Zala, 1950. március (6. évfolyam, 51-76. szám)
1950-03-21 / 67. szám
30°o-ksf felemeli termelésé! április 4-ig a keszthelyi Rostkikiszité NV, ahol már éO munkás dolgozik Végre Keszthelynek is lett gyára. Eddig ez az idegenforgalmi város legnagyobb „gyá ra“ a Meyer-gépgyár — így hívták a keszthelyiek — 5—6 munkást foglalkoztatott. A földosztáskor a keszthelyi határban lévő fenékpusztai Fes- tetich-ménes istállóit a Földmű vasszövetkezet kanta., mely lyel egy állatni megbízatással rendelkező (társaság megegyezett. hogy ott kendergyárat létesítenek. Persze ez még 1947-ben történt, amikor a földművelésügyi minisztériumban megbújtak azok a reakciós és szabotáló elemek, akik tervszerűen lopták az állam pénzét és igyekeztek olyan vállalatokat, üzemeket létesíteni, ahol gazdaságpolitikánknak minél nagyobb károkat okozhattak. A Párt segítségével megindult a munka így történt, hogy közel 1 millió forintot építettek be szándékos tervszerütlenséggel a fenékpusztai kendergyárba, amelyet lucaszékként majdnem két évig toldoztak-foltoztiak. Hol pe- építettek egy gépet, felhúzták egy falat, hol elvitték, lebontották, újra építették, hogy a végén mindent elölről kezdjenek. Amikor a. nagv .rendcsinálás Fenékpuszfára is elért. kisö^. pörték azt a társaságot, melynek egyrésze a rendőrségre került. A Rostkikészítő NV vette át a gyárüzemet. A Magyar Dolgozók Pártja keszthelyi járási bizottsága segítségével gyors ütemben helyrehozták a hibákat és most elérkezett a } várva várt pillanat: megindult a gyár. Három vármegye szerződéses kendertermését dolgozzák fel a fenékpuszitai gyárban. Zala.. Somogy és Vas megye termelőszövetkezeti csopontjai .és gazdái szállítják ide a ken- dertermé'st, mely szakértők véleménye szerint egyik legjobb minőségű az országban. A gyár megszünteti a munkanélküliséget Jelenleg 24 ezer mázsa kender áll már megáztatva és vár feldolgozásra. Egyelőre csak félkapacitással dolgozik a gyár mintegy 60 munkással, mert még a gépek beszerelése teljesen nem fejeződött be. Amint ez megtörténik, akkor két turnusban, mintegy 120 munkást tud foglalkoztatni. Keszthelyen a dolgozók bizonyítva látják, hogy az ötéves terv során igen rövid időn belül nem lesz egyetlen munka- nélküli sem. A fenéki gyárban a dolgozók készülnek április 4-re, a felszabadulás ünnepére- Munkafelajánlásokkal akarják megünnepelni a mi nagy ünnepünket és az üzemi pártszervezet most dolgozza ki a munkafelajánlások feltételeit. Az már bizonyos, hogy a jelenleg napi 25 mázsa kender feldolgozását S0—35 mázsára emelik április 4-ig. A munkások megbecsülése A munkaverseny és munka- felajánlások feltételeit boldogan vállaják a fenéki gyár dogozók hiszen ez nemcsak kenyeret jelent, nemcsak azt jelenti. hogy * múltban Keszthelyen megszokott könyörado. mányok helyett tisztességes és jó megélhetést biztosít, de látják azt a megbecsülést, ami a népi demokráciánkban a munkásnak kijár. Látták-e azat valaha gyári munkások, hogy fürdőket építenek egy gyárban, ahol a munkájuk közben magukra szedett port. izzadtságot munka után lemoshatják — mert ez is épül Fenékpusztán —, mint ahogy az ország minden gyárában, ahol a munkát becsület és dicsőség dolgának tekintik. (Mosonyi) Az április 4-1 felajánlás jegyében kezdett munkához a nagykanizsai téglagyár A tavasz első jelei közé tartozik az is, amikor Nagykanizsán a téglagyárban megindul a munka. A hosszú téli pihenő alatt nem aludt az üzem. A régi elavult gépek helyett újakat állítottak be. Korszerűbb téglaprés és „pacalkeverő“ került az üzembe, hogy az idei évben a termelésben ne legyen lemaradás. Kijavították a síneket, néhány helyen újakat rakta le, újjáépítették a szállítóberendezéseket. Egyszóval a téli szünetben korszerűsítették az üzeanct. — A beruházásokkal még nem végeztünk — jegyzi meg Tóth László elvtárs mérnök, a telep vezetője. — Még kilátásba van néhány gép, amelyek rövidesen megérkeznek. A termelés beindítása előtt az üzemben a legfontosabb volt a korszerüsités mellett a tervfelbontás. Már hetekkel ezelőtt a legapróbb részletekre felbontották a tervet. Mindenegyes dolgozóig levezették, órai pontossággal. — Jelenleg fent van a Cserépipari Központban a tervünk, jóváhagyás végett — jegyzi meg Tóth elvtárs. — Hétfőre várjuk vissza, akkor indulunk meg ugyanis teljes erővel. Ez a hét csak amolyan bemelegités-féle volt. a dolgozóink ismerkedtek a most kapott gépekkel, a bányászok pedig az uj bányaterületen kezdték el a munkát. Alig egy-két napja csak, hogy üzemben vannak az uj gépek, máris újítást vezettek be. A pacalkeverőn egy oldalfalnak az eltávolításával sikerült a téglagyártást napi 16.000-ről 20.000-re emelni. — Elhatároztuk azt is, hogy a dolgozóink műszaki képzettségének fejlesztésére műszaki előadásokat tartunk — tudjuk meg Tihanyi Emil Üb titkártól. Április 4-ének, a felszabadulásunk 5 éves évfordulójának megünneplésére a téglagyár dolgozói is _ munka felajánl ásókat tettek ezzel is megmutatva mérhetetlen ragaszkodásukat és forró szeretetüket a felszabadító Szov jet Hadsereg és a Szovjetunió iránt. Az ifjumunkás-brigád felajánlotta, hogy átlagos teljesítményüket öt százalékkal emelik. A felajánlást március 15-én tették. — Az ifjúság és a szabadság ünnepén fogadtuk — mondta Odor László társai^ nevében, — hogy április 4-ére népünk felszabadulásának ünnepére 5 százalékkal felülmúljuk legjobb eredményünket. A két bányász, Cserfán József és Csuti József, akik egymással párosversenyben. termelik ki a téglagyártáshoz szükséges földet, ugyancsak teljesítményük 5 százalékos emelését határozták el. Nemcsak a fizikai dolgozók akarják munkájuk felajánlásával méltóan megünnepelni a nagy napot, hanem az irodai munka- vállalók is. Dr. Gál Sándor az üzemgazdasági vezető elhatározta, hogy megalakítják az ujitó- kört és azon lesz. hogy minél több újítást hozzanak be a dolgozók a termelés fokozására. Az Útfenntartó NV dolgozói teljesítik felajánlásaikat A zalaegerszegi Útfenntartó NV gépműhelyi és cementáru- gyári dolgozói lelkesen elhatározták, hogy április 4-re tett felajánlásaikat e hó végére még túlteljesítik. A gépműhely legjobb szerelőinek egyike, Kohut Tibor vállalta, hogy eddigi átlagos 150 százalékos eredményét 250 százalékra emeli. Kerék József 199-ről 250-re fokoz, míg Sza- bó Gyula, aki eddig 170 százalékos átlagot teljesített, eléri szintén a 250 százalékot. A cementárugyár betonáru- gyártó brigádja 120 százalék helyett átlagosan 150 százalékot teljesít április 4-re. Egyben elhatározták, hogy a jelenlegi egy százalékos selejtet teljesen megszüntetik. Az aszfaltozó brigád máris sikerrel teljesiti felajánlását. Az előbbi 130 százalék helyett hamarosan eléri az átlagos 160 százalékot. A vasszerelők ugyancsak 160 százalékos eredményt vállaltak. — A gépkocsizók viszont 30 százalékkal csökkentik a javítási és szerelési költséget olyan módon, hogy a szükséges kisebb javításokat maguk végzik el és igy tehermentesítik a műhelyt. Versenyben „a legjobb fakitermelő“ cím elnyeréséért Nemrégiben indult verseny április 