Zala, 1950. augusztus (6. évfolyam, 176-202. szám)
1950-08-03 / 178. szám
Ezért nem hisznek a zalai délszlávok Titonak A múlt héten több határmenti községben a Tito-banda provokációi ellen tiltakozó gyűléseket rendeztek a Magyarországi Délszlávok Demokratikus Szövetsé ge Az egyik gyűlés a zalame- gyei Tófszenlmárionban zajlott le, ahol a megye délszláv községeinek dolgozó parasztjai emelték jel tiltakozó szavukat mindama aljas rágalmak és hazugságok ellen, amelyekkel a Tito-banda mindenáron be akarja mocskolni népi demokráciánkat, a leninisztálini alapoizpn nyugvó nemzetiségi politikánkat. A zalai délszláv községek dolgozói méltó választ adtak erre a provokációra, mert tudták, hogy egyrészt teljesen alaptalan, másrészt tudták mi a célja. Hogy a rágalmak alaptalanok, arra csattanós -feleletet adtak a tiltakozó gyűléseken elhangzott-felszólalások, amelyek mind azt hang oztatták, hogy a magyarországi délszláv nemzetiségűek a Magyar Népköztársaság egyenjogú polgárai. Azt is tudják, hogy kiktől indultak el a rágalmak. Erről bárki annyit tud mondani ezekben a határmenti községekben, hogy egy rövid riport nem is elegendő erre. Ezért csak a leg- szemléltefőbb eseteket Írjuk le. Vlasies Rémus elvtárs, egy semjénházai dolgozó paraszt me séli, hogy a községükben volt egy nyilas, aki a felszabadulás óta mindent és mindenkit feljegyzett, ami és aki nem tetszett neki. Vastag jegyzetfüzeteket találtak nála. Ez a nyilas volt a községben Titoék elsőszámú ügy. nöke. De amit. azután mond el, az ennél sokkal érdekesebb. — 1945—46-ban gyakran járt. át hozzánk egy jugoszláv kommunista elvtárs. Sokat beszélgettünk, vitatkoztunk vele. Tanultam is tőle sokat. Később beszélt „a Jugoszláv Kommunista Párt munkájáról is amivel nem volt megelégedve, ö mondta ezt. De én is megrémültem. mert ahogy mondta, olt egészen mást csináltak, mint amit a mi Pártunk is hirdetett- Azt hittem, hogy lassan nálunk is úgy lesz. De a Tájékoztató Iroda határozata megnyugtatott: Titoék pártja eltért a marxi-lenini útról. Ezután egyszerre elmaradt az én elvtársam is. Később tudtam meg, hogy meggyilkolták, mert kommunista és jó hazafi volt. Azt is megtudtam róla, hogy Kotorban alakított egy szövetkezetét, annak az éléről vitték el. Helyére a község leggazdagabb emberét állították... Hát ezek rágalmaznak bennünket — mondja elgondolkozva. ★ A Tiio-bandának Tótszentmár- tonban is voltak ügynökei. De ezeket már lefülelték és nem fertőzik többé a község levegőjét. Kaszás Józsefné kulákasz- szony volt a legádázabb rémhir- terjesztő. Emlékeznek még jól a község dolgozó parasztjai arra. ©mikor ezzel akarta megfélemlíteni őket: — Jönnek majd a Titóék és akkor mi leszünk az urak! Hasonlóan sötétjellemü volt a másik fő-rémhirterjesztő kuiák, Mircnics József is. O igy „hirdette“ Tito eljövetelét: — A nyilasok és a csendőrök itt állnak már a haláron Titoék- kal és várják, hogy jöhessenek. És akkor felszabadítanak minket, mert ez nem szabadság. De a becsületes dolgozó parasztok nem ilyedtek meg még ettől sem. Hiszen ők szabadok, akikek a Szovjet Hadsereg szabadított fel az elnyomók rendszeréből. Ami a Mironics-féléknek a szabadság, az a kizsákmányolás szabadsága volt. Tótszentmáríonban létesült Zala megye első nemzetiségi kulturotthona, ami legélénkebb bizonyítéka annak, hogy a {ót- szenímártoni délszláv nemzetiségű dolgozó parasztok semmiben sem különböznek — mondjuk a becsehelyi dolgozó parasztoktól. A könyvtár. ® vetitőberendezés és a kultúrotthon minden egyéb felszerelése azt bizonyltja, hogy a magyarországi délszláv nemzetiségüeknek is joguk van a művelődéshez. Ezzel a jogukkal élhetnek, de tudnak is vele élni. ' ★ Kukuruzsnyák József elvtár3, a tótszerdahelyi községi pártszervezet titkára egy levelet mutat. Valamelyik rokona kapta egyik Jugoszláviában élő hozzátartozójától. .,’Ángyikám! — áll a levélben. — Adj enni minden szegénynek, aki élelemért fordul hozzád, mert éhes. Ilyenkor gondolj ránk. mert mi éhezünk...