Zala, 1950. szeptember (6. évfolyam, 203-228. szám)

1950-09-24 / 223. szám

f PITS« A PÁRTOT* A tagdíjfizetés — a pártépités fontos láncszeme A z anyagi támogatásnak Pártunk szervezeti sza­bályzatában való bevételére szükség volt, hiszen ahhoz, hogy a Párt politikai mun­kát végezhessen, anyagi bá­zist kellett biztosítania. Le­nin elvtárs a szervezeti sza­bályzatban a _ párttag fogal­mát. úgy határozta meg: ,.A Párt tagja az lehet, aki a Párt programját elismeri, tagja va­lamelyik szervezetének és a Pártot anyagilag támogatja“ Rákosi elvtárs emlékezetes februári beszéde után Zalá­ban a pártmunka minden te­rületén hatalmas fejlődés mu­tatkozott- A tagdij fizetés te­rén is elmondhatjuk ugyan­ezt. Az elmúlt hónapban párt- szervezeteink tagságának 91 százaléka tett eleget e köte­lezettségének. Az eredmény mögött azonban még mindig vannak komoly hiányosságok. Nem minden _ járási pártbi­zottság, üzemi, vagy falusi alapszervezetünk foglalkozott jól. politikailag ezzel a kér­déssel. Nem tekintették úgy a. tagdíjfizetést, mint a poli­tikai munka hű tükrét­A lenti járásban például né­hány hónappal ezelőtt még a tagdij fizetési kötelezettségé- ' nek a tagság 95 százaléka tett, eleget. Az elmúlt hónapban csak 83 százalék. A letenyei járásban is csak 2 százalékkal jobb a helyzet. ’W alaegérszeg városban. ahol a pártvezetőség és a bizalmiak jól foglalkoznak ezzel a kérdéssel, hosszú hó- napok óta a tagdíjfizetési szá­zalék 99 százalékot mutat. Az egy főre eső átlag is túl van a 8 forinton- Különösen di­cséretre méltó a II. és TV. körzet, a vasutas dolgozók, valamint a Magasépítési NV üzemi pártszervezet tagságá­nak jó munkája, mert > meg­értették, hogy a tagsági díj pontos fizetése: erős lánc­szem, amely a Párthoz fűz. A zalaszentgróti járás tag­díjfizetési átlaga júliusban 85 százalékos volt. Augusztusban ez a százalék már 97 százalék­ra szökött fel. A járási bizott­ság jó kommunista nevelésben részesíti a tagságot ebben a vonatkozásiban. Most még arra kell törekedniük, bogy a progresszív-tagdij fizetésre f ordítsanak nagyobb gon­dot. Persze vannak itt is rlvap községek, mint például Kehilla és Senye, ahol nem közölték politikai kérdésként ■zt a feladatot. Megállapít­hatjuk, hogv azokban a köz­egekben, ahol nem törődnek párttagsággal, a bizalmiak •gyénileg nem foglalkoznak ml ük. ott ezzel a nemtÖrő- lömségo-e] a vezetőség rom­bolja a Pártunkat így van ez Beesehelyen is, Tótszentmá.r- onban, vagy az egyik legna- ’*vobb üzemünkben: Lovászi­on. Nem különb a helyzet Niiahaksán. Rédicsen, Csö- mödéren sem. Szilvágy köz­ségben az elmúlt hónapban a tagságnak mintegy ?5 százaié­ira fizetett csak tagdíjat Ter­mészetes, hogy ez a körül­mény a pártmunka többi te­rületére is rányomja a bélye­gé'1' r. elmúlt hónapokhoz vi­szonyítva a múlt hó­napban bélyeg nem veszett el A Megyei Pártbizottság a tagsági bélyeg elvesztése ese­tén komoly felelősségrevonást eszközölt a vétkesekkel szem­űén. Több községi szervezetünk­ben a Párt vezetősége I ibená - bem kezeli a tagdíjfizetést. Belenyngosznák abba. hogy a dolgozó paraszt elvtáTsaknak állítólag ..nincs nénzük“. Meg­feledkeznek arról, hogy egy Vnaárwp, 19511. szept. 24. párttag számára a tagdíjfize­tési kötelezettség nem valami áldozatvállalás félét, hanem kommunista becsületet, kom­munista erényt jelent. Ott. ahol a tagdíjfizetésben hiányosságokat tapasztalunk, a fő feladat a bizalmi hálózat egészséges kiépítése. Ez a fel­adat is szorosan összefügg a mindennapi feladatok becsü­letes valóraváltásával. Ma­gyarázzák meg a Párt vezetői a bizalmiak utján, hogy a pontos tagságidij fizetéssel a Párthoz való viszonyunkat és ragaszkodásunkat juttatjuk kifejezésre. Pártbizottságaink — különösen vonatkozik ez a lenti és letenyei járási párt- bizottságokra, —• ne hagyják magukra az alapszervezetek vezetőségét, azok gazdasági vezetőit. ! csak adminisztratív munkának tekintsék^ a bélyegekkel való elszámolást, hanem politikailag is támo­gassák a bizalmiakat, politi­kai síkon is magyarázzák meg a tagdíjfizetés jelentősé- get. Azok az eredmények, ame- lveket Pártunk a termelés, a pártmunka minden területén a megyében elért, azt mutat­ják, hogy a tagdíjfizetés vo­nalán az eddigi 91 százalékos átlagos eredményt is fokoz­hatjuk még. Ehhez az szük­séges, hogy a tagdíjfizetést is tekintsük a pártépitő mun­ka egyik fontos láncszemének. I¥ Trovencsák Tamás határozott: a Néphadseregben akarja védeni a békét Valamelyik nap Trovencsákék- nál arra lelt figyelmes a család, hogy Tamás a legfelháborodot- tabb hangon — kezében az új­sággal hadonászya — magyaráz valamit — inkább sajátmagának —, azután nyugtalanul fel és alá kezd járkálni a szobában, egyre csak azt hajtogatva: „Nem en­gedhetjük, nem engedhetjük!“ — Mi történt veled, te fiú!? — lépett hozzá csodálkozva Sári, a nővére- Mi lelt, hogy ennyire felháborodtál? Az előbb még csendesen voltál, most meg egy­szeribe beszélni sem lehet veled. Korea harca : a mi harcunk ! — Hát hogyne lennék felhábo­rodott — szólt kissé lecsillapod­va, de még mindig remegő han­gon. Ide nézzetek, ezt írja a Sza­bad Nép . . . „Az amerikaiak há­romszáz amerikai és angol hadi­hajó és több mint ötszáz nehéz­bombázó és vadászgép összponto­sításával szeptember 15-én és 16-án Incsonban több mint negy­venezer főnyi gyalogságot tettek partra tüzérséggel és páncélko- csikkal “ — Hát ez az, ami fel­forralja bennem a vért! Az alja­sok most már minden erővel nekitámadnak a hős koreai nép­nek, védtelen parasztok százait gyilkolják le, kórházakat, iskola- ka t bombáznak le. kegyetlenked- nek és „hősiességükkel“ felül­múlják a japán fasisztákat is. Hirtelen megállt a szoba köze­pén, mereven maga elé nézett. Régi gondolata ismét felötlött benne. Ezek a gaz imperialisták mindenre képesek. Ha mi gyen­gék lennénk.. valósággal csábíta­nánk őket a támadásra. De nem! ,,Elmegyek katonának, fegyverrel akarom védeni a békét “ Ex tesx a kitüntetés — Elmúltam tizennyolc éves, talán most már befogadnak a Néphadseregbe — latolgatta. — Miért ne? Régen készülök én már erre, hogy végre oda mehes­sek, ahová a szivem mindig hu­I zott. Tavaly is be akartam állni, de akkor még fiatal voltam. De most aztán elhatároztam: nem nyugszom addig, mig ki nem harcolom ezt a kitüntetést. Hát ha még a Néphadsereg tisztje is lehetnék... —1 fűzte beszédje fo­nalát. — Nagy szó, nagy meg- liszteltetés. — Lehetsz még az is — nyug­tatta meg Sári —, csak aztán ott keményen kell állni a sarat. — Meg is állnám, bennem nem csalódnék a Párt. Most lettem a a tavasszal tagjelölt, tudom, mi a kötelességem. Addig, amig a keszthelyi mezőgazdasági techni­kumba jártam, ott sem hoztam szégyent, senkire. Ötösre végez­tem. Tanulással harcoltam a bé­kéért. De most képzett katona akarok lenni, fegyverrel tudni Ilyen sorozásra még nem emlékeznek Zalaszentgróton Zalaszentgrót község fiatal­jai vörös és nemzeti szinü zászlókkal díszített kocsikon vonultaik a sorozási helyre- Lát­szott rajtuk az örömteljes lel­kesedés, hogy elérkezett a nap: a néphadsereg büszke tagjai lehetnek. A sorozás ideje alatt is tanúbizonyságot tettek szocialista öntudatuk­ról. fegyelmezett magatartá­sukkal lelkesedésükkel. A hon­védség kiküldöttje meleg sza­vakkal üdvözölte az ifjú baj­társakat. Beszélt a honvédség életéről, feladatairól. A beso­rozott fiatalok nevében Csá­szár László ígéretet tett, hogy méltók lesznek a dolgozó nép bizalmára és minden igyeke­zetükkel követői lesznek ha­zánkat felszabadító Vörös Hadseregnek. Az üdvözlő be­széd elhangzása után a fiata­lok