Zala, 1950. szeptember (6. évfolyam, 203-228. szám)

1950-09-28 / 226. szám

A TERVKÖLCSÖN SIKERE Ä legutóbbi szovjet terv- kölcsöu kibocsátásakor a Prav­da közölte az alábbi cikket: Az első szovjet állami kölcsönt 1922 májusában bocsátották ki- Ez időtől kezdve az államkölcsö- nök ■ tekintélyes szerepet • játsza­nak a Szovjetunió átalakítására irányuló nagyszabású tervek megvalósításában. A szovjet köl­csönök a belső felhalmozás hatal­mas forrásai, melyek a belső fel­halmozás egyéb szocialista forrás sai.vai együtt, kielégítik a Szov jetunió népgazdaságának minden szükségletét. Sztálin már 1926-ban az ország iparosításához szükséges belső felhalmozás legfontosabb forrá­sai között említette az állami köl­csönöket és azt mondotta: szük­séges- hogy a felhalmozás által keletkezeit fölöslegek országunk­ban ne porladjanak el, hanem 'gyűjtsük őket össze, kölcsönök formájában s e kölcsönöket el­sősorban az ipar szükségleteire használjuk fel. Sztálin ugyanak­kor rámutatott arra is. hogy „a belső kölcsönök szervezé­sének feladata kétségtelenül sorcnlévő feladatként áll előt­tünk és meg kell oldanunk, bármibe kerül is“, A szovjet nép a Bolsevik Párt útmutatásával eredményesen tel­jesítette az ötéves terveket, a szovjet kölcsönök pedig évente 100 milliót, sőt milliárdoíkat ad­tak,. hogy ezzel meggyorsítsák a szocializmus építésének ütemét-. Az államkölcsönök a Nagy Honi­védő Háború idején is egyik leg­fontosabb forrását képezték azok­nak az eszközöknek, melyek a háborús gazdálkodás kiadásainak fedezéséhez szükségesele voltak. A hátországban és a fronton a haza­fiak tízmilliói siettek a szocialis­ta haza segítségére. A kölcsönök jegyzése rendkí­vüli lelkesedéssel folyt. A Nagy Honvédő Háború győ­zelmes befejezése után a nép­gazdaság helyreállítására és to­vábbfejlesztésére ismét a terv- kölcsönök lelkes jegyzésével sie­tett a szovjet nép a szovjet haza támogatására. A Szovjetunió gyors és állandó előrehaladását nagymértékben előmozdítják az állami kölcsönök. A szocialista gazdasági rend­szer. a szocialista tulajdon osztat­lan uralma a termelőeszközök fö­lött- progresszív és épitőjelleget ad í a szovjet tervkölcsönökmek, ame­lyek ezáltal élesen különböznek a burzsoá államok kölcsöneitől. A szov­jet kölcsönök előmozdítják a termelés fejlődését, gyarapít­ják a nép vagyonát, emelik a dolgozók anyagi jólétét és kulturális színvonalát. A szovjet társadalomban így kapcsolódik össze az egyén érde­ke a közösség érdekeivel. A be­folyt kölcsönösszegek a nép ér­dekeit, a dolgozók széles töme­geinek érdekeit szolgálják, emel­lett a szovjet dolgozók tízmilliói hatalmas nyereségekhez jut­nak­Az 1949-es évben például több, mint 2500 millió rubelnyi össze­get kitevő nyereményeket fizet­tek ki. A Szovjetunióban megszokott jelenség, hogy minden újonnan kibocsátott kölcsönt rövid idő alatt túl­jegyeznek. A háború után kibocsátott negye­dik tervkölcsönt például soha nem tapasztalt lelkesedéssel napok alatt 3 milliárd 825 millió 770 ezer rubellel jegyezték túl. Egyedül Moszkva dolgozói 2102 millió rubelt jegyeztek és példá­ját követték a többi nagy szov­jet városok is. A szovjet kolhoz­parasztság is örömmel vette ki a részét a kölcsön jegyzésből. Külö­nösen; lelkes volt a hangulat Kö- zép-Ázsia, Ukrajna, Grúzia és az Örmény Köztársaság kolhozpa­rasztjai között. Minden szovjet munkás, kolhozparaszt és értel­miségi dolgozó tudja, hogy ami­kor kölcsönt jegyez, a szovjet ha­zát támogatja és hozzájárul a sztálini tervek még gyorsabb megvalósításához. Sangháj. A Tokió közelében fekvő Nitatea városában a Fudzi-Szangio társaság üze­mének munkásai kemény har' cot vívnak az elbocsátások el­len. A gyár igazgatósága el­rendelte az üzem bezárását- A munkások nem voltak hajlan­dók elhagyni a gyár területét. A gyárvezetőség a rendőrség­hez fordult segítségért. Ezer — Tudjuk, hogy mire fordítják a pénzt — mondotta a moszkvai ,Manometr* *-gyár gyűlésén Masz­lenyikov, a 4- sz. műhely munká­sa. Ezt a pénzt az üzemek- gyá­rak, iskolák, kórházak, váro­sok és falvak építésére hasz­nálják fel. A kievi körzet „XVII. párt- kongresszus“-nevü kolhoz dolgo­zó parasztja. Szimacsenko, a gyű­lésen így szólalt fel: „Ma a Szovjetunió népei, a szovjet haza szereletétől áthatva állnak a szocialista népgazdaság fejlesztésének nagy ügye mellé. Most. mikor a kolhozparasztság tervkölcsönt jegyez, tudja, hogy ezzel a saját érdekeit szolgálja.“ Bárgyúi, a Szovjet Tudomá­nyos Akadémiája Sztálin-dijas alelnöko a következőket mondot­ta; „Számunkra, szovjet tudósok számára, mint a szovjet ország minden dolgozójának, mindennél fontosabb a haza. a kommunista társadalom építésének érdeke. A tervkölcsönnel lehetőséget tei cin- tünk magunknak arra, hogy még nagyobb iramban haladjunk a kommunizmus felé vezető utón.* Az az óriási lelkesedés amellyel a Szovjetunió népei a tervköl- csönöket fogadják, bizonyítéka a szovjet hazafi- ságnak. az erkölcsi és politi­kai egységnek, amellyel a szovjet dolgozók a Bolsevik Párt és a világ dolgozóinak nagy vezére, Sztálin köré tö­mörülnek. A szovjet dolgozók tudják, hogv a t-ervkölcsön jegyzésével is ön- felaldozóan harcolnak a szovjet haza jólétének emeléséért, a kom­munizmus építéséért, a nagy szov- cialista^ Szovjetunió hatalmának megerősítéséért, a békéért. felfegyverzett rendőr szállta meg az üzemet. A rendőrség és a munkások között összeüt­közésre került sor. 60 embert letartóztattak. A munkások több tiltakozó tüntetést tar­tottak. követelték a letartózta­tottak szabadonbocsátását. A rendőrség erre ismét több munkást letartóztatott. Japán fasiszta rendőrök munkásellenes támadása Nyílt levél egy amerikai katonához Tehát megint csak egyenruha * van rajtad. Lehet, hogy aka. raratod ellenére kellett elhagynod szülőházadat egy váratlan mozgó­sítási parancsra, de talán egyike vagy azoknak a számtalan ameri­kaiaknak, akiket a „szabad mun­kavállalás“ rendszere nem tudott eOátni munkával és akik most ily- mc ion akarnak kenyeret juttatni cs.1adjuknak, A koreai lövészárkok várnak. 1 x.-íot utoljára volt rajtad az egyen, ruha, minden becsületes ember bajtársaként üdvözölt, most azon­ban akárhova tedd is lábad, gyű­lölettel fogadnak. A koreai népi hadsereg katonái, akik azért hagy­ták el szülőházukat, hogy szörnyű nehézségek és nélkülözések köze­pette, fegyverrel a kezükben har­coljanak hazájuk függetlenségéért, egységesen lépnek fel ellened. Előbb-utóbb felteszed majd a kérdést: hogyan kezdődött mindez és mi ebben a te szereped? Azt fogják mondani neked, hogy Amerika védelméről, a béke védel­méről, a demokrácia megmentésé­ről, az agresszió visszaveréséről, az Egyesült Nemzetek Szervezeté­nek akaratáról van szó. Mindez aljas hazugság. A merika védelme? Hatezer ki­lométerre a legközelebbi amerikai parttól.., Csak nem kép­zeled, hogy a koreaiak meg akar­tak támadni titeket. A bélre védelme? Kivel szem­ben? Talán a „rettenetes oroszok" támadásával szemben , Vájjon ki háborúzik mostanában a föld különböző pontjain? Malájában az angolok, Vietnamban a franciák, Koreában az amerikaiak és egyet­len egy helyen sem találsz ott orosz katonákat. A demokrácia megmentése? Ta­lán a Csanjg-Kai-Sek-féle demo­kráciáé, vagy Hirohito japán csá­szár demokráciájáé, aki leüttette az amerikai hadifoglyok fejét és bacillusháborút szervezett? Vagy Li-Szin-Man demokráciájáé, aki felettébb sajátságos „demokrati­kus“ rendszert hozott létre Dél- Koreában, ahol egymás után til­tották be az újságokat és felosz­latták az összes haladó pártokat; ahol egyre-másra tették el láb