“ A levél megdöbbentett mindenkit Tótszerdahelyen és ezért nem adnak hitelt a Titoék által ránkszórt rágalmaknak. A tótszerdahelyi dolgozó parasztoknak nem kell éhezniök. mert a szocializmus utján haladó Magyarországon élnek. A határ másik oldalán éheznek a dolgozó parasztok, mert az az ország nem az övék, mert ők egy áruló klikk zsarnoki elnyomása alatt élnek. Gyuricz György elvlárs, a tót- szentmártoni pártszervezet titkára arról beszél, hogy amikor át jártak a kettősbirtokosok, nem egyet megkérdeztek közülük, milyen a parasztság helyzete. — Megdöbbenéssel hallottuk — mondja —, hogy ott a közterhek sokkal jobban sújtják a dolgozó kis- és középparasztokat, mint a kulákokat. Egy-egy leulák például sokkal kevesebb gabonát szolgáltat be, mint bármelyik szegényparaszt, akiktől csaknem egész gabonatermésüket elszedik. Nálunk ilyesmi nincs. ★ * Vranics József elvtárs, a molnári téglagyár pártszervezetésiek titkára ezt mondj® el: — Egy Jugoszláviából átjött középparaszt keveredett valahogyan hozzánk. Kidülledt szemekkel, minden izében remegve nézte, ahogy ettünk. Elmondta, hogy fehér kenyeret, vagy szalámit hirből sem látnak, s már a bornak az izét is elfelejtik. Mi hálásak Vagyunk a Pártunk és Rákosi elvtársnak, mert azon az utón járunk, amelyet a nagy Sztálin mutatott meg és boldogan, megelégedetten élünk. Ez a néhány példa is — úgy gondoljuk — elegendő bizonyíték arra, hogy az kiabál legjobban, akinek a háza ég. Titoék házafája nincs rendben, ezért akarják megzavarni a mi békés szocialista épitömunkánkat. Meg akarják ingatni a délszláv nem- z&tiségűeknek népi demokráciánkba vetett hitét. De ez a tervük nem sikerül, mert a határmenti községek dolgozói tudják, honnan fuj a szél, s ezért kiáltják át a határon a jugoszláv dolgozóknak is; „Ne higgy jelek Tito nah!11 Uj fészekrakás a zalabéri termelőcsoportban Németh József elvtárs, a zalabéri „Vörös Csillag'4 terme- löcsoport elnöke minden csoportértekezleten elmondja, hogy amíóta a csoportban dolgoznak, nem ismernek olyant: „nincs", de még kevésbbé a gondot, mint annak idején, amikor még egyénileg dolgoztak a szűk parcellákon. „Hja, gyertek ti is be, majd akkor megtudjátok, milyen az élet idebent“ — szokott incselkedni valamikori gazdatársaival: Ferencz Józseffel, Gálos Ferenccel, azután Molnár Antallal. Hanem hát annak megvan a maga módja, mármint a csoportba való belépésnek. — Nézd, Józsi — veszi fontolóra a szavakat Ferencz József 6 holdas kisparaszt ■— tudod jól, hogy ez nem megy egyszerre. Meg kell ezt beszélni a „házi tanácsban1' is -— az asszonnyal. A termelőcsoport fölénye Ezen a véleményen vannak a többiek is és még sokan mások a faluban. Csak azt szeretnék már tudni, hogy mennyi is lesz majd az elszámoláskor a munkaegység, ,,Ugy halljuk koma — szólt, az egyik nap Németh elvtársnak Gálos gazda — fejenként megkapjátok a 9—10 ezer forintot". — De meg ám — erősködík az elnök — ha nem többet! A Párt vezetőszerepének lebecsülése, hiányos politikai munka — ez a hibák Sőforrása az egerszegi III. téglagyárban Pártunk Központi Vezetőségének határozata, Révai és Gerő elvtársak nagyjelentőségű beszéde óta eltelt néhány hét alatt bizonyos mértékig megjavult a zalaegerszegi Egyesitett Téglagyárak NV III. üzemi pártszervezetének munkája. Az alig 2 hónapos fiatal pártszervezet sikerrel küzdötte le a kezdeti akadályokat és a KV határozatának szellemében fogott hozzá a hiányosságok felszámolásához. így sikerült