Zala, 1950. szeptember (6. évfolyam, 203-228. szám)

1950-09-13 / 213. szám

Hatalma* visieromíí épül Ssovjet-'I urkméniában A nagykanizsai vasutas DISz-fiatalok versenyre hívták ki a megye ifjúmunkásait Versenyben a lentikápolnai traktoros-brigád VI, évfolyam 213 szám. Ära 50 fillér 1950. szeptember 13 Szerda NYERTES: A DOLGOZÓ NÉP rAz ünnepvárás boldog izgal­mával túlfűtött napjaihoz ha­sonlók a maiak. Holnap, szep­tember 14-én, Budapesten a Zeneművészeti Főiskola nagy­termében. megforgatják a fel­állított sorsolási kerekeket és megkezdődik a nyeremény- tervkölcsönkötvények húzása. Nem felejtünk könnyen. Még emlékszünk a reakció vészma­darainak károgására: ,.Csak nem dobja ki az ablakon a pénzt! Az államtól még soha nem kapta vissza senki a pén­zét“ — suttogták városokban és falvakban egyaránt. És holnap, a dolgozók legjobb jói­ból megalakult Sorsolási bi­zottság előtt megkezdődik a sorsolás. Ezért válik ünnep- szerüvé ez a nap dolgozóink előtt, mert most még az eddi­gieknél is tisztábban látják:, hog-y jól választottak, amikor elfogadták a Párt vezetését, amikor nem dőltek be a re­akció hazug rágalmainak, ha­nem a névnevelők, a Párt sza­vára hallgattak. Eloszlott minden kétely dolgozóink kö­zött. Ez az öröm és annak az újbóli felismerése teszi ünnep- szerüvé ezt a napot, hogy amit a Párt és a kormány megígér, azt teljesiti, szavuk­ra ugv lehet építeni, mint a kősziklára. 70.000 kötvény kerül kisorso­lásra ezen a három napon. De elmondhatjuk, hogy nemcsak hetvenezren tartoznak a bol­dog nyerők közé. Ez a sorsolás olyan, ahol vesztes nincs. Nem hetvenezren nyernek, ha­nem, az egész dolgozó nép. A tervkölcsön millióinak befek­tetéseiből minden dolgozó ré­szesedik. Ne menjünk messze, csak nézzünk körül itt a megyében. Bármerre járunk, faívaink nagy részében gödröket ás­nak, póznákat állítanak le. drótokat feszítenek. Egyre több és több faluban gyullarl ki a kultúra előhírnöke; a vil­lany. Ez is a kötvények fo­rintjaiból épül. Benne van az 50, a 100, _ a 200 forintos köt­vényekért adott kölcsön, amit. most, mint féltett kincsünket őrzünk fiókjaink, szekrénye­ink mélyén. De nemcsak villamosítunk ebből a pénzből. XTj gyárak, üzemek épülnek, bővítjük a már meglévőket- Nézzük csak a nagykanizsai állami Bauer és Társa SzerSzámárugyárat. A régi, elavult helyébe uj üzem emelkedett. Ugyanígy tij épületet kapott Nagykani­zsán a Húsfeldolgozó Községi Vállalat. Sorolhatnánk még az üzemeket, de menjünk tovább. A novai, letenyei tüdőbeteg- gondozó intézet mind azt hir­deti. hogy érdemes volt ezelőtt egy évvel kötvényt jegyezni. Ez is abból épült. Folytathat­juk a sort. Bázakerettvén, Lo­vásziban ^ két-két hatalmas- modern és egészséges bérház énül- Ez is tervgazdaságunk, ötéves tervünk eredménye, aminek sikeres beindításához járultak hozzá ^ dolgozóink a kötvények vásárlásával. Néhány ujságoldal kevés lenne felsorolni ötéves ter­vünk első esztendejének eddigi eredményeit csupán megyénk­ben. Utak, kultnrotthonoki bölcsődék, szülőotthonok épí­tése és elkészülése jelzik győ- «almeink egy-egy 'állomását. De vájjon a különböző hi­telek miből kerülnek? Állami gazdaságaink, termelőszövet­kezeti csoportjaink a terv­kölcsön összegéből befolyt hi­telek nyújtásával épülnek, fejlődnek. Menjünk tovább. A kislakásépitési hitelek, OKH utalványok szintén azt bizo­nyítják. hogy érdemes volt adni ezelőtt egy évvel. És ez még csak a kezdet. Mit nyújt még ötéves tervünk a továb­biak folyamán! Ezek a győzelmek teszik bol­doggá dolgozóinkat. Ezért nyertesek azok is, kiknek köt­vényét csak a következő sor­solások valamelyikén húzzák ki. Ezeket a győzelmeket látva jelentette ki Bedő Vilmos esz­tergályos, hogy: ..Számtalan­szor. meggyőződtem arról, hogy ilyen jó befektetést nem csinálhattam volna.