Zala, 1950. szeptember (6. évfolyam, 203-228. szám)

1950-09-23 / 222. szám

A tanácsválasztás sikere érdekében kiküszöböli hibáit a kanizsai IV. körzet Rákosi elvtársat a Szovjetunió adta vissza dolgozó népünknek A Szabad Nép szerdai száma „Párt és pártépités” rovatában cikket közölt arról, hogy több gcnddal válogassuk ki az esti agitációs iskola résztvevőit. Mi, a nagykanizsai IV. körzeti alap­szervezet vezetősége ettől a cikktől találva éreztük magun­kat. Mert mi éppen ellenkező­leg, mechanikusan, bürokratikus megoldással jártunk el ebben a kérdésben. A Városi Pártbizottság érte­sítése szerint az esti agitációs iskolára 1Ö0 népnevelőt kellett kijelölnünk. Mi ennek különö­sebb jelentőséget nem tulajdo­nítottunk. Tanácsválasztás?. . . Hát majd'megoldódik valahogy, A választói névjegyzék kész, ki is függesztették, a szavazás majd megy magától — ez volt az állá.spontunk. Azért, hogy a VB utasításának mégis eleget tegyünk, odaadtuk a körzeti ak­tivük és népnevelők névjegyzé­két az adminisztrátoroknak, hogy a népnevelőket ő jelölje ki és küldje be a névsort a VB-nek. A névsorban kijelöltek nagy­része volt MSzT és MNDSz tag és kisebb része volt párttag. Mi a párttagokat behívtuk, aki be­jött, annak megmondtuk, hogy esti iskolára fognak járni és ezzel az ügyet elintézettnek te­kintettük. A vasárnapi pártválaszmányi ülésen aztán Horváth József elvtárs. VB-tag felszólalásában rámutatott arra, hogy a IV. kör­zet vezetősége bürokratikusán jelölte ki az esti iskolákon részt­vevő népnevelőket. A kritikában elmondotta, hogy az ilyen me­chanikus és bürokratikus elin­tézés eleve a munka rovására megy és a siker elérését nem segíti elő, inkább hátráltatja. Meg kellett volna néznünk, kik is azok, akiket az iskolára java­soltunk. Meg kell mondanom, hogy a felszólaláson nem okultam. Gondoltam, nem olyan fontos már a hibát kijavítani, jó lesz a jelölés úgy, ahogy azt már elkészítettük. Most, a három­napos bentlakásos agitációs is­kola elvégzése után látom iga­zán a feladatok nagyságát, ame­lyek előttünk állnak, s ugyan­akkor a hiba jelentőségét, amit' elkövettünk. Most látom teljes egészében a tanácsválasztás fon­tosságát, hiszen a tanácsok rendszere erősíti meg népi de­mokráciánkat, szilárdítja meg a béketábor magyarországi frontszakaszát, számolja fel a régi áliamrend utolsó csökevé- nyét. Látom, hogy a tanács­választás nagv harci feladat szá­munkra, ennek érdekében a leg­jobb népinevelőinket kell az esti iskolára küldenünk. Első feladatunknak tekintjük most a IV. körzetben, hogv hi­bánkat jóváiéve, gondos kivá­lasztással uj népnevelőket java­soljunk az esji iskolákra. Persze egy pillanatra sem felejtkezünk el arról — hiszen nem akarunk a ló túlsó oldalára esni—, hogy a pártonkivülá legjobb aktivük bevonása a tanácsválasztási harcba a si­ker egyik biztosítéka. De termé­szetesen úgy, hogyha a párton- kivíili aktiyák a dolgozók leg- öntudaiosa'bbjaitól. a pártszer­vezet népnevelőitől kapnak ál­landó támogatást. A iy. körzet ígéri, hogy a fonácsvál^yztás 91 keréért leg” jobb népnevelőivel indul harcba,. A munka sikeré érdekében ver­senyre hívjuk hi a többi kanizsai körzeti alápszerüezetekel, hogy az előttünk álló feladatokat jó politikai munkával oldjuk meg és a jó eredménvekkel Hozzá­járuljunk szocialista hazánk felépítéséhez, békés épitőmun- kánk biztosításához. LÉGRÁDI FERENC, a IV. körz. pártszerv. titk. | Kedves Elvtársak! Közeleq november 2, szere­tett vezérünk és tanítónk. Rá­kosi. elvtárs kiszabadításának 70 éves évfordulója. Emlékez­Nem