Zala, 1950. szeptember (6. évfolyam, 203-228. szám)

1950-09-22 / 221. szám

Komoly vállalások Rákosi elvtárs kiszabadulásának 10. évfordulójára a kanizsai Magasépítésinél

Ä zalai üzemek dolgozói közül elsőnek a nagykanizsai Magasépítési NV dolgozói csatlakoztak a Ganz Hajógyár kezdeményezéséhez, amely Rákosi elvtárs kiszabadulásának 10 éves évfordulóját munka- felajánlással szándékozik megünnepelni. A keszthelyi építkezés dolgozói munka után jöttek össze a munkahely raktárában, ahol Szotyori Emil elvtárs ÜB titkár beszélt Rákosi elvtárs hősi életéről, a börtönből való kiszabadulásáról. — Rákosi elvtárs egész életét a nép javára áldozta. Örömmel és büszkeséggel tölt el bennünket az a tudat, hogy Rákosi elvtárs vezeti most a szocializmus felé országunkat — mondotta.

Az összegyűlt dolgozók zugó tapssal, hatalmas lelkesedéssel éltették Pártunk vezetőjét, Rákosi elvtársat és elhatározták, hogy csatlakoznak az Óbudái dolgozók kezdeményezéséhez. Egymásután jelentették be a .dolgozók egyéni és brigádfelajánlásaikat az uj norma túlteljesítésére. A 6 tagu Varga kőmüvesbrigád, amely eddig lemaradt a norma teljesítésében, vállalta, hogy november 2-ig 110 százalék lesz havi átlagteljesítményük. A Keszthelyi kőmüvesbrigád, amely eddig 74 százalékot teljesített csupán, elhatározta, hogy behozza a lemaradást, örömet akar szerezni Rákosi elvtársnak és 110 százalékot ér el.

A Béli segédmunkásbrigád, amely eddig 140 százalékos teljesítményt ért el, Rákosi elvtárs kiszabadulásának 10-ik évfordulójáig 150 százalékra fokozza teljesítményét. Rajtuk kívül még számos dolgozó tett 10—20 százalékos normateljesitési felajánlást. Benedek Pál és Farkas István munkavezetők az építkezés határidőre való feltétlen befejezését, a selejt megszüntetését és a dolgozók vállalásainak végrehajtásában való nagymérvű segítséget vállaltak.

Igen nagyjelentőségű a Magasépítési üzemgazdasági osztályának vállalása, amely szerint az osztály ezután nemcsak az üzem havi globális statisztikáját készíti el, hanem a 10 legnagyobb építkezését is. Ez a munka azt fogja eredményezni, hogy a vállalat vezetősége figyelemmel 'udja kisérni az egyes építkezések termelésének és termelékenységének alakulását is és meg tudja állapítani, melyik építkezés okozza az esetleges lemaradásokat.

íl béke megvédése főbb munkát követel az egerszegi vasúti forgalmi békebizottságátől

Hatalmas, krétával teleirt táblán egymás után sorakoznak a nevek, a százalékok, a tervtelje- sités napi eredményei az egerszegi vasút versenyhiradóján. „Az üzem legjobb dolgozója" címért folyó harc legjobbjainak a neve olvasható itt s akárki láthatja, hogy az egerszegi vasutasok nem járnak az utolsók között az őszi csúcsforgalom sikeréért vívott kemény harcbán. Látja ezt az ellenség is, s akármennyire acsarko- dik, a számok napról-napra nőnek, egyre gyorsul az iram. meg- •szünnek a lassujelek, fokozódik e menetsebesség. megrövidül a ki- és berakás ideje, szélesedik az 500-as mozgalom.

Laky József, a forgalmi rész békebizoflságának elnöke meg- megáli a tábla előtt, felméri az aznapi eredményeket és megnyugodva tovább megy. Csakhogy egy hang belülről mást mond. „Nem végzed él lelkiismeretesen munkádat! A békebizottságnak

sokkal többet kellene tennie

őszi csúcsforgalom újabb sikerei megkívánják, hogy a bizottság valamennyi tagja egyformán kivegye részét a közös erőfeszítésekből. A békéért vívott harc nem kampány!

