Zala, 1950. augusztus (6. évfolyam, 176-202. szám)
1950-08-15 / 188. szám
Ill tagok szervezésével, munkafelajánlással ünnepli az Alkotmány napját a kecsehelyi „Rákosi“-termelőszövetkezet A Rákosi elvtársról elneve zett becsehelyi termelőszövetkezet dolgozói az idén bőséges termést t akar it ott ak be s már készítik a beruházási terveket. Mintegy 15—20 ezer forint kerül az idei jövedelemből beruházási célokra. Ebből az összegből akarják a szurda- és tuskóspusztai üzemrészbe a villanyt és a telefont beszerelni. Építenek továbbá az ősz folyamán Szurdapusz- tán hizlaldát 200 sertés részére, Tuskóspusztán pedig 50 anyasertés részére alkalmas fiaztatót. A tsz jó eredményeit látják Becsehely egyénileg dolgozó parasztjai is, s ezek láttán több család elhatározta, hogy belép a szövetkezetbe. A Rákosi-tsz dolgozói most nagy ünnepre, az Alkotmány egyéves évfordulójára készülnek. Ezen az ünnepen is hálájukat akarják kimutatni az Alkotmány iránt, ami lehetővé tette számukra azt a boldog életet.- amit a termelő- szövetkezethpn élnek. De nemcsak ünnepléssel^ hanem munkafelajánlással is készülnek augusztus 20-ra, s most lázasan dolgoznak ennek a felajánlásnak teljesítésén. A szurdapusztai részleg területén volt egy erősen megrongált istállóépület, amelynek egy része mái összeomlással fenyegetett. Ezt a részt már néhány hónappal ezelőtt le is bontották, mert szinte életveszélyes volt a közelében tartózkodni. Az épületrészre azonban szükség van. A szövetkezet dolgozói most vállalták, hogy augusztus 20-ig a meglévő épülethez hozzáépítenek egy 11x10 méter alapterületű énületrészt, ahol az állatok takarmányát megfelelően tudják kezelni. A többi épületrészt, ami még használható állapotban van, az Alkotmány ünnepéig lcivül, belül tatarozzák. Az augusztus 20-i felajánlás másik részében vállalták a szövetkezet dolgozói, hogy felépitik méhészetüket is, egyelőre 25 méhcsalád részére. Ennek az előmunkálatai is javában folynak már. Nem feledkeztek meg azonban a szövetkezet dolgozói a mezőgazdaságban soronkövetkező munkákról sem. Ezért elhatározták, hogy az Alkotmány _ ünnepére 12 holdnyi kukoricaföldjükön elvégzik a fattyazást és a sarabolást. Az őszi szerződéses termelésre szánt földeket — összesen 55 hold területet — átforgatják. Ezen a földön bíbort, ősziárpát és repcét termelnek. Ez utóbbiból az idei 10 hold helyett 30 holdra valót termelnek. Az idei termés kitűnő volt, bár — mint ismeretes — egész repcetermésük a ku- lákok bosszújának esett martalékául'. Jövőre azonban mégis megmutatják a Rákosi- termelőszövetkezet dolgozói, hogy őket nem lehet visssariasstani s ha idén sikerült is elpusz- titaniok a kulákoknak repcetermésüket, jövőre már nem sikerül ez és jövőre még az ideinél is jobb lesz a termés. A község, Becsehely dolgozó parasztsága fellelkesülve a „Rákosi44 tsz ünnepi előkér ízületein, ugyancsak serényen készül Alkotmányunk ünnepére. A nagy napon reggeltől estig tartó kultúrműsort rendeznek, amelyben a község dolgozóin kívül a termelőszövetkezet kulturgárdája is résztvesz. A 20 tagból álló kulturgárda tanulja már a színdarabokat, szavalatokat, az énekkar pedig naponta gyakorolja a bemutatásra kerülő mozgalmi dalokat. Ilyen számokkal akarják emlékezetessé tenni Becsehely augusztus 20-i ünnepségeit. Jól szervezeti, öntudatos munkával az u1 normákat is túlteljesítjük Kedves elvtársak! A minisztertanács határozatának végrehajtása során a reakció, a jobboldali szociáldemokraták mesterkedése következtében itt-ott felütötte fejét a csüggedés: ,,nem lehet az uj normát teljesíteni/“ Az ellenség természetesen ellenhangulatot igyekezett kelteni nálunk is, a lovászi üzemben, de semmi sem lehetett volna