tartja be a megállapodás!, terrorizál, izgat a termelőszövetkezet ellen „vitéz“ Székely Artúr, becseheiyi plébános • „i... A püspöki kar külö nősen arra hivja fel a pap­ságot, hogy ne fejtsen ki ellenállást a mezőgazdasági termelőszövetkezeti mozga­lommal szemben, mert az, mint önkéntes szövetkezés, az emberi szolidaritás er­kölcsi elvén alapszik“. A nemesapáti" és pókasze petki, de több más község es­peres plébánosai nyilvánosan is hitet tettek a megállapodás maradéktalan betartása mel­lett. Többi paptestvéreiket is felszólították, hogy kövessék példájukat: Bátor kiállásukkal legyenek a béke, az újjáépítés, a jobb jövő előmozdítói, szó­szólói. segítői. A fentebb közölt idézetet azért ragadtuk ki a megálla­podás első részének harmadik pontjából, mert arra szeret­nénk a püspöki kar figyelmét felhívni, hogy az állam-és a püspöki kar között megtörtént békés megegyezés aláírása után annak gyakorlati végre­hajtása egyik-másik zalai köz­ségben komoly .csorbát szen­ved' Lássunk csak egy esetet. Becsehely község dolgozó Parasztjai termelőszövetkezet­be tömörültek, miután annak politikai és gazdasági előfelté­telei biztosítva voltak. A két termelő csoport egy szövetke­zetben történő megerősödését nem jó szemmel nézte a hely­beli kulákokkal egyhuron pen- dülő dr. Székely Artur, a fa" siszta idők vitézi címmel ki­tüntetett plébánosa sem, A termelőszövetkezet ellen dühödt támadásba indult. Mégpedig a legalávalóbb mó­don. Beszélgetései során a sa­ját környezetében kígyót bé­kát kiápott a szövetkezeti dol­gozó parasztokra. Felrúgta egyenesen az állam és a püspöki kár közötti megálla­podást, amelyik kimondja azt is, hogy .,A püspöki kar elismeri és állampolgári kötelességének megfelelően támogatja _ a, Magyar Népköztársaság ál­lamrendjét és alkotmányát1*. Vörös Györgyné termelőszö­vetkezeti tag elment hozzá első hét péntekjén, hogy meg­gyónjon nála. A plébános ur igy kezdte a ,,feloldozást“: —-Te veszendő lélek! Lépj ki a sátánok és ördögök gyü­lekező helyéből. Mentsd meg lelkedet a pokol kínjaitól. A jámbor szólamok — mint Zalában már annyi esetben — most is célt tévesztettek. Vö­Nagy érdeklődéssel olvas­tam a Zalában a „Nagyka- ' nizsa 10 pontban“ című cik- , két. Rámutatott olyan hiányos­ságokra, amelyek sürgős or­voslásra szorulnak. Én most — különös tekintettel a Nép­boltok munkájára —szeretnék a lapon keresztül egy indít­ványt felvetni. Hasson oda a lap, hogy az üzemekben és a vállalatoknál dolgozók számá­ra kollektiven biztosítsák a hús- és zsirelíáiást- Az ellen­ség most a szervezett felvá­sárlás és árurejtegetés fegy­verével indított támadást a népi demokrácia ellen. A dol­gozó ember nem ér rá sorba­rös Györgyné a saját életéből tapasztalta, hogy mit jelent a nagyüzemi gazdálkodás. Fél­évi elszámoláskor is több ezer forint előleget kapott. Mélységes felháborodással fogadta a fasiszta idők dédel­getett alakjának előbbi kije­lentéseit. Tekintetével végig­mér >&. Sarkonfordult és ott­hagyta. Felismerte benne a saját és dolgozó népünk ellen­ségét. És most újból az állam és a püspöki kar közötti megálla­podásból idézünk szószerint: „A püspöki kar... kijelenti, hogy az egyház törvényei szerint eljár azok ellen az egyházi személyek ellen, akik a Magyar Népköztár­saság törvényes rendje és kormányának építő munkája ellen fellépnek“. állni. Ezalatt a nagyságos asz- szonyok és más lebzselők ösz- szevásárolják az árut. Estére már nem marad nekünk felvá­gott sem. Ha az általam felve­tett indítványt elfogadnák, nemcsak a dolgozók ellátását