Zala, 1950. március (6. évfolyam, 51-76. szám)
1950-03-14 / 62. szám
A legjobbakat választják a vezetőségbe a zalakoppányi elvtársak, akármit tanácsol is a kulák „Ä választásokon arról kell gondoskodni, hogy friss vér kerüljön a vezetőségekbe, hogy leváltsuk a meg nem felelőket és az utolsó esztendőkben a pártmunká ban, a termelésben kitűnt dolgozókat, nőket, ifjakat, műszaki értelmiségieket, jó új erőket ültessünk helyükbe“. (Rákosi elvtárs február 10-i beszámolójából.) A kulákok is „készülnek" a választásra Rettenetes rossz gidr-es-gödrös, kaoskaringós földúton, bokáig érő sárban juthatunk csak be Zalakoppány községbe. Ha valaki Zalaszentgróton megkérdezi, hogy hol van, mutatnak neki egy irányt:— Ott az Isten hdtamegett, ni! — Ilyen félreeső faluban a nép ellenségei, ha a pártszervezet nem néz keményen a körmükre, hát kezdik bontogatni a szárnyukat, így történt ez itt is. özv. Koronczi Józsefné, rém- hirterjesztő kulákasszony tisz. ta szobája gyakori összejövetel színhelye volt a múltban is Tóth József, meg a többiek itt tartottak haditanácsot, hogyan kellene elszabotálni a termény- begyűjtést, miben lehetnének ártalmára népi demokráciánknak. Most arról beszélgetnek: hogyan lehetne Felföldi ^ elvtársat, a kommunista titkárt leváltatni a választásnál. Mert akkor aztán övék a világ!... Az ellenség ügynöke... Minthogy a helyi párszervezet tagjai agrárproletárok, többnyire eddig bizony a kulá- íkok egyiket-másikat karmaik közé kaparinthatta. De Rákos;: elvtárs beszéde után más tollal Írnak a koppányi pártszervezet tagjai. — Elvtárs — fordultak har- man-négyen is a minap Felföldihez —, az egész falu arról beszél, hogy a mi erőskezü, de közmegbecsülésben álló párttitkárunk helyett azt a cséplőgép-garnitúra tulaj honost. Kocsit választjuk titkárrá. Purger István elvtárs, aki a legutóbbi taggyűlésen éppen arról beszélt, hogy Felföldi elvtárs a munkában is élen jár Zalakoppányban, szeretik a falu dolgozói, keményen körmükre néz a kulákoknak. Rögtön átlátott a szitán: — Kocsi évek óta a kulákok. nál csépel, nem egy alkalommal együtt vacsorázott velük, sülve-főve a kulák Koronciék- hoz jár. Most éppen a kulákok szemelték ki, hogy a még kevésbé öntudatos párttagokat személye köré csoportosítva klikket alkossanak a pártszer- vc7f';en belül. Az ellenség igy go .olkodik: •• Összeforr a tagság — Ez a Kocsi a mi emberünk. ez úgy húz, ahogy mi /akarjuk. A fene tudja, hogy-hogy nem, de bent maradt az egyesülés alkalmával a Pártiban. () azonban visszaél a Párt bi- za!mával, összepaktál a kulá- kokkal. Rákosi elvtárs azt a. mondását. hogy ,,le váltsuk a meg nem felelőket“ ők úgy értelmezik, hogy azokat váltsa 1c a pártszervezet, akik éppen kordában tartják a falu zsírosait és erős kézzel vezetik a Párt útmutatásával a falu ügyeit! Amikor nviltan hangoztatják vagy összesúgnak egymásközt ott a sötét kulákszobák mélyén Tóth József meg a hasonszőrűek: „Ütött végre a mi óránk, mert megszabadulunk ettől a nyűgtől is”, szemük elől tévesztik, hogy Rákosi elvtárs I beszéde után kinyílott Zalakoppányban is a párttagság szeme! A legutóbbi taggyűlésen bátran kritizálták a Párt vezetőségét és saját magukat is. Olyanok szólaltak fel, s mondtak építő bírálatot, akiknek eddig a falu 45 kommunistája sohasem hallotta a szavát. Egységbe forrt vezetőség a tagsággal. Nem kell a kulákok „tanácsa" Dani