elérni, hogy a tervév második felére a nyersárugyártási egységet lényegesen felemelték: a tégláét félmillióval, a cserépét pedig 35 ezerrel. Ugyancsak a jó munka bizonyítéka az is, hogy a kemen- cekihordók felfokozták heti teljesítményükéi 122 ezerre s már két hónap óta úgyszólván teljesen seleümevJesen dólaoznak Komoly lendületet adott a termelő munkának a darabbér bevezetése, de már a politikai felvilágosításnak ebben * szakaszában jelentkeztek azok a korábbra visszanyúló bajok, amelyekkel szemben elvtársaink hosszú ideig elnézőek voltak, megelégedtek annyival, hogy csak tudomásul vették. „Vannak nálunk is hibák“ — állapították meg és ezzel napirendre is tértek felettük. Nem folyik népnevelőmunka A minisztertanácsnak az alap- béremelésről és a normarendezésről, Pártunk Politikai Bizottságának a szakszervezeti munka megjavításáról hozott határozata azonban fokozottan megköveteli, hogy a pártszervezet most már a legkíméletlenebb harcot folytassa a termelő munkát még mindig akadályozó fogyatékosságok leküzdésére. „Mintha csak ránk szabták volna ezeket a haíároza.- foka/“ - ez a vélemény alakul4 ki az üzem dolgozóiban, jóllehet a hiányos politikai felvilágosító munka következtében még nem tudják felmérni, milyen hatalmas jelentőségű Pártunknak ez az egész dolgozó népünk jövője szempontjából történelmi jelentőségű lépése. Mi annak az oka, hocy a pártonkivü- liek körében — a kampányokat leszámítva — »lig folyik népnevelő munka? Feltehetnénk más oldalról is a kérdést: miért az ellenség „magyarázza“ a minisztertanács határozatát és miért nem ® párt- ás szakszervezet aktívái? Miért nem kapcsolják be többi tömegszerveket is ebbe a közös politikai felvilágosító munkába? Ki „rissi « prímet?“ A mulasztás legfőbb oka abban rejlik, hogy itt a Párt vezető sge repe elsikkadt s ehelyett a szak- szervezet vette át az „iránviió“ szerepét És ez nemcsak ® termelés szervezésében nyilvánul meg, hanem magában a pártszervezetben is. A vállalatvezető és az ÜB egy-két tagja alkotja valójában azt a kis harci vezérkart, amely viszont nem képes úgy megküzdeni az akadályokkal, hogy nélkülözni tudja a Párt állandó támogatását. És ez természetes is. Ahol az elbizakodottság elaltatja a vezető funkcionáriusokban ennek a felelősségét és a forradalmi éberséget ott vészéiben van a határozatok végrehajtása. Maga Jurátovics elvtárs, a telepvezető jelenti ki- „Az ÜB „viszi a prímet“ a párt- szervezettben is“. A szakszervezetben egyre inkább megmutatkozó szindikalisía törekvések viszont egyebekből is kitűnnek. A korábbi ÜB-ben Jurátovics elvtárs mellett helyet foglaltak Mészáros és Sugár elvtársak is, s még most is gyakran az ÜB-t helyezik előtérbe. A funkcionáriusok magatartása Ezt a hibát még inkább súlyosbítja a funkcionáriusok egymással szembeni, „jóbarátsága“ felépülő engedékenysége, liberalizCsiitörtök, 1950. aug- 3. I musa. Szujker László elvtársat, a párttitkárt például — „min denféle rezsi-munkára osztottam be“ — mondja Jurátkovics elv- társ — „mert neki gyakran be kell mennie a Pártba és ide- oda.,“ Mészáros elvtárs az ÜB- titkár kétségtelenül egyike a legjobb „cserepeseknek“. Átlagosan 130—140 százalékot teljesít. Ha azonban nincs cseréplehuzás akkor is olyan munkát választ ki, amely „kereseti igényeinek“ éppen megfelel. Világos, hogy a pártonkivüli dolgozók legelsősorban is a kommunistáktól várnak példamutatást. De viszont az Is világos, hogy az ilyen és hasonló „megegyezés“ visszahatást kelt a pártcnkivüliek körében, egyúttal támadási felületet ad az üzemben megbúvó ellenségnek Nemcsak arról beszélnek a jobboldali szoedem ügynökei, hogy „megint megszorítják a melósokat a normával“, hanem mind gyakrabban esik szó a funkcionáriusok