaror­szág. A köztársaság határos Kíná­val. Ha valaki az Októberi For­radalom előtt látta ezt az orszá­got, most ugyancsak elcsodálkoz­hat. Az akkor még nomád pászto­rok ma uj városokban, gyönyörű falvakban élnek. A Forradalom előtt, hírből sem ismertek ezen a vidéken gépeket. Ma sok tizezer mezőgazdasági gép segíti a kol­hozparasztokat . A sztálini ötéves tervek uj országot teremtettek, s Kirgizia ma boldog, megelégedett emberek virágzó hazája. ★ Ennek az országnak az éghajla­ta egészen más, mint a mi hazán­ké. Forróbb, szárazabb, A termés eredmények mégis sokkal jobbak, mint nálunk. A hektáronként 500 —600 mázsás cukorrépa-termés egyáltalán nem ritka ezen la vidéken A kolhozisták azonban egyre in­kább fokozzák terméseredményei­ket. Az elmúlt évben volt egy bri­gád, amelyik 967 mázsa cukorrépát termelt egy hektáron. Ez ma még kimagasló eredmény, de a kom­munizmus megvalósításáért küzdő országban egyre gyakoribb lesz. ★ Hogyan élnek a kolhozparasz­tok? Csaknem mindenütt ezzel a kérdéssel fogadják dolgozó pa­rasztjaink a parasztküldötteket. A válasz: ,,Sokkal jobban, mint"ná­lunk bármelyik egyénileg dolgozó parasztMegvan a saját házuk, kertjük, van állatuk is, a jövöde- lem peddig annyi, amennyit dol­goznak. Minden kohozparaszt tud­ja. hogy több munka több jövö- delmet. jelent, ha pedig a kolhoz jövödelmét gyarapítják, nagyobb lesz a saját jövödelmük is. ★ Kirgiziában valamikor a Forra­dalom előtt az volt szokásban, hogy az asszony nem ülhetett a férjével egy asztalhoz étkezni. Akkoriban ezt természetesnek is vették az asszonyok. Ma viszont már azt veszik természetesnek, hogy munkájukkal ugyanannyit kereshetnek, mint a férfiak, de ha ügyesek, még többet is. Talál­koztak a parasztküldöttek egy kirgiz asszonnyal, aki a forrada­lom előtt részese volt a kirgiz nők megaláztatottságának. Ez az asz- szony ma a Szovjetunió Legfel­sőbb Tanácsában képviseli társait. ★ Mi minden van egy kolhozban? Elsősorban iskola. Aztán van cse­csemő és napközi otthon. Ezekben az intézményekben a kolhoz fe­dezi a gyermekek ellátásának költségeit. Van kórház és orvosi rendelő is állami orvosokkal. Rendszerint két orvos is van egy kolhozban. ★ Ha a kolhozparaszt megöreg­szik. munkaképtelenné válik, to­vábbra is a kolhozban él. A kol- hozgyülésen a tagság határoz ar­ról, mennyi nyugdijat adjanak kiöregedett társuknak. A megsza­vazott nyugdijat aztán havonként folyósítják élete végéig. Nyugdíj alatt olyan összeg értendő, ami­ből egy idős ember gondtalanul élhet. ★ Parasztküldötteink gyakran kér­dezgették kolhozparasztcktól: „Mi­ért léptek be a kolhozba?1’ A vá­lasz mindig ugyanaz, vagy leg­alább is azonos értelmű volt: ,.Meggyőződtünk egyedül helyes voltáéról“. A Szovjetunióban szé­leskörű, alapos felvilágosító mun­kával folyt a mezőgazdaság kol­lektivizálása- Egyetlen szovjet- pa­raszt sem lépett be anélkül a kol­hozba. hogy előbb ne győződött volna meg életrevalóságáról. Ezt gyakorlatban is látták parasztkül­dötteink. Kárpát-Ukrajna öt eszten­deje tartozik a Szovjetunióhoz. Pa­rasztküldö-teink átutaztukban meg­lepetéssel tapasztalták, hogy itt még vannak egyéni gazdaságok. Szov­jet kísérőjük magyarázta meg en­nek az okát: „Akik ift még egyé­nileg gazdálkodnak, még ingadoz­nak. De előbb vagy utóbb ezek is rálépnek a helyes útra. Hanem előbb győződjenek meg- róla, hogy ez az ut valóban helyes." D—0193. Ez a sorszáma ennek a tervkölcsönkötvénynek. A névérté­ke 100 forint. Tulajdonosa Koron­ái Gábor, a novai „Vörös Zászló1' tszcs intézőbizottsági tagja. — Holnap lesz a húzás — mond­ja mosolyogva Koronczi néni, mi­közben a kötvényt gyönyörű