Zala, 1950. szeptember (6. évfolyam, 203-228. szám)
1950-09-21 / 220. szám
Hetczeg Zoli háza — és az ország Egy a sok közül. Nevét csak falujában, Zalaszentivánon ismerik s ott is csak úgy emlegetik, hogy a Herezeg Zoli, a molnár“. És ebben nincs is tévedés/molnár ö. még hozzá a javából. A legkisebbik a Her- czeg-család nyolc, már most Saját szárnyára nőtt fiókájából. Zoli maradt utolsónak, de már ő sem szíveli el, ba valaki kétségbe vonná legénységét. Emberré vált. meglett férfivá. Amióta a Cságoly- féle malmot államosították, többet is keres, meg hát a biztosra jobban lehet tervezni s ami a jövőt illeti, elkelne már az^ asszony is lassan az épülő fészekbeUj fészekrakás előtt — Mert hát úgy áll a dolog ‘— röstelkedik egy kicsit —, hogy ha ketten összefogunk, mégis többre megyünk, mint igy én egy kézzel. No, nem arról van szó. hogy valami nem volna rendjén. Megvan nekem mindenem, az életem sorára igazán nem lehet panasz, csak hát az ember kicsit előre is gondolkodik. Zolit meg nem abból a fából faragták, aki megtorpan a nehézségek előtt. Ki hinné el. hogy egymaga kis hijján már fel is épített a faluban egy takaros kis házat, majd az lesz az uj otthon. Cement kellene még. aztán akár meg is tarthatják a lakodalmat. Három év kemény munkája fekszik benne, de megérte. A kölcsön: biztos befektetés — Sokszor elnézem a magam során v gondolkodik el, r— körülbelül ilyen lehet az ország építése is, mint itt. az enyém. Sok gonddal, költséggel jár ugyan, kicsit össze is kell huzni a nadrágszijat, de- hát mégis csak szemlátomást épül. Valahogy erre gondolok most, hogy ezer forintot én is visszakaptam a nép kölcsönéből. Tavaly. amikor jegyeztem 200 forintot, láttam, hogy az országépités nem megy csak úgy magától. Uj üzemeket. gyárakat, gépi berendezéseket és még ki tudja, mit kellett beállítani gazdálkodásunkba. — Egyszóval bőven megtérülő áldozatot kell vállalnunk, ha azt akarjuk, hogy még többre jusson, még jobban éljünk. Láttam én ezt egy éve is, azéi't is adtam a mi államunknak 200 forint kölcsönt. Tudtam. ennél jobb helyre nem adhatnám. Most kihúzták a számát. A 0089—0743 számú kötvényével ezer forintot nyert. A nép állama állja a szavát — Hogy ezret? — bökken meg Zoli és elcsodálkozik. — Hát az a ház micsoda, amit már ide s tova felépítettem? Az is a magunk kölcsönéből van. Tökéletesebbek a mi malmunkban is a berendezések, többet keresünk, többre jut. Ez sem jött magától, be kellett osztani — no, meg a nadrágszijat kicsit összébb húzni — és meglett. Úgy vagyunk. mint egy nagy család, úgy gazdálkodunk jól. ba nerű esszük meg a jövőt. (Ezt maga mondta igy.) Azért termelünk többet; nem 33 mázsát egy műszak alatt, hanem negyvenet. Zoli komolyan összeráncolja a homlokát, valami nagyot készül mondani. Egy ideig A nagykanizsai MNDSz már készül az egy hónap múlva elkövetkező nagy ünnepre, a tanács-választásra. A körzeti és az üzemi szervezetekben újból megszervezik a Nők^ Lapja olvasását. Szeptember * 26-án békenapot tartanak az MNDSz- szervezetek, amelyek a következő időkben még jobban bekeresi a ^ szavakat, azután ilyenformán kezdi; — Én ugyan nem emlékszem rá — az apámtól hallottam többször, amikor elbeszélgetett velünk a családi körben, — hogy az első világháború után is bocsátottak ki kölcsönköt vényeket. így emlegette mindig ..háborús adósságok“... Abból