Zala, 1950. július (6. évfolyam, 153-162. szám)

1950-07-11 / 158. szám

Á sárhldai békebizottság megérteti a dolgozókkal: HARC A KENYÉRÉRT — HARC A BÉKÉÉRT Vasárnap van. Ennek ellenére szorgos munka folyik Sárhidán. Az utolsó kereszt gabonákat hordják a szérűbe. Néhány fér­fi, asszony a községháza felé siet, A község békebizottságá­nak tagjai. Értekezletre jönnek össze, hogy megtárgyalják to­vábbi feladataikat. — Mert feladat az van bőven — magyaráz már útközben Szarka Jánosné, a békebízott- ság titkára. Az aratással július 3-ra végeztünk, a behordással is készen vagyunk, folyik a cséplés. Doszpot Pál, Árvái La­jos és még egy nchányan már begyűjtési kötelezettségüknek is eleget tettek. A mostani érte­kezleten még megbeszéljük to­vábbi feladatainkat a cséplés- sel és a koreai eseményekkel kapcsolatban. Kölcsönös segítség a behordásban Sárhidán valóban jól dolgo­zik a békebizottság. Ez megmu­tatkozott a behordásnál is. Megszervezték a község dolgo­zó parasztsága között, hogy köl­csönösen segítsenek egymásnak fogataikkal. Néhány nap alatt végeztek is vele. A mostani ér­tekezleten sem kell várni egyet­len tagra sem. Néhány perc alatt összejönnek mind a tizen. — Legközelebbi feladatunk — hangsúlyozza Szarka elvtársnő — a cséplőgéptől a földműves- szövetkezetbe — jelszó megva­lósítása. Ebben a párttagokkal együtt nekünk, békebizottsági tagoknak kell elől járni. Elfo­gadtuk a tótkomlósiak verseny- kihívását, hát szégyenbe ne ma­radjunk. Ezenkívül a becsület is azt kívánja, hogy minden erővel harcoljunk a kenyérért. Jó munkával adunk súlyt tiltakozó szavunknak — Most aztán különösen ki kell tenni magunkért — szól bele Balog József középparaszt —. Koreában a szabadságukért küzdenek az elnyomottak. Amíg a Szovjetunió fel nem szabadí­tott bennünket, én is elnyomott voltam. Át tudom érezni a ko­reai parasztok sorsát. Éppen azért kötelességünk pontosan betartani a minisztertanács ha­tározatát, mert ezzel nemcsak a mi népgazdaságunkat erősít­jük, hanem az egész béketábort és így még nagyobb súlya lesz tiltakozó szavunknak az ameri­kai rabló orvtámadás ellen. — így helyes — bólogat rá Nagy Pongrác —, ők fegyverrel harcolnak a szabadságukért, mi pedig a munka frontján elért győzelmeinkkel támogassuk őket. Távirat Rákosi eívtársnak Mintha egyszerre születne meg fejükben a gondolat, úgy kiáltanak most fel: — Küld­jünk erről táviratot Rákosi elv- társnak! Előkerül a zsebekből a papír, ceruza és már fogalmazzák is a szövegét: „Kedves Rákosi elvtársi Mi is felháborodással, mélységes megvetéssel vettük tudomásul az angol-amerikai imperialis­ták rablótámadását. Követel­Elmélet! színvonalunk emelését segíti elő az Anyag és adatszolgáltatás rendszeres olvasása. jük, hogy takarodjanak ki Körmei területéről. Sárhida község dolgozó parasztsága nevében a békebizottság ígé­retet tesz, hogy a Párttal még szorosabbra fűzi a kapcsolatát és a cséplési, gabonabegyüj- tési versenyben becsülettel megállja a helyét abban a munkában, amelyik teljes egészében a béke szent ügyét szolgálja'. Augusztus 1-re végzünk a csépléssel! A batyki DISz fiatalok versenyben A DISz batyki szervezeté­nek^ fiataljai a napokban ala­kító'Iák meg cséplőbrigádju­kat és rögtön versenyre hívták a megye összes cséplőbrigád- ját. A batyki fiatalok többek között vállalják, hogy 20 ló­erős erőgéphajtásu 1200-as cséplőgépükkel naponta 180 mázsát csépelnek