Zala, 1950. augusztus (6. évfolyam, 176-202. szám)
1950-08-31 / 202. szám
AZ ELSŐ NAP Csendesen keltek fel mind a hárman. Még hangjukat is suttogom fogták. Nem akarták felzavarni édesanyjukat. Ilonka és György korábban ébredtek a szokottnál. Ök keltették fel bátyjukat, Jenőt is. Valahogy nyugtalanul aludtak mind a ketten az éjjel. Száz féle gondolat foglalkoztatta őket. Dolgozni mentek, de ez a munka már más lesz mint a régi. Eddig hárman művelték 10 hold földjüket. Az elmúlt héten azonban mind a hárman beléptek a feleőbagodi —* „Le- nin“-termel öcs oportba. Uj élet küszöbén Ilonkának és Györgynek még ismeretlen volt a tszcs élete. Bár érdeklődéssel figyelték a csoport fejlődését, de hogyan osszák be a munkát, azzal nem volt idejük foglalkozni mert a 10 hold földjük állandó munkára sürgette őket. Jenőnek már nem volt ismeretlen, hogy a csoport milyen munka módszerrel dolgozik. Hiszen a gabonahordásnál segített nekik. A kiváncsiság vitte rá erre. érdekelte, hogyan is folyik a kollektiv munka. Leginkább azért segédkezett, hogy ezt megtudja. Mosolyogva nézte izgatott testvéreit, akik ma esnek át a „tűzkeresztségen“. Mikor kiléptek az ajtón mindjárt magyarázni is kezdte. — Tudjátok, hogy én a nyáron segitettem a csoportnak. Tudom. izgat benneteket, hogyan folyik a munka, hogyan értik meg egymást a tagok. Megnyugtatlak benneteket hogy sokkal könnyebb, vidámabb így csoportban dolgozni. Nincs veszekedés, vitatkozás, a kulá- kok hiába is hiresztelik. Minden tagnak megvan a maga feladata és ezt becsületesen elvégzi. De mit magyarázzam nektek, majd úgyis meglátjátok. • • Öröm a munka a tszcs-ben Már alkonyodott, amikor a csoport végzett a szénahordással. Ott tornyosult egymás mellett három hatalmas kazal. A tagok vidáman indultak hazafelé- Még itt-ott elhangzott egy-egy jóakaratu csipkelődés, vagy vicc, amin aztán jóizüei nevettek. Ilonka, György és Jenő is hazafelé indultak. Már az utón beszélgettek az elsőnapi munkájuk tapasztalatairól, de ala posan otthon a vacsora után tárgyalták meg a dolgokat. Ilonka igy vélekedett: — Nálunk, asszonyoknál jól ment a munka. Egy-kettőre végeztünk a szén a gyűjtéssel. Sose gondoltam volna, hogy igy is lehet dolgozni. Ilyen szervezetten és megértéssel. Úgy örü lök, hogy beléptünk a csoportba. Jót tettünk a belépéssel György egy ideig maga elé néz. aztán mikor beszélni kezdett, a hatás kedvéért öklével az asztalt egyszer-kétszer megveregette. — Tudjátok mi tűnt. fel neOzmánbükk. Az egerszegi járásban egy kis eldugott falu. Valaha bizony eseménytelenül teltek a napjai. Nem nagyon törődtek az emberek mással, mint a maguk gondjával, bajával. Dolgoztak, hogy u. mindennapi kenyerük szűkön meglegyen. Keserű kenyér volt ez egészen addig, amíg a Szovjet Hadsereg meg nem hozta számukra a szabadságot. Megváltozott a községben a dolgozó parasztság élete, Uj korszak kezdődött. Nem voltak már egyedül. Ott állt mellettük a Párt, a munkásosztály és segítette őket mindennapi munkájukban. Sűrűén jártak ki hozzájuk gyűléseket* tartani. Most is gyűlésre jöttek ösz- sze. Uj élet indulását, kis községük felvirágozását jelenti ez a gyűlés. Tszcs-alakitásra készülnek. Ott ülnek az iskola padjaiban, fiatalok, öregek figyelmesen hallgatják a tszcs-ről az előadást. Eddig csak beszéltek a termelőcso^ortról. Mindegyiküknek