Zala, 1950. március (6. évfolyam, 51-76. szám)

1950-03-19 / 66. szám

Sgy kezeljük helyesen az í sl állóit ágyát Ä tavaszi munkálatok bein­dulásakor, meg azóta is gyak­ran látjuk, hogy a kisüzemi parcellákon nemhogy napok, de hét számra kupacokban áll az istálló trágya. Persze egy holdra legalább husz-huszonöt szekér az a mennyiség, ami elegendő- Fogatokkal való ki­hordása nem könnyű feladat. Könnyű a TSzCs-nek! — mon­dogatják az egyénileg gazdál­kodó kisparasztok. Ott a gép­állomások vontatói, jó pár fo­gat áll rendelkezésükre. Ez igaz is. De ugyan úgy az övék is a gépállomások vontatói. Még a jobbik eset, ahol a trá­gya kupacokban áll. így is sok a káros veszteség. Eső esik? Azon a kis területen a kupac -latt buja foltok keletkeznek, egyenetlen lesz a vetés. A kemendollári, a söjtöri határ­ban a szekérről rögtön szét is terítették az istállótrágyát. A tavaszi szél napokon át a tar­talmát kiszárította... Mi hát a teendő? A leggyor­sabban szántsuk le! Rakjuk a földünk egyik szélére szarvas­kazalba, csak onnan hordjuk szét, vagy pedig egy fogást trágyázzunk le egyszerre. így csökkenthetjük a kisüzemi parcellákon a trágya káros vesztességét. ♦ ÉPÍTSÜK A PÁRTOT* Ä bírálat és önbirálat fejlesztésével növeljük Pártunk tömegkapcsolatát „Az összes forradalmi pártok, amelyek eddig elpusztultak, azért pusztultak el, mert elbizták ma­gukat és nem tudták megérteni azt, hogy miben van erejük és féltek attól, hogy saját gyön­géikről beszéljenek. De mi nem pusztulunk el, mert nem félünk attól, hogy a gyengéinkről be­széljünk és megtanuljuk, hogyan kell a gyengeségeket elhárítani.“ (Lenin) A Központi Vezetőség ülése és Rákosi elvtárs beszéde óta eltelt több mint egy hónapja egyre több szó esik a kritikáról és önkritiká­ról s mind a párttagságban, mind pedig a dolgozó széles tömegek­ben megelégedést kelt Pártunk ha­talmas mértékben való eró'södése, a bírálat és önbirálat gyakorlása, a’ hibák nyilt feltárása. Nem kétsé­ges, hogy az utóbbi hetek alatt sokkal közelebb kerültünk a tömegek­hez, jóllehet megyénkben is akadnak olyan jelenségek, amelyek arra vaíanak, hogy nemcsak az egyszerű pártta­gok, hanem vezető funkcioná­riusaink egy része sem ér­tette meg teljes egészében Pártunk elgondolását és célját. Gyakran beleesnek abba a hibába, hogy kampánynak tekintik a birá­A surdi pártszervezet a .fit segítségével kijavíthatja hibáit Az egyik legfiatalabb zalai községben, Surdon jártunk minap. A községet a megyeha­tárok rendezése során csatol­ták Zalához. Azelőtt Somogy megye legszélén volt, meglehe­tősen távol a járási székhely­től, Csurgótól. Ez a távolság az, amiben a tapasztalt hibák és hiányosságok eredendő okát látjuk. A népnevel^mnnka hiánya Pártunk surdi szervezete nem tartozik a legerősebb pártszervezetek közé. Ennek jelei megmutatkoznak a köz­ség életében is. Grujber Károly elvtárs, párttitikár szavai hű kópét ad­ták annak, hogyan működik a pártszervezet, s munkájá­ban hol mutatkoznak meg a hiányosságok- A népnevelők, bizalmiak nem magyarázzák meg a taggyűlés jelentőségét, — de, ha valaki távo l marad, fegyelmi elé állítják. Ezen a bürokratikus módszeren feltét­lenül változtatni kell'. Bizonyosfoku megalkuvás is uralkodik a surdi pártszerve­zetben. Surdon a dolgozó pa­rasztság körében zavaros fo­galmak uralkodnak a. termelő- csoportokkal kapcsolatban- Kern látják tisztán, mit jelent j valamennyiük számára a ter- melőcsoport, a nagyüzemi gaz­dálkodás, mert nem magya­rázta ezt meg nekik senki. A reakció ezt természetesen ki­használta és vadnál vadabb mesékkel