István és Tóth Ferenc népnevelők is éppen erről beszélgetnek egymás között: — ! A pártépités segítségével visz- szük előre a termelés nagy ügyét és felkészülünk a Párt erejét itt a községünkben is újra hatalma« mértékben növelő v e z o t ő s é g v á 1 a s z t á s r a ■ Nem tévesztenek meg bennünket a kulákok szines-mázos szavai, mert mi az ellenségtől nem fogadunk el tanácsot. Jól is néznénk ki! Szilárdan, határozottan megyünk azon az utón, amelyet számunkra a Párt és Rákosi elvtárs mutat. A kulákok körmére pedig, meg a cinkosaira még inkább odakoppautunk, amikor arra szükség lesz, mint eddig. Egy népnevelő-negyedóra tanuSiőgai A rádió most jóval hangosabban szólt, mint egyébkor és ahányan körül ülték, annyi feszült tekintet tapadt a készü lékre. A nekeresdi TSzCs tagsága teljes létszámmal itt szorongok ezen az estén Tóthéknái, és a világért sem ejtettek volna el egyetlen szót sem Szitáné elvtársnő előadásából. Valaki halkan meg is jegyezte a sarokban, hogy nagy dolog ez, ha valaki már a rádióban tarthat előadást, mint példáulmostSzita Imréné elvtárső, nemesbükki népnevelő. A rádió a miénk ! — Hallod-e Margit! — szólt hátra Tóth elvtárs, a csoport elnöke — nem olyan nagy dolog az, mint volt régen, amikor a magunkfajta ember közel sem juthatott a mikrofonhoz. Meg azután ma már a rádió is & miénk, a mi hatalmi eszközünk. Egeraracsán és Eszfergéiyon leleplezték az ellenséget ®§ «wr — megalakul a fotdmüvesaxovetkexet Evy röplap fekszik előttünk: „Felhívás Esztergáig és Eger- a/racsa dolgozó parasztságához!” — ez a címe. Március 8-án jelent meg a röplap és eljutott a két község valamennyi dolgozó parasztjához. A szövetkezeti mozgalom megerősödéséről szól és leleplezi a dolgozók ellenségeit. A Párt vezet ,,Szövetkezeti mozgalmunk hatalmas léptekkel halad előre — hangzik a felhívás —. Ez <i mozgalom viszi előre a dolgozó parasztságot a jobb megélhetés utján a magasabb életszínvonal felé a Magyar Dolgozók Pártja útmutatásával.'’ Az egeraracsai dolgozó parasztság életében is ez a mozgalom hozza meg a döntő változást. Ezt látják is ebben a községben. Látja Flumbort József 3 holdas kisparaszt, aki páratlan lelkesedéssel dolgozik azért, hogy Egeraracsán megalakuljon a földművesszövetkezet. Érveket ^ sorakoztat fel annak bizonyítására, hogy a szövetkezet teszi szebbé, boldogabbá a dolgozó parasztok életét. A fiatalság is látja ezt és az EPOSz vezetői, különösen Szekeres József és Laposa Imre hűs-ges segítőtársai Flumbort Józsefnek. Küzdenek a szövetkezetért és leleplezik azokat, akik a dolgozó parasztság ellenségei. Ki a szövetkezet ellensége? „Tudjuk azt is, hogy Szerecz Józsefné és Kun János kulák nem örül a, szövetkezet megalakulásának, hiszen nem az az érdekük, hogy a dolgozó parasztság felemelkedjék.” Ez a két kulák az, aki Eger aracsán minden haladó megmozdulás ellen kikel. Ök azok, akik eszeveszett dühvc] agitálnak széltében-hosszában a szövetkezet ellen- A dolgozó parasztok azonban megismerték őket és nem adnak szavukra. Hasonló a helyzet E.sztergá- lyon, ahol ugyancsak földmű- vesszövetkezetet akarnak alakítani a dolgozó parasztok legjobbjai: Tóth Pál 8 holdas, Varga József 4 holdas, Beke Lajos 5 holdas kisparaszt és társaik. ,.Azt akarják — mond' ja a felhívás —, hogy ne legyenek rászorulva Fehér Lajos hutákra, akinek 30 hold földjén ■ :vül 2 traktora és