el, de ha a huzatási időt — és ezt a gya­korlat mutatja meg — csök­kenteni tudják, akkor meglesz a napi 200 mázsás eredmény. A szemveszteséget 0-5 száza­lék alá csökkentik. Jó népne­velő munkát fejtenek ki a dol­gozó parasztok között, hogy a gabonát közvetlenül a cséplő­géptől vigyék a raktárba, hogy ezzel is meggyorsítsák a terménybegyüjtést. Ügyelnek a cséplésnél a gabona tiszta­ságára. Elhatározták, hogy a cséplést augusz[us 1-re telje­sen befejezik. „Mi, dolgozó par ászt fiatalok igy segítünk ötéves tervünk sikeres magvalósításában és igy váltjuk valóra a Párt ifjú­ságának célkitűzéseit. így fe­jezzük ki hálánkat Pártunk­nak. a dolgozó nép bölcs veze­tőjének, tanítónknak, Rákosi elvtársnak“ — zárják le ver­senykihívásukat. Gutorföldén jó! szervezték meg a tüzérséget Tüzoltóíecskendőt kérnek a község dolgozói Gutorfölde községben a párt- szervezet a népi bizottsággal együtt működve jól szervezte meg a tüzőrséget. Azt tartot­ták szemük előtt, hogy az el­lenség mindenütt jelen van, s komoly károkat okozhatna ter­mésünkben, ha nem vigyáz­nánk éberen a dolgozó nép ke­nyerére. Éppen ezért fektettek nagy súlyt az őrség azonnali felállítására, még az aratás megindulása idején- Azóta is úgy oldják meg az állandó őr­ség kérdését, hogy nappalra beosztják az úttörőket, akik a templom tornyából messze be­látják az egész határt. Ezt ab­ból a célból határozták el igy, hogy a felnőtt dolgozókat ne vonják el a munkából. Éjjelre ■viszont kettőzött őrségről gon­doskodnak- Két tűzoltót osz­tottak be az éjjeliőrök mellé s ugyanakkor gondoskodtak arról is, hogy megfelelő meny­nyiségü viz álljon rendelke­zésre tűz esetén­Mennyivel nagyobb lenne azonban a biztonság, ha a köz­ség tűzoltó fecskendője hasz­nálható állapotban lenne! Már harmadik éve, hogy a községi költségvetésben is fel­tüntették, mint szükséges be­ruházást, de minden esetben kiceruzázták az akkori alispá- ni hivatalban. Pedig a fecs­kendő — amit a község dolgo­zói olyan régóta kérnek már — nem luxus-célokat, hanem a nép vagyonának védelmét szolgálná. Ebben az évben még meg­kezdenek ezzel az akadállyal is a község kis- és középpa- rasztjai, de feltétlenül meg kell találni annak a módját, ho^' a meglévővel helyesen gazdálkodjunk, vagy a lehető­ségekhez mérten biztosítsuk a község tűzvédelmét. Nagyobb lendületet as üsemi DISx-sservezetek munkaversenyébe ! Megyénk ifjúsága az egysé­gesítő kongresszusra lendüle­tes munkával készült. Az üzemek fiataljai egymásután teljesítették kongrn s,usi fel­ajánlásaikat. Ez a munkalen­dület azonban a DxSz meg­alakulása után mm hogy fo­kozódott volna, hanem alább­hagyott és egyes üzemelőiéi visszaesés mutatkozik- Ezek közé tartoznak a zalaegersze­gi üzemek és a nagykanizsai téglagyár. Ezeken a helyeken DTS.- szervezeteink vezetősége nem fektetett kellő súlyt a mun­kaverseny kiszéle ütésére. Úgy gondolták, hogy az eddig elért eredmények igazolj ík azt. hogy ifjúsági szervezetük k - érdemli azt a nagy megtiszt-ú- tetést, hogy Párt ifjúsági le­hessen. Ebből a megelégedett­ségből1 indult ki minden hiá­nyosság, ami a DlSz-szerveze- tek munkájában megmutatko­zik. A kongresszus óta 160 fiatal tett újabb felajánlást. Ezek a termelés emelése, a selejt csökkentése és a minőség meg­javítására irányulnak. Ei a szám egyáltalában nem kielé­gítő a DISz hatalmas tömog- szervezetéhez arányitva. Hogy az ifjúság a termelés roham­csapatává