“ Akárme­lyik dolgozóval beszélünk, mind egyhangúlag jelenti ki: Érdemes volt. Horváth József segédraktárnok is tudatában van annak, hogy az életszín­vonal emelkedésében nagy ré­sze van a tervkölesönnek is­A bizalmatlanság teljesen eloszlott. Mint jelentős érték­re, úgy tekint minden dolgozó a kötvényére. — Való igaz, hogy sokszorosan kapjuk visz- sza az árát. Életszínvonalunk emelkedésében és annak kama­tostól vagy nyereménnyel való visszafizetésében —- hal­lani sokszor a beszélgetések­ből. Legyen akár munkás, dolgo­zó paraszt, vagy értelmiségi, legyen tszcs-tag, vagy egyéni­leg gazdálkodó kisparaszt. kö­zépparaszt, egyformán része­sült a tervkölcsön áldásaiból. Látják és tudják az eredmé­nyekből. hogy valóban saját maguknak adtak. A felsoroltakon kívül azon­ban nem szabad megfeledkez­nünk még egy pénzben megfi­zethetetlen eredményéről. Az, hogy erősebbek lettünk gazda­ságilag. hogy többet és jobbat termelünk az az életszínvonal emelkedésén kívül azt is jelen­ti, hogy erősödött a béke tá­bora. Ismét szilárdabban tu­dunk helytállni a béke ránk- bizott frontszakaszán. így épül a. dolgozók hazája a dolgozók által nyújtott köl- csönökből-Ugyanugy. ahogy a hatalmas Szovjetunióban a zseniális sztálini ötéves terv keretében építik a világ leg­hatalmasabb villamosenergia telepeit Kujbisevnél és Sztá­lingrádnál, ezzel is növelve a világ béketáborának erőit az SzK(b)P és Sztálin elvtárs vezetésével úgy haladunk mi is a tervkölesönnel elősegített ötéves tervünkkel a béke, a jólét, a szocializmus felé. Heves vita a kínai népi kormány meghívásáról a Biztonsági Tanácsban A Biztonsági Tanács hétfői ülé­sén Malik elvtárs bebizonyította, hogy a Tanács nem tárgyalhatja megfelelően az amerikai repülőgé­peknek kínai terület ellen intézett támadását, ha nem hallgatják meg Kína képviselőjét. A Kuomintang képviselője a kí­nai népi kormány meghívása ellen szólalt fel és jellemző módon rá­galmazva támadta a Szovjetuniót és a kínai népi kormányt. Malik elvtárs hangsúlyozta, hogy a kínai képviselők részvétele döntő fontosságú mind a kínai terület bombázása, mind pedig a Taivan- szigetére történt behatolás kérdé­sében. A Szovjetúnió kitart amel­lett, hogy bármely kormányt, amely agresszió miatt panasszal fordul a Tanácshoz, hívjanak meg és hallgassák meg. Azután felol­vasta az E-NSz alapokmánya 32. cikkelyét, amely kétségtelenül megállapítja, hogy a Tanácsnak bármely nemzetközi viszály megvi­tatása során meg kell hallgatnia a viszályban résztvevő mindkét felet. Alaptalan az az érv, hogy a kínai képviselők nem hívhatók meg azon az alapon, hogy az álta­luk képviselt kormánnyal nem tar­tanak fenn diplomáciai kapcsola­tokat egyes kormányok. Alak el­lenzik a meghívást, azok megsze­gik az ENSz alapokmányát, a Biz­tonsági. Tanács ügyrendi szabá­lyait és a Tanács munkájának el­fogadott gyakorlatát. Azután Malik elvtárs válaszolt a Kuomintang képviselőjének a Szovjetúnió elleni rágalmazó állí­tásaira. Rámutatott arra, hogy a Szovjetúnió javaslatait a béke és a biztonság, az ENSz alapokmá­nyának, a Biztonsági Tanács ügy­rendi szabályainak, gyakorlatának elvei* határozzák meg. A Szovjet­únió a békéért, a biztonságért és valamennyi ország valamennyi né­pének egyenlő jogaiért küzd. A kí­nai népet nem a Kuomintang-klikk képviseli, hanem a kínai népi kor­mány. A panaszt beterjesztő kor­mány távollétében lehetetlenség az ügyet kivizsgálni. A Biztonsági Tanácsnak meg kell hívnia a kínai népi kormányt, amely a panaszt beterjesztette és segítséget kér az agresszióval szemben. Amennyiben ezt nem teszi meg a Biztonsági Tanács, úgy tekintélyén ejthet csorbát. Austin, az USA képviselője ha­tározottan ellenezte a meghívást és arra törekedett, hogy a Kuomin- tang-küldöttet kínai képviselő­ként tüntesse fel. Szerinte azt a kérdést, hogy ki hivatott Kína kép­viseletére, különállóan kell eldön­teni. Sunde, .Norvégia képviselője bejelentette, hogy a szovjet javas­lat mellett fog szavazni, amely ar­ról szól, hogy hívják meg Kína képviselőjét. Ez a javaslat észsze­rű, megfelel a Tanács gyakorlatá­nak, amely június 25-én meghívta Dél-Korea képviselőjét. Koveno Ecuador képviselője bejelentette, hogy Equador tartózkodik á sza­vazástól. Chaubel francia küldött kijelentette, hogy véleménye sze­rint meg kell hívni Kína képvise­lőit álláspontjuk kifejtésére a nél­kül, hogy szavazati jogot kapná­nak. Alvarez kubai képviselő Ki­na képviselőjének meghallgatása ellen foglalt állást. Jebb, Anglia képviselője hangsúlyozta, hogy ha a Tanács meg kívánja hallgatni a kínai népi kormány képviselőjét, ez ellen semmiféle meggyőző érvet felhozni, ruem lehet. Nem lát azon­ban gyakorlati alapot arra nézve, hogy miért kellene a kínai népi kormánynak ahhoz ragaszkodni, hogy képviselőit elküld je a Bizton, sági Tanácsba, még mielőtt a Ta­nács bizottságot indítana Kínába. Véleménye szerint helyesebb vol­na, ha a kínai kormány ehhez nem ragaszkodna. Ezután Jebb elnöki minőségében szavazásra tette fel a kérdést. A Tanács hat tagja a Szovjetúnió ja­vaslata mellett szavazott. Ezek vol­tak: a Szovjetúnió, Anglia, Fran­ciaország, Norvégia, India és Jugo­szlávia. A javaslat ellen szavazott az USA, a Kuomintang és Kuba. Tartózkodott a szavazástól Equa­dor és Egyiptom. így nem fogadták el a javaslatot, mert a szükséges hét szavazat nem gyűlt össze. Jebb ezután a Tanács ülésének bezárását javasolta, azonban Aus­tin azt követelte, hogy a Tanács szavazzon a vizsgálóbizottság léte­sítésére vonatkozó USA-javaslat- ról. Malik elvtárs kifejtette, hogy a kínai terület bombázására vonat­kozó javaslatot előbb kell megtár­gyalni, minthogy azt terjesztették' be elsőnek. Rövid véleménycsere után a Biztonsági Tanács ülését berekesztették. „Semmiféle fenyegetés, semmiféle üldözés nem fog meggátolni bennünket abban, hogy folytassuk békeharcunkat“ — jelentette ki Maurice Thorez elrtárs a délfranciaországi Gapluan Maurice Thorez elvtárs, a Fran­cia Kommunista Párt főtitkára a délfranciaországi Gapban sokezer főnyi lelkes hallgatóság előtt be­szédet mondott, amelyben élesen megbélyegezte a francia kormány háborús politikáját. — A francia kormány — muta­tott rá beszéde elején — 18 hó­napra akarja felemelni a katonai szolgálat idejét, ami önmagában csak állomása lenne a katonai szol­gálati idő kél évre való meghosz- szabbitásának. Másrészről a kor­mány megtorló intézkedéseket al­kalmaz a bevándorolt dolgozók ellen, különösen a spanyol köz- társasági dolgozók ellen. Módsze­rei a sötétemlékü Gestapóéra em­lékeztetnek, Mind a kormánysaj­tó, mind a gaulleista lapok hang­súlyozzák: mindezek az intézke­dések csak „figyelmeztetések“, csak kezdetet jelentenek ?.z 1939-es, s kommunista munkások ellen alkalmazott megtorló intéz­kedések újbóli bevezetése terén. Maurice Thorez elvtárs rámu­tatott arra. hogy mindennek a hajszának a célja háború elő- készitése. Hangsúlyozta, hogy a katasztrófa megakadályozá­sára az egész fi*ancia nép összefogására, teljes erőfeszí­tésére van szükség. „Immáron majdnem négy év óta —mondotta — gyarmatosító hábo­rút viselnék Vie-nsrro népe ellen, amelynek pedig _ francia alkot­mány biztosítja az önkormányzati jogot. Két és félhónap óta az amerikai imperialisták uj háborús tűzfészket gyújtottak meg a Tá­volkeleten és gyarmati jellegű agressziót folytatnak a koreai nép ellen-’. Mesterkedéseik követ­keztében az egész világot az a veszély fenyegeti, hogy egy har­madik világháborúba sodródik bele. Ezek ellen mesterkedések ellen harcol rendületlenül a Fran­cia Kommunista Párt. „Semmiféle fenyegetés, semmi­féle üldözés nem fog meggátolni bennünket abban, hogy folytassuk békeharcunkat“ — hangsúlyozta Thorez elvtárs. Maurice Thorez elvtárs ezután kiemelte: a békéért harcolni egyet jelent a kenyérért. a sza­badságért folyó harccal. A fran­cia kormánykörök jelenleg nyíl­tan célzást tesznek az 1939—40-es kivételes kommunistaellenes tör­vények újbóli alkalmazásának le­hetőségére. Most azonban 1950-et írunk — "mondotta — és nem 1939-et. A francia munkásosztály most sokkal erősebb, mint valaha volt \ lyoni katonai bíróság nemrég hozott Íté­lete, amelynek értelmében felmentették a 18 roannei bé­keharcost. azt bizonyítja, hogy Igenis lehetséges az uszitókat meghátrálásra kény­szeríteni. Ehhez azonban egy­ségre van szükség. Egységre a munkások és parasz­tok. a kommunista, szocialista és a keresztény dolgozók között. Pleven miniszterelnök strassbour- gi beszédében „múló elégedetten­ségnek" tulajdonította a Kommu­nista Párt sikereit ■— hangsúlyoz­ta Maurice Thorez elvlárs. Pleven ezzel a kijelentéssel meg szeret.e volna nyugtatni a lökéseket, a korruptokat és a Panamistákat. Maga is jól tudja azonban, hogy a Kommunista Párt egyre növek­vő befolyásának mélyebb és tar- tósabb okai vannak. Egyre számosabb francia győződik meg. hogy a Párt a szabadságjogok, a béke és a nemzeti függetlenség, a népi tömegek követeléseinek igazi védelmezője. Ez az oka an­nak, hogy minden választás u.jabb sikereket hoz számára. ..Ha a lövő vasárnap általános választásra kerülne sor, a nemzet- gyűlésbe jóval több kommunista képviselő kerülne, mint amennyi oh jelenleg van.’1 Ezért készít elő a francia jobb­oldal választási csalást. Azért sze­retné lecsökkenteni a francia munkásosztály képviseletét, hogy belefojtsa a szót a dolgozókba. Az üldözés azonban soha sem tudja meghiúsítani egy eszme diadalát — mondotta Thorez elvtárs. Közeleg az idő, hogy egy jobb világ valósulhasson, egy igazságos társadalom, amely­ben mindenki számára lesz majd kenyér — fejezte be beszédét tomboló lel­kesedés között a Francia Kommu­nista. Párt főtitkára, Muurífl* Thorez elvtárs. ■ '« *

Next

/
Thumbnails
Contents