— Úgy 'látom, a mi munkánk eddig még mindig az egyes kampányfeladatokhoz kapcsolódott — véli Hóbor László elvtárs is. aki emellett még szakszolgálati elfoglaltságaira is gyakran hivatkozik.

— Egyébként az volna a helyes

— javasolja —, ha nemcsak havonként ülne össze a békebizottság, hiszen egyre

újabb és újabb feladatok

jönnek s ezek megoldásába teljes erővel be kell kapcsolódnunk. Legalább kéthetenként megbeszélést kell tartanunk.

— No. és az aktívák! — veti közbe Laki József. — Nemcsak az a hiba, hogy a bizottsági tagok között is laza a kapcsolat, hanem az is, hogy nem vonunk be társadalmi aktivákat ■ a békeagitá- cióba. És nincs eddig még külön faliújságunk. Pedig ez is fontos volna, az Írásos agitáció! Azután többször kellene kisgyülést röp- gyülést tartani, szervezni a versenyt. élenjárni a munkában.

— Más oldalról is van még kijavítani valónk — teszi hozzá Horváth Béláné, a bizottság egyik tagja. — Eddig én még csak egy alkalommal voltam a bizottság ülésén. Legfeljebb csak hallomásból tudom, hogy folyik az agitáció. Nekünk nem adnak munkát, pedig szívesen vállalnánk.

Motyovszki Mátyás igy fejezi ki véleményét: — Ami igaz, igaz. Én is csak jóformán a „szakszolgá-' lati" oktatással foglalkozom, pedig fontos volna, hogy

állandóan felszínen tartsuk

a béke kérdését. Tervszerűbbé rendszeresebbé kell tenni munkánkat. Véget kell vetni annak az álláspontnak, hogy „nem érünk rá erre, megy úgyis magától itt minden".

Igaza van Motyovszki Mátyásnak: rendszeresség, az aktivitás fokozása, a dolgozók körében kifejtett állandó agitáció — ez az, ami megjavítja a forgalmi békebizottság munkáját!

(sl.)

Hogyan értem el 244 százalékot?

Egy útépítő munkás levele

Kedves Elvtársak!

Mi kis gyűléseinken és röp- gyüléseinken gyakran foglalkozunk azzal, hogyan szervezzük meg jobban a munkánkat, milyen módszerrel érjünk el az uj normában magasabb teljesítményt. Erre vonatkozólag a saját tapasztalatomból szeretnék egy-két tanácsot adni munkatársaimnak, akik még mindig nem hiszik, hogy az uj norma szerint is el lehet érni 2ÍA százalékot. mint ahogy én is elértem ezt az eredményt.

Lássuk csak. hogyan zajlik le egy munkanapom1? Reggel szokásosan alaposan lemosak- szom, hogy jól felfrissüljek. Reggeli után annyival előbb indulok el hazulról munkahelyemre, hogy még arra is legyen időm odaérkezés után, hogy munkatársaimmal megbeszélhessük az aznapi munkát töviről-hegyire. Amikor elérkezik a 7 óra, akkor már tudjuk előre. hogy mi lesz azon a napon a dolgunk. Aztán nekilendülünk becsületesen a. munkának, ki-ki a maga helyén! Nézzük meg, hogyan osztom én be perceimet, hogy használom ki a munkaidőmet.

Például én a korlát és kerékvetők sávozásánál úgy értem el 2U százalékot, hogy gyaloglásra — amíg az egyik helyről a másikra eljutok — nem sok időt vesztegettem, mert kerékpárral teszem meg az utat. Kerékpáromat a helyszínre érkezéskor egy 120 centiméteres ágfával kitámasztóm; ez sem vesz el tőlem. időt feleslegesen■ Utána végezhetem mindjárt a munkámat. Ezzé1 is egn-egy helyen 'óbb 5 percet takarító' meg, ha nem többet! Aztán én uj munkamódszerrel is dolgozom, ez jelent számomra legtöbbet. Sávozásról van szó, tehát azt mondom el. hogyan

I végzem én ezt. Legelőször is nem ecsettel dolgozom, hanem leszelő vei, mert a meszelő vei lyorsabbnn lehet festeni, mint egy közönséges ecsettel. Természetesen a sávok éleit a kerékvetőkön kis ecsettel kell ivonalazni, de a közepét me- szelővel festem. A korlátge- rondák sápjainak az élvonalait már meszelővei is köny- nyen megtudom csinálni. Azonkívül ami fontos: a feS- lékes doboz olyan nagy lenen. hogy a meszelő könnyen l fér jen benne.