akarja még jobban elidegeníteni a dolgozó parasz­tokat a szocialista mezőgazda­ságtól. A népnevelők ebbe egy­szerűen belenyugodnak, s azzal a kijelentéssel, bőgj1" „nem. ér­tik meg még ebben a község­ben a fejlődést”. Moh ős ifjak ellenséges befolyás alatt A. népnevelőm un ká v a 1 kap­csolatban egy másik esetről is kell beszélnünk. Surdon nem ismerik április 4. jelentőségét. A dolgozó parasztok nem lát­ják még tisztán, mit is köszön­hetnek tulajdonképpen annak, hogy a Szovjet Hadsereg hős katonái Öt. esztendővel ezelőtt felszabadították hazánkat a fasiszta elnyomás alól. A surdi erdőgondnokságnál a dolgozók már megtették felajánlásukat 1 a felszabadulás ünnepére. A dolgozó parasztok között pe­dig ilyen mozgalomnak még a nyoma sem található. Mi van a surdi ifjúsággal! Surdon van is. meg nincs is EPOSz-szervezet. A fiatalok nem mernek belépni, vagy el­járni oda, mert a község papja — egy evangélikus pap — lebeszéli őket erről. A párt- szervezet mindezideig nem tett komolyabb kísérletet arra, begy a jobb sorsra érdemes surdi ifjakat, és lányokat ki­vonja a papi reakció befo­lyása alól. Gyenge az MNDSz és a DéFOSz is. Mindkét szervezet élén egy asszony áll: özv- Imre Józsefné elvtársnő. Ki; vüle több nő nincs is a surdi pártszervezetben. A Tüísgykaíifzsai «115 f©ültos feladata Előbb már jeleztük, hogy a hibák és hiányosságok ere­dendő oka a régi járási szék­helytől, Csurgótól' való távol­ságban rejlik. A csurgói JB havonta egyszer, kétszer ke­reste fel a községet, s az ilyen futó látogatások alkalmával sem nyújtottak megfelelő se­gítséget. Ebben közrejátszott az is, hogy a csurgói JB-nek — nem tudni, mi okból — csak kevés tagja van. A tá­mogatás hiánya megmutatko­zik a surdi pártszervezet ed­digi munkáján, s ezen most a nagykanizsai JB-nak kell változtatni. Elméleti és gya- korlati tanácsokkal kell ses*- teni a pártszervezetet, hogy elfoglalhassa Surdon azt a he­lvet, ami megilleti, s a szo­cialista fejlődés motorja le­gyen ebben az elhanyagolt községben. latot és önbirálatot mondván, hogy a termelési kampánynak vége, most jön egy másik. Nem is kell mondanunk, hogy ezeknek az elv­társaknak nincs igazuk, „akik azt hiszik, hogy az ön­birálat futólagos jelenség, di­vat, aminek rövidesen el kell múlnia, mint ahogy rendszerint minden divat idejét múlja. Az önkritika valójában elmarad­hatatlan és állandóan használt fegyver a bolsevizmus arzenál­jában elválaszthatatlanul kap­csolódik egybe a bolsevizmus lényegével, forradalmi szelle­mével“ — mint ahogy Sztálin elvtárs is megállapította. Itt azonban párttagságunknak csak elenyésző kis hányadáról van szó, mig pártvezetőségi tagjaink túlnyomó része csakúgy, mint párttagságunk zöme lelkes, becsü­letes és áldozatkész elvtárs. Az «llenség most igyekszik ki­használni minden lehetőséget, hogy a választások során ismét megkísérelje saját embereit előtérbe helyezni s ebben az irányban máris megkezdte tá­madását. Nekünk most az a feladatunk, hogy széles tömegagitációval ellen­súlyozzuk ezeket a „kommunista bajokat túlzó’1 ellenagitációs meg­nyilvánulásokat, bármilyen formá­ban jelenjenek is meg azok. A tag­gyűlések tapasztalatai az mutatták, hogy a klérus és a kulákság befo­lyása révén görcsösen magához igyekszik láncolni az ifjúságot és a nőket és ebben az irányban máris arra mutatnak a jelek, hogy a választásokat megelőzően igye­keznek soraikból saját szószólóikat beállítani, akik az általuk mondott és kiszemelt egyént hivatottak „népszerűsíteni“, mint olyanokat, akik ,számításba jöhetnének'1 majd a vezetőség választásánál. Türjén és Zalakoppányban a kulákok azt hiresztelik: „lám, milyen rossz em­berekre bízták a kommunisták a vezetést“ — és e jelszó alatt be. nróbálják csempészni saját ügynö­keiket a párttagság bizalmába. Vagy a gutorföldei állatorvos az „építő és romboló kúrák’* elméle!