cséplőgép>- van.” Összejátszik a huták- kiró és a plébános Álljunk csak meg egy szóra Fehér Lajosnál Ki ez a kulák? Nem más, mint Esztergály község bírája- Kissé furcsán hangzik, de igy van. 1950 márciusában Esziergályon kulák a bíró! Magától értetődő tehát, hogy ez a biró egyáltalán nem lelkesedik a szövetkezetért, sőt — ha csak teheti — ott árt neki, ahol éppen alkalma adódik rá. Ennek a kul'áknak a „jótéteményeitől” akarnak egyszer s mindenkorra megszabadulni az esztergályi dolgozó parasztok. Dolgoztak már neki eleget ingyen. Legutóbb is a község plébánosától 50 forintért vásárolta meg a begyűjtendő széna mázsáját. Az elszállítást pedig „igen elmésen” oldotta meg. Bírói hatalmánál fogva kirendelte a szeg'ényparasztokat és azokkal hordatta el a plébános úrtól a szénát. Fehér Lajos kulák-biró végérvényesen levitézlett Eszter- gályon. A dolgozó parasztok a maguk lábán akarnak mozogni, ezért alakítják meg- a föld- mű vessző vetkezetek Egeraracsán és Esztergályon a dolgozó parasztok leleplezték az ellenséget és meg is szabadulnak tőle. Megalakítják a földművesszövetkezetet, ami az első lépés a felemelkedés, a szocialista mezőgazdaság utján. Ráfizetett a makkra a kulák: A DÉFOSz 25,000 forint munkabér megfizetésére kötelezte Közismertek már „a magukat halálra dolgozó“, „lerongyolódott“, siránkozó kulákok, akik a legkörmönfontabb módon próbálják kijátszani demokráciánk törvényeit, szabotálni a szántás-vetést, vagy elmulasztani az alkalmazott kollektív szerződés szerinti bérfizetését. Katona Dezsőné zalaegerszegi kulák i>s 3 alkalmazottat tartott, de már évek óta egyetlen fillért sem fizetett munkájukért. Horváth István és felesége közel 16 éve húzzák a kulák igáját s az agyonhajszolt munkában még arra sem jutott idejük, hogy panaszra menjenek a DéFOSz-ba. A kulákasz- szeny mindig csak azzal biztatta őket, hogy majd rájuk íratja a föld felét. Hébe-korba „megszánta“ Horváthékat és .bőkezűen“ megajándékozta őket egy-egy kimustrált ruhadarabbal. amit már ő sem tudott használni. „Hiszen nincs itt hiba — hajtogatta Katoná- né —, csak hát ránk fogják, bogy nem bánunk jól velük. Pedig úgy kezelem őket. mintha a tulajdon .gyermekeim volnának“. A Horváth-házaspár éjt nappallá téve dolgozott a bír ! okban és heitofta a bú«ás hasznot a Horváth István nemrég! ben le ís betegedett és minthogy iskm volt leütve az OTT-ba, saját költségén volt kénytelen gyógyíthatni magát. De ez még mindig nem volt elég. Néhány hónappal ezelőtt Horváthék kaptak egy szobát a házban, de a kulák ezután onnan is kitette őket és a szobát kiadta albérletbe. így a házaspár a konyhába szorult és mog kellett elégedniük egy nyomorúságos fekhellyel. „Jó helyetek lesz itt, édes gyerekeim ...“ — így a kulák. Arra nem is gondolt soha, hogy hát fizetni is kellene az alkalmazottnak. Pedig már ugyancsak sok állt a számláján. 3947 április 1-től számítva a természetbeni és pénzbeli meg nem fizetett munkabér értéke 25.406 forintra rúgott. A DéFOsz azonban közbelépett és kivizsgálta az ügyet és a fenti összeg kifizetésére kötelezte Katonánál. Vesztett a makkon a kulák. s most megtanulja betartani demokrá- ,:ánk törvényeit. A DOLGOZÓK EGÉSZ SÉGÉÉRT A mozgó -gészségvédp 1 mi szolgálat vándorautója, március hó 6-án Csonkahegyhát. Milej és Pálfiszeg; 7-éri Németfalu és Kustánszeg községekbe látogatott el. Az orvosok a két éven üli