váljék, nem elegen­dő egy-egv egyéni magas tel­jesítmény- Okvetlenül szüksé­ges, hogy a DISz-szervezetek ifjúsága tömegesen kapcsolód­jék bele a verseny mozgalom^ ba.Ugy, ahogy a nagykaui- zsai vasutas DISz szervezet fiataljai tették. Itt az ifjúság 100 százalékban tett felaján­lási A munkaiéijesitmény 5 százalékos fokozására, a selejt 5 százalékos csökkentésére- Hasonló értékes felajánlást tett a nagykanizsai gépjavitó műhely 53 DISz fiatalja is. Ezeknek a szervezeteknek vezetősége jó munkát végzett. Nem nyugodott bele a koiv gresszusig elért eredmények­be. Tisztán látta maga előtt azt a feladatot, hogy az ifjú­ság csak úgy képes végrehaj­tani a ráháruló feladatot, ha a termelés állandó fokozásá­val segíti győzelemre ötéves tervünket­Államvédelmi határőreink a cséplés sikeréért A jugoszláv határ mentén élő dolgozó parasztokat egy egész világ választja el attól az or­szágtól, ahol Tito és pribékjei garázdálkodnak s vérbe fojtják az elnyomott dolgozók minden megmozdulását. Ezí akarták nálunk is Rajk és kémbandájá­nak aljas összeesküvői — mon­dogatják egymásnak Murake- reszturon az emberek, A Murán túl valóban a sötétség rémural­ma nehezedik rá a dolgozó népre, terror, nyomor, éhség és nélkülözés kiséri Tito és ban­dájának népelnyomó, fasiszta uralmát. Amig odaát egyre inkább el­viselhetetlenebbé válik az élet, nálunk annál derűsebb, boldo­gabb lesz. Most arattuk le öt­éves tervünk első termését, gazdag a termés, nincs mit tar­tanunk a jövőtől. A Murán túl? A munkában verítékező parasz­tok terményét összerekvirálják Jól bevált a darabbér Még mindig magas a selejt Épül a harmadik huta a kanizsai üveggyárban A tiz napos rekkenő kánikulai hő ség után üdifőleg hat a valameny- nyire is enyhébb időjárás. Különö­sen a nagykanizsai üveggyár dol­gozói örültek ennek, ami nem is csoda, mert a kánikulában sokszor 60—70 fokos hőségben kellett a huta mellett dolgozniok. Különösen Lukács Gábor örül az enyhébb időnek. Könnyebben megy a munka, — többet tud termelni és ez anyagilag és* jól érezteti^ ha­tását számára, mióta bevezették a darabbérezést. — Amig a darabbérezést nem vezették be nálunk, — m0IjjÍa Lukács Gáspár bankafuvó —, addig 123 forint körű] kerestem, most pedig 162 forintnál kevesebb még egyszer sem volt a bérzacskómban. Nemcsak Lukács Gábor, hanem a többiek számára is több kereseti lehetőséget nyujt._ a darabbérezes, A vállalatvezetőség kimutatása szerint az üzem dolgozóinak átlag- keresete a darabbérezés bevezetese óta 11.27 százalékkal emelkedett. A dogozók életszínvonala ter­mészetesen csakis a termeléssel együtt, ásnál; következtében emel­kedik A most kiértékelt jumy$i termelési eredmény ISO szárak-kQs volt. A termeléssel azonban^ nem állt arányban a termelékenység nö­vekedése és ennek az oka a 40—45 százalék között mozgó selejt. — Az emelkedő selejtünhnek kettős oka van — világítja meg a kérdés hátterét Csábi elvtárs vál­lalatvezető —, mintegy 25 százalék selejt abból adódik, hogy olyan ma­gas hőfokot kívánó üvegárut gyár. tunk, amit a mostani berendezésünk nem bir el. A fentmaradó húsz szá­zalékos selejt meg a különféle munkafrázisokból tevődik össze és ennek a legfőbb oka. hogy kevés megfelelő szerszámmal rendelke­zünk. A szerszámhiány a vállalat szűk keresztmetszete. Az üvegipari köz­pont május 1-i felajánlásában vál­lalta a nagykanizsai üveggyár szer­számkészletének kielégítését. A