tetszett, mindegyik iónéit találta. A gyűlés végén, mikor a belépésre került a sor mindegyikük arcáról le lehetett olvasni, kém legjobban? Az, hogy — igy mennyivel gyorsabban megy a munka. Mindig az ju lőtt az eszembe, hogy mennyivel nehezebb volt és mennyivel lassabban ment nekünk annak idején. Én otthon éreztem magamail mindjárt, hisz mind velem egysorsuak: tagjai a csoportnak. A felszabadulás előtt csak a sanyargatás, meg a. nyomor jutott nekünk. És iudjátok, mindig jobb lesz. mindig könnyebb lesz. Több és több gépünk lesz. amely a ml munkánkat könnyíti meg. Mos' már látom, hogy jól cseleked lünk. A termelőcsoportba lépésünk életszínvonalunk további emelkedését jelenti. Jenő belenézett a sárgán vi 'ágitó lámpába, aztán elgondolkodva mondta. — Rövidé sen ide is bevezetik a villanyi és akkor majd veszünk egy rádiót. hogy ő is be akar lépni. De egy ideig csak egymást nézték. Mindegyik a másiktól várta az elsőséget, Még egy ideig csend . volt, aztán az első sorban felállt Kovács Sándor kísparaszt. Hátranézett, aztán megjegyezte: — Hát majd én megkezdem. — Ujj Józseíné elvtársnő, a község bírája még az elején tudta számolni a belépőket, Subin György, Horváth László, Major István, majd Büki Bálint, Büki Ferenc 12 holdas középparasztok következtek. De utána úgy megrohanták az asztalt, hogy csak a belépési nyilatkozatért nyújtogató kezeket látta. Megint mindenki a helyén ült. Csend volt. Figyelemmel várták az eredményt. Végül ezt is megtudták: 49 családdal, 78 taggal, 350 hold földdel, kocsik, szerszámok, jószágokkal indul a termelőcsoportjuk. Csoportosan indultak hazafelé. Az utón elbeszélgettek, A beszéd tárgya a termelőcsoport feladatai, munkája egy uj, fejlettebb kor megindulásáról szólt. Oxmánbiikk is MM ielőtt a tollat bemár- tóttá volna a tintába, mégegyszer gondosan átolvasta a belépési nyilatkozatot. Elégedetten biccentett egyet, azután kidolgozott, szerszámoz szokott kezével alárajzolta nevét. Még pontot is tett utána, jelezve, hogy ezzel eddigi küzdelmes élete végére rakja a pontot. Vette a kalapját. Egy pillanatig habozott, hogyan köszönjön. Már nyelvén volt a megszokott köszöntés, mikor eszébe ötlött, hát ö már másfajta ember lett. Ha még nem is párttag, de most már tszcs-tag, uj világot építő újfajta ember. Keményen, határozottan csendült ajkán a köszöntés: Szabadság! Ahogy hazafelé ballagott, még mindig a búcsúszavak zsongtak a fülébe. amit Pető elvtárs, a párttitkár mondott neki: — Te már meggyőződik arról, hogy jobb a közös. Ezt bizonyítja a belépésed. De most már a te feladatod is újabb tagok meggyőzésével erősíteni a csoportunkat. __ Az igaz — folytatta tovább a gondolatsort —, hogy eddig csak énnálam jártak népnevelők és én még nem végeztem ilyen munkát, dekát úgy AZ UJ NÉPN igaz, ahogy mondta Pető elvtárs. Nekem is jobb lesz, ha mégtöbben belépnek. Nagyobb földön gazdálkodni is jobban lehet., hiszen én is azért léptem be, mert meggyőződtem erről. Még a vacsorát is gyorsabban kapkodta be, mint máskor. Sietett vele, hogy mielőbb kipróbálhassa tudását. Ő, Dosz- pót József 7 holdas dolgozó paraszt, a zalaszentmihályi tszcs legújabb tagja is van olyan népnevelő, mint a régi tagok. atártalan önbizalommal és azzal az érzéssel nyitott be szomszédjához, özo. Tóth Gábornéhoz, hogy „na most megmutatom!