se­lyemkendő közül kiveszi a ruba- szekrényből. — Egy évvel ezelőtt, amikor a Párt és kormányzatunk felhívása megjelent, hát mi is je­gyeztünk. Az a 100 forint már ne­künk régen megtérült. Nézzük csak. Istálló építkezésre a mi cso­portunk 30.000 forintot kapott, Nemrégen 3 pár lovat. A napok­ban 6.100 forint értékben újabb gyönyörű párral gazdagodott az is­tállónk. Most van úton 20 darab anyakoca. Itt is számoljunk a terv- kölcsönnel, abból van ez is egy­részt. DCittes ez fiái)őr ! Koronczi elvtárs büszkén veszi maga elé a kötvényt. — Meg ne fogd mosatlan kézzel! — figyelmezteti a felesége és óva­tos mozdulattal kiveszi férje kezé­ből. — Kincs ez, Gábor, nagy kincs! Miközben a lavór felé indul az öreg Koronczi elvtárs, máris kezdi ott, ahol az asszony abbahagyta. — Hát csak mi kaptunk? Ne menjünk tovább, nézzünk szét No- ván elvtárs. Horthy idején pusztí­tott itt a tbc. Hullt a szegény em­ber, mint a légy. Ki az isten törő­dött akkor a magunkfajta dolgozó parasztemberekkel. Bizony a kutya se! De most, az 5 éves terv áldá­saiból mindenki részesül: Például ebben az esztendőben tüdőgondozót kapott a demokrá­ciától a mi községünk- Nem mesz- sze tőle ott az új szülőotthon. Ko­(Az ut helyes. Meggyőződnek erről az egyénileg dolgozó kár­pát-ukrán parasztoklzal együtt a magyar dolgozó parasztság is. Előttük a példa, ami a szemta­nuk elbeszélése nyomán válik kézzelfoghatóvá számukra. Eb­ben rejlik a parasztküldöttség tagjai munkájának történelmi jelentősége.) reában ezeket és védtelen asszo­nyokat bombáznak a gaz imperia­listák. De nem sokáig. A győzelem az igazság oldalán áll. — Hát az új artézikút is. Ezt már a nagyobbik gyermek teszi hozzá. — Igen, az ötéves terv első esz­tendeje már eddig ezeket adta a községnek. Az enyém, a tiéd és mdndannyiunké. Most jön a vil­lany.-Alát eddig, kamataitól meglétül t Koronczi elvtárs tekintete az asz­talon fekvő keddi újság első oldalá­ra esik: „Ünnepi gyűlés Moszkvában a Páncélosok Napján1. Látszik az arcán, hogy úgy érez, amint egy­szerű szavaival kimondja: — A mi ünnepünk is. A mi erőnk is. Jól emlékszem rájuk — idézi magá­nak —, amikor itt Nova alatt haj­tották maguk előtt a megvert náci és nyilas fasis/zta hordát. Azóta vagyunk szabadok. Nekik köszön­hetjük, mint a többi demokratikus országok népei is. Holnap lesz a húzás és Koronczi elvtárs tudja, hogy dolgozó népünk nemcsak a pénzét kapja vissza, hanem a kamatait, 5 éves tervünk eddigi áldásait is élvezi. Valuta, a legértékesebb valuta hát a.tervköl­A zalalövői állami gazdaság ifjúmunkásai többször megmutat­ták már hogy az első DISz- kongresszus határozatait ma­gukévá tették és harcolnak annak megvalósításáért. A termelés te­rén éjért eredményeikkel hallat­nak; ismét magukról. Különösen jó példával járnak elől a vezetők. Kovács József brigádvezető 220 százalékot ért el lóherekaszálás­ban. A két munkacsapat vezetője sem maradj el tőle. Utóra Béla és Kovács János ifjúmunkások ugyancsak 220 százalékot értek ej ebben a munkában. Napi kere­Kedves elvtársak! Soha et nem múló hálával gon- dolofc,;TÍmndia nagy Pártunkra, a mi szerétéit apánkra, drága Rákosi elvtársunkra, a világ dolgozóinak nagy tanítómesterére, Sztálin elv- . társra, akiknek boldog életünket, í építő munkánk boldogságát kö­szönhetjülc. Emlékezzünk csaíc* milyen volt a mi életünk a fel- szabadulás előtt és milyen most. Mi, épitőmunkások legfeljebb csak néhány hónapig dolgozhat• tunk a vállalkozóknál, közben sűrűn benézegettünk az irodába, nincs-e az asztalon az elbocsájtot- lak között a mi munkakönyvünk? Azután elküldték minket, mit bánták, mi lesz a családdal. Az