magatartásáról. Verseny — elméletben Ilyen körülmények között nem is végezhet a pártszervezet egész munkát. A párttagsággal nem érttették mep jelentőségéhez mérten sem a KV, sem a minisztertanács, sem. pedig a PB. határozatát. Nem vonták be kellően a pártonkivülieket —, de a párttagokat sem — a politikai felvilágosító munka végzésébe, de ugyanígy a verseny szervezése tér évi is még komoly hiányosságok vannak. „Pedig mi kidolgoztuk a verseny elméletét, az alapját“ — igy vélekedik Jurátovics elvtárs. majd nyomban hozzáteszi: „elvégre ezért az üzemért év. vagyok a felelős Ez az üzem példája annak, hogyan nem szabad alkalmazni Pártunk politikája!. Ahol a funkcionáriusok alábecsülik ? politikai munkát s ahol nem gondoskodnak a Párt vezető szerepének kidomboritásárói és érvényesítéséről .......Oft az ut lefelé ve zet“ Most osztottunk szét a csoporttagok között 6 ezer forint előleget. De ez csak előleg! — nyomta meg a szót csak úgy oldalra sandítva. Hát aztán a kertészetünk, az kutya? Tudjá- tek-e, hogy az egész évi üzemtervben 60 ezer forintot állítottunk be, aztán most meg már a 44 ezer forintnál tartunk, pedig még a fele értékesíthető véteni ény a kertben van. — Hinnye, az áldóját — ütött nagyot az asztalra Molnár gazda — ti akkor jövőre milliomosok lesztek! Meggyősi a dolgosó parusstokat Ezen azután sokáig elgondolkodnak. Pál Mártonné az ura helyett jött el a csoportértekezlet után érdeklődni: hogy is megy a munka, milyen a termés a csoportban. Ami azt illeti, nincs miatta szégyenkezni való. A búza holdanként 13, a rozs pedig 14 mázsát adott. A csoportonkívüliek el-elnézík a portán emelkedő hatalmas kazlakat s hát úgy találják, hogy azok szalmája mégis kevesebb, mint az övék. „Úgy értjük ezt, hogy minekünk a 8—9 mázsás termésátlagunk mellett mégis csak több lett a szalmánk“ — kerekíti ki Ferenc gazda. — Nono — áll elő megint Németh elvtárs — ebben igazatok van, de miért ne lenne több a ti magotok is, ha okosan számolnátok? Megvan ennek az oka-módja; csak gondolkozzatok egy kicsit. Nekünk 22 hold búzánk meg 11 hold rozsunk volt például a szerződéses. Kaptunk jó vetőmagot, műtrágyát. Most lesz is belőle jövedelem' Ilyen alapon érdemes termelni, nem ám úgy mint ti... kapor- gálni 4—5 hold földön. Mit tegyek ide, mit oda, a végén marad is, meg nem is, Fuccs az egésznek, nem nyúlik tovább a takaró. As ősszel belépünk ! — De a tietek nyúlik! — tó- dííja Pálné. Látom, egész tálkátok van már, aztán ott vannak azok a szép borjak, tele a magtártok! — Ez mind igaz is — ismeri el Ferencz gazda — bár igaz, hogy Kovács József, a 40 holdas kulákplébános szeretne egyszerre „csodát'1 tenni: — ki- üresítení a raktárakat, azután azt mondani: lássátok, ezeknek nem termett semmijük, minek mennétek be? De így a vak is látja, hogy milyen szép a ter- méstek. A falu dolgozói azonban mást is látnak. Jövő fejlődésük útját: a termelőcsoportot. A Ferencz Józsefek, a Pál János- nék, a Gálcsi Ferencek egyre sokasodnak a faluban. Ahogy erősödik a csoport, úgy szenvedi el újabb vereségeit az ellenség. És ez a fordulat már itt Zalabéren sincs messze: az őszszel új fészkeket raknak a csoportban! ... ( S—ő.) Megkezdték a Fémárugyár uj helyiségeinek rendbehozását Befejeződött a kanizsai Fém- árugyár elhelyezésének az ügye. Az üzem részére már megtörtént Városi Strandfürdő melletti épület kiutalása. A szükséges belső átalakítási munkálatokat hétfőn már elkezdték a Magasépítési NV dolgozói. A helyiségek helyrehozása után nyomban megindul az átköltözés, valamint a minisz- éríumon keresztül kapott gépek beszerelése is. A prés és marógépekhez a szükséges sablonokat a Fémárugyár dolgozói háküag készítik § ezzel is jelentős megtakarítást érnek el.