Zala, 1950. szeptember (6. évfolyam, 203-228. szám)

1950-09-09 / 210. szám

A jugoszláv hadsereg az angol-amerikai kémek szolgálatában Tito fasiszta klikkje már régóta és szívósan azon dolgo­zik, hogy a jugoszláv hadsere­get a Balkánon az imperialista agresszorok érdekeinek meg- b;zható őrségévé változtassa. Tito személyes meghívására még a népfelszabaditó harc éveiben vezérkarához angol és ameiúkai katonai missziók ér­keztek- Ezek élén hétpróbás kémek állottak. Elég csupán annyit mondani, hogy Chur­chill kémkedés céljából saját fiát, az Intelligence Service ismert ügynökét küldte Tito- hoz. Az angol-amerikai kato­nai vezetők Tito vezérkarába beépített emisszáriusai min­dent megtettek, hogy a felsza­badító harc vezetőségéből el­távolítsák a becsületes, a ju­goszláv dolgozó nép ügyéhez odaadóan hű kommunistákat. Tito és bandája aljas provo­káció segitségével kiirtotta a kipróbált kommunistákat, erő­szakkal és terrorral már ak­kor kezébe ragadta a hadsereg irányítását. Az angol-amerikai imperia­listák. miután megbízható ügy­nökségük volt Belgrádban, a háború után elkezdték szövö­getni aljas terveiket. Abban reménykedtek, hogy a Tito- féle kémek, zavartkeltők a ju­goszláv haderő segítségével megdöntik a népi demokrati­kus rendszert Albániában, Ma­gyarországon, Bulgáriában és Romániában. A belgrádi kormány szigorú összhangban washingtoni és londoni gazdáik sötét terveivel és az ő közvetlen utasításaikra nagysietve hozzálátott a had­erő „átszervezéséhez“. Min­denekelőtt eltávolították a had­seregből azt a tábornoki és tisztikart, amely önfeláldozóan harcolt népe szabadságáért,' Jugoszlávia demokratikus jö­vőjéért. a nagy Szovjetunió- val va]ó szövetségért és barát­ságért. Azzal az ürüggyel, hogy ta­nulni küldik; eltávolították a hadseregből Arso Jovanovi- csot. a felszabadító harc le­gendás hadvezérét (1948-ban a Tito-féle kémszervezet gá­ládul meggyilkolta). Tito a vezérkar főnökévé Jovanovics helyett kinevezte Kodzsa Po- povics angol kémet, egy bel­grádi nagytőkés háztulajdonos fiát. A honvédelmi miniszté­riumban a jugoszláv diktátor jobbkeze Ivan Gosnjak lett, aki már a háború előtt egy­szerre két kémszervezetnek, a Gestaponak és az Intelligence Servicének dolgozott. A jugo­szláv hajóhad élére Joszip Csenik a királyi rendszer hű­séges alattvalója került. A hitleri parancsnokság a Szov­jetunió ellen viselt háború­ban szerzett „érdemeiért“ több­ször kitüntette Zdal horvát repülőt.. Ez azonban egyálta­lában nem zavarta Titot ab­ban, hogy Zdalt tegye meg légi hadereje egyik vezető pa­rancsnokává. A belgrádi banda nagy buz­galommal emelte a reakciós elemeket vezető állásokba a hadseregben és a tisztikarban. A Tito-kormány angol-amer ír kai gazdáinak parancsára már 1945-ben bünbocsánatot adott a jugoszláv nép ellenségeinek, a háborús bűnös Nedics és Pavelics-fé!e tiszteknek. Ugyanakkor Tito parancsot adott ki, mely szerint a hadse­Szorobat, 1950. szept 9. regbe visszaveszik az amnesz­tiában részesült tiszteket és visszaadják nekik régi rang­jukat. 