Zala, 1950. szeptember (6. évfolyam, 203-228. szám)
1950-09-03 / 205. szám
A jóiéi forrása Praszkovja j Soldatova ■it in ..............,»„5 es leány a Ma rija, vidáman sietnek munkára. Körülöttük, amerre a szem ellát, a kolhoz virágzó gazdasága. Vidámat* dolgoznak, érzik, hogy a kolhoz jólétüknek legfőbb forrása. A kolhozban megvalósult a szocializmus. Minél töHh munkát fektetnek a kollektiv gazdaságba, minél nagyobbak a munkaeredmények, annál jobban élnek. A kolhoz jövedelmét munkaegységek szerint osztják fel. A munkaegység értéke a terméshozamtól, az állatszaporu- lattól függ. Minél magasabb a terméshozam, minél nagyobb a szaporulat, annál több termék és pénz esik egy munkaegységre. Emellett a munkabérrend' szer mellett, a kolhoztagoknak egyéni érdekük a munkatermelékenység emelése, hogy közös erővel növeljék a kolhoz vagyonát- így jut kifejezésre a mezőgazdasági szövetkeze tek legfontosabb alapelve, az egyéni érdekek összeegyeztetése a közösség érdekeivel. Mit kapnak l * kolhozta——— —. gok az elvégzett munkaegységek után? Praszkovja Soldatova. ak< leányával, Marijával együtt az elmúlt évben 801 munkaegységet teljesített, 19 mázsa gabonát, 11 mázsa burgonyát 7 és félmázsa zöldséget, 64 kg gyümölcsét, 640 liter tejet, ezenkivüí- vajat, mézet, gyapjút és pénzt kapott. Egyes brigádok a terven felül elért terméseredmény egy részét természetben vagy pénzben kapják. A kiegészítő juttatás mértéke, a terv túlteljesítésének fokától függ. Ilyen kiegészítő juttatásként kapott Praszkovja Szoldatova a felsoroltakon kívül még S mázsa gabonát. Sok kolhozcsalád jelentékenyen többet keres Szoldatová- óknál. A F.iodotov-családnak négy munkaképes tagi a van akik az elmúlt évben 2 ezer munkaegységet teljesítettek. Ők a kiegészítő juttatásokkal e"TTütt 62 mázsa gabonát, 32 mázsa burgonyát, 170 kg gyümölcsöt, 42 kg mézet, 1700 liter tejet, sok más terméket é~ több ezer rubelt kaptak. 1 aSot jövedelmének legfőbb forrása A szabályok értelmében azonban minden kolhoztagnak rendnyepropetrovszkj terű et kolhozai egymással versenyezve vetteb reszt a gabonabeadás mun kajában- A gabonabeadási versenyben kitűnt a Lenin-kolhoz, Képünkön a kolhoz sztahánovistái az elevátorokhoz szállítják az ülei nagyszerű gabonatermést. delkezésére áll egy kis földterület. amelyen személyes ulajdonát képező gazdaságot tarthat fenn egyéniSzükségletei kielégítésére. „A kolhoztagok egyéni ériekeinek a kolhoz kollektiv érdekével való összehangolása — kolhozok megerősödésének kulcsa“ — mondta Sztálin. Az egyéni érdeknek és a közösség érdekeinek teljes összehangja biztosítja a kolhoztagok aktiv résztvételét a közösségi tnla’don fejlesztésében, a termelékenység emelésében. Ezért kezdik kora hajnalban olyan jókedvűen a munkát Praszkovja Szoldato- yáék. Fjodotovék, mert tudják, hogy minden kapavágással a közösség vagyonát növelik, a saját jólétüket emelik Ezért ül olv vidáman a trak- for nyergében Pável Pancsen- ko traktorista. hogy a betakarítás befejezésével azonnai előkészítse a talajt a jövő é>u termés számára. Traktorával 1400 hektárt munkált meg és "50 kg üzemanyagot takarított meg. Pancsenko egy műszak alatt két normát teljesít Így gyarapitja a szovjet állam vagyonát. Ä kolhoz? loteozói lel ke............... sen készülnék az őszi munkálatokra. Zugnak a traktorok, kora hajnalban kipirult arccal sietnek a kék- zubbenyos traktor! sták és traktor istalány ok a munkahelyek felé. Tudják, hogy a szovjet hazának, maguknak dolgoznak: a béke aratása után a béke vetése következik. Minden egyes barázdával hangosan hirdetik az imperialista agresszorok felé: Megvédjük a békét! Erősítjük a mi szép szovjet hazánkat! A kukorica buzaértékéaek megállapítása és a kukorícabeadás határidejének módosítása A belkereskedelmi miniszter rendelet© értelmében az állami termény-begyűjtőhöz A—B jelű vételi jegyre beadott kukorica az 1950—51. évi termény beadási kötelezettség teljesítésébe a következő átszámítási ér- ték Szerint számit be: 100 kilogram 15 százalék víztartalmú morzsolt kukorica egyenlő 77 buzakilogram. 