4. tiszteletére a -legjobb fakitermelő“ cim eléréséért és máris kitűnő eredményekről számolhatunk be. A nyirádi 'erdőgondnokság dolgozói a fakitermelési idény beálltával megmutatták, hogy a nagy sztálini műszakkal nem maradt félben a szépen induló szocialista munkaverseny, nem tették kampánnyá - mozgalmat, ellenkezőleg: újabb kitűnő teljesítményekkel bizonyítják be, hogy méltóképpen készülnek április 4. méltó megünneplésére. Az elmúlt héten öt fakitermelő munkás ért el szinte egyedülálló eredményt s példájuk nyomán I egyre több lesz azoknak a száma, akik nap, mint nap túlteljesítik normájukat. Varga Lajos pl. 260 százalékra fokozta normatel- jesilményét. Ugyancsak 260 százalékos átlagot ért el Szőrös József is, aki viszont még- javítani akar április 4-ig ezen az eredményén csakúgy, mint a többi, szorosan a nyomában tartó és élenjáró fakitermelő. Hajas István felül teljesít a 200 százalékon. Legutóbb például 204 százalékra „ugrott“ Somogyi István és Simon Gyula egyenként 171—171 százaléknál tartanak, de -r- mint ígérik — fokozzák az iramot, hegy április 4-re már elérjék az átlagos 200 százalékot. .építsük a pártot* Ä kritika és önkritika gyermekbetegségei A kritika és az önkritika nem kampányszerű feladat, hanem a legkomolyabb erő, amely előrehajtja fejlődésünket. amely éles késsel operálja ki a gennyes, vagy gennye- sedni kezdő gócokat, s amely idejekorán végzett kezeléssel fejleszti vissza a káros csöke- vényeket. Érthető, hogy ilyesmit nem lehet időhöz kötni, nem lehet szalmalángszerüen elcsépelni, hiszen hiba mindig volt és hibák mindig lesznek, mert — mint a dolgozók mondják — aki dolgozik, az tévedhet. Annak is megvan a magyarázata, hogy a kritikáról és önkritikáról manapság miért beszélünk olyan sokat, miért képezi ez a két'szó a munkaszüneti beszélgetések magvát. Azért mert párttagjaink készülnek a vezetőségválasztó taggyűlésekre, ahol minden. eddiginél is jobban kell hasz- nálniok a bolsevizmus fegyvertárának két éles fegyverét. A fegyverforgalást már elsajátították elvtársaink, a vizsga nemrégiben zajlott le a taggyűléseken és általában párttagságunk megfelelő eredménnyel vizsgázott. A következő taggyűlésen erre még inkább szükség lesz- De az elmúlt napokban pártonkivüliek is vizsgáztak az önkritika és kritika fegyverforgatásából. Megértették, hogy a kritika és önkritika nem a Párt, a vezető erő monopóliuma, hanem a széles tömegek tulajdona is, amellyel szorosabbra tudják zárni soraikat a Párt mögött. De mind párttagjaink, mind pártonkivülieink fegyverforgatásának meg van a maga gyermekbetegsége. Ezek a hi: bák mind vagy az elméleti képzettség alacsony fokára, vagy — és ez az előbbiből fo- yik — a szocialista emberré válás lassú üteméből folyik. Megfigyeltünk eg-yik taggyü; lésünkön egy elvtársat, aki nagy általánosságban kritizált, belelovalta magát és közben egészen meghökkentő kifejezéseket használt, amit maga is észrevéve, hosszú körmondatokban igyekezett kimagyarázni. Közben agyonütötte azt, amit előbb helye; sen mondott, vagy mondani akart. Az, hogy néha túlzásokba esett, nem is volna baj, hiszen Sztálin elvtárs és Rákosi elvtárs is arra tanit, hogy a nem százszázalékig helyes kritikából magunknak kell kihámozni a helyeset és nem kell azt követelni, hogy a bírálónak minden tekintetben igaza legyen, de feltétlenül meg kell tanulniok elvtársainknak és a pártonkivüli dolgozóknak is, hogy kritika és önkritikaszerü felszólalást is csak felkészülten lehet tenni. Egy szakszervezeti vezetőember a