1948 nyarán, nem sokkal a Tájékoztató Iroda határozatá­nak nyilvánosságra kerülése után, amely leleplezte a bel­grádi klikket, börtönbe vetet­ték Szveten Zsujovics vezér- ezredest és Andrie Hebrangot, a kiváló forradalmárokat, a jugoszláv munkásosztály veze­tőit, a népfelszabaditó harc megszervezőit. A börtönökben és a hitleri mintára berende­zett koncentrációs táborokban most is ezerszámra sínylődnek a jugoszláv hadseregnek olyan tisztjei, akik határozottan meg­tagadták, hogy a proletár nem­zetköziség elveinek elárulásá­hoz vezető útra lépjenek. Az elmúlt évet az angol­amerikai 1 imperialisták bel­grádi ügynöksége magyaror­szági, albániai,- bulgáriai és romániai bűnös terveinek ösz- szeomlása jellemzi. Mivel a háborús gyújtogatok elveszí­tették a népi demokrácia or­szágaiban a régi kapitalista rendszer visszaállításába ve­tett reményüket, Titoék gyalá­zatos romboló tevékenysége segítségével mégsem mondtak le délkeletenrópai agresszió­juk további előkészitéséről. Katonai kalandjaik kirobban­tásához a Balkánon mindin­kább felhasználják a Tito- klikket. A belgrádi kormánykörök az amerikai és angol tanács­adók követeléseinek megfele­lően most gyökeresen megvál­toztatják hadseregük egész arculatát. A Tito-féle repülő­ket. páncélosokat, tüzéreket Nyugat-Németországból érke­zett hitleri tisztek oktatják az amerikai és angol haditechni­kára. A jugoszláv kormány, amely az imperialistákkal együtt ak­tívan résztvesz a háború elő­készítésében, nagy erővel mili- tarizálja Jugoszláviát. A ju­goszláv lakosság kényermun- kájával sietve építik a straté­giai vasútvonalakat az albán és a bolgár határ mentén, a Vardar völgyében és Macedó­niában. Tengeri kikötőket bő­vítenék ki és építenek újjá. A békeszerető népi demokrati­kus országok határain Titoék sietve véderőműveket építe­nek, hogy fegyveresen fenye­gessék azokat. A „légi közle­kedés fejlesztéséről“ szóló egyezmény cégére alatt Titoék az országban számos repülőte­ret adtak át az angol-amerikai katonaságnak. Mindezek azt mutatják, hogy Tito klikkje milyen messzire sodródott a háborús kalandok utján. A Tito-k]ikk tudatosan éket ver a nép és a hadsereg közé. Arra törekszik, hogy fegyve­res erejét egyrészt a háborús gyujtogatók balkáni véres ka­landjainak agresszív tervedre, másrészt pedig a jugoszláv munkásosztály és az egész dol­gozó nép elnyomására hasz­nálja fel. A harc a gyűlöletes fasiszta klikk és véres rendszere ellen, egyre erősebben lángol fel a jugoszláv munkásosztály és a dolgozó parasztság soraiban és a hadseregben is. „A mi osztagunk összes repülői kije­lentik, hogy soha nem fognak fegyvert szovjet hajtásaik el­len, soha nem fognak harcolni a demokratikus tábor ellen“ — mondja a jugoszláv tiszte1- levele, amelyet a forradalmi emigránsok újságja hozott nyilvánosságra. — „A nemzet­köziség lobogója alatt fegyve­rünket népünk hóhérai, Titoék ellen fogjuk fordítani.“ Az egyház nem támogathatja az imperializmus! — állapítja meg a Kínában élő anglikán püspökök pásztorié vele Az anglikán egyház kínai egyházmegyéinek európai szár­mazású püspökei Sanghájban tartott értekezletén pásztorle­velet adtak ki, amelyben han­goztatják, hogy az egyház nem támogathatja az imperializ­must, feudalizmust és bürok­ratikus kapitalizmust. Az egy­ház szembehelyezkedik mind: ezekkel az erőkkel, anielyek homlokegyenest ellentétben állnak az egyház tanításával­A francia lakáj kormány amerikai parancsra példátlan véres