100 buzaki- logram egyenlő 130 kilogram 15 százalék víztartalmú morzsolt kukorica. A rendelet szerint a Kenyér- gabona és takarmánybeadási kötelezettség teljesítésére szükséges kukoricát a törés befejezésétől számított nyolc nap alatt, legkésőbb azonban 1950 november 4-ig kell az állami terménybegvüjtőhöz A— B-jelü vételi jegyre beadni. megoldásra. Dclláradományok csak mesterségesen és rövid időre leplezhették a valóságos deficitet. de nem érintették valódi okait. Ellenkezőleg, azáltal, hogy fokozták a dollárkészletektől való függőséget, hozzájárultak n betegség elmélyítéséhez. A Mar- shall-terv nem gazdasági újjáéledést. hozott, mint azt szeterkür- tölte, hanem a nyugateurópai országok fokozódó gázdasági gyengülését és függését az amerikai imperializmustól. A második világháború kimenetele ugyanis gyökeres változásokat hozott a még megmaradt imperialista hatalmak, az Egyesült Államok és Nyugat-Európa közötti viszonylatban is. Az imperializmus egyenlőtlen fejlődése tetőfokára hágott: az Egyesült Államok helyzete merőben különbözik az imperialista világ egyéb részeinek helyzetétől Mig a háború az összes többi hadviselő országokat elnyomori- totta. az Egyesült Államok kapitalizmusa. amelyet a háborús pusztítás érintetlenül hagyott óriási nyereségeket halmozott fel és termelőerejét példátlan mértékben növelte. Az Egyesült Államok olyan termelési fölényt, ért el. amely meghaladja a kapitalista világ többi részeit együttvéve. Az Egyesült Államok az összes többi kapitalista hatalmakkal szemben sztratégiai fölényt szerzett magának. Másrészt azonban az Egyesült Államok a gyarmati területeknek közvetlenül csak viszonylag kis részét tartja kezében A nyugateurópai hatalmak sokkal alacscnyabbrendü gazdasági erejükkel még mindig a fő gyarmati területek birtokosai. Az Egyesült Államok imperialista terjeszkedése következésképp nemcsak a szocializmus országai az imperializmus járma alól felszabadult országok ellen irányul hanem közvetlenül a fennálló gyarmati birodalmak és mindenekelőtt az angol birodalom ellen Angliának és az Egyesült Államoknak aktiv ellenforradalmi szövetkezése ellenére is az angolamerikai ellentét marad az imperialista világ fő ellentéte. Ez élesen megmutatkozott a kölcsönszerződés feltételeiben és a sterling-tömb és a leértékelés körüli összetűzésekben. Megmutatkozol az angol birodalmi vámelönv kérdésében, a havannai kereskedelmi megállapodásban, a Marsnak terv fegyverként való felhaszná lásában a brit birodalom orszó gaiban termelt sztratégiai ferics ságu nyersanyagok lekötésében é megmutatkozott abban hegv ar amerikai kőolajérdekei'séeek elő nyomultak a Közép-Ke’e'en P7 angol kőolajérdekeltségek rováséra. Ugyanakkor a2onban azok a módszerek, amelyeket az amerikai imperializmus 3 régebbi gyarmati birodalmak rovására történő víláguralmi terjeszkedésére igénybevesz, nem követelik meg ezeknek a birodalmaknak a fegyveres meghódításé*, hanem megelégednek az alárendeléssel és a behatolással. A régebbi gyarmati hatalmakat meghagyják birodalmaik névleges birtokában; velük végeztetik el a gyarmati népek rendőri felügyeletének, közigaz palásának ést elnyomásának piszkos munkáját, de az Egyesül’ Államok monopóliumai fölözik ’e a porfkokat. Ilymódon a második világháború után kialakult az imperializ mus uj szerkezete. A piramis tetejét az Egyesült Államok fog- 'alta el. Alatta következnek 3 öbbi gyarmati hatalmak, amelyek még mindig uralkodnak alattvalóik felett, de mint csst- 'ósok az Egyesült Államok fenn hatóságának vannak alárendelve 4 piramis