Nézzük csak. hogyan ^ egyszerűsítettem én ezt a műveletet. Egy kerékpár gumit hosz- szóban kétfelé vágtam, úgyhogy ez nem volt hosszabb, mint 60—70 centiméter. Az egyik végére erősebb drótból kampót szerkesztettem és igy a hevedert könnyen ráerősit- hettem az oszlopra. A meszelésnél ilyen módon szabályos él képződött- A meszelést igy, nyugodtan végezhetem, nem kell pepecselni a munkával. mert a két gumi-szij között gyorsan megy a festés. A gumi alatt és felette egyformán tökéletesen elvégzem a meszelést. Mert ha a nagy Ívben a S0 centis sávot csinálom. akkor a sáv alsó részét úgy készítem el, hogy a gumi felett meszelek, előbb, azután meg alatta huzom ki a felső dt.

Ez a ..titka1' az én eredmé- yemnek. Egyszerű, mégis öt- 'etes. Ha munkatársaim is így dolgoznak, akkor nem lesz <emmi okuk panaszra, mert *zt bárki, utánam csinálhatja• Igyekezzünk hát azon. hogy uj normánkat minél magánkban túlszárnyalhassuk, ezzel védjük békénket és erősítjük dolgozó népünket. Szabadság!

DÖMÖTÖR JÓZSEF, brigádvezető.

A megye népművelési aktivá! felkészülnek a tanáesválasztás anítáciás munkáira

Vasárnap délelőtt 9 órakor Zalaegerszegen a megyeháza nagytermében megyei népművelési aktivaértekezletct tartanak. Az értekezleten részt vesznek a járások népműve" lési aktivál, a megyei kul:tur- otthonok igazgatói, a megyei népművelési bizottság, üzemek, állami gazdaságok gépállomások és tszcs-k legjobb kulturaktivái.

Az értekezleten megbeszélik a tanácsválasztásokkal kaP" csolatos feladatokat. A választások munkáiba bevonják a kulturaktivák.at és a megye kul- turgárdáit. Ezenkívül irányt szabnak a megyei kulturot't- hon-mozgalom további fejlődésének.

Huszonötödikén és "huszonhatodikén a megyei értekezlet alapján járási értekezleteket tartanak a járás kulturaktr váinak bevonásával.

a béke megvédése érdekében!"

Hogyan is állunk hát a forgalmi békebizottsággal?

— Legutoljára augusztus végén tartottunk kisgyüléseket, ezt megelőzőleg összeült a békebizottság és megbeszélte a feladatokat — számol be a végzett munkáról Laky József. A. koreai baráti csomagok . gyűjtéséből alaposan kivettük a részünket. A forgalom együttesen majd kétezer forintot gyűjtött, össze.

Hogyan? Ez valóban szép eredmény. Csakhogy! És itt a bökkenő. Nem támasztották alá a gyűjtést eléggé békeagitációjukkal. csak egy ivet „köröztek" a dolgozók között a fizetés megtörténte előtt. „Aki mit szán a koreaiaknak, írja a neve után az összeget,c — ezzel bocsátották útjára az említett ivet.

— Igaz, ebben hibásak vagyunk mi is — ismeri el Laky József. — És ez

nem egyedülálló hiba

munkánkban. Nézzük csak. Végeredményben ki dolgozik á béke- bizottság 1U tagja korai? Hókor elvtárs, a titkár és én. Ez viszont komoly hiba. A termelés és az

SOPRONI FERENC MESSZEBBRE LÁT

Zalabér. Ketten szállnak le az alig megvilágított állomáson. Egy fiatalabb és egy idősebb. Batykra igyekeznek. Nem nagy távolság, de a koraőszi est sötétjében gyorsabban megy az idő, rövidebb lesz a távolság, ha beszélgetnek. Hiszen ismerősök is, elvtársak is. Egy faluba valók. Földiek. Igaz, Soproni Ferenc elvtárs, most Egerszegen dolgozik, de ebből a faluból került oda.