- tével illetve megkülönböztetésével meg akarta téveszteni a párttagsá­got. mondván, hogy a gutorföldei kulákok az előbbiek „típusához“ tartoznak. Gyulakeszin is egyre sűrűbben hangzik a kulákság hang­ja: „Most vigyázzunk mert a mi időnk elérkezett s a mi emberein­ket keli betennünk.‘‘ Sőt, az ellen­ség továbbment. Lesencetomajon, Türjén és Bezeréden például a tettlegességtől sem rettent pissza, mig Szentkirályon megelégedett azzal, hogv az öregeket szembe­állította a fiatalokkal és sokáig a szakadék elmélyítésén fáradozott természetesen nem sok eredmény­nyel. A felhozott jellemző példák arra figyelmeztetnek bennünket, hog'y minden olyan akciót, amely „az egész vezetőség rossz’*, „le kell váltani mindannyit’* jelszavak alatt támad becsületes, a Pár­tért minden áldozatra kész elv­társaink ellen csirájában kell elfojtsuk. Természetesen nem arról van szó, hogy mostmár meg kell választania a párttagságnak a meg nem fele­lőket is, ellenkezőleg: a kritika fegyverével hassanak oda. hogy a pártfunkcióra méltatlanokat u i, friss erőkkel helyettesítse. Tárják fel nyíltan a hibákat, gyakorolja­nak pártszerü bírálatot a vezető­ség munkája felett, azonban ez a kritika ne legyen sekélyes, demagóg és nagy általánossá­gokban mozgó üres fecsegés. Rákosi elvtárs is arra figyelmez tét bennünket, hogy a kritika néni kampány, hanem azt az önkritiká­val együtt mindenkor alkalmazni kell, de ne könnyitsük meg vele az ellenség munkáját, hanem erősítsük a Pártot, fokozzuk a Pártunk befo­lyását és vonzóerejét a dolgozó tömegek felé. Kíméletlenül küzdjünk a kritika minden elfojtási megnyilvánulása ellen mint ahogy az a lovászi MAORT-nál a korábbi taggyűlése­ken érezhető volt csakúgy, mint a nagykanizsai MAORT-nál. Azóta mindkét üzemben komoly változás jelei mutatkoznak, azonban nem szabad megelégednünk a kritika és önkritika fellendülé­sének nagy eredményével, ha­nem oda kell hatnunk, hogy vérünkké, húsúnkká váljék, érezzük a pártdemokrácia, a bí­rálat és önbirálat elmélyítésé­nek reánk háruló kötelezettsé­gét. Ügyeljünk arra, hogy az ellenség­gel való leszámolás közepette sem feledjük el menet közben kijaví­tani hibáinkat, mert csak igv szü­lethet jó eredmény. Serfőző Tárcsázná kell, nem újra szántani Nem egyedül álló jelenség Zalában — sajnos — amiről a napokban Gulorfölde hatá­rában győződtünk meg. A köz­ség dolgozó parasztjai az ősz folyamán eleget tettek mély­szántást kötelezettségüknek. A téli fagy nagyjából szétporlasz- totta a rögöket, a bőséges csa­padék pedig beszivárgott a ta­lajba. Most csak tárcsázni kell. Mit csinálnak ezzel szemben a gutorföldei parasztok? Hely­telenül mégegyszer neki áll­nak. Ismét felszántják a vetés alá már egyszer megművelt földjüket. Amikor rávilágítot­tunk, hogy ez mennyire hely­telen, néhányan azt felelték: Nagyapámnak is jó volt, hát nekünk is jó lesz! Mások meg­értették, hogy igaerejüket je­leslegesen pazarolják, azután kiszárad a talaj, nem kerülhet kellő nedvességű földbe a vető- mag, tehát káros ez a munka- módszer. Nyomban abba is hagyták. ,,Tárcsázunk“ — ez le^t a jelszó. Sokan vannak még a me­gyében az egyénileg gazdál­kodó kis- és középparasztok akiket ma is fogva tart ,,a nagyapámnak is jó volt“ elv De a felvilágositó munka után Gutorföldén is