lelkesen éltették a Pártot, Sztálin, Rákosi és Farkas elv­társakat, a dicsőséges Vörös Hadsereget. Az ünnepség az Internacio- nálé eléneklésével ért véget és minden besorozott büszke ön­tudattal vette magához soro- zási emléklapját. NYERTEM M ólnál' Fér énené Szántó Máriának hívnak. Jelen­leg a VágóáUatforygJmi Vál­lalat nagykanizsai kirendeltsé­gének vezetője vagyok. A Párt állított ide, munkámhoz megad, minden támogatást, én pedig minden igyekezetemmel azon vagyok, hogy méltó le­gyek a Párt bizalmára. Las­san egy éve lesz már. hogy üt vagyok. Eleinte nehéz volt, mert egy kicsit meg is voltam ijedve. Sohasem, gondoltam volna, hogy dolgozó paraszt- lány létemre ilyen felelősség­teljes megbízatást kapjak. De hogyan is gondolhattam volna ilyenre, hiszen világ- életemben a. banknak, dolgoz­tam. Amikor apám. meghalt, akkor is a banktól kellett köl­csönt felvenni. aminek aztán évekig nyögtük a. kamatait. Magunk bőrén tapasztaltuk, hogy a szegény embert még az ág is huzza. Nekem már 12 éves koromban munkába kel­lett állnom; 'uradalomban vol­tam suramás. Nehezen bírt am a munkát, de brimi kellett, mert nem volt más választás. Anyám is. húgom is velem együtt túrta napestig a föl­det. Mégis mindig éhezés és nyomor volt a részünk. Fájó szívvel néztük, milyen jól él­nek az urak, a zsíros gazdák. A mikor felszabadult a községünk — a szabolcs- megyei Dombrádra való va­gyok — egyszeribe megválto­zott az életünk. Kaptunk föl­det, amin végre magunknak dolgozhattunk. Persze, mi csak hittük, hogy igy van ez. Va­lójában mén akkor is a kutak­nak dolgoztunk, hiszen ne­künk nem, volt befogónk- A k,illák pedig csak napszámért művelte meg a földünket. De ez is megváltozott, amikor gépállomást kaptunk és a gé­nek kezdtek dolgozni a ~ föl­dünkön. Az élet akkor változott meg igazán otthon, amikor anyámék beléptek n községben megalakult termelőcsoportba Elsők voltak, büszke vagyok erre. De én már akkor nem oltani. otthon_ Előbb a Párt küldött iskolára, aztán szö­vetkezeti szervező lettem Sziv- vcl-lélekkel végeztem ezt a munkámat, mert megtanul­tam, hogy a dolgozó .paraszt akkor lehet igazán erős. ha iái összefog, szövetkezik. Ké­sőbb sertésfelvásárlói tanfo­lyamra küldtek. Amikor azt, is elvégeztem, kerültem Nagy- i'~ "’’9 sár c? y.valv már itt je öveztem a té-rvkölcsönt őröm­mel. jegyeztem W00 formtot Arra gondoltam, hogy ezzel etoy részét törleszteni annak a rengeteg gondoskodásnak, it mit népi demokráciánktól bánni. Ez az, amire vágyok évek óta. Hosszú szünet következett ez­után. Tamás leült előbbi helyére és tovább böngészte az újságol. Már most kivülről tudja, melyik nap, mennyi zsákmányt ejtett a koreai néphadsereg. Számontartja a betolakodók veszteségeit. „Nem veszhet el a koreai nép, mert harca igazságos!“ — döntötte el határozottan. Még erősebbek leszünk! — Mi sem félünk az imperia­listáktól! — tagolta keményen a szavakat. — De még erősebbek­nek kell lennünk. Erősíteni kell Néphadseregünket, ez mos; az egyik legfontosabb dolog. Értitek? Ki ne értené ezt? A dolgozó nép ökle, büszkeségünk és ,a bé­kére vigyázó nép hadserege már most a miénk. A mi építő mun­kánkra, alkotó békénkre, eddig elért eredményeinkre őrködik éber szemmel. Résen áll ezen a mi frontszakaszunkon. a mi erős és szilárd, büszke Néphadsere­günk. Tamásban megérett a gondolat és elhatározássá lett. Úgy lehet, nemsokára büszkén vallhatja ma­gát a Néphadsereg tagjának. Fokozzuk a kukorica szállítási szerződéskötések ütemét A földművesszövetkezetek munkája a terménybegyiijtés- ben zavartalanul folyik to­vább tekintet nélkül arra, hogy a gabona begyűjtése be­fejeződött-e már. avagy sem. Jelenleg a kukorica-szállítási szerződések kötésének sike­réért folytatnak harcot a szö­vetkezeti terményfelvásárlók. Ez a harc is van olyan fon­tos, mint amilyen fontos a gabonaszállítási szerződéskö­tés volt- Hiszen egyre fejlődő állatállomá­nyunk takarmánnyal való ellátása a célja. A kukoricászállitási szerző­dések kötésénél a pártszerve­zetek fokozott támogatásban részesítsék a szövetkezeteket. Különösen azokon a helyeken van erre szükség, ahol eddig vontatott ütemben, va.gy ép­pen sehogy sem ment a szer­ződéskötés. Gondolunk itt töb­bek között Alsórajkra, ahol az előirányzott 18 mázsából egy grammra sem, kötöttek szer­ződést eddig. Felemlíthet­jük Miklósiét is. ahol az előirányzott 169 mázsából ugyancsak egy gramm sincs. Fityeháza, Füzvölgy, Ho- mokkomárom, Surd, Csapi, Eszteregnye, Galambok és Hahót szintén gyenge pont- iai a nagykanizsai járásnak. Egészen másképp néz ki ez a kérdés, ahol megvan a kellő együttműködés a népi szervek és a szövetkezet között, s ilyenformán a termény felvá­sárló is fokozott támogatásban részesülhet. így van ez Nagy- récsén is, ahol Mátrai Ferenc terményfelvá* sárló az előirányzott 144 má­zsa kukorica helyett 244 má­zsára kötött szállítási szer­ződést. A község ilymódon 170 száza­lékra teljesítette előirányza­tát. Nagykanizsán Horváth Lajos terményfelvásárló 812 mázsából már 282-re kötött szerződést a dolgozó parasz­tokkal Hasonlóan jól megy a szállítási szerződéskötési mun­ka Kerecsenyben. Balaton­ra agyarodon, Gelsén és a töb­bi községekben. kaptam eddig. De gondoltam arra is, hogy az 1Ö00 forin­tommal hozzájárulok terv- gazdálkodásunk sikeréhez is­Hogy nem, nyertem a sorso­láson? Egy csöppet sem bán­kódom emiatt, őszintén meg­vallva, a jegyzéskor nem is gondoltam arra, hogy pénzben nyerjem vissza, amit adok. Tudtam, hogy mindenképen nyerek■ És igy is van ám ez. Vagy talán nem ennek tekint­hetem-e azt, hogy ötéves ter­vünk sikere —amit én is elő­segítettem, 1000 forinttal — egyszer s mindenkorra, leszá­mol azzal a múlttal, amiről nekünk. dolgozóknak csak rossz emlékeink vannak. Sok­szor bizony sírva, fakadok, ha arra a, töméntelen nélkülözés­re, gondra, bajra gondolok. amiben részünk volt. Az is Appen olyan emberkinzás volt. mint az a háború, amit, ép- nen az a rendszer robbantott ki Hát nem sokkal szebb-e a 'ontani életünk? Nem, szé>- az. hoay a, fdíváinkban egy­másután gyullad ki a villám'? A mi falunk. Dombrád is vil- 'anvfényes most már estén­ként. Bezzeg az ..ut~Vc xnlóo- 'mén petróleumra is alia k'-rült és nem szép-e az hor,'>> ’ PáH ezer. tízezer és százezer tuen magam fajta földhözra­gadt embert emelt ki a nyo­morúságból. szenvedésből? Er bizony akármennyi pénzzel felér! AJ eg aztán mennyivel szebb, boldogabb lett az életünk. Én például sohasem mertem volna arra gondolni, hogy egyszer 3600 forintos bú­tort veszek- Pedig ilyent vet­tem. És nagyon szép ez a bú­tor. Aztán van ruhám és ci­pőm is annyi, mint amennyi valamikor csak egy ,,nagysá­gának'lehetett._ Bizony, ez mind a tervgaz­dálkodásnak, tervkölcsönünk- nek az eredménye. Többet, jobbat tudnak termelni a gyá­rak, olcsóbban tudják adni a dolgozóknak — ebben része van a mi kölcsönünknek is, ami ilyenformán kamatostól visszatérni. Ezért nem is bá­nom, hogy nem nyertem. Pe­dig azért jól jött volna egy kis pénz. És még valami. Van a mi tcrvkölcsönünknek még egy eredménye: az, hogy a békés szocializmust építjük vele■ Tehát a béke■ Milyen jó még kimondani is ezt a szót. Nem-, a békéért, nem szabad sajnál­nunk semmilyen áldozatot sem. Mert csak a béke bizto­síthatja számunkra a szocia­lizmus zavartalan. nyugodt, építését A békéért ■minden erőnkkel és minden eszközzel harcolnunk kell. mert igy lesz a jövő a mi jövőnk Amikor o te-rv köles önre gondoltam <\- elmult napokban, mindig ez is az eszemben járt. Ezért tud­tam, hogy mindenképen nye­rek.

Next

/
Thumbnails
Contents