terrorhadjáratba kezdett a bevándorolt demokraták ellen A szerdáról csütörtökre vir­radó éjjel a francia lakájkor­mány amerikai gazdáinak uta­sítására a rohamrendőrség teljes mozgósításával nagysza­bású terrorhadjáratba kezdett a Franciaországban élő be­vándorolt demokraták ellen. Reggel óta a belügyminisztérium olyan rendőri műveleteket hajt végre, amelyek felülmúl­nak minden eddigit. A műveletek színhelye Párizs, a peremvárosok, a nagy vi­déki városok, különösképpen Toulouse. A terrorisztíkus in­tézkedések főleg a spanyol, lengyel, román és csehszlovák demokratikus szervek tagjait kérik. A délben kiadott hírek sze­rint többszáz letartóztatást fo­ganatosítottak és 300 ki- utasitási végzést írtak alá. A kiutasitottaknak 48 órán be­lül el kell hagyniok az ország területét. • A belügyminisztérium köz­leménye szerint — jelenti az AFP és a londoni rádió — 208 embert tartóztattak le, közöt­tük 150 spanyol emigránst. A rendőrök . ( le akarták tartóztatni Lich­ter tábornokot, a spanyol köztársasági hadsereg vi­lágszerte ismert hősét is. A letartóztatottak számára kényszerlakhelyet jelölnek ki Észak-Afrikában, Csütörtökön reggel a rend­őrség megrohanta Toulouse- ben a „Varsó“ nevet viselő kórházat, ahol a beteg spanyo­lokat ápolják. Az oi’vosokat el­hurcolják és a betegeket ma­gukra hagyták. Hatalmas méretű rendőri akció folyt le Észak-Francia- ország bányavidékein is. „Cinnél jobb befektetést nens csinálhattam volna44 Dolgozók a t Nemrégiben kiosztották az üzemekben a tervkölcsön köt­vényeket. Elterjedt néhány nap múlva annak a hire is, hogy szeptember 14—17 kö­zött kisorsolásra' kerülnek az első tervkölcsön-nyeremény- kötvények. Hogyan várják a dolgozók a sorsolást ? Bedő Vilmos esztergályossal ebédszünetben beszélgetünk a tervkölcsöt kötvényről. — Egy év sem telt el a köt­vényjegyzéstől. Örömmel je­gyeztem az akkori anyagi vi­szonyaimhoz képest négyszáz forintot. Azóta számtalanszor meggyőződtem arról, hogy ilyen jó befektetést nem csi­nálhattam volna. Ahányszor egy elkészült hídról, uj gyár­ról vagy hasonlóról hallok vagy látok, mindig úgy érzem, hogy én is hozzájárultam va­lamivel. Bedő Vilmos természetesen kíváncsian várja a tervköl- csönsorsolást. Felmerül a kér­dés, mit vesz ha nyer? — Már sokat gondolkoztam rajta — válaszolja. — Ha so­kat nyerek, felét gyermekott­hon javára adom, a másik fe­lén ruhát, játékot veszek a gyerekeknek. Az asszony is megkapja a magáét, én pedig könyveket veszek, mert szere­tek olvasni és tanulni. Plaski Józsefné hivatali segéd a Közraktárakban. — A tervkölcsönsorsolás újabb csattanós válasz a re­akciós hírverőknek — mondja. — A Párt — mint mindig — most is betartotta a szavát és itt az üzemben is saját sze­meimmel győződtem meg ar­ról, mit köszönhettünk az öt­éves tervnek. Csak boldog le­hetek. hogy ehhez hozzájárul­hattam. A Közraktárak három tele* pén az ötéves terv beruházá­sai során munkásfürdők léte* sültek, röplabda-pályát építet­tek. Újabb gépekkel a dolgo­zók nehéz munkáját megköny- nyitették. Ezt látja Plaskiné is és ezért is hálás a tervköl- csönnek, mert segítségével jö­hetett létre. — Nem is a sorsolás a fon- tos — mondja szerényen —, hanem azok az eredmények, amelyekben része van a dol­gozók áldozatkészségének. Hai