“ Könnyen indult a szó közöttük, hiszen szomszédok. Mindennap többször találkoznak. Máskor is előfordult, hnrív átmentek egymáshoz n-'-' kis beszélgetésre. Mikor már megbeszélték a várható eredményeket kukoricából, krumpliból, Boszpot József kirukkolt: — Hát én már könnyen vagyok vele. Beléptem a közösbe. Tóth Gábornénak leesett az álla: — Hát hisz amíg bírja a munkát, addig jó, de mit csinál majd öregségére, koldulni megy? — Ugyan, kulákmese — érzett a végtelen megvetés a hangján. .— Engem ezzel már nem bolonditanak. Tudja-e, hogyan van ott? Mindenkit olyan munkára osztanak be, ami legjobban megfelel az erejének. A legnehezebbjét különben is a gép végzi, abból is egyre több lesz. Úgy lehet, az ötéves terv végére már kombájn arat nálunk is. Az idősebbek végzik a könnyebbjét. Szőlőkötözés, állatok gondozása. — Aztán azok is ugvanutfv keresnek? — nyitotta egyre tá- gahbra a szemét Tóthné. át azok is munkaegységre dolgoznak. A megélhetése mindenkinek bőségesen biztosítva van. Aztán, még egy. Ha a magaméba' öreg- szek meg, akkor nem mondhatom, hogy nem bírom már ai ekeszarvát, vagv a kaszanyelét megmarkolni. Ott nem kell tönkretenni magam a nehéz munkában. Tán még meg is fia- tclodok — kacsintott egyet hamiskásan: — Én szóval csak annyit mondok: ez a biztos jövő! „Ráléptünk az Ön által javasolt útra'1 Kútfeji tszcs-tagok távirata Rákosi elvtárshoz Ku*fej község dolgozó parasztsága megértette a nagyüzem; gépesített gazdálkodás hatalmas jelentőségét. Vasárnap az egész falu belépett a lermelőcsopoUba A szövetkezeti ut helyességéről a Párt tanítása és a gyakorin nyomán, az élő példa nyomán győződtek meg. Dolgozó népünk forrói; szere- tett nagy jannómesteréhez, i.áko- si elvtáarshoz a szocialista kisközség öntudatos dolgozó p rasztjaí nagy elhatározásuk napján a következő üdvözlő táviratot küldték: „Drága Rákosi elvtársunk! Mi, Kútfej község dolgozó parasztjai büszke örömmel jelent* iük bölcs tanítómesterünknek, hogy az ön által vezetett s/.ocia ista épi és útjára léptünk azzal, bojry kivétel nélkül mindannyian egy nagy családba, az „Alkotmány“ terme «csoportba tömörültünk. Nem akarunk lemaradni a fejlődés szekeréről! Tudjuk mi az; hogy. amit eddig nekünk dolgozó parasztoknak még eddig ajánló’t abból a mi részünkre mérhetet en haszon származót . A Szovjet unió kolhozparasztjainak példája nyomán ezért léptünk mi re boldog életet jelentő nagyüzemi gazdálkodás útjára. Hogy célút kát e érhettük, ezért önnek tartozunk mérhetetlen hálávalDrága Rákosi elvtárs! Az ön szeretetét jó munkánkkal és szocializmus továbői építésével a Párt zászlaja alatt a béke hai cos megvédésével fogjuk viszonozniA K UTFEJI „ALKOTMÁNY FSA 107 DOLGOZÓ PARASZTJAA g^píSIloitiíi «tokon is vezessék be a darabbért! Nap, mint nap olvassuk Pártunk mee^ei Indiában, a Zalában, hogy az üzemek dől gőzéi so'-ra teliesitik túl uj normájukat. Csak néhány na1"1 La még, hogy az épitőipar- ban is bevezették az uj normát és m ár is a, zalaegerszegi Mag’asémtési NV egyik kőművese Sehőnig Antal, első napon: 180 százalékos eredményt ért el. Mi, a gépállomások dolgozói is érezzük magunkat olyan öntudatos dolgozóknak, mint a többi üzemek munkásai! Meg kell mondanom őszintén. ho°'v nem viszonyultunk olvan jól a munkához eddig mint ahogyan azt elvárta volna tőlünk a mi nagy