év hátralévő hónapjaiban éhen mászkálhattunk még alkalmi mun­kát sem kaptunk. Emlékeztek-e még dolgozó társaim a Horthy- fasiszta időkre, amikor sokszor töprengtelek azon: lesz-e munka?, És ha dolgoztunk is, mi volt a haszna? Nyomorban éltünk, kilá­tástalan volt a jövőnk, gyerme­keink nélkülöztek, mi magunk lerongyolódtunk. Ez volt a mült! A letűnt fasiszta idők öröksége azonban még mindig kisért kö­zöttünk. Vannak olyan dolgozók is, akik elégedetlenkednek az uj normák miatt■ Ezeknek csak azt mondom: nézzenek körül falvaink- ban, városainkban, meglátják, mit hozott a felszabadulás, mit kö­szönhetünk nagy barátunknak, a béketábor vezetőjének, a Szovjet­uniónak és Pártunknak! Vájjon, hogy ilyen jól élünk, az magától jött? Nem! Keményen meg kel­lett ezért harcolni. És az uj nor­mák is nekünk hoznak újabb gyárakat, üzemeket, kórházakat, iskolákat, jólétet, olcsóságot. Bé­kénk ellenségei persze habzó szájjal ordítanak: „nekünk uj há­ború kell!“ Koreában is aljasul, piszkos módra támadtak rá dolgozó test­véreinkre, akik most fegyverrel a kezükben harcolnak a mi bé­kénkért is. Mi a kötelességünk?' Az, hogy küzdelmüket minden erőnkkel segítsük. De ugyanígy kéményen harcolnunk kell a jobb­oldali szocdemekkel, az imperialism ták szekértolóival szemben, De akárhogy is ugassanak a mi el­lenségeink, a zni ügyünket nemi győzhetik le, mert vélünk együtt százmilliók állnak, a hatalmas bé- ketátforban. Lássuk meg, hogy az uj normet szorosan összefügg a békéért vi- votf küzdelmünkkel. Aki ez ellen beszél, az nem érdemli meg, hogy velünk egy levegőt szívjon. Velük úgy bánunk el, mint ahogy ellen­séggel bánni szokás! Ebben a har­cunkban segít bennünket Pártunk s velünk van a mi Rákosi elv­társunk; aZ ő sokat tapasztalt ke­ze irányítja Pártunkat s ezért biztos a mi győzelmünk ellensé­geink felelt! IGAZ LAJOS a zalaegerszegi Magasépítési NV. dolgozója. éUévekáé félét, atkáié kéke. — est jelenti a, tervhőlcs&n JC&i&ntzL Qábör tszes-tag ilgtn go adóiatokkal ttárj a a fialna fii lon&láit csönkötvény, 11 ez élen a zalalövői állami gazdaságban Gondolatai most a múltba jár­nak. Felidéződik benne az átkos „erdélyi nyereménykötvény“. Ö is jegyzett, üsse meg a kő. Annak többszörös vesztese lett, éppen úgy, mint mindannyiunk. — Abból a kötvényből — magyaráz széles mozdulatokkal — fegyvereket ko­vácsoltak és ellenünk használták fel elvtárs! Ezek voltak az urak. ... hogq tee.dmingtin.ktt mtgo tdktiiiik ... — De ez a kölcsön a béke ügyét szolgálja. Nagy eredményeket ér­tünk el. Ezeket az eredményeket meg is kell ám védenünk. Pénzben kifejezhetetlen érték az, hogy a mi néphadseregünk még szilárdabban, korszerűbb fegyverekkel áll őrt a mi alkotó békénk, szabadságunk fölött. Ha mi erősek vagyunk, fél­nek tőlünk a háborús gyújtogatok. 800 milliós a mi táborunk és ha összetartunk, legyőzzük végleg a háborút. Hát ezekkel a gondola­tokkal nézünk mi a holnapi terv- kölcsönnyeremények sorsolása elé. És ha nyernék, mit vennék leg­szívesebben rajta? — Ellát engem mindennel a. dolgozó nép állama bőven, de egy hálószobabútor és motorkerékpár régi vágyam — teszi hozzá búcsúzóul, Ezt vennék. (Juhász) setük egyenként negyvenkét fo­rint és 65 fillér volt. Példamuta­tásuk nyomán versenybe lendült a többi ifi is. Legfontosabb fel­adatuknak tekintik, hogy a gaz­daság őszi mezőgazdasági mun­kálatait a minisztertanács hatá­rozata szerint pontosan elvégezzék és szocialista szektor dolgozóihoz illően a pontos és versenyszerű munkájukkal magukkal tudják ragadni a község tszcs-be tömö­rült dolgozó parasztjait, de a környék egyénileg gazdálkodó kis- és középparasztjait