csattanósabb válasz a kételkedőknek, mint az, amikor Kállai elvtárs. az üzem vezetője bejelentette, hogy néhány társammal együtt már nemcsak hogy teljesítettük, hanem túl is szárnyaltuk az uj normátÉn magam is örömmel fogadtam a minisztertanács határozatát, mert tudatában voltam annak, hogy öntudatos, jól szervezett munkával az uj normák is túlteljesíthetek. Bizonyítja ezt a múlt héten elért átlagos 123 százalékos teljesítményünk is, amit a gazolinteElválik, ki lesz a legény a gáton! Horváth Károly felkészül az uj norma túlszárnyalására — Sokan még mindig bem látják tisztán nálunk, az eger- szegi Magasépitési NV-nél, hogy a mi munkánk is egy része a koreaiak harcának. Pedig én tudom, hogy nem lehetne elválasztani tőle. Vájjon akkor miért teljesítettem volna a békeműszakban 378%-ot, ha nem azért, hogy ezzel az eredménnyemmel én is egyet üssek a betolakodókon, a gyarmatosítókon, ^ “védtelen lakosságot lemészárló banditákon. Mert banditák, aljas gyilkosok és még ők prédikálnak humanizmusról! Itt van, nézze élvtárs, még érzem lábamban a háborút. Ott kaptam ezt a reumát, jó emlék ez nekem, hogy sohasem felejtsem el, kik és miért küldtek ei bennünket idegen földre elvérezni, meghalni. Ezeknek kellene megint egy újabb háború, a zavarosban szeretnének halászni. De jól vigyázzanak! Koreában is bebizonyosodik — mint Kínában is —, hogy visszafelé sül el az ágyújuk!... Horváth Károly elvtárs, kőművessegéd beszél igy, de nemcsak beszél, hanem cselekszik is, mégpedig nem akárhogyan! A koreai héten is azzal indult, hogy most már legény legyen a talpán, aki győzi vele az iramot. — Amikor gyűjtöttünk a kórház 'céljára, én is adtam 40 forintot. a két fiam is 20—20 forintot, az összesen 80 forint, De elég ez a mieinknek? Ugy-e, nem elég? A munka frontján is meg kellett mutatnom, hogy nincsenek egyedül: én is, rrj is velük vagyunk. Ezért teljesitettem én a békeműszakban 378 százalékot betonpadló öntésben Bor Antal kőműves- segéddel együtt. De még ezzel sem elégszünk meg. Ka majd be vezetik az uj normákat, akkor is megmutatjuk, hogy la vándorzászló, amit egy héttel ezelőtt elvittek tőlünk, a miénk lesz újraKicsit elgondolkodik. Azután hirtelen kimondja, ami már régebben ki kívánkozott belőle. — Én itt is látom az összefüggést a koreai nép harcával. Látom, hogy laza a normánk. Hát igazságos az, ha nekünk 32 percét adnak egy-egy betonpadló elkészítéséhez és mi, ketten 10 órás műszakban —■. nejji is nagyon erőltetetten — megcsinálunk 236 darabot, aztán keresünk mellette napi 212 forintot? Mert igy volt ez a békeműszakban, de máskor is előfordult, hogy felül kerestünk a 140—150 forinton, méghozzá könnyűszerrel. Hogy erősítsük mi a békét ábert ilyen laza normákkal? Egyszerre azonban felcsillan a szeme. Eszébe jutott Salamon kőmüvessegéd, a „vetélytársa“, aki a minap ilyenformán beszélt néhány társának: „Az én telje- sitm.énycm nem haladja m.eg átlagosan- a 14.0—150 százalékot, hogy lehet az, Horváth falusi kőműves léiére olyan ‘jól dolgozik? — Pedig egyszerű a dolog — adja meg rá nyomban a választ. Újítással, észszerüsitéssel dolgozunk mi, úgy könnyebb és gyor sabb a munka. De most is van a tarsolyomban egy uji'ás, ezzel pedig a vakolást könnyüem meg; hamarosan ki is próbálom, meglátom, hogy válik be. Ezt is a békeműszakban gondoltam ki, s ha az uj norma jön, mi akkor sem hátrálunk meg. Nem ám! Ha lesz is az első napokban kisebb visszaesés, egy héten belül már túlszárnyaljuk az uj normákat. Ezzel megint erősebbek leszünk s ha itt keményen helytállunk. erősödik a béketábor s ezzel együtt erősítjük a koreai szabadságharcosakat is mielőbbi győzelmükben. Ez az! Itt függ össze a munkánk az ő harcukkal! Nehéz