Pártunk és Rákosi elvtárs. Ne szépítsünk, mert vonatkozik kevés kivétellel majdnem minden zalamegyei traktoristára. De nem akarunk lemaradni! Az a célunk, hogy jobban végezzük munkánkat és megmutassuk, hogy harcos^ építői vagyunk népi demokráciánknak. Épen ezért úgy > érzem, valamenyi gépállomási dolgozó nevében írok. amikor arra kérem a mi Pártunkat: tegye lehetővé számunkra, hogy da- darabbérben dolgozhassunk. A darabbér bevezetése nagy— Aztán az asszonyok is ugyanúgy dolgozhatnak? — kockáztatta meg a következő kérdést Tóthné. — Hát nem tudja, hogy nálunk az asszonyok is egyforma jogokat élveznek a férfiakkal? — adta vissza a kérdést Dosz- pot. — A tszcs-ben meg különösen szükség van az asszonyi munkára. A baromfiakkal való foglalkozás, a fejes, ez már csak jobban illik az asszonyokhoz. Én csak azt mondom magának, ha nyugodt életet akar, írja alá maga is ezt a papirt — húzta elő a belépési nyilatkozatot a zsebéből. — A maga nevén is hét. hold van a telek- könyvben. Ha nekem, megérte, maga is csak nyerhet. A Párt szavában még soha nem csalatkoztunk. Amit ők hirdetnek, ez csak a mi javunkat szolgálja Iáirta. Doszpot József még soha ilyen büszke nem volt magára. Olyan jóleső érzés öntötte el, hogy szeretett volna felujjongani: győztünk! De ez még csak a kezdet. ,,Holnap folytatom. Olyan iszcs-nk lesz, hogy .. .“ és gondolatban már látta a hatalmas ringó búzatáblákat, a legelésző nvá- iat. az uj istállókat, lakásokat, a felszabadult, gondtalan, vidám életet. (B. Z.J A mértékben fokozná gépáll o másainkon a munka verseny lendületét, csökkentené a. önköltséget, a selejtet és nagy - mértékben hozzájárulna a termelékenység emeléséhez VÁCZI FERENC traktorista. Pölöske. A megye gépállomásai teljes erővel készülnek az őszi szánt ás-vetési munkál at ok megkezdésére. Az erőgépek, tárcsák, boronák, ekék egymás után sorakoznak fel teljesen üzemkénes állapotban a gépszínekben. Különösen jó munkát végeznek ezen a téren a pölöskei gépállomás dolgozói. Egymással páros verseny ben állanak a brigádok, úgy végzik a. gépek javítási munkálatait. A munka verseny teljes kiszélesítése a munkafegyelem azt eredményezte, hogy már tegnap büszkén jelentették a pölöskeiek: Az őszi szánt ás-veAsi csata, megvívásához valamennyi gé~ pünk üzemképes állapotban készen áll! Gépállomásaink az őszi tervüknek eddig 38 százalékát kötötték még le- Meg kel) mondanunk. hogy nem egy helyen az elbizakodottság lett úrrá: „Tejésztjük mi a tervünket, hiszen o.z előirányzott szántási és vetési terület az uj termelőcsoportok megalakulásával és a régiek kibővítésével már biztosítva van — halljuk innen is. onnan is. A számok pedig azt bizonyítják, hogy a politikai felvilágosító munkát az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok közölt a hátralévő időben komolyan fokozni kell, ha azt akarják, hogy a tarló- buktatás és cséplési munka- versenyben országos viszonylatban elért jó helyezésüket az őszi munkák során is meg'ártsák- Ne felejtsék el a gépáll«** mások dolgozói, hogy az. elbizakodottság mindig rossz tanácsadó, A szerződéskötések terén 51 százalékos teljesítésével a palim gépállomás vezet. Utolsó helyen kullog a feltűnően gvenge 21 százalékos eredménnyel az orosztonyi gépállomás. Különösen itt nincsen ok az elbizakodottságra! Csütörtök, 1950. aug. 31.