bizony soha nem látott semmit, meg abból sem, amit a takarékba berakott- Ottveszett minden pénze, sohasem látta. A mi államunk persze állja adott szavát. De hol állunk mi már attól!? Most mindenki nyertes ebben az országban. Én éppen úgy, mint azok is, akiknek nem húzták ki a számát. Megsimogatja a kezében tartott^ kötvényt. Úgy vigyáz rá. mint a szeme fényére. Ez fejezi ki becsületét, azt, hogy egy téglával ő is részt vesz az uj ország építésében. — Nem akarom, hogy újra háború legyen. Egy bátyám már úgyis odaveszett a múlt háborúban. Tudom. hogy a béke ügye elválaszthatatlan a tervkölcsöntől, s ez a tégla amit én adtam, erősiti a mi frontunkat! Herczeg Zoltán még nem tagja a Pártnak. De minden vágya, hogy kiérdemelje ezt a kitüntetést, a nagy megtiszteltetést. hogy a békeharc és az országépités vezető Pártjának tagja legyen. (SÍ) kapcsolódnak a békevédelmi- bizottságok munkájába A tanácsválasztással kapcsolatos agitációs munkába való bekapcsolódásra aktivizálják a nőnevelőket. Az MNDSz városi titkárságán már az október 22-i kultúrműsort is ösz- szeállitották nagy vonalakban. Felkészül a kanizsai MNDSz a tanácsválasztásra A volt botosispán agitált a tszcs ellen Takács Pál mégis az újat választotta Petrik eresztúron is megalakult a tszcs. Tizenöt család 23 taggal lépett be. Nem ment ez olyan köny- nyen. Hosszú, kitartó felvilágosító munka előzte meg. Régi vágya volt a termelőcsoport megalakítása Jakab István elvtársnak, a helyi pártszervezet titkárának. Sokszor beszélgettek err& Gerecséi Gyula 15 holdas középparaszttal, aki szintén a termelőcsoport megalakítása mellett foglalt állást, így szokta mondani: „Csak már ott tartsunk, negyedma- gammal lépek be, aztán úgy élünk, mint a kiskirály. Még egy rögnyi földet sem tartok meg magamnak. Bevíszem a csoportba én bizony, külön nem vesződöm vele“, A szovjet kolhozok mintájára.., Jakab elvtárs meg Gerecsei Gyula sűrűén meglátogatták ismerőseiket és el-elbeszélgettek a termelőszövetkezet előnyeiről, a Szovjetúnió hatalmas, gazdag kolhozairól. Felvilágosító munkájuk nem maradt eredménytelen. Mind többen és többen álltak ki amellett, hogy meg kell alakítani a csoportot náluk is. Végül elérkezett az alakuló gyűlés. Huszonketten jöttek össze és megalakították a termelőcsoportot., De valaki hiányzott, ez mindjárt feltűnt Jakab elvtársnak. — Hol van Takács Pál? — kérdezte Gerecsei Gyulától. Az sem tudta megmondani. Pedig hát Takács még tegnap is arról beszélt, hogy alig várja, hogy a csoportban dolgozhasson. A gyűlés végén Jakab elvtárs és Gerecsei Gyula elhatározták, hogy megnézik Takácsékat. Még az úton is arról tárgyaltak, vájjon miért maradt távol. Takács még gondolkodik... Mikor beléptek az ajtón, mindjárt rájöttek, hogy honnét fúj a szél. Takács Pállal szemben Pék Miklós ült. Éppen nagy hadonáz- va magyarázott, — Hallod már, Pali legyen eszed, én mondom neked ... de itt elakadt a hangja. Meglátta a belépőket, behúzott nyakkal kisurrant az ajtón. Jakab elvtárs összeráncolt szem, öldökkel nézett utána, miközben a gazdától megkérdezte: — Hát ez meg miféle előadást tartott neked? Takács Pál egy-kettőt hümmö- gött, közben az asztalhoz húzott két széket és hellyel kínálta a vendégeket. — Üljetek csak le, mert ezt állva hosszadalmas lenne elmondani. — Aztán beszélni kezdett. Elmondta, hogy Pék már tegnap este is nála járt és mindenáron le akarta beszélni a szándékáról. Azt mondta, hogy be ne lépjen a csoportba, mert ében pusztul. Meg hogy gondoljon arra, hogy jönnek az amerikaiak, akkor aztán lesz haddelhadd. Jakab elvtárs megkérdezte: — Na, aztán hogy döntöÜél, Pali? — Takács zavartan nézett maga elé, miközben a tarkóját vakargatta, nagynehezen kinyögte: — Tudjátok. én úgy gondolom, hogy még várok. Uszít a volt botosispán, de... Gerecsei Gyula nem állhatta tovább, beszélni kezdett. — Hát te nem láttad, hogy kivel beszéltél. Gondolj csak vissza a múltra, mikor a Pék mint botosispán hajszolj benneteket a munkára. Jól tudhatod, hogy az urak kiszolgálója, a szegényember sanyargatója volt. Jól tudót, hogy engem nem érintett, mert a 15 hold földemből valahogy csak eltengődtem. Mégis gyűlölöm, mert a nép ellensége. A mi ellenségünk. Hát nem látod, hogy a kárunkat akarja? Gondolj arra, hogy én 15 hold földemet viszem be. És tudod miért? Mert még jobban, gondtalanabbul akarok élni. Nahát, amit én akartam, azt megmondtam. Most aztán úgy cselekszel, ahogy jónak látod. Takács Pál tekintetét az asztal lapjára szegezte. Nem nézett fel, csak úgy mormogta. — A kutyafájat majd, hogy nem eltévedtem. — Aztán felnézett, keményen Jakab elvtárs szemébe, majd Gerecséire esett tekintete. — Belépek én is, adjatok egy belépési nyilatkozatot. S boldog mosollyal írta alá nevét. (Siklós) Csütörtök. 1950 szept. 21. Eddig 120 nyertesnek 57 ezer forintot fizetett ki a Takarék Egerszegen Országszerte hatalmas érdeklődéssel figyelték dolgozóink az ötéves terv nyereménykötvényének húzását. Izgatottan figyelték a rádiót, újságokat és üzemekben, utcákon otthonukban erről folyt a beszéd. Mind többen és többen újságolták, hogy kihúzták a számukat. Boldog örömmel vitték kötvényüket az Országos Takarék- pénztárba, hogy felvegyék a nyert összegeket, A zalaegerszegi Takarékpénztárhoz is egymásután érkeztek a nyertesek és voltak köztük olyanok is, akik nem hittek a saját szemüknek sem. Mint például Lányai Mária zalaegerszegi lakos sem, akinek 82 darab 100 forintost számoltak le. A zalaegerszegi Takarékpénztárban a forgalom állandóan fokozódik. A dolgozók azzal a gondolattal veszik át nyereményeiket, hogy újabb csapást mértünk a nép ellenségeire, akik a jegyzés ideje alatt azt híresz- telték, hogy „aki jegyez, az többet sohasem látja a pénzét“. Újabb vereséget szenvedtek. Hazúg ámításuk megint romba dőlt, mert a Párt most is, mint mindig teljesítette ígéretét. Igazolja ezt, hogy a zalaegerszegi Országos Takarékpénztár két nap leforgása alatt 120 nyereményben részesült dolgozónak több mint 37 ezer forintot fizetett ki. Eddig 120 egerszegi dolgoz® kapta meg nyereményét, de a többiek is mindannyian nyertesnek érzik magukat. Életszínvonaluk állandó emelkedésén érzik, hogy forintjaik, mellyel az ötéves terv beindításához járultak hozzá, már eddig is ezerszeresen kamatozott. — Ötéves tervünk beindulásával, a termelékenység állandó fokozásával a dolgozó nép állama felszámolta a munkanélküliséget. Rövidesen pedig újabb nagyarányú építkezés indul Zalaegerszegen. Felépítik a ruhagyárat, amely újabb munkalehetőségeket biztosít. Még ebben az évben kezdetét veszi a budapesti földalatti gyorsvasút építkezése, amely szintén a dolgozók érdekeit szolgálja és újabb diadalát, jelenti ötéves tervünk sikerének. Zalaegerszeg dolgozói is látják az eredményeket és élvezik ötéves tervünk, ajándékát. Megingathatatlanul bíznak a Pártban és a Szovjetúnió oldalán termelésünk állandó fokozásával védik szabadságukat, békéjüket. Tudják, hogy az Ötéves terv minden esztendeje új ajándékokat osztogat a dolgozóknak és ennek kivétel nélkül minden becsületes dolgozó nyertese. Jó helyre adtuk pénzünket, megvan a gyümölcse Annak idején — nem tagadom — sokat törtük a fejünket, hogy mire fordítják azt a rengeteg pénzt, ami a terv- kölcsönből az ország kasszájába befolyt. És igen hamar bebizonyosodott, hogy a pénz valóban nagyon jó célt szolgált. Ma már nem hiszem, hogy van az országnak olyan Üzeme vagy faluja, de még dolgozója sem, aki ne érezné az ötéves terv első évének áldásos hatását. Rákosi eívtárs megmondta: ez az ország a nép állama, minden gyümölcsét a nép javára fordítják. Nézzünk csak szét, hogy az első esztendő, amit a mi pénzünk indított el. hány egészségház, hány bölcsőde, de az a. sok kilométernyi bekötőút szolgálja már a falu érdekét és köti össze a várossal. De nézzünk szét ,az üzemekben. Például a mi üzemünk gépműhelyében. Olyan gépek vannak, amilyeneket a múltban csak legmerészebb álmainkban tudtunk elképzelni, hogy nálunk lehetnek, Aztán a szomszédos üzemek, a téglagyár, az üveggyár mi mindent kapott az első évben, ami a munkások dolgát segíti elő. De ezek a példák csak egy kicsiny hányada annak, amelyek az ötéves tervkölcsönből származnak. És még nem is merítettük ki az első évet Ezekért az értékekért érdemes dolgozni, ezek mind kézzel fogható bizonyítékai, hogy jó helyre adtuk pénzünket, mert meg van és meg lesz a gyümölcse. Palafinusz István lakatos. Ezen a húzáson mindannyian nyertünk Ezelőtt egy éve. amikor Pártunk kezdeményezésére megkezdődött a tervkölcsön- jegyzés, az ellenség is kezdett dolgozni és megragadott minden eszközt, hogy a dolgozókat, bennünket munkásokat is a jegyzés, az áldozatvállalás ellen hangoljon. Arra számított, hogy nálunk még mindig erős a múlt maradványa és nem gondolunk semmi másra, csak a mi anyagi hasznunkra. De megadjuk neki a választ a Párt felvilágosító munkája és saját józan eszünk után és ötven százalékkal túljegyezte a magyar nép az előirányzatot. Ezzel megmutattuk az imperialistáknak és azok ügynökeinek, hogy bízunk a Párt' ban és egy emberként állunk mögötte. S mint sohasem, most sem csalatkoztunk Pártunkban. A jegyzés és a sorsolás között egy év telt el. Ezalatt az idő alatt az ellenség egy pillanatra sem aludt, de nem aludt a munkásosztály és élcsapata, a Párt sem. Nekiláttunk ö1 éves tervünk végrehajtására és hatalmas eredményeink!: •• ismét vereséget mértünk ellenségre. Bebizonyítottuk hogy amit a kommunisták ígérnek, azt teljesítik is. ün nép vol't a tervkölcsönjegyzé ünnep volt az első húzás is. mert ezen a húzáson is mindannyian nyertünk, mint ahogyan nyerünk minden nappal minden évvel, amelynek munkájával közelebb jutunk ötéves tervünk teljes megvalósulásához, a szocializmushoz. Salamon László hegesztő. felhívás Felhívjuk Zalaegerszeg összes békevédelmi bizottságának elnökét és titkárát, hogy folyó hó 21 én, csütörtökön este 7 órai kezdettel a volt megyeháza nagytermében értekezletet tartunk. A tárgy fontosságára való tekintettel pontos megjelenést kérünk. VÁROSI BÉKE VÉDELMI BIZOTTSÁG.