korban lévő apróságokat • -: rmeksznkorvo -i tanácsadás '•elében mcgV Rák. Az ko1 ásgycrmekeh röntgenét világítása Pedig Kustánszeg községben történt meg, Kedd, 1950. március 14. Lám, ha te is olyan jó népnevelő volnál, mint Szitáné, akkor most téged hallgatnánk. Tóth néni most nem figyel ide, amoda a másik szegletben vitatkozik Sabjánéval. Arról beszélnek, hogy bizony itt, Nekeres- den is komoly hibák vannak a népnevelő munka körüL Ni, Szi- táná éppen arról beszél, hogy az ő községében milyen jól haladnak a tavaszi munkálatok. Nem: mintha ebben mi volnánk az utolsók, de miért ne lehetnénk !az elsők között? Sokat kell még; Inniilniiük — Igaza van, Tó'h néni —. hagyja helybe Horváth Ferenc elvtárs —, mi még nagyon sokat tanulhatunk Szilánétől. Nekünk is az a legfőbb hibánk, hogy a esoportonkivüliek felé nem íoly- iatunk rendszeresn politikai felvilágosítást. Ezért van az, hogy bizony még ma is vannak itt •körülöttünk olyan egyéni gazdálkodók, akik szívesen jönnének közénk, de mi nem győzzük meg őket a nagyüzemi gazdálkodás helyességéről. — Igaz ez — ismeri el Sabján- né — és különösen a nőkkel való foglalkozást hanyagoltuk el. Csodálkozunk hát azon. hogy nem tudjuk igy közelebb hozni őket Pártunk politikájához? Ugy-e nem! Szitáné mindjárt megmondja, mit kell termünk Hallgassuk csak! „Ha nem .végezzük el napról-napra a falu dolgozó népének felvilágosítását akkor nem tudjuk erősíteni a kapcsolatot Pártunk és a tömegek között.“ Ez az, amivel eddig nálunk is baj volt. Ezjt már Máté István sem hagyhatja szó nélkül Meg is jegyzi mindjárt, hogy Rákosi elvtárs éppen erre hívta fel a népnevelők figyelmét. lErSsifejii Ízeli a tömegfcapcsfflBfflot — Szintúgy van. mint ahogy Szitáné elvtársnő mondja, Ha erősítjük kapcsolatainkat a Párt és a tömegek között, akkor szabadítjuk csak meg dolgozóinkat a kulákoly és a klerikális reakció káros befolyásától. Ebben teljesen igazat kell adnunk neki. Ebben nem lehet vita. Az- előadás sokat foglalkozik a termelés legidőszerűbb kérdésével: a tavasai munkák időbeni, illetve aatáridő - előtt való elvégzésének fontosságával. — Nem véletlen ez — veti közbe Ágoston bácsi — ez most a legfontosabb. Időben elvetni, rendesen megmunkálni a földei’ egyszóval végrehajtani * minisztertanácsi határozatot. De ha mi, népnevelők csak lustálkodunk, akkor bizony itt sem lesz meg a várt eredmény. Legelsősorban is nekünk kell jő példát mutatnunk. péhla a nuutkábaii — A jó példával nincs hiba — jegyzi meg Tóth elvtárs — mi máris megkezdtük » vetést és bizonyos, hogy sokkal előbb befejezzük, mint a csoportonkivü- liek. Azt hiszem jó munkánkkal ünnepeljük a legméltóképpen április 4-ét és üzenhetünk Sztálin elvtársnak, Rákosi elvtársnak, hogy megíagadjuk támlásukat. A népnevelő negyedórának vége. A csoport tagjai még sokáig együtt maradnak és töviről-he- gyire megbeszélik Szitáné elvtársnő előadását, A vita végén megállapítják, hogy ezutaal sokat tanultak és ez ad segítséget hibáik kijavításában. BAZSI ÉS SÜMEGPRÁGA VERSENYRE KEL Düjőfelelősi értekezletet ^irtottak a napokban Bazsi község dolgozó parasztjai. Megtárgyalták a Minisztertanács '-tározatát. A tanácskozás véül elfogadták Zalavég község versenyfelhívását és a tavaszi mezőgazdasági munkák meny- nyiségi és minőségi elvégzésének határidő előtt Való telie- süésére versenyre hívták ki a sú megprága iakat.