biztosítanánk, hanem ismét súlyos csapást mérnénk az el­lenségre. amely mestersége­sen hiányt idéz elő egyes cik kékben, sorbaállást rendez, hogy elégedetlenséget szitson. Kérem a lapöt, közölje le levelemet és terjessze javasla­tomat illetékesek elé. Csöregh Jenőné, Nagykanizsa. Biztosítsák kollektiven a dolgozók hús- és zsireilátását zunk: a Horthy fasizmus osz- tálybirósápa a kapitalisták parancsára Rákosi elvtársat börtönbe vetette. A hatalmas Szovjetunió segítő keze már itt is menni utatkozott, honi/ segíteni akar az elnyomásban sínylődő dolpozó mapyar név­nek. A Szovjetunió segítsége; folytán szabadult ki Rákosi elvtársunk, aki hosszú eszten­dőket töltött a fasiszták bör­töneiben. Sokat kellett szen­vednie, értünk, dolgozókért. Leírhatatlan szenvedései elle­nére sem tört men egyetlen pillanatra sem. Ezek a bitan­gok akarták tönkretenni azo­kat a szép eredményeinket, amiért Rákosi elvtárs olyan szántsáppal síkra szállt a vérbiróság színe előtt is, vál­lra meghurcoltatást, börtönt és kínzást. A kapitalista rend­szer rothadtsága. förtelmes- sépe ma már a, múlté nálunk, habár még nem semmisítettük eg teljesen a szétvert ellen­séget. Pártunk vezetésével, Rákosi ívtársunk gondos irányitásá­li uj országot építettünk a i helyén. Ma. már minden a miénk. a dolgozó népé­Kedves elvtársak, dolgozó társaim- Nekünk fokozottabb erővel kell küzdenünk a belső és külső ellenséggel szemben, mert a. közöttünk is megbúvó jobboldali szociáldemokraták, a klerikális reakció és kulák- ság ügynökei igyekeznek alá­ásni eddigi munkánkat, ered­ményeinket. Tudják, hogy a, szocializmus felépítésével az ő bábáskodásuk megszűnik és nem hizlalhatják a, hasukat a mi munkánk gyümölcseiből Rákosi elvtársunk kiszaba­dításának ezen az évforauló- jcín Ígérjük meg, hogy dolgozó népünk ellenségeivel szemben még kíméletlenebb harcot folytatunk. Ha mindannyian keményen heint állunk, ha megtesszük kötelességünket, akkor hama­rosan eljön az az idő, amikor megszűnik a.z embernek az ember által való kizsákmányo­lása és egy hatalmas közös­ségben élünk, a boldog, erős és gazdag szocialista Magyar- országon, amely már „nem az urak országa, hanem a, dolgo­zók hazája“ — mint ahogy a mi Rákosi elvtársunk mondot­ta. Szabadság! ! TÁLOSl KÁLMÁN ! olajmérő. Bázakerettye. A JELÖLT Á békésgyulaiak csak sul- togva mertek beszélni ar­ról, hogy a Hermán-kulák meny­nyire megverte kis cselédjét, a kovácsék Miska gyerekét. Úgy esett a, dolog, hogy a Miska- ép­pen az állatokat hajtotta ki. Az urfi meg rákiáltott: — Hozd ar reggelimet! — Nem hozom, mert ez fon­tosabb. — Mire a kulákfi meg- rugta a cselédgyereket. De az sem volt rest, visszapofozta a másikat, a két gyerek „egymás­nak esett, a kulák meg nézte az egészet. De nem sokáig tette ezt, mert elkapta a Miska üstökét és neki . . . Úgy verte a gyereket, úgy megtiporta, hogy a szom­szédok alig tudták kiragadni a dühöngő gazda kezei közül. Szó­val igy kezdődött Kovács Mihály harca a dolgozók örök' ellenségé­vel. A Miskából Mihály lett. a cse­lédgyerek otthagyta a kuláko- kat és elment az .apjával kubi- kolni. Évekig. lo-logatta a kis ta­licskái. mig aztán beleunt abba, hogy 1 jóformán ingyen dolgozik. Pest! A harmincas években ez volt az a csodálatos hely. ahol mindenkire munka . várt. Már így gondolták azok, akik távol éltek a2 url Magyarország fővá­rosától. Úgy is szokták hallani, hógy a „fény városa”. Gondol­ták. a csillogásból nekik is jut. Kovács Mihály is erre gondolt, amikor felment Pestre. T\ e mekkorát csalódott. Kóbo- rolt az irdatlan