alján vannak a gyár ma ti és függő népek. Ez azonban nem jelen’ megír- halhatatlan egvensulyt. Allan -lóan megrázkódtatja és alááss; z amerikai imperializmus tovább •rrieszfcedése. a régebb- 'gyarmri s'♦aimak avenge ellenállása és • v- almasan fellobanó gvarm?1 mabadságharc. Az imperialist! ellentétek kölcsönhatása, az am>? rikai imperializmus fokozódó támadása és a gyarmati népek erősödő szabadságharca rányomja bélyegét a gyarmati rendszer jelenlegi válságára. Kinek érdeke a háború? A koreai beavatkozás, a Kínai Népköztársaság területre ledobott bombák, Taivan szigetének a kínai néphadsereg által történő felszabadításának megakadályozására tett erőfeszítések nem hagynak kétséget afelől, hogy sz amerikai imperializmus keresi az alkalmat, hogy a háborút kiprovokálhassa. Vájjon miért nem tanulnak a történelemből az imperialisták, miféle okból akarják belehajszolni 2 világot egy újabb háborúba. Elsősorban a Szovjetunió, a népi demokráciák és a világ népeinek gyűlölete Páni félelem tölti el az imperialistákat látva s. Szovjetunió és a népi demokráciák ragyogó eredményeit. Félnek attól, hogy a világ népei erŐ+ merítenek a szabad népek példájából — s akkor a tőkés rendszer eltűnik a történelem színpadáról és a lomtárba kerül Márpedig az első és 2 második világháború is a nemzetközi tőke gyengülését hozta és — mint Malenkov elvtárs leszögezte — a harmadik világháború a kapitalizmus végleges bukására vezetne A tőkések józanságánál „zonban nagyobb feneketlen profitvágyuk hogy az embermilliók véréből arany- és dollárhegveket gyűjtse nek. A profitvágy — ez az egy'k legdöntőbb rugóía a halálgyáronok háborús kedvének. A kapitalista monopóliumok jelenlegi helyze-ben olyasféle ellenszernek tekintik a háborút, amely megmenthetné őket a ka pitalista rendszer valamennyi bálától A háború beláthatatlan lebe.őségekei nyújt a monopolistáknak fegyverek eladására és mesébe illő hasznok bezsebelésé* re. „Az aranyeső egyenesen a burzsoá politikusok zsebébe hűl lik, a,kik szükkörü nemzetköz1 bandát alakítottuk, hogy fegyverkezési versenyre ösztönözzék a népeket’* — irta Lenin az első világháború küszöbén. Vegyük például az Egyesült Államok kapitalista monopóliumait. Mig az első világháború idején az amerikai gyáros-testületek hasznai az 1914—1917-es időközben több mint 203 százalékkal nőttek — a második világháború dulása idején — 1944- ben — az amerikai monopolisták hasznai már 482 százalékkal vol- ak magasabbak, mint 1938-ban. Az amerikai gyáros- estüietek tiszta haszna a legutóbbi háború, éveiben (1940—1945) gigászi ösz- szeget — 53.5 milliárd dollárt tett ki. Az amerikai monopóliumok haszno az adók levonása nélkül (a háború után a monopóliumok költségvetési kiutalások révén visszakapják az adók ősz- szegét) ugyanezekben az években 117 milliárd dollárt tett ki. A háború tehát, amint Lenir mondotta, — nemcsak borzasztó hanem borzasztóan hasznos dolog is a kapitalista monopóliumok számára. A második világháború befejeztével a fegyvergyártásonkövérre hízott amerikai monopóliumokat a gazdasági válság legsúlyosabb csapásai érték. Az Egyesül! Államok imperialistái, hogy hasznaikat megőrizzék, háborús őrület erjesztéséhez fogtak, nekikezd tek a Szovjetunió és a népi demokratikus országok elleni háború előkészítésének bűnös politikájához és féktelen fegyverkezési hajszához. A repülőgép- és hajógyárakat nem is számítva az Egyesült Államoknak nem keve sebb mint 300 legnagyobb gvá ros-testülete kapcsolódott bp ? fegyvergyártásba. A „Business Week“ — az Egyesült Államot üzleti köreinek, lapja — nyihan írről irt, hogy az amerikai gazdasági élet „legfőbb támasztékai“ a fegyverkezési programot szolgáló 'utalások lelték. A monopóliumok hasznai ? :ms e.rséges fegyverkezési hajsza •vetkez-fében továbbra is ál lan- 'óan növekednek, bár a közszij-, éti cikkek termelésében vas? -°sés állt be. Különösen nagy hasznokat vág nak zsebre azok a társaságok ’melyek ügynökeiken keresztül összeköttetésben állnak a kormánnyal, illetve 2 katonai vezetőkezüen finanszírozzák - hadiipar fejlesztését és ezt nagyon jól bizo nyitják az amerikai költségve.