is. M últ év márciusában történt a lentikápolnai „Dózsa Népe“ tszcs megalakulása után. Grózner József, a csoport egyik tagja be­állított a tsz.es elnökéhez. Nem sokat kertelt, nyíltan, világosan megmondta, hogy milyen szán­dékkal jött. — Nézd Sándor — kezdte a beszédet — tudod, hogy mindig szókimondó ember voltam, ami a szivemen az a számon. — Mondd csak meg. ha valami nem tetszik, mer+ csak igy tu­dunk segíteni a bajon — igy a tszcs elnöke. Grózner hozzá is fogott a mon­dóké jához. — Nekem ebből elég volt. Azt mondták, hogy ha meg­alakulunk. kapunk állami támo­gatást. Magad is láthatod, hogy azóta sem jött. Én úgy határoz­tam, hogy kilépek a terme^őcs0‘ portból. A kijelentést kínos csend kö­vette. Egy ideig mind a ketten hallgattak, Grózner József zavar­tan nézett maga elé. kerülve az elnök tekintetét. Végül az elnök törte meg a csendet. De inkább csak úgy magának mondta; VISSZATÉRÉS K ilépsz, kilépsz, — Majd hirtelen felállt az asztal mellől, keményen szembenézett a még mindig zavarával küzködő Gróznerrel és erősen megnyomta a szavakat. — Hát it+ hagysz ben­nünket, Jóska? Nem bízol a- Pártban, a dolgozó nép államá­ban? Hiszen magad is tapasztal­hattad. hogy amit a Párt igér, azt teljesíti is. 5 hold földet kap­tál. A Pórt mellettünk állt min­dig, dolgozó parasztok mellett. £n biztos vagyok benne, hogy az ígért támogatás most sem marad ej. Persze nem megy egyszerre. Minden idő kérdése. Nekünk ezt ki kell várnunk és nem szabad meghátrálni a nehézségektől. — Megint hosszabb szünet követ­kezett és mikor a tszcs elnöke újból megszólalt, hangja határo­zottan csengett — Nézd Jóska, mi nem tartunk vissza. Ha elmégy. elmégy. De ha egyszer meggyőződsz arról, hogy a boldog, biztos jövődet a terme­lőcsoportban találod... Nem fejezhette be a monda­tát, mert Grózner már a kiskapu­ban járt azóta. Elrohant. Vissza a nadrágszijparcellájára. A. tszcs közben erősödött. * ' Segítette a Párt, a dolgo­zó-, nép állama. Állami kölcsönné} megindult az istállók építése. Mind több és több állatuk lett. Keményen dolgoztak, de látták az eredményt. Gyönyörű termé­sük lett. Grózner is látja a termelőcso­port fejlődését. De még a látot­takat is szerette volna eltagadni önmaga előtt. Ahogy múlott az idő. mindin­kább meggyőződött arról hogy nagy ballépést követett el- Több­ször felvetődött benne a gondo­lat hogy vissza kéne lépni de még mindig konokoskodott. Nem akarta a hibáját beismerni, de szégyelte is magát végtelenül. Pedig a Párt itt is betartotta a szavát. O kételkedett. Augusztusban megmozdult a falu. Az eredmények uj tagokat hoztak a tszcs-be. Rövid három nap alatt 38 család jelentkezett felvételre. Grózner József ezekben a na­pokban még jobban érezte, hogy neki is a tszcs-ben a helye. Sok álmatlan éjszakájába került, míg végül rászánta magát, hogy nyil­vánosan beismeri a tévedését. O tt ült Gódor Sándor mel­lett, most is épp olyan zavarban volt, mint hat hónappal azelőtt. Egész halkan beszélt- — Té­vedtem. A legnagyobb nehézsé­gek között cserben hagytalak benneteket. Láttam munkátokat és annak eredményét. Vissza jön­nék — ha bevennétek. Megfog­nám a dolog végét alaposan. Meg. bünhődtem én, higyjétek el. Sok gond munka semmi eredmény, a magamén . .. Gódor Sándornak felcsülant a szeme. Boldog volt és igy gon­dolkodott: Grózner József vissza­tért hozzánk a helyes útra mely a boldogabb, szebb jövő felé ve­zet. A csoport döntött. Vissza­vették. Azóta állandóan jól dol­gozik. Tegnap is 1.6 munkaegysé­get teljesített. Megérdemli, hogy visszavettük. Szerda, 1950 szept. IS.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents