Zala, 1950. szeptember (6. évfolyam, 203-228. szám)
1950-09-10 / 211. szám
Vi. évfolyam 211 szám. Ara 50 fillér I. V. Sztálin elvtárs táviratot intézett a bolgár nemzeti ünnep alkalmából Ma ad fák át megyénkben a terménybeadási jutalmakat A nyugati hírügynökségek legu közeli elestével számolnak 1950. szeptember 10 Vasárnap TAIVACSVALASZTAS A minisztertanács határozata az ország jövőévi vetéstervéről Október. 22-én nagy napja lesz a magyar népi demokráciának. Ekkor választjuk meg elsőizben, a legdemokratikusabb választásokon a megyei, járási, városi és községi tanácsokat. Junius 15 óta a Népfront beküldése alapján már működnek a megyei, augusztus 15 óta pedig a járási és városi tanácsok. A Népfront jelölése: közvetve r nép jelölése volt. Most azonban. az október 22-i választáson Icözvctlenül dönthet a dolgozó nép, kik képviseljék a megye, a járás, a város — s ami egészen uj — a község legfelső közigazgatási szervében. A helyi tanácsok megválasztásával hatalmas lépést teszünk előre a népi demokrácia utján, valóra váltjuk Alkotmányunk betűit ebben a tekintetben is. Még jobban megszilárdítjuk népünk egy- >ágót, hogy helytálljunk az előttünk álló nagy feladatok közepette. Mi teszi lehetővé és szükségessé, hogy a régi államigazgatási rendszerről áttérjünk a tanácsok rendszerére? Erre a lehetőséget mindenekelőtt az adja meg. hogy országunkat a nagy Szovjetunió felszabadította s hogy a magyar dolgozó nép Pártunk vezetésével élni tudott ezzel a szabadsággal. Öt esztendő alatt eltakarítottuk a véres háború romjait és nem- kevésbbé a régi urivilág ezernyi _ szennyét. A lehetőséget továbbá az adja meg, hogy dolgozó népünk kemény és következetes harcokban megverte népünk ’ ellenségeit, mindazokat, akik a földreform visszacsinálására, a gyárak visszavételére spekuláltak — megalkottuk az Alkotmányt, amely a törvény betűivel szentesíti: Magyar- ország — Névköztársaság, ahol minden hatalom a dolgozó névé. A tanácsok megválasztását tehát — amely dolgozó népünk újabb nagy győzelme lesz — eddigi győzelmeink. sikereink alapozták meg. rA tanácsok megválasztásának nemcsak a lehetősége, hanem a szükségessége is adva van. A magyar dolgozó nép a népi demokrácia útját járva építi a szocializmust.. Ez az ut, a szocializmus építésének útja. ezernyi harccal van teli. Hogy a nehézségeket legyűrjük, hogy az ellenséget — külsőt és belsőt — további csatákban megverjük — még szorosabbra kell fűznünk népünk egységét. Végrehajtani az ötéves tervet, őrtállni a békefront magyarországi szakaszán — nehéz, felelősségteljes feladatok. TJj. szocialista társadalmat építeni a régi módon: nem lehet. Amint uj, szocialista módon dolgozik a munkásosztály, sztahánovist.áink tízezrei, újítóink, élmunkásaink; amint dolgozó parasztságunk mint nagyobb tömegei ismerik fel a társas nagyüzemi gazdálkodásban az újat, a jót — ugyanúgy vonatkozik ez 'államigazgatásunkra. A tanácsok megválasztásával végleg kiűzzük ’állami, életünkből a hűbéri- tőkés rendszer maradványait, hogy helyébe a dolgozó népet ültessük megillető jogaiba. Parancsolóan szükségessé teszi a népi közigazgatás bevezetését az egyre élesedő békeharc• A magyar nép egyem- berként irta alá a stockholmi békefelhivást. Most a tanácsok megválasztásakor hasonló névszavazással tesz hitet békénk megvédése mellett. A tanácsválasztás sikere: népünk újabb győzelme lesz. ökölcsapás a háborús gyújtogatok felé. Nekünk a béke igen drága, nálunk nincsenek fegyvergyárosok, akik a háborún megszedhetik magukat. Mi a békével eddigi eredményeinket védjük. A tanácsválasztás névszavazás lesz arról is, hogy helyeseljük, értékeljük és élvezzük eddigi harcaink eredményét. De nekünk a béke nemcsak eddigi eredményeink biztosítására, hanem további győzelmek kivívására is kell. A hároméves tervet idő előtt befejeztük, túlteljesítettük. Eredményesen megkezdtük az ötéves terv végrehajtását. A tanácsválasztáskor arra is szavazatunkat adjuk, hogy továbbra is megfeszítjük erőinket az ötéves terv végrehajtásában, a szocializmus éyitésében. Megvédeni békénket, elismerni eddig elért eredményeinket. vállalni a további áldozatos munkát — mindez kemény harcot jelent. Emlékezzünk vissza tavaly május lőre! Dolgozó népünk egésze adta szavazatát a Népfrontra, amelyet Pártunk vezet. Kimagasló sikereket értünk el azóta. Tegyük hozzá: nagy harcok árán. Lelepleztük és méltó helyre juttattuk az im- perialista-titobérenc Rajk és társait, szívós harcot vívtunk és vívunk a jobboldali szociáldemokrácia hazai ügynökei ellen, a napokban jutott megállapodásra a Népköztársaság kormánya a katolikus püspöki karral. Mennyi akadályt kellett leküzdeniink másfél év alatt! S ne feledjük: az ellenség is felismeri a ta-nácsválasztás hatalmas jelentőségét. azt, hogy ez népünk győzelme és újabb vereség az ellenség számára. A tanács választásakor jusson kifejezésre, hogy mi felkészültünk az ellenség elleni harcra. Azokat válasszuk a tanácsba, akik mindenkor hűek voltak a név ügyéhez, akik kemény harcokban megedződve helytálltak, amikor a dolgozók ügyéről volt szó- Legyenek ott a tanácsban a munkásosztály fiai, népi demokráciánk vezető osztályának képviselői. És legyenek ott a dolgozó varasztság legjobbjai — tszcs-tagok és egyéni gazdálkodó kis- és közév- var asztok, vara sztas szonvok —. küldjük a tanácsokba a haladó értelmiség és a dolgozó kisemberek legjobb képviselőit. Küldjünk nagy számban ifjakat. Küldjük a tanácsokba. a legkipróbáltabb harcosokkal, a kommunistákkal eayütt a, vártonkivüliek legjobbjait. A tanács — a. dolgozó nép legszélesebb tömegszervezete. amely megszilárdítja a nép egységét, s egyúttal széttévhetetlen _ havocs a Párt és a dolgozó tömegek között. Október 22,lg a dolgozó nép tömegeinek széleskörű felvilágosításával készüljünk fel a tanácsok megválasztására, S ez a nap győzelmeink kiemelkedő állomása lesz. A minisztertanács pénteken, szeptember 8-án megállapította az ország 1950—51. évi növénytermelési tervét. Az 1950—51. évi terv az elmúlt esztendő eredményes tervgazdálkodásának alapján készült. Számol mindazokkal a tapasztalatokkal, amelyeket mező- gazdaságunkban eddig a terv- gazdálkodás megvalósítása torén szereztünk és tekintetbe veszi a megnövekedett szükségleteket. amelyeket az ötéves terv alapján fejlődő népgazdaságunk a mezőgazdasággal szemben támaszt. Az 1950—51. évi vetésterv mindenkelőtt azt a feladatot tűzi mezőgazdaságunk elé, hogy talpalatnyi megmunkálat- lan és bevetetlen föld se maradjon az országban. A jövőévi vetésterv következő legfőbb célja, hogy továbbra is bőségesen biztosítsa az ország kenyerét. Ennek érdekében a kenyérgabona, az őszi búza, rozsvetés Dobi István, a minisztertanács elnöke szombaton este rádióbeszédet mondott az őszi mezőgazdasági munkálatokkal kapcsolatban. — Tisztelt hallgatóim — kezdte beszédét Dobi István —, Az előttünk álló összes különösen fontos időszak kezdődik mezőgazdaságunkban. Most lépünk az első csonkítatlan, teljes gazdasági esztendőbe azóta, hogy a Magyar Népköztársaság minisztertanácsa meghozta ismeretes határozatát a növénytermelés fejlesztéséről, A határozat nem kisebb feladatot állít mezőgazdaságunk dolgozói elé, mint hogy 1951 végére az állami gazdaságokban 35 százalékkal, a termelőszövetkezeti csoportokban 25 százalékkal, az egyénileg dolgozó parasztoknál 10 százalékkal emeljék fel a termésátlagokat az 1949 évihez képest. — A népi demokrácia rendszerében a magasabb termés magasabb életszínvonalat is jelent azok részére, akik becsülettel megdolgoznak érte. Érthető, ha dolgozó parasztságunk örömteljes várakozással néz az új gazdasági esztendő felé. — Melyek azok a feladatok, amelyeket éppen most, a gazdasági esztendő elején kell elvégeznünk, hogy nagy céljainkat valóraváltsuk? Mindenekelőtt be kell fejeznünk a kapások betakarítását. Gondoskodnunk kell arról, hogy a cukorterületét az ország területének 35 százalékában irányozza elő- Ez a vetési arány megfelel a kenyérgabona-terület elmúlt évi arányának. Jelentős mértékben növeli azonban a vetésterv egyrészt a takarmány, másrészt az ipari növények vetésterületét. Fejlődő állatállományunk szükségletének megfelelően mind „ szálastakarmányok, mind a szemestakarmányok vetésterületét növelni kell. Főképpen az őszi árpavetés területe növekszik. Takarmánynövényeket az 1950—51. gazdasági évben az elmúlt évinél 15 százalékkal nagyobb területen kell termelni. Fejlődő iparunk megnövekedett szükségétének megfelelően a tavalyi területhez képest 61 százalékkal keh növelni ipari növényeink, elsősorban a rostnövények termelését. A takarmányfélék és ipari répa, a kukorica, a burgonya, a takarmányrépa, a napraforgó, a ricinus kellő időben kerüljön raktárba. Minden cső kukorica, minden darab répa, értéket jelent nemcsak magának a gazdának, hanem az egész ország részére is. Ha a kukoricaszárat ma szedjük le, akkor szálastakarmányunk mellett ezt is felhasználhatjuk és országos viszonylatban több mint egymillió állat téli takarmányszükségletét biztosíthatjuk segítségével. Nagy gazdasági érdekünk fűződik ahhoz, hogy a cukorrépa közvetlenül a földről kellő időben, veszteség nélkül mindjárt a gyárba kerüljön. — A munkálatok másik nagy csoportja, amelyet el kell végeznünk, az ősziek minél korábban történő elvetése. Általános szabálynak fogadhatjuk el azt, hogy nagyobb termést takarít be, aki korábban vet el. A miniszterelnök ezután a gondos talajelökészítés és a vetőmag tisztítás fontosságáról beszélt. — Gépállomásainkra és földmüvesszövetkezeteínkre nagy feladat vár itt a szervezés terén — mondotta —. Ebben az esztendőben mintegy 5000 vágón nemesített rozs és búza vetőmagot osztunk széjjel a dolgozó parasztság körében fÖLdmúvesszövetkezeteink útj án, ami jelentős segélyt nyújt. — Országos méretekben a munka fő tömegének elvégzése az egyénileg gazdálkodó kis- és növények vetésterületének ki* terjesztés ével és a kenyérga- bonafélék vetésterületének változatlansága mellett mezőgazdaságunk jövőévi vetésterve t'ehát úgy alakul, hogy az ország szántóterületének 19 6 százaléka kukorica, 10.9 százaléka szálastakarmány, ebből Pillangós 9.2 százalék, 5.7 százaléka olajosnövény, 8 százaléka gyök- és gumósnövény. 1.1 százaléka hüvelyes, 1.2 százaléka textilipari növény. Egyéb növényeink (zöldségfélék. rizs, stb.) 4.8 százalékot foglalnak el. Ez az or*szágos vetésterv az alapja annak, hogy megyékre és községekre történő arányos szétosztásával és az így kidolgozott részlettervek maradéktalan végrehajtásával az ötéves terv második esztendejében mezőgazdaságunk teljesítse kötelességét, mind az ország népének ellátása, mind iparunk nyersanyag gának biztosítása, mind pedig küjker esked elmünk-terén, középparasztságra bárul. A lakosság e nagy rétege egyre emelkedő hazafias öntudatról és ehhez képest áldozat és a munka növekvő készségéről tesz tanúságot a felszabadulás óta. Ez a lelkes, harcos magatartás teljesen érthető, ha arra gondolunk, milyen nagy segítséget nyújt számára, jövőjének milyen fényes kilátásait tárja fel előtte a Magyar Dolgozók Pártja és a Magyar Népköztársaság kormánya. 1950-ben és 51-ben a gépállomások száma 430-ra emelkedik, Többezer új traktoros, 350 arató és arató-cséplőgép és többezer egyéb korszerű mezőgazdasági gép jut a mezőgazdaságnak. Nagymértékben emelkedik a műtrágya és növényvédő szerek gyártása, a vetőmagvak nemesítése és elsza- perítása, továbbá az öntözéses és javított talajú területek nagysága. Száleskörbeaa fejlesztjük a mezőgazdasági szakoktatást. — Mindezeket összevéve. 1950-ben és 51-ben több mint kétmilliárd forintot fordítunk mezőgazdaságunk fejlesztésére. Dobi István ezután kifejtette, hogy a most lefolyt tagosításhoz minden dolgozó paraszt azonos értékű csereingatlant kapott. — Ilyenformán a tagosítás jelentős csapást mért a kulá- kokra és általában a népi demokrácia ellenségeire. Nem csökkentette, hanem növelte dolgozó parasztságunk odaadását a rendszer iránt. Ez nyilvájivaA dolgosó parasztság as őssi munkák során meg fog felelni a beléje helyesett bizalomnak Dobi István miniszterelnök rádióbeszéde