aló] a haladó politikusokat és letartóz, tatták a parlamenti képviselőket, ahol ezer és ezer embert vetettek ítélet nélkül börtönbe, kínozták a foglyokat és a választókat leütöt­ték, miközben a választási helyiség felé tartottak. Az agresszió visszaverése?,,. Dehát kinek az oldaláról indul ki és ki ellen irányul. Koreában az egyetlen agressziós kezdeményezés Li-Szin-Manék és Trumanék részé­ről indult ki. Talán észrevetted, milyen sietséggel igyekezett Tru­man megakadályozni, hogy az északkoreaiak is kifejthessék a maguk szempontjait az Egyesült Nemzetek Szervezete előtt, Azt el fogják hallgatni előtted, hogy Li- Szín-Man és belügyminisztere a rádióban mindenki fülehailatára hirdették ki, hogy ők kezdik a háborút, Wagy az Egyesült Nemzetek * Szervezetére hivatkoznak. Tudd meg, az Egyesült Nemzetek Szervezetének alapokmánya meg­tiltja az Egyesült Nemzeteknek, hogy bármely ország belügyeibe beavatkozzanak. Az okmány rámu­tat arra is, hogy viszály esetén mindkét felet meg kell hallgatni — ami az adott esetben nem történt meg. Lehet, hogy igen érdekes érzés hatezer méter magasban repülni és koreai asszonyokra és gyerme­kekre bombákat hajigálni. így gondolkoztak a német fasiszta re­pülök is. Ök ís azt hitték, hogy elkerülhetik a következményeket. Felelőtlen kalandba sodortak téged, mely előbb-utóbb — de in­kább előbb — szörnyű útvesztőbe sodor; hiszen a világ minden be­csületes embere összefog, hogy harcoljon ellened. És mielőtt vé­gétemé ez a kalarfd, a legsúlyo­sabb szenvedések zúdulnak a te saját népedre. Ezért inkább most, azonnal mondj nemet! (A Literaturnaja Gazetta cikke ) Csütörtök, 1950. szept. 28. Amit megszereztünk verejtékkel, azt megvédjük Annutka nyilván úgy érzi ma­gát anyja karján, mintha mondjuk bársonyszékbe ülne. 1 éves életko­rának nagy-nagy bölcseségével nérz arrafelé, ahonnan anyja jön és vajmi kevéssé törődik azzal, hogy a háta kacéran mutogatja ma­gát a széfnyilt ing hasadékán. Ar­ca természetesen nyakig maszatos, ez ildomos is, hiszen a szőlőből jönnek- Ott dolgoztak mind a ket­ten, Lehet, hogy Annuska munká­jából némi hasfájás lesz, egyelőre azonban erről még szó sincs, kü­lönben is ez csak anyjának okoz majd gondot. Az apró emberke még nem igen ad hangot, csak jóiesően terpesz­kedik szét a bölcsőben, amikor Andrasekné egy — na, itthon va­gyunk — mosolygással a puha párnára helyezi. Aztán veszi csak észre az idegeneket, minket, akik őt várjuk. — Szüretelünk, ezzel töltöttem a napot — mosolyog, amikor felköti a tiszta kötényt. —- Most körül kéne még nézni itthon is, mert tudják, az emberre meg a mamára nem sokat lehet ám bízni... Férje, Andrasek János, mint maga a szeretetteljes elnézés, tró­nol itt az asztal mellett, hunyor- gatva nézi aprótermetű feleségét, az idősebbik Annát, akit itt Mol­náriban Janicának becéznek, te­kintve, hogy a horvát nyelv Janá- nak nevezi az Annát. — Azért mégis jó, ha ember van a háznál — kockáztatja meg -—, volt már úgy, hogy hiányoztam ... — Az ám — komolyodik el a fiatalasszony tekintete. Gondolat­ban visszarepülünk a múltba, ami­kor 39-ben ők ketten összekötöt­ték az életüket, Ketten,, akiknek semmijük sem volt, csak ez a kis ház, egy háromnegyed hold föld és a két kéz, ami a háromnegyed hold megműveléséért kuláknak dolgozott és, hogy élni tudjanak, hónapszámba jártak. — As első gyerek 40-ben jött és 4í-ben itt hagyott az uram- Be­vonult. Elvitték a háborúba. — Amit eddig ketten gürcöltek ki az élethez, most a fiatalasszony vál­lát nyomta, pedig már közeledett a másik gyerek is. — Ettől az ura. ságtól, a másikig jártam, hogy' le­gyen valami — Ott állt mellette a botosispán, botjával pökhendin szurkálta a földet. — Szedd fel tisztábban a markot, mert úgy rúglak meg, hogy az anyádhoz re­pülsz — káromkodott. — Azt mondtam neki, hogy én még csak valahová repülök, de ha magát én rugóm meg, akkor nem lesz ma­gának hova esnie — emlékszik mosolyogva a régi rosszra Andra­sekné. Tudja, neki lett igaza. Ki­repültek a mi világunkból a botos­ispánok, minden pereputtyukkal, — Nem mondom, szerezhettünk volna földet — mondja gúnyo* szájízzel az asszony. — Kökény­pusztán egyszer, amikor elmentem az uram után elszámolni, papi birtok volt, az egyik főpap mel- lémszegődött. — Aztán mi a fér* jed a katonáknál — kérdezte —.» Páncéltörő — mondám —. Az, ak­kor írd meg neki, ahány orosz tan­kot kilő, annyiszor 10 hold földet kaptok. — LJgy, tehát gazdagok lehetünk — mondtam, ök úgy ad­tak volna földet, a demokrácia tu­dott emigy is. Három holdat kap­tam, földdel leptem meg a férje­met, mikor hazajött fogságból, így kesdődöíí el aztán a kis család békés, boldog élete, A há rom holdból csurrant egy szekér, egy tehénke, eke is csöppeni, ruha ís, cipő is és az utolsó év már kerékpárt is hozott. De ez az év már több volt, mint az előzők- Andrasekék mindketten párttagok lettek, az ember 48-ban, az asz- szony 48-ban és beléptek a tszcs- be. — Elsőnek — nevet büszkén az asszony —. Mi párttagok va­gyunk, példamutatónak kell len­nünk. Most lettünk igazán gazda­gok. Erősödtünk, ami itt a határ mellett amúgy is fontos. Tudom azoknak ott túl, fáj, hogy mi fe­hér kenyeret eszünk, ők meg ku koricakenyeret adnak a parasztok­nak, azt, mit mi ettünk Horthy idejében. Szeretnék visszahozni ránk a régit, azt ami náluk van, Amerika, mint mondtuk egyszer annak a szegény parasztnak, aki járt itt tavaly a szövetkezetben és a kenyérhez nem evett szalámit, mert azt mondta, ez amúgy is jó. De olvastam; fejlődik már ott ís Kommunista Párt, Majd az rendet csinál. —- Nekem három gyerekem van, lehet, hogy több ís lesz, hiszen ná­lunk gyakorta van — pirul mo- lyogva — Van termelőszövetkeze­tünk, fehér kenyerünk, házunk, magamnak dolgozom és mondok mégegyet: Egyenjogú vagyok mint nő. Ezeket nem adnám semmiért, mert ezt jelenti nekem a béke. Mi nem engedünk azoknak, akik ott túl amerikai füttyszóra ránk acsarkodnak 1— nekipirultan néz ránk a beszéd közben és férje foly­tatáskép teszi hozzá: — Bolond, gonosz ember, aki háborút akar, de amit megszereztünk verejtékkel, azt megvédjük! As emeltebb hangra csodálkozva bámulnak fel anyjukra a nagyobb gyerekek, s az gyöngéden helyez el egy barackot a középső világos­szőke fején. — Nekik biztos jobb életük lesz, mint az anyjuknak —1 nevet, bár tudják, én is egész meg­fiatalodtam. Öreg fejemre — per­sze túloz, 30 éves — biciklizni ta­nulok. Csak nem ér le a lábam a férfigépről. Majd jövőre veszünk egy másikat. Nőit .,. Zalaszentbalázs dolgozóinak jutalma: a közeljövőben kulturotthont kapnak A kultúrotthon építő mozga­lom egyre szélesebb hullámo­kat vet megyénkben. Nem egy község dolgozó kis- és közép­parasztjai mozgalmat indítot­tak kultúrotthon létesítésére, mint ahogy ezt a zalaszentba* j lázsi példa is bizonyítja. Ed- " dig a község kulturélete «em volt összefogva, gyakran meg­felelő helyiség és lehetőség hiányában szervezték meg a faluban a kultur megmozdulá­sokat- Ezen segítenek a közel jövőben. A „Kossuth“ termelő­csoport területén — a volt kastélyban a tszcs kultúrter­mét otthonná bővítik ki. Álla­mi támogatással és társadalmi munkával hat száz férőhelyes nagy termet létesítenek itt be­épített színpaddal. Az uj kul­túrotthon három nagy terme egyikében helyezik majd el a' közel 100 kötetes népkönyvtá­rat is. Ilyen módon a termelő­csoport és a még egyénileg dolgozó parasztok közötti kap­csolat még szorosabbá válik majd és az uj kultúrotthon Zalaszentbalázson is győze­lemre viszi a kulturforradal- mat. Olvasd és terjeszd a Zalát

Next

/
Thumbnails
Contents