és kemény ez a küzdelem, de annál szebb. Ezt látja Horváth Károly kőműves amikor határozottan kijelenti: — Meglátjuk, hogy ki lesz majd a legény a gáton. Elválik, hogy az uj norma bevezetésekor kié lesz a vándorzászló. lepi szerelő munkában értünk cl Eredményünket annak köszönhetjük, hogy munkaidőnket helyesen osztottuk be. Szinte percre osztottuk be az egyes munkafolyamatokat, mindennek megvolt az előre kijelölt helye, minden brigádtag, mint az óramű, végezte a munkát minden fennakadás nélkül Különös lelkesedéssel feküdtünk bele a versenybe, mert hiszen arra gondoltunk, hogy ezzel az eredményünkkel is egyet sújtunk a. koreai népre támadó imperialistákra és hazai bérenceikre. Ez a példa viszont azt bizonyít ja. hogy az uj normák túlszárnyalhatok, s ez még jobb munkára buzdít ja, ösztönzi a dolgozókat, mint ahogy ez a vezetésem alatt álló brigád tagjainál is tapasztalható. Most még annyit szeretnék megjegyezni: szívből örülök, hogy munkánkkal hozzájárulhatunk a szocializmus építéséhez, a béketábor erősítéséhez. Biztos vagyok benne, hogy ezt a teljesítményünket még továbbfokozzuk! Brigádom valamennyi tagja tudja, hogy a termelés frontján komoly segítséget adhatunk a, szabadságáért és függetlenségéért küzdő hős koreai népnekSzabadság! PLANDER ISTVÁN gazolintelepi szerelő. LovásziTávo'ifsuk el a nép ellenségét a fö!d- művesszövet kezeiből A zalaszentgróti föidmüvesszö- vetkezet gyümölcsfelvásárlója Kóbor Géza. Kóbor ur nagyon .fényes“ múltra tekint vissza. Még 1944-ben a deportáltak gyümölcsnagykereskedését kaparintotta kezébe. Ebből a jogtalan vagyonból élte világát. Nem ti-1 tok az sem, hogy ez hogyan sikerült neki. Horthyéknak és Szála- siélcnak hű kiszolgálója volt. Úgynevezett »politikailag megbízható*. Na meg a jó összeköttetés, ez is nagy segítségére volt. Kóbor urat ezideig még nem érte el dolgozó népünk vasökle. Vájjon ki segítette ebben? Hogyan lett a földmüvesszövetkezet gyümölcsfelvásárlója? Szakmailag mennyire képzett, azt nem vitatjuk. De egy biztos. Most is a nép ellensége és az ilyen „fénj’-es* múlttal rendelkező alakokat ki kell seperni földmíivesszövetke- zeteinkből. Magyar diák a Szovjetunióban ÜT MOSZKVÁBA (Egy nagykanizsai ösztöndíjas diák,- Németh József elvtárs. aki a múlt év decembere óta az egyik leningrádi egyetem hallgatója, nyári szabadságát tölti itthon. A Szovjetunióban szerzett tapasztalatairól riportsorozatban számol be a Zala olvasóinak. Első riportjában azt írja le, mit láttak és tapasztaltak a magyar diákok útban a haladó világ szive, Moszkva felé.) December 6-ia volt. Soha ezt a napot, el nem felejtem. Reggel 8 órakor haladt át vonatunk a Tiszahidon Záhony mellett szovjet földre, a világ első szocialista államába. Mindenkinek dalra nyílt az ajka: „Szabaddá teil népek örök szövetsége, a Nagy Oroszország nagy műve frigxf. Ott voltunk a szovjet földön megnézni nagy művet, 9 lenini-sztálini művet, elsajá-itani a világ leghaladóbb országában a leghaladóbb tudományokat. A Moszkva—Csap gyorsvonat kényelmes hálókocsijaiból szemI léltük a tájat. Kimúlt előttünk Kárpátukrajna gyönyörű vidéke. Kárpátukrajna népének csak a sztálini korszak váltó'ta valóra 1945 után évszázados álmát: ,„z egyesülési testvéreivel. Szovjet Ukrajna népével. Most épül és növekszik Kárpátukrajna ipara, a városokban és falvakban uj iskolák könyvtárak, klubok nyíltak, Uzsgcrcdban pedig egyetem. Már alkonyodott. amikor feltűntek a Kárpátok fenyvesekkel, tölgyesekkel borított hegyei. Bérceit már hó bontotta. A vasútvonal mellett patak fclydogált, odébb az országút kanyargóit. Egy egész éjszaka utaztunk a Kárpátokon át. senki sem feküd le, hogy lássa a szovjet földet egy kis