— Úgy hírlik rövidesen a mi falunk is állomást kap — szólal meg Tóth elvtárs, ahogy megkerülik az állomást és kiérnek az országúira.

— Nemcsak hírlik, biztos az — nyugtatja meg Soproni etvtárs —-. Tervgazdálkodás van már nálunk. A terv pedig a mi érdekeinket, a dolgozók érdekeit szolgálja.

— Hát ami igaz, az igaz. Meglátszik ez a mi községünkön is. Micsoda gyönyörű új községházát kaptunk. Villany, építkezések. Törődött velünk o múltban valaki?

A kutya se! Most minden forint a mi érdekeinket szolgálja.

— A mi pénzünk, mi gazdálkodunk vele. A mi kölcsönj egy zésünk segítette beindítani a tervet, aminek mindezt köszönhetjük. Ezért adtam én is szívesen — így Soproni elvtárs.

— Én is azért jegyeztem. Tudtam, hogy jobb helyre nem adhatnám. És milyen soknak ki is húzták már a kötvényét. Nemcsak a befizetet pénzt kapták vissza, de nyertek is hozzá egy csomót.

Soproni elvtárs megáll. Gyufa fénye villan. Rágyújt, aztán megszólal: — Az enyimet nem húzták most ki, de mégis nyertem. Mindnyájan nyertünk, akár kihúzták az első sorsolásnál, akár nem. Ezelőtt egy évvel én is csak itthon voltam. Az én pénzem is^ benne van abba az állami boltban, ahol most dolgozom. Hát nem. a tervkölcsönnek köszönhetem, hogy jó álláshoz jutottam? A maga fizetését is emelték, szintén ebből az összegből. De nemcsak a mi kettőnk élete lett szebb, vidámabb, boldogabb és könnyebb ezalatt az év alatt, hanem minden dolgozóé.

— Én is tudom, hogy jó helyen van a pénzem. Százszoros kamatát élvezem. Hiszen, ha felépítik az állomásunkat, abban is bent lesznek az én forintjaim is. De milyen más ez, mint volt az erdélyi kötvény — folytatja Tóth elvtárs —.

— De más ám. Az a háborút szolgálta, ez meg a békét. Az a rombolást, a pusztítást, ez pedig az építő munkát, a fejlődést.

— Na igen — vág bele Tóth elvtárs —, mert most nem az urak, hanem mi, dolgozók használjuk fel ezt a pénzt. Mi tudjuk, hogy mire kell fordítani. Végleg a miénk a hatalom. Mi választjuk meg magunk közül, hogy kik vezessék, irányítsák a sorsunkat.

— Igyekszünk is jól megválasztani. Október 22-én mind óit leszünk a? urnák előtt. A legjobbak- ra adjuk a szavazatot. Megalakulnak a községi tanácsok is. így lesz ez helyes. A legkisebb faluban is a dolgozók irányítják a gazdasági, kulturális munkát.

— Hát ami azt illeti, ennél igazságosabb nem is lehet — gondolkozik el Tóth elvtárs —. Itt van például ez a Lisztes Jánosné. Mindig a falu érdekeiben futkos. Ez a tanácsban is megállná a helyét. Csak elnéztem, mit dolgozott a tavalyi választások alatt. Na meg most a tszcs alakulásnál. Ahogy végzett a maga munkájával, már mindjárt azt szervezte. Szereti is a faluban minden dolgozó.

— Becsületes, szorgalmas asz- szony — állapítja meg Soproni elvtárs is —. Ilyenek kell, hogy bentlegyenek a falu irányításában, akik mindig a dolgozók érdekeit nézik. Milyen harcosan kiállt a múlt Pvűlésen a béke ügye. melleit is.

— Béke — veszi át a szót Tóth elvtárs —. Hát az bizony kell is nekünk, különben nem tudunk rendesen dolgozni. De meg is védjük bármilyen áron.

Megérkeztek. Soproni elulárs itt letér a maga utcájába. Keményen kezet szorítanak. A „Szabadság** köszöntés még sokáig cseng a csendes falusi éjszakában.

b. z.

PézAek* 1950. szept,