felajánlás csak Ígéret maradt. — Saját makunknak kell besze­rezni a szerszámokat — mondják az üveggyárban —, pedig már ha­laszthatatlanul szükség van a kü­lönféle befogókra, beégetökre és vizipipákra- Eddig csak annyiban iutottak előre a szerszámkérdés megoldásában, hogy a Gépjavító NV-nyl rendűitek néhány Nehezen megy előre a* yj szer­számok beszerzés«, pedi? most már egyre égetőbb a kérdés. Ugyanis az üzem ismét bővül. A nagykanizsai Magasépítési NV dől. gozói uj szárnyépületet csatolnak az üveggyárhoz. — Itt helyezik el — mondja Csá­bi elvtárs — a harmadik hutát, melynek üzembeállításával az üzem kapacitása lényegesen növe­kedik. Ezenkívül az uj épü’etrész- ben kap végleges elhelyezést a rak­tár. A mérges anyagok számára pedig külön higiénikus keverőhelyi­séget állítanak fel. Az üxembövitést örömmel fogadják az üzem dol­gozói is- így Szabó Jánosné pat­tintó is. — Nagyobb lesz az üzem, töb­bet tudunk termelni — jegyzi meg Szabóné —, Nagyobb termeléssel meg hamarabb tudjuk felépíteni a szocializmust. Bár mostanában, amint állandóan olvasom az újsá­gokban, a háborús uszítok egyre élesebben törekszenek a háborúra és a népi demokratikus országok­ban meg akarják zavarni a békét, jólétet és virágzó életei hozó szo­cializmus építését. Példa erre az amerikai imperialisták gálád tárna, dása a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság ellen. Mi béke? mun­kával válaszolunk erre az alj$s merényletre és bízzunk abban, hogy a hős koreai nép is leszámol mielőbb gaz támadóival. annyit annyit Tito janicsárjai, csak hagynak meg — vagy se —, hogy éppen éhen ne hal­janak. A murakercszturi dolgozó parasztok ezt mind jól tudják. Azért is siettek az aratással s ezért sietnek most a behordás­sal. Minél előbb elcsépelni, ez most a fődolog. Miközben a ha­tárban békésen folyik <t munka, az államvédelmi határőrök ébe­ren őrködnek a község nyu­galma felett. Acélos tekintetük messze lát, sakkban tartja az ellenséget. De nemcsak az őr­helyen állják meg keményen a helyüket; a munkában sem ma­radnak le. A múlt hét elején özvegy Kovács Károlyné gabo­náját vágták le — akinek a fia a néphadseregben teljesít szol­gálatot — és egymaga képtelen volt a munka elvégzésére. Az­után sorrakerültek Pávlicék és Tischlérék. Csak úgy égett a kezük alatt a munka! A falu kis- és középparasztjai meg­elégedéssel tapasztalták, hogy a nép fiai, akiket a dolgozó nép állított a legfontosabb őrhe­lyekre, együtt küzdenek velük a gyors betakarítás érdekében. Most elhatározták, hogy a be- hordás és cséplés nagy munká­jából is Ugyanúgy kiveszik a részüket és — ahol szükség lesz rájuk — ott segítenek. Ezzel is ki akarják érdemelni azt a bizalmat, amelyet a szo­cializmust, a szebb, boldogabb jövőt építő dolgozó magyar nép, a földektől, a gyárakba, a mű­helyekből kikerült és a munkás- osztályhoz hű fiaiba helyezett. Ahol jól dolgozik a népi bizottság Szentpéterföldén Bem György cséplőgéptulajdonos többszöri felhívás ellenére sem javította ki cséplőgépén a rostát, ami viszont akadályozta volna a cséplés gyors beindítását. A népi bizottság azonban nyomban megtette az intézkedéseket és a kulákot rászorította a szüksé­ges javítások azonnali elvégzé­sére. Szentpéterfölde dolgozó kis- és középnarasztjai megelé­gedéssel vették tudomásul a néni bizottság gyors és eredmé^ nyes közbelépését. Kedd, 1950, juiius II.

Next

/
Thumbnails
Contents