részének szépségéit. Alig hogy elhagytuk ?. Kárpátokat, rövidesen megérkezHink Lembergbe, a nagy ipari központba. A Kcrnszcmol helyi küldöttsége fogadott bennünket és rövid városnézés után indultunk tovább Ukrajna hatalmas, gazdag merői között Kiev felé. Ukrajna az OroS2 Köztársaság után Európa legnagyobb állama. Elsőrendű ipara, virágzó gépesített mezőgazdasága főként szénnel, fémmel, gépekkel, cukorral és búzával járul hozzá a szovjet népek szükségleteinek kielégítéséhez. Itt már láthatók a sztálini 15 éves terv keretében a természet átalakítására, a szárazság leküzdésére a fehér akácból. fenyőből, juharfából ültetett erdősávok. Órákon ál utaztunk Ukrajna gazdag termékeny földjén, ahol nagyteljesítményű gazdag kolho-zok és szovhozok terülnek el jómódú, müveit parasztsággal. Itt ?. cserkaszi körzetben épült 1949-ben az első mezőgazdasági város, amelyik két-három emeletes, két-hárcm szobás, kényelmes lakóházaival, villanyával, vízvezetékével, középiskolájával, klubjával, mozijával, kórházával, szállodájával, stadionjával, telofon-állomásával, fürdőjével, már semmiben sem különbözik az ipari várostól. Itt van a kerzeni kerületben a Le- nin-renddel kitüntetettek. Sztár linról elnevezed kolhoz. ahol 70 millió rubel beruházással már építik a falu helyén az újabb mezőgazdasági, városi. A szovje» nép épitő energiáját nem tudta megtörni a német okkupáció. a szárazság, az amerikai imperializmus kardesertetó politikája biztps léptékkel háládnak ütjük végcélja: a kommunizmus felé. De már látszik Kiev, Ukrajna fővárosa a Dnyeper, az „Ukrajnai Volga“ két partján terül el, úgyis nevezeik, hogy az „Orosz városok anyja“. Rövid az időnk, de egy kissé szétnézünk. A város nagyobb része q Dnyeper jobb- partján egy dombon terül el. Mondják nekünk hogy a háború alatt utcák voltak teljesen romokban, főutcáján a Kresatyik- on aüg maradt egy-két ép ház. De Kiev épül, egyik ház a másik után. Kétszer szélesebb a főutca a réginél, az ut mentén virágokat és fákat ültettek. Hatalmas uj épület tűnik elő az ukrajnai Legfelső Szovjet épülete. a hidak a Dnyeperen újra helyre állítva, a külvárosi vasul elektromos vontatásu. ott áll a centrumban a helyreállított gyönyörű, sötétvörös gráni-ból épített Lenin szobor, ugyancsak a háború után épített 500 kilométer hosszú gázvezetéken látják el Kievet fűtőanyaggal. De már búcsút kell intenünk Kievnek, a Dnyepernek, amelyik Európa leghatalmasabb áramfejlesztő telepét a Dnyeprogeszt mozgatja. De lassan búcsút intünk egész Ukrajnának is, ahol Október előtt nem volt egyetlen tudományos intézet sem, de ahol már a Nagy Honvédő Háború élőt; számuk elérte a háromszázat ghol mc-sí már egyedül Harkovban annyi diók tanul, mint egész Angliában. Már az Orosz Köztársaság területén járunk. Péntek délelőtt 10 órakor Moszkvában vagyunk* Még egy éjszaka és ott vagyunk, ahová ma minden dolgozó szeme tekint, ahol a Mauzóleum van, ahol a Vörcs-tér van, ahol a Kreml van, ahol dolgozik a vi- lágbéke őre, a szeretett Sztálin. Szinte hihetetlen, hogy Moszkvában leszünk: senki sem tudott az éjszaka aludni. Ébren vagy alva, de Moszkváról álmodozik mindenki. Már világosodott, nem vagyunk messze, lassan feltűnik a hatalmas város, ’ahol egyedül csaknem annyi ember él, mint egész Magyarországon. _ Nóta csendül az ajkukon, az „Üdvöz- légy Moszkva“ oroszul. Megérkeztünk Moszkva gyönyörű k-ievi pályaudvarára. Ünnepélyes fogadtatás, de gondolatunk ott röpködött a város felett, hogy mindent lásson, halljon, megfigyeljen. Hatalmas, mintegy ötezer diák befogadására alkalmas épületben kaptunk szállást, mig délután elindultunk megnézni Moszkvát, (Következik: Három nap Moszkvában,) Kedd, 1950. aug, 15.