nagy város­ban gyártól gyárig. „Talán csak lesz valahol munka” — okos­kodott, De a kapunál min­denütt ugyanaz a tábla tette keserűbbé az éleiét: „Mun­kásfelvétel nincs”. Mikor már az utolsó pénze is elfogyott kikfv rült a Dunapartra. Nagy szeren­cséje volt, mert egyik földijével találkozott, Juhász Istvánnal. Megörüllek egymásnak, aztán a legégetőbb dolgokra került sor: — Dolgozol? — Igán. — Hol? — Itt a hajóknál. Sót Zsákolok. — Megyek én is oda. Felvették. De a „stabilok“ ki­nézték a vékonydongáju vidéki legényt.-— No, ez sem eszik meg iíf öt deka sót — mondták fitymálóan. — De minek is jön ide? — Elég az hozzá, hogy hosszú évekig ott dolgozott Kovács Mihály. Aztán jeti a háború. Egy rettenetes nyári bombatámadás. Szőnyeg­bombázásba került. Mikor a hul­lám elvonult, támolyogva ment odább. Csak akkor vette észre, hogy több sebből vérzik. Még ma is végigfut a hátán a hideg, ha arra a néhány órára gondok amikor a Római-parton véd tel e1- ntil állt a gyilkos amerikai, bom­bazápor kellős közepén. De ez elmúlt, mert egy napon jötték a prémessapkás, géppisztolyos kato­nák. — Drasztvujtye! — Szerbuszok! Hát megjötte­tek végre?! — Dá. papa! — És a két em­ber összenevetett. Olyan szép volt ez a pillanat, hegv jó visz- szaemlékezni rá. Mert ezzel zá­rul le Kovács Mihály életének ne^zebbik szakasza. TT ljött a nyár. Felesége családja hívta Kiskomáromba, segít­sen aratni. így került újból fa­lura. Milyen jó volt hosszú évek után újra kézbevenni a kaszát és aratni, aratni végre szabadon, magának. Itt ragadt. Földet is kapott, hat holdat. Igaz, kicsit messze volt,kint Kápolnapusztánál. De mégis, saját, föld volt. Aztán belépett a Pártba, nem sókkal utóbb pedig a kiskomáromi szer­vezet titkára lett. Most ki tudta volna cserélni a földet egy köze­lebbivel. — Nem tehetem — utasította- vissza még a gondolatot is. — Éppen mint párt'-itkár nem tehe­tem ezt. Már ebben az időben kemé­nyen kellett' harcolni a kulákok­kal. A helyettes bíró, Kulcsár György is kulák volt. Az ő révén akartak a kulákok még jobban ráülni a dolgozók nyakára és ki­bírni őket legelőjükről. A párt- hitkár a sarkára állt és a dolgozó Parasztok továbbra is nyugodtan legeltethették teheneiket a2 uj- gazdák legelőjén — fubér nélkül. Amikor bíró lett Kovács elv­társ, akkor is mindig a dolgozók érdekét tartotta szem előtt. Nem felejtik el a kiskomáromi dolgo­zó parasztok az iskola-ügyet. Az általános iskola felső tagozatát át akarták vinni Komárvárosrar A bíró. azonban addig talpalt, amig ■3 határozatot megmásították és a felső tagozatot is ott hagyták Kiskomáromban. Akkoriban az ^<?ész falu mögötte állt. No és a- termelőcsoport. Annak a megalakításában . s ő járt az élen. Hallott róla a pártiskolán, \tta a valóságban is, hogy csak haszna származik belőle a dol­gozó parasztságnak. Megalakult a Vörös Mező fermelőesoport és a kiskomáromi dolgozó parasztok tátják az első eredményekből: "Kovács Mihály az ő javukat -,7 ezzel is. , , Jl/f -t a tanácsba jelölte a Népfront. A kiskomáromi dolgozó parasztok érzik és tud­ják: közülük való. ?.z ő emberük, az ő érdeküket fogja szolgálni mindig’. Ezért rá is szavaznak. -Kovács Mihály pedig: — A tanácsban is a dolgozók érdekeiért akarok küzdeni a múlt rendszer maradványai ellen, ai kulákok ellen. Megtanultam .gyű­lölni őket. A béke frontján aka­rok állni a tanácsban, őrködni a béke felett az imperialistákkal szemben. Ez lesz a fő feladatunk, ez az én célom is, Szombat. 1950. szept. 23.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents