Zala, 1950. augusztus (6. évfolyam, 176-202. szám)
1950-08-16 / 189. szám
M Megyénk szakszervezeteinek vezetői megvitatták a Politikai Bizottság határozatát Pártunk Politikai Bizottságának a szakszervezetek munkájának egyes kérdéseiről hozott határozatát vitatták meg szombaton megyénk üzemeinek szakszervezeti vezetői, a tömegszervezetek és mezőgazdaságunk szocialis'a szektorának funkcionáriusai. Ezen az összevont értekezleten tárgyalták meg elvtársaink munkájuk ered- mériyeit és fogyatékosságait s ha tározatokat hoztak a szakszervezetekben tapasztalható hibák kijavítására. • A titkári értekezlet abban az időben ült össze, amikor egyre fokozódik a békeharc a hábor~us uszitókkal és csatlósaikkal szemben, ezért is volt különösen fontos, hogy behatóan megtárgyalják a Párt bírálatát a szakszervezeti munka, de különösen a szak- szervezeti vezetés kérdéseiről. Az ipari dolgozók 9h százaléka tagja a szakszervezeteknek Az ülés első napirendi pontjaként Illés László elvtárs. a SzOT zalamegyei bizottságának szervező titkára számolt be a végzett munkáról és beszédében részletesen foglalkozott a SzOT munkájának eredményeivel és hiányosságaival. — A Politikai Bizottság határozata utat mutat számunkra mondotta többek között — megvilágítja a helyes irányvonalat, amelyet követnünk kell. Hibáink mellett vannak 'azonban eredményeink is. Tevékenyen résZtvettünk a Szocialista munkaverseny szervezésében, a Sztahánov-mozgalom kiszélesítésében. Sikerült elérnünk, hogy megyénk ipari dolgozóinak 94 százalékát bevontuk a szakszervezetek tagságába. Szorosan összefüggött ezzel, hogy a verseny egyre szélesedett s amig a múlt évben vegyipari vonalon 578 volt az egyéni és brigádversenyzők száma, addig ez a szám ebben az évben 1500-ra emelkedett. Ugyancsak jelentős segitséget jelentett — különösen építőipari és orvosegészségügyi dolgozóinknak — a megyei titkárságok felállítása, amelyet szintén eredményként könyvelhetünk el. A Párttól való elszakadás következményei — Emellett a PB határozata nyomán élesen vetődtek fel azok a fogyatékosságaink — folytatta —, amelyek szakszervezeteinkben. üzemi bizottságainkban és szakmai titkárságainkban lelhetők fel s ettől nem mentes a SzOT megye bizottsága sem. A termelést nem tettük munkánk középpontjába, eábürokratizálód- tunk. Nem segítettük elő a munkafegyelem megszilárdítását, a munkaverseny tömegméretűvé tételét. Nem folytattunk következetes harcot a normalazitások és bér csalások ellen, lekicsinyeltük a jobboldali szociáldemokraták aknamunkáját. Nem tanultunk Rákosi elvtárs figyelmeztetéséből sem: elkentük, elodáztuk a hibák nyílt és őszinte feltárását, húzódoztunk o kritika és önkritika bátor alkalmazásától. Eltűrtük, hogy szakszervezeti vezetőink elszakadjanak a Párttól, sőt nem egy esetben szembekerültek a Párttal, a dolgozó tömegekkel. Tétlenül néztük la forracíalmi éberség eltompulásáf, átvettük a szociáldemokrata tradíciókat, szemet hunynak a jobboldali szoc- dem befolyás felett. Mindezek a súlyos hibák megtalálhatók megyénk üzemeiben is. Elpuhulás, a harcos kommunista magatartás feladása __ Nem tartottunk szoros és el even kapcsolatot a Párttal. A kisüzemeket sem segítettük eléggé munkájukban. A MÉMOSz megyei titkára 3 hónapos működése alatt például egyszeY sem volt kint a galamboki és komár- városi téglagyárban. Az elszakadásnak ezek a jelei károsan kihatottak a verseny 'alakulására is, amely a koreai héten is élesen megmutatkozott. Kitért ezután Illés elvtárs a legutóbbi termelési értekezletek tapasztalatainak ismertetésére. Hangsúlyozta, hogy az elpuhulás, a harcos kommunista magatartás feladása nyilvánult meg funkcio'aáriusainknál, amikor csak az alapbérek emeléséről beszéltek és a normák felülvizsgálása felett elsiklottak, s ezzel támadófelületet adtak az ellenségnek. Ez történt a zalaszent- gróti (téglagyárban, Lovásziban és a megye más üzemeiben is. Mindezek mellett komoly hibát követett el a SzOT megyebizottsága, hogy a mezőgazdaság szocialista szektorának üzemi bizottságaival nem tartott fenn szoros kapcsolatot. Megelégedett azzal, hogy „elég, ha a DéFOSz kimegy, a SzOT ctt nem fontos1“. A feladat itt az: még jobban meg kell erősíteni a szálakat a Párt és a SzOT szervei között, elmélyíteni a kapcsolatot a tömegekkel, kiirtani v, szakszervezeti munkából a liberalizmust, az opportunizmust. A jobboldali szociáldemokraták ellen pedig fokozni kell a harcot. Egyszóval: következetesen végre kell hajtani a Politikai Bizottság határozatát! A „kollégialitás“ orvé alalt is lámad az ellenség A beszámolót követően megindultak a hozzászólások. Elsőnek Apáti Lajos elvtárs, a lovászi üzem termelési felelőse arról beszélt, hogy a káderek kinevelé- eét elhanyagolták, az oktatást másodrendű feladatnak tekintették. Az übm belül viszont burjánzott a „féltékenység“, s ez az egészségtelen torzsalkodás ráütötte a bélyegét a munkára is. — Nagy Miklós elvtárs többek között ezeket mondotta: — a köz- alkalmazottak eddig úgyszólván T voltak szigetelve a SzOT felső szervétől; amig a megyei titkárság létre nem jött, közel egy évig még taggyűlést sem tartottak a novai járásban. Elméleti képzésüket is elhanyagolták, s a „kollegialitás“ örve alatt, teret engedtek a kulák és klerikális reakció támadásának. — Javasolja, hogy küldjenek a Párt Központi Vezetőségének tiltakozó táviratot, Péteri József váci püspök béke ellenes uszítása ellen. Ahol csak formális a pártszervezet és az üb kapcsolata Az értekezlet egyhangúan magáévá tette a javaslatot s táviratában mélyen elitélte a háborús kalandoroknak ezt a papi palástba bujt ügynökét. Ezután Büki István elvtárs a lovászi üzemből vetett fel hiányosságokat. — Előfordult nálunk. — mondotta —, hogy szak- szervezeli bizalmit jelölt ki az üb, akiről a dolgozók nem is tudtak. Azt mondták: mi nem választottuk! Erre ledcrongolást kaptak, ami rossz visszhangot keltett a dolgozókban. Ez oka volt annak, hogy az oktató munka sem járt sikerrel, s káder* sem tudtak -adni a Pártnak. — Oitmayer Kálmán elvfárs a nagykanizsai vasút üb-Utkára arról beszélt, hogy a párt- és szakszervezet viszonya hosszabb időn át csak formális volt. Maga is elkövette azt a hibát, hogy a szaksezrvezete fölébe helyezte a pártszervezetnek, de ezen a hibáján a PB határozata után javított. A szervezett dolgozók egy ízben — amikor a párttitkár jo-_ gos bírálatot mondott az üb mun kájáról — azzal érveltek: „Hogyan parancsolhat neked a párttikár?“ Ez a példa világosán bizonyítja hogy a Párt lebecsülése komoly következményeket vont maga után: el hagyták sikkadni a Párt vezetőszerepének kidom- boritását. Helyre kell állítani a szakszervezeti demokráciát — Ludman Imre elvtárs. az orvosegésszégügyi szakszervezet megyei titkára arról számolt be, hogy az orvosok lazán kezelik a táppénzcsalókat és ezen a téren fel kell figyelnünk ^ kellő felelősség hiányára. Ugyancsak súlyt kell fektetni a bizalmiak, szakszervezeti aktívák rendszeres politikai munkájának végzésére, különösen vidéki kórházainkban. — Büki László elvtárs, a nagykanizsai üveggyárból: — „Nálunk is megesett, hogy a szakszervezeti bizalmiakat egyszerűen csak kijelöltük; felrúg uk a szakszervezeti demokráciát. De komoly hibát követtünk el akkor is, amikor -a szeminárium befejezése után azt hittük, hogy a dolgozók nevelése szünetelhet. A kellő politikai munka elmulasztása „eredményezte“, hogy ar selejt hosszú ideig 30 szá\alékon felül mozgott üzemünkben. A munka súlypontja: a termelés kérdése — Varga Ferenc elvtárs (Bá- zakerettye, üb-titkár) felveti, hogy a termelés problémáival nem foglalkoznak eleget. Az olajtermelési előirányzat teljesítésében lemaradás mutatkozik, ami arra mutat, hogy a verseny szervezése eddig bürokratikusán történt. Példa erre Madarász volt üb-titkár esete, aki hónap<y kig ki sem mozdult . irodájából. Amellett úgy tűnt fel a dolgozóknak a párt- és szakszervezet közötti laza viszony, min’ha külön pártszervezeti, szakszervezet: és üzemvezetőségi irányítás volna az üzemben. Ez is mutatja a Párt vezetőszerepének alábecsü- lését, ami összefügg a verseny elszigetelten, bürokrata módjára való szervezésével. Beszámolójában felemlíti, hogy jelentéseikben hamis adatokkal igyekeztek leplezni munkájuk hiányosságait és ezért az eredi 130 versenyző helyett ötszázat jelentettek a. felsőbb szervnek. Végül szóvá teszi, hogy a kulturmunka terén eddig még úgyszólván semmi; sem tettek. 2000 kötetes könyvtárukat nem veszik igénybe a dolgozók, de nem is fektettek eddig erre súlyt. Nagy felelősség nyugszik a szakszervezeti vezetők vállán Trombitás Dezső elvtárs, a DéFOSz megyei titkára szólalt fel azután. — Mi eleinte azt hittük — mondotta —, hogy ránk nem vonatkozik a PB határozata. Pedig mezőgazdaságunk szocialista szektorában végre kell hajtanunk a határozatot. A hiba eddig is az volt, hogy az éberség ezen a területen elaludt. „Nálunk nincsenek jobboldali szociáldemokraták“ — hangoztatják egyik-másik állami gazdaságban. Az éberség hiányára vezethető vissza az a tény is, hogy egyes üb-jeink maguk kérik a normák lazítását s nem veszik észre, hogy ez a kulákság és a jobboldali I szocdemek hangja. A Párttal való laza kapcsolat egy egész- sor hibának itt is a forrása. A következőkben Jelinek Kálmán elvtárs, a SzOT központi kiküldötte adott választ a felszólalóknak, majd a feladatokat ismertette ez értekezlet rész'vevői vei. Vázolta a szakszervezeti vezetőkre háruló felelősség súlyát, a Politikai Bizottság határozatának végrehajtásával kapcsolatos teendőket. Nagy lelkesedéssel fogadott beszéde után az Internacionálé csendült fel, mintegy ígéretként, hogy -a Párt útmutatása nyomán szakszervezeti vezetőink kijavítják hibáikat s a Párttal az élen biztosan menetelünk újabb sikereink felé. 3Cét mondat az ALKOTMÁNYBÓL 1949 augusztusánál* elejét mutatta meg a naptár, ami kor dolgozó népünk elé került a Magyar Népköztársaság alkot-1 mánytervezete. Nem volt az országnak olyan része, ahol ne ol-' vasták és tanulmányozták volna egyenlő »szeretettel népünk legfőbb törvényét. Van egy kis község a letenyei járásban, Peíri- ventének hívják. A postauttól távol esik, dülőuton lehet csak odajutni. Ebben a községben is alaposan tanulmányozták az Alkotmányt a dolgozó parasztok legönUidatosabbjai. I Amikor összejöttek ezekben a napokban, maguk elé terítették az újságot és olvasták pontról- pontra az Alkotmányt. Megbeszélték minden kis részletét. De volt egy paragrafus, ami különösen megragadta őket, ami nagy tettre indította. az Alkotmányt tanulmányozókat. Többször is elolvasták, hogy minél jobban tisztába jöjjenek értelmével, mert akkor már motoszkált bennük valami. Ezt olvasták: „A Magyar Népköztársaság elismeri és biztosítja a dolgozó parasztok jogát a földhöz és kötelességének tekinti, hogy állami gazdaságok szervezésével, mezőgazdasági gépállomásokkal, az önkéntes társulás és a közös rnunlca alapján működő termelőszövetkezetek támogatásával elősegítse a mezőgazdaság szociális ta fejlődésétÉs mindjárt utána ott volt ez is: „Az állam elismeri és támogatja a dolgozóknak a kizsákmányolás ellen ír átnyúló minden valóságos szövetkezeti mozgalmát.“Es a két mondat volt az. amelynek következtében végső fokon megalakult Petriventén a termelőcsoport. 