és katonai kiadásai. Mig a háború előtf az Egyesült Államok katonai kiadásai az egész költségvetésnek mindössze 7 százalékát tet:ék ki körülbelül 1 miliiárü dollárt), addig az 1949—1950-es költségve- ésben az összes kiadások 70 százaléka közvetlenül vagy közvetett módon katonai célokra szolgál, viszont :ársadalombiztositásra és közegészségügyre mindössze 6 százalékot fordi'anak. Az amerikai vezetők, ugyanakkor. amikor óriási összegeket juttatnak a halálgyárosok zsebébe, „!efegyverzésn-ről szóló hazugságokkal igyekeznek félrevezetni a közvéleményt. Ezt az álarcosbált azonban maguk az amerikai militaristák leplezik le mikor egyikük, MacMahon ezt mondta az amerikai Kongresszusban: „A lefegyverzésről fogunk beszélni külsőleg De magunkban közben határozottan kijelentjük, hogy valójában nem engedjük meg a lefegyverzést.“ És valóban, amikor az amerikai diplomácia az ENSz-ben a leszerelésről szónokolt az Egyesült Államok Kongresszusa jóváhagyta ezt a törvényt, amely katonai segítséget biztosit nemcsak a támadó Északatlanti Egyezmény résztvevőinek, hanem olyan kormányoknak is. amelyek hajlandók harcolni a Wall-Stree érdekeiért. Az amerikai kormánynak tehát az állami költségvetésből vagyis ;;z adófizetők tömegeinek pénzéből kel] min'egv másfél-kétmilliárd dollár értékben hadianyagot vásárolnia az amerikai monopóliumoktól és átadnia a fegyvereket a különböző országoknak. Baden amerikai pénzügyi szem- leiró nyíltan megírta, hogy e törvény elfogadása éz a fegyverkezési program kibővítése „visszatarthatná a társaságok hasznainak, csökkenését, amit az üzleti élet visszaesése vagy az árzuhanás vont maga után“ Az Egyesült Államokban a fegyvergyártás kibővítésére törekvő monopóliumok szájaize szerint eljesen katonai vágányokra állítják át a tudományt. Az amerikai kormánynak a tudományos célokra fordított kiadásait 90 százalékban a katonai célzatú ku- a ások emésztik fel Az Egyesült Államok hadügyminisztériuma bejelentette, hogy feladatának tekinti „valamennyi tudós és mérnök százszázalékos felhasználását’* , háborús előkészületek céljaira, vagyis a tudomány teljes alárendelését a háborús előkészületeknek. A súlyos katonai kiadások állandóan növelik 2 dolgozó tömegekre nehezedő adóterheket és a deficit állandó emelkedését is maguk után vonják az Egyesült Államok költségvetésében. Az Egyesül: Államok monopó- bumai 2 fékfelen fegyverkezési najszában és egy . újabb háború kirobbantásában látják az imperializmus ellenté-ei megoldásának egyetlen eszközét. Ezt az „eszköz!“ azonban már kipróbálta Hitler-Németország, s a hitleriz- mus legteljesebb bukásához vezetett. Ugyanilyen bukás vár Hitler amerikai követőire is. Sztálin már 1934-ben megmondotta: „...ha, az első imperialista háború tapasztalatai ellenére, a burzsoá politikusok mégis kapva- kapnak a háború után, mint a, vizbefuló a szalmaszál után. ez. azt- jelenti, hogy végkép megzavarodtak. zsákutcába jutottak és készek fejjel menni a falnak.“ E szavaknak ma még nagyobb rulyuk van és fenyegető figyelmeztetésként hangzanak a háborús gyújtogatok felé. Az azóta ■'Lelt 16 év alatt a roskadozó, •othad: kapitalista világban mély ’ eredé se k képződtek. A Szovjet- •nió vezetésével a világ népei “riszefogfak a béke és a demokrácia megvédésére és nem engedik meg. hegy amerikai fegyverekkel, 3 Wall-Street, üzletemberei kedvéért vérbe borítsák a világot. seggel. Az Egyesült Államok kormánya. vagyis a monopólium ügynökei és hűséges lakájai, bőVasárnaD. 1950. szeoi 3. 7