végül minden­ki abbahagyta és tárcsáztak. .. A zalalövői állami gazdaság sem hagyja magát... A tavaszi munkálatok meg­kezdése idején a miniszterta­nács határozata a zalalövői ál­lami gazdaság dolgozói előtt is világossá tette azokat a föl­adatokat, amelyeket tervsze­rűen meg kell oldaniok, hogy a mezőgazdasági terv rájuk eső részét elvégezhessék. Üze­mi tervüket éppen ezért fel­bontották. A munkacsapato­kon belül egyéni dolgozók is pontosan tudják feladataikat. A terv részletes felbontásá­nak eredményei máris mutat­koznak. A műtrágya szórást Szabó István munkacsapata az első nap 130, a második nap 225 százalékban teljesítetne. A má­sik munkacsapat 140 százalé­kos munkateljesítményt ért el. Dóra Béla egyéni versenyző normáját 270 százalékra fo­kozta. Az állami gazdaság dolgozói az andráshiuaiak versenykihí­vását örömmel fogadták. ,,Mi tudjuk, hogy Pártunk útmutatása alapján ezzel a versennyel magasabb terme­lési fokot érünk el és ezáltal emeljük a magunk és °-z egész dolgozó nép életszínvonalát is“ — írták az andráshidai állami gazdaság dolgozóinak. Az állattenyésztési brigád vezetője, Németh József elfo­gadta andráshidai szalüársá- nak versenykihívását, és beje­lentette, hogy a. pirostarka üszőborjukat Farkas József andráshidai brigádvezetővel szemben pontos szoptatás biz­tosításával 4 hónapos korára nem ISO, hanem 190 kg-ra, a bikaborjukat pedig nem 220, hanem 230 kg-ra neveli fel. Napról-napra fokozódik né­pünkben a Szovjetunió, a szov­jet nép élete, munkája iránti érdeklődés. Mind gazdasági, mind kulturális téren azok a gazdag tapasztalatok mutatják nekünk a helyes utat, amelyeket a szovjet nép szerzett a forradalom óta ebeit évtizedek alatt a szocializmus építése során. Ezek a tapaszta­latok könnyítik meg nálunk a szocialista építés hatalmas munkáját. A Szovjetunió szívesen bo­csátja rendelkezésünkre ta­pasztalatait. Küldöttségeket A felsőrajki állami gazdaság is befejezte a zab és árpa vetését A Magyar Dolgozók Pártja megyebi2ottságáboz tegnap este a késői órákban tárírat érke­zett. A felsőrajki állami gaz­daság dolgozóinak büszke je­lentését hozta. ,.Pártunk és szeretett ta­nít ómé erünk, Rákosi elv­társ urmutatásait követve jó munkánkkal váltjuk valóra a minisztertau.ács határoza­tát. Üzemtervünket felbon­tottuk egészen az egyénekig. Vasárnap, 1950. márc. !ö. Munkacsapataink és egyéni- versenyzőink példát mulat­tak a kö'rnyéh kisparcellá- kon gQzdálkoú&mak. 17-én délután a tavaszi árpa és zab vetését teljesen befejez­tük. A felsőrajki állami gazdaság dolgozói“ küld hozzánk, s ennek nyo­mán kialakul a sztahanovista- mozgalom. Küldöttség irtegy tőlünk a Szovjetunióba, s an­nak visszatérte után hatalmas fejlődés indul meg a mezőgaz­daság’ szocialista fejlődésében. A parasztküldöttségről van szó, melynek szovjetunióbeli tapasztalatai erősítették meg termelőszövetkezeti mozgal­munkat. Ezek a tapasztalatok ma is nagy érdeklődésre tartanak számot, mert egyre újabb és újabb szempontokat nyújta­nak a további fejlődéshez. Ékes bizonyítéka ennek az, hogy milyen nagy érdeklődés­sel várják Nagykanizsa dol­gozói a népszerű tudományos előadássorozat következő elő­adását, amelyen Fekécs Imre elvtárs. Pártunk megyei bi­zottságának mezőgazdasági osztályvezetője természettudo­mányos alapon számol be a szovjet mezőgazdaság külön­böző ágazataiban 'tett. látoga­tásának tapasztalatairól. Az előadás március 24-én a szak- szervezeti székházban lesz. A szocialista, mezőgazda3ágráI — tudományos alapon Fekécs Imre elvtárs előadása Kanizsán

Next

/
Thumbnails
Contents