Zala, 1950. szeptember (6. évfolyam, 203-228. szám)
1950-09-08 / 209. szám
Az őszi csúcsforgalom sikeres lebonyolításával készülnek a kanizsai vasutasok az uj normák bevezetésére Egy héttel ezelőtt ünnepélyes keretek között indult el a nagy- kanizsai állomáson a küzdelem az őszi csúcsforgalom sikeres lebonyolításáért, A gyűléseken a dolgozók egymásután jelentették be, hogy a szocializmus építésének meggyorsításáért munkahelyükön is minden erejükkel megvalósítják a háromnapos kocsifordulót és egyben bejelentették csatlakozásukat Lengyel József elvtárs, sztahanovista mozdonyvezető által kezdeményezett ,,Az őszi csúcsfor- Icm legjobb dolgozója“ címéért folyó versenyhez. A csatlakozás nemcsak Ígéret volt, hanem tettek is követték. Ezt bizonyítják a lakatosok, kocsiszerelők és a többi fütőhá- “zi dolgozók napról-napra emelkedő versenyeredményei. A kocsímühelyben Pálfalvi I, János teljesítménye ugrott 270 százalékra. Jászberényi 214, Solymosi István 177, Vin- cze Ferenc 177, Szántó Ferenc 214 százalékra teljesítette a normát. Lakatosoknál Pőcz István 224 százalékot ért el, míg a kazánosoknál Fullér István és Kuzma György 210 százalékot teljesített, de tömegével akadnak ezenkívül is kitűnő eredmények. A felajánlások csak szóban történtek meg. A versenylapok kitöltése elmaradt, — Többszöri sürgetésünk ellenére sem küldte el a Vasutas Szakszervezet a felajánlási lapokat — jegyzi meg Rábavöl- gyi elvtárs politikai tiszt. - Nem tudjuk, ki az a bürokrata, aki miatt nem kapjuk meg ezeket a lapokat és hátráltatja a konkrét felajánlások ellenőrzését. A dolgozók ennek ellenére igyekeznek naponta túlszárnyalni az eddigi teljesítményeket. Nemcsak a versenyzászlót akarják kiérdemelni, hanem lelkesíti őket az a tudat, hogy pár hét aulva náluk is bevezetik az uj normákat. — A mostani normánk túlteljesítésével készülünk erre — mondja Horváth József esztergályos —. Eddig 192 százalékos átlagot értem el. Igyekszem ezt a teljesítményt is túlszárnyalni, mert ezzel elősegítem a mozdonyok minél gyorsabb bekapcsolását az őszi csúcsforga lomba. így készülök fel kellően az új norma túlteljesítésére is. Azonos véleményen vannak a többiek is. Pőcz István, Rábai Lajos, Tézer Antal, Szabó Lajos, Szalaí István, Petrovai József és a többiek. Hasonló a helyzet az állomáson, ahol a forgalmisták is azon vannak, hogy minél előbb megvalósuljon a háromnapos kocsiforduló. Akadályok azonban még itt is vannak. A Gyümért részére kedden éjfélkor érkezett egy gyümölcsszállítmány. Annak rendje-módja szerint értesítették erről a Gyümértet. Közben a rakodóra kitolatták a kocsikat is. A Gyümért csak reggel 9 órakor jelentkezett, de akkor sem a kirakodásra, hanem másik vágó.nyra kérte a kocsik áttolását. Végre délután 3 órakor nekiláttak az egyik kocsi és este 7 órakor a másik kocsi kirakásához. — A rendelet értelmében öt óra alatt kellett volna kirakni a kocsikat a Gyümértnek — mondja Rábavölgyi elvtárs •—, ehelyett 19 óra telt el. Ezzel a körülményes bürokratikus eljárással ezekkel a kocsikkal már nem tudtuk megvalósítani a háromnapos kocsifordulót. Több figyelmet kellene a Gyümértnek is tanúsítani most a népgazdaságunk számára oly fontos háromnapos kocsiforduló megvalósítása érdekében. Az osztálymérnökség dolgozói már az új normák túlteljesítésével segítik elő az őszi csúcs- forgalom lebonyolítását, A bevezetését megelőző szívós politikai felvilágosító munka eredménye: Csícser Vince előmun- k.