napokban kifogást emelt egy jogos,kritika ellem, amely a vezetőséget is és az egyes tagokat érintett, s azt állította, hogy ilyen kritika szakszervezetellenes hangulatot teremt, az amugyis népszerűtlen értelmiségi szakszervezetet, s annak tagjait károsan érinti, az ellenség kihasználja-. Ez az elvtárs elfeledkezett arról, vagy nem is ismeri azt, amit Sztálin elvtárs mondott: -hibáink nyilt beismerése, becsületes kijavítása csak erősítheti Pártunkat, emelheti Pártunk tekintélyét . csak növelheti államunk erejét és hatalmát. A hibák becsületes beismerése és kijavítása pedig nemcsak a Pártra vonatkozik, hanem a szakszervezetre is, minden következményével. Mi elismerjük az építő kritikát. de... Ezzel', a kitétellel is gyakran találkozunk. A nn elvtársaink és nem elvtársaink elismerik amit monjtak, vagy írtak róluk és a ,,de” szócskával elkezdik boncolgatni a lényeget és végül az jön ki, hogy szó sincs hibáról, a kritika nem áll helyt. Az összes hibák között, amely előfordul a mi kritikánkban, és önkritikánkban ezek az esetek a leggyakoribbak. Kritikát mondott például egy dolgozó a MAORI' egyik alapszervezeti taggyűlésen arról, hogy a párttitfeár nem megy le az üzem fizikai' dolgozói közé, ha néha be is megy az üzembe, vált néhány szót a művezetőkkel és ,,emeil> fejjel” távozik. A párttitkár elvtárs válaszában elismerte ezt a hibát, de - és felsorolt a, hogy neki fontosabb a művezetővel beszélnie, mert ugyebár a műszaki értelmiség gyenge lábon áll és az is előfordul, hogy a közelben dolgozó munkásokkal is beszél1. A párttitkár elvtárs közben elfeledkezett arról, hogy bizony ez nem menti azt a hibát, hogy nem érdeklődik a dolgozók munkája felől, nem kérdezi őket a hibákról és a többiSzeretnek a mi elvtársaink éles határvonalat huzni az építő kritika és a dorongolás között. Ez helyes, mert elitélendő minden rosszakaratú ellenséges kritika. De nem helyes, ha ezt a határvonalat nekik tetszőén, teljesen egyéni megvilágításban, sértődöttségben húz. zák. Előfordult ez az egyik tömegszervezetünk kulturgárdá- jával, akik bizony rossz munkát végeztek, s amikor kritikát mondtunk róluk az eredmények és a hibák tiszta felsorolásával. kijelentették, hogy ez dorongoló kritika- Vagy például az egyik Maort üzemi pártszervezetünk, amely- hibát hibára halmozott, amikor felhívtuk erre figyelmét, durván utasította vissza, kijelentve, hogy ők igenis bírják a kritikát, de... de nem bírják. , Az itt felsorolt néhány hibát kell a még előforduló számos apróbb nagyobb hibával együtt a mi elvtársaink- nak kiküszöbölniük, s akkor a kritika és önkritika szempontjából is sikeres lesz az a taggyűlés, amelyet alapszervezé- teinkben tartanak a közeljövő napokban és végleg el: tudjuk ültetni dolgozó népünkben a kritika és önkritika, szellemét, amely Sztálin elvtárs szavai szerint elválaszthatatlanul kapcsolódik egybe a bolseviz- mus lényegével, forradalmi szellemével. (H. S.) Félmilliói fordít beruházásokra 1950-ben a kaes^ai Magasépítési XV A nagykanizsai Magasépítési NV az ötéves terv első esztendejének vállalati beruházásaira közel félmillió forintot kapo'-t. Az összeg közel felét az egyre fejlődő vállalat irodáinak kibővítésére használják fel, a fennmaradó összeget ipari épületek kibővítésére, szociális építkezésekre, 50 ezer forintot szerszám, 40 ezret állványanyag, 30 ezret szállásberendezésekre, lepedő, pokróc, stb.. fordítják. Vásárolnak még az összegből közlekedési jármüveket, számológépeket, irodabútorokat is. . Kídda 19T0 máVcs H.