nyerek, akkor majd ráérek gondolkozni a magam beruhá­zásai felől. Horváth József segédraktárnok raktári munkásból szorgalma és ügyessége révén került ebbe a pozícióba. Egyben a dolgozók közgazdasági gimná­ziumában igyekszik minél töb­bet elsajátítani a tudományok­ból. — Életszínvonalunk emelke­dését mindenki saját magán tapasztalhatja. Minden józan ember tisztában van, hogy eb­ben része van a tervkölcsön- nek is. Én. mint raktári mun­kás, jegyeztem annakidején 300 forintot. Tudom, nem nagy pénz, de nekem akkor még nagynak számitott. Lá­tom. hogy a tervkölcsön meny­nyi beruházáshoz segített ben­nünket. Ezt köszönhetjük a Magyar Dolgozók Pártjának és Rákosi elvtársnak, akik nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy mi is közvetlen részesei legyünk a beruházásoknak. — Ami engem illet, nem mondom, jó lenne nyerni. Ven­nék magamnak egy öltözet ru­hát, meg egy teljes iskolai fel­szerelést, hogy könnyebben menjen a tanulás. Ha futná, vennék egy kerékpárt is, nog^ a munka után ne kelljen gya­log mennen az iskolába. „Rövidesen Moszkvába megyünk..." Csiti nem egyszerű muzsikus. Csiti művész. Népzenészek között országosan elismert nevű .cimbal­mos. Ezért, is rá esett a választás, amikor összeállították Toki Hor­váth Gyula külföldi turnéra in­duló zenekarát. Különben kani­zsai. neve jedig, ha valaki nem fudná — Horváth Gyula. Prágá­ba mentek, majd Pozsonyba. Most pedig itthon vannak és Cs. Hor­váth Gyula nem győz mesélni csehszlovákiai élményeiről. „Mindenült virágerdő és taps­vihar fogadott — beszéli. — Mi a magyar nép szereteted vittük, olt Csehszlovákia népeinek szeretete fogadott. Áradozva magyaráz a Nagy Aréna-beli vendégszereplé sükröl. A 13 nap alatt lengyel, ro mán. német és néger kulturcso portokkal együtt szerepeltek es lenként 10.000 ember előtt. Egy­más nyelvét nem értették, mégis megértették egymást. „Elmentünk a nagy üzemekbe, ahol a dolgozók beszámoltak ma­gas termelési eredményeikről, munkájukról, minket pedig elhal­moztak szeretetük minden jelével — folytatja. —A prágai rádióban hanlemezre játszottunk”. Saját magáról is mond valamit: „Prágá­ban szólót játszottam. A közönség­nek nagyon tetszett, és a többi kulturgárdák is nagy elismerésü­ket fejezték ki”. Beszél még to­vább csodálatos élményeiről, ame­lyeket nehezen lehet elfelejteni Elmondja azt is. hogy amikor Pozsonyban szerepelt a zenekar és csárdást játszottak, a közönség egyszeriben tarcra perdült. Aztán hirtelen azt mondjai „Nem is tudom, hogyan köszönjem meg a Pártnak, amiért lehetővé tetie számomra ezt az utat, g megismerhettem a csehszlovák népet” Cs. Horváth Gyula most itthon van, de nem tudja meddig. „Ügy van, hogy rövidesen Moszkvába megyünk. Alig várom már az in­dulás pillanatát. Akkor azlán lesz majd mesélnivaló bőven. Mert az az ut mindennél szebb élmény lesz.” VAROS! MOZGO NAGYKANIZSA Szombat—vasárnap: LEGÉNY A TAJGÁN Rendező: Preobrazsanszkaja- Fős^ereplők: Pereverzev. Ka­zanszkaja, Gyerzsavin Előadások kezdetei: Hétközna­pokon délután 6 és 8 órakor. — Vasár- és ünnepnapon délután 3» i 7 és 9 órakor. Pénztárnyitás: Hétköznap kez­dés előtt 1 órával. Vasár- és Ün­nepnapon délelőtt 11-től fé] 1-t* és kezdés előtt 1 órával.

Next

/
Thumbnails
Contents