ás és brigádja a vágányszabályozásban 116 százalékos teljesítményt ért el. Hajdú János és brigádja a váltó- és kitérőszabályozásban 104, majd 117 százalékot teljesített, — Az eredményeket a jó politikai felvilágosító munka mellett a munkák helyes megszervezésének is tulajdoníthatjuk — mondja Csicseri kartárs. A munkák megszervezése nem kielégítő a facsap-behegesztés- nél, ahol a norma teljesítése 90 százalékos. Hiányzanak itt a dolgozóknál a megfelelő munkamódszerek. Helyes lenne, ha a régebbi pályamunkások átadnák tapasztalataikat az újaknak. Az osztálymérnökségen fokozzák a politikai munkát, fokozzák a versenylendületet, hogy napról-napra magasabb ■ eljesítményekkel járulhassanak hozzá a dolgozók az őszi csúcs- forgalom sikeres lebonyolításához. II politikai munkát nem pótolja a technikai szervezés Ambrus elvtárs meghátrált a nehézségektől Olajipari, anyaggyártó vállalataink és az építőipar után az Útfenntartó NV-nél is bevezették az újonnan kidolgozott normákat. Ezt megelőzően munkakörzetenként és a szakmai továbbképző előadások keretében is ismertették a dolgozókkal a normarendezés és az alapbéremelés feladatait. Elkövették azt a hibát, hogy túlnyomórészt csak a technikai oldalával foglalkoztak és emellett elfeledkeztek a minisztertanács határozatának végrehajtását politikailag is alátámasztani. Noha a régi normák elavultságára és lazaságára maguk a dolgozók figyelmeztettek — mint például a nagykanizsai útszakaszon a korlát-felállitási munkálatoknál is — az ÜB és a vállalatvezetőség hiányos politikai munkájából kifolyólag egyes munkahelyeken azzal érveltek a nem eléggé öntudatos dolgozók — a zalaegerszegi útépítésnél —, hogy „a normameg- állapitás annyira szigorú, hogy azt lehetetlen teljesíteni“. Még inkább tetézte az elkövetett hibát a vállalat normása, Ambrus elvtárs, aki engedékenységből — vagy hogy „jó fiúnak“ lássék — uj, ..helyi“ meglazított normát vett fel azzal az indokolással, hogy „az uj norma valóban tuiszigoru“. A javaslatot azután az ÜB jóváhagyásával fel is terjesztette OMB-hoz. A kérdéses uj normatétel, amit Ambrus elvtárs kifogá.* sóit. a következő volt: egy négyzetméter utalapozás 18 perc alatt 0.68 forinttal számolva-. Ezt a normát lazította meg Ambrus elvtárs, jóllehet a dolgozók ezt már az első napokban 120—130 százalékra teljesítettek. Például elég csak felhozni Kovács István 12 tagú alapozóbrigádjának esetét: szeptember első és második napján az uj normával 120 százalékos eredményt értek el. Ez a kitűnő teljesítmény egymagában is bizonyítja, hogy az uj norma helyes, ellenben helytelen volt Ambrus elvtárs lazított normafelterjesztése. Spitzer József kiérdemesült táppénzcsaló a nagykanizsai Magasépítésinél dolgozott, mint festő Festegelett-mázolgatott egy-két normacsalással körítve a régi normában. Megkeresget-íe hét végére valahogyan csak, ami elég volt neki. Ámde jött az uj norma és Spitzer „dolgozni“ kezdett ebben ts. Ilyenformán: ■— Jókora épület — köpött egyet, amikor az állványhoz támasztotta létráját. Aztán felmászott a létrán, akkor vette észre, hogy a festék hiányzik az ecsetjéről, lemászQtt, bémáriotta az ecsetet, felmászott, húzott hármat, le mászott. bemártotta az ecsetet feimászott,., és kitartóan káromkodott. — Az isten.., ezt a normát nem lehet teljesíteni. — Valóban — látták be a Magasépítésinél, — Az Útfenntartó NV-nél általánosságban tapasztalható, hogy bár az ÜB és a vállalatvezetőség röpgyüléseken foglalkozott az uj normával kapcsolatos kérdésekkel, de a tények arra mutatnak, hogy hiányos a politikai felvilágosító munka. A kezdeti hibák f ö- oka: az ÜB munkája kizárólag az uj normák mechanikus ismertetésére szorítkozott s a normarendezéis ügyét nem kapcsolták össze alapos politikai felvilágosító munkával. Még időben van. Változtassanak elvtársaink munkájukon! Tartsák szemük előtt: a normarendezés elsősorban politikai-harci feladat! Valami másfajta festésre kellene osztani. — Ajtók festésére osztották be, — Ezt biztos könnyen megcsinálja, hiszen most a földön lesz o is, meg a festékes „pikt’“ is. Ámde Spitzer furfangos volt: a festékes tartályt elrakta, vagy öt méterre, oda, ahova csak néhány halom deszka megkerülésével lehetett eljutni. Es festett. Ment a pikéhez. bemártotta az ecsetet, gyalogolt az ajtóhoz, húzott kettőt, hármat aztán kezdte elölről. Máig is elölről kezdené, ha ki nem tették volna szűrét a vállalattól. Viszont esete legyen tanulságos a vállalat többi festőinek, akik elavult, álmos munkamódszerrel a legrosszabb eredményt érte el az uj norma teljesítésében. Spitzer iőzsef „munkamódszere“ A takarékos gazdálkodásnak gyermekeink fognak örülni Üzemünkben is közeleg az első bérfizetés ideje. Az ellenséges aknamunka burkoltan folyik és egyre . idézgeti, mennyivel kapunk majd kevesebb bért. Hát ha igazságos normában a kisebb teljesítményért kevesebb bért is kapunk, de megnyugtató, hogy most nem viszik el a. termelé- sünk eredményét Lillafüredre, meg különböző mulatókba az urak', mert azt mi saját magunk. a mi országunk építésére használjuk fel. A munkásnép részére lakóházak épülnek. Paloták, nem tücsök-várak nádból és maporból, mint a múltban. Most nem tessék- lássék épülnek a házak és már félni kell, hogy ránkdől. Most meg lehet nézni- milyen két palota néz le a. dombról a dol- ’ozó népre, akik a műszak után ezekben a. házakban találnak édes pihenést. Kérdezhetném azokból a munkásoktól akik az ellenség munkája nyomán elégedetlenek, mikor volt a magyar munkásnak ilyen módja. Soha. Mert nem ám az a jó apa. aki neki ad a fiának egyszerre 100 forintot, nesze fiam, mulass, légy gavallér. Nagyon sok példa bizonyítja, hogy utána megkop tolhatja a gavallérságot. Az a jó apa, aki a 100 forintot módjáéi adja fiának, de azzal, hogy fiam józan légy hát. Vezetőink. Pártunk tudja mit cselekszikA mi üzemünkben is sok példa van rá: Aki jól megfogta most uj normában a dolog végit, nem keres az kevesebbet, ső- töltet. Feladatunk az, hogy windig tanuljunk, mindig gondolkodjunk és hamarosan senkinek sem lesz üzemünkben kevesebb a bére, hanem inkább több■ Becsüljük meg vezetőinket, akik a közért dolgoznak a mi vagyonúnkban, mert a takarékos gazdálkodásnak majd a gyermekeink fognak örülni, akiknek felépítjük a szocializmust. KÖBL1 JÁNOS gumivulkanizáló, Lovászi■ Hanyagság*, vagy ssabotáss? Básakeretíyei üzenet a nagykanizsai Magasépítési IMV-nek A munkahelyeken végzete agitációnk során mindig kihangsúlyozzuk : takarékoskodjunk az anyaggal, mert minden megmentett munkadarab, minden tégla tervünk határidő előttk teljesítését, a békéért folyó harcunkat segíti. Ugylátszik azonban, hogy a szó nem minden esetben jár együtt a tettel. Ezt bizonyítja a nagy- kanizsai Magasépitési NV nem éppen követendő példája is. Mit ér az üres szó, ha a munkánk nem igazol bennünket? Nyilvánvaló, semmit. Tudjuk, hogy beruházásaink alkalmával minden anyagra égetően szükségünk van, ennek ellenére a Magasépitési NV a telepen a már régen befejezett építkezéseknél a fel nem használt és megmaradt anyagokat — nem tudjuk, mi céllal — szétszórva, festői rendetlenségben hagyta- Az Üzemben épített két pontház oldalában és az ut mentén nagyobb mennyiségű Salak hever felhasználatlanul és elszállitatlanul. Minthogy a vállalatvezetőség nem gondoskodott időben ennek tárolásáról, nagyrésze tönkre ment. Ugyanígy mostohán bántak el a visszamaradt értékes téglával is, amelyet a telepen lakó gyerekek szer;e hordanak és ösz- szetörnek. Mi lehet az oka annak. hogy — bár az említett pontházakat már három hónappal ezelőtt átvettük használatra — még mindig nem történt meg a felesleges anyagok elszállítása? Emiatt azután a házak környékének rendbehozása és parkírozása is késik. Ez azonban a kisebb hiba lenne. A nagyobb baj az, hogy ezt az anyagot még nem vitték el innen. Vagy talán a Magasépitési NV-nél nem számit egy „kis pazarlás“? Ha ezt így gondolja a vállalat vezetősége. akkor viszont mi nem tudjuk, mit. gondoljunk erről a nagyfokú hanyagságról ! Forgács István üzemvezető, ____ ___________Bázakerettye. La punkban már kétízben fog- lalkoztunk a molnári ,,Uj alkotmány -termelőcsoport részére kiutalt nagyobbmennyiségű tégla ügyével s két cikkünkben rámutattunk annak helytelenségére, hogy a bürokrácia ,.jóvoltából“ és az illetékesek körültekintésének hiányából komolyabb károk származtak nemzetgazdaságunkra. Felvetettük a kérdést; miért nem a helybeli téglagyárból utalták ki a molnári tszcs részére a kérdéses téglameny- nyiséget, amikor tudvalévő, hogy az ottani üzemben is garmadában áll a már legyártott tégla? Erre a kérdésünkre ad most újabb csattanós választ a zalaegerszegi Tüzép, ezúttal újabb megvilágításban. A hozzánk eljuttatott levelükben ezt írják: „Kedves elvtársak! A zalaegerszegi Tüzép a Mész- és Cementárusitó vállalattól 30 ezer darab kisméretű téglát kapott értékesítésre. Az említett vállalat az anyag átadásakor kikötötte, hogy a téglát elsősorban is tervmunkákhoz lehet felhasználni a megyei tanáccsal történő előzetes megbeszélés szerint, A megyei tanács tehát minden további nélkül kiutalta a szóbanforgó anyagot a mezőgazdasági osztálynak tszcs építkezések céljára. Innen azután tovább futott a kiutalás anélkül, hogy alaposabban utánanéztek volna illetékes helyen az intézkedés helyességének. A téglát tehát a molnári ,,Uj alkotmányi és a kiskomáromi „Vörös Mező"-tszcs-nek juttatták. Mi felhívtuk a megyei tanács mezőgazdasági osztályának figyelmét, hogy a kiutalást helytelennek tartjuk a szállítási és rendeltetési hely közti nagyobb távolság miatt. Kértük a mező- gazdasági osztályt, szerezzenek engedélyt a téglának közelebbi gyárból való beszerzéséhez, de ennek ellenére a téglát mégis Zalaszentbalázsról utalták ki. Világos, hogy a Tüzép megfelelő utasítás szellemében járt el, s a történteken már nem állt módjában változtatni“. Eddig a levél. Már most a megyei tanácson a sor, hogy végre tisztázza: ki követte el a mulasztást, avagy kinek az agyában született meg az a gondolat, hogy a molnári tszcs ép- oen Zalaszentbalázsról kapjon téglát? Ki követte el a mulasztást?