'aminek nem is lehett volna méltóbb nevet választani, mint azt, hegy „Népköz- társaság,“ Akkoriban bizony nehezen ment minden, ma már könnyen beszélnek erről az időről. „De tisztó.ban is voltunk a nehézségekkel, mielőtt nekifogtunk volna“ — magyarázza Vranics elvtárs, aí csoport elnöke. — Keményen dolgoztunk és — mi lettünk erősebbekDe ebber segített az állam is. A pelriven- tei termelőcsoport tagjai —. de a kívülállók is — láthatták, hogy ami az Alkotmányban benne van, az színtiszta valóság. Lovakat. sertéseket kaptak, vetőmagot, egyszóval minden olyant, ami a termelőcsoport indulásánál szinte nélkülözhetetlen. De a legnagyobb nehézséget Kovács Sebestyén Tibor „uraság“ jelentette, aki még hónapokig benn élt. a csoport közepén és szinte dirigálni akart. Nagyon nehezen akart beletörődni, hogy azok az emberek, akik évtizedekig az ő zavartalan jólé*éért do!gozfak, most egyszerre saját maguk élvezzék munkájuk gyümölcsét. Sokszor gondolt bizonyára arra, hogy ezt még nézni is rossz, ezért egy szép napon — ejnye, de szép nap is volt 'az a csoport valamennyi tagja számára — összecsomagolt és elment. Akkor gyarapodott először a termelőcsoport. Mert most már nem volt senki, aki visszatartsa a volt cselédek egy részét,' az ujgazdákat, akik Kovács befolyása alatt álltak még. Egyszerre tizenhármán léptek be az „uraság“ eltávozása után a csoportba. Most ujabh gyarapodásra készülnek a peiriventei termelőcsoportnál. A községben egyre többen jelentkeznek, akik mind a itermelőcsoport tagjai akarnak lenni. Jelenleg éppen huszonötén vannak az újonnan belépni szándékozók, akikkel a csoport rendszeresen foglalkozik politikailag és szakmailag egyaránt. „Alkotmányunk ünnepét az uj tagok beszervezésével akar- juk mi is méltón megünnepelni“ — mondja Vargovics elvtárs. a tszcs ideiglenes párttitkára. Az egyik ok — amiért- a dolgozó parasztok a- termelőcsoport felé fordultak — az, hogy bizonyítva látják az Alkotmány paragrafusait. A másik ok pedig az, amiről az elmúlt napokban a, határszélen oly sok szó esett. Mert Petriventén is többnyire horvát nemzetiségűek laknak. És ők is megismerhették, milyen aljas módon rágalmazz^ a Tito- banda Népköztársaságunkat. Lehullt elöltük a lepel Q Tüo-féle „szövetkezetekről“ is, amelyekben a kulákok az urak. Ezek aztán azt tesznek a szövetkezettel, ami nekik jól esik. Szabad prédájuk. A petriventei dolgozó parasztok pedig azt látják, hogy a „Népköztársaság“-termelőcsoport- ban a dolgozók kezében van az irányítás. Ezért állnak ők is sziv- v el-lélekkel a termelőcsoport mellé, hogy igy is kimutassák ragaszkodásukat Alkotmányunkhoz, amely a szabadságot, a biztos jövőt biztosítja számunkra Kenyérgyár, lakás, iskola és más jelentős építkezések Nagykanizsán A Magasépítési NV harmadik negyedévi tervében egész sor uj építkezést és helyreállítási munkát végez Nagykanizsán, Néhány napon belül megkezdik a kenyérgyár építését a közraktárak és az üveggyár között elterülő üres telken, A lígetváros- ban újabb négy kislakás építése indul meg. Teljes erővel folyik a Sugár-uton az Ipari Gimnázium építése, amelyet még az ősz folyamán átadnak rendeltetésének. Még az iskolai év megkezdése előtt az összes kanizsai iskolákat kimeszelik és a szükséges belső tatarozásokat is elvégzik. Az ÁVESz Csen- gery-utcai helyiségéből felköltözik a Batthyány-utcába az egykori főbirói hivatal helyére. A szükséges átalakítási munkálatok itt is rövidesen befejeződnek. A város vízellátásának biztosítására az újonnan fúrt kutakat pedig kutgyürükkel látják eh A Templom-téren a Szövetkezeti Áruház építése folyik, míg a Fúrási NV részére újabb irodák felépítését vették tervbe. Szerda. 1950. aug. 16.
